Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

— — Vasárnap," 1979. augusztus 3: Brezsnyev—Gierek találkozó Gazdasági integráció © Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szom­baton a Krímben megbeszé­lést folytatott Edward Gie­rekkel. a LEMP KB első tit­kárával, aki szabadságát töl­ti a Szovjetunióban. A baráti megbeszélés so­rán Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek tájékoztatták egymást azokról a problé­mákról. amelyeknek megol­dásán a szovjet és a lengyel kommunisták és az összes dolgozók jelenleg fáradoz­nak. Tájékoztatták egymást az elkövetkező időszakra vo­natkozó tervekről. Nagy figyelmet fordítottak a szovjet—lengyel együttmű­ködés távlataira. Megelége­déssel állapították meg, hogy bővül a kooperáció a gép­gyártásban és sok más területen. Mindkét fél azt az elhatározottságát jut­tatta kifejezésre, hogy elmé­lyítsék a gazdasági integrá­ciót mind kétoldalú alapon, mind pedig a KGST üléssza­ka által jóváhagyott hosszú távú célprogramok keretében. A megbeszélés részvevői hangsúlyozták az SZKP és a LEMP közötti eleven, állan­dóan bővülő kapcsolatok meghatározó szerepét a szovjet és a lengyel nép test­véri barátságának megszilár­dítására. Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek úgy vélik, hogy a legfontosabb nemzetközi feladat: az áttérés a tényle­ges leszerelésre, a világhábo­rú veszélyének teljes kikü­szöbölése. A SALT—II. meg­állapodás azért megkülönböz­tetett jelentőségű, mert fel­tárja a lehetséges távlatokat ezen az úton. A találkozó részvevőinek meggyőződése, hogy az euró­pai áílamok közötti kapcsola­toknak a helsinki konferen­cia utáni javulása kedvező feltételehet tfremt az enyhü­lést és az együttműködés fejlesztését célzó új közös ... -í akciókhoz. A Szovjetunió és Lengyelország ilyen szem­szögből tekint az európai ka­tonai szembenállás csökken­tesére hivatott konferenciára és a kqzelgő madridi talál­kozóra. Ugyanakkor figyelemre méltó, ho£y a NATO számos államában ismét napirendre kerülnek a meglevő fegyver­zetek felújítására, még pusz­títóbb fegyverfajtákkal, pél­dául a neutronfegyverrel tör­ténő kiegészítésére vonatkozó tervek. Az ilyen és ehhez hasonló tervek megvalósítása ellentétben állna az európai és nemcsak az európai népek létérdekeivel. Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek megbeszélését szívélyes, baráti légkör jel­lemezte és a megvitatott kérdésekben teljes nézetazo­nosság nyilvánult meg. A találkozón részt vett Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A hét 3 kérdése Bővelkedtek az elmúlt napok külpolitikai esemé­nyekben; ezen a héten is nap mint nap érkeztek a hírek a közép-amerikai ál­lamból, Nicaraguából, ahol nagy erőfeszítéseket tesznek a gazdasági élet helyreállí­tására. Ehhez segítséget vár­nak. A lusakal csúcsértekez­let ls érdeklődést váltott ki, csakúgy mint az a kérdés: mikor - ér véget az olaszor­szági kormányválság? • Miben vállalhatnak közösséget a brit nemzetközösség tagjai? Kétségtelen laza szervezet napjainkra az a Common­wealth. amely az angol szó egyik jelentése szerint a „közjót" szolgálná. Természe­tesen volt ez a nemzetközös­ség valaha igen szoros köte­lékkel összefogott társulás is: lf)2Ö-ban Írország, Kanada, Uj-Fundland, Ausztrália, Üj­Zéland és a Dél-afrikai Unió vállalt közösséget Nagy-Brl­lanntával „a brit korona iránti hűség" jegyében. Har­minc éve Írország kilépett a nemzetközösségből, de