Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

4 Vasárnap, 1979. augusrtus 12. 4 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Szophoklész: Antigoné. Előadás a. Dóm tcren, ma este 8 órakor. Francesco Finottt olasz orgonaművésznek, a nem­zetközi Bach—Liszt ver­seny győztesének hangver­senye a dómban, holnap, hétfőn este 8 órátől. A mű­soron Bach, Liszt. Vicrneés Koloss István müvei. Elfért János fotókiállítá­sa a Bartók Béla Művelő­dési Központban. A tárla­tot ma délelőtt 11 órakor Bessenyei Ferenc nyitja meg. A kiállítás naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg. Szegedi Építőipari Napok. A Szeged az ezredfordulón — kiállítás a Móra Ferenc Múzeum földszinti díszter­mében. Magánlakás-építés — korszerű építési anya­gok — kiállítás a Marx té­ri ipari vásárcsarnok M pavilonjában. Fotóklubok 18. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, mindennap 10-től 18 órá­ig. A szegedi műgyűjtők klubjának ötödik kiállítása a Juhász Gyula Művelődé­si Központban, naponta 10 és 18 óra között. Fábrl Judit keramikus­művész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban, augusztus 15-ig. Meg­tekinthető naponta 10 és 18 óra között. XX. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Kép­tárában. Szentirmai Zoltán szobrász­művész tárlata a Közműve­lődési Palota kupolájában. 1078 legjobb plakátjai. Kiállítás a November 7. Művelődési Házban, au­gusztus 15-ig. Képek a Tiszáról. Hor­váth Dezső és Gyenes Kál­mán fotókiállítása a szőre­gi Tömörkény István Mű­velődési Házban, délután 3—7-ig. A Soiar alkotócsoport fo­tókiállítása a dorozsmai Pe­tőfi Sándor Művelődési Házban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállitásal: Hunok, avarok, magyarok; Lucs­gyűjtemény: Épülő Szeged; Kőolaj és földgáz!; Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbiítorok és -viseletek; „Vasvirágok" — a szegedi lakatos- és ko­vácsmesterség 200 eve; Mő­ra-cmlckszoba; A szegedi várban „Tűzön vízen ke­resztül él Szeged" — kiál­lítás a szegedi nagy árvíz 100 éves" évfordulójára. Az örök Tisza. A Somo­gyi-könyvtár kiállítása a könyvtár olvasótermében. Megtekinthető naponta 10 és 19 óra között. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye Tápén (Vár­tó u. 4.), megtekinthető dél­után 2 és 6 óra között. Antigoné Szophoklész tragédiája a Dóm téren r Uj kormester o János vitézben Pál Tamás betegsége miatt nemcsak a Muzsikáló udva­ronc ugrott be karmester, Jancsovics Antal, megment­ve szépszámú közönségének a koncertet, de a szabadtéri tegnap esti János -iHtfci "elő­adásának is új dirigense volt. Jármai Gyula, álíf á "daljá­ték betanításánál segédkezett, vette át Pál Tamás helyét az orchesterben. Szeged az ezredfordulón Kiállítás a múzeumban A 6zegedi építőipari napok rendezvénysorozatának kere­tében nyílt meg tegnap, szombaton a Móra Ferenc Múzeumban Szeged az ezred­fordulón című kiállítás, ame­lyet Prágai Tibor, a városi tanács általános elnökhelyet­tese nyitott meg. Igen nagy volt az érdeklődés a Szegedi Tervező Vállalat és a CSO­MITERV elképzelései Iránt, és minden valószínűség sze­rint a múzeum nagy slágere lesz ez a tárlat. A tablók, makettek Igen érdekes és izgalmas informá­ciókat adnak Szeged jövőjé­ről. Nem a fantasztikum vi­lágába kalauzolnak. A ter­vek, pályázatok, elképzelé­sek a város mai helyzete, fej­lettsége alapján rajzolják meg a jövő útjait Hogy milyen lesz Szeged? Igen sokféle a felelet, és ezerarcú az ezred­forduló városképe. Mennyit emlegettük és óhajtjuk, hogy Szeged egyszer valóban für­dőváros legyen. Ahol a tu­risták ezrei pihenhetnek, üdülhetnek, gyógyulhatnak az év minden időszakában. Nos, a látogató a fürdővá­ros makettje, a pályázatok alapján barátkozhat azzal a gondolattal, hogy Szeged egyszer igen vonzó, népszerű és talán hires üdülőparadi­csom lesz. A rajzok, fényké­pek segítségével