Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-06 / 156. szám

Péntek. J979. július 6. 3 Szegeden tartotta ülését a IQf niizelfsíp Tegnap, csütörtökön Szegeden, a Hungária-szálló különtermében ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának nőbizottsága. Részt vett a megbeszélésen Kónya Sándorné és Keresztúri Istvánné, a megyei pártbizottság munkatársa. A megnyitó után dr. Farkas Miklós, a Csongrád megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége titkárhelyettese ismertette a Csongrád megyei szövetkezetek munkáját, eredményeit, tennivalóit Ezután a résztvevők szóbei {kiegészítőt fűztek a kiadott írásos anyaghoz, amelyben a megye téeszeiben, szakszövetkezeteiben dolgozó nők életéről, munkájáról számolt be dr. Bodó Istvánné főmunkatárs. A hasznos és ésszerű javaslatok után Keresztúri Istvánné, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya képviseletében szólt a nőpolitikái határozat végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, majd a jövőbeni tennivalók közül ismertetett néhányat Hangsúlyozta, hogy a munkaerő-átképzés és az -átcsoportosítás sikeréért már most számításba kell venni a hatodik ötéves terv várható változásait, a hatékony, az ésszerű és egyben korszerű munkaerő-gazdálkodást. A zárszó után a bizottság tagjai megtekintették a mihályteleki Üj Élet Tsz-t. Ma, pénteken Csongrádon folytatja munkáját a TOT nőbizottsága, ahol az ügyintéző szervezet két ülés közötti nőpolitikái munkáját és a TESZÖV-nőbizottságok munkamódszerét értékelik. Vasutasok kitüntetése A 29. vasutasnap első, hivatalos eseményeként csütörtökön megemlékezést és kitüntetési ünnepséget tartottak a Nyugati pályaudvar utasellátó éttermében. Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója mondott ünnepi beszédét. A vasutasnap alkalmából 289 dolgozót tüntettek ki. Az ünnepségen Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter a kiválóak között is élen járó 50 dolgozónak adta át a Kiváló Vasutas, 75 vasutasnak pedig a Kiváló Munkáért kitüntetést. A miniszteri és a vezérigazgatói dicséreteket az igazgatóságokon, az üzemek vasutasnapi megemlékezésein adják át, az arra érdemes dolgozóknak. Szergej és Nurml M ozdonyklin i ka — Ez a görbe vas, ez a lapátjárás, ez a puttony. Mozdonytörténelmet tanulok Bank Jánostól, aki — soha sem gondoltam volna, hogy öreg gépeket így lehet szeretni — olajos kezével megsimogatja a százesztendős mozdony alkatrészeit, ahogyan sorra bemutatja őket — Múzeumba kerül — mondja. — Hová? — Csak képletesen mondtam a múzeumot. Pár hét múlva, amikorra végzünk a kicsino6ításával, kikerül a Nagyállomás előtti térre. Utazik még egyet, utoljára. Nézem a vezetőállásban az eloxidálódott fémtáblát, rajta a mozdony személyi száma; 326274, és egy adat is: sebessége 45 kilométer. — A Szergej százzal mehet — mondja Bank János —, de tudna többel is. — Szergej? — Minden mozdonytípusnak van beceneve. A gőzösök közül például a 424-es a Bivaly névre hallgat. Nálunk. A dunántúli vasutasok Nurminak hívják. Az M 62es mozdonyt hívják Szergejnek. — Bivaly, Nurmf... Találó elnevezések. Erősek, gyorsak, kitartóak. De ők is múzeumba kerülnek nemsokára. — Becézni szeretetből szoktak. — Persze. Maga szerint nem szeretetre méltóak ezék a gépelc — Talán. Nem tudom. Nézzünk körül, utána megmondom. És megyünk, pontosabban szólva kapaszkodunk, mert mozdonyra felmászni nem is olyan könnyű dolog. Fenn Szőke József dolgozik. A kilométerórát javítja. — Én is a Béke brigád tagja vagyok — mondja —, hetvenben kerültem ide. Egy darabig betanított munkásként dolgoztam. — Miért lesz vasutassá valaki? — Nem tudom. Én azért lettem vasutas, mert az volt az apám is. Sok dinasztia alakult ki nálunk itt a műhelyben. — Harminc éve dolgozik itt. Így gondolta ezt mindvégig, minden egyes napon'' — Lett volna értelme másként? Nehezen tudnék válaszolni, nem is várja, hogy mondjak valami közhelyet. Megyünk tovább. — Na, látja ő a Szergej, aki pedig éppen az akkumulátorait ellenőrzi, Kmacz József, a legfiatalabb brigádtagunk. Csabán tanulta a szakmát. -r Hogyan lehet — kérdezem — kiszerelni ebből a gépből az akkumulátort? Nagynak látszik, nehéznek. •— Nehéz? Mázsa darabja. Azért kikapja valamennyiünk. — Hogy? — Szívvel, lélekkel — és hasizommal. A karunk sem marad tétlen. — Jó itt? — A rekonstrukció után, jobb lesz. Nemsokára megépülnek az új csarnokok, nem kell annyit a szabad ég alatt dolgoznunk; jó lesz. Bank János a Béke szocialista brigád vezetője valaha villanyszerelőként kezdte. Ezt Kiri István műhelyfőnök árulta el róla. Nekem máshonnét is ismerős a neve. — Fociztam. Kezdetben az SZVSE-ben, később 13 évig az Alsóvárosban, a fűtőház csapatában. — Mondja, van alapja annak a közszájon forgó legendának, hogy itt a vontatási főnökségen mindenkinek volt, vagy Van köze a focihoz? — így igaz. Kiri István sportköri elnök, Szőke József az ifjúsági csapat edzője, én játszottam a csapatban, és szinte mindenki tagja az egyesület baráti körének. — Fontos dolog ez? — Az. A sport nemes. Közel hozza egymáshoz az embereket', küzdeni tanítja. A napi munkában is erre van szükség. Egy focicsapatbél sohasem megy el. aki már öt, hat évet együtt hajtott a haverokkal. A fűtőházból sem mennek el a régi dolgozók. Ez a lényeg. — Pedig ez nem tartozik azok közé a munkahelyek közé, amelyeken könnyen lehet keresni a pénzt... — Nézzen körül, maga is láthatja. És azt is, hogy itt mindig tanulni kell. Jön egy új mozdony, meg kell ismerkedni vele, mert olyan nem fordulhat elő, hogy egy gép nem indul ki innen időben. A vonatoknak menni kell! — És mennek — ezt Lóki Béla. a vontatási főnökség vezetője mondja —, mert ez a munkánk, mert vasutasok vagyunk. — Mit jelent vasutasnak lenni? — Megszállottságot. — És azt — ezt Bank János jegyzi meg —, hogy csapatot alkotunk, ugyanolyat, mint annak idején az alsóvárosi pályán. Itt mindenki labdába rúghat. — Mielőtt elmegy, feljön a Szergejre is? — kérdi Kiri István. — Föl. Hű, de meleg van itt! — Több mint hatvan fokos. Ezeken a gépeken már olyan berendezés is van amelyik előre jelzi a vezérnek, hogy milyen színt mutat a pályán az a jelző amelyiket nem is látja még. A berendezést láttam, működésének magyarázatára nem vállalkozom. Magyarázták, de nem értettem meg pontosan. Egy táblára viszont emlékszem. Ez állt rajta: engedélyezett sebessége 100 kilométer, s meg is kérdeztem: — Az előbb az öreg mozdonyban jártunk, az negyvenöttel tudott menni, ez százzal. Ennyi a különbség? ' Bank János elgondolkodott egy rövid ideig, aztán azt mondta: — Nem. nem ez a különbség, vagy nincs is különbség. A vasút lénvegét nézve nem változik Szolgálták régen az apáink, ma mi szolgáljuk. holnap pedig a fiaink. Az én egyik srácom is itt dolgozik ... Petri Ferenc 1 HB uze régi vaskalappal É

