Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

4 Kedd, 1979. szeptember 25. Eltemették^ dr. Horváth Imrét Tegnap, hétfőn nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a szeptember 17-én, váratlanul elhunyt dr. Horváth Imre egyetemi tanárt, a biológiai tudományok doktorát, a JATE biológiai tanszékének és füvészkertjének vezetőjét. Az 53 éves korában meghalt professzor koporsóját, az egyetemek központi épületének előcsarnokában ravatalozták fel. A ravatalnál díszőrséget álltak dr. Antalffy György rektor vezetésével az egyetemi tanács képviselői. Az egyetem nevében Jr. Tandori Károly akadémikus, a Természettudományi Kar dékánja búcsúzott az elhunyttól. A Magyar Tudományos Akadémia nevében dr. Máthé Imre akadémikus, az MSZMP tudományegyetemi bizottsága képviseletében dr. Csákány Béla tanszékvezető egyetemi tanár, a TTK pártszervezetének csúcstitkára mondott gyászbeszédet. A Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra dr. Horváth Imrét A sírnál a növénytani tanszék és a füvészkert munkatársainak nevében dr. Simoncsics Pál egyetemi docens, a Tisza Kutató Bizottság nevében dr. Marián Miklót titkár, a tanítványok képviseletében Körmöczi László egyetemi hallgató búcsúzott az elhunyttól. * Dr. Horváth Imre Hódmezővásárhelyen született Érettségi után Szegeden járt egyetemre, 1950-ben szerzett biológia-földrajz szakos tanéri diplomát Fiatal tanárként az MTA különböző testületeiben dolgozott, majd a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot megszerezve Szegeden lett kutató; 1958-tól a gödöllői Agrártudományi Egyetemen docensként tevékenykedett 1965-ben jött újból Szegedre, a JATE növénytani tanszékére. Előbb tanszékvezető docensként dolgozott, a biológiai tudományok doktora fokozat megszerzése után pedig egyetemi tanárnak nevezték ki. ízig-vérig botanikus volt. Elsősorban környezetbiológiai-növényökológiai témákkal foglalkozott. A környezet- és természetvédelem területén kimagasló érdemeket szerzett Széles körű tevékenységet folytatott a Tiszakutató munkacsoport elnökeként, sokat tett a MártélySasér, a zsomból ősláp, a dorozsmai nagyszik, az ásotthalmi emlékerdő tájvédelmi körzetté nyilvánításáért. Szervezőképességéneek köszönhető, hogy ma a füvészkert nemcsak az egyetem oktató bázisa, hanem Szeged egyik Európa-hírű látványossága is. A SZAB környezetvédelmi és urbanisztikai szakbizottságának elnökeként Szeged szépítéséért is sokat fáradozott Kutatási témáival tagja, szervezője, magyarországi koordinátora volt a különböző KGST együttműködési témáknak. Dr. Horváth Imrét, a kommunista professzort lelkiismeretes oktatómunkájáért, tudományszervező tevékenységéért nemzetközileg elismert kutatási eredményeiért többször kitüntették. Többek között megkapta a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója és a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést. Rádiófigyelő Valóságfürkésző Nem tudom, akadt-e a magyar szociográfia jó néhány évtizedes történetében harmincéves szerző. Aki — bölcsészdiplomával a zsebében — öt évet tölt egy gyárban, ebből hármat nem is akármilyen nehézségű fizikai munkával. Az eredmény: születik egy könyv, Halmos Ferenc Illő alázattal című könyve a Magyarország felfedezése-sorozatban. Amely látszólag „csak" helyzetjelentés a hetvenes évek magyar munkásosztályáról — valójában viszont ennél sokkal több. Több azoknak, akikért íródott, több (remélhetőleg) azoknak, akiknek