Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

Szerda, 197D. szeptember 19. A munkaverseny hétköznapjai iáfék Mitől javulnak gazdasági eredmény cink? Főleg attól, hogy jól dolgozunk. Egyre jobban. Vagyis mindenki a saját munkáját igyekszik kiválóan megcsinálni. A mérnök törje azon a fejét, hogy milyen műszaki újítással, szervezéssel lehet hatékonyabbá tenni a munkát. A művezető azon, hogy ezeket az elképzeléseket hogyan tudja a legjobban vaíóra váltani. Ez esetben a termelésben dolgozók is több, jobb terméket tudnak előállítani. A mérnök és a művezető feladata nem a termelőmunka. Miért szükséges ennek a hangsúlyozása? Mert a kényszer néha fejre állítja ezeket a tényeket. Ez történt a DÉLÉP házgyárában is. ahol a panelgyártó szakmunkások és a segédmunkások között mérnökök, technikusok, művezetők és gépírók is dolgoznak. A miértre kerestem a választ, amikor benyitottam Szögi László gyártásvezető irodájába. Asztalán tervrajzok, éppen egyik kollégájával tárgyalt. — Nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy elkészítsük a Szeged Nagyáruház homlokzati elemeit — magyarázza később — Es ilyen panelokat az üzemben még nem csináltunk. Emellett a 2800 lakás megépítéséhez szükséges elemeket is le kell gyártani. Ha mo6t a nagyáruház paneljeit is azok csinálják, akik a lakóházakét, akkor nem lesz meg a 2800 lakás. Ismeri a mondást — mutatja az ujjait —, ha ezt az ujjamat, harapom meg, vagy emezt, akkor is nekem fáj... — Miért nincs több idő az áruház • paneljeinek az elkészítéséhez•? A választ Garay Andor, az üzem igazgatója adta; — Késve kaptuk meg a terveket — mondja. — Az elemeket pedig október végéig meg kell csinálni az áruház „téliesítése miatt, hogy ott a téli hónapokban is tudjanak dolgozni. Nehéz helyzetbe kerültek a házgyárban. Szeptember elején aztán az üzem Lechner Lajos szocialista brigádja felhívással fordult a gyár szellemi dolgozóihoz, hogy vállaljanak ' személyenként 32 óra termelőmunkát. — Alapos tervező, szervező munka előzte meg a felhívást — mondja Szögi László. — Egyrészt biztosítani kellett a munkaterületet az üzemben. Másrészt a nagyáruház panelszerelőlvel közösen el kellett készíteni a különféle terveket. Aztán a szállítások. Meg a homlokzati elemekkel egyidőben felrakandó fémkeretek gyártása. meg... És sorolja. A munkaverseny kezdete óta szinte ki sem látszik a munkából. Mondják, az irányítási, szervezői munkája mellett naponta két-három órára még így is beáll az elemgyártók közé. Gürizni. Mert a 32 órát 5 is vállalta. Hogyan szervezik meg az irodisták munkáját? Mikor erről kezdtem kérdezősködni, mindenki Pálfi Ferenchez, a szervezési csoport vezetőjéhez irányított. Beléptem az irodába. Éppen telefonált. Egy hosszú papírlapra pedig, amelyen névsor volt, különböző jeleket tett. — A műszakbeosztások — mondja, miután helyéré teszi a kagylót. — Mindennap négy-négy tisztviselő dolgozik a délelőtti, illetve a délGáztároló Propán-bután gáztároló tartályt építenek Algvőn. a töltőtelep mellett. Most a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei készítik a 30 ezer köbméteres acéltartályt, A rendkívül alapos munkát igénylő hegesztés varratait, sőt az anyag szerkezetét is röntgenc-zik, maid úgynevezett íestékdiffúziós repedésvizsgólalnak vetik alá. A 27 méter magas és 40 méter átmérőjű tartáiyban mínusz 40 fokra hűtve, cseppfolyós állapotban tárolják a gazt. A festékdiffúziós vizsgálathoz kis palackból fújják a különleges anyagot, amely az esetleges repedéseket megmutatja utáni műszakban. S egyfolytában négy napig — teszi hozzá. — Es az irodai munka? — Mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, hogy azt is megcsinálja Itt vagy otthon, éjjel vagy