Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

2 i Szombat, 1979. szeptember 1: ^maamimmmamm^^immumimm—mmmmmm—mm Fidel Castro megbeszélése ioszip Broz Titéval Havannában folytatódtak az el nem kötelezett országok kül iigymi nisztereinek tárgya lásai # Havanna (MTI) 1a nagy jelentőségű a csúcs- elnöke, Khieu Samphan is. A napirenden szereplő értekezlet szempontjából, és Kubába érkezése azért vált kerdések vitájával folytatta minden bizonnyal hozzája- lehetővé, mert a havannai munkáját pénteken, (tegnap rul majd az egyes kérdések- kormány egyes el nem köte­Havannaban az el nem köt*- ben mutatkozó véleménvkü- lezett országok kérésének lezettek csúcsértekezletét lönbségek áthidalásához. a eleget téve engedélyezte be­elökészítő külügyminlsztéri kompromisszumos megoldá- utazását. Ismeretes, hogy a tanácskozás. Ugyanezzel a sok kimunkálásához. Kambodzsai Népköztársaság témával foglalkozott pénteki Pénteken megérkezett a törvényes kormányának kül­eszmecseréjén Fidel Castro kubai fővárosba Sri Lanka döttsége szombaton, ma érke­és Joszip Broz Tito is. államfője ls. Havannában zik a kubai fővárosba. Heng A külügyminiszteri ta- (tartózkodik már a eertklt Samrinnak, a Népi Forra­sem képviselő, bukott kam- aalmi Tanács elnökének ve­bodzsal rezsim úgynevezett zetésével. Ceausescu fogadta nácskozás pénteki munka­napján a résztvevők folytat­tak a vitát a hétfőn kezdődő csúcsértekezlet egyes eljárá­si és szervezési kérdéseiről, valamint arról, hogy mely országok legyenek a huszon­ötről harmincötre bővített Koordinációs Iroda tagjai, és konkrétan milyen témák tartozzanak a nagyköveti szinten működő testület ha­táskörébe. Megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a pénteki tanácskozáson ismét szó esik majd a kambodzsai képviselet témájáról Is. A közép-európai idő sze­rint éjszakai ülésen meg­kezdi működését a tanács­kozás két bizottsága: az ira­ki elnöklettel működő poli­tikai és a mozambiki kül­ügyminiszter vezette gazda­sági bizottság. Megbízható értesülések szerint — a csütörtök esti udvariassági látogatás után — pénteken került sor az el­ső érdemi megbeszélésre a szerda óta Havannában tar­tózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv államfő és vendég­látója, a következő három évben az el nem kötelezett mozgalom elnöki tisztét be­töltő ország vezetője, Fldel Castro között. A megbeszé­lésről nem toltak közzé je­lentést. nem kétséges azon­ban, hogv az el nem kötele­zett. mozgalomban ty^elke­dő szarepet látszó két szo­cialista ország legmagasabb rangú vezetőjének találkozó­O Bukarest (MTI) Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának főtitká­rát, aki a Román Szakszer­vezetek Általános Szövetsé­gének meghívására tartózko­dik Romániában tegnap, pénteken fogadta Nlcolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára. a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke. Konzultatív tanácskozás # Ulánbátor (MTI) A Mongol Népköztársaság külügyminisztériumának meghívására augusztus 27-től 31-lg a szocialista országok külügyminisztériumainak képviselői konzultatív ta­nácskozást tartottak Ulánbá­torban. A tanácskozáson a Belorussz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Nép­köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság. a Lengyel Népköztár­saság. a Magyar Népköztár­saság. a Mongol Népköztár­saság. a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szoci­alista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztár­saság külügyminisztériumá­nak miniszterhelyettesei és más vezető munkatársai vet­tek részt. A tanácskozás munkájában részt vettek a KGST titkár­ságának képviselői la. • É: |Eí wn&iMi'!*! Ni RADIOTELEN RTWSklHSf tTWRaÜi " Dér Endre Jérceviada/ A BT FELHÍVÁSA röskereszthez Intézett se­Andrew Youngnak, az gélykérő üzenetében beszá­ENSZ Biztonsági Tanácsa mol arról, hogy Khomeini soros elnökének fegyver- ajatollah és az iráni kor­nyugvásra felszólító nyilat- mány „embertelenül bánik" kozataval közép-európai idő a kurd néppel, szerint, péntekre virradóan befejeződött a Biztonsági Ta­nácsnak a dél-libanoni hely­zetről folytatott kétnapos vi­tája. ZIAUL HAK NYILATKOZATA Ziaul Hak tábornok, pa­kisztáni államfő egy televí­ziós nyilatkozatban kijelen­tette, hogy továbbra is ha­talmon murád, és hogy a november 17-re kitűzött vá­lasztásokat későbbi időpont­ra halasztja. ÜJ AMERIKAI ENSZ-KÉP VISELŐ Donald Mchenryt, az ame­rikai ENSZ-küldöttség eddi­gi helyettes vezetőjét nevez­te ki Carter elnök, az Egye­sült Államok új állandó ENSZ-képviselöjévé, a kö­zelmúltban lemondott And­rew Young utódjaként. KIIOMEINI RÁDIÓBESZÉDE Khomeini ajatollah pénte­ki kommunistaellenes hang­vételű rádióbeszédében azt állította, hogy „a kurd fel­kelők kommunista államot akarnak létrehozni Nyugat­Iránban". Megismételte az augusztus eleje óta betiltott Kurd Demokrata Párt (KDP) vezetőinek kiátkozását. Kö­zölte: „Ahhoz, hogy gyöke­restől kiirtsuk a romlást Kurdisztánból, össze kell hangolni a forradalmi gár­disták. a csendőrség és a hadsereg tevékenységét". Az Iráni Kurd Demokrata Párt pénteken a Nemzetközi Vö­Közéleti napló LOSONCZI PÁL ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA Líbia nemzeti ünnepe al- Iratban üdvözölte Moamer - „„ el-Kadhafi ezredest, a Líbia kaiméból Losonczl Pál, az Arab Nép, Szoclali8ta Dzfia_ Elnöki Tanács elnöke táv- mahirija vezetőjét. KITÜNTETÉS • Magas magyar állami kl- kásmozgalomban kifejtett tüntetést kapott a munkás- sok évtizedes tevékenységé­mozgalom öt szlovákiai ve- ért Pavel Tonhauzer. Cséry teránja. A Magyar Tanács- Ernő, Juranovszky Béla, Fer­köztársaság 60. évfordulója dinand Berinszky és Fifik alkalmából az Elnöki Tanács József csehszlovák állampol­„ J „-„„„ gároknak. A kitüntetéseket a Munka Érdemrend arany pénto)(en Pozsonyban Barlty fokozatát adományozta a ma- Miklós prágai magyar nagy­gyar és a csehszlovák mun- követ nyújtotta át. A n. VILÁGHÁBORÚS LENGYEL MENEKÜLTEK KÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA A II. világháborús lengyel újságíró, a delegáció tag.la menekülteknek a vllághábo- Kovács Bélának, a HNF OT rú kitörésének 40. évforduló- titkárának, az Országos Béke­jával kapcsolatos rendezvé- tanács főtitkárának doku­nyekre hazánkba érkezett mentumot adott át, amelyben küldöttsége tegnap, pénteken az egykori menekültek kö­látogatást tett a Hazafias szönetüket fejezik kl a ma­Népfront Országos Tanácsé- cyar népnek azért a fogadta­nak a székházában. A ben- tásért, amelyben a hitlerista ső.séges baráti találkozó ke- támadást követően részesí­retében Zdlslaw Antoniewicz tette őket. EMLÉKPLAKETT MUNIR BASHIRNAK Muniri> Bashirnak, az Iraki zene iraki népszerűsítésében tájékoztatási és kulturális szerzett érdemel elismerése­minisztérium zenei fóigazga- ként pénteken Rónai Rudolf, tójának az ud — hagyomá- a Kulturális Kapcsolatok In­nyos arab lant — nemzetközi tézetének elnöke átnyújtotta hírű mesterének a magyar a KKI emlékplakettjét. KESERŰ JÁNOSNÉ A SZOVJETUNIÓBA UTAZOTT Nyikolaj Vlagylmirovlcs zetésével küldöttség utazott a Tylmoíejevnek. a Szovjet- Szovjetunióba. A miniszterek unió erdő- és fafeldolgozó- _ . ... , , , . . , Ipari miniszterének meghívá- "^eszélést folytatnak a fa­sára pénteken Keserű János- ós bútoripar területén törté­né könnyűipari miniszter ve- nő együttműködésről. Ne legyen harmadik! A két világháború legfőbb tanulsága, hogy meg kell akadályozni a harmadikat. A múlt nagyon is beszé­des, ha akarunk és tudunk olvasni belőle; az olyan alkalom, mint a második világháború kitörésének negyve­nedik évfordulója, lehetőséget ad a hasznos emlékezésre. A második világháború fölfegyverzett népek óriási csa­tája volt, politikai, gazdasági, társadalmi, eszmei küzdelem. Negyven esztendeje, a Lengyelország ellen intézett német fasiszta támadás robbantotta kl. Hat évig tartott, ötven­millió ember életét oltotta kl. városok és falvak százait pusztította el. Ez elég ok arra, hogy aggódva kérdezzük: fenyegeti-e az emberiséget hasonló katasztrófa? A lelkiis­meretünk válasza ez: fennáll a veszély, de megvan elkerü­lésének minden lehetősége is. A háborút diplomáciai nyel­ven az államok közötti viták fegyveres megoldásának neve­zik. Nemcsak a múlt. a jelen sem mentes a feszültségektől, az érdekellentétektől, a helyenként robbanásveszélyes súr­lódásoktól. Küzd egymással a régi és az ÚJ, a két alapvető társadalmi rendszer, a gazdasági problémák olykor súlyos válságokat okoznak. Gyors változásban van a világ, s a bé­ke egyik kulcsa: meggyőzni minél több polgári erőt, cso­portot. kormányzatot, hogy fegyverkezéssel, fegyveres nyo­mással, háborús fenyegetéssel sem állítható meg a haladás. Napjainkra kialakultak azok a biztató jelek, amelyek azt mutatják, hogy az emberiség — a történelemben elő­ször — meg tudja akadályozni a nagyméretű háború kirob­banását. Ha a múltban végzetszerűnek tekintették i* a há­borút, amióta a szocializmus világrendszerré vált — már nem az. A félelem egyensúlya alakult kl, mondják — s va­lóban, a mai fegyverekkel el lehetne pusztítani az egész ci­vilizációt. De ha elolvassuk a szocialista politikusok beszé­deit, a Szovjetuniónak és szövetségeseinek állásfoglalásalt, ma és hosszú évekre visszamenőleg, kiderül: nem a félelem­re, hanem az ésszerűségre akarják építeni a jövőt. S e tekintetben is szolgált tanulsággal a második világ­háború: nagy veszély esetén összefoghatnak, együtt küzdhetnek a különböző társadalmi rendszerű országok. Akkor a felfegyverzett és támadó fasizmus rémuralma fe­nyegette az emberiséget, ma az atomháború. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — ellentétek hosz­szú korszaka után ugvan. de — végül ls összefogott a ná­cizmus ellen. Ez a múltbeli tanulság történelmi méretű biz­tatást ad a mára és a Jövőre, a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének megteremté­séhez. Ha a félelem kormányozná a világot, két vagy több. sündisznóállásba húzódó, puskacsővel egymás felé meredő csoport különülne el egymástól, amely legjobb esetben is tartós bizalmatlanságban élne. Ennél azonban sokkal töb­bet lehet tenni. A verseny, amely országok és rendszerek között folyik, megengedi az együttműködést, sót meg is kö­veteli azt. Nézzünk körül a világban: a nemzetközi keres­kedelem soha nem hálózta be úgy a földet, mint a XX. szá­zad második felében. Száz ország árucikkeit vásárolhatjuk, kooperációk, gazdasági együttműködési szerződések kötnek össze erős szálakkal egymástól igencsak különböző orszá­gokat A világ kisebb lett, az államok egymásra utaltak. A bé­ke jóval több haszonnal kecsegtet, mint a háború — ha a múltban ez nem ls volt mindig nyilvánvaló, ma egyértel­műen az. : Mindez azonban nem érvényesül önmagától, a veszélyek és a Jó. lehetőségek birkóznak egymással... Ezért dolgoz­ták kl a Szovjetunió és szövetségesei a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének tételit, s valósítják meg azt a ovakortatban, a helyzetet felismerő nyugati partnerekkel karöltve. Három és fél év­tized Európája és a nagyhatalmak világméretű viszonya megmutatta, hogy Járható az út. de tovább kell raita men­ni. Biztosítékokat kell teremteni arra. hogy senki ne vihes­se a vitákat a fegyveres megoldás útjára, meg kell szilár­dítani az alapvető bizalmat a kormányok, államok, csopor­tosulások között. E fontos feladat megvalósításának további kulcsa: a fegy­verzetkorlátozás. Különböző nemzetközi tárgyalóaszta­lokon szocialista Javaslatok sora fekszik, s küzdünk élet­be léptetésükért. Nem könnyű küzdelem ez. A béke: kemény politikai helytállást, bölcsességet, taktikai érzéket, higgadt­ságot. erélyt. megértést, szívósságot követel. A visszaem­lékezés a második világháborúra új erőt ad ehhez a fárad­ságos munkához. Tatár Imre Kiderült: feltevésem egyáltalán nem alapta­lan. Asszony volt a dologban, „félig elvált", mo­dern nő. jópofa, higgadt és megfontolt. „Az el­lentétem!" — gondoltam azonnyomban. amikor megismertem, a férjem csodálkozó-ra.longó pil­lantással kereste őt. aki éppen telefonált, közben azonban utánam érdeklődött egy idősebb nőnél, aki számadatokat és kimutatást tartott eléle, és hol Ide, hol egy másik pontra mutatott a kezé­vel. — Ki ez a nő? Csak nem a „főnök" felesége? — kérdezte súgva a telefonáló, szőkített hajú, kellemes nő. aki nem átalott méricskélni en­gem, és megint félhangosan megkérdezte az idő­sebb nőtől: — Nem idősebb, mint a főnök? Az idősebb nő is végignézett rajta, és az mondta: — Nem hinném. Természetesen senkitől nem kértem tanácsot, tényekkel nem tudtam szolgálni, feltevéseim pe­dig ugyanúgy lehettek alaptalanok, mint kevés­bé azok. Valahányszor bizonytalan voltam magamban, vagy a férjemben, az autóba ültem és gondol­kodtam. Az utat figyeltem, a szabályos közleke­désre koncentráltam, fgy történhetett meg. s mindannyiszor meg is történt, hogy kantárt kaptak a háttérbe szorult szituációk, melyek annyira különböztek a sokévi atlagtól: férjem viselkedése hazajövetelkor, különös szokásai, legújabb barátai (akik az én ötvenkét éves fér­jemet úgy vették körül, mint nyoszolyólány fe­jét a virágkoszorú).,. Semmiféle látványos leleplezésre nem készül­tem, mégis leleplezés volt és látványos, kínos és megrendítő... Ez még a szép szőke nővel tör­tént. emlékszem alig húszéves arcára (és márts válófélben!?), amint éppen lesüti a szemét, el­jön a telefon mellől, és egy pillanatra a férjem és én közém áll, rámfordítja félig csukott sze­meit, majd férjem felé tesz egy félfordulatot, miközben levélszerűség esik a földre. Természe­tesen én vettem föl a levelet, amelyet a férjem írt a szép arcú (most láttam, milyen duzzadt a szála széle), alig húszéves szőkének. „Tavaszi szellőnek" becézi, őzikemeleg csóknak a csókját, és tovább nem olvashattam, nem tudtam tovább olvasni a levelet, pedig se a férjem, se a kis húszéves nem akarta kivenni a kezemből, én nyújtottam ét a levelet félig olvasottan a fér­jemnek. aki szó nélkül ment ki az íródéból, és csak este találkoztunk, vacsoránál. Azóta egye­dül fogyasztjuk el a vacsoránkat, a férjem azt eszik, amit a jégszekrényben talál, és én ls azt eszem, amit éppen főzök vacsorára, ha az uno­kák. vagy a gyerekek nálunk vannak, de az Is előfordul, hogy vacsora nélkül fekszem le. így |s tartom a súlyomat, 58 kiló vagyok, se több, se kevesebb, már vagy tizenöt év óta. Hamar beértem a hivatalomba. Siettem a te­lefonhoz. A színházba telefonáltam. — A fiamat kérem, — Nincs bent. — Fél órával ezelőtt ért be. Autóval ment. Nézzen kl, kérem, az utcára, látja az autót? A portás kinézett az utcára, és „lelkesen" vá­laszolt: — Nincs kínt az autója. — Az lehetetlen 1 Narancssárga Zsiguli. Talán a mellékutcában parkol vele. — Megnézem. A portás hamarosan visszatért: — Ott sincs a narancssárga Zsiguli, kérem. De, ha parancsolja, föltelefonálok az Irodába, ott meg tudják mondani pontosan, járt-e bent a kedves fia... Bár nekem ts kellett volna öt látnom, amikor bejön, mert mindig nagyon rendesen kö­szön ő. kérem. Akkor hát kapcsolom az Irodát, Eléggé felspanolt voltam, mindent tudni akar. tam, nehezen jött be az iroda, s én pillanatok alatt végigfutottam gondolatban a fiam jövőjét. „Lágy ember, lágy. akár a férjem. Szépre, nagy­ra törekszik, akár a férjem, szereti azt az asz­szonyt. aki két gyereket sZült neki. nem félrelé­pésről van nála szó, többről van szó, többről.. De hogy mi az a több, és mi az a más? Sehogy nem egészíthettem ki eszmefuttatásom ... — Halló — jelentkezett az Iroda. — Nem, nem láttam a fiút. (Idősebb nö a titkárnő, mindig így becézte a fiamat, szeretettel emlegette, mintha az édes fia volna.) — Egész korán elment már hazulról. Autóval ment. a portás pedig nem látja parkolni az autó­ját. Rossz sejtelmeim vannak, talán csak nem érte valami?! ... / — Nem, egészen biztosan nem, nyugodj meg, semmi baja sincs, az igazgatónk kaphatta el egy fordulóra. — Az Igazgató úr bent van a színházban? — Kl tudja? De nincs a fiúnak semmi baja, nyugodj meg. felnőtt, okos ember ő, hagyni kelL így történt mindig, beszélgetésünk végére te­geztük egymást, megnyugtató hangja van, az igazgató valószínűleg azért oslnált nagy ügyet a fiam késéseiből, mivel meg akarja mutatni, ő igazán „megszolgál" az érdekében elvégzett munkámért, a per előnyös kimeneteléért... Vi­dáman köszöntünk el egymástól, a titkárnő még azt is megígérte, amint megjön a fiú, telefonál­tat vele. — Ne, ne! A világért se! Náluk voltam a gye­rekek miatt, és amikor telefonált az igazgató úr, én vettem fel a kagylót... A munka az első. a világért sem akarom zavarni a gyereket. Köszö­nöm a kedvességedet, ló napot csinálsz nekem mindig, tudod, ugye? A titkárnő nevetett, és valahogy azt találta mondani: — Köszönöm. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents