Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

2 Kedcl, 1979. augusztus 7; Hirosima fiz atombomba áldozataira emlékeztek SIT^^ÍÍ ii ójp. Sok ezer ember vonult vasárnap Hirosimában az atom­támadás emlékművéhez. Képünkön: a tüntetők a nukleá­ris fegyverek teljes betiltását követelték. • Hirosima (MTI) Hétfőn, tegnap Hirosimá­ban több mint harmincezer ember (/észvételével emlé„ keztek meg a várost meg­semmisítő amerikai atom­bomba ledobásának 34. év­fordulójáról. Arakl Takesi, Hirosima polgármestere, és az áldoza. tok hozzátartozóinak képvi­selői helyi idő szerint 8 óra­kor Békepark márványoszlo­pára helyezték annak a 2090 Bzemélynek a nevét ismerte­tő táblát, akik tavaly huny­tak el, még mindig a 34 év­vel ezelőtti atomtámadás ké­sői áldozataiként. Ezzel 95 685-re emelkedett az atombomba robbanásának és a radióaktív sugárzás halá­los áldozatainak száma. Az áldozatok teljes számát mint­egy kétszázezerre becsülik. Nyolc óra tizenöt perckor — ekkor oldotta ki 34 évvel ezelőtt az atombombát a vá­ros fölött a B—29 amerikai bombázó — megkondult a béke harangja, és a tömeg egy perces néma kegyelettel adózott az első atomtámadás áldozatainak. Hirosima polgármestere ezt követően békenyilatkoza­tot olvasott fel, amelyben a fegyverkezési hajsza veszé­lyeire hívta fel a figyelmet, és a nukleáris kísérletek megszüntetését a nukleáris fegyverek megsemmisítését sürgette. Befejeződött a lusakai csúcsértekezlet • Lusaka (MTI) A Brit Nemzetközösség lu­sakai csúcsértekezletének résztvevői vasárnap este egyhangúlag elfogadták azt a Rhodesiára vonatkozó ha­tározatot, amely kilenc pont­ban foglalja össze a rende­zésre vonatkozó kompro­misszumos javaslatokat. Eszerint a csúcsértekezlet af­rikai tagországainak sike­rült a Zimbabwe Hazafias Front szerepének korlátozott elismerésére késztetniük az angol konzervatív kormányt. I-ondon — hangoztatják egyes hírügynökségek — lusakai ér­tekezleten is meggyőződhe­tett arról, hogy London szempontjából sem lehet cél­ravezető a rhodesiai Smith­rendszer örökébe lépett Mu­zorewa-kormányzat egyolda­lú elismerése. Thatcher an­gol miniszterelnök asszony viszont elérte, hogy a nem­zetközösségi konferencián el­fogadott határozat rhodesiai tűzszünetet szorgalmaz, és a rendezés egyik fő célkitűzé­seként határozza meg a Rho­desia-elleni angol szankciók feloldását. A határozat fontosabb pontjai: — A résztvevők megerősí­tik elkötelezettségüket a va­lóban afrikai érdekeket kép­viselő fekete többségi kor­mányzat létrehozása mel­lett; — Egyetértenek abban, hogy a belső rendezés alkot­mánya több fontos kérdés­ben nem kielégítő: — Nyomatékosan hang­súlyozzák a brit kormány al­kotmányos felelősségét a többségi kormányzáson ala­puló függetlenség biztosítá­sában: — Elismerik, hogy a.tartós rendezés kidolgozásában minden érintett félnek részt kell vennie: — Hangsúlyozzák, hogy a kormánynak szabad válasz­tások eredményeként kell megalakulnia, az alkotmány­nak pedig megfelelő jogi biz­tosítékokat kell tartalmaznia a kisebbség számára. Elisme­rik, hogy a rendezés fő cél­ja az ellenségeskedés meg­szüntetése, s a tartós meg­egyezés részeként a szankci­ók feloldása. Izraeli—egyiptomi tárgyalások Eredménytelen megbeszélések a palesztin autonómiáról # Kairó (MTI) Egyiptom és Izrael — im­már szinte megszakítás nél­kül tartó — megbeszélés­sorozata hétfőn, tegnap Haifa izraeli kikötővárosban foly­tatódott. Ezen a megbeszélé­sen — amely hivatalosan a megszállt területek autonó­miájáról folyó eszmecsere hatodik fordulója — Musz­tafa Khalil egyiptomi mi­niszterelnök és külügymi­niszter, valamitit Joszef Burg izraeli belügyminiszter vezet­te a küldöttségeket. Jelen volt az Egyesült Államok képviselője Í6. A hétfői megbeszélés — mind az izraeli, mind az egyiptomi rádiók szerint — sikertelen volt. Egyiptom (és egy kérdésben az Egyesült Államok) javaslatokat ter­jesztett elő, ezeket izraeli részről hidegen és elutasítóan fogadták. A jeruzsálemi rádió közöl­te, hogy az izraeli küldöttség visszautasította a BT-határo­zat módosítását (az' izraeli kormány a BT-határozatot magát elfogadta, de „más­ként értelmezi" a megszállt területekről való kivonulás kötelezettségét). Burg kije­lentette: a határozat „bármi­féle" módosítása azt eredmé­nyezné, hogy „Izrael az alap­határozatot sem tudja többé elfogadni". Az izraeli küldöttség vlsz­szautasltotta azt is, hogy Ke­let-Jeruzsálem lakói részt ve­gyenek az autonómiáról foly­tatandó szavazáson, mivél Izrael egész Jeruzsálemet fő­városának tekinti. Ugyanakkor Egyiptom visz­szautasította azt az izraeli kérést, hogy augusztusban nyissák meg a szárazföldi turistaforgalmat is a két or­szág között és El Arisriál ál­lítsanak fel rendes határ­átkelőhelyet. Az első tárgyalási nap vé­geztével adott nyilatkozatá­ban Musztafa Khalil minisz­terelnök, az egyiptomi kül­döttség vezetője — a nyil­vánvaló nehézségek ellenére — derűlátóan szólt a meg­egyezés esélyeiről. Ugyanak­kor — az izraeli állásponttal ellentétben — pozitívan érté­kelte az amerikai nyilatkoza­tokat, amelyek a Biztonsági Tanács 242. számú határoza­tának a palesztinok számára kedvező megváltoztatását ve­tették föl. Joszef Burg belügyminisz­ter, az izraeli küldöttség ve­zetője ugyanezekre az ameri­kai nyilatkozatokra csupán, mint a tárgyalásokat beár­nyékoló „felhőkre" utalt. Iz­rael, mint ismeretes, ellenzi a szóban forgó ENSZ-határo­zat megváltoztatását. # Kuvait (TASZSZ) Az A1 Vatan című kuvaiti lap arról tudósít, hogy Egyip­tom és Izrael képviselői va­sárnap Dél-Libanonban, a li­banoni Falangista Párt fő­hadiszállásán titkos tanácsko­zást tartottak, amelyen egy Libanon elleni közös akció tervét vitatták meg. Az egyiptomi fél kötelezte ma­gát, hogy a libanoni baloldal és a PFSZ erőinek elhelyez­kedéséről, valamint fonto­sabb vezetőik lakhelyéről — fizikai megsemmisítésük cél­jából — adatokkal látja el az izraeli titkosszolgálatokat. A Demokratikus Front Pa­lesztina Felszabadításáért el­nevezésű szervezet hétfőn közleményben jelentette be: emberei hajtották végre va­sárnap Jeruzsálemben a több ember sebesülését okozó rob­bantást. A közlemény a rob­bantást megtorlásnak nevez­te Izrael legutóbbi libanoni akcióiért. „Tíízszíineti" kormány Q Róma (MTI) Vasárnap Alessandro Per­tini köztársasági elnök előtt letette a hivatali esküt Olaszország új, 38. kormá­nya. A „tűzszünet! kormány­nak" elkeresztelt kabinet élén az 51 éves Francesco Cossiga kereszténydemokrata politikus áll. A kormánynak 16 kereszténydemokrata pár­ti 4 szociáldemokrata párti, 2 liberális párti politikus, valamint 2 gazdasági szakér­tő kapott helyet. Üdvözlő távirat e Budapest (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Bolíviai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvö­zölte Dávid Padilla Aranci­bia köztársasági elnököt. Ellenforradalmi kísérlet Kabulban Az afgán kormány nyilatkozata • Kabul (TASZSZ) Az afgán fővárosban au­gusztus 5-én ellenforradalmi kísérletet hiúsítottak meg. A Bakhtar hírügynökség közzétette az Afgán Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyának ezzel kapcsolatos nyi­latkozatát. A dokumentum megállapítja —, hogy ellen­forradalmár csoportok — kö­zöttük pakisztániak — beha­toltak Kabulba, s a helyi re­akció támogatásával lázadást akartak provokálni, zűrza­vart akartak kelteni a fővá­rosban. A biztonsági erők és az afgán hadsereg alegységei rövid idő alatt úrrá lettek a helyzeten, és leverték a lá­zadókat. Afganisztán kor­mánya elismerését és köszö­netét tolmácsolja a főváros mindazon