Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

6 Vasárnap, 1979. július 15. MAGAZIN Kettős portré „Furcsa bonyodalmnak támadtak Szegeden, Móra Ferenc szobrónak leleplezése körül. A szobrot sok nehézség és még több idő után felállították, ott áll hetek óta Móra egykori rezidenciája, a városi múzeum lépcsőfeljárója alatt, ünnepélyesen akarták átadni a nyilvánosságnak, de a Szeged nagy írójának emlékére rendezendő ünnepség most egyelőre, bizonytalan ideig elmarad, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy ki leplezze le a szobrot.., Elkészült a szobor, és a két alak fejére kámzsa került. De a leleplezés ezúttal elmarad. Amikor a művész elkészült a felállítással is, jelentést tett az összes illetékes helyekre és az intéző bizottsággal együtt kérte, jelöljék ki az ünnepélyes leleplezés napját, talán a szabadtéri játékok idején. Most semmi esetre sem rendezik meg az ünnepséget, mert senki sem kívánta a leleplezési ünnepséget vállalni. Nem akadt mértékadó tényező, aki vállalkozott volna arra, hogy Szeged nagy írójának szobrát átadja a nyilvánosságnak. Az indoklás egyszerű volt és érthető. Egyszerűen — a politikai viszonyok nem alkalmasak... Móra ugyanis mindig progreszszíven hirdette a megértés és emberszeretet gondolatát. Amikor ez a határozat megszületett, ünnepség nélkül is megtörtént a leleplezés. Tápai Antal, a szobor alkotója kiszaladt a múzeum elé, és egyszerűen leleplezte a művet, lerántotta a szoborról az arcoA

hogy mindenki tudja, Kiskunfélegyházán született, a Daru utcában, amely most már régen Móra Ferenc utca. 5 éppen 100 éve, 1879. július 19én. Ahogy mindenki tudja, hiszen sok száz szerény-könnyes mesében elmondta, szegény, nagyon szegény szűcsmester fia volt, a szegényparaszti, paraszti-mesteremberl lét teljességében telt gyermekkora. Ez volt a legalapvetőbb írói élménye, ezt hozta, ezt hordozták írásai egy életen át. Hű volt hát azokhoz, akikből származott. Pedig sokra vitte, okos ember volt. Talán, éppen azért. Költőnek Indult, versírókónt lesz a Petőfi Társaság tagja, a Félegyházi HMBP közli első írásait. Tanárnak készült, de már 1902-ben újságíró, a Szegedi Napló munkatársa. És jó barátja a nála tizenhárom esztendővel idősebb Tömörkény Istvánná*, akinek aztán utódja ls lesz: 1917-től 6 a Szegedi Somogyi Könyvtár és múzeum igazgatója. De már 1904-ben könyvtáros és közben szerkesztő, országos hírű lapok munkatársa; a Világ, majd a Magyar Hírlap ad helyet a század húszas éveiben Írásainak. Ahogy mindenki tudja, csodáletps mesélő volt. Igaz meséket szedett versbe — első jelentőseb Ilyen írása 1903 karácsonyára Jelent meg; Az aranyszőrű bárány, de a húszos évek derekára már kiteljesedik alkotói pályája, és a meaeköltő. az újságíró. az Ifjúsági irodalom varázslója — a felnőttek közé lép, Regényei — ha nem ls hagytak oly nyomot. m|nt a Nyugat óriásainak munkái — érdekes színfoltjai n magyar irodalomnak. El só nagyobb lélegzetű munkája. A festő halála eredetileg egy Tápé határában megölt festő barátjának akart emléket állítani. de az írás közben formálódó cselekménynek végül ls ő maga lett a főhőse. S témája, hogyan viaskodik az Író a nyersanyaggal. hogy az Ismert és Ismeretlen elemekből történetet varázsoljon, lélektani regényt, amelv a városi művész asszimilálódásából a rusztikusabb valósághoz fel tudja mutatni a tragédiái. Később — második kiadásában — e művének a Négy apának egy lánya címet adta, ezzel a címmel vélt híressé, Móra rengeteget dolgozott. lOOB-től 22-lg Pósa Lajos Én Ojságom ctmfl gyermeklapjában több mint ezer írása jelent meg, és közben rengeteg més eikke a korabeli lapokban. Neves publicista, ő szerkesztette a Szegedi Naplót, az ors'ág szinte egyetlen pacifista lapját — a háború A mesemondó múzeumigazgató 100 éve született Móra Ferenc első éveiben! Felségsértési pört indítanak ellene. Lelkesen üdvözli hát a forradalmat, s ha később. az Ének a búzamezőkről című regényéből (ami 1927-ben Jelent meg) az derül is ki, hogy Móra nem tudja elképzelni a paraszti világ forradalmi átalakulását. mert 6 a hagyományok patriarchális őrzőjét látja a parasztban — 1918—19-ben vezéralakja Szegeden az új eszméknek. Hiszek az emberben című írásában hitet tesz a szocializmus mellett, Mementó című cikkében pedig üdvözli a- proletárdiktatúrát,' A bultáa után az író visszatért polgári, radikális eszméihez, de üldözött ember, és ez sokóig elkíséri, még 1922-ben ls vád alá helyezik nemzetgyalázásért. Ekkor írja Hannibál föltámasztása című kisregényét, a kor gyilkoskeserű szatíráját, amely azonban csak 1949-ben, a felszabadulás után jelent meg. Az Ének a búzamezőkről mellett a legismertebb regénye egy történelmi munka, a Diocletainus császár korában játszódó Aranykoporsó, egy helyzettragédia, ahol a konfliktus a sorozatos félreismeréseken keresztül jut el a tragédiáig. A kor Jellemábrázolása szándékoltan anakronisztikus. Mai emberek szerelmi története egy távoli világba helyezte. Ennek a távoli világnak tárgyi rajzát a lehető legpontosabban adta viszsza a rnűveltségélménnyel teli tudós múzeumigazgató. Ahogy Illés Endre írta a regény megjelenésekor, egy „Végtelen szeretettel és gonddal regényessé formált római régiségtan". „Mögötte a fene az olyan kutyát, amelyiket tanítani köll az ugatásra" — mondta volt Tömörkény István Móra Ferencnek, amikor először küldte ki a föld alatti utazásra az alföldi bukás tájra az ifjú múzeumőrt, s az szabadkozott, hogy nem ért hozzá. Beletanult. Tudósa lett a magyar föld őrzötte öreg múltnak. Használta ls ezt a tudását, élt is vele, sok-sok írásában. Móra regényelt állítottuk emlékezésünk középpontjába, mert az közismertebb, hogy a kis terjedelmű prózai írásokban, mesékben, tárcákban, cikkekben, elbeszélésekben érte el igazi csúcsát. Élete teljes lenyomata, a szegényparaszti alapélménytől, a régész, az ásató múzeumigazgató, a tudós és a harcos újságíró élményéig mind ott van ezekben a kis írásokban. Kis rövid terjedelmű tércamesében Mikszáth mellett a legnagyobb volt. De míg Mikszáthot az ember, a társadalmi lény Ihlette meg mindig — Mórét nagyon sokszor a műveltségélmény, á szépirodalomban kicsapódó kultúra. Nagy polihisztor volt. „Minden megismerés makacs keresője" — írta róla Karinthy Frigyes. Ha csak ifjúsági műveket írt volna, azok is halhatatlanná tették volna, de ő annál sokkal többet tett, írásainak összessége, életműve a század első harmadának hiteles lenyomata. SZALONTAY MIHAl Y A centenáriumi Móra-emlékpUkett kat takaró kámzsákat." — Így írt Az Est tudósítója a lap 1939. július 28-i számában. A szobor különös történetéről az alkotó így vall: „Mikor megbízást kaptam Móra szobrára, saját emlékeimmel viaskodva kényszert éreztem, hogy Mórát leültessem a földre. A terven . szétvetett lábakkal ült a földön, előtte egy emberi koponya. A zsűri elnöke azonban kifogást emelt imígyen: 'Móra úriember volt, nem ült a földre. A szemmagasság fölé helyezze, ne alá ...' Pedig, ha tudta volna a zsürielnök, Tonelli mester, hogy mennyire az ő szemhatára fölött volt az a kompozíció!.... Aztán, amikor elkészült a szobor, ott állt hetekig, letakarva, a ponyva alatt — nem volt senki, aki vállalkozott volna a haladó gondolkodású Móra Ferenc emlékművének leleplezésére. 1939-et írtunk akkor. Minden reggel virágot találtam a ponyvával letakart szobor előtt. Aztán egyszer meguntam a sok hercehurcát, és egy erősebb szélroham segítségével magam lepleztem le a Móra-emlékművet." Tápai Antal, a nyolcadik iksz felé közeledő szobrászművész ma is nap mint nap, fején a villámhárítós svájcisapkával kézbe veszi a kalapácsot, s birokra kél az anyaggal. Több mint fél évszázada keresi a kalapácsütések „élettartamát", keresi „az agyagban rejlő stabil emberlényeget". Céltudatos, takarékos és pontos kalapácsütésekkel formálja szoborrá a rideg acéllemezt. Hosszú évtizedekig szinte egymaga volt a „szegedi szobrászat". Munkája nyomán készült el e század szegedi Panteonja, benne Tömörkény István, Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, Radnóti Miklós rézbe kalapált, gipszbe formált, bronzba öntött arcmásáról. Legtöbbször mégis Móra Ferencet 'választotta modelljéül. Mőra Ferenc volt az, aki a fiatal kazánkovács első munkáiban fölfedezte a tehetség cáfolhatatlan jegyeit, s 6 ciót kértem tőle, hanem szigorúságot ... A kis Tápai most szolgálja az utolsó esztendejét. A nyomorúságnak ls. meg a diákságnak ls. Szentgyörgyl mesternek a legtöbbre tartott tanítványa . v Most láttam egy aktszobrát. amiért már mesternek merem nevezni..." Tépal Antal sem felejtette el első találkozását Mórával. Egy 1958-ban rendezett nagy kiállítás alkalmával a szobrászművész egy Mórának címzett levélben vetett számot életével, pályájával, munkásságával, Ahhoz a Mórhához. írt, aki számára sohasem hglhat meg. Ebben a levélben így emlékezik az első találkozásról: „Mikor először megláttalak, te fotelben ültél, faragott íróasztal mellett. Akkor úgy éreztem, hogy egy Irtózatosan széles szakadék túloldalán vagy, és soha-soha nem értjük meg egymást. Én piszkos zubbonyban, kétszer bokázva és hajlongva vittem be a rajzaimat. Mit tudtam én. hogy segítette, hogy a fiatalember beJusson a képzőművészeti főiskolára. Erről írt is egy tárcát A kis Tápai címmel, mely a Délmagyarország 1930. január 5-1 számában jelent meg, Íme, ebből egy részlet: „ .,. Először is levelet írtam a tekintetes tanácsnak. Arra kértem a várost, hogy ha ezt a rókusi fiút sikerül bejuttatni a képzőművészeti főiskolára. a város adjon neki havi száz pengőket addig, míg elvégzi. Én, a város cselédje, aki magamnak sose kértem semmit a városomtól, most kitüntetésképpen kérem magamnak, hogy bízzon meg a szavaimban a városom. Vállalom a garanciát érte hogy a lakatoslnasból olyan művész lesz, akiért valamikor még érvelem is megbékélnek .,. Aztán Szentgyörgyl Istvánnak írtam. a képzőművészeti főiskola szobrásztanárának. Nem protekmennyire dühített a hajlongásom. így Idomítottak bennünket, inasokat, A párnázott ajtók előtt, ha szétfeszít a lázadás és recseg a gerincoszlop, akkor ls hajlongani kéli, és szépen, idomítottak bokázni hozzá. Nagyságos Igazgató Ornak szólítottalak, és te, egyedüli emberségedben, nevetve hárítottad, el a titulust: 'Nagyságos a fene! Feri bátyád vagyok, ha te ls úgy akarod.' — Akartam-e?... Sok szoborban idézte meg a szóbrész Tápai, Móra arcvonásét. E?y olyan lemezdomborítást is készített, mely kettejük vonásalt őrzi, a címe pedig: Móra és én, Ez* a lemezdomborítás mintha vallomás és bizonyíték lenne. őrizve Móra Intését: „Azéletet, Tóni fiam. számodra ne a megalkuvások tegyék érthetővé, hanem a kötelességvállalások." X. L. i 1