nappal, mindegy. Hogy valaki négy napig elemeket gyárt, az nem mehet az irodai munka rovására. — Hányan csatlakoztak a felhiváshoz? — Százhuszonketten. Szóval majdnem mindenki. A kismamák kivételével. Bánfy Ferenccel, az üzemi pártszervezet titkárával a gyártócsarnokban találkoztam. Ezen kissé meglepődtem, mert azt mondták, ő délután kezdi az „utolsó" nyolc óráját. Dc most még dél sincs, az ő műszakja meg csalc kettőkor kezdődne. — Tényleg akkor — magyarázta —, de volt némi elintéznivalóm — határidős jelentések. Közben érdeklődött, hogy a délelőttös brigád mennyit dolgozott- Mert egy kimondatlan munkavereeny bontakozott ki a munkaversenyben. Mindegyik „alkalmi brigád" többet akar teljesíteni, mint a másik. A bejárattól balra négy ember dolgozott, nagy igyekezettel. Aki valaha is járt a házgyárban, kapásból észreveszi, ők nem a panelok gyártásához 6zoktak; szakad róluk a verejték. Tény: nagy a hőség. De aki már évek óta itt dolgozik, annak műszak végén is 6záraz az inge. Ábrahím György technikus fiatalember, Daróczi Sándor, Fir.sor István, Makhajda István művezetők a. közép-, vagy annál valamivel idősebb nemzedékhez tartoznak. Büszkén említetj ték, az első napon még csak kettő, ma az utolsó, a negyeI dik napon már nyolc sablonba szerelték be a vasalást, a szigetelést. Egy cigarettára rágyújtottak, aztán siettek vissza a sablon mellé. Húzzák-vonják a fémkeretet, immár némi szakértelemmel. Azt is megtudtam, hogy ! ha a jelenlegi nagy lelkesedés végig megmarad, akkor október végéig elkészülhetnek a nagyáruház homlokzati elemei. Illetve, ahogy a gyárban már fogalommá vált: a „Jókai-elemek". Mondják, az elején nagy várakozás előzte meg az irodisták munkáját. Igaz, közülük sokan szakemberek, ók elméletben kívülről tudják a gyártás bizonyos folyamatait. De a gyakorlat más. Voltak páran a gyárban. akik az elején kuncogtak az ügyetlen mozdulatok láttán. Am minden csoda három, vagy esetenként még annyi napig sem tart És látván a mérnökök, technikusok, rajzolók gépírók igyekezetét, nem csodálkoztam azon, hogy már az üzemben sem csodálkozik senki. Ennek az összefogásnak hosszú távon is van haszna. Az, hogy a csarnokban munka közben sok ötlet összegyűlik. Ezeket a tapasztalatokat lehet hasznosítani a műszaki tervezés, a szervezés ós a mindennapok irányítási gyakorlatában. Közelebb kerül egymáshoz a fizikai és a szellemi dolgozó Tehát: jól jár a ©'ár. És jól jár a város is. Időben elkészülnek a „Jókai-panelok". Horváth István A

többiek fociznak. A szélső elfut, középre adja a labdát, a középcsatár lő, a kapus hiába vetődik, a pettyes műanyag labda begurul mellette a kapuba, pontosabban szólva elhagyja az élére állított tégla és növendék akác közötti képzeletbeli vonalat: gól. A fiúit, amolyan tízéves formák, ünnepelnek. ígv látják a nagyoktól. Kezűket magasba emelik, kiabálnak és hadonásznak. Az új lakó fia a padon ül. Irigykedve nézi őket. Jó formájú, izmos gyerek. Vélhetőleg jobb focista, mint azok a pályán, de bizonyítani nincs alkalma ezt. Egy hete költöztek a házba. Akárhányszor lenézek az erkélyről, ugyanezt a jelentsort látom. A többiek fociznak, az új lakó fia ül a padon, és r.ézi őket. Bízom benne, hogy befogadják a srácot, hogv minél hamarabb játszhat ő is, gólt rúghat, kiabálhat és hadonászhat örömében a többiekkel. Bízom ebben, mert helyzete nehéz. A város egy más helyén lakott, ahol lehet, hogy a szabályokat egészen másképpen értelmezték; lehet, hogy úgy játszották a meccset, hogy három szö.gletrúgás helyett egy tizen-egyes rúgására vált jogossá a csapat, melynek lehet, hogy éppen ő volt a kapitánya. Ha itt befogadják, egy ideig egészen biztosan csak statisztaszerep vár reá. Be kell illeszkednie az új közösségbe, s ez nem egyszerű dolog, nem az még nekünk, felnőtteknek sem. Bizonyítsam? Aligha kell. Az ember csak élete legfontosabb napjaira emlékszik vissza, s ki nem emlékszik az első munkahelyén töltött első napra, va©' arra. hogy miként fogadták a második, egyáltalán az új munkahelyén? Beilleszkedni az új környezetbe; szociológiai és pszichológiai vizsgálatok egész sora bizonyítja, s tanúsítja a mindennapi gyakorlat is. hogy az egyén és az új közösség találkozása sohasem jár bizonytalanságok, feszültségek. megrázkódtatások nélkül. Ennek alanja az új környezet szociális és tárgyi újszerűsége a vele járó szokáskülönbségekkel. A jelenség régen ismert, természetét azonban csak akkor kezdték kutatni hazánkban. amikor már-már aggasztó méreteket kezdett ölteni a fluktuáció, a munkások egyik munkahelyről a másikra való vándorlása. S ki is derült, hogy ennek a majdnem össznépi vándorolgatásnak van egy a beilleszkedés nehézségeivel öszszefüggő oka is. A vállalatok ugyanis nem voltak felkészülve arra, hogy az új dolgozók meggvökeresedését szervezetten segítették. A dolgozó jött, s mint példánkban az új lakó fia, nem talált utat a többiekhez. Mit tehetett? Vette a kalapját, s ment máshová szerencsét próbálni. Ment máshová — játszótársakat keresni. A hasonlat felszínesnek is tűnhet, ide nem illőnek is. pedig pontos. Adatokkal bizonyítható ugvanis. hogv a legtöbb munkahely-változtatás hátterében nincsenek anyagi megfontolások; a tény az is, hogy azokban a gyárakban. ahol jó a kollektív szellem, a munkahelyi klíma, stabil törz-sgárda dolgozik; a törzsgárda tagjai pedig csak a legritkább esetben vesznek vándorbotot a kezükbe. A dolgokat persze legjobb az elején kezdeni: a fiatalokkal és a legelső munkahelyen, Ez nagyjában-egészében gyakorlat is. A pályakezdők gondozásával kapcsolatos konkrét teendőket ugyanis egy, az Ifjúsági Törvény végrehajtásáról szóló kormányhatározat elő is írja. Az igazi problémát az jelenti, hogy napjainkban a termelésben nagymérvű struktúraváltozás megy végbe, s ennek következtében megváltoznak a társadalmimunka-megosztás eddigi menetében kialakult foglalkozások; néhányuk elhal, s számos új keletkezik. A vállalatok terveket, készítenek, hogy alkalmazkodni tudjanak a változásokhoz. Mire is kell felkészülniük? B

izonyos helyzetekben a munkaerőt teljesen új területre kel! irányítani, máskor ez csak részben igaz; előfordulhat olyan helyzet. hogy a munkaerő marad, de munkája mind tartalmában, mind jellegében megváltozik. Az első két esetben —, mondják a munkapszicholóaiá szakemberei — a munkásokat mind a technikai, mind a szociális környezeti változásokra fel kell készíteni, a harmadik eset az egyszerűbb, mert itt csak új munkafogások elsajátításától van szó. Az úgynevezett munkaerőátcsoportosítás még nem éltalános gyakorlat nálunk, de gazdasági fejlődésünk mostani szakaszában egyre inkább számolnunk kell ezzel a jelenséggel, s fel kell készülnünk azokra a konfliktusokra, amelyeket okozhat az emberekben. Az új környezetbe való beilleszkedés ugyanis alkalmazkodási folyamat, nagy mértékben az határozza meg, hogv az újonnan belépő dolgozó máshol kialakult szokásai milyen mértékben térnek el az itt kialakultaktól. Tulajdonképpen az értékek és a szokások csatája ez. Egy tanulmányban olvastam: ,,A beilleszkedésről mindig úgy beszélünk, mintha az csak az újonnan belépő dolgozó számára jelentene konfliktust. Tapasztalataink azt mutatják, hogy sok esetten a már meglevő csoport tagjainak is növeli szakmai és szociális nehézségeit. Az elmúlt néhány évben sokszor azt hittük, hogy a már meglevő jó, vagy közepes munkacsoportok minden esetben képesek arra, hogy neveljenek, m.agukhoz formáljanak lógósokat, lazsálókat, a munkának mindig a könnyebbik végét keresőket. vagy olyanokat, akiknek a jó kollektíva, a komolyan doigozó munkatárs csak ugiódeszkának szolgál a magasabb fizetés, a jobb beosztás felé." Gondolom, nem kell győzködni annak igazáról senkit, hogy az új munkahelyre kerülő dolgozó zavartalan beilleszkedése nemcsak az ő érdeke. Kérdés persze, hogy mit lehet tenni ügyének, az ügynek érdekében. Nemcsak a beilleszkedésnek, az általános munkahelyi közérzetnek is meghatározója az informáltság; mit tud a dolgozó az üzem céljairól, munkájáról, arról a mikrokörnj'ezetről, ahol dolgoznia kell. Kérdés továbbá, hogy kl informálja az új dolgozót. Az az igény, hogy a vállalatok hozzanak létre egy ehhez a munkához jól értő instruktort hálózatot, ma még ábrándnak látszik — a feladat azonban valós, és mindennapi. Legfőképpen pedig problematikus. Jól szemlélteti ezt egy vizsgálat summája: „az újonnan belépő dolgozó a meglevő csoport legszigeteltebb, legkitaszítottabb tagjával létesíti első informális kapcsolatát." Ennek pedig sok esetben súlyos következményei támadnak. a belépő a csoport többi tagjának szemében azonosul az elszigetelttel, s így akaratán kívül maga is elszigeteltté válik. S

belépni a gyár kapuján, az először belépők tudják, nem könynyű dolog. A kollektíva valódi tagjává válni még ennél is sokkal nehezebb. Beszéltem én elöljáróban az új lakó fiáról. Gyanítom, ha nem fogadják be mihamarabb a házbeli fiúk, fogja magát, s szerencsét próbál a szemközti grundon. Hátha. Pedig, biztosan tud focizni, biztosan erőssége is lehetne a csapatnak. Lesz-e? Raita ls múlik, de nemcsak raita múlik, ö csak annyit tehet, hogy megkérj a fiúkat. játszhassék, s utána alkalmazkodik az itt kialakult szabályokhoz. A többi a fiúk dolga. Nézem tehát az erkélyrőt a fiúkat, és figyelem a fejleményeket. Nem az új lakó fia sorsa miatt elsősorban, hanem, mert a jelenség érdekel, az optimális megoldás lehetősége, ami itt is megvan, a ház előtti grundon, ahogyan mindenütt. Petri Ferenc KGST-megbeszél és Áz építőanyag-ipar fejlesztése Acs S. Sándor felvételei Az első sor acéllemezt már összehegesztették . A vasúthoz hasonlóan kimunkálják a másik nagy közlekedési ágazat, a Volán egységes jogi rendszerét — közölték a Volán vállalatok jogászainak kedden Szombathelyen kezdődött kétnapos országos tanácskozásán. Ezen két fontbs közös MÁV —Volán munkaterület, az állomási fuvarozás és a darabáru-szállítás kérdéseit vitatják meg. Budapesten kedden megkezdődött a KGST építésügyi állandó bizottsága építőanyag-ipari szekciójának ülése. A több napos tanácskozáson a tagországok küldöttségei az építésügyi miniszterhelyettesek vezetésével egyeztetik az építőanyag-ipar távlati fejlesztésének irányait és kijelölik a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gyártásszakosítási és műszaki együttműködés konkrét területeit. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján előkészítik a különleges cementek és a formázó gipsz gyártásszakosítási egyezményeinek meghosszabbítását is a következő ötéves tervidőszakra. A sok energiát használó cement- és téglaipar részére intézkedési javaslatokat dolgoznak ki a fajlagos energiafogyasztás csökkentésére. Megjelölik azokat a korszerű berendezéseket és technológiai módszereket, amelyek alkalmasai: a tagországok téglaiparában még meglevő nehéz fizikai munka gazdaságos gépesítésére. Ezzel összefüggésben tapasztalatcsere-lútogatást tesznek a magas színvonalon gépesített órbottyáni téglagyárban. Futóművek A Rába Magyar Vagon és Gépgyár győri tütóműgyára az idén száztizenötezer futóművet gyárt. Tizenöt százalékkal többet, mint az elmúlt esztendőben. Termelésük nyolcvannégy százalékát exportálják. i I