lakosainak, akik teljes szolidaritásukról biz­tosították a népi hatalmat, és felszólítja őket: még szoro­sabban tömörüljenek az or­szág vezetése mellett. A forradalmi vívmányok és a függetlenség védelme olyan hősiességet és szolida­ritást követel meg a fegyve­res erők tagjaitól, és a nép­től, amelyet a pakisztáni re­akció és a helyi hazaárulók ellenforradalmi kísérletének leverésekor tanúsítottak, A történtek is bizonyítják, hogy az áprilisi forradalom le­győzhetetlen — szögézi le a kormány nyilatkozata. Az elnök vágya (3.) Nem voltál az alapítók között. Miért? — A felszabadulás után nagyobb földön gazdálkod­tunk és a téesz alakulása is döntés elé kényszerített. An­nak idején Dénes Leó, a ta­nácselnök felkereste édes­apámat, s kérte, szervezze a téeszt, az elnöke is lehetne, de sajnos, édesapám már 45 évesen szívbeteg volt, bár erős ember volt és tartotta magát. Nem volt,' aki belép­jen a közösbe. Magam dön­töttem róla, 1951 nyárén már úgy készítettem a parcellá­kat,, hogy a közösbe kerül­nek. Nem volt más út, nem­csak azért, mert minket is szorítottak, de az apám ba­rátai alakították a közöst, a szegedi Felszabadulás Tsz-t, 12 ember fogott össze 170 hold földön. Bizony a szegé­nyebb emberek. Már csak apámat kellett meggyőznöm. api O ! sem a kollektív gazdálko­dástól idegenkedett, hanem nem szerette volna, hogy őutá­na valamelyik fia belép a közösbe, és ha rosszul alakul a sorsa, áldozatnak tekintse magát. Ezt kellett vállalnom. Télen apám hajlott is a be­lépésre, s engem 1952. feb­ruár 5-én a közgyűlés egy­hangúlag megválasztott el­nöknek. Akkor azt mond­tam: egy évre vállalom, mert tanulni akarok. Most már a huszonnyolcadik éve ennek. Utána persze testvéreim kö­zül is beléptek, az Árendás család fele a Felszabadulás és az Űj Élet Tsz-ben talál­ható meg. Hogy jó-e vagy rossz, amikor egy családból többen dolgoznak a közös­ben? Mi ezer tagot számlá­lunk, s mindenki munkája után boldogul, az első perc­től kezdve mostanáig én kü­lönnbséget nem tettem ro­kon, és testvér, és más em­ber között, más munkája kö­zött, bár ez igazán nem könnyű dolog. A vezetésen múlik. Szembekerülhet az ember gyakran a rokonság­gal, a testvérével is, egyet mondhatok, az Ítélete min­dig igazságos legyen, mert csak akkor állja meg a he­lyét. — Kiket ismertél az alapí­tók közül? — Mindnyájan barátai vol­tak az édesapámnak. Nem­csak őket Ismertem, hanem a családjaikat is. Féltem is előbb az elnökösködéstől, ba­juszos bácsik között fiatalon, huszonhat évesen, huszonhe­tedikben. Bizonyítanom kel­lett, hogy valami hasznomat veszi a közösség. Az első év­ben igen mostoha időjárás járt, május 24-én rettenetes fagy pusztított, őrült kárt cs.nált, így kezdtük a gaz­dálkodást, mégsem kesered­tünk el, mert az egész kö­zösségben már akkor is mun­kált egy olyan gondolat, ha már így alakult a sorsunk, és közösködésre szántuk el a fejünket, akkor akik itt a baktói szikeken dolgozunk, jól dolgozzunk, még annál is jobban, mert csak annak van értelme. A többi szegedi téesz tíz aranykoronával jobb földeken gazdálkodott, ugyanazt az eredményt mi csak többletmunkával érhet­ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban üdvözölte Michael Manleyt, Jamaica miniszterelnökét Jamaica függetlensége ki­kiáltásának 17. évfordulója alkalmából. KONGRESSZUS GUYANÁBAN A Guyanai Szövetkezeti Köztársaság fővárosában megnyílt a Guyanai Népi Haladó Párt XX. kongresz­szusa. A kongresszusi ülés­szakon a küldöttek megvi­tatják az ország belső és külső helyzetével összefüggő időszerű kérdéseket és a párt ezzel kapcsolatos fel­adatait. A kongresszus mun­kájában részt vesznek a köz­társaság összes körzetének küldöttei, valamint a kül­földi kommunista és mun­káspárfok képviselői. SEGÉLY VIETNAMNAK A