vente az országban ezer, ezeregyszáz között van azoknak az úi üzemeknek, nagyobb műhelycsarnokoknak a száma, ahová kemény elhatározásokkal. friss eszköztárral, sokféle reménynve! telepednek be működtetők, használók, tulajdonosok, ám olykor visznek magukkal valamit. amit nem kellene; a régi vaskalapot. Figyelemre méltó eredményekre jutott az az üzemszociológiai vizsgálat, amelynek célja annak felderítése volt. miként változnak a műszaki-technológiai feltételek átalakulásával a vezetési, irányítási, végrehajtási kapcsolatrendszerek és módszerek. Az elemzés sajnálatosan azt állapíthatta meg, hogy az eszközök adta környezet gyors, vagy éppen alapvető átformálódását rendkívül lassan, vontatottan követi az új környezet kívánta szervezési, irányítási módszerek bevezetése. Amit nem ment. de magyaráz, hogy az üzemi közgondolkodás sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a holt eszközök milyenségének, mint az eszközöket működtető emberi csoportok szervezettségének. irányítottságának. Kevésbé szakszerűen: az új eszközök varázsa elföldi. hogy minden maradt a régiben. ami a szemlélet- és gondolkodásmódot. a vezetési stílust a feladatok kiadásának. végrehajtásának és ellenőrzésének rendjét illeti. A művezető ugvanúgy szaladgál anyag és szerszám után. mint korábban, a gépmunkások a hagyományoknak megfelelően vedlenek át időnként anyagmozgatókká, s az üzemvezető, mint addig, most is zsebből irányít, átnyúlva a művezetők feje felett, egy-egy feladatot hol a fontosak közé emelve, hol a lényegtelenek közé lökve. Kézenfekvő: az új környezet új gondolkodásmódot kíván, mert a környezetben rejlő többlethatékonyság csakis így szabadítható fel. Kézenfekvő lenne ez a fölismerés, ámde: a megszokás nagy úr. Ha elbodogultak a régi műhelyben az említett módszerekkel és stílussal, akkor miért kellene most valami mást keresni. hiszen — lám, a népi bölcsesség is ezt sugallja — járt utat a járatlanért el ne hagyj... Ami a különféle bölcsességeket illeti, azokból bármilyen esetre, helyzetre akad vékára való. S mert az új üzemben nem bölcselkedésre — nem ilyen, a feketét fehérre mosó okoskodásra — van szükség, hanem — és ^lapvetően — gazdaságos termelésre. Tudomásul kellene venni: a fejlesztőmunka nem ér véget a dologi javak elhelyezésével, próbaüzemével, átadásával és átvételével. A fejlesztőmunkának — az új üzem tényleges elkészültének — az a végpontja, amikor megteremtődött emberek és eszközök bonyolult, sok ágra bomló kapcsolatrendszere, egyrészt az emberek, másrészt az eszközök közötti munkamegosztás figyelembevételével. Annak mérlegelésével: a minőségében más környezet milyen minőségében más cselekvéseket kíván. Helytelen lenne úgy gondolkozni, hogy a régi vaskalapnak inkább csak lelki — pszichológiai — hatásai vannak, azaz a rossz beidegződések következményei csupán a gondolkodásmódban érhetők tetten. Ismét, mint bevezetőben, vizsgálati tapasztalatokra hivatkozunk. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium már hosszabb ideje működő nagyberuházások hatékonysági eredményeit elemezte. Azt állapíthatták meg a két szerv munkatársai, hogy a számított és a tényleges hatékonyság a szóban forgó üzemek csupán 18—20 százalékánál áll közel egymáshoz. Másutt jelentősek az eltérések, de mindenkor a ténvleges hatékonyság rovására. *A főbb okok között előkelő helyen szerepel a megváltozott környezethez igazodó irányítási. szervezeti, szervezési keretek kialakításának elmulasztása, azaz annak a gyakorlatnak a makacs léte. hogy az új feltételekből elavult módszerekkel szeretnénk a sikert kipréselni. Ez pedig nem megy. Oly annyira nem, hogy az új technológiai berendezéseknél az úgynevezett beépített kapacitások — a lehetséges termelőképességek — felét (!)„ kétharmadát érik el csupán a valóságos teljesítmények, s jó néhány termelőhelyen a régi eszközök hatékonysága kedvezőbb, mint az új. kor-, szerű — és drága —, nagy termelékenységű berendezéseké! / M

eghökkentő tény e'z, s talán nem is maga az ellentmondás teszi azzá, hanem gyakorisága, általános jellege. Idejét múlt megszokásaink. családi körben, nem többek mosolyogtató rigolyoknál. magánügynek számító maradiságnál. Megszokásaink a termelés, a gazdálkodás körében már' lényeges veszélyforrások, változtatási készségünk lassúsága, új iránti befogadóképességünk hiánya vagy szerény mértéke döntő akadálvává válhat a fejlesztési kiadások megtérülésének, a remélt haszon bevételezésének. Lázár Gábor KKEB-vizsgálat tükrében A lakosság bútorellátása A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság szakértői, társadalmi munkatársai a korábbi vizsgálatokat követően a közelmúltban ismét fölmérték a bútorellátás helyzetét. Hat és fél esztendő változásait regisztrálták, mérlegel ve-elemezve: volt-e foganatja korábbi javaslataiknak, s az idevágó rendeleteknek. Megállapították, hogy a bútor 1975-től nem hiánycikk. Nőtt is a forgalom, 1977-ben már 25,5 százalékkal nagyobb mennyiséget adtak el belőle, mint 1972ben. Az eladott bútorok értéke pedig 65,3 százalékkal volt nagyobb, meghaladván a 8 milliárd forintot. Bár e növekedésben része van aá árak alakulásának is, elsősorban azt jelzi, hogy a vásárlói igény is változott: a tetszetősebb, értékesebb darabokat, garnitúrákat keresi a vásárló. Lassú javulás tapasztalható a bútorok minőségében, erről tanúskódnak a minőségellenőrző szervek, intézetek vizsgálatai. A KERMI félévenként más-más megyében ellenőrizte a bútorok minőségét, nagyító alá véve azt is, hogy a csomagolás, a szállítás és a belső árumozgatás során milyen rongálódásnak van kitéve a bútor. A raktárba, boltba érkezett minőséghibás bútorok értéke a bútorforgalom értékének 4,5 százaléka, s ez többnyire nem a hanyag gyári munka következménye, hiszen ott csökken a selejtes áru aránya, nő viszont a szállítás alkalmával megsérült bútoroké. Felgyorsult a bútoriparban a gyártmányfejlesztés: az új — egy-két éve gyártott — termékek részesedése a teljes termelési értékből csaknem egyharmados. Rávilágított a vizsgálat arra is, hogy a minta utáni előjegyzéses vásárlás elterjedését hátráltatja, hogy az iparban és a kereskedelemben is kevés a raktár. A bútorellátás helyzetképét mérlegelve a KNEB javasolta az illetékes minisztereknek, hogy dolgozzanak ki sokoldalúan összehangolt intézkedési tervet a feltárt hibák megszüntetésére. Az egyik legsürgetőbb, legfontosabb feladat: gördülékenyebbé. gyorsabbá, „kíméletesebbé" tenni a szállítást. Jókora nyárfarönkckbül váló atják a munkához szükséges faanyagot Rakodólapok külföldre A DEFAG szegedi fűrészüzemében gyártott, a nemzetközi szabványnak megtelelő rakodólapok igen keresettek külföldön. Évente 130—140 ezer darabot exportálnak belőle az üzemből a nyugati országokba. Méretre vágott lécekből szerelik össze a rakodólapokat V.