Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

10 Vasárnap, 1979. június 10. Megbeszélés a tanácskozási központokban Hétfőtől Ismét folytatják munkájukat a tanácskozási központok a körzeti Kerületi párt- és népfronthelyiségekben. A választók és a tanácstagok a város „üzemeltetését",' azaz a Városgondnokság munkáját értékelik véleményükkel, javaslataikkal. A jövő heti program a következő: Június 11-én. hétfőn este 6 órakor a petőfitelepi pórtházban; Június 12-én, 17 órakor a Rózsa Ferenc sugárúti pártházban; június 13-án este 6 órakor a ságváritelepi kultúrházban; június 14-én, csütörtökön 18 órakor Kiskundorozsmán, a tanácsi ügyfélszolgálat épületében: június 15-én 17 órakor pedig a Földvári úti pártházban tanácskoznak. A film és kora Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Szegeden Sokéves pauza után ismét Jancsó-film pergett hazai moziban. Csütörtökön este az Életünket és vérünket trilógia első két részét, a Magyar rapszódiát és az Allegro barbarót vetítették telt ház előtt a November 7. művelődési központban. Azt a két részt, amelynek alapján Cannes-ban életmű-díjat kapott a rendező, s amely valóban koronája, továbbfejlesztett szintézise mindannak, amit a Jancsófilmek eddig létrehoztak. Pénteken este pedig az író és a rendező, Hernádi Gyula és Jancsó Miklós találkozott a közönséggel Újszegeden, az ünnepi könyvhét rendezvényeinek keretében. Életmű-díj után, s a trilógia apropóján mindenképpert hasznos a visszatekintés a szerző-páros egymásra ÉREYTSE —— V'z'.W-, C-k-^J < I JMi'S.I .HP TáBÉNELáilJÚáéS Jl JiÁMEtlŐS -\msrnesmron ' /AZ brOsr fivsa- j liA Mfrneué-! istenin Mumrou > , sz a zubadjsű, I Molnár Zoltán A vereség 40. — Nem Jössz — mondta a lengyel. — Nem tud jössz. Láb nem jó. Van pisztoly, itt megdöglesz többi. Nekem tózse kharasó. András nem mondott rá semmit. Talán kezet-fogtak. Aztán Aranka érezte, hogy András ott van mellette. Odatérdel az ágyhoz. De még most sem nyitotta ki a szemét. Inkább a kezét emelte fel egy kicsit. András rögtön megfogta. Aztán belehajtotta a tenyerébe a homlokát. — Milyen forró a homloka! Vagy az én kezem hideg? Most azon gondolkozik, hogyan is vigyen tovább. .. talán azoknak, akik eddig hoztak, itt kell maradni.., Mindegy. Akárhogyan, de tovább kell menni. Tovább. De már oda is kúszott a kis fekete katona. — Megengedi ez a parancsnok, hogy továbbmenjek veletek, szóltam neki. — Te nem akarsz itt maradni? — Minek? Ahhoz az egy gépfegyverhez elegen vannak. Megdögleni is ráérek még. Hátha veletek meg valahogy mégiscsak átjutok még a Tiszán. Aranka érezte, hogy András valójában nemigen szeretheti ezt a beszédet, s ha most mégsem szól, az csak egyedül őmiatta van; hogy ő mindenképpen eljuthasson a Tiszáig a gyerekkel. — András.... — Mondjad. Aranka! — Ha megpróbálnám most már..., a saját lábamon... Akkor András odaszólt a kis feketének; találásáig, amely meghatározó szerepet töltött be egész eddigi pályájukon. Ezzel kezdödött a pénteki beszélgetés is: hogyan találhat ennyire egymásra író és rendező, hogy esetükben sohasem merült föl gondként az irodalmi anyag filmi adaptációjának megoldása. S a válaszok; az élmények közössége. Egyházi iskolába jártak mindketten a háború előtt, részük volt a hadifogság keserű élményeiben, a NÉKOSZ világának embert és energiákat fölszabadító éveiben, a csalódások éveinek nyomasztó tapasztalataiban, s sajátjukként élték át a kibontakozás időszakának bonyolulttá váló világát. Vagyis egyre növekvő tudatossággal