Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-25 / 172. szám
t Szerda, 1979. július 25. Vigyázzon más? Autós ismerősöm méltatlankodik: az elmúlt két héten útjai sorún kétszer ellenőrizték a közlekedés rendjének őrei. Azaz szerinte „feltartották" őt. „késleltették a rendes, átlagautóst. ahelyett, hogy az országúti vagánykodókat, a kocsis betyárokat keresgélték volna". Sehogyan sem tudtam vele megertetnl. hogy az utóbbi hetekben a közutainkon folyó fokozott ellenőrzéseknek éppen ez a célja. Sőt. valamivel több ennél: a közlekedés biztonságénak fokozása — azaz minden autós, motoros, kerékpáros és gyalogos védelme. Amire talán soha nem volt még annyira szükség, mint éppen napjainkban. Akkor, amikor szinte mindennap öt-hat halálos szerencsétlenség és soksok baleset történik útjainkon. Most. amikorra már csaknem kétmillió magyar állampolgárnak van gépjármű-vezetői jogosítványa.: azaz joga. kötelessége és azok megtartásáért felelőssége közlekedése során. Akik közül viszont sokan megfeledkeznek kötelességeikről és felelősségükről: s ennek eredményeként tavaly 25 ezer ember sérült meg hazánkban közlekedési baleset során. Több mint kétezren (az előző évinél tíz százalékkal többen) vesztették életüket! A közlekedési bűncselekmények kategóriájába sorolandó esetek az összbűnözési statisztikában sajnos a második helyet foglalták el 1978-ban, s többségükben a gépkocsivezetők lelkiismeretét terhelik. S nemcsak azokét. akik közvetlen okozói a baleseteknek — akik tettükért megbüntettetnek! Azoknak a „lelkiismeretén is szárad valami", akik a baleseteket hajszál híján elkerülve eddig még, úgymond „megúszták". A magukat és másokat felelőtlenül veszélybe sodrókén. Akik közül valóban joggal nevezhető „autós betyárénak az. aki csakis százon felüli tempóban hajt. hajmeresztő vakmerőséggel, szabálytalanul előzgetve száguldozik. azazhogy slalomozik az úton; arra számítva, hogy majd vigyáz a másik. Vagy akik képtelenek elviselni, hogy megelőzzék őket. s ha erre mégis sor kerül, értelmetlen és másokat veszélyeztető hajszába, agresszív versengésbe kezdenek előzőikkel. (Tavaly Júliusban például ilyen virtuskodó versenyfutás okozta az autós baleseteknek több mint tíz százalékát!) S kiérdemli az „autós betyár" titulust az is, aki örömét leli benne, ha vezetési stílusával borsot törhet közlekedő partnereinek orra alá. Ügy például, hogy hatalmas teherautójával, autóbuszával. vagy kisebb sebességre képes kocsijával a „felezővonalra ragad", nehezítve a mögötte haladók látási viszonyait és esetleges előzését, gátolja a forgalmat, s nemegyszer alaposan fel is idegesíti vezetőtársait Azok pedig, kik ittasan ülnek a volán mögé, garázdáknak is nevezhetők! Mindezeknek. s a hozzájuk hasonló módon veszélyeztetőknek. azaz „a vétkezőknek a kiemelése" a közúti forgalomból valamennyi közlekedő érdeke. Ezt az érdeket szolgálja a napjainkban tartott fokozott ellenőrzés. amit éppen ezért illenék nagyobb megértéssel fogadniuk a Járművezetőknek — azoknak, akiket védenek ezek a kontrollok. Hiszen számukra létfontosságú, hogy jó műszaki állapotú, üzembiztos kocsik közlekedjenek csak az utakon, s örülni kell annak, hogy a közlekedésrendészet szakemberei az ellenőrzések során a követelményeknek meg nem felelöket, s ezzel a saját és minden közlekedő partnerük épségét, biztonságát veszélyeztetőket kiállítják a sorbóL Bár ilyen könnyen, a rutin műszaki ellenőrzéshez hasonló módon lehetne ..kiemelni" az üzembiztos kocsiban 016 „autós betyárok"-at is! Azokat, akik felelőtlenek. leklcsinylik a veszélyt nem törődnek másokkal, nem tudnak ellenállni a sebesség, a száguldás vagy az alkohol csábításának. Akikben pedig végre valahogyan tudatosítani kellene, hogy ha így közlekednek, útitársukul a szenvedés, a rokkantság a halál szegődik! Jó lenne minél elóbb eljutni odáig hogy a joggal veszélyeztetett üzemnek nyilvánított közlekedésben részt vevők kivétel nélkül mind megértsék, hogy az utakon naponta vizsgázni kell felelősségérzetből, emberségből. S ezen a vizsgán egymást kell ellenőriznünk, segítenünk, saját magunk és minden közlekedő partnerünk biztonsága érdekében. Szabó Magdolna Kanadai együttes Szegeden Szegeden az Ifjúsági Házban adott koncertet a kanadai White River Bluegrass Bánd country-együttes. Az együttes öt tagja — Bob Cussen (mandolin) vezetésével, Wolf Poll (banjo), Síd Gulick (gitár), Bili Bland (hegedű), Dianna Kennie (bőgő) — 1974-ben állt össze, menekülve a bömbölő erősítők közelségétől. Azóta eltelt öt év, és a bluegrass-stílus legjobb tofmácsolóivá váltak. Ezúttal a Magyarok Világszövetsége meghíváséra érkeztek svájci koncertkörútjuk után Szegedre. Az északamerikai népzenét eredeti tolmácsolásban, a White Kiver Bluegrass Band hangszerelésében hallhattuk. Különösen Bob Cussen és az együttes hölgy tagja Dianna Rennie virtuóz játéka ragadta magával az értő közönséget. Minden számuk után zúgott a vastaps. A White River Bluegrass Band Szegedről a fővárosba utazott, ahol a televízió felvételt készít az együttesről, majd a budai Ifjúsági Parkban adnak ízelítőt az északamerikai népzene világából. Földgáz a Kara-Kuni sivatagban A Kara-Kum sivatagben (Türkménia) a satltkl gázkondenzátum-lelőhely alapján hatalmas komplexumot hoztak létre. Évi 35 milliárd köbméter kék fűtőanyag — ez az új komplexum kapacitása. Két nagy teljesítményű termelőüzem 80 gázelökészí tő berendezés, vízgyűjtő létesítmények, Bok száz kilométer hosszúságú gáz- és vízvezeték, villamos távvezeték és közút teszi a komplexumot. A „Saűikgazsztroj" trösztnek több mint 3000, ötvenféle nemzetiségű építője van, akik eljöttek a sivatagba, hogy részesei legyenek az országos fontosságú építkezésnek. A dolgozók sikeresen birkóztak meg feladataikkal, és komplexum határidő előtt elérte a tervezett gáztermelési kapaclást (BUDAPRESS — APN) II ftpgdíjasok foglalkoztatásáról Az elmúlt évben ment nyugdíjba N. J. kereskedő, szegedi olvasónk. Igen jó erőben érzi magát, cs szeretne a kereskedői szakmában még dolgozni. Volt munkatársaitól úgy hallotta, hogy van egy olyan Intézkedés, amely szerint a kereskedelemben dolgozó nyugdíjas nem 840 órát, hanem évi 1260 órát dolgozhat nyugdíj folyósítása mellett. Kéri, Ismertessük az erre vonatkozó Intézkedést. Olvasónk értesülése nem egészen pontos. Valóban ez év elején jelent meg egy intézkedés az élelmiszer-kiskereskedelemben, vendéglátásban, szállodákban foglalkoztatott nyugdíjasok órakeretének felemeléséről. Természetesen ez az engedély erre az évre szól. megtalálható a Kereskedelmi Értesítő 1979. évi 1. számában. Az engedély így szól: A nyugdíjasok a Minisztertanács 17/1975. (VI. 15.) MT számú rendeletében és a SZOT 3/1975. (VI. 14.) számú szabályzatában előírtak szerint foglalkoztathatók. Ezen túlmenően a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága engedélye alapján az 1979. évben a belkereskedelmi ágazathoz tartozó vállalatoknál és szövetkezeteknél a nyugdíjasok — nyugdíjukat nem érintően — évi 1260 órát dolgozhatnak létszámkeret megállapítása nélkül a következő munkaterületeken: 1. Az élelmiszer-kiskereskedelem és vendéglátás üzemeiben, szállodáiban, az idegenforgalmi hivatalok és utazási irodák hálózatában, — Budapesten, — az alábbi üdülőterületeken: Balaton. Duna-kanyar, Velencei tó környéke, — az alábbi Ipari központokban: Pécs, Miskolc, Szeged, Tatabánya, Salgótarján és Veszprém. 2. A fővárosi dohánybolt üzlethálózatában. Nem foglalkoztathatók az évi 840 órán túl azok, akik az 1979. évben mentek nyugdíjba. Az előbbiek szerint foglalkoztatott nyugdíjasok nyilvántartó lapjára a SZOT 3—9483/1978. engedély számát fel kell vezetni. Olvasónk a fentiek szerint bármely szegedi élelmiszerkiskereskedelmi vállalatnál, mint nyugdíjas évi 1260 órát dolgozhat Dr. V. M. A foglalkozások tekintélye Nyári Express-mérleg Csaknem négyezren Jöttek, s több mint hatezren mentek — így fest az eddigi mérleg. A szegedi Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda elsőként teljesítette az ország 26 kirendeltsége közül a külföldi utaztatási tervét Odesszából, Lódzból. Temesvárról és Szabadkáról — Szeged testvérvárosaiból — érkezett ez idáig a legtöbb fiatat Ezekben a napokban sürün váltják egymást a turistacsoportok, az ifjúsági politikai delegációk. Itt vannak már a román fiatalok, hamarosan lengyel küldöttség látogat Szegedre, július 11. és 26. között a szovjetunióbeli Szputnyik Utazási Iroda küld folyamatosan kirándulókat. Egy 30 tagú nyugat-európai csoport a folklórtáborba jött el két hétre, az ÉDOSZ-együttes meghívására. A nagyállomásra nemsokára befutnak az NDK-barátságvonatok. melyek augusztus 10-tól 18-ig hatszáz fiatalt hoznak Lipcséből és környékérőL Ami a Csongrád megyeiek külföldi túrált illeti, eddig 150 csoport utaztatását bonyolította le az iroda. A nyáron 10 turnusban még körülbelül négyszázan indulnak a határainkon túlra. Legtöbben a Szovjetunióba mentek 1979-ben. de az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a romániai kirándulások iránt is. A nemzetközi gyermekév tiszteletére jó néhány kedvezményes akciót szervezett az Express. Ezek közül kiemelkedik a jugoszláv KOMPAS Utazási Irodával közösen meghirdetett cserelátogatás. Márciustól júniusig — vasárnaponként — másfél ezer általános iskolás korú szegedi és szegedi járási kisdiák szállt autóbuszra, s kereste fel a szabadkai állatkertet, valamint a palicsi tó környékét. A városnézést minden alkalommal színházlátogatás követte. A jugoszláv gyerekek a szegedi Vidám Parkban szórakoztak, s a botanikus kert növényritkaságaival ismerkedtek. Az Express legnagyobb „itthoni" vállalkozása továbbra is a szegedi ifjúsági napok megrendezése. A külföldről. s az ország valamennyi megyéjéből ideérkező négyezer fiú és lány elszállásolásáról, étkeztetéséről, kulturális programjairól kell gondoskodnia. Ebben az évben elsősorban a szolgáltatások színvonalának javítását ígéri az iroda. A tizenharmadik „SZIN" résztvevői az Express-jegy felmutatásával díjtalanul utazhatnak a szegedi villamosokon, trolibuszokon. és ingyenes strandbelépőt kapnak a Partfürdőbe. Nálunk sem, ma sem kelt különösebb megütközést, ha az egyetemi rektor nagyobb megbecsülést élvez a hivatalsegédnél. a gyárigazgató a segédmunkásnál. Gyakran és szívesen deklaráljuk ugyan, hogy mindkettejük munkája hasznos és szükséges, egyenlő szavazati joguk van, és ha lelkiismeretesen végzik munkájukat, kitüntetést is mindketten kaphatnak. Mégis, másként köszön például egy főelőadó a rektornak, másként a hivatalsegédnek. Különbözik a szobájuk, berendezésük, különbözik gg öltözékük. Mondhatnánk, ezek a különbségek munkájuk különbözőségéből fakadnak. A társadalmi munkamegosztás nem kiküszöbölhető folyamat: belátható időn belül behelyettesíteni sem lehet bárkit bárkivel. A munkakörök nem egyenlő jelentőségűek: ha a termelés irányítója nem elég rátermett, nagyobb kárt okozhat, mint a selejtet gyártó betanított munkás. Elektrotechnikusra ma nagyobb szükség van, mint lószerszámkészítőre. Az ötvenes években a politikai elkötelezettség pótolhatta a szakmai tudást: ma mindkettő egyformán szükséges. Napjaink társadalomtudományának fontos feladata, hogy felderítse a társadalmi rétegződés törvényszerűségeit, összefüggéseit az egyenlőség-egyenlőtlenség problémájával. A rétegződés legfontosabb tényezője nálunk a munkamegosztásban elfoglalt hely. a foglalkozás. Annak vizsgálata, hogy ki milyen foglalkozást hogyan ítél meg. fontos társadalmi problémák megértéséhez, esetleg megoldásához nyújt segítséget: a társadalmi mobilitás kérdései, a munkaerőhiány, bizonyos foglalkozások elnőiesedése. hiányszakmák és' túlképzés mind összefüggésben állnak azzal, mennyire értékeli a köztudat az egyes foglalkozásokat. • A polgári szociológia régóta kutatja a foglalkozások presztízsét. Két szocialista országban. Csehszlovákiában és Lengyelországban is folytak hasonló vizsgálatok. Ezek legfontosabb eredményei a Gondolat Kiadó jóvoltából magyarul is hozzáférhetőek, A foglalkozások presztízse című tanulmánykötetben. A fogalmat sokféleképpen meghatározták, fogadjuk el a legegyszerűbb változatot: presztízzsel az rendelkezik, akinek hatalmat vagy valamilyen előnyös helyzetet tulajdonítanak. Ha egy milliomos kolbászsütőt, egy tanácselnököt és egy anyagmozgató segédmunkást beterelnénk Ádám-kosztümben a gőzfürdőbe, első látásra aligha lehetne megállapítani rólulc, melyiknek nagyobb a presztízse. A kolbászsütő kívül hagyná emeletes házát, a tanácselnök szolgálati kocsiját, a segédmunkás overallja zsebében a borosüveget. A tekintélytárgyakon — úgynevezett státuszszimbőlumokon — keresztül éppúgy megnyilvánulhat, mint viselkedésben, protokollban. XIV. Lajos udvarában nagy megtiszteltetésnek számított jelen lenni a szertartáson, amikor kecses piszkálóval megbolygatták az őfelsége rizsporos parókája alatt nyüzsgő apró élőlényeket. Ma hasonló erkölcsi értéket jelent, ki kit hív meg a lakásszentelőjére, és ki jelenik meg. A presztízs fontosabb elemei a hatalom, a pénz, a szaktudás, esetleg valamilyen különleges képesség vagy legalább ezek látszata. Gyakran összefonódva jelennek meg: akinek hatalma van, arról feltételezik, hogy pénze is van. Zám Tibor egyik bormelléki zslványa azzal kérkedett, mikor letartóztatták, hogy három nap múlva zeneszóval vonul ki a börtönből. Nyilván úgy gondolta, akinek pénze van, annak hatalma is. Az egyik elmélet abból Indul kl. hogy egyik foglalkozás értékesebb a társadalom fejlődése, működése szempontjából, mint a másik. Hogy a fontosabb pozíciókba a megfelelő képességű emberek kerüljenek, azzal éri el a társadalom, hogy ezeket a pozíciókat jobban honorálja másoknál: különleges jogokkal. Jobb anyagi helyzettel. A mi nyelvünkre lefordítva ez azt jelenti, hogy az egyenlőtlen munkáért, egyenlőtlen bér jár, ez pedig a társadalomban is egyenlőtlenséget szül. Ez a gondolatmenet a velejéig polgári találmány, a társadalmi egyenlőtlenség igazolására szolgál. Közelmúltunk gyakorlata arra figyelmeztet, hogy mégsem intézhetjük el legyintéssel e funkcionalista elméletet. Közismert a példa: egy gyárban a művezetőknek kulcspozíciójuk van: a közvetlen termelésirányítók hangolják össze a vállalat érdekeit a dolgozók érdekeivel. Ameddig a művezetőnek feladata ellátásához sem a szükséges jogokat, sem vonzó fizetést nem biztosítanak, addig nem a legrátermettebb emberek és nem is túl nagy lelkesedéssel töltik be e munkakört. Diplomás benzinkutasok és libatömők az egyik oldalon, jó néhány szerény képességű irányító a másikon; régóta jelzik, hogy nincs minden rendben a foglalkozások értékelése körül. E funkcionalista elmélet figyelmen kívül hagyja, hogy a rátermettség csak egy feltételezett kezdeti időpontban érvényesülhet tisztán. A funkciók eltérő jutalmazásából eredő előnyök és hátrányok is öröklődnek: a második, harmadik nemzedékek számára már nem egyenlőek az esélyek. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában, amikor a társadalom hatékony működését még csak a differenciált erkölcsi és anyagi juttatások eszközeivel tudják biztosítani, rendkívül fontos ennek az ellentmondásnak elméleti és gyakorlati feloldása: e differenciált juttatások biztosítsák a hatékonyságot, de ne vezessenek megmerevedett, a mindenkori teljesítménytől független különbségekre. Ebben áll a társadalmi rétegződés és a foglalkozáspresztízs további kutatásának jelentősége. Tanács István Történelmi leletek — meglepő eredmények A Német Demokratikus Köztársaság területén évente 3—4 ezer régészeti lelőhelyet tárnak fel a kutatóit A leletek legtöbbjére az építkezések, talajjavítás vagy felszíni bányaüzemek nyitása közben bukkannak rá. Érdekes fényt vetnek a régészeti kutatások a VI. században az Elba és Odera között letelepedett szláv törzsek életére. Korábban az volt a felfogás, hogy ezek csak vadászatból és halászatból éltek. A régészek azonban a közelmúltban kimutatták, hogy szabályos falusi településeik voltak, gyümölcsöt termesztettek, és már kézműiparuk is volt, ugyanúgy, mint az Elba- és Rajna-vidéki német törzseknek. Az NDK régészeinek jelentős külföldi felfedezései közé tartozik a bronzkorból származó gazdag vietnami kultúra bebizonyítása. Ez ellentmond annak a korábbi hitnek, hogy a délkeletázsiai kis népek saját alkotó tevékenység híján fejlődésüket kizárólag Indiának és Kínának köszönhetik. (BUDAPRESS — PANORAMA)