Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
Szerda, 1979. augusztus 22. Honismereti tábor nyílt Szegeden Ötödik alkalommal rendezi meg a KISZ Csongrád megyei bizottsága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága Szegeden honismereti diáktáborát'. Idén összesen 30 Csongrád megyei fiatal — gimnazisták, szakmunkástanulók, egyetemi-főiskolai hallgatók — négy szakcsoportban ismerkedik Szeged városának, munkásmozgalmának történetével, a környező községek. Tápé. Szőreg. Kiskundorozsma helyi hagyományaival, a szegedi táj néprajzával — egyetemi és főiskolai oktatók vezetésével. A diáktábor résztvevői az általuk összegyűjtött helytörténeti és néprajzi anyagból pályamunkákat készítenek. Tegnap, kedden délután a Vedres István Építőipari Kollégiumban tartott ünnepségen — ahol jelen volt Kulcsár Péter, a megyei KISZbizottság titkára és ösz Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárhelyettese — dr. Székely Sándor. a városi pártbizottság titkára nyitotta meg a honismereti tábort. Beszédében utalt arra. hogy az ifjúság alapvető feladata megismerni és tudatosan vállalni szűkebb hazánk történelmét is, s ennek úgy kell eleget tennie, hogy az elődök tevékenységé, nek, teljesítményeinek ismeretében vallja magáénak a múltat, hiszen a jelen és a jövő tennivalói csak így lehetnek világosak. Gyermeknap a mezőgazdasági kiállításon A budapesti szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mezőgépgyártási kiállítás keddi napjának színfoltja a gyermekek csoportos látogatása volt. Ez alkalommal rendezték meg a kiállítás gyermeknapját. A program a kis látogatók nagy örömére a békét jelképező postagalambok röptetésével • kezdődött. A kisdiákok ezután hosszan elidőztek a gyümölcs- és játékbemutatóknál. Nagy sikert arattak a kitömött állatok, ezek között is az 1980. évi moszkvai olimpiát jelképezi barna mackó. Ezután a kicsinyeket dúsan terített asztal várta; édességek, gyümölcsök és üdítő italok között válogathattak. KATONÁK. Amikor a monarchia hadseregének viszonyait, katonáinak viselt dolgait Thury Zoltán drámába foglalta, a téma olyannyira élt, hogy a művet betiltották. De számíthat-e ez a „katonadarab" a mai közönségre? A könyveket poroló, dicséretes televíziós buzgalom újabb produktuma a Katonák című tévéjáték, amely Thury darabjának Deme Gábor által rövidített, átdolgozott, korszerűsített változata, és amelyet Havas Péter rendezett. A dramaturg és a rendező szándéka nyilvánvaló: a maga korában aktuálisan politizáló drámában Igyekeztek felfedeztetni az Időszerűt, ezért hangsúlyos a tévéjátékban a szerelmi konfliktus. Melynek csak egyik előidézője a túl általános „most jöttem rá. hogy kit választottam"-motívum; a szerelmi válság másik, talán lényegesebb és napjainkban is érdekesebb kiváltó okaként a környezet emberrontó hatását tüntetik fel az étdolgozók. Ezúttal alighanem a színészi alakítás a ludas abban, hogy nem győzettünk meg: Udvardy Pál, a katona, jobb sorsra, boldog házasságra született ember lehetne, Jia nincs az a fránya közös hadsereg, az 6 lehetetlen, emberi szuverenitást, értelmet és érzelmeket nem tűrő viszonyaival. Lukács Sándor tisztje ugyanis meglehetősen törékeny gerincű, teátrális gesztusokkal, hőzöngős szavalatokkal, művi elérzékenyülésekkel és fölháborodásokkal hiteltelenített figura, akinek nincs szüksége társadalmi-környezeti ártalmak elszenvedésére ahhoz, hogy otthagyja a felesége. Ügy véljük, ez a legújabb tévés portalanítási akció ezért nem járt sikerrel. A Katonáknak nem sikerült átlépni a távolságot, ami Thury drámája és a mai tévénézők között föltételeztetett. SZEGEDRŐL. Villanófény címmel a hetedik nemzetközi néptáncfesztivóiról ígért összefoglalót a tévé, vasárnap délután. Néptánc-kompozíciók részleteit láttuk, különféle. itt szerepelt együttesek előadásában. A műsor a legjobb indulattal