azt élték át, amit röviden történelemnek lehet nevezni, s amely éppen Kelet-Európában mutatta föl mintegy sűrítve önmagát, századokat hidalva át néhány évtized alatt. Sűrített élményvilág, embert próbáló sorsfordulók élménye nyilván a társadalom változásainak, sorsfordulóinak időszakait állította érdeklődésük központjába, s megélt élményeik eredményeként műveikben mindig az ember, az egyén lehetőségeit vizsgálják e sorsfordulókban. Azt, hogy az egyén mennyire kiszolgáltatott rész e nagy folyamatokban, vagy van-e lehetősége embernek megmaradni s választási szabadságát megtartva befolyást ls gyakorolni a kor nagy áramlataira. Közös filmjeik sokféle elemzést adtak, sokféle eredményre jutottak, de a lényeg mindig az volt, az embernek meg kell,„ tartania szabadságát, mert sorsával, ha az a pusztuláshoz vezet is, csak így válhat történelemformáló erővé, vagyis többé, mint puszta áldozattá. S a formanyelv, sokaknak botrányköve? Hernádi szerint a filmi „realizmus" a XIX. század formanyelve, amikor az ember az ismereteket folyamatában szerezte a világról. A XX. század új, fontos ismeretei mindig világképet robbantottak, s a mi világunkkal inkább egybevág az ő filmjeik diszkontinuatív jellege, szemben a realista-cselekményes filmnyelv folyamatos információjával. S ez a módszer igazabb, nem manipulálható, mint a „realizmus", amelynek új divatja nem véletlen, hogy az amerikai konzumfilmekben érte el új csúcsait. Hiszen a realizmus lehet a legnagyobb hazugság, ha általa valóságossá. így hihetővé és elfogadhatóvá teszünk például egy életformát, ebben az esetben az „amerikai életformát", amely hamis, de a lehetségesség látszatát keltő alternatívaként eladhatóvá válik a piacon. De az érthetőség? Az új formanyelv kialakításának két oladala van. Fejlesztéséhez filmeket kell csinálni, hogy érett és letisztult lehessen, eljuthasson saját csúcsaira, s filmek szükségesek ahhoz is, hogy a néző is folyamatában tanulhassa meg az új nyelvet, mint a zenében, vagy a képzőművészetben. Csakhogy a film drágább, mint a festék vagy a kottapapír, s Jancsó szerint talán Magyarország az egyetlen, amely áldoz erre a célra, ahol lehetőség van valóban új filmi nyelv kifejlesztésére. És új filmjük, a trilógia, amelynek egyelőre első két része készült el? Koronája mindannak, amit eddig csináltak, s visszamenőleg ls igazolni képes egy-egy, akkor nehezen érthető filmjüket. Egy jelképes és lehetséges Bajcsy-Zsllinszky-sorsot elemezve nagyon is a mának szólva beszélnek az ember lehetőségeiről. A filmi nyelv, eszközrendszer úgy tökéletesedett, hogy ebben a filmjükben érezzük legkevésbé hiányát a valódi cselekmény „külsődleges" mankóinak. Mert a film csodás képi világai, tökéletes és bonyolult mozgásai már olyan autonóm világot hoznak létre, amely önmagában is képes feszültséget fönntartani, s a nézőt e világba bevonó, annak részévé tevő nagymértékű komplexitást nyújtani. Hihetetlenül bonyolult világ ez, amelynek jelzésrendszerei átfogják az emberiség egész múltját , annak kulturális szféráival, mítoszaival egyetemben. Am e jelzések megértése és értelmezése nélkül ls vonzó, információkban gazdag s magába olvasztó lehet a tökéletes, új valóságot teremtő képl-filmi világ, amelyeket e jelzések mind nagyobb körének megértése — amely föltételezi a film többszöri megnézését — új dimenziókkal ruházhat föl, s állíthatja fokozatosan a néző elé az emberiség, s az ember világának múltból, jelenből és jövőből, hitekből, tudásból és cselekvésekből, lehetőségekből és korlátokból. szükségszerűségekből és szabadságból álló teljességét. SZ. I. 80 felett fizetni kell! Jugoszláviába utazóknak a korlátozásokról Alig egy hónapja, május 3-án lépett életbe déli szomszédunk, Jugoszlávia útjain néhány korlátozó intézkedés, amely közül egy reánk, magyarokra is vonatkozik. Ez pedig a sebességkorlátozás. Ezt sokan tudják, de nem veszik tudomásul, mások viszont arra hivatkoznak, hogy e rendelkezésről még nem ls hallottak. Az újvidéki közlekedési szakemberek elmondták, hogy fokozzák náluk a közúti ellenőrzéseket, s a korábbiaknál is szigorúbb szankciókat alkalmaznak a szabálysértőkkel szemben. Ez pedig'a nyaralásra induló magyar turistákat is igen érzékenyen érintheti. Jugoszláviában gyorshajtásért nem vonják be a jogosítványokat, „csak" ki kell fizetni a bírságot, és „nincs harag", az autós mehet tovább. Ha marad pénze! A bírságösszegek ugyanis esetenként a háromszorosát is elérhetik a nálunk megszokottaknak, s most, a korlátozó rendelkezések bevezetése óta még szigorúbbak a büntetések, mint voltak. Szegedről és környékéről sokan utaznak Szabadkára és a közeli településekre, ezért különösen fontos a következők Ismerete — és betartása: Személygépkocsival és motorkerékpárral Jugoszláviában autópályán 120, autóúton 100, egyéb utakon 80, lakott területen pedig maximálisan 60 kilométeres óránkénti sebességgel lehet haladni (jármű-kategóriánkénti megkülönböztetés nincs, enynyiben különböznek a szabályok a magyar KRESZ-től). A Vajdaság területén egyedül a Belgrádot Újvidékkel összekötő új autóúton lehet az új rendelkezés szerint 100 kilométeres sebességgel vezetni, tehát még az E5-ÖS nemzetközi főút korábbi . nyomvonalán sem! Máshol legfeljebb 80 kilométer/óra a legnagyobb haladási sebesség — ha külön jelzőtáblák nem mutatnak további korlátozásokról információt. A városokban, de nemcsak a Szabadkához hasonló nagyságúakban, hanem a jóval kisebbekben is gyakran alkalmaznak 40, vagy 50 kilométeres korlátozásokat, amelyeket érdemes betartani. Már csak azért is, mert a lábát gázpedálon tartó autós könynyen megszabadul öt-hatszáz dinártól, jelentős sebességtúllépés esetén még többtől is. Azt pedig inkább érdemes az Adrián elkölteni, mint a közlekedésrendészeten. Szegedi gyerekek Szabadkán Több mint tíz éve teremtett kapcsolatot egymással a két testvérváros, Szeged és Szabadka Ifjúsági szövetsége. A baráti kapcsolatok erősítését szolgálják azok a hétvégi kirándulások, melyeket az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szegedi kirendeltsége szervez kisiskolásoknak. Az idén március és június között vasárnaponként másfél ezer alsó tagozatos diák kereste föl Szabadkát. A vakáció előtti utolsó csoport ma, vasárnap indul útnak három autóbusszal. Lénárt Béla, az Express kirendeltség vezetője mondja: — Nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében ez az út. Tavaly tavasszal próbálkoztunk először a megszervezésével, akkor 450 kisdobost vittünk el Szabadkára. A kísérlet bevált, az idén annyi a jelentkező, hogy szeptemberből ismét rendszeresen folytatódnak a hétvégi kirándulások. Ebben az évben kiterjesztettük az akciót a szegedi járás általános iskoláira is. A KOMPAS jugoszláv utazási iroda Szegedre indít gyermekcsoportokat. Gazdik Gyula, a Zrínyi Ilona általános iskola igazgatóhelyettese több turnusnak volt már kísérője. Az úttörővezetők városi konferenciáján felhívta pedagóguskollégái figyelmét arra, hogy használják kl ezt az Express-utat. — Felejthetetlen élményt jelent ez a kirándulás a gyerekeknek — mondja. — A látottakat, hallottakat az iskolában is hasznosíthatják. Baráti kapcsolatok szövődnek, apró ajándékok cserélnek gazdát, később levélváltásra is sor kerül. R. I. — Na, fogd meg, pajtás! Megfogták. Már éppen kezdték is emelni, amikor megszólalt a géppuska. Megindultak a románok? Vagy Inkább már el is érték azt a távolságot, amelyikről érdemes volt rájuk lőni... András meg a katona visszaengedték a hordágyat, s elnyúltak mellette, vártak. Ta-ta-ta-ta ..., kilőttek egy teljes hevedert. Amikor a hosszú sorozat véget ért, felcsapott a románok csatakiáltása. Lőttek is, futás közben. Már a lábuk dobogása is hallatszott. Kapkodva fűzték be a következő hevedert. — Dolgozz. Uporniczky százados, dolgozz! Az új sorozat egészen rövid volt. Pedig a románok megint hosszút várhattak, rögtön lefeküdtek. — Állj! Figyelj! Célzott rövid sorozatokat az elöl fekvőkre. Trrrr.... trrrr... Ügy látszik, ez nagyon érzékeny volt. A románok feküdtek, vártak. — Várj még egy kicsit. Aranka! András visszakúszott. — Te meg mit akarsz itt már megint? — Engedj egy kicsit! Mesterlövész vagyok. Aranka most csak egy-egy dörrenést hallott, s a nyomában az elismerő felszisszenéseket. András sorra vette a csúcsos sapkákat, ami csak látható volt belőlük. A románok nem moccanlak, sem előre, sem hátra. — Köszönjük, fiú! Na, tl menjetek most már! Nyilván mennlök kellett. Ennél tovább Arankát a gyerekkel már nem kockáztathatta. — Hát, fiúk...! — Búcsút Intett, és szaladt a hordágyhoz. Tudta, hogy ez az egyetlen, amit csinálhatnak. Hogy talán egy-egy ilyen, itt-ott megkapaszkodott géppuska fedezete mögött valahol újrarendezik a szétszóródott zászlóaljakat. Hátha így biztosítani lehetne legalább fi valamennyire szervezett visszavonulást a Tisza mögé. — Na. fogdl Megragadták. Már Indulni is gyorsan Indultak. Fürgén vitték és ügyesen. Aranka ls úgy érezte, hogy sokkal kevésbé himbálódzik, mint bármikor eddig az úton. — Veled azért könnyebb — mondta a katona. András csak most vette észre, hogv puska van a vállán. Ügy létszik, szerzett egyet a halottakéból. Szégyellted magad, nyavalyás, ugye, szégyellted. A pici kölyök nyöszörgött. Gyengécske hangon, kimerülten, de most már szinte megszakítás nélkül nyöszörögte keserves panaszait. Aranka lágyan paskolgatta a pólyát, de hát ez aztán semmit sem használt neki. Istenem, gyermekem, kicsi fiam ... Te aztán szép egy anyára akadtál. Ilyen bolond anyára, aki elment a' világ végére, hogy ott szüljön meg téged ... S milyen szép egy világgal találkozol életed legelső óráiban... A két férfi megfontoltan, egyenletesen szedte a lábát, Szaporán ls haladtak. S míg tekintetük előrefürkészett, hallgatni meg visszafelé hallgattak, hogy kattog-e még mögöttük az a géppuska. Igen: Időnként fel-felkattogott. Ez a géppuska volt a bizonyosság, hogy átkerültek a front innenső oldalára. Hogy talán közvetlen veszély Itt most már egyelőre nincsen. Ha ugyan ez egyáltalán frontnak tekinthető. Ha ugyan másutt is akadnak ilyen megkapaszkodott géppuskák. S ha ugyan vannak még valahol csapatok, akik kiépíthetik azt a valamilyen Ideiglenes hídfőt, amely majd biztosítja a visszavonulást a másik partra; s ha ugyan akad még valaki, aki szervezi ezt a visszavonulást. •. — Szusszanjunk már egyet! — mondta a katona, de már tette is le a hordágyat; András alig érkezett utánaereszteni. Leültek, kilihegték magukat. Körülnéztek egy kicsit (Folytatjuk.) \