Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

4 Szerda, 1979. július 11. Országjárás — turisztika Nyári—őszi rendezvények örvendetes tény, hogy az idegenforgalom gazdái az idén fokozott gondot fordítottak a nyári—őszi programok összeállítására. A több száz rendezvény közül bizonyára mindenki talál kedvérevalót. összeállításunk a válogatáshoz kiván segítséget nyújtani. Júliusban: 4—20-ig nemzetközi férfi sakkverseny Zalaegerszegen 13—15. között a III. gyulai ifjúsági napok eseményeire várják a vendégeket. A gyulai várjátékok előadásait pedig 16. és 25-e között tart ják. A Pécsi Nyári Színház előadásait július 13. és 31. között tartják, tizenkét bemutatóval, illetve felújítással. A Káptalan utcai szabadtéri táncszín műsorában július 26. és 27-én a HVDSZ Bihari Táncegyüttese lép fel. a Hotel Minaret udvarán pedig német és délszláv táncházat rendeznek 20. és 25-e között esténként. A Csontvárv múzeum udvara a szabadtéri bábozás központja lesz, a VI. országos kisplasztikái biennálé mellett érdeklődésre tarthat számot a július 22-i cserépvásár is. Augusztusban Tácon gorsiumi nyári játékokat rendeznek, 4—5-én matyóföldi náplánctalálkozó lesz — hazai és külföldi együttesek részvételével — Mezőkövesden. Augusztus 10—12-én az országos autós rallye és túrabajnokság V. fordulóját lehet megtekinteni Nyíregyházán, 11—20. között pedig a filmművészeti nyári egye, temre lehet jelentkezni: a téma: Jancsó Miklós alkotói útja, a vendéglátó város: Eger; 12—18. között Alwin Ailey amerikai balettegyüttese szerepel a Budai Parkszínpadon; 18—20. között pedig Dráva menti napokat rendeznek Barcson. Szeptemberben, 8—9-ón Zrínyi-ünnep le6z Szigetváron; 18—23-ig népművészeti kiállítás, virágkiállítás, szüreti karnevál Gyöngyösön. A nemzetközi balatoni vitorláshét Időpontja: szeptemben 25—29., helye: Balatonfüred; 30-án pedig dzsessznapokat rendeznek Debrecenben. Október 1—2-án a tokaji szüreti napokra, 5—7-én az országos fogathajtó bajnokság III. fordulójára Szilvásváradra, 9—14. között nemzetközi felnőtt bábfesztiválra Pécsre várják az érdeklődőket. 21—28. között „Theatre for children" címmel nemzetközi gyermekszinházfesztivált rendeznek Kaposváron. Kitenné a kirakatba ? Egy szövetkezet igent mondhat •v • f * JT" •f • r, < M "T&trí Ww&mMm m Gyula, a vár játékok városa Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! — tartja a népi bölcsesség, amit meglehetős nyugalommal aktualizálhatnánk az adásvétel gazdaságibb kategóriáiba fordítva: nézd meg a kirakatait (mármint egy országnak) és vedd meg (vagy ne vedd meg) az áruját. Hát igen, a kirakatok meglehetősen sokat mondhatnak egy ország gazdaságának állapotáról, fejlettségéről. S ezt sokszor a termelő vállalatok is érzik. Alighanem ennek köszönhető, hogy a „nem tenné a kirakatba" elv alkalmazásával divat volt egy időben nálunk, hogy néhány ruházati vállalat kizárólag exportra készülő, belföldön nem kapható termékeiből rendezett bemutatót egy-egy áruház kirakataiban. Erről, mármint a vásárlók boszszantásáról, azóta szerencsére leszoktak ezek a cégek. S ez, amennyire örvendetes egyfelől — mármint, hogy nem bosszantanak bennünket —, annyira bosszantó másfelől. Mármint azért, mert — legyünk finomak! — igénytelenebb, a hazai piacra szánt termékeikkel továbbra is zsúfolva vannak az áruházak. És ezt már nem is szégyenlik, hiszen ez már nem a nevük alatt futó bemutató, csak a mindennapok szürke gyakorlata, amikor nevük elvész a rudakon lógó ruhák ezreinek sokféle cégjelzése között. Szóval: a kirakatok. Emlékszem, egy külföldi ismerősöm, úgy 1972 tóján jegyezte meg — éppen kirakataink láttán: ti aztán jókorát fejlődtetek! Meggyőződéssel mondta, s tényleg nagy Igazsága volt, pedig a látványon kívül bővebb információja alig volt az ország gazdaságáról. Abban az időben valóban, szinte napról napra új, szebb, igényesebb megjelenésű termékekkel gazdagodott az üzletek kínálata. Hogy miért és hogyan, azt most ne boncolgassuk. Ám tény, hogy az utóbbi években kevesebb új, hatásos színt nyújtanak kirakataink. S aligha véletlen az egybeesés, hogy éppen az utóbbi években halljuk napról napra, hogy új, jobb minőségű, korszerűbb, minden piacon eladható árukat kell gyártani, s hogy aggasztóan növekednek a nehezen eladható készletek. Az összegző gazdasági tények, s kirakataink lassúbb változásának látványa több gondra-bajra is utalhat. Többek közt arra, hogy a gyártmányfejlesztés igencsak lassabb a kelleténél. Hogy miért? Annak nyilván 6ok oka van, ám most hagyjuk a negatívumokat. Inkább keressünk egy olyan céget, amelyre éppen a fordítottja igaz mindennek. Aligha lehet véletlen, hogy a hódmezővásárhelyi Élektrofém Ipari Szövetkezet ebben az ötéves tervben már háromszor kapta meg — az egyre szigorúbb föltételekhez kötött — Kiváló Szö-" vetkezet címet. S az sem lehet véletlen, hogy terrrvlési értékük az 1970-es 33 millióról 1978-ra 89 millió forintra emelkedett. Világítástechnikai gyártmányaik árbevétele pedig ugyanezen idő alatt 22,7 millióról 00.6 millióra, tehát több. mint háromszorosára, exportjuk pedig ebből a cikkcsoportból 3,3 millió forintról 24,4 millióra, vagyis majdnem a nyolcszorosára. Az adatok is beszélnek magukért, méginkább beszédes azonban a „kirakat". Évről évre új, szebb és praktikusabb lámpáik bukkannak föl az üzletekben, hogy az ember két év múlva már szinte sajnálja, hogy megvette az előzőt, az akkor kaphatót (bór az is szép és jól). Hót igen, mondhatnánk, így könnyű eladni, fejlődni, nagyobb pénzeket beinkasszálnl... Hát igen. Pedig „csak" azt csinálják, amit a józan ész szerint mindenütt tenni kellene. Vagyis, nem ülnek babárjaikon, hanem mindig újon törik a feiüket. Űjon tör';?' De minek, hiszen kelendő a hat-nyolc évvel ezelőtt kifejlesztett „régi" is. Legalábbis ez derül ki Gyaraki Mihály elnök szavaiból, aki, miközben mintatermük szebbnél 6zebb darabjai között magyaráz. rámutat közismert, szép és praktikus csuklós íróasztallámpójukra; — Az idén már 60 ezret gyártunk belőle, néhány éve pedig csak 8—10 ezer fogyott. — S ehhez még hozzáteszi: a lámpát azóta is változatlan áron adják. Mi lehet a titkuk? Például annak, hogy termékeik mintegy felét exportálják, s világítási cikkeket az e téren oly közismerten „nehéz", igényes piacokon is képesek értékesíteni, mint az NDK, vagy Csehszlovákia. Talán könnyebb helyzetben vannak másoknál? Az elnök szavaiból nem éppen ez derül ki. Háromnégy éve megrendelt gépekre — mélyhúzó présre, lemezollóra — még most ls várnak, s egyelőre hiába. Pedig nemcsak azért kellenének az új gépek, hogy a nehéz fizikai munkán könynyítsenek, hanem a hatékonyság miatt is. Nyugati, dollárral fizető üzletfeleikkel általában az a bajuk, hogy többnyire szinte azonnal kérik a nekik tetsző, a mintateremben meglátott termék szállítását. Korszerű gépek híján viszont vagy nem vállalhatják, vagy egyéb szállítások határidejét kérik meghosszabbítani. Vagy a készletek. Háromszáz mázsa alumíniumlemez van raktáron, pedig csak harmincra lenne szükségünk, ha mindig lehetne kapni. Ha volna olyan készletező cég, amely a folyamatos szállítást igényeink szerint biztosítani tudná — jegyzi meg az elnök. S az eredmény? Amilyen anyag éppen dömpingszerűen beérkezik, nekifognak „lefogyasztani" a készletet, vagyis egy-két hónapig egy-két féle terméket gyártanak. Természetesen lehetne még folytatni a gondok fölsorolását, például a kooperációk nyűgeivel, de fölöslegesnek tűnik. Hisz Gyaraki Mihály elnök is csak éppen megemlítette ezeket a gondokat, anélkül, hogy „takarónak" lett volna kénytelen használni bajaikat Hisz van abból másnak is bőven. Ám ami másoknál többnyire „paplannak", önvédelmi, bizonyítvénymagyarázó érvrendszernek használatos, az az Elektrofém esetében puszta ténymegállapítás. ,,Ez van". így kell dolgoznunk, bár jobb lenne jobb felté- telek és körülmények között ... Szépek, kelendőek áruik, amiket saját maguk fejlesztettek ki. S sikerük titka talán éppen az, hogy mindig törik a fejüket az újon. például a házgyári lakások kis szobáinak takarékos, praktikus megvilágítására szolgáló szép lámpákon. Vagy, hogy amikor hiánycikk lett, hozzáláttak a fénycsőarmatúrák gyártáséhoz. évi 17—18 milliós értékben. S az is jellemző, hogy 1978. januárjában három tapasztalt dolgozójuk számára külön fejlesztési csoportot hoztak létre, akiknek kis műhelyükben egy feladatuk van: évente tizenkét, tehát havonta egy, gyártásra érett, új és szép terméket kell letenniük az asztalra, amelyek új és új funkciókat képesek kielégíteni. Eredményeik beszédesek. Méginkább beszédes mintatermük. Hiszen csak olyat gyártanak, amit a legnagyobb nyugalommal kitehetnek bármilyen kirakatba. a nevük alatt is. Nincs okuk szégyenkezésre. Talán épnen ezért „megy az üzlet" ... Szávay István Családi pótlék Jflfe. a nyári szünetre Ecsetel, fillérek, papírcsíkok T. P. szegedi olvasónk a családi pótlék nyári szünet idejére történő folyósítása szabályairól kér tájékoztatást. Olvasónk arra kíváncsi, hogy a tanév végen a 16 évesnél idősebb, de 19 évesnél fiatalabb nappali tagozaton tanulmányukat folytató gyermek után jár-e tovább családi pótlék? Az egyéb feltételek fennállása esetén a családi pótlék a gyermek 16. életévének betöltéséig jár. A 16 édesnél idősebb, de 19 évesnél fiatalabb gyermek utón a családi pótlék pedig addig jár, amíg alsó- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatja tanulmányait. Az után a 16 éven felüli gyermek után, aki alsó fokú oktatási intézmény utolsó évfolyamát még nem fejezte be, a családi pótlék a nyári szünidő tartamára is jár. még akkor ls, ha szeptember hónapban tanulmányait nem kezdi meg. Abban az esetben, ha a gyermek az utolsó évfolyamot sikeresen befejezte, utána a nyári szünidő tartamára, vagyis július—augusztus hónapokra a családi pétlék nem jár. Ha a gyermek szeptember hónapban lesz érettségi vizsgát, vagy szeptember hónaptól középfokú oktatási intézményben folytatja tanulmányait, utána július—augusztus hónapokra visszamenőlegesen is jár a családi pótlék. Nem jár családi pótlék július—augusztus hónapokra az után a gyermek után, aki mar június hónapot megelőzően megszakította tanulmányait. A középfokú oktatási intézmény utolsó évfolyama május hónapban befejeződik, ennek ellenére még június hónapra jár a családi pótlék, mert ebben az. esetben tanulmányokat folytatónak kell tekinteni a gyermeket. A szakmunkástanuló gyermekeknél a szabály a következő: a szakmunkástanulótanviszony mindig az év szeptember 1. napjától a következő év augusztus 31. napjáig tart. A biztosított a szakmunkástanuló gyermeke után legtovább a második évfolyam végéig, vagyis augusztus 31-ig jogosult családi pótlékra. Ha a gyermek a középiskolai tanulmányok befejezése után létesít szakmunkástanuló viszonyt, utána is a 19. életévének betöltéséig jár a esaládi pótlék. Ha a tanviszony év közben megszakad, a családi pótlék annak a hónapnak az utolsó napjáig jár, amelyik hónapban a tanulmányait abbahagyta. A harmadéves szakmunkástanuló után családi pótlék nem jár, a családi pótlék folyósítását a második év végével, vagyis augusztus 31-vel még abban az esetben is meg kell szüntetni, ha a gyermek a 16. életévét még nem töltötte be. Ugyancsak nem iár családi pótlék a szakmunkástanuló-otthonban elhelyezett gyermek után. Nem jár a családi pótlék a szakmunkástanuló-otthonban elhelyezett gyermek után az év közben az őszi és a tavaszi szünet idejére sem, még akkor sem, ha a szabadságot a gyermek szüleinél tölti. A nyári tanulmányi szünidőt szülői háztartásban eltöltött szakmunkástanuló után — egyéb feltételek esetén — jár a családi pótlék. Ha a szülő a nyári szünetet követően igazolja, hogy a tanulóotthonban elhelyezett gyermeke a nyári szünidőt az ő háztartásában töltötte, utólag jogosult a két hónapra a családi pótlékra. Az állami gondozott gyermek után sem jár a családi pótlék, mert a gyermeket ez idő alatt is állami gondozottnak kell tekinteni. Dr. V. M. Marcell, kis barátom akkorát sóhajtott az évzáró ünnepségen, hogy egy kisebbfajta zivatar előszelének vélte volna egy ügyes meteorológus. A megkönnyebbülést jelző szusszan tás azonban korántsem annak szólt: na végre, vége „úgy általában, mindenestül" az évnek csupán abbéli örömét fejezte ki, hogy elmúlt feje fölül az ecsetvásárlás gondja. Elátkozta ugyanis a rajzórákat, amelyekre elveszett iskolaecsetek helyett hasztalan próbált újat beszerezni — legális úton; lopni meg ilyen korban, úgy vélte, nem illik... Tudjuk, kevés az iskolaecset, mondja a szegedi ecsetgyár igazgatója, s ez esetben ő a legilletékesebb, hisz Magyarországon csak a szegedi gyár készíti a kisdiákoknak oly nélkülözhetetlen pemzliket. Mi sem egyszerűbb, mint azt mondani, ha kevés, gyártsanak többet, elvégre keresik a vevők, s ha keresik el ls kel, akkor meg érdemes gyártani. Elvben ő is egyetért, ám kiderül, hogy nem kedv kérdése, s még csak nem is a felismerés hiányáé. Az a baj, hogy kevés a lakatos. Nem tévedés, szó sincs elírásról, és senki ne higgye, hogy összetévesztettem a szakmákat. A gyárban ugyanis a munkaerőhiány (amely részben az alacsony bérszínvonal következménye is) cseppet sem üdvös következményeként a kereskedelemnek szállítandó áru termelésében jelentős lemaradás van. Mfután több ecsetet gyártó új dolgozót nem lehet „előállítani", más megoldást kerestek: a dolgozónál többet tudó automatát szerkesztenek. Míg egy dolgozó egy műszakban 4—4 és félezer ecsetet képes elkészíteni addig az automatát 18— 20 ezer kész munkadarab hagyja el. Illetve csak hagyná, ha lenne már ez a csodagép. De nincs, mert nincs, aki csinálja. A gyár saját kivitelezésű fejlesztése akadozik, mert az egyébként is sok, precíziós karbantartó munkát igénylő gépparkhoz is kevés a szakember. S bármennyire is izgalmas és értékes szakmai feladat egy új gép elkészítése, nem jut rá idő —, mert nem jut rá szakember. Volt, de nincs. Ujat felvenni toborzással, csábítással tilos. Marad hát a lemaradás, meg a jó ötlet — parlagon, és az én Marcell barátom aggódva néz az új iskolaév elé. Csupán abban bízik, hogy nyáron majd csak kap a vékonyka festékmaszatolóbói; hacsak nem teszik kötelezővé a napközis táborokban. Mondhatnánk, hogy enynyit a gyárfejlesztés fejlődési rendellenességeiről, s elintézhetnénk annyival: nem olyan egyszerű manapság jó vasas szakembert szerezni, annál is inkább, mert ez nem filléres dolog. Filléres viszont az, amely miatt ugyanebben a gyárban egy — nem is itthon készített, szóval import — automata áll, Ez persze még nem lenne baj, mert ez is eredmény, s jó fél éve jómagam írtam meg, hogy „beállították" az automatát, de hát azóta akár dolgozhatna is a majdnem 4 millió forintot érő gép. Ha dolgozna, egy év alatt másfél millióval több lapos lakkeesetel adhatnának a boltokba a szegedi ecsetgyérból. Merthogy ez a fajta is kevesebb, mint ami kéne. De hát érthető: mindenki most akar festeni, nyáron, szezonban. Itt az automata, ötödmagával érkezett, s míg a többi más müveletet végző (ecsethüvelygyártó, nyelező) szerkezetek mindenki megelégedésére jól szolgálják a termelést, ez „csak áll és néz". Mert hát nem kap papirt. Kellene neki egy kicsi keménypapír-lapocska, úgy nyolc-tíz négyzetcentiméteres darab — minden ecsethez. Tudja ezt az ecsetgyártó szakember, el is megy a papíriparhoz, mondja, milyen, miféle az a papír, amely neki kell, a papírgyártó bólint is, merthogy gyárt olyat, de az automata ettől még nem megy. Papír nincs. Csak táblában, a gép viszont tekerccsel tud dolgozni. Vágják fel, tekercseljék össze, és adják el, mondja — akárki. Nem! Ezt mutatja a jelenlegi helyzet. Évi 13 tonna papír tekercsben van, üzlet a magyar iparnak. Ennyire volna szüksége az ecsetgyárnak .., Az automata áll. Nincs papírszelet, amely a 18—20 forintos ecsetekbe építve darabonként 2—6 fillér értéket képvisel. Filléres ügy, ám úgy látszik, nem filléres a nyugati kereskedőnek. Az ugyanis fog szállítani Szegedre tekercspapírt. A gyár igazgatója is felsóhajt: megkapták az importengedélyt. Ha a nyugati cég friss lesz. mielőbb megjön a tekercspapír. Ágaskodik bennem a kíváncsiság. Nem lehetett volna olyan csodagépet behozni, amely táblapapírral is működik? Azt mondják, nincs ilyen. Hát azt, hogy valahol valakik elvágnák csíkokra azt a táblapapírt és feltekercselnék? Erre nem mondtak semmit. Csak 4 tény beszél: importgéphez import papír. „Hazait kiváltó import!" Nem lehetne mégis fordítva? Esetleg... I. ós.