Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

10 Vasárnap, 1979. július 29: A Szovjetunió népeinek nyári spartakiádja Visszafért, mert úgy érzi... Beszélgetés Bodó Antallal Sportműsor SZEOL AK— DÉLÉP SC döntő a Porcelán Kupáért Birkózás FnM Géza-emlékverseny, SZVSE-sportcsarnok, 9. Labdarúgás Porcelán Kopt elnererésű torna a SZEOL AK. a DÉ­LÉP SC, a HMSE és a H. Porcelán együtteseinek rész­vételével. 15.3®: mérkőzés a S. helyért; 17 óra: a pén­teki Játéknap győzteseinek döntő összecsapása. Hódme­zővásárhelyen, a várod sta­dionban. Tegnap az utolsó magyar birkózó Németh Sándor, a Csepel versenyzője is befe­jezte szereplését Moszkvá­ban. A 4. fordulóban szom­baton a szovjet Grigorjewel mérkőzött, aki gyorsan 8 pontot ért el, majd a máso­dik menet végén a bírók ki­látástalannak, és főként passzívnak látták a harcot Németh oldalán — leléptet­ték. A magyar birkózó te­hát helyezetlen maradt. * Szombaton a CSZKA egvik csarnokában lépett a kötelek közé a nehézsúlyban Lévai István, a szovjet Jakovlev ellen. A magyar bajnoki cím védője valamennyi menetben jobb volt, mint ellenfele, s egyhangú pontozással nyert is. Lévai ezzel már a négy, kőzött van, tehát érme már biztos. A magyar öklöző kő­vetkező ellenfele is szovjet sportoló: Skub. * Az úszóversenyek során 200 m-es férfi vegyesen a 19 éves szovjet Európa-baj­nok Alekszander Szidorenko remekelt. Hatalmas iramot diktált, s végül is új Európa­rekorddal 2:03.46 p nyert, mindössze 17 századdal ma­radt el az amerikai Vasalló világcsúcsától. Szidorenko sa­ját 2:05.24 p-es Európa-re­kordját szárnyalta túl. * Mítiesiben — itt vannak a lövészversenyek — sikerrel mutatkozott be az első ma­gyar. A puskások 60 lövéses fekvő számában Papp Lajos, 596 körrel hatodik lett. A győztes bolgár Matov 598 kört lőtt. Tenisx Taróczy a döntőben Hilversumbsn a holland nemzetközi teniszbajnoksá­gon szombaton délután leját­szották a férfi egyes elő­döntőket Hírügynökség! jelentések szerint Taróczy Balázs drá­mai küzdelemben, öt játsz­mában győzte le a csehszlo­vák Kodest: Taróczy—Kodes 4:6, 6:3, 7:5, 6:7, 6:3 A másik ágon a csehszlo­vák Smid a nyugatnémet Pinnert verte 5:7. 6:3, 6:1, 6:1 arányban, s így 6 lesz Taróczy ellenfele a vasár­napi döntőben. Áki úszni tud, életet menthet Az országos statisztika igen szomorú képet fest az utób­bi évek halálos kimenetelű vízi baleseteiről. Sajnálatos ténr az is. hogy megvénk „előkelő helyet" foglal el a rangsorban. A Tisza már ja­nuárban elnyelte első áldo­zatát. Megyei szinten jelen­leg több mint félszáznál tar­tunk. (Az országos átlag évente 300—350 fő!) Folyó­inkban. tavainkban és kubik­gödreinkben sok általános is­kolás korú gyermek is ha­lálát lelte. A szomorú ada­tokhoz az úszni nem tudás legalább olyan mértékben hozzájárul, mint a szabályta­lan fürdőzés, vagy a virtus­kodás. Sajnos, nem kevés kí­vánnivalót hagy maga után az úszásoktatásunk, pedig a sportág elterjesztését alap­jainak kiszélesítését egész test- és mozgáskultúránkra gyakorolt értékes hatásai mi­att társadalmi és ifjúságpoli­tikai kérdésnek kell (kelle­ne!) tekinteni. 