Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

4 Péntek, 1979. június í: ^^mmm^mmm^mmm^mmmmmmammammm Az új deszka Színház a moziban, avagy a körülmények iskolája Egy esztendeje, hogy be- mény, hogy az előtte húzódó csukták a nagyszínházat tekintélyes zenekari árokkal Nincs mit szépíteni, az évti- a hangzás akusztikája nincs zedek óta hivatalosan vagy azono6 hullámhosszon, gazfélhivatalosan halogatott re- dagabb, a játék látványlehekonstrukclóval nehéz hely- tőségeinél (mert hiszen épzetbe került Szeged zenekul- pen az operai, illetve zenés túrája. Nehéz, de nem kilá- műfajok immanens igénye a tástalnn helyzetbe. Mint is- fantáziát nagyvonalúan fölmeretes, az épületmatuzsálem — mely az operai és zenés színházi előadások mellett otthont adott nagyzenekari, ritkábban kamara-, illobbantó dekoráció, a térbeliség). A zenés színpadi műveknél „megvan olyan másféle élvezeteknek lehetősége is — idézzük ide Felsesteint teresre sikerült korrigálni, így helyet tud biztosítani rendes operai nagyzenekarnak. Az adatokból nyilvánvaló a nagyszínházi orchesrel és lényegében kamaraszínházi játéktérrel rendelkező moziban (ahol a színpadot kiszolgáló egységekhelyiségek egészen minimátervezik az előadások kiállítását: sok technikai igényességű díszlet váltásra például nincs mód, a legutóbbi Verdi-bemutatóhoz ia, a Johannához (mely kifejezetten ide készült már), egyetlen szimbolikus térszínpadra foglalta össze Horváth az opera hat képének látnivalóját. Ami persze nem lehet univerzális gyógyszer, csak egyfajta javallat. A választott művek belső törvényszerűségeinek függvényében dolgozhat itt is a rendező-tervező fantáziája. Mert A windsori oig nők máskülönben igen esztétikus kisszinházi „dekorációját" kurtábbra kellett fűréletve szólisztikus koncertek- —, amelyek iránt a közönség nek is, tehát a filharmóniá- 6zéles rétegei akkor is nanak — jelentősebb fazoniga- gyon fogékonyak, ha egyébzítás, vérátömlesztés nélkül ként hiányzanak az vészelt át közel egy teljes színházi élmény előfeltételei évszázadot. S miközben ho- Az emberi hang szép zengéni és külhoni kortársai, a se, a tánc mozgalmassága, a Helmer-rellner teátrumok, zenés revű látványossága — időközben sorstársaivá vál- olyan nemzetközileg eltertak, tehát elöregedtek, átala- jedt örömök és élvezetek forkításra szorultak — a szege- rása, amelyeknek megvan a dire is kitették a táblát (mű- teljes létjogosultságuk, és vészeti intézményen nem ép- ilyen igények kielégítéséről pen bizalomgerjesztő écát ad- mindenhol gondoskodnak is." va a humornak): „veszélyes Már ha tehetik — bigyllsak, nincs zsinórpadlás, , , „ díszleteket tárolni úgyszol- f^1",1; a Bohémélet viszonyván lehetetlen) úgy kell operát, illetve operettet játszani, még jóidéig, hogy a rendező-tervező művészekre hárul a teher: alkalmazkodni, igazi vagyis úgy igazítani az alkotások vizuális tartalmát a te. rillet képességeihez, hogy teljes értékű előadások illúzióját keltsék. lag jól tűrte a transzplantációt, a Don Jüan felújításban viszont zavaró volt az otthagyott kellékek zsúfoltsága — egyszóval akad majd tennivaló nemcsak a repertoár bővítésénél, de a gondozásánál is. Jórészt kidolgozandó még a vetítés mikéntje; ötletét a társbérlő mozinak a hét meghatározott napjain változatlanul funkeiónáló jelenléte kínálná. Ami látványban elvész a naMiként? Néhány bemutató, turális szükség szabta réven, felújítás és a Kisszínházból visszanyerhető-e vámon, a áthozott-átfésült produkció vetített képek illúzióján? A 0 Ne munkaterület, idegeneknek gyeszthetnénk hozzá aktuáli- "tán már néminemű tapasz- szakemberek véleménye belépni tilos." san. Hanem hát attraktív talatok birtokában tisztáz- egyelőre megoszlik (föltehetánc és revü nélkül mégcsak hattuk egyet s mást az ope- t6e" 8 Képnek inkább csak a elboldogulhat operaelőadás rai főrendezővel, Horváth színpad mögötti elhelyezése vagy operett — a kórusok Zoltánnak. Aki művészem- ífthet számításba, ahol vlzenei csorbíthatatlanságának bereknél szokatlan higgadt- szont távolság nincs), mln1 egyen példa, legföl- okkn viszont elképzelhetőt- Sággal és rugalmas, belátás- denesetre a rendezéshez kojebb intő, a néhai játékszíni len, hogy ne telje8 énekkar sal ecsetelte a kétségtelenül mo]y 8egitséget jelentene a rrS^SnroLUCa^heaso^ó VOmjlj°n. Z^?1 d,ra" mOSt°ha ^tételeket kijelen- Zené6 sz;nház nem túl vá. annyi bizonyos, a nasonió maturgiai funkciót hordoz, ve, szo sincs arról, hogy , vállalkozásokban nem túl ru- mondjuk egy Borisz Godu- kényszermunkát végezzenek. lasztékos technikai arzenaltinos es edzett építők jóidéig not>ban vagy akár a leg- A lehetőségekhez képest jában. „elbibelődnek" .még a nagy- utóbbi Johannában. Minek gyorsan belakták — már- színházon. Az átmeneti ott- következtében egyszerűen mint alkotó fantáziájukkal ia honnak kiszemelt — és^a kö- nem marad játéktér, elmere az új körletet, meg egyébvedik, meghal a színpad, ként ia a színházművészetNagyzenekarra és kisszin- hez három dolog szükséges, padra tudniillik alig írtak úgymint deszka, színész és műveket: márpedig, ha a ze- közönség, mondotta volt nei kivitelezés lehetősége nagy bölcsen valaki, s ha szirülményekhez képest meglepően gyorsan átadott — mozi színházra tehát házigazdáknak, publikumnak egyaránt érdemes lesz tartósan berendezkedni: ami a jelekből ítélhetően megy a színháziaknak, lassabban a kö0 Ahol azért nem csappanó munkakedvvel —, s egyre használhatóbb tapasztalatokkal — dolgoznak színházi egyébként adott egy színház- nesz és publikum van, lesz tervezők művészek, zenébán, nem mondhatnak le a deszka is elég a moziban, repertoárról pusztán a játék Persze a szellemi és anyagi zönségnek. Melyről egyelőre korlátozottsága miatt — in- tartalékenergiák maximális állapítható meg, ne- kább igazítani kell azt aszínaklimatizálódik. Tu- p^dviszonyokhoz. Tehát a méretekről. A pillanatnyilag üzemképtelen ószínház legnagyobb színpadmélysége 13 méter, szélessége 14 méter volt, bőséges, több mint hatvan zearrnyi hezen lajdonképpen érthetően. Az igényes színházbarátok ugyanis hosszú időn át komplettebb esztétikai viszonyokat szoktak meg, ám maguk is, akik a Szabadság mozi átalakítása mellett döntöttek, számoltak vele, bizonyos értelemben kényszerű megoldásról van szó. Egészen egyszerűen nem akadt más alternatíva a színház operaizenés társulatának minőségimennyiségi megőrzésére, átmentésére. Leszámítva most a tudati együtthatókat (mozlnéző fanyalgását a színházra, színháznézőét a mozira, ha ott szokatlan menüt tálalnak) akut a kérdés: az ószfnházat fölváltó Zenésben mi jelenti hát az értékcsökkenést? bevezetésével. A helyviszonyok behatárolják nem utolsósorban a műsorpolitikát. Olyan darabokat kell játszani, ahol legkevésbé érzékelhető, hogy relatíve oldották meg feladatukat. A színpad úgynevezett kinéez elhelyezésére alkalmas szolgáló területének satnya orchesterrel. Ugyanezek az volta azzal a konzekvenciá01 Legfőképp a szűkös színpadtér. Illetve az a körüladatok a Kisszínházban 10 méter (színpadmélység), 13 méter (szélesség), Illetve tizenegyszer három méteres orchester, ahová értelemszerűen csak „kamarásított" együttes fér el. A Zenés színház szinpadmélysége 10 méter, használható szélessége 8 méter, mely a játéktéren „szorult" két oszlop, kőportál közötti távolság, ami a függönynél ugyan tíz méteresre nyitható, de ezzel a területtel csak korlátozottan lehet számolni: az orchestert tizenháromszor három és fél méteresre, tehát 44 tagú zenekarra tervezték, melyet tizenötször három és félméval jár, hogy racionálisabban szek és műszakiak. Mindahányan ama őszintén óhajtott cél érdekében, hogy a közönséget lehetőleg maradéktalanul kiszolgálják, vagyis hát a szegedi publikum miharabb szokja meg Thália új otthonát, s ha megszokta, szeresse is meg, sűrűn látogassa. Mert közönség nélkül partra vetett halak vegetálnak bármilyen színházi deszkákon ... Nlkolényi István Egészségünk védelmében Az Országos Közegészség- hogy milyen összefüggés muügyi Intézet felelősségteljes tatható ki a levegő szennyeés sokirányú munkájában zettsége és a lakosság egészfontos helyet foglalnak el a ségi állapota között. Módszelevegó tisztaságával kapcso- reket dolgoznak ki a levegő latos vizsgálatok. Az OKI te- minőségének ellenőrzésére és vékenységéről tartottak saj- a szennyező anyagok menytótájékoztatót tegnap dél- nylségének mérése is. Az elelőtt a Gyáli úti székházban, lenőrzéseik során nyert eredahol a többi között elmon- menyek alapot adnak annak dották: levegőhigiénés vizs- a többi körött a környezet gálataik során a többi között védelmi tervek elkészítéséadatokat gyűjtenek arról, hez. (MTI) Alkotótáborok Ismét sorra megnyitják kapuikat a Magyar Képzóés Iparművészek Szövetségének alkotótáborai. A helyi tanácsok támogatásával fenntartott művésztelepek ezen a nyáron 150 képző- és Iparművésznek, közöttük csaknem 40 külföldi vendégnek nyújtanak lehetőséget nagyobb terveik, elképzeléseik valóra váltásához. A siklós-villányi kőbánya Európa-szerte ismert művésztelepén már csaknem két hete dolgoznak az Argentínából, Belgiumból, Csehszlovákiából, Finnországból, Lengyelországból és a Szovjetunióból érkezett vendégek. Kerámlkusok, építészek kezdik meg nyári munkájukat a romhányl és a pécsi kerámiagyárakban. A Somogy megyei Nagyatád 16 holdas parkjában a szobrászok, Hajdúböszörményben festőművészek látnak majd munkához. A nyáron megnyílik a salgótarjáni nemzetközi festőművésztelep, a makói Maros menti művésztelep és a zalaegerszegi alkotótábor. A La m part Zománclpari Művek támogatásával működó művészteíepen — június végétől — két héten át szovjet és magyar művészek dolgoznak majd a kecskeméti Széchenyi-város számára készülő sík- és plasztikai műveken. Képzőművészeti életünk követeiként 21 hazai művész indul dolgozni, tanulni Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és az NDK időszakos alkotólelepelre. A júniusi Tiszatáj Németh László három kiadatlan írását közli a Tiszatáj új száma. Az 1950-ben írt Korszak végén tanulsága, hogy a második világháborúval lezárul az a közel kétszáz évig tartó időszak, amit „a nacionalizmus korának lehetne legtalálóbban nevezni'". Az újkori civilizáció műhelyei című írás Németh László legjelentősebb tudománytörténeti esszéi közé sorolható. „A tudomány történetéhez, mint életem sok más öröméhez engem a tanári gyakorlat vezetett" — olvashatjuk a Tudománytörténeti munkák című tanulmányban. Ehhez a — vásárhelyi tanárságra szüntelenül utaló — Németh-mühöz Kapcsolódik némiképpen Orezso Ferenc alapvető munkája (Németh László, a vásárhelyi fllozóflatanár). „A Németh László-1 gondolatrendszer hagyományos központja az etika. A vásárhelyi korszak új centrumot képez: a filozófiáét" — Írja Crezsa Ferenc. Századunk magyar irodalmának egyik nagy kérdése Babits Mihály és Németh László kapcsolata. Gál István Németh Babitshoz írt leveleinek publikálásával irodalomtörténeti fontosságú adalékokéi szolgál. A folyóirat júniusi számában Jékely Zoltán, Tornai József, Döbrentei Kornél, Páskándi Géza. Tamás Menyhért, Vecsernyés Imre és Hervay Gizella versei kaptak helyet. A Kelet-európai Néző rovatban jelent meg D. Molnár István írása, mely Marian Jachimowicz, a jelentős lengyel költő és műfordító magyar irodalmi kapcsolatait ismerteti. (Jachimowiczot „1917-ben bátyja hozta Magyarországra, aki nálunk nősült. A későbbi költő 1922-ig Budapesten és egy Tisza menti falucskában élt, szinte természetes tehát, hogy verseiben vannak magyar vonatkozások, motívumok. Az ötvenes évek óta már vendégként járt többször hazánkban.") Hosszú évtizedek kutatómunkájának eredményeként jeient meg nemrég Szabolcsi Miklós József Attila-monográfiájának második darabja, mely a költó életének és pályájának 1923 és 1927 közötti szakaszát vizsgálja. Agárdi Péter írása nem csupán e hatalmas méretű munkát értékeli, hanem a József Attila-kutatás időszerű kérdéseit, a monográfia mai Irodalmunkhoz, szellemi életünkhöz szóló üzenetéi ls tárgyalja. „Vajon nincs-e napjainkban sajátos társadalomlélektani és művészi időszerűsége a 20-as évek — kegyetlen sorssal és önmagával birkózó; olvkor akar -szélsőségesen" ellentmondó társadalmi, nemzedéki. világnézeti, irodalmi és belső élményeket is gyötrelmesszépen ötvöző; eszményt, közösséget, autonóm személyiséget kereső és kikristályosító — József Attilájának? Kérdezem: nem éppen erre a József Attilára fogékonyabb-e a mai fiatalság (s fiatal irodalom) az évtizedekkel idősebbeknél: s nlncs-e erősebb affinitása most eziránt a líra iránt?" — írja Agárdi Péter. A Tiszatáj júniusi számából kiemelkedik Csoóri Sándor írása. Kiváló költőnk — a Műterem-látogatás sorozatban — Orosz János festőművésszel beszélgetett. (A folyóiratot ezúttal Orosz János munkál lllusztráliák.) — Magyarországon először Szegeden mutatták be a Giovanna d'Arcó-t, a fiatal Verdi kevéssé Ismert operáját. Az előadásról Nikolényl István írt kritikát. Molnár Zoltán A vereség 33. — Én támogattam eddig — vonogatta a vállát a katona, egy kis röstellkedéssel. — Valahol elhagytuk. — Messze? — S arra fürkészett András, amerről jöttek, a körtefa mögötti kertbe. — Hát bizony ... — Szóval, nem tudsz már érte visszamenni? — Ott már ők vannak. András szigorúan rágta a szája szélét. Odafordult az asszonyhoz meg a lányához: — Ne jöjjenek tovább!... Majd mi most mar.!! Fejmozdulattal jelezte, hogy a kis fekete fog tovább cipelni. Ebben az is benne volt. hogy mi. meg az Is, hogy köszönje meg, hogy cipelhet, nem így kellene vele bánni. S az asszony ezt meg is értette. S helyeselte is; nem tiltakozott; bólintott, nem nézett a fekete katonára. — Hát akkor..., a jó isten őrizze meg magukat! Leguggoltak Arankához, 6 Is, meg a lánya ls, megcsókolták. egyik egyik, másik másik felől. Aranka még egyszer rájuk nyitotta a szemét. De csak a szempillájával intett búcsút. András kezet nyújtott nekik. Ez bizony egy kicsit furcsa volt, kezet fogni. De odaadták a kezüket, hagyták megszorítani. — Hát, Julis néném ír: — mondta —, '.'..és Julls húgom ... Ezen egy picit el is mosolyodtak. — Isten megáldja...! Jó, gondolta András, mondta ő is úgy: — Isten áldja magukat ls! Megvárta, míg elindulnak, s nézett utánuk még néhány pillanatig. Aztán visszafordult a két katonához. — A puskátokat, halljátok, azt azért nem kellett volna elhagyni. Ezt a lengyel is megértette; mutatta a sebesült karjátlábát, aztán sóhajtott, s az égen tekintett szét, mintha azt mutatná meg, mi van, mintha onnan verődne vissza mindenfelől az a sok kisebb-nagyobb ropogás, dörrenés. A kis fekete azonban nyilván nem szerette, ha kötekednek vele. Vállát, s bajuszát megvonva, megjegyezte: — Nem olyan sokat számít mér az itt, hogy egy puskával több, vagy kevesebb. Andrásnak esze ágában sem volt vitát kezdeni; hiszen tudta, hogy mit számít most az idő; de ezt szó nélkül nem hagyhatta. — Nem szégyellsz ilyet mondani? — Én szégyelljek? — pattant a katona. — Miért éppen én szégyelljek? Nem lehetett világosan érteni, hogy mire gondol, s hogy vajon ki is szégyellje magát őhelyette? De András semmiképpen sem folytathatta az érdeklődést. A körtefa levélrácsán át egy embert látott meg, aki szemből, menetirányukkal ellentétesen, osonva közeledett a kertek aljat szegélybokrok árnyékában. Csak a szeme villanásával intett hallgatást a kis mérges bajuszú katonának, s ahogy tudott, még egy kicsit lejjebb is húzódott. Ingujjban, rossz cájgnadrágban, parasztszandálban, de pisztollyal a kezében közeledett az ember. András bízott abban, hogy csak akkor látja majd meg őket, ha egyenlő ti .olságra lesznek a körtefától. Az ingujj meg a nadrág már majdnem megnyugtatta, de szerencsére, Időben meglátta a pisztolyt is. Paraszt, pisztollyal. Nesztelenül levette a puskát a válláról, és mindenesetre kibiztosított. Lógatta a puskát csövével lefelé, úgy, hogy minden pillanatban felkaphatta. A fickó hátra-hátratekintett. Talán éppen mert ébersége ilyen egyirányú volt, csak akkor vette észre őket, mikor már szinte beléjük botlott, nem is megkerülve a fát, hanem inkább átbújva a lehajló ága alatt. Megtorpant, és maga elé kapta a pisztolyát. Csak most ismerte meg Andrást. Upornlczky volt; hajdani K. u. K. főhadnagy, s ma reggel még a harcoló magyar vörös hadsereg vezérkarának különmegbízottja, aki a támadás előkészületeit ellenőrizte. Ügy látszik, nem szerzett eléggé biztató tapasztalatokat. — Lám, a vezérkari elvtárs...! Ugyan hol jár itt, ahol a madár se jár?! Uporniczky kihúzta magát, s igyekezett magabiztosnak mutatkozni. A pisztolyt nem engedte lejjebb. — Maguk mit csinálnak itt? — S megszokott szigorúságával tekintett végig a furcsa társaságon. — Hát egészen pontosan mi sem tudjuk, telentem. Azt hiszem, megpróbálunk visszajutni Poroszlóra. — Aztán egyenesen a szemébe nézett: — Nem tart velünk? — Nem! — jelentette ki határozottan Uporniczky s nyilvánvaló volt, hogy sürgősen tovább óhajt haladni. ' — Kár. Többen talán többre mennénk. (Folytatjuk.)