Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

Építők ünnepén M a már több mint három évtizedes múltra tekint vissza a hagyomány, hogy június első napjaiban, általá­ban az első vasárnapon rendezik meg az építők napját Szegeden és környékén az építők nagy családjához közel tizenötezer ember tartozik, s ha az építő- és építő­anyag-iparban foglalkoztatott dolgozók csa­ládtagjait is figyelembe vesszük, akkor negyven-ötvenezer ember élete kötődik igen szorosan az építőipari vállalatok min­dennapjaihoz. De nincs olyan ember, aki ne lenne kapcsolatban az építők tevé­kenységével, a mindennapi kenyér után a lakás az első. Az otthonunk, a munkahe­lyünk, az utcánk, a terünk, üzleteink, is­koláink és óvodáink színtere, ahol egész életünket eltöltjük, az építőmunkások ke­zenyomán született meg, s örömet szerez számunkra, vagy olykor egy kis bosszú­ságot is. A mi szocialista társadalmunk a béke és az építőmunka társadalma. Tennivalóink között egyik legfontosabb feladat az épít­kezés, azon belül is a lakásépítés. Aho­gyan a párt és a kormány szorgalmazza az építés gyorsítását, hatékonyságának ja­vítását, ugyanúgy cselekednek szűkebb környezetünk párt. és tanácsi testületei is. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága ez év április 27-én megtartott ülésén meg­vitatta a végrehajtó bizottság beszámoló­jót és határozatot fogadott el az építő- és építőanyag-ipar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól. Igen megszívlelendő monda-> tokát fogalmaztak meg. Többek között el­ismerték: az elmúlt tizenöt évben elért eredmények és fejlődés bizonyítja, hogy a Központi Bizottság, valamint a megyei pártbizottság határozatában foglalt felada­tokat lényegében megvalósítottuk. Me­gyénkben 1964—1978. között több mint 55 ezer lakást építettek, melynek eredménye­ként Szegeden új- városrészek- születtek, megváltozott Makó, Hódmezővásárhely, Szentes és Csongrád városok, valamint több község arculata. Számos olyan ipari és egyéb létesítmény épült, mint például a szegedi gumigyár, kábelgyár, olajmező, a szentesi Kontakta, a vásárhelyi porce­lángyár, a Szegedi Házgyár, a Biológiai Kutatóintézet, a Posta-palota, számos is­kola, óvoda, áruház, út, vasút, kulturális és sportlétesítmény. Ezért csak elismerés és dicséret illeti az építőmunkásokat, a tervezőket Közben nagyot fejlődött, gyarapodott az építőipar is. A technikai, technológiai fej­lődés útját nem kerülhette el az ipar. de a jelentős fejlődés nélkül nem is tudta volna produkálni azokat az eredményeket, amelyeket magunkénak vallhatunk. Az építőmunkások nagy családjának javultak élet- és munkakörülményei. E célt szol­gálta a szegedi építőipari dolgozók mun­kásszállodája, sportkombinátja és sok-sok apró segítség, mely jobbá és elviselhetőb­bé tette mindennapjaikat. A megyei párt­bizottság határozatában természetesen nem rejtették véka alá a fogyatékosságokat sem. Kiolvashatjuk abból, hogy ma még nem elég tervszerű a beruházások folyamata, kívánnivalót hagy maga után a termelést közvetlenül irányítók szerepe, a termelé­kenység emelkedése elmarad a termelés más tényezőinek fejlődése mögött, olykor és sok területen laza a munkafegyelem, magas a fluktuáció. A minőség viszont külön fejezetet érdemel, mivel a legapróbb hibák is fölnagyítva jelentkeznek a köz­vélemény szemében, ezért is hangsúlyozza a párthatározat, hogy a minőségi munka­végzés megkülönböztetett figyelmet igé­nyel az építőipari ágazat minden, vezető­jétől és dolgozójától. Sokat tettek, sokat tesznek az építő­munkások. Az idei legfrissebb jelentések szerint az első negyedévben az előző évi­nél 6,6 százalékkal nagyobb termelésemel­kedést értek el az építőiparban, bár a munkában részt vevő fizikai dolgozók szá­ma nem emelkedett, hanem csökkent. Pe­dig közel 4 milliárd forint értékű munka elvégzése vár a megye építőipari szerveze­teire. A lakásépítés talán a leglényegesebb az emberek szempontjából, s örömmel nyugtózhatjuk, hogy az esztendő első hó­napjaiban mór 528 új otthonba költözhet­tek be a családok, s ez jóval több, mint a tavalyi év azonos időszakában átadott la­kások száma. Szegeden új áruházat építe­nek, aZ esztendő végére talán elkészül az új, szegedi, Tisza-híd is, s lehetne sora­koztatni a példákat, az Északi városrész lakóinak, az iskolásoknak 16 tantermes épületet emelnek, a ruházati szövetkezet saját pénzéből építtet 100 gyermeknek ott­hont adó óvodát, és ki tudná e néhány köszöntő sorban fölsorolni mindazokat a létesítményeket, melyekkel ebben az évben gyarapodunk szűkebb pátriánkban. Lehetőségeink végesek, ezt mindenki be­látja. De arra ugyancsak mindenki kényes, hogy a meglevő erőinkkel igen nagy be­osztással gazdálkodjunk. Lehetne-e több és jobb az, amit építünk? Minden bi­zonnyal lehetne, de sok apróság befolyásol­ja a hibátlanságot E- pítünk és gyarapodunk, a béke erre a legnagyobb fedezet. Amíg békés életünk folyamatos, addig újabb és újabb lakóházak, ipari üzemek, intézmé­nyek, utak, sportlétesítmények és olyan alkotások születnek, amelyek előreviszik szocialista társadalmunk jólétét S ennél többet ki kívánhat? Éljenezzük és korhol­juk az építőmunkásokat. E szép nyári na­pon, az építők juniálisán viszont tartal­mas ünnepet és jó szórakozást kívánunk a nagy családjukban szorgoskodóknak. Gazdagh István A vendéglátósok is tudják: az időjárás szeszélyei kiszá­míthatatlanok, s éppen ezért nem árt a váratlan helyze­tekre is felkészülni. Arzenál­juk nem tette lehetővé, hogy zökkenőmentesen, a lakosság teljes megelégedésére alkal­mazkodjanak a korai meleg­hullám előidézte szituációhoz. Különösen tapasztalható volt ez a fagylaltellátásban. A Csongrád megyei Vendéglá­tóipari Vállalatnál feljegy­zett adatok tanúsága szerint e téren minden eddigi idők rekordját megdöntötték: csak május 30-ig 42 ezer 493 kilo­gramm fagylaltot — naponta több mint 14 mázsát — ad­tak el, a különlegesen meleg napokon 20 mázsánál is több fogyott el a hűsítő csemegé­ből. A tavaly felavatott kor­szerű, hagyományos fagylal­tot előállító üzem még csak bírta volna tartani az ira­mot, de az üzletek fagyasztói már képtelenek voltak olyan ütemben dolgozni, hogy a pultok tégelyeit folyamato­san, s többféle ízű fagylalttal tölthessék fel az eladók. Ha az idő nem változik, a ven­déglátó vállalat idén jócskán túlteljesítheti fagylaltforgal­mazási tervét. Az „ostromál­lapot" feloldására a szokásos­nál több helyen s nagyobb mennyiségben kínálnak a vá­sárlóknak rollt. Az ünnepi hetek forgalmá­ra — az előző esztendők ered­ményeit s gondjait is mérle­gelve — időben felkészült a vállalat. Céljuk most is ugyanaz, mint korábban! az üzletekben színvonalas étel­kínálattal, udvarias kiszolgá­lással, s kulturált környezet­tel szeretnék fogadni a vá­rosba látogató hazai és kül­földi vendégeket, s persze a helyi lakosságot. Az üzletek felújításával, a szezon előtti karbantartási munkálatokkal idejében végeztek. S aho­gyan a vízművek és fürdők a szokásosnál hamarabb tette rendbe a víz lehúzódása után az újszegedi partfürdőt, ugyanúgy a vendéglátó vál­lalat is mozgósította erőit, hogy megnyithassa a strand területén levő büféit. A mun­kaerőgondokat figyelembe vé­ve ez korántsem volt egysze­rű feladat A szegedi forgal­mat a szükségesnél jóval ke­vesebben kénytelenek bizto­sítani: a szükséges létszám­ból 88 ember hiányzik. Más választása a vállalatnak nem maradt: a partfürdői büfék­be a központból „telepített ki" adminisztratív dolgozó­kat A hiányzó létszám pótlásá­ra, akárcsak tavaly, idén is mozgósítják a nyugdíjasokat, egy részük a Dóm téri büfé­sorban teljesít majd szolgá­latot A vendéglátó vállalat az ifjúsági napok eseményein is érdekelt, az újszegedi sza­badtérin felállított s az Ifjú­sági Házban levő büfé szín­vonalas ellátásával igyekszik a rendezvények sikeréhez hozzájárulni. Az idegenfor­galmi szezonra készülődve már májusban összehívták az üzletvezetőket, hogy felhív­ják figyelmüket: ki-ki igye­kezzék saját házatáján leg­jobb képességei szerint dol­gozni. Azaz: az idegen nyel­ven is közreadott étlapokról a vendégek változatos, spe­cialitásokkal is kecsegtető kínálatból választhassanak. Különösen nagy gondot kell fordítani a tisztaságra, az udvarias kiszolgálásra, s ar­ra, hogy mindig legyen hű­tött ital. A külsőségekről szólva: a másodosztályú ét­termek — köztük a Szeged, a Hági, a Lila akác, valamint a Hóbiárt bisztró — felszol­gálói részére júliusra elké­szülnek a könnyű nyári foi> ma ruhák. Az Alföldi Vendéglátó Vál­lalat is készül az idegenfor­galmi szezonra. Az Express utazási irodával az idei esz­tendőre százezer adag ételre kötött szerződést, s a szerző­dés értelmében a vállalat ad az egyetemi menzákon reg­gelit, ebédet és vacsorát az ifjúsági napok eseménysoro­zatára Szegedre érkező több ezer fiatalnak. Az egyetemi konyháknál maradva: a köz­kedvelt egyetemi étterem, a „Gödör" mellett július 1-től kerthelyiséget nyitnak. Te­raszt kap — ugyancsak jú­lius 1-től — az újszegedi egyetemi étterem is. Idén az újszegedi gasztro­folüzemben készített termé­keit a partfürdőn is kínálja a vállalat. L. Zs. „Ruhatári" vizsgálódás Kevés ruházati cikket vá­sárolunk. Ez korántsem ma­gyar sajátosság. Európa-szer­te megfigyelhető jelenség. A családok összkiadásai és a kereskedelem forgalmán be­lül évek óta zsugorodik a ru­házatra fordított, illetve az arra jutó hányad. Erre utal­nak azok a tapasztalatok is, amelyeket vezető marketing­szakemberek nemrégiben le­zajlott, a Könnyűipari Mi­nisztérium által szervezett konferenciájukon adtak köz­re. A vizsgálódás során meg­kérdezett nők 30 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ruha­tárát hiányosnak tartja. Az adatok jelzik azt is, hogy a fiatalok ruhatára jóval több darabból áll, mint más kor­osztályoké. Ebből kiderül, hogy a különféle típusú ru­házati termékekből életkor szerint is eltérő mennyiségre van szükség az üzletekben. Még az idén elkészülnek a férfiak ruhatárának felméré­sévél is. Ez a munka ugyan­csak széles körű adatfelvétel alapján nyújt majd átfogó helyzetképet előre mutatva az ipar és kereskedelem fel­adataira. Tárlatnyitás a Műcsarnokban Képzőművészeti életünk jelentős esemé­nyének színhelye volt pénteken este a Műcsarnok. Közéletünk jeles képviselői­nek. a művésztársadalom kimagasló egyé­niségeinek és az érdeklődők népes táborá­nak jelenlétében nyitották meg a Vásár­helyi Öszi Tárlatok ngyedszázados jubile­uma alkalmából rendezett retrospektív tárlatot. A Műcsarnok öíszes termében az elmúlt huszonöt esztendő mintegy 5200 be­mutatott alkotásának java került közön­ség elé. A 147 művész mintegy 600 fest­ménye. grafikája, szobra, érme, kerámiája, textil faliképe felvonultatja a hódmezővá­sárhelyi képzőművészeti központ hagyo­mányőrző tendenciáit és újító törekvéseit. A július 22-ig nyitva tartó kiállításra rep­rezentatív katalógus jelent meg a 25 év teljes műtárgyjegyzékével, D. Fehér Zsu­zsa művészettörténész előszavával. Enye­di Zoltán képriportja a megnyitó ünnep­ségen készült. Képeinken, balról: Tóth Dezső kulturá­lis miniszter beszédét mondja — Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja a közönség soraiban — Alkotások és érdeklődők a műcsarnoki megnyitón: YILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÖLJETEK! % 69. évfolyam 134. szám 1979. június 10., vasárnap Ara: 1,60 forint * 4-

Next

/
Thumbnails
Contents