Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

83 Csütörtök, 1979. július 12. Szeged jövője 2. Rekonstrukció és az újabb városrészek Közel egy évszázada, hogy dédapáink jóváhagyták Sze-" ged mai arculatát meghatározó újjáépítési tervét. Lechner Lajos előrelátó koncepciója alapján korszerű város épült a Tisza két partján. ahol a nagy árvíz szinte mindent a földdel tett egyenlővé a múlt század végén. A mostani, módosított, általános rendezési terv sem változtat Szeged fazonján, sőt a régi városszerkezetre épít. A modern építészet vívmányait — Szeged újjáépítésénél azt hiszem, lehet így fogalmazni — a körgyűrűs, sugaras útrendszert kívánják tovább fejleszteni, illetve a körutakat, sugárutakat beépíteni. Büszkén mutatni A városlakó ma büszkén vezetheti az idegent, aki megcsodálhatja dédapáink munkáját, fantáziáját, hiszen a városmag a 20. század követelményeinek is megfelel. Tágasak a terek, elfogadhatóan szélesek az utcák, a városrészek könynyen, gyorsan megközelíthetők. Szeged nem terül el, mint egy alaktalan amőba, hanem a körtöltésen belül rendezett település benyomását kelti. Az általános terv nagy figyelmet szentel a Belváros védelmének. Hogy miért? Mert Szeged ma még egyetlen, osztatlan központú város, és a kiskörúton belüli rész a szív. A Belváros szerkezeti és építészeti értékei alapján továbbra is nagyon fontos helyet kap a távlati elképzelések között. A tervezők felvetik, hogy mielőbb védett területté kell nyilvánítani a városmagot. Már az eddigi koncepció alapján is polgárjogot nyert, hogy a kiskörúton belül csak nagyon megfontoltan lehet építkezni. Gondosan mérlegelték — és ez a metódus megmarad —, hogy az épület illik, vagy nem illik a környezetbe. Nagyon, sok ház. amelyen jelenleg nincs tábla, előbb-utóbb kora, építészeti története miatt „műemlékké" válik. Ha nem is olyan értelemben, mint a Zsótér-. vagy a Fekete-ház, nem elsősorban stílusbeli, hanem várostörténeti szerepe miatt. A Belvároson kívül még két területen hangsúlyozzák az építészeti értékek megóvását: a Mátyás téren és környékén, valamint a Szent György téren, és a Munkácsy utcában. Itt olyan műemlékek találhatók, amelyek szépségét. zavartalan érv-rnyasülését csak a mevfe1elő környezet kialakításával és értékük megőrzésével lehet biztosítani. A Tisza, mint főutca A Tiszáról sokszor elmondták már. hogy Szeged főutcája —, vagy szere-nénk, ha az lenne. A Füle Lajos-féle terv egyre jobban valósággá válik, kiteljesedik. A kitűnő építész már két évtizeddel ezelőtt hangsúlyozta, akarta, hogy a Tisza természetes szépsége, városképi jelentősége ne maradjon kihasználatlanul. Aki ma végigsétál a parton, lelké örömtől duzzad és képzeletben Füle kezét is megszorítja. Mert ez a vidék egyre szebb, egyre jobban hasonlít olyan gyöngysorhoz, amelyen a gyöngyszemek csodálatosan érvényesülnek. A Thsza környéke kiemelt terület lett. A rendezési terv is fő fejezetet szentel a két partrak és a szakemberek így fogalmaznak: Szeged városépítészeti problémáinak egyik kulcskérdése a Tisza-part. beépítése. A nagy lehetőség és a következő évtized városépítészeti meglepetése lehet, hogyan alakítják ki az új híd környékét. Szép megoldásokat kínál a jobb parti hídfő. A szakemberek számolnak azzal, hogy e terület rendezésével párhuzamosan a kis- és nagykörút közötti Tisza-part végleges képe is kialakul. Az újszegedí oldalon a lakóházak melleit pedig nagyon szép üdülőket. gyógyászati központot álmodtak a tervezők. Kis lakás, nagy lakás Egyelőre mindez még csak álom. De, hogy milyen, lesz e táj mondanivalója, unokáink büszkén mutogatjake majd az odatévedő idegennek az épületeket, az több dologtól is függ. Leginkább építészeti kultúránk fejlődésétől. Nemcsak a Belvárosban épülnek lakások, bár kétségtelenül ez az egyes számú lakónegyed, ez a város szíve, és a jövőben is az lesz. Mindenkit foglalkoztat, mekkora az alapterület, kisebb vagy nagyobb otthonok épülnek. A módosított általános rendezési tervvel együtt készült el a 15 éves lakásépítési program is. Ahhoz, hogy 1998-ig a családok nagyságának megfelelő alapterületű lakások jöjjenek létre, a következő másfél évtizedben 15 százalék egyszobás, 40 százalék kétszobás, 45 százalék három- és több szobás lakásnak kell felépülnie. Csak így érhető el. hogy a nagyberuházások mellett a lakásigények nem termelődnek újra. De, hol lehet enynyi otthont tető alá hozni? Távlatban hat lakónegyedet alakítanak ki, a területek adottságai szerint. A Belváros, mint említettem, az első, ott a rekonstrukció tovább folytatódik. ötéves tervenként ezer lakás megépítésével számolnak. 30 40 százalékos szanálás mellett. A második lakónegyed Felsőváros—Tar j án—Északi városrész—Rókus—Baktó —Petőfitelep—Tápé. Szeged legdinamikusabban fejlődő része. És a tömeges lakásépítés legnagyobb területe. De a házgyári technológia mellett mód és lehetőség nyílik Baktón, Petőfitelepen és Tápén korszerű, csoportos családi házak építésére. A harmadik terület Rókus— Móraváros—Alsóváros— Ságváritelep—Hattyastelep —Mihálytelek. Többszintes lakóházak és a családi házak beépítési variációra ad lehetőséget ez a terület. A negyedik lakónegyed: Üjszeged és Szőreg. Ugyancsak dinamikusan fejlődő városrész, ahol az építkezések variációira középmagas, korszerű, csoportos és családi ház építésre nyílik mód. Üjszeged kertváros jellege megmarad. Az ötödik területként Kiskundorozsma— Béketelep és a Repülőtér jön számításba. Amikor ezen a vidéken a cölöpverők feldübörögnek, a mai apukák talán már nagypapák lesznek, hiszen a 2000. évet jegyzik majd a naptárban. És végül Algyő, amely teljesen elkülönül még Szegedtől, még távol van a városközponttól, de áz ezredfordulóra már bizonyára „közelebb" esik a Széchenyi térhez is. Ez a vidék a földszintes kertes családi házas építkezés színtere marad. Halász Miklós Vízlépcső előtt régészeti feltárás A vízügyi nagy létesítmények, így a nagymaros— gabcsikovói vízlépcsőrendszernek és a csongrádi vízlépcső építése során föllelhető történeti, régészeti emlékek feltárására, megmentésére megállapodást kötött a Kulturális Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal. Az okmányt Gergely István államtitkár, az OVH elnöke és Boros Sándor miniszterhelyettes szerdán írta alá. A benne foglaltak szerint a vízügyesek és a régészek, történészek egyeztetik teendőiket. hogy a múlt értékei ne vesszenek kárba, s hogy az ásatások se okozzanak késedelmet az építési munkálatokban. A leletmentés a minisztérium által kijelölt múzeumok és a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetének feladata, az Országos Vízügyi Hivatal pedig geodéziai felméréssel, légifényképezéssel és anyagiakkal is támogatja munkájukat. A régészek is felkészültek a nagy vízműépítésekre: a nagymaros—gabcsikovói dunai vízlépcsőrendszer tájformáló talaj munkáit megelőzően máris kutatják a múlt idők emlékeit A régészeti föltárás befejeződik még az építési munkák, illetőleg a duzzasztás megkezdése előtt. A vízlépcső építésekor áthelyezik majd az erre kanyargó főutat, s így napvilágra kerülhetnek az elpusztult középkori építmények falmaradványai. Építőtábori