Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-22 / 195. szám

Szerda, 1979. augusztus 22. Németh Károly beszéde ((pusztaszeren (Folytatás az 1. oldalról.) való gondoskodást szolgálja a kiegyensúlyozott közellátás, az oktatás, az egészségügy, a szolgáltatások fejlődése. A megye dolgozói igyekeznek lépést tartani a megnövekedett követelményekkel, bővül azoknak az ipari, mezőgazdasági üzemeknek, intézményeknek a köre, ahol a fejlődés szükségleteivel összhangban magasabbra állítják a mércét. •— Uj és emberhez méltó életünk építésének útján minden jogos igényt még nem tudunk kielégíteni. A lakáskérdést, annak ellenére, hogy az építés üteme sok, nálunk gazdaságilag erósebb országét is meghaladja, nem tudtuk teljesen megoldani. Ismerjük és számon tartjuk a lakásgondokat, és mindent megteszünk azok enyhítéséért. Tudjuk, hogy több bölcsődére, óvodára, iskolai tanteremre van szükség, bár az óvodás korú gyermekek több mint nyolcvan százalékának elhelyezésével álljuk az összehasonlítást nálunk gazdagabb országokkal ls. A jogos igények kielégítésében csak úgy haladhatunk előre, ahogyan ezek anyagi alapjait megteremtjük. De meggyőződéssel jelenthetjük ki: közös akarattal és munkával megoldjuk az ország előtt álló, a nép javát szolgáló mostani és további feladatainkat is. Ennek forrása, hogy a párt, a kormány és a nép egyet akar, szilárd a népi hatalom, s annak legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. E szövetség köré tömörülve megteremtődött, fejlődik és erősödik a nemzet egysége. A Hazafias Népfront keretében testet öltő szocialista nemzeti egység kifejezi a társadalom minden osztályának, rétegének alkotó összefogását a közös szocialista célok valóra váltásáért. Az erős, szilárd munkáshatalom a forrása alkotmányosságunknak; annak, hogy államunk a nemzeti egységre támaszkodva mindjobban betöltse szerepét a gazdasági és a kulturális építés szervezésében. sikeresen munkálkodjék a béke. a haladás szolgálatában. További erőfeszítésekre van szükség A Központi Bizottság titkára ezután elismeréssel adózott a nagy nyári mezőgazdasági munkakampány résztvevőinek, majd így folytatta beszédét: — Az iparban, a mezőgazdaságban és a gazdaság más ágazataiban kedvező irányú és hatású erőfeszítések bontakoznak ki. A dolgozók nagy többsége a maga posztján becsülettel helytáll. Az idei népgazdasági terv végrehajtása érdekében számos jó intézkedés született. Az eddig eltelt időszakban népgazdaságunk alapvetően a tervben kitűzött célok irányába fejlődött. De azt is meg kell mondani. hogy nem minden sikerült úgy, ahogyan szerettük volna. A minőségi változások a termelésben, a gazdálkodásban és az értékesítésben még elmaradnak lehetőségeinktől. Kétségtelen, hogy lehetőségeink nagyobbak annál, mint amit eddig kiaknáztunk. Üjabb erőfeszítésekre van szükség, hogy anyagi és szellemi erőforrásainkat észszerűbben hasznosítsuk, valóságos tartalékainkat mozgósítsuk. Ha külön-külön és együtt így cselekszünk, csakis akkor leszünk képesek ellensúlyozni a világgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen hatásalt. — Közvéleményünk a korábbinál reálisabban ítéli meg gazdasági helyzetünket. Egyre Inkább tettekre sarkall az a felismerés, hogy az ország gondjai — az egyes ember gondjai is; miként ennek fordítva is így kell lennie. Mindenkinek fegyelmezetten kell dolgoznia azért, hogv eredményeinket megszilárdítsuk, a magunk el£ tűzött célokat elérjük. A Magyar Szocialista Munkáspártnak. kormányunknak — miként több mint két évtizede — változatlanul az a törekvése, hogy népünket szolgálva és reá támaszkodva a jövőben is vele együtt alakítva a politikát haladjunk előre, oldjuk meg az összetett, nehezebb feladatokat — A közérdek érvényesítése, a változó körülményekhez való alkalmazkodás esetenként megkövetel olyan intézkedéseket, amelyek a döntésre hivatott szervekben dolgozók számára sem könynyűek — ám szükségesek. Ilyen elkerülhetetlen lépés volt a fogyasztói árak legutóbbi emelése. Az áremelkedésnek természetesen nem örültek az emberek, de azt, mint a gazdasági haladást szolgáló intézkedést, megértéssel tudomásul vették. Ebben is megnyilvánul az ország sorsáért érzett felelősség, az a felismerés, hogy közös dolgainkat közösen kell megoldanunk. — Ezúttal is azt tapasztaltuk, hogy fejlődésünk fő kérdéseinek megítélésében, a problémák megközelítésében, az ország előtt álló tennivalók meghatározásában találkozik a párt és a magyar közvélemény álláspontja. Üdvözölni kell, hogy a munka további javítása, a biztonságosabb előrehaladás érdekében erősödik a kritikai hang. A rossz, hanyag munkát, a gyenge minőséget, a szervezetlenséget, a késlekedést, a vezetés gyengeségeit, a tehetetlenséget, a helytelen szemléleti megnyilvánulásokat, javaink pazarlását élesen bírálják az emberek. Ezt a párt egészséges jelenségnek tartja, állampolgári felelősségtudat, a politikánk irányával megegyező, a közös ügyünket segítő szándék, tettrekészség fejeződik ki benne. kell összpontosítanunk. Az ország gazdasági fejlődését — mint ahogy eddig, a jövőben is — alapvetően társadalmunk összteljesítménye határozza meg, de hatást gyakorolnak rá a világgazdaságban zajló folyamatok is. Amiatt, ami nem tőlünk függ, a nemzetközi gazdasági körülmények országunk számára kedvezőtlen alakulásiért* magunkat ne kárhoztassuk. Viszont tegyünk meg mindent azért, hogy a népgazdaságot próbára tevő külső hatásokat kellőképpen ellensúlyozzuk: ésszerűen használjuk fel anyagi és szellemi erőforrásainkat, a termelési szerkezet a szükséges irányban és ütemben változzék, a gazdasági folyamatokban döntő szerepet betöltő dolgozó emberek, munkakollektívák az irányításban és a végrehajtásban egyaránt felelős. a minőség és a hatékonyság javítását szolgáló gyakorlatot folytassanak. Gyorsabban bontakozzék ki és honosodjék meg az ország minden termelőhelyén, minden gazdálkodó egységben a pontos, jól szervezett, jó hatásfokú munka. — A fegyelmezetlenség, a kényelmesség, a dolgok félvállról vevése sehol nem tűrhető meg, se vezető beosztásban. se a munkapad, se pedig a hivatali íróasztal mellett. Ugyanígy annak is egyértelműnek kell lennie, hogy a munkát megkövetelni és hozzá a szükséges feltételeket biztosítani a hatáskörileg illetékes vezetők folyamatos kötelessége. Az, akire emberek sorsa van bízva, akinek irányítania kell másokat, körültekintően, legjobb tudása szerint gondoskodjék a feladatok végrehajtásának feltételeiről; járjon élen a munkában, mutasson személyes példát mindazoknak a teendőknek az eredményes elvégzésében, amelyek az általa vezetett kollektívára hárulnak. Minden vezető — kezdve fentről, egészen az irányítás alsó láncszeméig — tanúsítson szerénységgel párosuló felelős magatartást, önállóságot és bátor kezdeményezést. Mindenki, aki felelősséget érez az országért. a szűkebb közösségért, a családjáért, igyekezzék többet tenni, tudása, tehetsége legjavát adva jobban, eredményesebben dolgozni. Az ország előrehaladása és egyéni boldogulásunk egyaránt azt követeli, hogy szerénység, szorgalom és takarékosság jellemezze magatartásunkat, ez hassa át szemléletünket, munkánkat, életünket Nagy lendítőerő a munkaverseny is — Mindennek kibontakozását és megerősítését segíti a pártunk XII. kongresszusának és a hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére indított és országos méretűvé vált szocialista munkaverseny. Pártunk Központi Bizottsága örömmel üdvözölte a dolgozók kezdeményezését, amely újabb tanúbizonysága a párt politikája iránti bizalomnak, a szocialista haza sorsáért, a jövőnk alakulásáért érzett felelősségnek. Jó dolog, hogy a szocialista brigádok, a kollektívák felajánlásaiban a hatékonyság és a minőség javítására, az ésszerű takarékosságra való törekvés a meghatározó. Ebben kifejezésre jut az a felismerés, hogy a szocialista munkaverseny akkor töltheti be igazán szerepét, ha a tervben kitűzött célok elérését segítő, minőségi többletet eredményez. Elengedhetetlen, hogy a felajánlások teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtésében mindazok összehangoltan működjenek közre, akiknek ebben feladatuk, felelősségük van. — Joggal mondhatjuk: volt és van értelme a munkának. Van mit megvédenünk, megbecsülnünk, s van mire alapozni további fejlődésünket. A nagyobb követelmények láttán is magabiztosan tekinthetünk előre. Ha egységes szellemben, okosan, célratörően, fegyelmezetten dolgozunk, akkor meg tudjuk teremteni' az eredmények megszilárdításának és a további előrelépésnek a feltételeit; akkor biztos, hogy erőfeszítéseinknek ezúttal is meg lesz a gyümölcse. AJT ünnepi SZÖttok befejezésül "hangsúlyozta: — Amikor mégköszönöm a nagygyűlés résztvevőinek "figs/elmét, szívből kívánom, hogy Csongrád megye városai és falvai, az itt élő és dolgozó emberek továbbra is együtt gyarapodjanak szocialista hazánkkal, amelynek fejlődéséhez tevőlegesen hozzájárulnak. Személy szerint valamennyiőjüknek jó ünnepet, eredményes munkát, jó erőt, jó egészséget kívánok. * A nagygyűlés záróakkordjaként Csertus István, a makói Kossuth Tsz elnöke átadta a Központi Bizottság titkárának az új búzából sütött kenyeret Németh Károly ezt követően sétát tett az Öpusztaszeri Nemzeti Emlékpark területén, megtekintette a már kész és most épülő létesítményeket, többekkel elbeszélgetett a munkás-paraszt találkozó résztvevői közül, majd a délutáni órákban visszautazott a fővárosba. A megyehatáron Csongrád megye dolgozói nevében dr. Komócsin Mihály és dr. Perjési László búcsúzott el a magas rangú vendégtől. Szerénység, szorgalom, takarékosság Az ünnepi szónok a továbbiakban utalt rá. hogy az élet valamennyiünkkel szemben nagyobb követelményeket támaszt az elkövetkezendőkben. Beszélt a szocialista demokratizmus erőteljes kibontakozásában rejlő lehetőségekről. majd hangsúlyozta: — Az előttünk álló tennivalók elvégzéséhez rendelkezünk megfelelő programmal. Most és a legközelebbi években azoknak a követelményeknek kell nagyobb határozottsággal és következetességgel minden területen, minden szinten eleget tenni; amelyeket már a XI. kongresszus is megjelölt. majd a Központi Bizottság az elmúlt esztendőkben gondosan elemzett, állásfoglalásaiban világosan megfogalmazott, nyíltan a közvélemény elé tárt. A legfontosabb feladatunk, hogy megszilárdítsuk eddigi vívmányainkat, a gazdaságban, az életszínvonal és az életkörülmények terén elért eredményeket, és még biztosabban. sokoldalúbban alapozzuk meg jövőnket Ezért érdemes küzdeni, dolgozni. — Az eddigi úton következetesebben haladva. figyelmünket és erőfeszítéseinket most mindenekelőtt az. 1979. évi népgazdasági terv minél jobb végrehajtására Szeri mozaik Végy pontosan annyi országutat, ahány — Csongrád megye négy sarkából — Öpusztaszerre vezet, népesítsd be az utakat végeláthatatlan kocsisorokkal, azaz végy egy csomó személyautót, autóbuszt, teherkocsit, s mindezeken felül ne feledd a motorosokat és a biciklistákat sem. Recept? Az is. Így kezdődik egy mai népünnepély augusztusban öpusztaszeren. Es ez még csak a kezdet. A recept parabolája folytatható, a tüzet a résztvevők lelkesedéséből vedd, a fűszerekről a program gondoskodik... Variációk az esőre: fél tízkor cseperészik. Az ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark kapujában három férfiú disputál. — Megázunk? — kérdezi a fiatalabb. — Elázunk — javítja ki a másik. A harmadik férfiú semmit sem szól. Lassú léptekkel elindul, s beáll egy fa lombjai alá. Sem megázni, sem elázni nem akar, ünneplő ruháján — sötét öltönyben van, mellényben, a lábán csizma feszül — látszik, ő ünnepelni jött. Száz méterrel beljebb az úton egy ifjú pár. A fiatalasszony karján kisgyerek. A réklije kék: tehát fiú. A kisfiú nylonfólia mögül pislog a világra. Hiába, az ifjú anya mindenre gondolt. Az ifjú apa büszkén léptet előttük. — Szerinted hány kocsi lehet a parkolóban? — fordul vissza a kérdéssel aszszonyához. — Nem tudom — mondja &f asszony —, de a miénk ött áll a sárga busz mellett, ezt jegyezd meg. A nylonbaba nyilván nem sokat ért a párbeszédből, vidáman göcög, hogy azon-e, hogy most utazott először autóban, vagy egyszerűen csak azért, mert átragadt rá a vidámság, nem tudom. Az ifjú anya — látom a száján, amelyről le lehet olvasni a számokat — azt 6accolgatja, hanyadik kocsi lehet az övék. Pillanatok alatt föladja. Már esik. Ha az ember beáll a gyeptenger közepébe, tanúja lehet itt az evésreivásra hívogató táblák néma háborújának. Van bisztró Árpád vezérhez is, a Galambdúchoz is címezve; van továbbá Otthon vendéglő mindenféle epitheton ornans nélkül. Mindezeken túl pedig van még Vadásztanya és öreg Malom és Sörkert. A kevésbé fantáziadús pavilongazdák csak ennyit írtak föl: lacikonyha Ilyenből is van majdnem fél tucat. Áll egy atyafi, figyelem, a fűtenger közepén egy sátornyi ernyő alatt és töpreng; hová is menjen, melyiket is szeresse. A dilemmája érthető. Felirat ide, felirat oda, a sültkolbász mindenütt finom, sör is van hozzá mindenütt. Rövid töprengés után mégis — elvégre Ópusztaszeren vagyunk — Árpád vezért választja, de ott csak a sült kolbászt fogyasztja el. A sört a Sörkertben gurítja gallérja mögé. A világ így kerek. A KISZ Központi Művészegyüttesének táncbemutatója az ópusztaszeri szabadtéri színpadon I Ismét süt a nap. A Vásár utca és a Kultúr utca I találkozása közlekedési gócJ pont. A gócpontban két húsüzemvezető beszélget. Az egyik a felgyői Hóna Tsz-ből jött és Bajori Zoltánnak hívják, a másik a makói Úttörőből és Kovács Béla a neve. Mázsákban beszélgetnek. Mi nyolc mázsa kolbászt, három mázsa hurkát és három mázsa pecsenyehúst hoztunk — mondja a felgyői —, de a legbüszkébbek a kenyérre vagyunk, amit a mindszenti sütőüzemtől kaptunk. Nézd meg! Lepipálunk benneteket, komám. — A — ezt a makói konkurrens mondja mosolyogva, s az ő placcuk felé mutat. Ez is egyfajta reklám. Étvágycsinálónak elhozták a húsüzem legtermetesebb ifjú mesterét Lehet vagy száz kiló. Ha az ember ránéz, eszébe jut, milyen jó is volna valami finomat enni... Nem túl messze sütik az ökröt. Legalább száz ember csodálja báván a hatalmas nyárson forgó hústömeget. Mátyás király korában érezhetik magukat. Kicsit később, még mindig süt a nap. A Vásár utcában egy festőművész és egy esztéta cserél eszmét a vizuális kultúráról. — Láttad? — kérdezi az esztéta-kritikus Szuromi Pál' a festőművész Hézső Ferenctől. — Láttam. Ezt a giccsparádét, öregem. De hát ez nem is művészet, hanem csak ipar. Amint kiderült, egy vásáros portékáiról disputáltak, aki rézlemezből készült szörnyűségeit árulgatná. — Szerencsére nem fogy — mondja Hézső. — Szerencsére — mondja Szuromi. Ebben maradnak. Népünnepély van a szeri emlékmű körül. Mindenfelé vidám arcú embereket látni. A legkisebbek birtokba veszik a traktormúzeumot, katonásdit játszanak a kimustrált vasparipákon. A két színpadon kulturális műsor folyik, ezek körül is sokan vannak. Egyáltalán nagyon sokan vannak. Hogy hányan, ezt sokan saccolgatják. Az emlékműhöz vezető út sarkán álló könyvpavilonnál mondja egy fiatalember: — Negyven. A társa tromfol: — Húsz. Ügy tűnik, mintha ultiznának, pedig csak azon vitatkoznak, tényleg hányan is jöttek-jöttünk el Csongrád megye városaiból és falvaiból erre a valódi népünnepély hangulatú ünnepségre. Az igazság: körülbelül 25 ezer ember hallgatta a politikai nagygyűlést, élvezte a kulturális műsort, a lovasbemutatót és a lacikonyhák remekeit augusztus 20-án. (A tévé esti öszszefoglalójából mindez nem derült ki, de nem is ez a fontos.) Csepergett, cseperészett, esett, zuhogott, sütött a nap. Mindez tulajdonképpen senkit sem zavart. Beszédének végén Németh Károly mondta: kérem, ne haragudjanak az esőre, mert az eső nekünk jó barátunk. Az esőre tényleg nem haragudott sei.ki, és másra sem. Eljött a hagyományos Árpád-ünnep6égre mintegy 25 ezer ember, hogy tisztelegjen történelmünk ezer éve előtt, hogy végiggondolja, mit hozott nekünk az a 30 esztendő, mióta szocialista alkotmányunk van, hogy örüljön az új kenyérnek. Végül^pedig ne feledkezzünk meg azokról, akik oly sokat dolgoztak ennek a népünnepélynek a sikeréért, a szervezőkről, a kereskedőkről, az árusokról sem. Bőséges elismerést érdemelnek. Petii Ferenc I