sem tekinthető a fesztiválesemények összefoglalójának, minthogy a népművészeti vásárban készült villáminterjúkon, a megnyitóünnepségről és a múzeum előtti bemutatókról vett pillanatképeken kívül egyetlen más filmkocka sem a fesztiválprogramot rögzítette. Hanem a tévéfelvétel céljából a különböző helyszínekre kirendelt együttesek produkcióit. Amit, ugyebár, fesztivál nélkül is megcsinálhatna a televízió, legfeljebb vállalja a kérdést: minek? Az ünnepi műsorba igényes versválogatás került, a Kincfltereső idei második tévés száma, a körzeti stúdió produkciója. Jól szerkesztett, színvonalas, méltó ünnepi műsor volt. Az esti összeállítás egyik helyszínéről. Mórahalomról ismét néptáncot láttunk, reméljük, ennek színvonala hívta ki a népes stábot, nem a Móra-évforduló és a helységnév abszurd asszociációja, annak ellenére, hogy erről a műsorvezető, Vértessy Sándor néhány keresetlen szót ejtett... 5. E. Közhírré tétetik... rádiófigyelő Befejeződtek a szabadtéri játékok Bár az időjárás nem fogadta kegyeibe a szófiai balett szombat esti bemutatkozó előadását, ahol is Alekszander Rajcsevnek A szépség forrása című háromfelvonásos balettjéből csak kettőt láthatott a közönség, a folytatás szerencsésebb volt. Vasárnap és hétfőn este bemutathatta teljes produkcióját a fesztivál vendégegyüttese, s ezzel teljessé vált az Idei program. Végeredményben 1979-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon öt bemutató tizenöt előadását tartották meg, amit mindösszesen több mint hetvenezer néző látott. A szófiai balett vasárnapi előadásának nézőterén ott volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is, aki dr. Komócsin Mihálynak, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága első titkárának társaságában tekintette meg az előadást. Acs S. Sándor felvitele A szabadtéri nézőterén balról Németh Károly, mellette dr. Komócsin Mihály Ha „nem történik semmi" Ami közhírré tétetik, nem biztos, hogy testet-lelket melengető, örömet okozó esemény. Sőt, inkább nem: a telekommunikációs eszközök üvöltésébe többnyire vér, kín, igazságtalanság, elnyomatás — örök emberi szenvedés vegyül. Akár arról van szó, hogy Indiában gátszakadás következtében tízezrek lakás nélkül, puszta életüket mentve, éhezve és nélkülözve maradtak a romok fölött, a már soha többé vissza nem térőket, a víztömeg alól mozogva föl nem bukkanókat siratva; akár pedig arról, hogy évezredekkel ezelőtt egy görögországi hegyszorostan, Thermopülai-nál háromszáz spártai férfi hullt el a túlerő kardcsapésai alatt, hazája földjét védve. Viszont az utóbbi esetben a tényszerű közlést kiegészítő űjabb információk eredendő minőségi többletet hordoznak. Ami akkor mutatkozik meg legszebben — ha egy rádiós Ismeretterjesztő műsor harmincpercnyi, látszólag múlandó halhatatlanságába ágyazva szerez róla tudomást a közvélemény. Tehát valahogyan közhírré tétetik. Vasárnap délután hat órától fél hétig a Petőfi rádióban közhírré tétetett például „Kálvin János féligazsága". Akit a művelt köztudat máig inkább diktátornak, mint egy felnövekvő, rendkívüli fontosságú történelmi osztály morálmeghatározójának tart. Azután: István király augusztus második felében különösen aktuális palástja, pontosabban annak színe. Hiszen ez a szederjes-lila árnyalat Magyarország megalapítójának testét födte. Nem akármilyen ruhadarab tehát. Méltó a közhírre, miként egy évforduló is. Százharminc éve múlt e hó 13án, hogy az egyik legdicsőbb magyar szabadságharc csapatai reményvesztetten, kétségbeesett keserűséggel letették a fegyvert Világosnál az orosz csapatok előtt. S ki meditál ma azon. hogy a két lehetséges rossz, az osztrák és a cári hadsereg közül melyik lehetett taktikailag előnyösebb nekünk, kapituláció esetén? Nagy divat napjainkban a látványos lesajnálás. Sokan mindent tudnak, ráadásul mindent jobban. Azt