Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-26 / 173. szám

4 Csütörtök, 1979. július 26. Az utolsó öntözőhajó Hajdanában a technika csodájának számított az az öntőzőhajó, amely az Alföldön utoljára dolgozott. Jelenleg a Hódmezővásárhelyi Főiskolai Tangazdaság atkaszigeti kerületében fedett dokkban pihenve várja, mi lesz a sorsa. Annyi bizonyos, hogy sok évtizedes hűséges szolgálat után nyugdíjazták, többé nem használják, de társaitól eltérően megmenekült a beolvasztástól. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum ugyanis nyilvántartásba vette és ezzel védettséget kapott. A szerencsés véletlennek, pontosabban szólva az 1976 évi aszályos nyárutónak köszönheti megmaradását. Akkor már kiselejtezésre ítélték, szét akarták bontani, de a rendkívüli szárazság még egyszer munkára szólította. A gazdaság gépészei, szerelői éjt nappallá téve megfeszített erővel felújították, üzemképes állapotba hozták, a gazzal benőtt csatornát pedig kubikosok tisztították ki, tették hajózhatóvá. Akkor indult utolsó útjára, hogy az aszálytól meggyötört szomjazó növényeket, kétszáz hektár kukoricát megmentsen a kiszáradástól. A kis hajó korát ma már aligha tudná valaki pontosan megmondani, csak latolgatni, találgatni lehet Minden bizonnyal túl van a negyvenedik életévén. Arra viszont még többen emlékeznek, hogy jelenlegi motorját közvetlenül a második világháború befejezése után egy tönkrement harckocsiból vették ki és szerelték bele. Ezért is csapott minden útján olyan zajt, hogy visszhangzott tőle a határ. A vasból készült öntöző alkalmatosság érdekessége, hogy nem propellerek hajtották, hanem vízsugarakkal kormányozták, az úszómű elején és végén, valamint oldalán levő csövek vízsugarai terelték megfelelő irányba. A legnagyobb teljesítményű öntözőcsövekből mindkét oldalra kilencvenkilencven méteres távolságra jutott el a víz vastag sugárban. A csatornát teljesen fel kellett tölteni, mert a berendezés óriási mennyiségű vizet fogyasztott. Mintegy négy kilométer hosszúságii vízi útvonalon közlekedett, és egyszerre negyven milliméter mesterséges csapadékkal árasztotta el a növényzetet. A valamikor legkorszerűbbnek ismert esőztetöberendezés üzemeltetése valójában sokba került, és a csatornahálózat rendszeres A kis hajó óriási vízsugarakat lövellt karbantartása ugyancsak rengeteg munkát adott a gazdaságnak. Mégis nagy hasznára volt az embernek, mert éltető vizével védte, óvta a termést. Hasznossága mellett, mint látványosság szinte lenyűgözte, ámulatba ejtette a szemlélőt. Amerre elhaladt, a vízsugarain megtörő napfény szivárványt varázsolt a mező fölé, ugyan olyan színpompásak, mint nyári esők után az égbolton látható természeti tünemény. Csupán méreteiben maradt el attól, de közelségénél fogva a kétszáz méteres miniatűr szivárvány óriásnak tűnt. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum illetékes osztályán ügy nyilatkoztak, hogy meghagyják Csongrád megyében az utolsó öntözőhájőt, ha méltó környezetet találnak számára. Dr. Trogmayer Ottó, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója elmondotta: igényt tartanak rá, mert a pusztaszeri nemzeti emlékparkban létesülő mezőgazdasági múzeum anyagát kívánják vele gazdagítani. Valóban ennél jobb helyet, illóbb környezetet lelni aligha lehetne az utolsó esőztető kishajónak. Tóth Béla Fejlődni tilos ? Magyar könyvek a moszkvai vásárra Elkészült a második féléves könyvkiállítási naptár, amelyből kitűnik, hogy több mint 30 könyvkiállításra és -vásárra, közeli és messzi országba jutnak el a magyar könyvkiadók legkiválóbb alkotásai a következő hónapokban. A gazdag programból kiemelkedik a második moszkvai nemzetközi könyvvásár és könyvkiállítás, amelyre már javában készül a magyar könyvszakma. A „könyv a béke és a haladás szolgálatában" címmel ez év szeptember 4—10. kiűzött megrendezendő eseményre mintegy 2100 kötetet csomagolnak össze ezekben a napokban. A moszkvai könyvvásár — hasonlóan az elsőhöz — ez alkalommal is a népek kulturális A „zöld patika" kincsei A harkovi gyógyszerészek Megfelelő Intézkedések elkészítették a vadon termő rendszerét dolgozták ki e gyógynövények atlaszát. Az növényállomány helyreállíösszeállítás 200 gyógynö- tására és pótlására. A polvény és gyökérféle törzslap- tavai, a szumi és a harkoját tartalmazza, amelyekkel vi területen ideiglenes pea természet bőkezűen meg- zervátumokat hoznak létre, ajándékozta az Ukrajna ahol bizonyos növények északkeleti övezetében a gyűjtését átmenetileg megsztyeppés réteket és erdő- szüntetik vagy korlátozzák, ket. —^___ Az atlasz felsorolja a küegyüttműködését, a békét szolgáló kiadványok népszerűsítését, a kereskedelrhi' kapcsolatok fejlesztését szolgálja. Kiadásunk 400 négyzetméteren a legfrissebb művekkel és az elmúlt két év legsikeresebb könyveivel mutatkozik be. A kiállításra eljutó könyvek háromnegyed része magyar nyelvű, a fennmaradó hányad pedig a Corvina és az Akadémiai Kiadó idegen nyelvű kiadványa. A nemzetközi gyermekév alkalmából Moszkvában külön blokkban a hazai ifjúsági és gyermekirodalom gazdag választékából is képet adnak. Augusztusban .Szófiában részt veszünk a nemzetközi gyermekkönyv-kiállításon. Először vendeznek magyar könyvkiállítást a baráti Mongólia fővárosában, Ulánbátorban, ahol az elmúlt évek könyvtermésének színejavát, mintegy 1600 kötetet állítanak ki szeptemberben. Bécs novemberben ad otthont magyar könyvkiállításnak, s még az év végén magyar gyermekkönyv- és illusztrációs kiállítást terveznek az NSZK-ban is. A könyvek, a magyar irodalom, kultúránk követeiként ugyancsak először jutnak el a távoli olajországba, Kuvaitba. Sokszor, hej de sokszor mondjuk: értek én mindent, csak a hivatali (hivatalos) észjárást vagyok képtelen követni. Mert itt van például egy eset a sok közül. Közeledik az év vége X (ezúttal az X nem matematikai ismeretlent, hanem típust kíván jelölni) vállalatnál. Közeledik az év vége, s Deindul a vásárlási láz. Bútor, szőnyeg^ szobadísznek televízió, kiscsomag, nagycsomag özönlik be a kapun, hogy helyet is alig találnak a sok cuccnak. És hogy miért? Mert- van még százezer forint elköltetlen pénze a vállalatnak, amit ki kell valahogyan adni, mert ha nem, a tröszt elvonja, s jövőre kevesebbet ad. Hogy van ez? Beszélünk a takarékosságról, s az év vége felé sok helyen úgy költekezünk, mint egy félresikerült Rotschild bárófi, akit hamarosan családi, Illetve elmegyógyintézeti gyámság alá helyeznek? S őszintén szólva nem is ezért vagyok a legdühösebb. Inkább azért, mert tudom, X vállalatnál Y, no meg Z, és 'még sokan régóta rágják a pénzkezeléssel megbízott alkalmazottak fülét egy írógépért, számológépért, vagy egyéb eszközökért, amelyekre viszont nem jut egy alzó grand sem. Az ugyanis beruházás, más keret. S azok, akiknek munkaeszközre lenne szükségük, hogy gyorsabban, eredményesebben, szóval hatékonyabban végezhessék munkájukat, kénytelenek fogvicsorgatva nézni a szőnyegek, fölösleges bútorok áramlását év vége felé, vagy éppen azt, hogy a még tiszta falakat ismét csak átfestik. Mert ugye a pénzt csak el kell valahogyan költeni. Egy feltétellel: nem munkaeszközre! Tudom, ez ma már jobbára múlt idő, hiszen köztudomású, hogy legalább a költségvetési szerveket az eddiginél jóval szigorúbb gazdálkodásra, intenzív takarékosságra fogják késztetni, vagyis az ilyen, sokszor státus-vásárlásoknak nevezett, ám inkább kényszer-vételnek tűnő pazarlásnak lassanként bealkonyul. A költségvetésből gazdálkodó szerveknél minden bizonnyal, s valószínűleg a vállalatoknál is, ahol talán már kevesebb pénz jut ezután ilyesmire. Csak egyben nem bízom. Abban, hogy a fölösleges vásárlásoktól fölszabaduló összegekből ezután több munkaeszközt vásárolhatnak a vállalatok, hogy jobban, okosabban,- gyorsabban, egyszóval hatékonyabban végezhessék munkájukat Könnyű lenne kimondani a közhelyt: érthetetlen ez a hivatali (hivatalos) észjárás. Pedig hát nem is olyan érthetetlen. Mert csupán azt kell föltételeznünk, hogy minden döntésnek, szabályozásnak van valamiféle racionális, értelmes és jó szándékú oka. S nyilván így volt ez valamikor, amikor a beruházásokat, s a kapcsolódó költségeket (pl. eszközlekötési adó) szabályozták. Megvolt a maga oka, hiszen (a termelőeszközök túlterhelt piacán ez a szabályozás csökkenteni szerette volna a lefedezhetetlen keresletet, s szerette volna elérni, hogy a vállalatok csak ennyi eszközt és anyagot szerezzenek be, amennyire valóban szükségük van, hogy ne növeljék a hiányt a piacon, a ne álljanak náluk fölöslegesen és kihasználatlanul nagy értékű anyagok, gépek és berendezések. Ám valahogyan ez az egész a tényleges cél ellen fordult sok helyen, s káromkodva nézhették az emberek a sok új szőnyeget, fotelt, asztalt, tévét vagy frizsidert. Nem azért, mintha önmagában nem örültek volna az újnak, hanem azért, mert tudták, minden egyes új bútor egy új, hasznos munkaeszközzel rövidítette meg őket. Olyasmivel, amit már régen kértek, s még annyiba sem került volna, mint két fotel... Szóval maga a szabályozás célszerű és értelmes volt, csak éppen a gyakorlatban sokszor saját értelmes célja ellen fordult, úgy késztetve vállalatokat hamis áltakarékosságra, hogy amíg munkaeszközökben a minimálisan szükséges alá kellett venni a fejlesztéseket, közben tíz- és tízezreket költöttek végsősoron nélkülözhető, a munkát nem gyorsító és javító tárgyak özönére. Mintha csak kiadtuk volna a jelszót: fejlődni tilos! Az árak, a fogyasztói árak változásaival egyidőben az is ismertté vált, hogy a fogyasztói árak változásait hamarosan a termelői árak rendezése ls követi majd. S ezzel egy időben jelentősen változik majd a vállalati szabályozók, adók rendszere is, amely nemcsak egyszerűbb 1PS7. a jelenleginél, hanem föltehetően az értelmesebb, a piac és a termelés érdekeit inkább szem előtt tartó módon szabályozza majd a vállalatok tevékenységét. Tehát jövőre remélhetőleg megszűnnek majd a hamis érdekeltségek és ostoba vásárlások. S ezzel egyidőben remélhetőleg a meglevő pénzekből több jut majd fejlesztésekre, munkaeszközökre, amelyek gyorsítják, ész» szerűbbé és eredményesebbé tehetik majd a munkát Remélhetőleg, főleg, ha a jövő év elején várhatóan életbe lépő új szabályozásban, és adózási rendszerben a vállalatok vezetői rögtön észre is veszik majd új, értelmesebb lehetőségeiket Csak egytől félek. Még fél év van az új szabályzókig, e közben lesz egy év vége is. S közben sok, főleg a trösztökhöz tartozó vállalatnál még elevenen fognak majd állni a rossz hagyományok, s novemberben és december* ben netán még utoljára ismét megindul az üzletekből a fölösleges bútorok, szőnyegek, tévék és frizsiderek áramlása a vállalatokhoz fölöttébb kétes karácsonyi ajándékként, hogy országos méretekben tíz- és százmilliók cseréljenek gazdát anélkül, hogy ezzel jottányit is javulnának a munkafeltételek. Talán, sőt mindenképpen hasznos lenne a várható, új szabályozók hatását valamelyest visszamenőleg, tehát már az idei utolsó negyedévben is érvényesíteni, vagy legalábbis — értelmes garanciákkal — tudatosítani. Szávay István „Mesés" városok Szibériában Szibéria gazdasági meghódításával egyidejűleg csak az elmúlt két esztendő alatt 60 új város és több mint 10 városjellegű település nőtt ki. a földből. S bár a hőmérséklet a lönféle füvek ismertetői eleit, elterjedésük helyét, gyűjtésük módjait. Részletezi a növények gyógyhatását, ismerteti szárításuk, feldolgozásuk és tárolásuk technológiáját. Segítséget nyújt a gyógyszerészeknek abban, hogy jobban eligazodjanak a „zöld patikában", ésszerűen végezzék a növénygyűjtést. Az atlaszhoz napitárat is mellékeltek, amely közli, mikor legalkalmasabb a gyógynövénye gyűjtési. A természeti kincsek törzskönyvezése megmutatta, hogy az értékes gyógyfüveket sok helyütt a kipusztulás vészét e fenyegeti. Lengyel hajózás A második világháború 2,5 millió tonna árut szállíután Lengyelország vissza- tott. 1960-ig 138-ra nőtt a hakapta tengeri területeit, így jók száma, 6 millió tonnára tengerpartja az akkori 140 a szállított áru mennyisége, kilométerről 694 kilométerre A legközelebbi múlt adatai nőtt A tengerhajózás előtt ennél is jóval nagyobb fejtehát új, nagv távlatok nyíl- lődésről adnak számot: 1976tak meg. Elti ntették a há- ban már 320 tengerjáró hajó borús károk nyomait, meg- szállított 253 ezer utast és kezdték a tengeri kikötők 35,5 millió tonna árut. * "vítését, korszerűsítését, a A tengeri kikötők — hajóállomány gyarapításit. Gdansk, Gdynia, Szczecin és Az ötvenes évek elején Swinoujscie — átrakóképesmár 52 lengyel hajó járt a» sége az elmúlt ötéves tervtengeren, 16 ezer itasí és időszakban meghaladta a 22 millió tonnád A szczecini a Keleti-tenger legnagyobb kikötőjévé fejlődött. Lengyel .kereskedelmi hajók 40 állandó útvonalon közlekednek, érintve Európa, a Földközi-tenger, a Közelés a Távol-Kelet, Afrika, Észak- és Dél-Amerika legfontosabb kii tóit. A halászflotta nagyságát tekintve a Szovjetunió, Japán, Spanyolország és az USA után az ötödik helyen áll Lengyelország. téli időszakban mínusz 70 Celsius-fokra is lesüllyed, egyre jobb a szibériai városok és települések közművesítése, ma már alig találkozhatunk ideiglenes építményekkel; az első napoktól kezdve a teljes terv szerint, azaz 15—20 éves perspektívában gondolkozva építkeznek. A lakóházak mellett azonnal megjelennek az iskolák, óvodák, bölcsődék, orvosi szakrendelők, kereskedelmi és szolgáltatóintézmények. filmszínházak, kultúrházak és sportlétesítmények is. Sztrezsevoj például kisváros, a tomszki terület északi részén. A nyugat-szibériai síkság mocsarai és ingoványai között épült fel. Éppen ez a kedvezőtlen természeti körülmény indokolta, hogy a város lakónegyedeit különlegesen kiképzett, komfortos házakkal építették be. A lakájok hőszigetelése magas fokú, a falak kétszer vastagabbak a szokványosnál, az ablakok pedig hármas üvegezésúek. A belső tér kiképzése és megtervezése nem marad el a legjobb fővárosi lakásoktól sem, felszereltségük a legmodernebb. A fehér és vörös téglák más és más módon történő beépítése Sztrezsevoj lakónegyedeinek • díszes külsőt kölcsönöz. Színes kirakatok és díszek ékesítik a „Nyeftjanyik" kultúrpalotát, a „Szkazka" kávéházat, a „Szeverjanka" és a .„Brusznyicska" étkezdéket, az iskolákat, óvodákat, bölcsődéket és a varos más épületeit. Az ingovánvok és mocsarak között Sztrezsevoj valóban olyan, mint egy mérés gyöngyszem. Mindazt, ami Ft megtalálható. t«b száz kilométerről t»c7ták. ide, légi és vízi útoi:, hóban-íagyban. kAPJC