Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

8 WFDM JE32 Vasárnap, 1979. július 15." Centenáriumi műsorok Július 19-én, csütörtökön, Móra Ferenc születésének 100. évfordulóján Szegeden nagyszabású ünnepségsorozatot rendeznek. A jubileum kiemelkedő eseménye lesz az író születése centenáriumának emlékére rendezendő ünnepi tudományos ülés, mely délelőtt 11 órakor kezdődik a városi tanács dísztermében. Papp Gyula tanácselnök mond köszöntőt, majd dr. Tolnai Gábor akadémikus, a Móra Emlékbizottság elnöke tart bevezető előadást. A programban hét előadás hangzik el. Tóth Béla: Móra Szegedje; dr. Fazekas István: Életrajzi motívumok Móra témaválasztásában; dr. Földes Anna: Móra Ferenc, a publicista; dt Madácsy László: Humor és tragikus valóság Móra egy regényében; dr. Nacsády József: Móra és a szegedi novellista hagyományok; dr. Orosz László: Móra Ferenc és Katona József; dr. Trogmayer Ottó: Móra Ferenc, a régész címmel tart előadást az emlékülésen. A születésnapon koszorúzást ünnepséget is tartanak. 19-én, csütörtökön délután 3 órakor a Belvárosi temetőben Móra Ferenc sírjánál az írószövetség képviselői helyezik el a megemlékezés virágait. Délután a Somogyi-könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum munkatársai a Közművelődési Palota előtti téren álló Móra-emlékműnél koszorúznak, 4 órakor a Dóm téren, a nemzeti panteonban levő szobornál a Kulturális Minisztérium, a városi pártbizottság és a városi tanács képviseletében emlékeznek Szeged írójára. A Móra Ferenc Múzeumban délután 3 órakor ünnepélyes keretek között Móra Ferenc egykori bútoraiból, használati eszközeiből, tárgyaiból, korabeli dokumentumokból, újonnan fölfedezett relikviákból emlékszobát nyitnak meg. Móra Ferenc szülővárosában, Kiskunfélegyházán is lezárulnak a jubileumi rendezvények. Ma, vasárnap délelőtt a Móra Ferenc Gimnázium öreg diákjai találkoznak, július 18-án, szerdán, az ünnep előestéjén a Kiskun Múzeumban megnyílik a Móra Fererjcemlékkiállítás, majd este a Móra Ferenc Művelődési Központ színháztermében irodalmi műsor hangzik el, a kecskeméti Katona József Színház művészeinek közreműködésével. Az emlékmű regénye Egy Móra-epigramma hiteles szövege Cikkünk kétszeresen is időszerű. A száz évvel ezelőtti árvíz első emlékművéről, és a száz eve született Móra egyik verséről ejtünk szót. A körtöltésen, közel a Csongrádi sugárúthoz egy két és fél méter széles, másfél méter magas emlékmű hirdeti, hogy a haragvó Tisza egy évszázaddal ezelőtt itt tört rá Szeged városára. A Víz utáni években elhelyezett emlékműnek — Fischer János 6zegedi kőfaragó mester munkájának — eredeti fölirata a következő volt: E helyen törte át a gátat 1879. március 12-én a Tiszának a petresi révnél kiömlött árja. A Délmagyarország 1929. március 14-i számában a kiváló tollú Vér György szóvá tette, hogy az emlékmű vakon nézi a föltámadt várost: tíz éve, hogy ellopták róla az enyhén belesüllyesztett, föliratos márványlapot. A tanács május 31-én a városi múzeumhoz fordult, hogy kutassák föl az emlékmű egykori szövegét. Móra Ferencnek a tanácsi aktára írt — a közelmúltban előkerült — válaszlevelét teljes terjedelmében közlöm: A levél — és a vers — géppel írott, Móra alairasa sajátkezű. A tanacs június 17-én a számvevőséghez tette át az aktát, megtudaKolandó, van-e Szeged városának 130 pengője erre a célra. Volt. A Délmagyarország június 21-én közölte az akkorra már feledésoe merüit régi szöveget és Móra versét. Csak ezután, június 24-én hozott olyan határozatot a tanács, hogy „az 1879-i árvíz betörésének helyén emléktábla felállítását" határozza el Móra Ferenc hexameterjeivel. A második ötven évben sem jártak jobb idők az emlékműre. A 40-os évek legvégén ismét ellopták róla a- márványtáblát. A tanács elhatározta az epigramma pótlását. Sajnos, csak emlékezetből pótolt, az időmértékes verselés szabályait semmibe vevő szöveg került föl az emlékműre. Az első sor végéről lemaradt az utolsó szótag. csak a gát szó került a táblára. A harmadik sorban múltán helyett miután került bevésésre. A negyedik sorból az utolsó szó (Nagy-Szegedünkkel) egyszerűen lemaradt... A Délmagyarország egyik oiMóra Ferenc családi levelesládája 331/1929. 'sz. A folyammérnökségtói vett értesülés szerint a tábla felirata ez volt: E helyen törte át a gátat 1879. március 12-én a Tiszának a petresi révnél kiömlött árja. Nézetem szerint azonban ennél a száraz tény és hely megállapításánál jobban megfelelne négy hexameter-sor, amil bátor vagyok ide hevenyészni, 1879. MÁRCIUS 12. Petresi töltésnél szilajon áttörve a gátat, Ránk e helyen szabadultak az ár hullámparipái. Egi harag múltán kisütött az égi szivárvány, Szőke Tiszánk örökös békét köte Nagy-Szegedünkkel. Szeged, 1929. június 15. MORA FERENC igazgató Móra Ferenc rajongó szeretettel és hálával, ragaszkodott szüleihez, akikről verseiben és prózai munkáiban is meleg hangon emléke, zett meg. Ugyanilyen nyílt szívű, őszinte ragaszkodás fűzte bátyja és húga családjához is. Amikor a „remekes szűcs", Móra Márton 1913. július 22-én elhunyt, Juhász Anna, a kenyérsütögető asszony, leánya, Juliska családjához költözött Szolnokra. Móra Juliska 1884. február 15én született Félegyházán. Móra Ferenc kisfiúként sokat dajkálta, nevelgette húgocskáját. A négy polgári elvégzése után, 1899-ben Juliska Budapestre került, ahol bátyja, István — a költő — viselt gondot rá. 1901-ben végezte el a női ipariskolát, s visszatért Félegyházára szüleihez. 1904-ben házasságot kötött Tóth István polgári iskolai tanárral (később a Polgári Fiúiskola igazgatója), aki gyermekkorát a Daru utcában töltötte, s a tanítóképzőt is Félegyházán végezte. Házasságukból két. leánygyermek született — Margit és Lenke —, akik édesapjuk nemes hivatását választották életpályájukon. Móra Ferenc — 1913 után — édesanyját látogatva, húga családjával is mindig találkozott. Móra Mártonné 1924. augusztus 6-án bekövetkezett halála után is érkeztek levelek, lapok a Tóth családhoz, melyeket Kiss Béláné Tóth Lenkp néni nyugalmazott tanárnő őriz, aki K. Tóth Lenke néven maga is foglalkozott írással. Az író nagyon szerette a két Tóth kislányt — akiknek keresztapja volt —, munkája közben sem feledkezett meg róluk. Egy, a Lenkének küldött kép az ásatásokon örökítette meg az elmaradhatatlan szivarral a szájában. Éppen egy szép korsót vizsgálgat vagy tisztít. A dedikáció rövid és tömör: Lencikének a búza mezőkről 1925. az öreg kolléga. Hogy miért nevezte Móra Ferenc az unokahúgát kollégának? Azért, mert észrevette, hogy a kislánynak gazdag a szókincse, választékos a stílusa és van érzéke a verseléshez. Remélte, hogy Lenke a Mórák elbeszélőtehetségét örökölte. Amikor tehette, képességeit próbára is tette. Lenke néni egy ilyen alkalomra — ma — így emlékezik vissza: „A rímfaragásomat Keresztapa egyszer ki is próbálta, • mikor Szolnokon időzött — Mindenre tudsz rímet találni? — kérdezte huncutul. — Mindenre! — feleltem magabiztosan. — Hát akkor reggelre keress rímet erre a sorra: „Jó dolog a málnaszörp!" ... Olyan keserves éjszakám se volt még, mint akkor. Egész éjjel törtem a fejemet a rímen. Nem tudtam még abban az időben, hogy ez írói tréfa, valamelyik írói társaságban vetélkedtek rajta. Az nyert, aki ezt a megoldást adta: Jó dolog a málnaszörp. Legjobb inni ször-p-amlagon!. Reggel Keresztapa magához ölelt: — No, van-e rím? — Van! — feleltem, s kivágtam verítékes éjszakám termékét: Jó dolog a málnaszörp. Mackó issza: hörp, hörp, hörp!.., Nagy nevetés és egy csók volt a Keresztapa válasza. Ez volt az első honoráriumom. Nem is nagyon örültem neki, mert Keresztapának még akkor szörnyen szúrós bajusza volt!" Egy másik lapon Móra féltérdre ereszkedve szivarozik, s egyik kezében egy mérőszalag végét tartja. Feltehetően az ásatások helyét jelöli ki. A tréfás szöveg Margitkának szól: Látod Margitkám, mindig a más libáit őrzi 1931. Keresztapa % A más libái a fénykép hátterében legelnek. Móra szerénységét, szegénységét fejezte ki egyetlen mondatban. Keresztapa mindig tréfált — írta nekem Lenke néni —, nem akart ő soha vagyont gyűjteni. Éjjel-nappal dolgozott, de csak a más libáit legeltethette. Mikor náluk nyaraltam, házi szabómester dolgozott a háznál, kifordította a Keresztapa ruháit — újra nem telt. 1925-ben, amikor az író Itáliában járt, a liliomos városból küldött képeslapon — Andrea del Sartó: Angyali üdvözlet — Margitka tréfás versikét is kapott. Tóth Margitka kisasszonynak Ungheria Szolnok Áll. polg. fiúiskola Firenze szépségét ki nem mondja száz szó, Van benne liliom, szalmakalap, zászló. Tízezer barát és tízezerszer száz ló, de egy sincsen olyan, kinek neve László... Firenze, 1925. IV. 2. Csókol: Keresztapa vasója 1964-ben levelet írt a lapnak. Panaszolta, hogy a Móravers szövege hibás is, hiányos is. Bizonyítéka cáfolhatatlan volt: sántítanak az epigramma hexameterei. Márpedig Móra volt annyira jártas a verselésben, hogy meg tudott írni négy hibátlan hexametert. A helytörténet néhány kutatója (Bálint Sándor, Csongor Győző és Péter László) fölajánlotta segítségét. A hexameter szabályai, továbbá az emlékmű négysorosát lemásoló Czibula Antal és Bálint Sándor följegyzése alapján rekonstruálták Móra versét. A Csongrád megyei Levéltárból (Szeged) nemrégiben előkerült Móra-levél — és benne a vers — mindenre hiteles választ ad. Ezzel még nem ért véget az emlékmű és a vers regénye, hiszen 1964-ben nem javították kl a szöveget, és most, a Móra-centenáriumon is a hibás és csonka szöveg olvasható az emlékmű márványtábláján. Kijavítása sürgős föladatunkAPRÖ FERENC Lenke emlékkönyvébe meleg hangú verssorok kerültek. SZOLNOKON Meleg jószívek. ertyhe égbolt. Nálatok minden jó volt, szép volt, Jó volt nagyon itt itthon lenni. — De hát egyszer csak el kell menni. Isten megáldjon fürge, lenge, öreget játszó kicsi Lenke. Isten megáldjon, szeme rád vigyázzon. Fölötted szárnya kiterítve álljon! Maradj a háznak üdvöskéje. Édesapádnak szemefénye. Édesanyádnak jobbkeze. Kis nénikédnek felese. Légy őrangyala nagymamának. Dédelgetője a cicáknak. Légy jóbarátja fűnek-fának S ne járj ott, ahol jár a bánat. Legyen álom az egész élted, Ébren is álmodj szép meséket S rímekkel játszva estelente Keresztapa jusson eszedbe. 1920. VIII. 16. Keresztapa Móra Ferenc a Tóth család életének minden rezdülésére reagált. Ugyanakkor saját gondjaikról, bajaikról is beszámolt. Tekintetes Tóth István úrnak, polg. isk. igazgató Szolnok Polg. Fiúiskola Kedves véreim és atyám fiai! Már itt vagyok Baján, meszszebbről is közelebb hozzátok. S ahogy megérkeztem, újságot is láttam: igazi felhőt. Persze csak akkorkát, hogy tán Illés próféta se tdudna belőle esőt csinálni. — Addig is csókol Benneteket: Ferkó Baja, 911. júl. 26. Tekintetes Tóth István úrnak, polg. isk. igazgató Szolnok Édes Pistám, neveletlenségünket ne vegyétek rossz néven. Mostanában nem épen jól ment a világ nálunk, azért hallgattunk, — de szeretetünk némán is a Tietek, ölelnek igaz véreitek Ferkóék Sz., 1912. febr. 10. nagys. Tóth István úrnak, .áll. polg. isk. igazgató Szolnok Polg. fiúiskola Édes lelkeim, én a hét végén elbujdosom valamerre négy-öt hétre. Nagyon szeretném, ha tájékoztatnátok addig; hogy nyugodtabban mehetnék. eL Szívbeli öleléssel: Feritek (Postabélyegző: 926. jún.) ns. Tóth István úrnak, polg. isk. igazgató . Szolnok Áll. polg. fiúiskola Édes véreink, engem az éjféli mise még íróasztalnál talált s csak ma jutok hozzá, hogy két család képviseletében szívemre szorítsalak benneteket, három családot. Különben Ilonka egy kicsit meghízva jött vissza, s most mindnyájan egyek vagyunk szeretetben és influenzában: Feritekék (Postabélyegző: 928. dec. 25.) Tóth Istvánné nagyságos asszonynak UngarnSzolnok áll. polg. fiúiskola Édes Lelkeim, ilyen messze hozott el keserű vizet inni az Isten és a nyavalya. Mindhárom famíliát szívből csókolja: Feritek 1930. VII. 4. (Postábélyegző: Karlsbad) Móra Ferenc sorai bensőséges, szeretettel táplált rokoni kötelékek ápolásáról tanúskodnak. Bizonyítják, hogy az író „nagyobb családját", rokonságát, ahogy ő írta véreit, élete végéig szívébe zárta. HEGEDŰS ÉVA