is, mit kellett volna tennie a magyar forradalmi csapatok vezetőjének, azt is, miért volt „értelmetlen" Leonidász ellenállása háromszáz harcossal ama bizonyos Thermopülai-nál (Ügy hírlik, Leonidászék egészen profánul csak egyszerűen szégyenletesnek tartották volna otthogyni azt a helyet, melynek védelmével őket megbízták.) A nagyokosok ítélete kész: Leonidász „heroikus szamár" volt. Mire akad egy rádióműsor, amely nem restelli kimondani: mi nyugodtan hagyjuk el ebből a jelzős szerkezetből a szamarat. Leonidász heroikus volt, még inkább hérosz, tehát hős, ha úgy tetszik. Így kell látnunk és becsülnünk. Félre a divatos deheroizálással, tegyük közhírré: eszméket adva, nevelve és tisztességgel állást foglalva, okosan becsüljük csak nagyra azt, aki méltó erre. Leonidászt vagy a világosi fegyverletétel rettenetes kompromisszumát (Kossuth ls azt írta: nincs többé remény ..., hogy az önvédelem harcát a siker reményével folytathassuk"). Vagy a szent lstvénl palástot vagy Kálvin „féligazságát" is. Fenti feladat megfogalmazása az, amely a Ha még nem tudná ... című „tudományos mozaik" augusztusi számát egészen kitűnő közművelődési produktummá tette. A műsorvezető, Benda Kálmán higgadt, józan szóvivői működését végső soron éppúgy dicsérve, mint a szerkesztő. Kerekes István tudatosan orientáló, célzatos és Igen sok, az Ismeretterjesztésen messze túlmutató szempontból rendkívül kívánatos és pozitív szelekciós képességét. D. L, 99 Pakolnák. Díszletet, jelmezt, kelléket. A reflektorokat, hangszórókat a színpad alá, az öltözőkbe meg a folyosóra; a keverőasztalt a társalgóba. Ahová az utolsó előadás után talán elkísérte a nézőtéri taps a vendégművészeket. Most ők a főszereplők. Akárcsak a készülődés heteiben. És a másfél nyári hónapban, kezdés és befejezés között. Vagy, hogy is van ez? Mi a szerepe nyári színházunkban a „műszaki háttérnek"? Mikor mi? Mert ha belefütyül a szél a mikrofonokba, ha hiányzik egy kellék, ha — ne adj' iaten — eldől egy díszletfal, elkésik a fejgép — akkor a főszereplők? Ha „nem történik semmi", vagyis tökéletes a világítás, a színész maszkja, ruhája, pillanatok alatt bonyolódik a bonyolult műveleteket igénylő díszletváltás, optimális a zenekari hangzás, és a magasabb regiszterekben bizonytalankodó hangot „megsegítik" kissé a keverőasztalnál — háttér? Hogyan látja mindezt, aki legátfogóbban, legélesebben láthatja? Vastagh Attila, a Játékok állandó stábjának „legöregebb" tagja: a felújítás óta, vagyis 21 éve dolgozik a szabadtérin, a szabadtériért. Olyasféle a feladata. mint a géperejű járművekben a motornak. Beosztásának hivatalos elnevezése: műszaki vezető. Valamennyi műhely (az építők, gyártók és az úgynevezett kiszolgálók) munkáját irányítja. A tennivalóinak se látni a végét, meg a felelősségének se. Anyagokkal, gépekkel, milliós anyagi, és fel nem becsülhető értékekkel, emberekkel dolgozik. — Művész, kontra műszak? Nincs ilyen, csak akkor, ha mesterségesen előállítják. A világ valamennyi színházában jól működő technikai gépezet szükséges ahhoz, hogy az előadástervezők, színészek, rendezők a legjobb képességeiket mutathassák fel a nézőknek. Mi, a műszak, tehát segítünk a művészeknek. Ügy tudjuk, a színház kollektív Játék, melyben mindazonáltal a művészi teljesítmény minősége az elsőrangúan fontos. Én még ismertem olyan színházi szakembert, aki körülbelül ugyanúgy értett a rendezéshez, a színjátszáshoz, a zenéhez, mint a színpadtechnikához, a színházi műszak ügyeihez. Manapság, a részletek szakértőinek világában, a specializálódás korában, csak akkor lehet jó színházat csinálni, ha valamennyi közreműködő hasznos együttműködésben képes dolgozni. Ez persze nem zárja kí az egészséges vitákat, azokat, amelyeket a produkció színvonalának emeléséért folytatnak. — A szabadtéri méreteihez igazodó, nagy műszaki apparátussal dolgozik. Nem emlékszem, hogy technikai okok miatt itt elmaradt volna előadás; a műszakiak feladatai annyira szerteágazóak, sokrétűek, a stáb olyan sok intézménytől verbuvált, hogy igazán nem nehéz kitaVálni: élükön csakis sokat tapasztalt szakember, rutinos irányító lehet,,, — Lehet, de nem sokra menne a stabil derékhad nélkül. Nálunk a műhelyek vezetői nem egyszerűen jó szakemberek; sok év óta öszszeszokott, egymással és velem egy nyelvet beszélő, önálló munkára képes, ugyanakkor az utasításokat ls feltétlenül végrehajtó tagjai egy kollektívának, amelyben valóban az egymásra utaltság tudata és az egymást segítés szándéka dominál. Eg személyi felelős irányításról másfajta közegben szó sem lehet. — Szavaiból úgy tűnik, minden nagyon szép, nagyon jó; elégedett? — Ugyan, dehogy . .. Csak nem felejtem el. hogy jártunk ml elemi iskolába is. 1959-ben elavult, kiselejtezett berendezésekért koldultunk, főleg a színházban. Három év múlva kezdtük a hangrendszert kiépíteni, Völgyi János, Muszka Dánlel tervei alapján az első hangkeverőasztalt, hangszórókat elkészíteni. kisiparosokkal kooperációban kiépíteni a reflektorparkot ... A kezdés és a kezdetlegesség minden gondját megéltük, bér a lelkesedés, amely akkoriban az egész várost jellemezte, sokat segített. És persze önzetlen szakemberek, akiknek a nevét már-már elfelejtettük, pedig nélkülük nem tartanánk itt; Kemény András villamostervező, Tulipán Kálmán, aki az 1987-es rekonstrukció teljes elektromos szerelésének vezetését vállalta. Darvas Tamás, Zilahy János, a DÉLÉP építésvezetői, Kerti Géza, akinek a mai keverőasztalt köszönhetjük. Gergely Károly, akinek a feszültségszabályozó létrejöttét, Arvai József, a tanácsról, elnökhelyettesként segédkezett, és még sorolhatnám. Tévedésekkel, bukdácsolásokkal, de haladtunk, mert akkor mindenki akarta. — Ez úgy hangzik, mintha mostanában másként lenne... — Nincs mit szépítgetni, az a régi igyekezet megkopott, a segítőkészség kisebb, városi méretű lelkesedésről nemigen áradozhatunk. Nagyüzemszerűen működünk, megváltozott, fejlettebbé vált a technika. És megváltoztak az emberek. Biztosan kinevetnék azt a családot, amelyik fölajánlaná a lakását, hogy segítsen az Idegenforgalom gondjainak megoldásában. Régen több százan tették. A vállalatok egymással versengve ajánlották segítségüket. Most sem utasítanak el bennünket egyenes szóval, csak udvariasan, hivatkozva, körülírva. Egy-egy évad produkciói a törzsgárda, az „öreg bútorok" óriási erőfeszítéseit igénylik. — Nem arról van szó, hogy mondjuk, a birkanyájat könnyebb volt beterelni, mint a modern színháztechnikát működtetni? — Talán. Is-ls. De: modern technika? Magyarország első félvezetős fényszabályozója a szegedi szabadtérire készült, ma ls ezt használjuk, összes kopásaival. A rekonstrukcióját tavaly kezdtük, hároméves munkáról van szó, rengeteg éjszakai fejtörésről, többszörös erőfeszítésről — mintha készen kaptuk volna a 4 millió értékű új berendezést. A reflektorok elavultak, egyetlen halogénizzós gépünk sincs; most, az Antigoné tévés felvételén szépen látszott, hogy a tévések négy gépe többet világít, mint az összes itteni... Mondjam még? 1962ben készült hangsugárzókat használunk, ez Itt egy valóságos műszaki múzeum. Nem egyszerűen a hangszórók, hangsugárzók rosszak. hanem konstrukciós elavultságokkal küszködünk. Mozgató-, emelőgépek kellenének, csendesek, gyorsak. Rögzítőberendezések. Nem azért, hogy a díszletezők munkája könnyebb legyen, hanem azért, hogy korszerű díszletterveket valósíthassunk meg, a mai követelmények szerinti színpadtechnikával szolgálhassunk a jobb produkciókért. Még idézgetjük nyári színházi élményeinket. Beszélünk a színészek Játékáról, a rendező ötleteiről, a színpad képéről. Vitatkozgatunk: ml való, mi nem való a térre, miért jó X és miért rossz Y, ök pakolnak. Sulyok Erzsébet I