nyomon le­het követni az építkezések irányát, hol, mekkora város­részek nőnek kl a földből. És ha nem is teljes feleletet ka­punk, hogy milyen lesz a közlekedés, mennyivel szebb a belváros, de az elképzelé­sek alapján feltűnik egy szép város képe. A kíváncsi látogató meg­tudja, hogy a lakásépítkezé­sek újabb övezetei merre hú­zódnak majd. Egyébként könnyű nyomon követni a városrészek kiteljesedését. Ha térképre, rajzokra nézünk, hamar feltűnik, hogy az új lakónegyedek évgyűrűhöz ha­sonlóan veszik körül a vá­rosmagot. Az évgyűrű egyik vége a Tisza-partnál van, kezdődik Felsőváros és Tar­ján toronyházaival, folytató­dik az Északi városrész tíz­emeleteseivel, és itt egy kis szünetet lehet tartani, követ­kezik Rókus építése. Az új tereket, utcákat, épületeket ügy helyezik el, hogy a városszerkezet alap­vetően nem változik meg. Közel száz éve annak, hogy elődeink jóváhagyták Szeged mai arculatát meghatározó újjáépítési koncepciót. Lech­ner Lajos előrelátó tervei alapján egy korszerű város épült az árvíz romba döntötte Szeged helyén. A kiállítás a városépítés egészét átfogja, és amellett, hogy a jövő útjait körvona­lazza, a városfejlődés tör­vényszerűségeire is utal. A makettek, rajzok, képek alapján a látogató a saját el­képzeléseit is hozzáigazíthat­ja a látottakhoz azzal a jó­eső érzéssel, hogy az ezred­fordulóra Szeged igazi nagy­várossá növi ki magát. Észrevette Arisztotelész, hogy a drámai hősök rend­kívüli emberek ugyan, de hozzánk is hasonlatosak, te­hát nem szeplőtlenek, nem hibátlanok. Tévedni emberi dolog, ám tévedésünkhöz makacsul ragaszkodni, azt hivatalunknál fogva törvény­be iktatni, pallosjoggal föl­ruházni, már nem köznapi botlás: árán életekkel sáfár­kodni a hatalom legfőbb őrének, a királynak sincs jo­ga, mert „nem állam az, mely egy ember tulajdona." Erről is szól Szophoklész An­tigonéja. A szegedi szabadté­rin látott előadása inkább csak erről. Tehát, Kreón­ról. Próbálom elképzelni tévén az Antigonét. (Nemcsak at­tól, hogy Szinetár rendezi. Alkalmat Zeusz teremt hoz­zá: nincs ínyére ez a pén­teki premier, alig fognak be­le mondabeli frontharcosok­nak öltözött táncosok Thé­ba üszkös penészfalaihál, esőt küld rájuk és ránk; ha­ragja később sem enyhül so­kat.). Tehát képernyőn, mondjuk a Jogi esetek szak­értői és nem-szakértő ven­dégei előtt, amint eljátsszák a jog és a közerkölcs libi­kókáját, körülrajzolva mind­két félnek igazát és igaz­ságának korlátait. Föltehető­en nem a szegedi előadás példázatából. Mert Antigo­né erkölcsi fölénye mögött lehetetlen észre nem venni — ami voltaképpen bőszíti Kreónt —, hogy nyilvánosan kompromittálja a király (a férfi!) törvénykezési jogát. Nem kér tőle kihallgatást, nem nyújt be kérvényt, má­solattal, több példányban, ahogy királyhoz illenék, pe­dig neki, a legkedvesebb.rp*. konnak. • jó esélye kínálkoz­nék rá. Hiszen később kide­rül (nem "áz égbolt, sajnos), a király hajlítható. A sze­mében szálkának tetsző dölyf akkor is hibája Anti­gonénak, ha tettének er­kölcsfedezete ezt elhomályo­sítja. Szólni felőle ürügyet a szabadtéri előadás szol­gáltat ahol Antigoné egy­értelműen áldozat, Kreón pe­dig zsarnok. Holott, a drá­ma ennél árnyaltabb-. Igaz, nem Szophoklész ellenére, de következetesen ellenőrzik azokat a gyengéd érveket, mögöttes összefüggéseket, szemoontokat. melyek a szemközti erők számára köl­csönösen méltánylandóak. A mű konfliktusrendszerét sze­gényíti ugyanis, ha rejtve marad Antigoné „vétke", no­ha kétségtelenül nem ettől kibékíthetetlenek az ellent­mondások. Hanem Kreón csökönyössége, megfellebbez­hetetlensége, a törvény ki­saiátitása okán. A közerköl­csökkel nem számoló parag­rafussal szemben Antigoné merhet kockáztatni, hiszen halott testvéréről van szó, vagyis, nem az élő pártütő­vel köt cinkos szövetséget, csupán csak testvéri köte­lességét teljesíti. Az erköl­csi győztes