volna min elgondolkodni e kétszáz-egynéhány oldal elolvasása után, akiknek nem ls túl képletesen kezükben van a főszereplők sorsa És végül — szubjektív vallomás —, több ez a könyv egyszerűen csak kiváló szociográfiánál a mi korosztályunknak, a harmadik X körül őgyelgőknek. Művének értékelésekor Halmos Ferenc életkora nagyobb jelentőséggel bír, mint amit a „tehetséges" jelző magába foglalni képes. Egy nemzedék szemléletmódjához szolgáltat modellt. Amire — gyaníthatóan — igen nagy szükség van manapság. Saját tapasztalataimból tudom, mennyi, sokszor jó szándékú félreértés, téves nézet, naiv vagy éppenséggel manipulált vélemény osztja meg a fiatal értelmiség sorait — éppen társadalmunk legfontosabb osztályával, a munkásosztállyal kapcsolatban. — Vasárnap dupla pénzt kap. Nem? Neki nyilván többet ér a pénz, mint a szabad idő. Ezek tudati kérdések. A munkások is nekikezdtek gyűjteni, őket se kerüli el a kispolgárosodás. — No, azért nem egészen erről van szó — jegyeztem meg, de nem volt erőm folytatni a beszélgetést. Kevés tapasztalatom volt még, hogy ezzel a hazug nézettel szembeszálljak." És Halmos Ferenc közreadja azokat a tapasztalatait, melyekkel szembeszállhat az efféle, elég gyakran hallható véleményekkel. Könyve példázat az empíria mindenkori eszmefségformáló erejéről és hatásáról. Miként maga a szociográfia ls mindig, mindenkor efféle példázatokkal szolgálhat A fenti könyv sikere volt ürügye a múlt héten szombaton a Kossuth-adón hallott, Földközelben című vitaműsornak. Tarján Tamás műsorvezető — a szerkesztő Vágó Péter segítségével — a hetvenes évek egyik uralkodó prózai műfaját, a szociográfiát járta körül. Megszólalt az adásban Huszár Tibor, az ELTE szociológiai tanszékének vezetője éppúgy, mint az elmúlt évek egyik legsikeresebb hazai könyvsorozatának, a Magyarország felfedezésének két szerzője, Berkovits György és László-Bencsik Sándor is. És persze természetesen maga Halmos Ferenc. Következtetések? Voltaképpen egyik sem volt valami falrengetően új dolog. Lázár István kimondta, hogy nincs pesszimista vagy optimista szociográfia, csak igaz és hamis van, továbbá, hogy nem botránykrónikák sorozatáról, hanem felelős jelentésekről van szó esetükben. Mindezt régóta tudjuk, szerencsére. Még nagyobb szerencse (gondoljunk még egyszer a már méltatott Halmos Ferenc-műre), hogy akár tudunk beszélni a szociográfiáról, akár nem, a könyvek jönnek, szépen sorban, egymásután. A valóságot fürkészve, rendületlenül. A többi — tulajdonképpen nem is olyan fontos. Domonkos László Októberben g* Oszi vendéglátó napok Immár két évtizedes hagyománya van Csongrád megyében az őszi vendéglátó napoknak. Jó lehetőség ez a rendezvénysorozat arra, hogy a vendéglátószakma erősítse kapcsolatát a fogyasztóközönséggel, bemutassa új termékeit, különlegességeket ls felvonultasson. Egyben az alkalmat felhasználja szakembergárdája továbbképzésére, szakmai versenyekkel, vetélkedőkkel, bemutatókkal. Az idei rendezvénysorozatot szeptember 29-én, a Hági Étteremben nyitja meg ünnepélyesen a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat — ezzel egyidőben bonyolítják le a területi cukrászversenyt is. Az őszi vendéglátó napok során több étteremben kerül sor műsoros vacsoraestre. A Lila Akác Étteremben szeptember 29-én este bizonyára nemcsak a műsornak — melyben Lehoczky Zsuzsa. Bogdányi Nelli, Gyulai Erzsi, Liliom Károly, Horváth István, Blum József és Kocsis Csaba lép fel — lesz majd sikere, hanem az étlapon szereplő ételeknek is, kőztük a makói vágott levesnek, a csongrádi töltött jércemellnek, a szegedi halaspalacsintának és a makói hátszínszeletnek. Sort kerítenek újból a külföld vendéglátásának bemutatására is. A Camping Csárdában a szerb vacsoraesten scsevabcsicsát, raznjicát és almás gibenjicát fogyaszthatnak majd a vendégek. A Hágiban rendezendő olasz esten a budapesti Napoletána Étterem vendégművészei is fellépnek — és természetesen olasz ételkülönlegességek szerepelnek majd az étlapon. Ugyanez a vendéglátóegység ad helyet a kubai ételkülönlegességeket fevonuitató rendezvénynek is október 12-én. Itt a budapesti Havanna Étterem apparátusa segít a lebonyolításban, a műsorban pedig Karádi Ju| dit, Harmath Andrea, Juhász József, Csizmadia László és Herczeg Zsolt lép fel. Ugyanerre a napra hirdeti a Tarján Bisztró azt a vacsoraestjét, amelyen múlt századi ételekből összeállított választék várja a vendégeket Az öszi vendéglátó napok programját sütemény-, meleg- és hidegkonyhai készítmények bemutatói, valamint szakmai versenyek egészítik kl. Utóbbiak közül legjelentősebb az úgynevezett Szeged Szerviz Kupa, amelyen több kelet-magyarországi megye vendéglátósainak képviseletében versengenek a szakácsokból és felszolgálókból álló csapatok az elsőségért. Szovjet tudományos-műszaki napok A műszaki-tudományos forradalom korszakában élünk, amikor a szellemi produktum, a tudományos alkotás az egyetemes emberi haladás meghatározó elemévé válik. Mint az élet más területein, úgy a tudományos kutatás terén is igen megnövekedtek a költségek, tehát különösen a kis országoknak különösen nagy gonddal kell összeállítaniuk ilyen tartalmú tevékenységük programját. Ilyen körülmények között különösen előnyös lehet országaink számára, hogy a KGST-országok egyesíthetik tudományos programjaikat, és hogy támaszkodhatnak a Szovjetunió eredményeire, tapasztalataira. Jó példa erre az űrkutatási program vagy megannyi más korszerű módszer. Mindezek alapjait számunkra az 1949-ben aláírt magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködésről szóló egyezményben találjuk. Bár az elmúlt három évtizedben, a történelmi körülmények változásával szélesedtek és új tartalommal gyarapodtak ezek a kétoldalú kapcsolatok. az aláírástól mindmáig kölcsönös előnyökre alapozott, szocialista államközi együttműködés példája ez az egyezmény. Az együttműködés ma éppen olyan jelentőségű, mint a második világháborút követően volt, amikor az ország újjáépítéséhez kellett a segítség. Később az együttműködés főként a szovjet tudomány és technika honosításában, adaptációjában állt. A 30 év mérlegét megvonva, önmagában is sokatmondó tény, hogy a Szovjetuniótól háromezer dokumentációt vettünk át, és mi mintegy kétezret viszonoztunk. Ezek a számok mindjárt közérthetőbbé válnak, és tartalmat is kapnak, ha néhány példát is hozunk. Sok nagy létesítményünkben: a Dunai Vasmű, az Almásfüzitői Timföldgyár, a Tiszai Vegyi Kombinát, a házgyári eljárások, a Paksi atomerőmű, találhatók szovjet technológiák, földjeinken szovjet kombájnok aratnak, Ladák és Zsigulik rohannak országútjainkon. Szovjet erőművekben ugyanakkor a magyar Heller—Forgó-féle hűtőtornyokat alkalmazzák, állattenyésztő-telepeket exportálunk, a Szovjetunió magyar autóbuszokat vásárol, és még tovább sorolhatnánk együttműködésünk megnyilvánulásait. A műszaki-tudományos kapcsolat formái, az együttműködés módszerei jelentősen változtak az elmúlt évtizedekben. E változásokat elsősorban az jellemzi, hogy a műszaki-tudományos kapcsolatok a széles körű gazdasági együttműködések részévé váltak, hogy az elért tudományos eredmények nemcsak dokumentációk formájában cserélődnek, hanem áthatják a nemzetközi gyártásszakosítást, a kooperációs kapcsolatokat, miközben közösen fejlesztünk ki gépeket, berendezéseket és technológiai eljárásokat. Megtalálhatók ezek a közös eredmények az olyan létesítményekben, mint az orenburgi gázvezeték vagy a 750 kilovoltos távvezeték, hogy e két ismert létesítményt ragadjuk ki a sok közül, amellett, hogy hazánkban új iparágak keletkeztek. és egész iparágakat rekonstruáltak szovjet tudományos és műszaki segítséggel. Az első három évtized tudományos együttműködésének történelmi eredményeire alapozva, hazánkban szeptember 18-án rendezvénysorozat kezdődött, amelyből több szaktárcával közösen az MTESZ is kiveszi részét. Szegeden holnap, 26'-án kezdődnek a szovjet tudorfiányos-műszaki napok, amelynek keretében mezőgazdasági és élelmiszeripari tárgykörű előadások hangzanak el a Technika Házában, neves szovjet és magyar szakemberektőL Az itt-tartózkodó szovjet műszaki-tudományos delegáció tagjai az előadássorozatot követően látogatást tesznek a Gabonatermesztési Kutató Intézetben és annak tenyészkertjében, valamint az élelmiszeripari főiskolán. Mindkét intézményben szűkebb körű magyar szakembergárdával aktív eszmecserére kerül 6or, maid üzemeket látogatnak meg. A szegedi előadássorozat és szakmai találkozások is tovább mélyíthetik a sikeres együttműködést a magyar és a szovjet mérnökök, tudósok között olyan személyes kapcsolatok létrejöttével is, amelyek végső soron úi távlatokra képezhetnek alapot népeink kapcsolatában. Dr. Bátyai Jenő, az MTESZ megyei szervezetének szaktitkára Tudathasadás A Mednyánszky-ülm rendezőjének, Szönyi G. Sándornak forgatási feljegyzéseiből közöl részleteket a műsorújság. Azt írja a rendező, hogy forgatás közben a stáb hirtelen rájött, mi lesz az Élet és Irodalomban közölt kritika címe. íme: „Magvaszakadt báró bolyongásai a képernyőn." Meglátjuk — intézhetnénk el a forgatási napló e különös megjegyzését, és ide írhatnánk véleményünket a festőről készített, csütörtökön bemutatott színes produkcióról. Igen ám. de megnéztük kedden a tévé kuturális magazinját, a Nézőpontot is, amelyben ezúttal a televízióról, a tévés alkotásról, ennek szerepéről, hatásáról, fogadtatásáról volt szó. Ez utóbbi témakörben főleg a kritikáról. A megkérdezettek közül többen állították, hogy azok, akik a tévé műsorairól napilapokban rendszeresen írnak, nem tekinthetik magukat nézőnek, egynek a sok közül. Ez megengedhetetlen, haszontalan, káros, sőt erkölcstelen, hisz a kritikus ilyen alapállásból nem az esetenként eléggé népes alkotói gárda, hanem a milliós nézőtábor megítélési szempontjai alapján igyekszik Fórum a kereskedelemről Fórumot rendezett tegnap, hétfőn a Hazafias Népfront városi bizottsága gazdaságpolitikai társadalmi bizottsága, valamint nő- és rétegpolitikai bizottsága, amelyre meghívták a Komplett Ruházati Vállalat, a ruhagyár, a húsipar, a Vidia, a Hungarhotels, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat, az EUKER. A FŰSZERT ÉS AZ ÁFÉSZ képviselőit is. Réti Csabáné dr„ a városi tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője vitaindító előadásában szólt Szeged kereskedelmi ellátásáról, a vendéglátásról, majd kérdéseket tettek föl a résztvevők a témával kapcsolatban. megfogalmazni véleményét — mondták. Elképzelhetni, hogy a Nézőpont jobbára kioktató hangú, „most jól elverjük rajtuk a port"-hangulatú, rossz emlékű iskolamesteri fenyítéseket felidéző beszélgetései után a keményen megrótt kritikusok most csak ülnek a fehér papír előtt, és szorongó szívvel töprengenek: nézi a műsort, de nem néző — mi az? Mitévők legyenek? Csak ülni és mesélni — mindezek után lehetetlen. A Medr.yánszky című tévéfilm ürügyén elmondani például, hogy sajnos, nincs színes készülékem, vagyis amit leginkább tudtam volna értékelni a produkcióban — ismeretterjesztő erényeit — az is csak fogyatékosan juthatott el hozzám. Kényszerűen azonosulnom kellene mindazokkal, akik fekete-fehérben láthatták Mednyánszky László eleinte valóban szürkébb, de későbbi éveiben igencsak megszínesedő, csodálatos tájképeit. Meg kellene mondanom, hogyha ezek nem szerepeltek volna a tévéműben, valamint, ha Horváth Sándor nem olyan jó színész, hogy egy-egy gesztusával, beszédes pillantásával nem keltegeti újra és újra a figyelmemet, bizony lehet, el is szenderedtem volna. Mert a festő életéből kiválasztott epizódok • olyannyira konfliktusmentesen peregtek, hogy a ráérősen mondott mese mindvégig szilárdan tarthatta a távolságot hallgatóitólnézőitől. Nem volt mit megítélni, mivel azonosulni, ellenkezni. nem került felszínre semmiféle összegubancolódott gondolatcsomó, amit bogozni érdemes. Olyanok voltak az életrajzi epizódok, mint a kénekkel Illusztrált lexikonfejezetek. De hogyan lehet mindezt leírni, amikor nemcsak a nézöpontbell fenyítést nem felejtette az ember, de éppen most műhelytitkokba is beavatták: olvashatta a rendező feljegyzéseit. Arról, m képernyő hogy 6 is elolvasta Szabó György forgatókönyvét, beszélgetett is róla, a stáb összekovácsolódott, forgattak, a kész filmből kihagytak huszonnégy percet, és még így is hosszú; ráadásul a fent jelzett, kritikával szembeni előítélet is feljegyeztetett! Nincs hát mit csodálkozni, ha igyekszem megragadni az alkalmat, és nem „egyszerű nézőként", hanem úgy beszélek a szegedi körzeti stúdió legújabb műsoráról, mint aki nagyjából ismeri az itteni munka rossz feltételeit, nehézségeit, sőt az alkotókat, a stábot; vagyis méltányolhatom erőfeszítéseiket, igazságosabb lehetek, mint a nézők. Csak akkor akadok meg, mindiárt az elején, amikor rádöbbenek, hogy az „egyszerű néző" minden bizonnyal ugyanúgy értékeli amit látott, mintha a legrészletesebben ismerné a műhelytitkokat, a tévétechnika éppúgy a kisujjában lenne, mint az esztétika. Az „Elaludt lámpások" ugyanis fontos és közérdekű témájú, eredeti és a témának megfelelő hangvételű, jól megszerkesztett, hasznos és hatásos riportfilm volt. Arról szólt, hogy a tanyai iskolákban az oktatás megszűntével az élet is megszűnt, tovább nem tölthetik be addigi egyéb, közművelődési jellegű funkcióikat sem, és ez nincs ígv rendjén. A forgatókönwíróriporter Horváth Dezső, az operatőr Rozsnyai Aladár, a rendező Erdőss Pál volt Lehet, hogy másoknak is eszébe jutott: jó lenne levetíteni a szegedi járást tanácsok, meg a mezőgazdasági szövetkezetek elnökeinek, valamint a népművelőknek. Hátha nem látták és hátha lennének ötleteik: hogyan kellene újra használni a megszüntetett iskolák épületeit — mindannyiunk javára? Sulyok Erzsébet