japán kormány felújítja a Vietnamnak nyújtott gaz­dasági segély folyósítását. A Kyodo hírügynökség értesü­lései szerint a szakértők RÁDldTIliX • már a segély folyósításának részletein dolgoznak. A je­lenlegi pénzügyi évben Ja­pán előreláthatólag 14 mil­liárd jen értékben nyújt pénzügyi támogatást Viet­namnak. Ebből 4 milliárdot segély, 10-et pedig kölcsön formájában. VÉRTELEN PUCCS Malabóból érkező diplo­máciai jelentések szerint a Nyugat-afrikai Egyenlítői Guineában, a Marcias Nquema elnököt megbuk­tató katonák, Theodore Nguema Menzogo hadügy­miniszter-helyettes irányítá­sával szilárdan kézben tart­ják a helyzetet, s a lakosság megelégedéssel fogadta Ma­cias bukását. A hatalomát­vételről, amelyről elsőként a malaból rádió hét végén sugárzott adásaiból szerzett tudomást a külvilág, Válto­zatlanul kevés részlet isme­retes, de valószínűsíthető, hogy az államcsínyt a ka­tonai vezetők vértelen pucs­csal hajtották végre. KHOMEINI IlfVEI VEZETNEK Iránban folytatódik a pén­teki választásokon leadott szavazatok . összeszámlálása. Amint arról a hivatalos részeredmények tanúskod­nak; Khomeini segédei és hívei, a főpapot követő párt, és Iszlám Köztársasági Párt jelöltjei elsöprő fölénnyel vezetnek, győzelmük biztos­nak látszik. EGYEZMÉNY Vasárnap este Algírban háromnapos tárgyalás után egyezményt írt alá Mauritá­nia és a Polisario Front­képviselője. Ennek értelmé­ben Mauritania a maga ré­széről kötelezettséget vállal arra, hogy nem támaszt semmilyen területi "igényt Nyugat-Szaharára. Az egyez­mény leszögezi, hogy a Poli­sario és Mauritania véglege­sen békét köt egymással. tük el. Ez sikerült is. Ám akkor csak az akarásunkat, komoly szándékunkat láthat­ták az egyéni gazdálkodók, az sem lehetett olyan elret­tentő, mert augusztusban ki­lencven ember lépett be hozzánk. Nyilván az agitáció hatására, meg az adózás, a beszolgáltatás hatására is. — A kényszerhatásokra gondolsz? — A kényszerhatásokra Is. Mindenesetre népesebb lett a családunk. Ügy készítettük el az ötvenhármas évet, né­hányan még máig is élnek, akik itt maradtak, a közös­ben, Szili Mihály, Gera András, Hegedűs Ferenc, ifj. Szabó Ferenc, ők is jól em­lékszenek. — A szövetkezeti mozga­lomnak nem a legfényesebb szakasza volt az. Leginkább csak vegetálni lehetett, ahogy én megítélem. Ti hogy bírtatok előre jutni? — Ismertek az akkori vi­szonyok, nemcsak az egyéni gazdáknak, hanem a terme­lőszövetkezeteknek is volt bes?olgáltatási kötelezettsé­gük. Mi úgy vásároltuk meg az ország különböző tájain a gabonát, a jószágokat, még az őszi vetőmagot is. Sze­rencsére hitelt vehettünk fel. Aztán, ötvenháromban vál­tozott a szövetkezeti mozga­lom, mert lehetővé vált, hogy akik kényszerhatásra léptek be a kollektívába, ki­lépjenek. A mi gazdasá­gunkból is mentek el néhá­nyan, nemcsak középparasz­tok, hanem agrárproletárok is. Akinek járt, vihette a földjét is. A közös mégsem omlott össze. Sőt, vásárol­tunk szarvasmarhákat, serté­seket, abban az időben negy­ven anyakocánk volt, man­galica fajta, ötven szarvas­marhánk. A gépállomások akkoriban alakulgattak, így a lófogatoknak nagy becse volt, velük vetettünk, szán­tottunk és természetesen a kézi munka dominált a föl­deken. Egy biztos, akik ki­tartottunk a szövetkezetben, sokkal jobban dolgoztunk. A város legszegényebb része a Felsőváros volt, s ezen be­lül a baktói szikek. Hajda­nán a város bérbe adta eze­ket a földeket, gyakran ár­vereztek itt, peregtek a do­bok, ami magával hozta azt is, hogy a talajművelés, a talajszerkezet nem a legjob­ban dlakult, sekély volt a termőréteg, és a negyvenes évek közepén búzából négy­öt mázsa, kukoricából hat­nyolc mázsa bizony jó ter­mésnek számított. Sz. Lukács Imre (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents