Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

Vasárnap, 1979. augusztus 26. KTfl Beszélgetések a gyerekekről 9. Úttörők közösségében „A gyermeknek meg kell adni minden alkalmat a játékra és a szórakozásra, melynek az oktatással azonos célokat kell szolgálnia." (ENSZ-nyilatkozat. 1959.) A több mint 30 esztendős út­törőmozgalom fogja keretébe a gyerekek iskolán kívüli tevé­kenységét, teremti meg azokat a lehetőségeket, módszereket és ak­ciókat, melyek kibontakoztatják a gyerekek képességeit, értelme­sen és okosan kitöltik szabad ide­lyüket. A sokszínű és gazdag út­törőéletről, a mozgalom eredmé­nyeiről és gondjairól Pádár Lász­lónéval, a Csongrád megyei Űttö rőelnökség elnökével beszélget­tünk. — Az úttörőmozgalom a poli­tikai gyermekszervezet keretei között fejti ki sokirányú tevé­kenységét. Nem téveszti szem elől, hogy a gyerekek elsődleges feladata a legjobb képességek szerinti tanulás. Társadalmunk­ban az úttörőmozgalom megta­lálta helyét, szerepét és felada­tait a nevelés ' komplex hatás­rendszerében. A felnőtt korra ké­szít fel játékos formában, az élet­kori sajátosságoknak megfelelő­en, demokratikus légkörben és demokratikus keretek között, a mindennapi élet és a mindennapi munka folyamatos szövetében ne­vel, politizál. A gyerekek együtt végzik a mozgalmi munkát, és egymás tevékenységét a közös­ség előtt értékelik. Különös gon­dot fordítunk az óvoda-iskola, a kisdobos-úttörő és az úttörő­KISZ átmeneti időszakok figye­lemmel kísérésére. Jó tapaszta­lat, eredményes munkánk visz­szaigazolása. hogy a KlSZ-szer­vezetek megállapításai szerint a fiatalok az úttörőmozgalomból vi­szik magukkal a politikai érdek­lődést, társadalmi elkötelezettsé­get. — Az úttörőmozgalom nem el­szigetelten dolgozik, számít a család, a szülői ház, a tantestü­let, a csapatvezetőség valamint a testvérüzemek és vállalatok sajá­tos, segítőkész tevékenységére. A programok megszervezésében és lebonyolításában, a társadalmi munka és szakköri tevékenység kibontakoztatásában, egész út­törőéletük megszervezésében. — A szabad idő hasznos eltöl­tése csak a mind szélesebb kör­ben megvalósuló hathatós társa­dalmi összefogással valósítható meg. Csak egy példa: jó, ha az iskolán belül szakköröket szer­veznek, de ennél sokkal jobb, ha ezek a szakkörök különböző üze­mekben, gyárakban, intézmé­nyekben kihelyezetten dolgoznak. A gyerekek megismerik a mun­kát, a munkásembereket, az él­mények elősegítik pályaválasztá­sukat, valamint a politikai és munkára nevelés szoros egysége valósulhat meg. A tizenévesek rendkívül kedvelik a különböző gyűjtőmunkákat. Ismét két példa, amely a lehetőségek széles spekt­rumát mutatja. Konkrét évfordu­lókhoz, történelmi, társadalmi, politikai dátumokhoz kapcsolód­va komoly történeti kutatómun­kát végeznek, összegyűjtik az elődök és példaképek dokumen­tumait, feldolgozzák a helyi ha­gyományokat A másik példa a hasznosanyag-gyűjtés. Az úttö­rők sok ezer tonna vasat, papírt, rongyot adnak vissza a társada­lomnak újrafelhasználásra. — A gyermeki létforma és a mozgalom elengedhetetlen része a romantika. Ebből egyre keve­sebb jut az úttörőmozgalomnak. Különösen a lakótelepi gyerekek élnek meglehetősen egyhangú környezetben. — A gyerekek romantika irán­ti igényét a lakótelepeken a leg­nehezebb kielégíteni. Évek óta próbálkozunk a lakótelepi úttö­rőélet megszervezésével népfront­aktivisták, főiskolai hallgatók be­vonásával. A programokat hét végére lehet szervezni, akkor vi­szont a szülők is igényt tartanak a gyerekekre. Alkalomszerűen — különösen nyáron — egy-egy ak­ciót meg tudunk szervezni, de a rendszeres és folyamatos munka hiányzik. Ebben objektív ténye­zők is közrejátszanak. Az elsőd­leges és legerősebb közösségek az iskolában alakulnak ki, a la­kótömbökben a vegyes életkor, a vegyes igények és a vezető nél­küliség sok gondot jelent. Erről persze nem mondhatunk le, hi­szen csak körül kell nézni: egy­re több a csellengő gyerek. A nagyvárosi romantika fölkutatá­sával és a lehetőségek számbavé­telével próbálkozunk: mozik, út­törőházak, vidám park stb. öröm számunkra, hogy mind több is­kolában szerveznek a tantervie­ken túli hétvégi túrákat, ország­járó kirándulásokat, nyári tábo­rozásokat. A táborozás terén so­kat léptünk előre, de még min­dig csak mintegy ötezer gyerek jut el a megyei, városi és köz­ponti táborokba. Az is igaz, hogy az igények egy kicsit előresza­ladtak. Nem hiszem, hogy egy nyári táborban elengedhetetlenül szükséges a kőház, a meleg víz, a klub, a televízió. Tartalékaink még a megyében is szép szám­mal vannak. — Nagyszerű eredményeket ér­nek el az itt élő gyerekek a kü­lönböző művészeti ágakban. Gye­rekrajz-kiállítások, énekkari be­mutatók, néptánccsoportok adnak számot felkészültségükről. — Az úttörő amatőr művészeti csoportok méltók az e tájon meg­levő hagyományokhoz és eddigi eredményekhez. Élünk a lehető­ségekkel — múzeum, könyvtár, egyetemek stb. Az utóbbi időben nagyon sok sikeres rajzpályáza­ton adtak bizonyságot az úttörők fantáziájukról, a pedagógusok hozzáértésükről. A mártélyi ifjú­sági képzőművésztáborhoz kap­csolódva megszervezzük az útto­rőképzőművészek táborát Mi adunk otthont a Szegeden meg­jelenő Kincskereső országos tábo­rának, s emellett több olvasótá­bor is dolgozik. Énekkari kultú­ránkra igen büszkék vagyunk. A legkiválóbb kórusok mellé fel­nőtt egy egész sor énekkar. A nagy hatósugarú néptáncegyüttes, az ÉDOSZ kezdeményezésére or­szágos, illetve megyei néptánctá­bort is szervezünk. Csongrádon pedig a zenélő úttörők találkoz­nak nyaranta. Mindezek csúcs­pontjai az egész éves folyamatos és rendszeres közművelődési mun­kánknak. — A nemzetközi gyermekév hozott-e új színt az idei mozgal­mi munkába? — A szokásos módon, rendsze­res évi programunk szerint dol­goztunk. Annak teljesítése leg­fontosabb feladatunk. Az idén mégis sokkal nagyobb figyelmet kapott például a gyermeknap. Egy országos játék zajlott le, a januárban közreadott felhívás alapján. A gyerekek maguk vá­lasztották ki és valósították meg az ajánlott „étlap" számukra legkedvesebb programjait. Fábi­ánsebestyénben például a gyere­kekkel együtt kirándultak, főz­tek, szórakoztak és vetélkedtek a község vezetői, Szentesen pedig nagysikerű szolidaritási bazárt szerveztek. Az európai gyermek­találkozóra érkező vendégek kö­zül 30 úttörő augusztusban négy napig a megye vendége lesz, két napot Szegeden töltenek. A tár­sadalmi szervek, üzemek és vál­lalatok az év első hónapjainak próbálkozásai, útkeresései után megtalálták azokat a lehetősége­ket, melyekkel a gyermekévhez kapcsolódhatnak, és lehetőségeik maximumát nyújtják. Számunk­ra a nemzetközi gyermekév leg­kiemelkedőbb eseménye a 15. or­szágos úttörő-olimpia volt. Az a tény, hogy mi rendezhettük, már elismerést és megbecsülést fejez ki. A programok lényege az volt, hogy az ötezer résztvevő gyerek­ként és úttörőként töltse el az elsőtől az utolsó percig az itt töl­tött napokat. Igyekeztünk olyan programokat biztosítani, melyek maradandó élményt nyújtanak a gyerekeknek. Izgalmas versenye­ken szép eredmények születtek, mi mégis akkor lennénk a leg­boldogabbak, ha az ötezer úttörő soha nem felejtené el a szegedi napokat TANDI LAJOS Megkérdeztük... Boldogság, három gyerekkel Zelk Zoltán Mikor a rím írta a verset Az volt a jó világ, amikor a rím írta a verset mikor a rím maga mögé hívta a szavakat, a költónek dolga más nem akadt, csak cím kellett a vers fölé. s már úton a csapat; fölvirágzott szavak futottak és futottak és futott velük a vak. fehér botját térdén eltörve, minden utakon átszaladt! Zalán Tibor Ember se, madár se Nő a köd rakja tornyait ember se jár madár se jár Csak élek én meg ez a lány Ember se már Madár se már És nézzük egymást halálosan szemünk helyén négy mécsvilág De gyújt az Isten tüzeket fénylenek, a galaktikák Majd ád az Isten vizet is fölrémlik az arcunk benne S elolvadunk — mintha testünk ropogós cukorból lenne... Megmarad négy vércsöpp-sebhely mondják: négy mécslángnyi stigma Az is csak: legyen mi Istent mégjobban megharagítsa E zt a gyárat a régi híre húz­za. Van, akinél előre, van, akinél hátra. Van, aki azt tartja, ide nem érdemes jönni dolgozni, mert milyen lehet egy százéves gyár? Korszerűtlen. Pe­dig, nem az. Nézzen körül, akár­ki, és meglátja, hogy nem az. Hol van már a vizesfonó? Azt emlegetik legtöbbször. Én ugyan azt mondom, hogy ott is embe­rek dolgoztak, tehát, ki lehetett bírni, csakhát a mai ember nem szeret egész nap vízben caplatni. Amit a helyébe tettek, mint az akkori legkorszerűbbet, időköz­ben azt is kicserélték már. Ez a gyár föltámadt, csak az em­ber kevés benne. Hallottam, két­száz új jelentkezőnek azonnal tudnának munkát is, gépet is ad­ni. A kender is föltámadt, pedig nagyon temették. Sokszor lehe­tett olvasni, annak az ideje le­járt, itt van helyette a mű­anyag. Van műanyag is, nem he­lyette, hanem mellette, de kül­föld inkább a kendert keresi. Er­re az iparra ne legyintsen sen­ki. különösen most ne, mert a dollárt olcsón termeli. Mennyi a kereset? Nekem há­romezer van. Azt nem tudom, más gyárakban mennyit fizet­nek, mert másikban én még egy­szer se voltam. Azt se tudom, ebben a gyárban más munkán mennyi a kereset, mert én még soha be nem jártam az egé­szet. ötvenkilenc óta itt dolgo­zom, de könnyen eltévednék benne. Itt sétálgatni nem le­het, a munkaidőt végig kell dol­gozni, nem nagyon tudom, itt vagy ott mit csinálnak. Az uram a konzervgyárban autószerélő, ott se voltam még. Azt a gyárat ed­dig csak kívülről láttam, de ő se volt még a miénkben. A lá­nyom na.gyon akart volna már jönni, körülnézni, de nem lehet. Csoportosan igen, hívogatja is a gyár a gyerekeket, hátha meg­ragad valaki, de az ő iskolájuk a porcelángyárba ment látogat­ni. a szőrmébe és a cipőgyárba, nem láthatta, hol dolgozik az anyja. A két kicsit ide hordtam az óvodába, a gyárba, mindig kérdezték is, hol dolgozom. Ta­lán, nekik szerencséjük lesz, ba' majd ők járnak gyárat látogatni, talán ide is eljutnak. Három gyerekünk van. hat évig voltam otthon, velük. Előtte há­rom műszakban dolgoztam, de egy csöppet se bántam. Lány vol­tam. ráértem éjjel is dolgozni, meg a pénz is több volt, miért ne vállaltam volna. És válogat­ni se lehetett. Amikor vissza­jöttem hat év után. elmaradt a három műszak, mindig reggél nyolctól délután négyig dolgo­zom. Nem tudom, máshol hogy van. mondom, nem jártam még sehol, de odamentem akkor az osztályvezetőhöz, és kértem: ne­kem három gyerekem van, mind kicsi, iskolába, óvodába el kell indítanom őket. engedjék ezt a beosztást. Mások is voltak így, olyan is, akinek egy gyereke van, meg se fordult a fejemben, hogy visszautasítanak. Első szóra be­leegyeztek. Nem nagyon hálál­kodtam. Annyit beszéltünk a gyerekes anyák megbecsüléséről, természetesnék tartottam. Hat­kor kezd a gyár, mi — azt hi­szem. négyen vagyunk — nvolc­ra jövünk. Azt is hozzá kell szá­mítani. hogy n- jem nincsen vál­tótársam, én nem hátráltatok senkit avval, hogy későbben, jö­vök. Most is azt mondom, ha nem esik bele egy gvár vezetésébe a fölösleges fontolgatás, hanem azt mondja, keressük az utat. hogy neked is jó legven, meg nekem is. 60k kicsi problémát könnyen meg lehet oldani. Jólesett még­is, amikor beleegyeztek. Azt nem vállalom, hogy Pis­tát csináljunk a család kiadásai­ról. Keres az uram is, maszekol is mellette, kijövünk a kettőnk pénzéből három gyerekkel is. Mibe kerül a vasárnap? ötszáz forint, de értse hozzá a szom­bat estét is. Az emelés utáni ára­kat még csak kóstolgatjuk, arra én mondani semmit nem tudok. Azt azonban régóta nem értem, miért kell nekünk egy kiló őszi­barackért 20 forintot fizetnünk, egy kiló ringlószilváért tizenhe­tet, egy kiló szőlőért tizennyol­cat. Vettem eddig tizenöt cső kukoricát, forint darabja, hat­kilós dinnyét 24 forintért, és hallom, mondja a rádió, hogy dömping van dinnyéből. Nem értek én ahhoz, hogyan kell az árakat kitalálni, biztos, hogy sok mindent figyelembe vesz, aki csi­nálja. de hogy miránk, gyerekes családokra nem gondol, abban biztos vagyok. Kell az, hogy rá ne fizessen egyik cég se, de az is kellene, hogy valamikor mi is jól járj un'i Többet ne beszél­jünk erről, mert akire tartozik, lehet, úgyse izgul miatta, más pedig azt hiszi, panaszkodom a három gyerekre. Ennél nagyobb ajándékot nekünk az élet nem adhatott volna, a mi jövőnk a három gyerekben van. Üdülni, kirándulni én még nem voltam egyszer se. A gyerekeim többször is. küldi őket a gyár is Elmehetnék én is, de nem jön ki úgy a lépés. Férjeméknél nyá­ron van a szezon, akkor sehogy se mehetünk. Télen ott az iskola a gyerekeknek, akkor meg azért. Nem is nagyon marad nekem télre szabadságom, év közben szépen-lassan elfogy mind. Ha semmj nem jön közbe, úgy oszt­juk be, hogy nyáron veszem lri én. hogy minél többet a gyere­kekkel lehessek, télen meg az ap­juk. A két nagyobbik gyerek a Lila Akácban ebédel előfizetésest, két hétre 136 forint fejenként. A ki­sebbik a szomszédban, mert be­teg volt, neki mindent nagyon pontosan kell adrú. Nem tudom, mennyibe kerül, majd a hónap végén számol össze a szomszéd­asszony. Nagyon- örülök neki, hogy vállalta. Üzemi koszton van a férjem is. én is Ha- csak ezer forintot számolok vacsora és reggeli nélkül, és hozzáadom a vasárnapi ötszázakat, akkor az én fizetésem már el is fogyott Szeretnénk lakást is cserélni. * kétszobás szövetkezeti úgy lesz kisebb, ahogy a gyerekek nőnék, de eddig nem mertünk belevág­ni, nehogy más iskolát kelljen keresni a nagyobbik lányunknak. Most indul nyolcadikba, nagyon jól tanul, tanár akar lenni, nem szabad megbolygatni Olvastunk a minőségi cseréről és a nagy­családosokról , bízunk is benne, hogy sikerül. Itt a gyárban? Mondom, azén életem a család és a gyár. Min­den gyűlésen, minden ünnepségen ott vagyok, minden beszédet meghallgatok. Itt sok a nő. ke­vés a férfi, úgy megtáncoltat­juk őket. ha ünnepség van, pa­naszuk nem lehet rá. Föl még egyszer se szólaltam. Nem is tud­nék mit mondani. Többet kel! dolgozni? Száztizenöt—százhúsz százalék körül teljesítem mindig a tervet, ez a figyelmeztetés biz­tosan nem rám vonatkozik. Ki kell használni a munkaidőt? Ta­karékoskodni kell? Föltartom a kezem, egyetértek vele. Ebben az irodában, ahól most beszélgetünk, eddig még egyszer se voltam. Az igazgatóéban se. Nem volt velük semmi külöo be­szélnivalóm. Hogy milyen a Jó vezető? Kérem, azt mi első nap, vagv a másodikon megérezzük, hogy változott valami. A jót is, a rosszat is. Miért nem mond­tam meg a rosszat? Nem voltam egyikkel se olyan viszonyban, hogy megmondhattam volna. Nem is gondolkodtam még ezen, de azt hiszem, nem is lett volna mit mondanom. Nekik kell job­ban tudni. A gyerekeimmel nagyon bol­dog vagyok Mindegyik becsü­letes, szorgalmas, szereti a ren­det. Mire hazaérek, rendben a lakás, kitakarítva. Szín játszócso­portba is jár a lányom, mond­tam már neki. ne vállaljon min­dent, mert sok lesz, de azt mond­ja. ne féltsem. (Elmondta Borossebesi Mihály­né a szegedi kenderfonóban). HORVÁTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents