Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

Vasárnap, 1979. augusztus 19 Beszélgetések a gyerekekről 8. A társadalom perifériáján „A társadalomnak és a közhatóságoknak kötelessége különös gondot fordítani a család nélküli és megfelelő eltartásban szűkölködő gyermekre." (ENSZ-nyilatkozat. 1959.) A már oly sokszor Idézett ENSZ-deklaráció egyik elvében szól arról, hogy a társadalomnak és a közhatóságoknak kötelessége különös gondot fordítani a család nélküli és megfelelő eltartásban szűkölködő gyermekre. Állami és egyéb segély folyósítása nagyobb családok gyermekei eltartása érdekében kívánatos. Tulajdonképpen a gyermekek életének. fejlődésének veszélyeztetettségéről van szó. Ennek a sokrétű és bonyolult kérdéskörnek hivatali szakemberei a gyámügyesek, a gyermek, és fiatalkorú bűnözőkkel foglalkozó szakemberek. Dr. Házi Lajos megyei gyámügyi főelőadó a statisztikai adatainak hátterét megvilágítandó mondja. — A grafikonok mögötti okokat kutatva a veszélyeztetettség visszavezethető például anyagi nehézségekre. Ez azt jelenti, hogy kevés az egy főre jutó családi jövedelem, tehát gondok vannak az alapellátással. Ilyenkor rendszeres nevelési segélyt állapít meg a gyámhatóság. Másik forrása a veszélyeztetettségnek egészségügyi okokra vezethő vissza. Tbc-s szülők, ágyban fekvők, elmebetegek gyerekei objektíve veszélyeztetettek. A harmadik terület a környezet hiányosságaiban rejlik. Ez elsősorban szűkös lakásokra, putrikra redukálható. Van még egy veszélyeztető tényező, ez a szülők magatartása: rendszeres italozás, bűnöző életmód, munkavállalás hiánya stb. Ezek az okok általában kombinálódnak, de a felmérések szerint messze kiemelkednek a környezeti tényezők. — Hány veszélyeztetett gyereket tart nyilván a megyében a gyámhatóság, s a tendencia emelkedést vagy csökkenést mutat? — Statisztikánkban 3049 név szerepel. Ez a szám fokozatosan emelkedik. Énnek oka, hogy nő a születések száma; emelkednek a válások; befolyásolják olyan tényezők, mint például az alkoholizmus. De az okok között kell megemlíteni, hogy javult a gyámhatóságok feltáró munkája és változik az a mérték, ahonnan veszélyeztetettnek tekintünk egyegy gyereket. Meggyőződésem, hogy a statisztikánál lényegesen több veszélyeztetett gyerek él a megyében. A jelzéseket sok forrásból gyűjtjük. Szólnak az Iskolák, az egészségügyi intézmények, az ifjúságvédelmi felelősök, szomszédok, munkahelyek és nagymértékben felhasználjuk társadalmi hálózatunk jelzéseit. Ez olyáh munka, amelyet nem lehet íróasztal mellől, akták közül irányítani. — Mivel gyerekekről van szó, úgy gondolom, elsősorban a védőés óvóintézkedésekre kell helyezni a fő hangsúlyt és a döntéseknél nagy felelősséggel sokféle tényezőt kell mérlegelni. — Egy-egy jelzés után környezettanulmány készül s ez alaoján az állami gondoskodás 20—30 lehetséges eszköze-módszere közül választja ki a gyámügyes a legoptimálisabbnak, leghathatósabbnak tűnőt. Rendelkezésre állnak a jogi képviseletek, mint eszközök. de egyre inkább építünk a pedagógiára és pszichológiára, mint módszerrel. A döntéseknél a figyelmeztetéstől az állami gondozásba való vételig széles a lehetőségek skálája. A mi munkánk a feltárással és döntéshozatallal nem ért véget, hiszen feladataink között szerepel bizonyos esetekben az utógondozás, próbára bocsátás vagy fiatalkorú bűnözők esetén a szabadulás után kijelölt hivatásos pártfogókkal való kapcsolattartás is. korúak megyei ügyésze ad felvilágosítást. — Tizennégy éves korig gyermekbűnözésről, tizennégy és tizennyolc; év között fiatalkorúak bűnözéséről beszélünk. Az előbbiekből az országban évente átlag két és fél ezer, az utóbbiból hétezer eset fordul eló. Tízéves kor alatt nemigen találkozunk bűnelkövetésekkel, a szám tíz és tizennégy éves kor között növekszik. Szinte teljes egészében vagyon elleni bűncselekményekről van szó: bicikli-, kismotor-, óralopások, strandkabinok kifosztása stb. Többes elkövetés a leggyakoribb, mely jogi terminus azt jelenti, hogy két-három gyerek spontán összeverődve követi el a bűncselekményt. A fő ok a szülői és iskolai felügyelet hiánya. Ezt bizonyítja az is, hogy az elkövetések száma nyáron ugrásszerűen emelkedik. Akkor, amikor iskolaszünet van, a szülők dolgoznak, mindenki kimozdul lakásából. Gyerekek által elkövetett bűnesetben a nyomozás elrendelését mellőzni kell, aj. ismeretlen tettes ellen folytatott vizsgálatot is megszüntetik, amikor kiderül, hogy elkövetője gyerek. Nem lehet őket bíróság elé állítani. Az ügyről a gyámhatóság kap egy határozatot, a nyilvántartásba vétel, az óvó- és védőintézkedések megtétele az ő feladata. — A fiatalkorúak esetében hogyan bővül a „repertoár"? — Az elkövetések zöme itt is vagyon elleni bűncselekmény. Mintegy hatvan százaléka lopás. Ezek között van egy nagyon érdekes kétarcú jelenség. Ipari tanulók szakmaszeretetből, az otthoni kis műhely gyarapítása céljából, pénz-, esetleg anyaghiány miatt „elemelnek" az üzemből egy-egy szerszámot, kisgépet. Bővül a skála közlekedési vétségekkel, testi sértés, garázdaság bűntettével és a nemi erkölcs elleni cselekményekkel. Néhány okirathamisítás is előfordul. Figyelmeztető, hogy az elkövetések 7—10 százalékánál szerepet játszik a szeszes ital. — A védő- és óvóintézkedések megtételéhez elengedhetetlenül szükséges a kiváltó okok feltárása. Milyen tapasztalatokat szerzett e téren a fiatalkorúak ügyésze? — Mindenképpen az okok között szerepel a rendezetlen családi élet, a szeszesital-fogyasztás, az alacsony műveltség, a városba kerülve a beilleszkedés nehézségei, a rossz baráti kör. Ezek öszszefonódottan jelentkeznek, gondoljuk csak el, hogy a gyerek például a részeges szülők között nem érzi jól magát — „mindenütt rossz, de legrosszabb otthon" —. csavarog, „a zsák megtalálja a foltját". Érdekes eset figyelmeztet bennünket arra, hogy a krimifilmek milyen tippeket adnak a meggondolatlan fiataloknak — éppen azért, mert egy-egy film után otthon nem beszéli meg a család, nem teszik helyére a látott dolgokat, nem vonják le a tanulságokat. Egy fiatalember egy Derrick-filmből kölcsönzött ötlettel vonat alá kötözve magát — akart disszidálni. Már a gyermekkorban is vannak visszatérő bűnelkövetők, akikkel később a fiatalkorúak között is találkozhatunk. Nekünk létkérdésünk a szoros. rendszeres és személyes kontaktus a rendőrséggel és gyámhatósággal, más hatóságokkal, társadalmi szervekkel. Elsősorban nem büntetés, megtorlás vezet bennünket. Fő eszközünk a nevelés. célunk a reszociallzálás, az, hogy ezeket a megtévedt gyerekeket és fiatalokat széles társadalmi összefogással vissza tudjuk vezetni a tisztességes emberek nagy táborába. TANDI LAJOS Dorozsmai emlékezők A gyermek- és fiatalkorú bűnözésről dr. Tóth Péter, a fiatalRózsa Endre Örömeink születése Hogy zúdul a víz a tetőkről! Csattanva az utcakövön, szökőkutat ütnek a csorgók. Sugarazva suhint, csupa ág-bog. Csurom ragyogás az öröm. S ami formál, zúgva, belülről, — noha önmaga még sose formás — búvópatakokban üregről üregre görgeti vak moraját legelébb, majd csengve bukik ki a forrás. Az a vágy csak a mély, melyet elmélyít a beteljesedés: ivatlan a bőhozamú kút kiszikkad; iszapba sosem fúl ajkad, míg a szomjra megész! Katona /udlt Virrasztók ösvényre fut a gyom. Az estikék kék szoknyája még meglebben, ahogy becsukódnak a kerti kiskapuk. Már csönd tapintja szűk szobák szemét. Mint olvasón az idős kéz szemez, tárgyak közül felrebbenti az árnyat. Nem súg vissza sötétében száj a szájnak. Sehogy se jó. A kar s láb nehezebb. Szakadt nyakláncként titkon könny gurul. Forgolódnak. Az óra percet üt s mert senki sem jön, kis asszonyfejük csak tartogatják. Ébren, szótlanul. Üj kenyér ünnepén, 1949. augusztus 20-án alakult meg a dorozsmai József Attila Termelőszövetkezet. Pár esztendőre rá a Szabad Föld Termelőszövetkezeti Csoport csatlakozott hozzá. Még így is kis területen, hibákkal, fogyatékosságokkal gazdálkodott a tagság. Túlnyomórészt agrárproletárokból, hajdani kubikosokból verődött össze a közösség, szegényparasztokból, akiknek nem volt gazdálkodási tapasztalatuk, irányításra szorultak, de a vezetés nem fogta erősen és tudatosan őket. Ellenségeskedtek, torzsalkodtak is és mértéktelenül italoztak. A vezetők közül is gyakran kocsmáztak. Mindössze ötvennégy család gazdálkodott. Miksi Istvánná az 1951-es év után a következőket kapta; száztizenhat munkaegység, 1003 forint készpénz, 233 kiló búza, 58 kiló rozs. 54 kiló árpa, 350 kiló kukorica, 350 kiló burgonya, 17 kiló alma, 8 kiló bab és 8 kiló szóló. Tavaly a téesz létszáma 670 személy, ebből dolgozó tag 279, s összesen 2 ezer 800 hektáron termeltek. A mérleg szerinti nyereség 6 millió 807 ezer forint. Egy dolgozó évi jövedelme 45 ezer 600 forint, a havi jövedelem 3 ezer 807 forint. Megbízható, jövedelmezően gazdálkodó közösség ez. A megtett útra, a tagság áldozatos munkájára így emlékeznek az idősebbek. Szilágyi Zoltán: — Én 1951-ben léptem a közösbe, akkor alakult meg a dorozsmai Szabad Föld Tsz. A tanácsházán írtuk alá a belépést, tizenöten. Kisebb gazdaság volt még, abból állt, amit bevittünk. Nős voltam, s nyolc hold földdel léptem a közösbe. Egy lovat vittem be és a gazdasági felszerelést. Eleinte nem volt olyan nagyon életképes, de bíztam ahhoz, hogy idővel megerősödik. Aztán rövidesen beolvadt a Szabad Föld Tsz a József Attila Tsz-be. Eleinte elég keveset fizetett a közös. Emlékszem, hogy 15 forintos munkaegységgel számoltunk jó Ideig. Én azóta változatlanul itt dolgozom a téeszben. Először fogatos, aztán a szőlőben fizikai munkás, csoportvezető, majd a növényvédelemben dolgoztam, vé. gül pedig a darálóban. A szövetkezet sokat fejlődött, megtalálhatja mindenki a boldogulását. Nyugdíjba innen szeretnék menni, csak egészségem legyen még, hogy dolgozni tudjak. Molnár Gergely: — A József Attila Tsz 1949 őszén alakult. Én 1950 februárjában írtam alá a belépési nyilatkozatot. Akkor a tanácsházán ideiglenes irodahelyiség volt, oda hívattak be. Miksi János volt az első elnök. Akkoriban az egyház tanyáján laktam, de Sztriha Kálmán tiszteletes átengedte a földet, meg a tanyát a téesznek, így mentem én is. Akkoriban huszonheten dolgoztunk a közösben, szőlőben, növénytermesztésben, egyre ment. Búzát, kukoricát termesztettünk, még gyapotot ls. Az első évben nem csurgott vastagon a jövedelem, összesen kétezer forintot kerestem. Elhatároztam, ha a következő évben is csak ennyi lesz, akkor elmegyek. Jobban alakult aztán. A tanyában jó fejőstehenet tartottunk, anyakocákat, az állatoktól több hasznot láttunk. Volt mindig kenyerünk, még a nehéz időkben is. A téesz lassan jött jóra. nem is csodálkoztam rajta, hiszen egy vak lóval kezdődött a közös munka. Dolgoztam a növénytermesztésben, a takarmányozásban, meg amerre elszólítottak. Még kisegítő éjjeliőrként is. Ügy kiforogta a sorsunk, hogy 1955-ben beköltözhettünk Dorozsmára, kétszobás, konyhás, előszobás házat vettünk. Nyugdíjas vagyok, havonta 1910 forintot hoz a postás. Háztáji föld is jár, így beosztással megélünk. Makra Zsigmondné: — A földművesszövetkezet küldött el engem 1950-ben a Rákosi Mátyás szövetkezetvezető-képző iskolába. Bentlakásos Iskola volt, szakismereteket, könyvelést tanultunk és politikai tudnivalókat. A csasatuskázástól a faliújságig mindent közösen csináltunk, csak vasárnap délután volt eltávozás, két óra hosszára, a kisfiammal olyankor találkoztam, a pesti rokonoknál. Az iskola után Szatymazra kerültem, a földművesszövetkezethez, könyvelőnek. Mindennap kerékpárral jártam át, s nem is nagyon lelkesedtem a munkahelyemért. A bicikli kormányára akasztottam a táskámat és a barna retikülömet, emlékezetes idő az nekem, mert egy alkalommal elhagytam a táskámat, az egész hónapi jeggyel — kenyérjegy, cukorjegy, petróleumjegy — és az igazolványokkal együtt. A háromtagú családom bizony nagyon megsínylette volna. Szaladtam édesanyámhoz, aki kisegített. Aztán megkerültek az igazolványok és a jegyek is, egy kisfiú találta meg a piactéren, s bevitte a tanácsházára. A dorozsmai földművesszövetkezet vezető könyvelője 1951. július elejétől lettem. Jó fizetésem volt, havi kétezer forint körül. A következő évben született a második fiam. Ezért is változtattam munkahelyet, s a József Attila Tsz-be 1954. április elején léptem be. Csábított az egy hold háztáji föld és mert a kisebbik fiam betegebb volt, gyakrabban ápolnom kellett, a kötetlenebb munkakör így nagyon megfelelt nekem. Akkor miből állt a könyvelés? Nagy, bekötött könyvekbe vezettük a költséget és bevételt, a folyószám. Iákat, a banki számlákat. Azóta itt felejtettem magamat. A téeszben nekem mindig jó volt, elfogadtam a körülményeimet. Közben különböző tanfolyamokat végeztem. Jól emlékszem az ellenforradalomra ls. Jöttek tagok, hogy oszszuk szét, hordjuk szét a közöst. Ki mit vitt be, azt most vigye vissza. Az elnök. Borbély István és én is azt mondtuk, csak azt osztjuk szét, ami arra az évre jár. Akkoriban még ősszel tartottuk a zárszámadást, kiszámoltuk hirtelen, ki, mit keresett 1956ban, annak megfelelően a raktárban kimértük a terményt. Osztottuk a búzát, kinek, mi járt. Haragudtak ránk, szidtak bennünket, de többet nem adtunk. Elég jól állt akkor a szövetkezet. Most ötvennégy éves vagyok, a körülményeimmel, a fizetésemmel elégedett. Havonta négyezer forint az alapfizetésem, ehhez prémium jár, háztáji föld, a háztájiban 12 hízó, anyakoca. A házunk is szép, mutatós. Nem ls vágyhatnám többre. Farkas Sándor: — A dorozsmai gépállomáson dolgoztam, s 1955ben a József Attila Tsz kikért, hogy tavasztól őszig csak a közösben munkálkodjak. Ettől kezdve úgy alakult a kapcsolatunk, hogy mostanáig tart. A gépállomás állományában 1962-ig voltam, aztán pedig beléptem szövetkezeti tagnak. Eleinte körmöstraktorral dolgoztam. Van autó-motorszerelő szakmám. kovács és patkoló szakmám is. Szeretem a gépeket, motorokat. Dolgoztam G—35-ös, U—28as, K—25-ös, Zetor—31 l-es és Szuper-Zetor traktorokkal. A K— 25-ös traktort szerettem legjobban, ez könnyű, mozgékony volt, a szántást bírta és a talajmunkáknál is kitűnően boldogultam vele. Csináltam én mindent, a vetéstől kezdve az aratásig, mikor, hogy kívánta a helyzet. Aratógéppel először 1957-ben dolgoztam, aztán 1961-ben jött a Balaton-kombájn, megnézték rengetegen a munkáját, kl is tört rögtön a parázs vita, engedjék-e tovább dolgozni, vagy ne, mert akkor még irtóra szórta a szemeket. A téesz 1962-ben vette meg az első traktort. A Zetor— 31 l-est. Anyagbeszerző vagyok. Semmi számítás, nagyra törés nem volt bennem, egyet tartottam szem előtt, tisztességgel és becsülettel éljek, hogy nyugodtan hajthassam álomra a fejemet, és reggel nyugodtan ébredjek. SZ. LUKACS IMRE I /