Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-23 / 196. szám
5 Csütörtök, 1979. augusztus 23. Alagútban futó vezetékek Naponta szemtanúi vagyunk, hogy olykor ötvenszázméterenként fel kell bontant az úttestet egy hibás gáz- vagy vízvezeték kijavításáért. De az új vezetékek építése is óhatatlanul együtt jár az úttest és a járdák folytonos feltörésével. A gyakran hanyagul végzett munkák pedig a víz-, gáz- és távfűtési vezetékek, az elektromos és postai kábelek megrongálásával sok kárt, zavart és bosszúságot okoznak Iparnak és lakosságnak egyaránt. Pedig van megoldás mindezek elkerülésére: a közműalagutak létesítése. A közműalagút — a házak pincéjén átvezető szakasza a közműfolyosó — csak nálunk új módszer. A Szovjetunióban például 1933-tól több száz kilométernyit építettek belőle. A közműalagút lényege: a víz, a villany, a telefon, a távfűtés, a szennyvíz vezetékei egymás mellett futnak végig benne. S mivel az alagút járható, az állandó ellenőrzéssel megelőzhetők a hibák, s ha egyszer-egyszer mégis baj van, útfelbontás, földmunka nélkül könnven hozzáférhet a szerelő. A legutóbbi esztendőkben hazánkban is többfelé készült már közműalagút Kenyér — új módszerrel Aratás után gyakrabban jut eszünkbe a kenyér, mint máskor. A Balaton mellett üdülők, a kisebb községek új pékségeiből kenyeret vásárló vevők örömmel állapíthatják meg, hogy a kenyér minőségével kapcsolatosan nekik igazán nincs panaszra okuk. Csak azt nem tudják, hogy nem „közönséges", hanem citopános kenyeret esznek. Hogy ml az a Citopán? A Sütőipari Kutatóintézet (SIKI) munkatársai által kidolgozott kenyéradalék, amellyel kitűnő kenyér készíthető a szokásos idő negyed része alatt. Neve is erre utal: Cito = gyors, pan = kenyér. A hagyományos, közkedvelt magyar kenyér készítése hosszadalmas művelet. A liszt egy részét összegyúrják vízzel, élesztővel, majd 6—8 óra hosszát erjesztik, míg meg nem érik a kovász. A kovászt összedagasztják a maradék liszttel, vízzel, a tésztát pihentetik, osztják, kelesztik, majd kisütik. A teljes technológia 8—10 órát vesz igénybe. Ez az oka annak, hogy az üzletekben gyakran nincs már délután kenyér. Hiszen, ha az üzletvezető látja is, hogy fogytán a készlet, hiáOl film A vasprefektus Szines, szinkronizált olasz film. írta: Arrigo Petacco és Pasquale Squitlerl. Fényképezte: Silvano Ippoliti. Zene: Ennlo Morricone. Rendezte: Pasquale Squitteri. Főbb szereplők: Glullano Gemma, Claudia Cardinale, Stefano Satta Flores. Szomorú példákon okulva újra és újra megtanulhatjuk, megtaníttatják velünk, milyen nagy kár ls, ha a politikai vulgarizmus álművészi zubbonyban megjelenik a filmvásznon. Gyanítható: mindenféle közvetlenül politizáló, hatalomleleplező szándékú és egyben a hagyományos dramaturgia eszközeit felhasználó mű egyik legnagyobb veszélye bosszulja meg ilyenkor magát. Am, ha néha egészséges ellenpéldákkal találkozunk, örömünk még akkor ls nagy lehet, ha tematikájában a látott film éppenséggel nem nevezhető újszerűnek. Pasquale Squitieri rendező már-már szinte hagyományosan a dél-olaszországi maffiát választotta jelenségnek, egy kemény, megalkuvást nem ismerő prefektus alakjába sűrítve pedig tisztességes egyén és fasiszta társadalom konfliktusát a lényegnek. Egy egészen pa-* rádés színészi alakítás, Giuliano Gemma roppant fegyelmezett, erőt és Intellektust sugárzó színészi személyisége, kitűnő operatőri munka és legfőképp az ízléses, szimpatikus társadalompolitikai attitűd garantálta a Sikert. Noha némely momentum, például Móri „vasprefektus" feleségének szerepe vagy a még mindig igen vonzó Claudia Cardinale egyik-másik villanásszerű jelenléte itt-ott csökkentette a hatást, nagyjában-egészében az állandó, vibráló feszültség, továbbá a harpisítatlan (és szép!) Itáliai atmoszféra helyenként figyelemre méltó, „balladás" képekben és jelenetekben alkotott egységet. Cesare Móri prefektusról illik tudni: valóságos, létező történelmi személyiség volt, a film 1932-ben kiadott emlékiratai alapján készült. Az a plasztikus portré, amit a film erről a különös egyéniségről felvázol, az olykor a kegyetlenségig kíméletlen társadalmi feladatokat végrehajtó embernek a jó ügy szolgálatában tanúsított hajlíthatatlanságát dicséri. Mikor pedig végül — ősi szociális igazság — a kényelmetlenné vált, már túlontúl hasznos állami tisztviselőt felfelé buktatják, az alkotók finom érzékkel mutatják fel az adott szituáció reménytelenségén túli reményt: Annának, a parasztasszonynak fiát anyja könyörgésére minél távolabbra viszik ősei átkos földjétől, Szicíliától. Ahonnan el kell jönnie, hogy egykoron szabadon és tisztán többet tehessen érte. Ott, Szicíliában. Ahol nyomasztó a világ, borotválatlan, puskás lovasok cirkálnak vörösbort kortyolgató, lassú beszédű, butaságukban babonásan rettegő parasztok között, elgyötört, fekete fejkendős fiatalasszonyok átkozódnak és imádkoznak, vállukon nagy cserépkorsókban hordják a vizet, hozzátartozóik pedig időnként rettenetes halállal elpusztulnak, mert egyik félelmük nagyobb volt a másiknál. Ahol a nyomor nem neonaturalista manir, hanem hétköznap. Sokan mondták, mondják időként bizonyos olasz művészekről, hogy naturalizmusuk öncélú, s ezt rémregény-romantlkával ötvözve kívánnak reltünést szerezni önmaguknak. Pedig e film láttán, gondolom, a dolog sokkal egyszerűbb. Azt hiszem, csupán őszinték és becsületesek, eltérő tehetségüktől függetlenül is művészek. Akik szeretik a hazájukat. Domonkos László ba ad fel rendelést, a kenyér az üzlet zárásáig úgysem készülne el. A kenyérellátást ezért ilyen esetekben zsúr- vagy zsemlyekenyérrel oldják meg. Ezek a kenyérfajták ugyanis gyorsan, mintegy két óra alatt elkészülnek. A baj csak az, hogy a vásárlók ezeket a kenyereket nem nagyon szeretik, mert gyorsan kiszáradnak, esetleg meg is folyósodnak. A „közönséges", enyhén savanykás ízű kenyér sokkal tovább marad friss, éppen a hosszú kovászérés alatt keletkező szarves savak védőhatása következtében. A szakemberek előtt tehát világosan állt a feladat: olyan kenyéradalékot kell készíteni, amely a tésztába keverve megadja a kenyérnek a jellemző, kellemes ízt, valamint a védőhatást, de nem 6—8 óra, hanem ennél jóval rövidebb idő alatt. A Citopán előállításához a tejsavót erjesztik — eközben felszaporodnak benne az értékes szerves savak —, majd összekeverik hagyományos módon készített hígkovásszal. A híg masszát 100 fokon porlasztva szárítják. A keletkezett fehér por korlátlan ideig eltartható, hiszen a szárítás során elpusztultak benne az erjesztő baktériumok. A citopános kenyér készítése igen egyszerű. A liszthez néhány százaléknyi Citopánt adnak, kis menynyiségű ecetet, vizet és a szokásosnál nagyobb menynyiségű élesztőt, hogy a tészta gyorsan keljen meg. Az alapanyagokat összedagasztják, a kenyér két óra alatt kész. Ezek után már csak az a kérdés, miért is nem sütnek mindenütt citopános kenyeret, *« • fj-y* Citopán van elég, élesztőből azonban sajnos nincs. Az élesztögyár a rekonstrukció ellenére sem tud annyi élesztőt készíteni, amennyi elég lenne a citopános kenyér szélesebb körű elterjedéséhez. Éppen ezért, ilyen kenyeret egyelőre csak ott sütnek, ahol a megfelelő kenyérellátás a Citopán nélkül nem oldható meg. Ilyenek a kis pékségek és az üdülőkörzetek. A kis pékségekben — ahol kevés a szakember — az újfajta adalékanyag alkalmazásával feleslegessé válik a szakértelmet követelő, hosszadalmas kovászolás, kevesebb pékkel is friss kenyeret vehetnek a vásárlók kora reggel. Z. E. Sajtótájékoztató A magyar—szovjet műszaki együttműködést szemléltető kiállításról Harminc évvel ezelőtt írták alá a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködésről szóló kormányközi megállapodást. Az évforduló alkalmából hazánkban rendezvénysorozat kezdődik. Ennek programját ismertette szerdán Osztrovszki György akadémikus, az OMFB elnökhelyettese. Elmondotta, hogy a két ország tudományos műszaki együttműködése a kölcsönös előnyök alapján mindinkább fejlődik. Jelenleg 58 szovjet minisztérium és főhatóság áll közvetlen kapcsolatban 15 magyar minisztériummal és országos hatáskörű szervvel. A két ország több mint 300 szervezete működik együtt, csaknem 400 téma kidolgozásában. Eddig összesen körülbelül 140 nagy ipari létesítményünk épült fel, illetve épül szovjet műszakigazdasági közreműködéssel. Mindinkább előtérbe kerül a kapcsolatokban a szakosítás és a kooperáció. Az együttműködés szemléltetésére szeptember 18-án három hétig kiállítást láthatnak az érdeklődök a Városligetben, a régi BNV szovjet pavilonjában. Háromezer négyzetméteren ezer terméket tanulmányozhatnak. Szakmai bemutató színhelye lesz a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. A Magyar Tudományos Akadémián szeptember 19—25. között világhírű szovjet szakemberek, tudósok részvételével ülésszakra kerül sor. Miskolcon, Székesfehérváron, Debrecenben, Győrben é« Szegeden ágazati tudományoe műszaki napokon találkoznak majd a két ország technológusai, köztük a vállalatok műszaki vezetői. • Fiatalságról, öregségről Hegtalálták a kapitóliumi templomot Tácon, ,az egykori Gorsiumban a 22. ásatási idény első napjaiban a régészek egy templom maradványaira bukkantak. Feltételezhetően a római város főtemploma a kapitóliumi templom volt. A leletek azt is jelzik, hogy Gorsium az eddig feltételezettnél nagyobb helység volt, s már Traiánusz császár idejében elnyerte a városi rangot. Szeretem a fiatalságot: a valóban fiatalokat, a „középfiatalok"-at, és azokat az „öreg"-eket, akik valamit — inkább többet, mint kevesebbet — meg tudtak őrizni magukban, ha nem is a fizikai, de szellemi fiatalságukból (bár e kettő kétségtelenül korrelációban van egymással). Pár év előtt gyakran hangoztatott szólam volt, hogy a szocializmus körülményei között nem lehet nemzedéki ellentét a „fiatalok" és az „öregek" között. Ez azonban merő tévedés volt, s az ma is (talán ezzel akartuk az ifjúság súlyos problémáit megkerülni). Van és lesz nemzedéki ellentét! S csak annyi köze van ennek a társadalmi formációkhoz, hogy a megvalósuló szocializmusban, a szocialista tudatok kialakulásának bizonyos magas szintjén, az „öregek" társadalma a mainál okosabb és rugalmasabb szocialista pedagógiával, bizonyos mértékben enyhíteni tudhatja a nemzedéki ellentét feszültségeit, míg a kapitalista társadalomban, melyben az „öregek" okosságát és rugalmasságát gazdasági-társadalmi feszültségek is csökkentik, az ellentét társulva az általános politikai ellentétekkel, a robbanásig élesedhet. Mi a nyilvánvaló oka e nemzedéki ellentétnek? Alapvetően az, hogy a fiatalság „élettani felópülés"ének, fejlődésének hatalmas I fiziológiai-pszichológiai lendületében, pezsgésében, he- ; vületében azt hiszi, sőt meg-' győződéssel azt vallja, hogy a dolgok általában jobban is mehetnének, mint ahogy mennek. Bezzeg, ha ők, a fiatalok vehetnék kezükbe az irányítást, ha ők állnának a felelős vezetői posztokon, mennyivel jobban, okosabban és — radikálisabban — oldanák meg feladataikat, mint az „öreg"-ek. Ezzel szemben az „öregek" noha egykor ők is „fiatalok" voltak — elért-kapott pozícióikban úgy érzik-tudják, hogy pályafutásuk idején szerzett tapasztalataik, tudásuk, fiatalkoruk elképzeléseinek bebizonyosodott naivsága stb. olyan bölccsé tette őket, hogy egyenesen predesztináltak ezekre a pozíciókra, melyeket másolj náluk jobban betölteni nem is tudának. Mi sem természetesebb tehát, hogy a „zavaros gondolkodású", „forrófejű", türelmetlen" fiatalságot a minél több tanulásra buzdítással, a munka szeretetére neveléssel, bizonyos szükséges fegyelmezéssel, ideológiai-politikai ráhatással kell lehűteni, türelmessé, gondolkodásában éretté tenni. Megfeledkeznek azonban arról, hogy ők, ellentétben a fiatalokkal, „az élettani leépülés" folyamatában vannak, lendületük, pezsgésük, hevük egyre csökken és a társadalmi-anyagi viszonylagos jólszituáltságuk mellett — növekvő meszesedésük is hozzájárul konzervatívvá válásukhoz „bölcsességük megállapodottság"ához, már-már saját ellentétébe csapásához. Ez persze csak a két pólus, a „fiatalság" és az „öregség" pólusa, melyek között folytonos az átmenet, és jól megfigyelhető, hogy e folyamatnak egy bizonyos csuklópontján a fiatalság — munkához, álláshoz, pozícióhoz jutván — miként fordul át az öregség felé az említett „bölcsesség"-hez vezető útra. A fiatalság temperamentuma lanyhulni és — ezzel összefüggésben — korábbi „eszményei", e csuklóponton túl fokozottan halványulni kezdenek, és a tegnap még oly izgalmasan fiatalok, holnap olyan unalmasan öregek lesznek, hogy az — mai módon szólva — nem Igaz! S ha még csak unalomról lenne szó, de korban, „bölcsesség"ben gyarapodva, egyes területeken — például a képzőművészetben (az építészet kivételével) — kialakul • „nagy öreg"-ek „érinthetetlen" kasztja. Szerencsére a fiataloknak —a „közép-flatalok"-at és az „öregen is fiatalok"-at beleértve — mindig igazuk van, még ha nem ls szó szerint, nem ls mindenben és nem is teljesen. Az ő igazuk az újnak igaza a régivel szemben, és az újnak a régivel folytatott harcában, a dialektika törvényei szerint előbb-utóbb az újnak kell diadalmaskodnia. A győzelmes üj természetesen — tagadva, megtartva — tartalmazza a régit is, de ez a fejlődés egyetlen útja. A fiatalság „nevelésiének — és szeretésének — azt hiszem, egyik alapfeltétele, hogy szabadon, őszintén elmondhassák, amit gondolnak és produkálnak kultúráról, művészetről, építészetről, oktatásról — mindenről. Még akkor is, ha az itt-ott „bonyolult" „egyéni" filozófiák megértését a fogalmazás, a kifejezés buktatói nehezítik. Még akkor is, ha bizonyos dolgok — egy olyan „öregfiatal" vagy „fiatal-öreg" számára, amilyennek hinni szeretném magam —- nalvul, vagy — spanyolviaszként — üjból felfedezettnek hatnak ezekben az írásokban. De vitatkozni, vitatkozni és vitatkozni lehet és kell róluk. Es ez a fontos! Major Máté Pályázat a szakmunkások katonai főiskolai előkészítő tanfolyamára Hit tud a tudakozó? Budapesten, a Belvárosi Távbeszélő Üzem Petőfi Sándor utcai épületében működik a Távbeszélő Tudakozó és Névsorszerkesztó Hivatal. Az információs osztály dolgozói — naponta hűsz-huszonháromezer kér. désre adnak választ. A három éve működő mikrofilmes rendszer segítségével a válaszadás ideje negyedére csökkent. A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel a dolgozó nép fegyveres szolgálata Iránt érdeüödő, és azt hivatásuknak választó szakmunkásfiatalokat, akik a Magyar Néphadsereg tisztjei kívánnak lenni. Vállalják, hogy eredményesen befejezik a nyolc hónapig tartó előkészítő tanfolyamot, majd tanulmányaikat a katonai főiskolák valamely, szakképzettségüknek és érdeklődésüknek is megfelelő szakán folytatják. Mindenekelőtt az ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok jelentkezését várják, akik elsősorban technikai jellegű (vas. és gépipar, villamosság és műszeripar) vagy a néphadsereg Igényeinek megfelelő más szakképzettséggel rendelkeznek és szakmájukban dolgoznak. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, büntetlen és feddhetetlen előélet, erkölcsl-politikai megbízhatóság, hivatásos szolgálatra való egészségi és fizikai alkalmasság, legalább jó eredményű szakmunkás-képesítés és a tanult szakmában töltött . egy év munkaidő, nőtlen családi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. A tanfolyamra pályázók jelentkezési lapot a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságtól, a sorkatonák a parancsnokaiktól kapnak. A tanfolyamon eltöltött Idő beszámít a sorkatonai szolgálat Időtartamába. A tanfolyamot eredményeden befejező hallgatók katonai főiskolai tanulmányaikat az általuk választott szakon kez. dik meg. A katonai fóiskolákon folyó képzésről, a hallgatók életéről, ellátásáról a jelentkezés helyén részletes tájékoztatást adnak. A katonai főiskolai előkészitő tanfolyamra a pályázati határidő: 1979. augusztus 30,