tehát ő. a vesztes pedig Kreón, akinek szin­*én bűnhődnie kell: szeret­teinek halála, vesszőfutása Antigonének kései elégté­tel, a nézőnek pedig a ka*­harzls megnyugvása. Mind­lnnen sem szabad azonban elhallgatni, hogy a jog még­iscsak Kreón mellett szól, hogv eredendően ió állam­férfiú híréhen állt. s mivel Théba védelmét korábban megszenvedte — másik fia. Mesareusz adta éle*ét a vá­rosért —. most a magánem­berben lobban ellenszenv, érthető, a Thébára támadt Oidipusz-sarj, Polüneikész iránt. (Aki nem ismerné — ilyen persze nem akadt az ókori nézők között —, a fentiek könnyebb megértésére ér­demes röviden fölidézni az előzményeket, a Labdakida­ház történetét. Laiosz thé­bai királynak jövendölte Apollon, hogy születendő gyermeke lesz a végzete, ki­tétette tehát a hegyek közé a csecsemőt, akin a pászto­rok megkönyörültek. Oidi­pusz felnövekedett, s- mit sem sejtve hazaindult, ap­ját párviadalon megölte, anélkül, hogy kilétét ismerte volna, legyőzte a várost ret­tegésben tartó szfinxet, ami­ért királlyá választották, s így feleségül vehette a volt uralkodó özvegyét, vagyis sa­ját anyját. Az apagyilkosság és vérfertőzés csak később derült ki, hogy Thébára rossz napok jártak: Oidipusz szörnyű, bár öntudatlan vét­két fölismerve, kivájta sze­meit, elbujdosott, utódai kö­zül pedig — a két lány, An­tigoné és Iszméné mellett — a két fiú, Eteoklész és Po­lüneikész abban egyezett meg, hogy fölváltva ural­kodnak. Mikor Eteoklész megtagadta testvérétől a trónt, Polüneikész szövet­ségesek után nézett, és se­reggel vonult Théba ellen: a döntő csatában egymás ke­zeitől estek el, az új király, Kreón pedig Eteoklésznek, a városvédőnek, díszes teme­tést rendelt, Polüneikész te­temének viszont nyilvános gyalázatot. Ez ellen lázadt fel Antigoné, innen indul a dráma cselekménye.). Nem merőben új felisme­rés Szinetár Miklós rende­zése, hogy végletekre sarkít­ja' a dprab konfliktusrend­szerét. Sőt, ez a fajta le­egyszerűsítés (ami nem ful­lad azért el Antigoné és Kreón szélsőséges jellem­jegyein, hiszen a „köztes fi­gurák" gondoskodnak mo­tivációról, nem beszélve a kórusban képviselt nép pasz­rzivitásáról, ahogyan tudo­•rnásul- •>• veszi a- királyi ver-, diktet) . egyenesen fölkínálko­zik a darab szabadtérj kivi­telezéséhez. Elkölcsönözte hoz­zá Szinetár a klasszikus gö­rög előadásoknak Arisztote­lész dramaturgiájából kiol­vasható építőkockáit. Vajda János zenéje szól magnóról, élőben, sőt a skandáló kó­rustagok ajkán, táncosok lepik el időnként a színpa­dot (persze, nem a kórus „vedlik át"), hogy oldják a feszültséget. A gyászhír vé­tele előtt Szophoklész vidám táncot rendelt a kórusnak, reményt táplálva a nézőben, hogy a végzet elkerülhető — pontosan igy adóznak Bac­chus istennek Barkóczy Sán­dor balettesei, hősies erőfe­szítéssel a felázott platón. Nem vet horgonyt a lépcső­sorokon, hullámzó, képlékeny mozgásokkal különböző alak­zatokat ölt az oratórikusan fölrakott fcórus is, a látvány képzőművészeti hatását hosz­szabbítva meg Fehér Miklós frontvárosképének szimet­rikus. járatokkal megtörede­zett díszleteiről. Az Antigo­né tablója tehát összművé­szeti nosztalgia. Pángörög só­hajokba oldott revű: mind­azonáltal statikus előadás marad. Statikus művet (ahol nem a játék, de a költészet uralja a teret) statikus színpadkör­nyezet (mint a szegedi dó­mé) fölerősíthet, megemel­het, mint miséző pap a szent kelyhet —, de könnyen ki is olthat, közömbösíthet. Görög tragédiát bármiféle görög­tüzes látvány Infúziója ön­magában aligha kelt életre, hiszen a szemléletességet, az eseményességet nem a játék akcióláncolata, hanem a ké­pes beszéd, az eleven dikció hordozza. (Mi sem jellem­zőbb az Antigoné szemér­mes cselekménybonyolításá­ra, egyetlen véres tett le nem zajlik a nyílt színen, még a casus belliről, Polü­neikész elhantolásáról, majd Antigoné elfogatásáról ls csak az ör monológja tudó­sít; Antigoné és Halmon ha­láláról hírnök szól, ugyanő fedezi föl Euridiké kataszt­rófáját is. Arisztotelész te­hát nem véletlenül Ismerte föl éppen a szóban a dráma Kreón: Szabó Sándor legfőbb elemét.). Helyesen gondolta — nyilatkozta — Szinetár Miklós, hogy a szép tiszta beszédtől reméli a si­kert, hogy az Antigoné ürü­gyén végre visszaadhatja rangját a nemes dikciónak, az értelmes és érthető szö­vegmondásnak, mely egyko­ron ékes dísze volt színját­szásunknak, hasonlóképpen a szegedi játékok bemutatói­nak. Csakhogy, a szép be­széd, mégha mikrofonok is támogatják, önmagában élet­képtelen ekkora térben a hang kellő intenzitása, átha­tó sugárzása nélkül. A játék szervezése, meg nem utol­sósorban Mészöly Dezső köl­tői fordítása (honnan csak az emberi teremtmény cso­dálatosságáról szóló híres monológ dob kesztyűt bán­tón a megszokásnak) nem hasztalan célozza, hogy a mű költészete ellusson a né­zőtérre. És kellő hangulat­tal, amit Scháffer Judit­rak történeti és sHluskoro­kat jeles képzelőerő vei öt­vöző, mai Igényű jelmezei ls garantálnak. Mégis itt bi­csaklik meg az előadás, itt is Inkább csak egy ponton, Kreónnál. Akire rendeztetett. Szabó Sándor Indulataival, kiállásával, fölkelti ugyan a központi figura illúzióját, ro­busztus, tagbaszakadt tyran­nus, de amit mond, olykor alig érthető, meg aztán a szerepjátékán sem akar csor­bítani, minek következtében gyakran kerül távol a mik­rofonoktól, ilyenkor csak igen gyengén hallani. Kelle­mes meglepetés viszont Há­mori Ildikó Antigonéja. Praktikusan, célszerű színé­szi eszközökkel él — és ideá­lisan szépen, tagoltan, di­namikailag is árnyaltan be­szél. A tér kötelmeinek tesz eleget maradéktalanul Bes­senyei Ferenc gyönyörűséges tónusú, izzóan szenvedélyes, nagy páthoszú Teiresziásza; Hegedűs D. Géza fiúi aláza­tot és értelemre apelláló lá­zadást egyszerre fölfakaszta­ni képes Haimonja; meg a két karvezető Gelley Kornél és Kovács János kételyekbe burkolt lojalitása ideüzen a tragédia konfliktusrendszeré­nek mélyebb rétegeiből. Vajda László csámpásra vett, .bárgyúra elrajzolt őre avant­gard jelenség ezen a színpa­don, mintha Shakespeare csöppenlette volna Ide • " va­lamely kedves clown-ját. ön­álló számot ad elő (nem rosszul persze), s hasonló ambícióiú partnere is akad­na később, Lukács Sándor intrikusra föslött Hírmondó­ja — ám kettejük szerep­értelmezésének nincs „stilá­ris meghosszabbítása", így elszigetelt. Érzékeny, finom lirával átszőtt Jani Ildikó Iszménéje, a sorscsapás alatt is fejedelmi tartású Eurü­diké marad Martin Márta, a kar pedig (a Zenebarátok dalosaiból, egyetemi szín­padosokból) olyan pregnán­san beszélő, fegyelmezett tö­meg, amire drámaszínpadon errefelé alig volt példa. Már jó negyedórája esett az eső, mire befejeződött az előadás. Mégsem rohant, tü­lekedett kifelé senki, tap­séit. osztotta kegyeit a pub­likum. Ügy fest, a szabad­térinek eme új vállalkozá­sa. legalábbis a közönségnek, megérte. Soha rosszabb ered­ményt. Nikolényi István Húszezer vendég Telt ház van Szegeden. Az idegenforgalom szakemberei szerint az itt-tartózkodó és átutazó vendégek száma megközelíti a húszezret. Ezen a hétvégén nagyon ne­héz üres szobát találni. A szállodák, kollégiumok, kem­pingek kitehetik a megtelt táblát. Szombaton már a makói kemping se tudott vendéget fogadni. A Szeged­re érkező turista csak a fi­zető-vendéglátásnál próbál­kozhat szerencsével. Ám aki végképp nem talál szállás­helyet, annak javasoljuk a vásárhelyi és makói szállo­dát. Gépkocsival, autóbusz­szal könnyen-gyorsan meg­közelíthető. Ezekben a napokban nem­csak a szabadtéri előadás, hanem a motorcsónakver­seny is nagy vendégsereget vonz. Szép számmal érkez­tek az ország minden tájá­ról szervezett csoportok, de ezenkívül igen sok turista is jött a környező szocialista országokból.

Next

/
Thumbnails
Contents