1975-ös ada­tok szerint az ország lakos­ságának csak 10—12 százalé­ka tudott úszni. Ez indokolta az oktatási miniszter által kiadott irányelvet, mely sze­rint: ... A táhuló Ifjúság kö­telező testnevelésében, vala­mint az egyéb szervezeti ke­reteken belül folyó úszások­tatás kiszélesítésével meg kell teremteni annak lehető­ségét. hogy az egész Ifjúság megtanulhasson úszni ... Az immár két éve kiadott Irány­elv nem érte el a várt ha­tást. amiben nem kis szerepé van a szakemberhiánynak. Ehhez nyújtott hathatós se­gítséget az OTSH elnöke ál­tal kiadott 4/1979. OTSH sz. rendelet, amely kiszélesíti az MTSH-k hatáskörét a szak­emberképzésben. és külön felhívja a figyelmet az óvó­nők és az általános iskolák pedagógusainak oktatására. A megyei testnevelési és sporthivatalnál Fekete Lász­ló oktatási főelőadó már ko­ra tavasszal hozzálátott a tö­megsport jellegű úszásoktatás alapjainak megteremtésé­hez ... — A munka kezdetén a következő mottót állítottam magam elé: Aki úszni tud. életet menthet — kezdte a beszélgetést Fekete László. — A rendelkezésünkre álló 39 edző megyei szinten kevés elképzelésünk megvalósításá­hoz. ezért valamennyi test­nevelő tanárt és az úszás iránt érdeklődő pedagógust szeretnénk felkészíteni a sportág oktatására. Tanfolya­mokat szervezünk, ahol a legmagasabb szinten kvali­fikált főiskolai tanárok tart­ják az előadásokat. (Azokból a tárgyakból, melyekből ál­lamvizsgáztak a pedagógusok, nem tartunk oktatást.) Amennyiben a megyei, a vá­rosi és a járási művelődés­ügyi osztályok megfelelően támogatják az elképzelést, a jelentkező pedagógusok 10 konzultáció és kéthetes gya­korlati táborozás után segéd­edzői oklevelet szerezhetnek. Aki alapfokú képesítést igé­nyel. az pedig az oktatói tan­folyamunkon vehet részt. — Hiába lesz megfelelő szakembergárda, ha nem tud­ják biztosítani a létesítmé­nyeket. — Ezt a problémát is meg­oldottuk. mivel a járási sportfelügyelőség öt körzetet jelölt ki. ahol megvannak a feltételek. (Szeged. Ásottha­lom. Kistelek. Mórahalom. Sándorfalva.) Szegeden fő­ként a tiszántúli községek gyermekei vesznek részt A foglalkozásokra autóbusszal, kisérő pedagógusok felügye­lete mellett szállítják a ta­nulókat. Egy-egy tanfolyam ideje két hét. a részvételi díj pedig — a területi viszo­nyoktól függően — 150—200 forint. A nagyobb hatékony­ság érdekében 15—20 fős csoportokkal foglalkoznak a szakemberek. — Hogyan összegezni az idei év tapasztalatait? — Tavasszal kezdtünk a kampánvszerö munkába. ezért hiba lenne messzeme­nő következtetéseket levon­ni. De az már most meglepő, hogy a szegedi járás többet tett. mint az egész megye együttvéve. (Több mint 1300 jelentkezőjük volt. ennek 10 százaléka óvodás korú!) A tanfolyamok szükségszerűsé­gét egyre inkább felismerik Szentesen. Csongrádon. Ma­kón és Vásárhelyen. Szege­den nedig a SZEOL AK és a DÉLÉP foglalkozik szerve­zett oktatással. — Milyen változtatásokra lesz szükség a jövőt illető­en? — Szeretnénk, ha az em­lített művelődésügyi osztá­lyok komolyabban vennék és az eddigieknél lényegesen nagyobb szívügyüknek tekin­tenék a kezdeményezésünket. Amennyiben ezt sikerül el­érnünk, Csongrád megye ál­talános iskolás korú fiataljai­nak 80—90 százaléka nem csak „papíron" fog tudni úszni. Jó hozzáállás esetén már szeptembertől be lehet­ne építeni ezeket a tanfolya­mokat az általános Iskolák éves programjaiba. (Ezt egyébként meghatározta az oktatási miniszter irányelve is, melyben kifejtette, hogy az 1975—76-os ^tanévtől kez­dődően célszerű megindítani, és a feltételektől főggően, a következő tervidőszakban mind szélesebb rétegekre ki­terjeszteni a 6—8 éves tanu­lók úszásoktatását.) Amikor ezeket a terveinket sikerül megvalósítani, hozzákezdünk az óvodás korú gvermekek oktatásához fs. Ennek helyes­ségét nagyszerű külföldi pél­dákkal tudjuk alátámasztani, mivel a Szovjetunióban már évek óta foglalkoznak a cse­csemők úszásra tanításával. (Orvosilag bizonyított tény. hogy » vízzel „barátságban levő" csecsemők négyszer egészségesebbek, mint ha­sonló korú társaik. Pavlovics László Elektronikus sakk Már a számítógépek első nemzedékének a korszaká­ban, az elektroncsövekből álló gépmonstrumok arra csábították a matematikuso­kat. hogy „megtanítsák" a gépet a sakkjátékra. Első pillantásra egyszerű feladat­nak látszik a számítógépnek ez a fajta beprogramozása, valójában azonban rendkí­vül bonyolult: a játék lehet­séges folytatásának a száma ugyan elvileg minden újabb lépésben meghatározható, de ennyi variációt még egy szá­mítógép sem tud végigcsi­nálni. Egyszerűsítést jelentett azonban, hogy a gépek prog­ramját a sakkozó ember gon­dolkodásmódjához közelítet­ték. Egy általános sakkjátsz­mában minden állásból kb. 30 folytatás képzelhető el, tehát az első válaszlépésben 30X30. kereken 1000 variá­ció várható, a második vá­laszlépésben pedig már egy­millió változatot kellene a gépnek megvizsgálnia ah­hoz, hogy kiválassza a leg­jobb megoldást. De a sakk­mester sem veszi figyelembe a sakktábla minden kocká­ját, legfeljebb 10—16 kocká­ra összpontosít, igaz, hogy ezen több lépés variációit előre kombinálja, összesen csak 3—4 figurát mozgat képzeletben, amikor végig­gondolja a lépésvariációkat. Fél órája beszélgetünk — mindenről, csak a birkózás­ról nem. Szeretettel beszél édesapjáról, aki belenevelte a sport szeretetét, öccséről, Gáborról, akivel ismét együtt készül a nagy fel­adatokra. őszinte lelkesedés­sel bizonygatja, hogy sokat vár a klubcserétől, mert ezer szállal kötődik a városhoz; itt ismerkedett meg jelen­legi edzője, Benkő Gyula irányításával a sportág alap­elemeivel; itt végzi tanul­mányait (a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola III. éves testnevelés—földrajz szakos hallgatója); Itt van az igazi hátországot jelentő szülői ház. — öt évet töltöttem Bu­dapesten, sokat tanultam a Bp. Honvéd „műhelyében", és az életben egyaránt. Sze­retettel fogadtak a SZEOL AK-ban. ősztől nappali ta­gozaton folytatom tanulmá­nyaimat, egyszóval Szege­den szeretném megalapozni a jövőmet, öt év után haza­érkeztem ... ... Bodó Antal 1966-ban, 8 éves korában a 624. számú ITSK-ban kezdte sportpá­lyafutását. Amikor először szőnyegre lépett, éppúgy bi­zsergett benne a harci kedv, mint amikor odahaza Gábor öccse ellen próbálgatta az erejét. 