az­tán egyre szaporodtak a ta­gok: a brit birodalom gyar­matai egymásután lettek független államok A" londo­ni gyarmatosítók, hogy meg­őrizzék befolyásukat, meg­tették ezeket a nemzetkö­zösség tagjaivá. Viszont, aho­gyan nőtt n Commonwealth laglctszama, annál tarkább lett az összetétele, annál ellentmondásosabb. Az a legkevesebb, hogy a „brit koronához" nem hűek már azok az országok, amelyek köztársaságok let­t-k ... De "jó néhány már ,'Olttlkallag — vagy ami sokszor fontosabb! — gaz­daságilag is szembekerül Londonnal. Példát most Ni­géria szolgáltatott: Afrika legnépesebb országa a maga olajklncsének kiaknázásából kirekeszteni kezdi a brit tő­két. Éppen a nemzetközösség csúcsértekezletének előes­téjén államosították a Bril tish Petroleum olajmonopó­liumot .,. A politikai szembenállás főképp Zimbabwe—Rhodesia torsa miatt jelentkezik Lon­don és több afrikai főváros között. A konzervatív That­cher asszony azért ment I.usakába, hogy megpróbálja a többséget a maga (és a rhodesiai íehértelepesek) ol­dalára állítani. A jelek sze­rint ez nem sikerült neki. A vendéglátó Zambia tulaj­donképp a „mérsékeltek" közé tartozik, mégis Kaunda, a házigazda kemeny antiko­lonlalista köszöntővel fogad­ta az angol miniszterelnök asszonyt. Persze, a tőkés érdekek még jó ideig össze tudják tartani a nemzetközösséget, de csúcsértekezletről csúcs­értekezletre csupán csökken­ni tud már a közösségválla­lás Anglia érdekeivel. © Lesz-e „strandkormány" Olaszországban? A hónapok óta tartó olasz kormányválság a vége felé közeledik? A hírmagyarázók még óvatos kérdőjelet bigy­gyesztenek . a mondat. Végé­re, amely talán elhagyható lesz. A hét végén olyah hí­rek érkeztek Rómából, hogy Francesco Cossiga ,volt bel­ügyminiszternek, aki csütör­tökön kapott kormányalakí­tási megbízást, több az esé­lye, mint elődjeinek volt. A június elején lebonyo­lított törvényhozási válasz, tások nem tudták tisztázni az erőviszonyokat: a keresz-t ténydemokraták nem erő­södtek meg, a kommunisták némi szavazat- és mandá­tumveszteséget szenvedtek, a szocialista párt, amely pe­dig abban bízotl, hogy „har­madik erővé" nőhet fel, nem jutott túl a 10 százalékon. Sem Andreottinak, az ad­digi miniszterelnöknek, sem Craxi szocialista párti fő­titkárnak. sem pedig a ke­reszténydemokrata Pandol­finak ném sikerült olyan kormányt összeállítani, amely a parlamentben a többség támogatására szá­míthatott. volna. Az utolso miniszterelnökjelölt Pandol­fl, már majdnem elkészült a kormánylistájával, amikor a szocialista párt nemet mondott... Most úgy látszik, hogy a szocialisták már több rokon­szenvet és együttműködési készséget mutatnak, legaláb­bis a párt lapja, az Avanti feltűnően dicsérni kezdte Cossiga személyes képessé­geit. A kommunista párt lapja, az Unita pedig azt írta, hogy a párt felelősség­teljes magatartást fog tanú­sítani Cossiga kísérletével szemben. Ha más nem. „strandkor­mány" létrejöhetne Olaszor­szágban. Az bizonyos, hogy au­gusztusban az olaszokat má» nem izagatja annyira a po­litika. „F.erragosto", augusz­tus 15-e táján mindenki szabadságon akar lenni. Még a politikusok is. Az olasz polgárt ' most főképp a benzin-, gáz- és olajhiány izgatja, bosszant­ja. Az új kabinetnek, még ha „strandkormány", lesz is. hozzá kell nyúlnia a ben­zinár és az üzemanyag-ellá­tás kényes kérdéseihez. © Merre indul el az új Nicaragua? A Somoza-diktatúra bu­kása utáni napokban, he­tekben mind világosabbá válik, hogy a kis közép­amerikai állam új vezetői­nek nincs könnyű dolguk. Nemcsak azért, mert a fő­városban, Managuában he­tekig folyván a harcok, sú­lyos veszteségek jelentkez­tek emberéletben és anyagi javakban egyaránt. Az or­szág. félig-meddig elvérzett a kegyetlen küzdelemben, Nehéz helyzetében az új kormány mindenkitől kér és vár és elfogad segítséget. — Az Egyesült Államoktól is. Illúzió lenne azt hinni, hogy a kis Nucaragua népe ilyen keserves helyzetben tudna­merne teljesen szembesze­gülni az amerikai földrész vezető államával, az USA­val. Látnivaló, hogy a Ni­caraguai polgárság, amely képviselve van az új kor­mányban, az Egyesült Álla­mokkal való kiegyezést szí­vesebben venné, mint azt, hogy ujjat húzzanak az ame­rikai kormánnyal, az ame­rikai hadsereggel, az ame­rikai nagytőkével. Termé­szetesen akadnak igazi for­radalmárok a mai nicara­guai vezetők között, de ők sem mindenáron kalandokat keresnek. Egyelőre pénz, pénz és pénz. kell a békéhez, az új­jáépítéshez Managuában: a latin-amerikai gazdasági szervezet, a Sela Caracasi ülésén Rabelo, Nicaragua képviselője közölte, hogy tíz év alatt két és fél mil­liárd dollár segítségre van szüksége a háború sújtotta országnak. Ezt mindenekelőtt a latin-amerikai országoktól szeretné megkapni Nicara­gua. í RÁDIÓTELEX ÖTMILLIÁRD LÍRA Az idén is sikeresnek ígér­kezik az Olasz Kommunista Párt sajtólapjának támoga­tására évente megrendezés­re kerülő gyűjtőkampány. Mint a L'Unitá, az OKP központi lapja pénteken kö­zölte. alig egy hónappal a kampány beindítása után már több mint 5 milliárd 280 millió líra folyt be az OKP lapjának és folyóira­tainak pénzügyi alapjába. FEGYVERESEK A KÖVETSÉGEN Pénteken egy 27 főből ál­ló csoport elfoglalta Svájc mexikói nagykövetségének épületét. A csoport tagjai 150 mexikói politikai fogoly és 586 eltűntnek nyilvánított politikai okból letartóztatott személy szabadon bocsátását követelik. RABLÓK MANHATTANBEN New Yorkban szombaton négy fegyveres elkövette a város történetének legna­gyobb bankrablását: egy manhattani bankból 536 000 dolláros zsákmánnyal távoz­tak. KOLERAJÁRVÁNY Kolerajárvány pusztít Zaire­ben. Brüsszelben pénteken, a belga fejlesztésügyi együtt­működési minisztérium be­jelentette, hogy 500 000 Tet­racylin-amputlát küld a jár­ványsújtotta közép-afrikai or­szágba. Élő jelkép Hirosima ... Több mint egy emberöltő óta a japán nagyváros több puszta fölrajzi névnél: jelkép is egyben. Ugyanúgy összefor­rott az atombomba pusztí­tásával, mint ahogy Cra­dour, Auswitz. vagy Lidice nevét sem idézheti fel senki a hozzájuk tapadó szörnyű történelmi emlékek nélkül. A háborút, a megpróbál­tatásokat, a halál poklait nem lehet rangsorolni. A borzalmat, a szenvedést le­hetetlen skálán mérni, ösz­szehasonlitani. Miért van hát, hogy Hirosima mégis külön kategóriába soroló­dik? A magyarázat sokrétű. Az 1945. augusztus 6-án a majd félmilliós távol­keleti kikötővárosra ledo­bott bomba eddig nem sej­tett, új rettenetet hozott az emberiség életébe, rövid percek alatt emberek tíz­ezrei haltak vagy sebesül­tek meg. váltak gyógyítha­tatlan beteggé. A magasba emelkedő gombafelhő alatt kilométe­reken át csak rombadőlt, tűztől perzselt pusztaság maradt. A szenvtelen sta­tisztikai adatok 140 ezer halottat említenek. És ez a halál nehezen távozik: a ra­dioaktivitás láthatatlan su­garai évekkel, évtizedekkel később is szedték, szedik áldozataikat. A pusztulás súlyát az atomtámadás értelmetlensé­ge csak fokozza. Az ame­rikai hadvezetés annak el­lenére adta ki az új fegy­ver kipróbálására a pa­rancsot, hogy tudta: Japán már felajánlotta hajlandó­ságát a béketárgyalások megkezdésérc és a Szoi^et­unió hadbalépése is napo­kon belül várható. „A jnpán népért tettük, hogy megkí­méljük a további pusztulás­tól" — hangzott a hivata­los amerikai magyarázat, amely képtelen elkendőzni a tényt: Hirosimát hideg­vérrel az új fegyverfajta kipróbálásának színhelyéül szánták. Mint ahogy abban is egyetértenek a történé­szek, hogy az atombomba bevetése már a Szovjetunió­val szembeni világpolitikai fellépést, a hidegháború nyitányát is jelentette. Az atomtámadás mai. 34 évfordulója az emlékezésen, az emlékeztetésen túl más­ra is szolgál. Figyelmeztet: a veszély nebi múlt el. A világ arzenáljaiban ma is ezerszámra állnak a nuk­leáris fegyverek, amelyek pusztító ereje a Japán el­len bevetettek sokszorosa. S e figyelmeztetés mozgósí­tó erejével tud* igazán élő jelképpé válni Hirosima. Azzal, hogy mindannyiunk­ban tudatosítja: e veszély ellen az egész emberiségnek küzdenie kell Sz. G. Az elnök vágya Pálfy József (2.) Annyira szeretted a földet? — Születésemtől fogva egyedül a földet és az erdő­gazdálkodást szerettem, itt akartam dolgozni is. A sors kihozta később. A téesz át­szervezésekor is én vittem a földünket a szövetkezetbe, hiszen akkor már én gazdál­kodtam az egész családi birtokon, én számoltam el az apámnak, néha bírált is, mert a talajművelés, a fajta­választást bátrabban alkal­maztam, de ősszel beigazoló­dott, hogy nem rossz az el­képzelésem. 0 nem tudott utánanézni a dolgoknak, mert beteg volt. Ismeretség­ben voltam a Délalföldi Ku­tató Intézet akkori igazgató­jával, dr. Somorjai Ferenc­cel és tanultam tőlük. A kö­zelünkben kísérleti parcellá­kon termeltek, a házunktól 500 meterre, szikes kísérle­teket állítottak be, s előbb csak vj'zhordóskodtam, aztán már megbátorodva kinyílt a szám, bele-belekotyogtam a dolgokba, de a munkások és a kutatók elnézték nekem, nem zavartak el. Gyerekként is érdekelt, arjjjt ott láttam. i Ma sem tudnám elképzelni, csak utasításra, hogy szak­mát. változtassak, iparban, üzemben éljem az •életemet. JA füld a legkedvesebb ne­kem. v — Milyen munkát szeret, tél legjobban? — A növénytermesztést, állattenyésztést, mindent. Akkoriban a Lippai Nagy Antal, Sánta, Nógrádi csa­Választási visszaélés A pénteki iráni választá­sok után az első hivatalos eredmények azt mutatják, hogy az alkotmánytervezet megvitatására hivatott „szakértői gyűlés" tagjainak többsége az iszlám vallási vezetők és a papság sorai­ból kerül majd ki. A belügyminiszter' elis­merte, hogy a pénteki vá­lasztáson kevesebben vettek részt, mint az Iszlám Köz­társaság kikiáltásáról szóló márciusi népszavazáson, Dárius Faruhar iráni mun­kaügyi miniszter, a nemzeti íront egyik vezetője szerint a szavazáson számos vissza­élés történt. A miniszter azt állítja, hogy a forradalmi bizottságok „beavatkoztak" a' Khomeini híveit tömörítő iszlám köztái-sasági párt je­löltjei érdekében, és meg­akadályozták, hogy más mozgalmak képviselői ellen­őrizzék a szavazás menetét. Az iráni rádió közleménye szerint Teheránban három .szavazóhelyiségben Indítot­tak vizsgálatot, két -északi város egy-egy szavazóhelyi­ségében pedig érvénytelení­tették az eredményeket, sza­bálytalansúgok miatt. ládok kertészkedtek ott,' Bulgáriából kerültek ide és megalapozták itt a város­ban is a bolgárkertészetet, s láttam, hogy kifizetődő, érdekelt is, hiszen malmuk, hentesüzletük stb. volt ezek­nek. Nem is maguk művel­ték már a földet, Farkasék­nál száz napszámos is dol­gozott és repülőmotorokkal öntözték a paprikát. Szóval ezeket a tapasztalatokat mind magammal vittem a közösbe. Később tanultam is és a szerzett ismeretekkel mélyítettem el a gyermek­kor tapasztalatait. Jónak bi­zonyult, hogy végigjártam a családunkban a gazdálkodás ábécéjét. — A testvéreid is lelke­sedtek? — Szidtak a földdel együtt. De kénytelenek voltak velem együtt dolgozni. A nap ak­kor " is olyan erősen sütött, mint most, hajnaltól, késő estig nem ismertünk meg­állást Arra sem kényszerí­tettek minket, hogy mások földjét műveljük, de az ér­dekünk volt. Akik kiváltak a családból, ott kezdték a munkát, ami a szívükhöz va­ló volt, és apránként szét­osztódtunk. A téeszbe ha­tan léptünk végül *is be. Mindenesetre ma is elgon­dolkodtat; hogy tizenketten nőttünk fel egy családban, s a tizenkettőnknek nincs ti­zenkét családja. — Gátlások maradtak-e benned? — Nem sok, de maradt. A Petőfitelepen jártam is­kolába, kiemelkedő tanuló­ként, szerettem volna to­vább jutni. A legszegényeb­bek közé tartoztam. Könnyen tanultam, ha más a szüleim anyagi helyzete, vagy vala­kik taníttattak volna, többre vihettem volna. Amikor dél­ben az- Iskolából hazaenged­tek, én amíg a leckémet meg nem csináltam, egy falatot sem ettem, ha agyonütöttek volna, akkor sem. Hamar fel­értem ésszel, kényszeríteni se kellett rá, hogy dolgozzak, s a család terhét vegyem ma­gamra. Apám is Inkább mun­kára nevelt minket. Tizen­kettőnk közül egyet sem ta­níttatott. Nem lehetett ott kivételezni. Volt bennem le­hetőség, de nem értem vele semmire. Jártak nehezebb napok, könnyebbek, a ter­melés egyikszer jobb volt, máskor gyengébb: Az is öröm, hogy felnőtt korban már szövetkezeti gazdaként pótolhattam a tanulást. — Mikor szántottál elő­ször? I — Még nem értem el a tizedik évemet. Elég nehe­zen tudtam az ekét beállí­tani a barázdába, s kivetni. A kaszálással is így jártam. , Részben a munka . szerete­te. s a hiúságom is, hogy milyen erős vagyok, de más­részt a kényszerhelyet is magával hozta ezt. Aratott a családunk, barátok is, a kap­zsiság, a versengés, űzött, hogy megmutassam, ki a le­gény a gáton. Az orvosnál kötöttem k). A búzakaszálás­ban megerőjtettem a bal ol­dalamat. • A magunkét vág­tuk hajnali négytől este tí­zig. A fiatal energia és aka­rat hajtott. Akkoriban, ti­zenhét éves koromban 50— 57 kilós voltam. — Krősebb voltál a testvé­reidnél? —r Nem. A vérmérsékletünk volt más. Engem mindig job­ban idegesített a munka fo­lyamatossága, máig sem vet­keztem ki ebből, még ha nem is hasznos egészségi szempontból, mindig többet akartam talán, mint amit bírtam. — Volt-e önálló- kerese­ted? — Nem. Sok lehetőségem adódott volna, elhelyezkedni iparban, máshol is, az esz­tergályos szakmát ajánlgat­ták, de utáltam, el se kép­zelhettem magamat az esz­tergapad mellett. A mezőgaz­daságon belül, rokonoknál vagy bolgárkertészeknél né­hányszor dolgoztam pénzért. Visszahúztam a földhöz. Éreztem én magamban any­nyi erőt és tudást, hogy megtanuljam az ipari szak­mát, de jobban érdekelt a búzatábla, a jószág, ebben tulállam meg a gyönyörűsé­gemét. Sz. Lukács Imre (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents