Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

Kedd, 1979. augusztus 14. 3 Csatornázás FeSsoviroson s+r:ir A Felsőváros n-es ütemének lakásait jelentős részben már átadták. A házak között azonban még mindig akad tennivalója a DÉLÉP munkásainak. A csatornák, közművek kialakításán dolgoznak az építőipari munkások. A lakótelepi építkezésnek ezt az utolsó mozzanatát örökítette meg fotóriporterünk. Képünkön: a Sallai Imre szocialista brigád tagjai ássák a csatornát Előlcészlifefek az őszi IIV-rs Eddig 27 országból és Hongkongból mintegy 1200 kiállító jelezte, hogy részt vesz az egy hónap múlva, szeptember 14-én megnyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. A Hungexpo ezúttal rendezi meg hatodik alkalommal a hazai és a külföldi fogyasztási cikkek széles választékát feltáró őszi szakvásárt • Az ipari és kereskedelmi szakemberek megbeszéléseinek, üzleti tárgyalásainak zavartalan lebonyolítása érdekében három alkalommal, szeptember 17-én, 18-án és 19-én szakmai napot tartanak. A mintegy 40 ezer négyzetméteres kiállítási területen a 16-os, és a 17-es számú pavilonban a Belkereskedelmi, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tarkácskiállítást rendez, amelyen 18 magyar és külföldi cég vonultatja fel termékeit Ismét megrendezik a nemzetközi játékipari szakkiállítást, az interplayexpot A nemzetközi gyermekévhez kapcsolódó játékkiállításon 13 ország kiállítói vesznek részt A vásárló közérzete Art tartják, a jó kereskedő mindent elad ... Am arról kevesebbet beszélnek, mi készteti a vásárlót arra, hogy a bizalmat előlegezze? A bolti árak az élelmiszerek eladására is hatást gyakorol• nak. A közértek elárusítóiban bizonyára felvetődött a kérdés, hogy színvonalasabb kiszolgálást kell-e nyújtani a magasabb árakért? A válasz magától értetődő. A népgazdaság valamennyi szektorában időszerű hatékonyabban és szervezettebben dolgozni. Ez alól a kereskedelmi üzletek sem kivételek. Sok múlik az ember, ez esetben az elárusító munkáján, a pult mögött és az eladótérben is. A legtöbben csaknem mindig ugyanabban az üzletben vásárolják az élelmiszert. A sarki bolt eladója szinte naponta találkozik a környék lakóival. Egyiküknek-másikuknak lehet, hogy még a nevét is ismeri. Közeli kapcsolatba kerül velük, s ez olykor alkalmat adhat a „protekcióra." Pedig összeköttetések nélkül is eleget lehet tenni a vevők igényeinek. A vásárló ugyan nem pillanthat be a raktárakba, és nem tekintheti át a teljes készletet, de az utóbbi években úgy alakították ki a boltok belsejét, hogy ott minél több aru legyen szem előtt. Az eladón múlik tehát, hogy elkerülje a számára kényelmetlen és a vásárlók többségének bosszantó, kínos helyzeteket. S gondoskodjon arról, hogy a polcokra kerüljön mindaz, ami oda való. A rendelés összetételét is úgy kell megállapítani, hogy a bolt valós forgalmát tükrözze, s akkor a vevők könynyen választhatnak óhajuk és igényük szerint. Igaz, viszonylag ritkán részesülhetnek kifogástalan kiszolgálásban. Kevés a korszerű üzlet. A kis boltok pedig zsúfoltak. Különösen azokban a peremkerületekben, ahol szükség lenne az ellátás javítására. A vállalatok pénzéből Szegeden sem futja mindenkor a nagyobb önkiszolgáló ABC-áruházak építésére. Egy kis ügyességgel és rátermettséggél részben ez a probléma is orvosolható. Az eladók sok helyütt előre tudják, mikor növekszik meg a forgalom, és erre készülnek is. Például előre feldarabolják és papirba teszik a kenyeret. Az előre csomagolt árukkal is időben feltölthetik a polcokat, hiszen a csomagológép majdnem minden raktárban ott van. így az elárusítók is hasznosíthatják az üres órákat. De lehetőleg ne olyankor tegyék, amikor hosszú sor várakozik a pénztár és a pult előtt A kereskedelemnek az előbb említett régi, bevált fogásai napjainkban már üzemszervezési kérdések, és csaknem minden üzletben gyakorlattá válhatnának. Az előre csomagolás együtt jár a nagyobb felelősséggel. Bosszantó, ha kevesebb 9 cukor és a liszt, vagy leiárt a konzerv szavatossága. Éppen ezért több figyelemre van szükség. Az árváltozás pontosabb munkát kíván a kereskedelemtől is. Az élelmiszeriparnak nagyobb körültekintéssel kell dolgoznia. A vásárlók közérzetét tapasztalataik alakítják. Ezzel azért is jó tisztában lenni. mert ezen múlik, hogy megmarad-e a bolt iránti bizalom, avagy sem. Az utóbbi években sok minden változott az élelmiszerüzletekben. A pultok, a raktárak modern elrendezése miatt a vásárló csupán sejtheti. mi zailik a bolt hátsó terében. Sajnos, gyakran egyetlen negatív jelenségből vonja le az elmarasztaló következtetéseket Visszahozni aligha lehet azt az időszakot, amikor a kereskedő a vásárló szeme láttára mérte ki egynémelyik árut. De ma is előny, ha az elárusító készséges. Am, ne a pénztárca rovására legyen az! Még mindig előfordul, hogy a 20 dkg felvágottra nagyvonalúan rátesznek 1—2 dekagrammot, pedig nyugodtan rá lehet bízni a vásárlóra, hogy felbecsülje a saját szükségletét A fogyasztói igények minden bizonnyal változnak az árak hatására. Ezt a kereskedőknek is figyelembe kell venniük. A bolt jó hírnevét régi vevőkörét csakis a követelményekhez igazított rendelésekkel lehet megőrizni A friss árura ugyanis mindenkor könnyebben akad vevő. Gondosabban kell ügyelni a vásárlók által támasztott igényekre is. Például meggondolandó, hogy a kereskedő hozzácsapja-e a tőkehúshoz a zsiradékot, mert, különben aki kézhez kapja, szintén meggondolja. hogy betérjen-e még egyszer ugyanabba az üzletbe. Nem fölösleges naponta többször is áttörölgetni a tejeszacskókat, és az aznapi tejterméket elkülöníteni a tegnapitól. Jóllehet, már most több árdrágításra derítenek fényt a fokozódó ellenőrzések; de végül is nem a gyakoribb vizsgálatokkal nyerhető el a vásárló bizalma. A jó kerkeskedőnek sem kell mindent eladnia — érdemes azonban pontosan es előzékenyen kiszolgálni a vásárlót. Jámbor Ernő A szovjet mezőgazdaságról Hétfőn küldöttség élén hazánkba érkezett Valentyin Karpovics' Meszjac, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere. A küldöttség tagjai közt van F. P. Szenyko, a Belorusz és A. A. Turkenbajev, az Üzbég SZSZK mezőgazdasági minisztere is. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, s jelen volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A budapesti nemzetközi vásárközpontban augusztus 14—26. között szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mezőgépipari kiállítás nyílik. Ebből az alkalomból Valentyin Karpovics Meszjac, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere sajtótájékoztatón ismertette a szovjet mezőgazdaság eredményeit, a fejlesztési elképzeléseket, továbbá a magyar és a szovjet mezőgazdasági szakemberek együttműködését. Kiemelte: a szovjet növénynemesitők az utóbbi 6—7 évben 125 új hibridet és növényfajtát hoztak létre, ezekből az idén mintegy 36 millió hektárra vetettek. Az állatnemesítők szintén jól dolgoztak; 19 új nagy hozamú fajtát tenyésztettek ki néhány év alatt. A szovjet tudományos intézetek kidolgozták és útmutatásukkal a gyakorlatban már alkalmazzák a korszerű iparszerű termelési technológiákat. A legfontosabb feladat, hogy növeljék a növények ellenállóképességét és legyőzzék a földművelésnek az időjárás ingadozásaitól való évszázados függőségét. Az üzemek jó úton haladnak: erőteljesen fejlődik a gépesítés, amit az is jelez: hogy jelenleg 2.6 millió traktorral, több mint 700 ezer kombájnnal és 1,6 millió tehergépkocsival rendelkeznek az üzemek. Az ipar évről évre nagyobb mennyiségű vegyi anyagot, gépet és energiát biztosít a termelőknek. M

ásfél milliárd forinttal kell csökkenteniük kiadásaikat idén a költségvetési szerveknek, a Minisztertanács közelmúltban hozott határozata alapján. Apró jele az annak, az államigazgatásban is lehetséges és szükséges takarékoskodni, s nem okvetlen úgy, hogy valamilyen hasznos tevékenységről mondanak le, hanem a munka ésszerűsítésével, hatásosabbá tételével. Nem új feladatról van szó! Lényeges lépés volt például a községi — nagyközségi — közös tanácsok kialakítása ilyen értelemben is, mivel az ún. működési költségek — tehát nem a lakosság mindennapjait gazdagító fejlesztési források! —, amibe a béralap éppúgy beleértendő, mint az irodaszerekkel való ellátás, nyolc-tíz százalékkal csökkentek a korábbi szervezet fennmaradása esetén szükséges forinthoz képest. S természetes, nem csupán ennyi a haszon, sőt elsődlegesebb a helyi igazgatási szervezet ésszerűbb s ezzel hatékonyabb tevékenységi kereteinek megteremtése. Ne botoljunk bele a gyakori tévedés buckájába: államigazgatási munkát nemcsak a tanácsok látnak el. Ebbe a körbe beletartoznak a minisztériumok, különböző országos hatáskörű szervek, s a rend- és jogbiztonságon őrködök szintén. A sokszoros összefüggések, a bonyolult kölcsönhatások miatt olykor meglehetősen nehéz elkülöníteni. valójában melyik forint szolgál igazgatási, s melyik másfajta feladatokat Ami tény: a közvetlen igazgatási terhek — a költségvetési szervek kiadásainak öszszességsn belül — látszatra nem képviselnek nagy arányt; négy százalékot tesznek ki. Igenám, de ez még így is 5,5 milliárd forint s hozzá kell számítanunk a közvetett, szintén igazgatási célú pénzköltést továbbá nem hagyhatjuk figyelmen kívül az igazgatási feladatokat is ellátó területek — mint amilyen a már említett rend- és jogbiztonság — fenntartásának anyagi igényeit. Az igazgatási és az adminisztratív ügyviteli létszámgazdálkodásról szóló rendeleteknek megfelelően az előírt öt százalékos csökkentést a minisztériumok és a tanácsok túlnyomó többsége 1980 helyett 1978 végéig megvalósította; a jóváhagyott eredeti létsz'ám ennek következtében kétezer fővel csökkent. Ahogy a bevezetőben említett feladat úgy ez is bizonyítéka annak, lehet lépni, érdemes új megoldásokat formákat keresni; elérhető az olcsóbb államNyolc esztendő alatt 1970 és 1978 között negyedével nőtt a nem anyagi ágakban foglalkoztatottak száma, s ez természetes kísérője a társadalmi fejlődésnek, hiszen nem anyagi ágban dolgozik az orvos, a pedagógus, a könyvtáros, a filmoperatőr... Ami lényeges: az igazgatással kenveret keresők teljes csoportja — mert részterületenként azért nagyok az eltérések — lassabban bővült mint a nem anyagi ágakban tevékenykedőké összesen. Bebizonyosodott: mód van a bonvolultabb. s menynyiségileg is nagyobb feladatok ellátására migazgatást változatlan, némely területen csökkenő, másutt enyhén növekvő létszammaL Amiben része van azoknak a korszerűsítési, egyszerűsítési törekvéseknek. amelyek eredményeit — a további teendőket — július 26-i ülésén értékelte a Minisztertanács. Csupán emlékeztetósü!: 1950-ben 140; napjainkban 83 járás található az ország közigazgatási térképén, ugyanakkor már 96 város, s 316 nagyközség van. ez utóbbiak közül 30—40 olyan, amely az ezredfordulóig várossá fejleszthető. Az áttekinthetőbb. egyszerűbb szervezet a működés költségeinek mérséklője, bár ezen — ha szabad a termelőtevékenységnek azt a fogalmát ide átültetni — fajlagos ráfordításokat kell értenünk, hiszen kétségtelen, a mártogatós pennánál összehasonlíthatatlanul többe kerül a villanyírógép... Csakhogy: a feladatok halmazát tekintve ki gvőzné a pennák szükséges mártogatá6át? Ne feledjük ugyanis: az olcsóbb államigazgatás sürgetése nem a szükséges, hanem a párhuzamosan végzett feladatok megkérdőjelezése! örvendetes: egyre több helyen leírják ezeket a kérdőjeleket. Így például külön egyszerűsítési program alapján korszerűsítik a tervezési, a pénzügyi, a statisztikaj adatszolgáltatást Az ún. adatbázisok megteremtése az ismétlődő és többféléi kért adatok 70—90 százaiékas mérséklését is lehetővé teszi egves részterületeken; a csökkenő mechanikus papírmunka mögött — ugyanazoknak az adatoknak az ismételt összegyűjtése — mindig fölszabaduló munkaerő áll. S ezzel együtt természetesen kevesebb bér-, eszközráfordítás Még mindig a bíztató jeleknél maradva: lényegében befejeződött az egészségügyi hálózat ún. integrációja. a kórház, a rendelőintézet stb. egységes igazgatása a gazdálkodásban is jelentős kezdeti lépésekkel, tartalékok föltárásával járt Egységesebb lett a gyógyászati műszerek, eszközök beszerzése, csökkent a külön-külön fenntartott raktárakhoz képest a készlet s például hat önálló gondnok helyett elegendő a két főből álló gondnokság. Ugyanakkor lassú ez a folyamat az oktatási, művelődési intézmények közö6 irányításának megszervezésében. A

z apróságoknak látszó szervezési intézkedéseket sem szabad lebecsülni. Például a központi iktatás kialakítása — az addig nyolc, tíz helyen, szakigazgatási területenként, s gyakran párhuzamosan végzett iktatás helyett —. leíró irodák megszervezése stb. nemcsak az ügyintézők addig erre pazarolt idejét szabadította fel. hanem a korábbi adminisztratív létszám húszszázalékos csökkentését is lehetővé tette ott, ahol volt elég akarat kezdeményezőkedv ezeknek a lépéseknek a megtételére. Nagy és szerény súlyú feladatok találkozópontja az olcsóbb államigazgatás jogas társadalmi igénye: egvik sem hiányozhat a törekvések, s ami a fő. a cselekedetek sorából. Veres Tamás Tömlők és hevederek Megújult gépek, takarékos gazdálkodás A gyárkapun belépő rendezett terepet lát. Rend van a csarnoképületben is. Egyáltalán amerre a szem néz, minden rendben van. Valami szemmel nem látható dolog azonban nincs rendben. Ezt az üzemben mondták. A Taurus Gumiipari Vállalat az idén az első félév, ben nem teljesítette a tervét. Éppen ezért a szegedi gumigyárban sincs minden rendben. Ök sem „hozták a tervben leírtakat". ,A számok sokszor semmitmondóak, de néha beszédesek. A szegedi gumigyárban az első hat hónapban a tervezett termelési értéknek a 79,1 százalékát állították elő. Ennek fő oka a kül- és belhoni piac beszűkülése. A bányákban és a különféle erőgépeken használatos hidraulikus töm. lökből, az olajbányászatban nélkülözhetetlen mélyfúrótömlőkből kevesebbet rendeltek az ' üzletkötők, mint azt a tavalyi év végén az üzemben gondolták. A világmárkának számító, a tengerek mélyén a kábelfektetésnél használható JET-tömlőből 7 darab gyártását tervezték, de eddig csak egy 200 méteres tömlőt adtak el. A gyárban a piackutatók információira alapozva úgy fogalmaznak, ez azért van, mert sok külföldi céget is megingatott a világméretű energiaválság. Mindenhol alaposan megnézik, hogy mit és mennyiért vásárolhatnak. Lényegesen csökkent a tőkés piacról behozott, a különféle tömlők, hevederek és gumiszőnyegek gyártásához szükséges alapanyagok mennyisége. A második félévben a lemaradás csökkentésére van lehetőség, de a gyárban már az elengedhetetlenül fontos termékváltás módszerein dolgoznak. Ennek lényeges alkotóeleme a meglevő géppark felújítása. Az idén tavasszal az NSZKból érkezett szakemberek teljesen újjávarázsolták az egyik, körülbelül 50 éves vulkanizáló, présgépet. Ezzel az automatizált géppel ma már kevesebb emberrel is több szállítóhevedert készítenek, mint tavaly. A gyárban azt tartják, hogy ha egy mód van rá, akkor a régi, elöregedett gépeket nem kidobni kell, hanem felújítani. Ezért házon belül már elkészítették a többi viharvert gép megújulásához szükséges tervrajzokat. A géppark rekonstrukciója lehetővé teszi az ésszerű munkaeró-átcsoportosítást is. Az energiával való takarékoskodás minden kis- és középüzemben elengedhetetlen, de különösen fontos a nagyüzemekben, hiszen ott óriási mennyiségű energiát használnak fel. És sokszor egyetlen ésszerű cselekedettel milliókat tudnak megtakarítani. A gumigyárban tavaly minden gépen kicserélték a gőzkon den zátor'okat. A megkopott, sok gőzt a szabadba en. gedő alkatrészeket felváltották megbízhatóbbakra. Mindez megközelítőleg félmillió forintba került de az energiamegtakarítás már tavaly másfél millió forint volt. A gyárban évente 10,2 millió kilowatt villamos áramot és 5,5 millió köbméter gázt használnak fel. R esz ben a központi előírások hatására, részben saját elhatározásból ezeket a mennyiségeket csök kenteni fogják. Ebben sokat segítenek a szocialista brigádok. Vállalták, hogy az idén elkészítik az automata hőfokszabályozókat, s ezeket felszerelik a kazánokra. Ez a megoldás várhatóan 250 ezer köbméter gáz megtakarítását eredményezi.