1970-ben már az SZVSE igazolt versenyzője, négy év elteltével pedig az ország legjobb, legerősebb együtteséhez, a Bp. Honvéd­hoz kerül, ahol az olimpiai és világbajnok Varga János lesz az edzője. A kitűnő adottságokkal rendelkező, 181 centiméter magas, 100 kg súlyú, szőke fiú jó tanít­ványnak bizonyul. Annak rendje és módja szerint „leápolja" a hazai Ifjúsági mezőnyt, 1977-ben 19 éves korában pedig a juniorok meg a felnőttek között bi­zonyítja tehetségét, hovato­vább klasszisát: a Székes­fehérvárott megrendezett or­szágos felnőtt kötöttfogású birkózóbajnokságon arany­érmet nyer. a junior világ­bajnokságon, Las Vegasban és a szófiai Universiadén bronzérmet akasztanak a nyakába. Eredményei alap­ján a 6. helyet foglalta el a világranglistán. 1977 tehát a nagy kiugrás éve volt. 1978: a finnországi Ouluban a ju­nior Európa-bajnokságon újabb bronzérem. Tagja az olimpiára készülő váloga­tottnak, egy kellemetlen sé­rülés azonban jó időre lepa­rancsolja a szőnyegről. — A technikás, vagy az erős ellenféltől tart jobban? — Az előbbitől. A techni­kás ellenfélnek mindig akadnak meglepő húzásai, ritkán lehet kiszámítani, hogy mire készül. — Eddigi legfélelmetesebb ellenfele? — Talán a bolgár Petkov. Technikás is, erős is. — Legemlékezetesebb mér­kőzése? — Kettő is van. A szófiai Universiadén 24 óra lefor­gása alatt megjártam a mennyországot és a poklot A román Savint 26 másod­perccel a találkozó befeje­zése előtt két vállra fektet­tem. A közönség fergeteges ünneplésben részesített­Másnap a hazaiak kedven­cével. Petkovval birkóztam. Ellenfelem nyert, én pedig lógó orral mentem az öltö­zőbe. — Kit tart a ma legna­gyobb birkózóegyéniségnek.? — A szovjet Nyikolaj Bal­bosint Veié még nem bir­kóztam. alig várom össze­csapásunkat — Minek köszönheti eddi­gi eredményeit? — A szakemberek szerint kellemetlen stílusomnak. Az alapfogásokat mindkét ol­dalra megcsinálom, azonkí­vül állapdó rohamokkal Igyekszem felőrölni ellenfe­lem erejét. — Miben kell még javul­nia? — Több gondot kellene fordítanom a védekezésre. Bodó Antal — Kedvelt fogásai? — A válldobás, a bal ol­dalra végrehajtott hátraesés és a billentés. — Az utóbbiról hallhat­nánk bővebben? — A billentés bolgár ta­lálmány. lényege: a táma­dó lendületét kihasználva földre viszi az ellenfelet. Petkov ellenében is sikerrel hajtottam végre ezt az ak­ciót — Előfordul, hogy harag­ból birkózik? — Ekkora előnyt nem ad­hatok az ellenfélnek. Düh­ből birkózva mindig követ el ostobaságokat az ember. A harag rossz tanácsadó a szőnyegen. — Leghőbb vágya? — Részt venni a moszk­vai olimpián. Attól a pillanattői fogva, hogy 8 éves korában lement a birkózóterembe, nem is­mert más célt mint győzni, legyőzni mindenkit a világ legjobbjának lenni Ez a makacs győzni akarás haj­totta fel szeretett városából Budapestre, a Honvédhoz, miként öt év elteltével azért tért vissza a Tisza-partiára, mert úgy érzi: az eredmé­nyes olimpiai felkészülés va­lamennyi feltétele Szegeden biztosított Búcsúzásunkkor eszembe jutották egy idős szakem­ber szavai: . . És vannak tehetsé­gek, akik szorgalmasak, megértik a ma követelmé­nyeit Ezekből lesznek az