Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

4 Péntek, 1979. júfius 13. 4 postaláda társszerzőnk az olvasó Azt kérdezte a minap egyik olvasónk, miért ragaszko­dunk ahhoz, hogy kérdését, észrevételét, panaszát levél­formában jutassa el szerkesztőségünknek, miért nem ele­gendő, hogy — telefonon keresi a Postaláda soros összeál­lítóját. Nos, az ok talán megérdemli a nyilvános feleletet. Mióta a közérdekű bejelentésekről szóló törvény életbe lé­pett, az intézményeknek, hivataloknak kötelességük a tör­vény előírásainak megfelelően intézkedniük, ha közérde­kűnek számító észrevételt juttatnak el hozzájuk. Abban az esetben, ha érdemi megoldást nem a címzettnél találhat a bejelentő, továbbítani kell a bejelentést az arra illetékes szervhez. A Postaláda esetében tehát: a közérdekű megje­lenésre nem alkalmas —, s alkalmassá sem tehető —, vagy a túlságosan is egyedi problémákat tartalmazó leveleket el­juttatjuk ahhoz az intézményhez, szervhez, amely szerin­tünk intézkedésre jogosult az ügyben. Hát ezért kérünk írásbeli bejelentéseket, a levélíró aláírásával, címével ellá­tottakat. Néha-néha persze az is előfordul, hogy telefonon érkezett panaszok is hefyt kapnak a Postaládában, ha ezek természete olyan, hogy nem kötődnek szorosan egy beje­lentő személyéhez. Ilyen volt néhány hete a beázó lakások ügye. melyben a telefonálók sajnos, tényleg nem voltak egyedül panaszukkal, (yálaszt nem kapván az illetékesek­től. kíváncsian várjuk, mikor lesz vége a medárdi esőzé­seknek ...) Nyolc levél idézet nélkül — írja Bérezi Tamás „cu­misüveg után szaladgáló csa­ládapa" a Pálfy utca 5-ből. Keresőszolgálatunk másik „munkatársa" a városi ta­nács Tolbuhin sugárúti épü­letében járt, s keresett. „Sze­ged területén mindössze egyetlen helyen Intézik a la­kosság adóügyeit: a régi, el­hanyagolt épületben, a Tol­buhin sugárúton. Ha be­megy valaki az ügyét intéz­ni, a rideg és sötét, barát­ságtalan folyosón ember le­gyen a talpán, aki el tud igazodni. A 6zobák ajtajára az előadók nevét nem írják ki, de azt sem, hogy egyes szobákban milyen adónem­mel foglalkoznak. A felhívá­sokon és idézéseken szinte olvashatatlanok az aláírások, és a szoba száma sincs fel­tüntetve, és így nem tudjuk, hogy kihez és hova fordul­junk, csak küldözgetnek egyik helyről a másikra. A bejárati ajtón is illetlenül csúfoskodik a papírral lera­gasztott tábla, ami jelezné, hogy mi is van abban az épületben. Mi egyszerű em­berek vagyunk, és azt hi­szem, joggal elvárhatjuk, hogy hivatalos ügyeinket kulturált körülmények kö­zöttintézhessük, és kellőkép­pen tájékoztassanak az emlí­tett feliratokkal. Vagy ta­lán olyan szegény a pénz­ügyi osztály, hogy nem telik Ilyesmire? Reméljük, hogy az illetékesek a hivatal te­kintélyének növelése érdeké­ben, és az adózók kívánságá­ra a hiányosságokat rövide­sen pótolják". Potyautas Ésszerűtlenségek Néha persze furcsa kéré­sekkel lepik meg olvasóinka levélgyűjtemény összeállító­ját T. J.-né, Londoni körúti olvasónk soraiban nem az a furcsaság, hogy egy — nem szegedi — újságíró címét ké­rt hanem az, hogy megjegy­zi levele végén: ha írnánk kollégánknak, az 6 nevét ne írjuk meg. Már most, hogy is van ez? Mi adjuk meg va­lakinek a címet de a valaki címe, • neve maradjon ti­tokban az előtt, akinek már nem titok a címe, s neve a titkolódzó előtt... ? Ugye érthető? Olvasónk belátásá­ra bízzuk, mit tesz ezután, ír-e a keresett újságírónak arra a szerkesztőségi címre, amelynek lapjában rendre megjelennek kollégánk ri­portjai. Egyet azonban taná­csolunk: nevét —, mint tó­lünk kérte — ne hagyja ti­tokban olvasónk, mert úgy aligha ismer rá „ismeretlen régi, jó ismerősére" a cím­zett. Kár, hogy a Tímár utcai óvoda vezetője caak annyit Ir meg levelében, hogy kinek szól — a Kossuth laktanya katonáinak — köszönetük s nem tudósít részletesebben a gyermeknapi ünnepségről. Szívesen olvastunk volna bő­vebb híradást is. Csendes ajánlkozás című korábbi cikkünkre gondolva fogalmazta meg sorait egy névtelen levélíró. akinek csak azt üzenjük: ha egy in­tézmény dolgozóiról ilyen el­marasztaló véleménye . van, miért nem 6egít a segíteni szándékozóknak azzal, hogy nevét és címét ls vállalva mond bírálatot? Korsós Lajos a miskolci eszperantó találkozóról tudó­sít levelében, s szól a július 9-én kezdődött hódmezővá­sárhelyi nemzetközi orvosi találkozóról Is, melyről la­punkban már beszámoltunk. Födémcseré — telefonnal címmel közöltünk nemrégi­ben egy panaszt, s most Nagy László (Felsőváros 104/A 3.) számol be hasonló­an alakult helyzetükről. Le­vélének részletesebb ismer­tetésétől azért is tekintünk el, mert esetünk hasonlít a már ismertetettre, amelyre egyébként még semmiféle válasz nem érkezett. Ezért is küldjük el Nagyék levelét a Szegedi Postaigazgatósághoz, kérve az illetékes helyi táv­közlési üzem vezetőjét, hogy a Postaláda e heti be­vezetőjében már emlegetett törvénynek mefelelően vizs­gálja kl a panaszt, s adjon rá érdemi választ. Süveg László azt kérdi le­velében, jogosan büntették-e meg Kunhegyesen a közúti ellenőrzéskor, mert nem volt személygépkocsijában vonta­tókötét. Nos, a KPM 23/1975. (XII. 31.) számú rendeleté­ben nem találtuk meg a kö­telező tartozékok között a vontatókötelet, s kérésünkre a megyei főkapiányság köz­lekedésrendészetén is azt vá­laszolták, hagy nem kötelező a vontatókötél. Olvasónk az emiitett rendeletben egyéb­ként utananézhet, milyen fel­tételei vannak a közúti jár­művek forgalomba helyezé­sének és üzemben tartásá­nak. S végül következzen még két levélíró észrevétele abból a levélcsokorból, mely részletesebb ismertetést nem kíván. Az Északi városrész­nek a Makkosházi utcából délre eső részében még min­dig nincs éjszakai közvilágí­tás, noha egyszer már — ta­lán próbaképp —• világítot­tak a lámpák egy napig. Mi lehet az oka, hogy még nem kapcsolhatják be esténként a világítást azokban az utcák­ban, kérdik az ott lakók, sha lehet fényt, de legalább ma­gyarázatot várnak a DÉ­MÁSZ illetékeseitől. Akik Panangint keresnek a szegedi gyógyszertárakban, bizonyára nem az okokra kí­váncsiak, inkább a gyógy­szert szeretnék megvásárol­ni. Bízunk benne, hogy leg­közelebb már múlt időben beszélhetünk a szívbetegek gyógyszerének hiányáról. Utazgató ember Varga Kálmán levélírónk, gyakran ebédel tehát étteremben, vo­naton. Nyilvánvalóan gyako­ri érzéséből fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy a „fizetőpincér-kiszol­gáló pincér", munkamegosz­tása nem ésszerű. A kiszol­gáló kilométereket gyalogol rakott tálcával, a fizetőpin­cér is kilométereket gyalo­gol blokkfüzettel a kezében. A forgalmas — és nem első­osztályú — éttermekben ezért gyorsabb lenne, ha pél­dául a menüt kiszolgáló pin­cér elfogadhatná a vendég­től a pénzt, s a fizetőpincér is beállhatna a levesosztók, második fogást vagy salátát vivők közé. Nem ismerjük a vendéglátóipari szakemberek véleményét, de gyanítjuk: el­sősorban egészségügyi okai vannak annak, hogy az ételt vivő pincér nem nyúl pénz­hez, amely köztudottan „tisz­tátalan". Meg aztán az el­számolás is könnyebb, ha egy kézen megy át a vendégek pénze. Levélírónk másik észrevé­tele, hogy az ÉLIKER áru­déiban a zöldségfélék árai nem követik elég rugalma­san a másutt, például az az ÁFÉSZ- vagyCSEMEGE­boltokban megfigyelhető vál­tozásokat. Ennek okát abban látja olvasónk, hogy a szö­vetkezetek saját felvásárló­hálózattal rendelkeznek, az áruk tehát gyorsabban jut­nak el a termelőtől a fo­gyasztóig — ennek megfele­lően frissebb állapotban is —, s az árak is gyorsabban mérsékelhetők így, a felho­zataltól függően. Az össze­hasonlításra ki-ki maga vál­lalkozhat, s ennek megfele­lően választja kl, hol vegyen zöldpaprikát, paradicsomot. Ésszerűtlennek tartja azt a csatornázási munkát egyik Csáktornyai utcai levélírónk, amelyet utcájukban, s a Fraknói utcában kezdtek el nemrégiben. Szakemberek nem lévén, a levelet eljuttat­tuk a városi tanács vb épí­tési és közlekedési osztályá­hoz, azt azonban már itt megjegyezzük: szakértelem hiányával azért nem vádol­nánk senkit, aki ilyen nehéz munkára vállalkozik,' s az sem látszik célravezető ma­gatartásnak, ami a levélből kiérezhető: ha fedett csator­nát nem kaphat az utca, ak­kor nyitottat sem kérnek a lakók... S még valami: a sajátján kívül öt nevet írt még levele alá olvasónk. Il­lett volna megkérni őket, hogy-saját kezűleg hitelesít­sék egyetértésüket A Délmagyarország jú­lius 1-i számából értesül­tem arról, hogy az autóbu­szokon a menetjegy, vagy érvényes bérletjegy nélkü­li utazás az eddigi 50 fo­rintos bírság helyett 100 forint bírságot von maga után. Helyesnek tartom, hogy a potyautasok megbírságo­lásával egyre nagyobb rendet akarunk teremteni e téren. Hozzászoktatni az utasokat ahhoz, hogy a tö­megközlekedési eszközökön való utazásért éppúgy meg kell fizetni a meghatáro­zott díjat, mint az élelmi­szerüzletben az egy kiló keúyérért a 3,60-at. Ugyanakkor egy dolog­gal mégsem tudok egyetér­teni. A menetjegy-ellenőr­zésekkor, ha valakit sike­rül „rajtakapni", az az el­lenőrzést végző személy szemében megrögzött po­tyautas, és ezt ellenőreink egy része — tisztelet a ki­vételnek — feltűnő hang­erővel, a „tettenérés dia­dalával" azonnal nyilvá., nosságra hozza. Csak egy a probléma: a körülmé­nyek mérlegelése. Mert po­tyautas és „potyautas" kö­zött is van különbség, mégpedig nem is kevés. A valódi potyázó igenis fi­zesse meg a „tandíjat", hi­szen tisztességtelen maga­tartásával megkárosítja a vállalatot. A potyautasok másik csoportjába azok tartoz­nak, akik tulajdonképpen nem is potyautasok, csu­pán feledékenységből, vagy a munkába indulás előtti, reggeli kapkodó igyekezet miatt nem kerül át a hó­nap elején megváltott bér­let az egyik ruha zsebéből a másikba. Ha jól belegon­dolunk, az ilyen „potya­utasok" még csak meg sem károsítják a vállalatot. Nem tudom, hogy az il­letékesek igazságérzete megengedi-e, hogy a po­tyautasok e két csoportja között az egyenlőségjel megmaradjon. Mindeneset­re a következőket javas­lom: ellenőrzéskor a bér­letet felmutatni nem tudó utas adatait az ellenőr je­gyezze fel — éppúgy, mint eddig. Ezt adja le a forgal­mi irodában, ahol az utas 24 órán belül köteles len­ne bérletét bemutatni. An­nak bizonyítékául, hogv a bérletet az utas az ellen­őrzést megelőzően vásárol­ta, a bérleteket a kiadás napján dátumbélyegzr^»l kellene ellátni. Meggyőző­désem. hogv a probléma és az ehhez fűződő javaslat nem oktalan, s talán az ls eredmény lehet, ha a po­tyautast megkülönböztet­jük a feledékeny utastól — mindezt természetesen emberséges hangnem ben. Haraszti Gábor Szeged, Vedres u. 18/B Válaszol az illetékes Kinek, hogyan?... Helytelen, hogy az eladók egymás közti torzsalkodása olykor a vásárlót is érinti, érthetetlen, miért nem veszi tudomásul a cipőipar, hogy a széles lábfejű nők is sze­retnének divatos, magas sar­kú szandált, papucsot talál­ni lábukra — így összegez­hetnénk egyik levélírónk pa­naszát. De nem szívesen tesszük. A levélíró névte­len, mert alig olvasható alá­írása után, s a levél boríték­ján sincs cím, ráadásul kéri is, hogy nevét ne hozzuk nyilvánosságra. (Nincs is mit...) Akkor most tessék megmondani, mit vár a Pos­taládától? Tényleg azt, hogy „ha ezt az újság megírná, ők úgy Í6 tudnák, hogy róluk van szó, magukra ismerné­nek a cikkből."? Már meg­bocsásson levélírónk, de sen­ki helyett nem vállaljuk föl a személytelen példálózást, ha 6 maga erre képtelen ... Ráadásul egy jogosnak tűnő panasz esetében ez érthetet­len Is. Segítenünk ebben az ügyben tehát nincs kinek. És nincs „hogyan" sem. Június 8-án egyik olva­sónk a fél és a két kilo­grammos gázpalackok cseré­jével kapcsolatban tett ész­revételt, melyre dr. Varga János, a DÉGÁZ igazgatója válaszolt: „A turistapalacko. kat, a 11—22 kilogrammos pébégáz-palackokkal ellen­tétben nem a szolgáltató vál­lalatok forgalmazzák, ez a jog a VASÉRT Vállalatot il­leti, s így a fogyasztók a szaküzletben közvetlenül megvásárolhatják. Így ter­mészetesen a nagykereske­delmi és a fogyasztói ár kö­zötti különbözet a forgalma­zót, a VASÉRT-et illeti, a különbözet, javításra, vizs­gálati . költségek fedezésére fordítható. Tekintettel arra, hogy a DÉGÁZ korábban nem ren­delkezett megfelelő töltő­hálózattal, csupán a palac­kok cseréjét bonyolították pébégáz-cseretelepeink, va­lamint a hatóságilag kötele­zően előírt időszakos vizsgá­latokat végeztek el. A Ne­hézipari Minisztérium 3/1973. (II. 6.) NIM sz. rendeletével az 5 kilogrammos töltetsú­lyig terjedő turistapalackok gyártóművi és időszakos ha­tósági vizsgálatát megszün­tette. A DÉGÁZ felügyeleti szer­ve 1979-ben kiadott állás­foglalásában kivonta felada­taink közül a turistapalac­kok cseréjét, s úgy rendelke­zett, hogy azokat csak köz­vetlen töltésre vehetjük át a fogyasztóktól. Amennyiben az átvett palack valamilyen oknál fogva nem tölthető, azt lefúvatva kell a fogyasz­tónak visszaadni, azon javí­tást nem végezhetünk. A pa­lackok javítása, javíttatása a forgalomba hozóra (VASÉRT­re), Illetve a fogyasztókra hárul. Az elmondottakra fi­gyelemmel tehát 1979. július 1-től —, mint azt már ko­rábban fogyasztóink tudo­mására hoztuk — Szegeden a Napos úton, valamint az. algyői töltőüzemben (a Tég­lási úton) van lehetőség a turistapalackok töltésére. Várhatóan az idén két to­vábbi töltőberendezést he­lyez üzembe vállalatunk a Rózsa Ferenc sugárúti csere­telepen, valamint az E5-ös út mentén, a Vám téri cserete­lepen." összeállította: Pálfy Katalin Keresőszolgálat „Mint tudjuk, 1979 a gyer­mekek nemzetközi éve. Való­ban, dicséretes dolgok szü­lettek és fognak még szület­ni gyermekeinkért, de még mindig akad néhány egészen alapvető dolog, amely — úgy látszik — megoldhatatlan. Itt van például a cumisüveg ügye. Hónapok óta nem lg­het kapni szelepes cumls. üveget Sem Szegeden, sem Budapesten. Tavaly még két­féléből válogathatott az el­kényeztetett 6zülő: az olasz Chicco cég és a magyarok is állítottak elő szelepes cu­misüveget Amelynek lénye­ge ugye, hogy nem kell ál­landóan levenni a kisgyerek szájáról, mert a levegő fo­lyamatosan megy bele. Hogy olasz cumisüveg nincs, meg­értem: felmondták a szerző­dést, késlekednek stb., mil­lió oka lehet. De hogy ma­gyart se kapni, az már fel­foghatatlan. Ismétlem: nem tegnap, vagy a múlt héten fogyott el véglegesen, ha­nem már három-négy hó­napja. A hiány okát nem is­merem, azonban ennyi ld~ alatt igen sokat lehet tenn' Csak egy kicsit kellene oda­figyelniük az illetékeseknek" Országjárás — turisztika Kemping-körkép 1970-ben alig százezren töltöttek hosszabb-rövidebb időt a sátrak világában, ta­valy már 233 ezer magyar tprista vette igénybe a ha­zai szolgáltatásokat. A Ma­gyar Camping és Caravan­ning Club szakemberei az idén még ennél is nagyobb hazai vendégjárásra számí­tanak, ezért az ország 76 kempingjében a tavalyinál jóval körültekintőbben ké­szültek az idegenforgalmi szezonra. A különböző vidékeken egyszerre 40 ezer első, má­sod- és harmadosztályú hely várja a hazai és külföldi tu­ristákat. A helyfoglalás, elő­rendelés több szempontból hasznos: egyrészt a fősze­zonban — különösen a zsú­folt Balaton partján — egyik napról a másikra igen nehéz szabad helyet találni, másrészt ha mégis akad. az '7. előzetes helyfoglalások platt csak ideiglenes szál­lásmegoldás lehet, s az elő­re elképzelt program kútba eshet. A magyar kemping­klub azért gondol az utolsó pillanatban észbe kapókra is: a korábbi esztendők gya­korlatához hasonlóan az idén is minden héten csütör­tökön-pénteken a napila­pokban, rádióban tájékoz­tatja az érdeklődőket az or­szág kempingjeiben még fellelhető üres helyekről. A mostani kempingidény legfőbb, zsebünket érintő újdonsága, hogy megváltoz­tak az árak. Az emelésre azért volt szükség, mert az eddigi árak a kempingek gazdaságos fenntartását nem biztosították és elmaradtak a nemzetközi tarifáktól is. Az első osztályú kempingek­ben átlagosan száz százalék­kal, a másod- és harmadosz­tályúakban pedig mintegy 80 százalékkal nőttek az árak. A hazai turisták közül azok, akik tagjai a Magvar Cam­ping és Caravanning Club­nak. 30 százalékos kedvez­ményt kapnak, a 14 éven aluli gyermekek, valamint a ' Telt ház a római-íürdői kempingben diák- és ifjúsági igazolvány­nyal rendelkező fiatalok 50 százalékosat. A Balatonnál a vízparti első osztályú kem­pingekben az autóval, mo­torral érkezőknek 40. má­soknak 20 forint helyfogla­lási díjat, s további szemé­lyenkénti 25 forint szállás­díjat kell fizetniük. A deb­receni nagyerdei és a hajdú­szoboszlói' másodosztályú kempingekben 25 forint a helyfoglalási és 20 forint a szállásdíj. Budapesten, a római-parti és a hárshegyi első osztályú kempingekben az autósoknak, motorosok­nak 40, a tömegközlekedési eszközökkel érkezőknek pe­dig 20 forint a helyfoglalási díj, s egységesen 25 forint a szállásdíj. A szegedi, makói és mártélyi kempingekben autóval, lakókocsival 30. au­tóval és más egyéni közle­kedési eszközökkel érkezők­nek 20, más Juristáknak pe­dig 10 forint a helyfoglalá­si díj. a szállásdíj mindenki­nek 20 forint

Next

/
Thumbnails
Contents