képek Az első nap délelőttjén, amikor a munkaruhába öltözött fiatalok megszállták a környéket, a Szélmalom utcaiak közül néhányan méltatlankodni kezdtek: miért éppen az ő házuk előtt ássák a vízelvezető árkot? Főként azok voltak a hangadók, akiknek az elmúlt években nem árasztotta el a belvíz az udvarukat. Ok persze az elenyésző kisebbséget képviselik. A 89 éves Balogh István bácsi nem tartozik a zsörtölődök táborába. Figyeli, miben lehetne a csatornaépítők segítségére. — Nagyon szépen dolgoznak ezek a gyerekek — mondja —. le a kalappal előttük. Hasonlóképpen vélekedik Komáromi Mihályné, a Szélmalom utca 29-bőL — A kapunk mindig nyitva van — mutatja. — Odakészítettem a kerti csaphoz a poharat, ihat, aki megszomjazik. A vezetőjük megkért, hogy éjszakára betehessék hozzánk a szerszámukat. Miért ne engedtük volna meg? A mi érdekünk, hogy elkészüljön a csatorna. Nézze csak a ház alján azokat a repedéseket! Tavaly ilyenkor a második lépcsőig ért a belvíz. * Százkét fiatal dolgozik jelenleg a július 8-án megnyílt dorozsmai építőtábor első turnusában. A KISZ vállalt védnökséget 1976-ban Csongrád megye belvízrendezési programja fölött. Makó és Tápé után az idén Dorozsma legmélyebben fekvő területein szorgoskodnak önkéntesek — majdnem mindegyikük középiskolás diák —, akik a nyári vakációjukból áldoznak föl két hetet. Ha minden jól megy. azaz kedvező lesz az időjárás és lelkesedésben sem lesz hiány, akkor augusztus 18-ára csaknem öt kilométer hosszú, nyílt csatorna jelzi majd Dorozsma északkeleti részén a fiatalok keze nyomát * Horváth Zoltán, az ATIVIZIG mérnöke harmadik alkalommal vezet megyei belvízvédelmi tábort Miközben mérőszalagokat oszt ki a brigádveze tőknek, a tábori menetrendről tájékoztat. — Szállásunk a JATE Irinyi János Kollégiumában van, reggelit, ebédet és vacsorát az egyetemi menzán kapunk. Ébresztő ötkor, buszra szállás hatkor. A zászlófelvonás után hét órakor kezdjük meg a munkát, ami fél kettőig tart Közben tíz órakor uzsonna. Délután pihenés, kulturális programok: városnézés, hajókirándulás, strandolás, koncertek. A második turnusbeliek lesznek a legszerencsésebbek, mivel részt vehetnek a szegedi ifjúsági napokon. A mostoha időjárásra is felkészültünk, az eső sem moshatja el a tábort Ha lehetetlen a szabad ég alatt dolgozni, a DÉLÉP építkezésein segédkezünk. * Ez idáig csak rövid, futó záporok ijesztgették a fiúkat, na meg azt a három lányt, aki a 23 tagú jugoszláv brigáddal érkezett. Danica Zemunac könyvtáros, a brigádgyűlés elnöke: — Nálunk teljes az egyenjogúság. Nincs különbség fiúk és lányok között. Legalábbis ilyenkor, amikor dolgozunk — mondja nevetve. Kispál Mihály, a delegáció vezetője tolmácsol. Adáról jött, a Vajdasági Szocialista Ifjúsági Szövetség ottani elnöke. Maga is beállt az árokásók közé. — Mifelénk nagy hagyománya van az építőtáboroknak — veszi át a szót. — Egyetemisták, középiskolások, munkásfiatalok és hivatalnokok alkotják a brigádunkat. Mindegyikünk megfordult már építőtáborban, néhányan Makón is jártunk tavaly. Valóban tapasztalt táborozók a jugoszlávok. Ezt Farkas Gyöngyi, a táborvezetőség tagja, a SZOTE ötödéves hallgatója is bizonyithatja. Ö az egészségügyi szolgálatot látja el két hétig. — Sérülés eddig szerencsére nem történt — mondja —, csak a jód fogy rohamosan. A vajdasági fiatalok szerint a jód megpuhítja a bőrt, nem hólyagosodik föl a tenyér a szerszámnyéltől. * Mélyül és szélesedik az árok, a szélén pedig egyre magasodik a földkupac. Szíjártó Ferenc Siófokon lakik, Székesfehérvárott, a Ságvári Endre Szakközépiskola híradásipari tagozatán tanul. Ez élete első építőtábora, nem sokszor fogott még a kezébe csákányt és ásót. — Csak a reggeli tornát tartom fölöslegesnek — mondja. — Rendes fizikai munkát végzünk. Azt hiszem, ezzel eleget teszünk az Edzett ifjúságért akció követelményeinek. Kováts Kálmán negyedik osztályos tanuló szintén Székesfehérvárról érkezett. Rábízták a 3. számú brigád vezetését. — A táborvezetöség a brigádvezető fejét mossa meg, ha valamit rosszul csinálunk. A brigádtagok ugyancsak engem molesztálnak, ha panaszuk van. Nagy baj szerencsére nincs, de a reggeli lehetne kiadósabb, a kimenő pedig szabadabb. A városnézés után az általános vélemény azért egybehangzó: tetszik Szeged, a táborban jó a hangulat. S ami a munkát illeti, a mérleg biztató: két nap alatt elkészült fél kilométer hosszú vízelvezető árok Dorozsmán, a Szélmalom utcában. Rózsa Imre Csinosítunk N

ehéz lenne gyorsan összeszámolnunk, hányféle nyár van nálunk. Nem arra gondolok, hogy , egyszer meleg, máskor hideg, esős vagy aszályos, az ünnepi nyarakról, egy-egy város ünnepi rendezvényeiről van' szó. Annak is az elöljáró eseményéről. amelyet úgy fogalmaz a híradás, hogy fölkészülnek az idegenek fogadására, megkezdték a város csinosítását. Nem Szegedről szólt a hír, nem róla beszélek én sem. Elkerülhetetlen azonban némi hasonlóság, itteni tapasztalatok is beleszűrődnek tehát a következő néhány mondatba. Ha egy város fölkészül sok ezer időzített vendég fogadására, nagyon jól teszi. Hívta őket, természetes, hogy várja is. Nem árkokkal-gödrökkel, szemétkupacokkal, tegnapi pörkölttel, a „csín és kellem" a legalapvetőbb szolgáltatások közé tartozik ilyenkor. Sorompóba lép a kereskedelem is. és előadja, amit korábban félretett: ne érezzen szükséget a vendég akkor se. ha hazánk más tájairól jött. és akkor se, ha átröpülte az óceánt. Kivirágzik ilyenkor a városszeretet is. az átlagpolgár is ünnepi arcát veszi elő. A morcos úgyis elkopott egy kicsit az év többi hónapjában, jól jön a váltás, örül, ha számokat hall: ennyien látogattak el városába, megnézték ezt is, azt is, jól érezték magukat, és sokan ígérték, máskor is visszatérnek. Ebből az ünnepi örömből egy kávéskanállal se szeretnék elspórolni, sőt; mint kiderül, inkább a határokat akarom tágítani egy kicsit. Bizonyára nem kellenek hozzá események és hírek körül eltöltött évek. akinek másfajta hétköznapi kulcsra jár az esze. annak is föltűnik, hogy a híradás erősen kétes értékű. Az, hogy valahol, valamelyik nyári ünnep előkészítéseként megkezdték a város csinosítását. Arra gondol az ember, elindították a sepregetőgépeket, dolgoztatják a locsolóautókat, megöntözik és lenyírják a parkok és ligetek füvét, összeszedik a szemetet, betömik a kátyúkat, elhordják a kupacokat, tisztábbak a boltok és a pultok, szépek a kirakatok, és ki tudja, hány apró mozzanata van a figyelmességnek. Csakhogy mindebből akkor lesz hír, ha azelőtt nem indították el anynyiszor a sepregetőgépeket, nem dolgoztatták rendszeresen a locsolóautókat, nem öntözték, nem is nyírták. sőt kiszáradni is hagyták a parkok és ligetek füvét, nem szedték össze a szemetet, hanem hagyták, hogy városon keresztül kergesse a szél, nem tömték be a kátyúkat, amíg valami nagy járgány tengelye el nem törött, maradtak a kupacok, sőt, nőttön nőttek, a boltok pedig olyanok voltak, amilyenek. Ami ugyanis az esztendő tizenkét hónapjában szokás, abból igen nehéz hírt csinálni. Arra is gondol az ember, ha eddig eljutott, hogy a szép lobogók valóban az ünnepi esemény kellékei, de mindaz, amit az előbb gyors futtában fölsoroltam, máskor is jó lenne. Azért is, mert idegen máskor is mehet abba a városba, ne menjen el a kedve hamarabb, mint ő maga, de még inkább azért, mert legalább annyian laknak ott egész évben, mint ahányan odalátogatnak. És aki ott lakik, az sem szereti a piszkos utcát, az aszott parkot, és szereti, ha neki sem megy el a kedve saját városától. Csakhogy a közgazdaságtan itt hamar beteszi a lábát. Amire van pénz egy-két hónapig, ritkán fordul elő, hogy hatszor vagy tizenkétszer annyi lenne. Márpedig ha hírbe fogalmazzák a csinosítást, akkor biztosra vehetjük, fillérre kidolgozott költségvetések húzódnak a háttérben. Ezzel félre is tehetnénk az ügyet — ha nem bukkan föl legalább két gondolat. Az egyik: ha valaki másnaponként mosdana, nehezebben tisztulna meg. Ha az ingét ritkábban cseréli, azt is nehezebb kimosnia. A kupacok akkor gyűlnek össze, ha kicsi korukban nem hordják el. A szemetet akkor fújja végig a városon a szél. ha se tegnap, se tegnapelőtt nem szedték össze. A téli havakról mondta egyszer valaki, az a baj vele, hogy nem lehet elosztani egész évre. A tisztogatás nem hó. ne kerülgessük a témát, ezt el lehet. Takaríthatunk tavasszal is. ősszel is, mindjárt kevesebb marad az ünnepre. Rendkívül fölemelő érzés lenne a velejárója, tiszta.lenne a város egész évben, és nem biztos, hogy annyival kerülne többe, hogy már nem éri meg. A másik: nemcsak mi várunk idegent, hanem ezerszámra válunk mi magunk is idegenné, ha átlépjük az ország határát. Külföldet járt hazánkfiai sokszor mondják, micsoda széoet és micsoda tisztaságot láttak. Nyilván nem tudják, az ottani költségvetés mennyit áldoz rá. de észrevesznek olyan apróságokat, hogy a külföldi salát hazájában sem szórja úgy a szemetet, mint mi itthon. Nem feszegeti a szemetescsöbröket. inkább telerakja. Se sörösüveget nem dob maga mögé. se tejes zacskót. Mégsem kell attól tartania, hogy közönséges embernek tartja valaki. Nálunk nem ennyire egyszerű a dolog. Külvárost és belvárost nemcsak az utcák, terek és házak különböztetik meg egymástól, hanem a benne levő szemét is. Magyarázat: ritkábban takarítanak az egyikben, és többet szemetelnek. Emberi természetből adódik, a kettő úgy függ össze, ahol ritkán takarítanak, ott könnyebb eldobni valamit. Ha viszont sok a szemét, nagy munka összeszedni, nincs is rá pénz, sőt ember se nagyon vállalja. Örüljünk, hogy a csinosítási kampányokat győzzük erővel. A

kármennyire bezárult is a kör. menthetetlenül ki kell lépnünk belőle. Ha egy város ad magára. egész évben adjon, de minden lakója adjon! Bár ígértem, hogy nem Szegedről lesz szó, egy példát innen hozok, mert kézreáll. Amikor tarolt a kánikula, majdnem minden ház körül meglocsolták az aszfaltot. Enyhülést keresett a melegben kínlódó ember, elővette az autómosó gumicsövét, megnyitotta a csapot. Azt is mondhatnám most. nem mozgatja meg egy kicsit ugyanezt a csövet máskor, hogy a saját kocsijáról lemosott sarat az aszfaltról is lemossa. Azonnal köztulajdonná válik a szemét, amkor a zománcos bádogról leválik. Azt is kevés helyen lehetett látni ugyanabban a kánikulában, hogy a locsolócső végét a pázsitra irányítottá volna valaki. Pedig ha nem hagyjuk kisülni azt a kevés zöldet sem, amit fejenként ránk terveztek, valamivel enyhébb lesz a levegő. Meddig él meg rádiónkban, lapjainkban vagy a televízióban a csinosítási hír? Találgatni se keli, anynyira tudnivaló. Amíg nem tisztálkodunk rendszeresen, addig kénytelenek vagyunk „csinosodni". Horváth Dezső H