olimpiai bajnokok. Ilyenek­kel öröm a munka." Moszkva, s a többi nagy verseny előtt sok örömteli napot kívánunk Bodó An­talnak és — edzőinek. He­gedűs Csabának és Benkő Gyulának. Thékes István Előkészületi mérkőzésen Sz. SZEOL AK II. 5-0 (2-0) Hunyadi tér, vezette: Bör­csök. Sz. Dózsa: Makai (Pozsár) — Zódi, Bíró (Magyar), Emő­di dr., Nagy (Molnár) — Pó­csik, Pipicz, Szabó (Bánfi), Csomor — Ménesi (Kun), Kanász. SZEOL AK II: Nagy T. — Kádár. Forgács, Földeák (Gémes), Kertai (Pongrácz) — Repka, Hágelmann II. (Horváth), Zámbori — Vfgh, Papp, Wéber. Még csak 8 pere telt el a mérkőzésből, amikor Pipicz kapufáról kivágódó labdáját Kanász a kapuba helyezte, 1-0. Egyre inkább belelen­dült a Dózsa. A 20. percben Ződi nagyszerű kapáslövés­sel küldte a hálóba a lab­dát, 2-0. A vendégek gyors felfutásokkal igyekeztek za­vart kelteni a Dózsa védel­mében, nem sok sikerrel. Szünet után Kun beállí­tása új színt hozott a já­tékba. Az 58. percben Ződi adta be a labdát és Kun szép fejessel megszerezte a hazaiak harmadik gólját, 3-0. A 63. percben a labda is és Kanász is jól érkezett és Nagy F. tehetetlen volt a lövéssel szemben, 4-0. Gyors támadás futott a pályán a 75. percben, a SZEOL AK kauja felé. Nagyszerű labdát kapott Kanász, ald bomba lövéssel beállította a vég­eredményt, 5-0. A formábahozó időszakhoz képest elfogadható játékot nyújtott a Dózsa. A vendé­geknek is voltak helyezeteik, de a kapu előtt elügyetlen­kedték azokat. Imre László Szalai István elbúcsúzott az aktív játéktól Három hónappal ezelőtt irtunk Szalai Istvánról, a SZEOL AK labdarúgójáról, amikor egy makacs sérülés miatt már hosszú hónapok óta hiányzott a kezdőcsapat­ból. A beszélgetés során ki­derült, hogy műtétre lenne szüksége. Aztán a zárszó így hangzott: „Nem búcsúnak szántuk ezt a beszélgetést. Kívánjuk, hogy sérüléséből minél előbb felépüljön Sza­lai István, hiszen játékára még 34 évesen is nagy szük­sége van a SZEOL AK lab­darúgó-csapatának." Sérüléséből ugyan felépült, az aktív játéktól azonban mégis búcsúznia kellett A napokban belátogatott a szerkesztőségbe, megköszönte a sportrovat munkatársai­nak (!) azt. a segítséget ame­lyet. sportpályafutása során kapott a Délmagyarország­tól. Az aktív játékot abba­hagyta, nem vált viszont meg egyesületétől, hiszen a jövő­ben a SZEOL AK Ifjúsági II. csapatának lesz az edzője. Bizonyára — Szalai István igazán megérdemelné! — a közönségtől egy későbbi mérkőzésen búcsúzik majd. Igazi futballcsemegének szá­mító tervét említette, mely szerint a régi játékostársak­ból összeállított csapatában lépne pályára utoljára a Tisza-parti stadionban. A régi játékostársak közül csak néhány név: Gilicze, Gujdár, Bencze — Lancsa, Egervári, Virág, Palotás, Kutasi, Biri­nyi, Hojszák, Lazsányi, Pusz­tai, Kocsis Lajos, Kozma Mihály, Wenner, Garics... (A neveket olvasva nem is tűnik olyan gyengécske ke­retnek !) Reméljük, hogy az egye. sülét vezetése is minden se­gítséget megad Szalai Ist. vártnak, hogy a bucsúmérkő­zés úgy sikerüljön, ahogy azt megérdemli egy mindig szívvel-lélekkel és Szeged sportsikereiért küzdő labda­rúgó! B. U

Next

/
Thumbnails
Contents