Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

WKZDM - 4 Vasárnap, 1979. június 3. Ballagás után berekre emlékszik a visszatekin­tő: jókra, rosszakra; lenyűgöző képességű és munkabírású zse­nikre és a tudomány csepű­rágóira, a gondolat középszerű, de tisztességes munkásaira és <1 hivatalok segítőkész vagy mo­gorva ügyintézőire. A hurkapálcára kötött batyu elveszhet a hamuba sült pogá­E gykedvfl vén diákok ballag­tak a déli hőségben a Test­nevelési Tanszéktől az Auditórium Maximumig. Néha vérszegény énekszó próbált a csoport fölé emelkedni, de ha­mar elhalt a Gaudeamus igitur. Az ötödéves bölcsészeknek csak a fele jött el, ünnepi tömegnek pedig néhány szülő, férj, fele­ség, soron levő élettárs. A többi- seikben megértett és megtanult csávái, de a szellemi tarisznyát ek hazautaztak, készülnek az ál- adatok is elhomályosulnak né- magával viszi mindenki. Min­lamvizsgára, ejtőznek valahol, hány év alatt. Nem beszélve ar- denkinek volt egy-két kedvenc vagy magukben intézik el a bú- ról, hogy ezek az adatok érvé- oktatója, akitől szakmai szem­csút az egyetemi évektől. nyüket veszthetik, elavulnak, léletet, világnézetet tanult, aki­Ki tudja, íiliszterek lesznek-e használhatatlanná válnak. A tu- nek nemcsak tudományos isme­valóban a búcsúzó humán sza- dományos megismeréshez való reteit sajátította el, hanem gesz­kos középiskolai tanárok? Elő- viszonyt, nyitottságot, érdeklő- tusalt, viselkedésmódját is be­szór kollégiumi nevelőtanár, ál- dést, kreatív gondolkodásra va- építette a saját személyiségébe, talános iskolai .tanár, napközis ló törekvést kell életreszólóanát- És nemcsák a cinizmus, az en­nevelő lesz belőlük, később. adni a hallgatóknak. Ezt azon- tellektüel gőg ragadós, a szak­A végzőit egy része átnézte az ban nem teheti meg egy intéz- mai tisztesség, igényesség is álláskínálatokat, aztán vállat mény, nem teheti meg egy még- az. vonva kilépett a pályázati rend- oly szépen konstruált elmélet A hallgatók sem egyformák. «zer kiskapuján. sem: emberek kellenék hozzá Egy részük kevesellte a lehető­Keveseknek hiányzott valami akik egyéniségükkel, személyes ségeket is, a demokrácia szín­gusztustalan és hamis rongyrá- példájukkal támogatják meg tu- vonalát is, jó részük a meglevő­zás. Az általános iskolai, glm- dományos nézeteik igazságát. vei sem tudott igazán élni. nóziumi ballagásokon burjánzó Beletelik néhány év. mire a Lesz-e visszaigazolás azoknak frázisokban ígérgetett nagybetűs most végzettek is reálisan tud- az oktatóknak, a társadalmi és Élet kevés csinnadrattával, sok jók értékelni egyetemi éveiket állami vezetés funkcióit betöl­bizonytelarwóggal jött el Elfő- Nehéz nem az egyetemet okol- tő tudós nevelőknek, akik meg­gadott vagy elutasított pályá- ni,1 mert Illúziókat keltetj, mert teremtik e lehetőségeket? Akik­zatával a zsebében mindenki tud- olyasmire — tudományos igé- hez mosdóban, utcán oda lehet ta már: csak a szemináiriumokon nyű szaktanári munkára —, ké- menni bármilyen szakmai vagy egyenlők az esélyek. szített fel, amire — az állásié- személyes problémával. Akik al­Mit jelentett ez az. egyetemen hetőségek alapján úgy tűnik —, kotó szabadságról bejárnak az töltött öt esztendő a hetvenes kevés szüksége van jelenleg a előadótermek átalakításáról tör­évek második felében? Lehető- társadalomnak. Nemcsak szak- ni a fejüket. Akik saját tudo­ségeket. védettséget, bizonyos mai illúziókat élesztett az egye- mányos munkájuk mellett ne­mértékű — az. egyetem falain tem. az itteni demokrácia —. no- veinek, az irányítás, szervezés kívül elérhetőnél nagyobb — sza- ha korántsem tökéletes — ál- bonyolult, hálátlan munkáját badságot. A tórsadalomtudomó- talában mélyebb, teljesebb a tan- vállalják. Lehet vitatkozni raj­nyok érzékelhető fejlődését, fri- testületek demokráciájánál. ta, hogy ennek a személyes pél­sebb eredményeik hozzáférhető- Pár év múlva amlkor a most dával való nevelésnek mek­vé válását. A fogamzásgátló sze- ballagók túllesznek » hatasfoka megen-e a rek forradalmának kiteljesedő- „ beilleszkedés szakmai és pszi- befektetett energiát, mégis ufflr sét. új. toleránsabb normákat az chlkal gyakorlatotíde ^ « * f, legmélyebb, emberi kapcsolatokban. még n<?m rutint) szereznek, az új legmaradandóbb hatást azokban Azt, hogy milyen eredménye- tantervek bevezetése jobb állás- a vegzö ötödévesekben is, akik akkor ezen a bölcsészkari szerény bal­sen végezte munkáját az egye- Ehetőségeket is teremt, . , . „ , , .. t«m nem lehet nusztán az ót- .. .. .........„ „ lagason mar a munkakezdés uj adott ismeretek ' Stégével tud^ák vég,eg ™ feladataira gondolva hallgatták mérni. Átlagos memórlájú em- egyetemen töltött időszakról. a dékónhelyettes búcsúzó szavait, ber számára még az összefüggé- Az egyetemre gondolva em- TANÁCS ISTVÁN Műszaki haladás és közművelődés A műszaki-tudományos forra­dalom korszakában a technikai haladás az élet minden területén érezteti hatásat, szinte magától értetődő, hogy közműveltségünk sem maradhat érintetlen a mű­szaki-tudományos befolyásoktól. A kutatások eredményeiből vala­miképpen az egész társadalom ré­szesül, így nem mindegy, hogy a társadalom legszélesebb rétegei­hez ezek miképpen Jutnak el. A közvetítésnek talán elég most két útját megemlítenünk: az egyik mod, ahogyan a tudományos eredmények a gyakorlat révén átformálják mindennapi életün­ket; az elektromos energia alkal­mazásával, n rádiózással, a tá­volbalátással. a tranzisztorizálás­sal, a detergensekkel, az izotópok gyógyító hatásával, és még hosz­szan sorolhatnánk a listát, de mégis sokszor úgy teszünk, mint­ha mindezt elfelejtenénk. A mű­szaki-tudományos haladás ered­ményeiből tehát mindenki része­sül. hiszen erre épül a gazdálko­dás mindennapi élete a termelés­tői a szórakozásig, a születéstől a halálig. A tudomány eredményeinek közvetítése a másik, és nehezebb feladat amikor a műszaki-tudo­mányos kérdéseket terjeszteni, népszerűsítenünk kell, közműve­lessel, pallérozással. Ez az- első megközelítésben nem is látszik túlságosan nehéz feladatnak, mert az ember a legősibb idők óta érdeklődik az őt körülvevő vüag és jelenségei iránt. Ma azon­ban mégis úgy érződik, hogy sok­szor észre sem vesszük a tudo­mány hasznosságát, mert annyira megszoktuk eredményeit. Ez a tény egyben arra is késztet, hogy folyamatosan közöljük a tudo­mányok legújabb eredményeit mindazoknak is, akik legtávolabb állnak tőle. Ez társadalmi köte­lezettség is, mert az az állam, amely előteremti a kutatásokhoz szükséges összeget — az V. öt­éves tervben nálunk 80 milliárd forintot fordítunk műszaki-tudo­mányos kutatásokra, és ez azösz­szeg felér a könnyű- és gépipar együttes ráfordításával — joggal elvárja, hogy az új ismereteket és az ismeretszerzés élményeit minden egyes tagjóval megosszák. Napjaink és a jövő feladatának azt kell tekintenünk, ahogy a ze­ne, a festészet, a költészet élve­zetére tudunk nevelni, úgy a mű­szaki-tudományos eredmények be­fogadására, azok megértésére és megértetésére, sőt mondhatnám élevezetére is meg kell tudnunk tanítani a legszélesebb tömegeket. Ez korunkban nemcsak kívána­lom, hanem követelmény, mert elképzelhetetlen, hogy a műszaki­tudományos tudásanyag legfonto­sabb és legelemibb része be ne épüljön közművelődésünkbe, ugyanis veszélyes Játék ma már a tudomány vívmányaival úgy élni, hogy a műveltség e kérdé­sekben százados fáziskésésben legyen. Megkérdeztük.'.. A bor körül Az emberiség ma már arra is rájött, de a következő húsz év­ben ez csak erősödik benne, hogy a tudomány eredményeinek al­kalmazása nélkül éhen halnánk, hiszen a nagy ezredfordulóra 7 milliárd ember él a Földön a je­lenlegi 4 milliárddal szemben, és majd mindannyian legalább a je­lenlegi szinten kívánunk táplál­kozni. De ezt kellő mértékben már ma tudatosítanunk kelL A jó kezdeményezéseknek már számos tanújelét látjuk a külön­böző szervezetek és Intézmények együttműködésében, de ezen túl további ösztönzések szükségesek az ember és a társadalom igé­nyeinek figyelembevételére, az érdeklődés és a kíváncsiság fel­keltésére a világegyetemben le­játszódó jelenségekről, a műsza­ki-tudományos forradalom vív­mányairól; legyen az a Nap élte­tő sugárzása, az anyag atomi és finom szerkezete, a rakéták haj­tóanyaga, a hidakat feszítő ru­galmas anyag, a gének tulaj don­sághordozói stb. A műszaki-tudományos forra­dalomnak és a közművelődésnek annál is inkább szövetségesnek kell lenniük, mert a Központi Bi­zottság 1974. évi Közművelődési határozata Idevonatkozóan így ró­ja ki a feladatokat: a tudo­mányos kutatók, a tudomá­nyos élet szervezői és vezetői a jelenleginél jobban vegyenek részt az ismeretek terjesztésé­ben." BÁTYAI JENŐ A borral nekünk nem sok ba­junk van, inkább a víz­zel. Hetven óta, ha magas a Tisza, mindig följön a pin­cébe a talajvíz. Ha idegen téved be ilyenkor, néz egy nagyot: mi az, ti borral mossátok a pin­cét? Azt mondta, józan embert ke­res a boroshordók között? Kér­tek tőlünk már ilyen bort is, olyat is, de józan embert még senki nem keresett rajtunk. Egyiket-másákat talán meg is kérdeznék: valami baj van? Be­teg vagy? Azt én 6e mondhatom, hogy a számba se veszem, mert ha a pincemunkás nem kóstolja meg, amit csinál, abból sok min­den lehet, de jó bor ritkán. Olyan lenne, mint az a hegedű, amelyiket nem próbálnak ki a hangszergyárban. Máskülönben nagy utat nem tennék meg egy ital borért, én inkább a sört iszom. Ha névnapot tartunk —, havonta egy azért összejön —, pénzt gyűjtünk rá, és sört ho­zunk. Cukrász él-hal egy da­rab szalonnáért, a szalámis em­ber egy szelet tortáért, nekünk a sör a sláger. Senki ne követ­keztessen azonban arra, hogy nálunk csupa bornemisszák dol­goznak. Ismeretséggel jöttem a borá­szokhoz. KISZ-titkár voltam Al­győn. hívott az itteni főnök. Húsz év alatt még nem volt olyan pil­lanatom, hogy el akartam volna menni. Kicsi üzem, jó kollektí­va. nem akar innen más se el-' menni. Hallani hallunk róla, hogy munkaerő hiányzik innen is, onnan is, de nálunk nem hi­ányzik. A palackozóból Igen, de az egészen más eset. Nem azt mondom én, hogy ott nem lehet inni, azért mennek el az embe­rek. nem is azért, mert sokszor csak Mórkát palackoznak —, ott ugyanis többségben vannak az asszonyok — valami más oka lehet. Az élelmiszeriparhoz tar­tozunk, ott pedig mindig kisebb a pénz Csak az igazság kedvé­ért mondom, hogy kisebb nálunk is, de én jóval többet keresek, mint a többiek. Nagyon kérem, az alkoholiz­must ne rajtunk tessék számon­kérni. Tudom én, hogy a bor nem szenteltvíz, és a részeg em­bernek legtöbbször kapcsolata van vele, de nekünk tervünk van, a tervet pedig teljesíteni kell. Tizenhatezer hektoliter volt tavaly, idén négyszáz hektóval több. Jól orrbavágott bennün­ket a májusi kánikula, alig isz­szók az emberek a bort. Min­denki a sört keresi. Más megoldás nincsen, a ve­vő akarata szent Hivatalosan há­rom nappal kell előre rendel­nie a vendéglőnek, ha venni akar, de nem ragaszkodunk hoz­zá. Fogja a telefont, és küldjük. Hiánycikk a szesziparban? Mon­dom, hogy nekünk tervünk van, ekkora luxust mi nem engedhe­tünk meg magunknak. Ha vala­melyik kocsmában mégse talál­na kedvére valót, higgye el, nem a mi hibánk. A hét végén van legtöbbször kalamajka, péntek délután akar rendelni majdnem mindenki. Szombaton már nem dolgozunk, pénteken viszont nem győzzük mindet. A hiánycikkeket nekem ne tes­sék emlegetni, mert mindig mér­ges vagyok, ha eszembe jut. Anyagbeszerzőtől kezdve minden alkalmi fuvarral hónapok óta nekem keresi minden ismerős a bográcsot, de nincsen. Nyolc literig lehet kapni, de nekem legalább tizenöt literes kellene. Házat építünk Algyőn. öt csa­lád fogott össze a társasházra, még nem kezdtük el, de idén be Bonos János Kezemre bilincselik Mint vetítés után mozik vásznak foszforeszkáló oltára előtt Árnyékom plakátja a tűzfalon s a nagy vetítő: a Hold belepisál a kéményekbe bugvborog is az éjszaka-aszfalt emel bárkára ablakok lobbanásaihoz leskelek: tán a függönyök mögött lekattlntja valaki a Holdat vagy szívemet: mór kényelmetlen hogy átvilágít rajtam kényelmetlen hogy árnyékomat kiplakátozza a Hold amikor a vámosok kezemre bilincselik a dűlőutat csempészárumat hogy elmegyek egyszer s mögöttem napok albérlete bezúzott üres kirakat akarjuk fejezni. A"z építőipar las­súsága minket nem nagyon za­var, de ha bogrács nincsen, ak­kor baj van. Legalább százezer­rel többe kerül a ház, ha nem mi adjuk hozzá a segéderőt. Így is benne lesz ötszázezerben, há­rom szobával és padlásszobával. Szeretek főzni, marhapörköltet, pacalt, zúzát is, össze lehetne hozni a barátokat, ismerősöket, és kalákában szépen fölépíte­nénk a házat. Csak az a fontos, hogy a tető rajta legyen, utána úgyis maga csinálja tovább min­denki. Honnan veszem a bogrács­ba való zúzát? Kicsi kapcsolat kell hozzá. Azért Algyőn építünk, mert Szegedre beköltözni soha nem akartam. Anyáméknál laktunk ed­dig, ott is jó helyünk van, de vágyik az ember saját otthon­ra. A barakkok mögé építünk, ott a gáz, nem kell kínlódnunk a drága olajfűtéssel. A távolság nem gond, idén megjön az autó. Tudtam, hogy nem hagyja ki. Idén épül a ház, idén jön az autó, honnan van rá pénz? Ket­ten keresünk, mondtam az előbb, fizetés miatt én se panaszkod­hatom, elmúltam negyvenéves, a telket apám vette, a kocsit is 6 segíti. Itt a munkahelyen Igen jó a hangulat, a sokat emlegetett mun­kahelyi légkörrel nálunk nin­csen semmi baj. Jó az összetétel ls, a többség negyvenen aluli, megértjük egymást. Nincs olyan, hogy én ezt csinálom. Ami so­ron van, mindig az következik. Volt átcsoportosítás a vállalatnál, öt-hat évvel ezelőtt, duplaeny­nyien voltunk, de azóta korsze­rűsödtünk. Kétszáz—kétszázhúsz hektolitert tudunk átszivattyúz­ni egy óra alatt — kevesebb lét­számmal is jól megvagyunk. Ti­zenötezer hektoliter fér a mi pincénkbe, egy év alatt hatvan­ezer fordul meg benne. Sok minden látszik innen a pincéből, akkor is, ha fele a föld alatt van. Változnak például a fogyasztói szokások. Kezdenek igényesebbek lenni az emberek, a kimondottan jó borokat kere­sik. Nem olyan régen még a gyöngébbeket vették, most in­kább több pénzt adnak érte, de jó legyen. A vendéglők is jól járnak vele, drágább boron na­gyobb a haszon. Nem jól szá­mol. aki azt hiszi, jót, de keve­sebbet. Mondtam az előbb, négy­száz hektóval nagyobb a ter­vünk. Megszigorodott a bortörvény, pancsolt bort mi nem árulunk. Tudom, én is emlékszem rá, hogy nem volt mindig így. Az Itóka nevű valaminek a származási ok­iratót ha ki kellett volna állí­tani akkor, amikor én húsz év­vel ezelőtt idejöttem, azt hi­szem. bajban lettünk volna. Azt mondja, látott később is sok cuk­rot a pincelejáróban? Nem is ta­gadjuk. fontos kellék az most is. A Boszorkánycseppnél pél­dául. Nem tudom, miért, nem sok fogy belőle. Volt egy esetem nemrég, es­küvő készülődött valahol. Szak­mai tanácsot kértek, honnan vegyenek bort, és mennyiért, A tanács nem sokat ért, mert kide­rült, már meg is alkudtak rá. Olcsó, nagyon jó bor: tizenöt forint! Aki ennyiért bort. tud csinálni, ügyes ember lehet, mi mást mondhattam volna. Hoz­zák mindjárt, kóstoljam meg. Gyanús nagyon, mindenféle rossz borba nem szívesen öltöm bele a nyelvemet, látom én, za­varos az egész. Káromkodik a gazda, azt mondja, tegnap még olyan volt, mint a kristály. Én meg elmondom nevetve, a hit­vény borászok nagy titkát; sző­lőből is lehet bort csinálni, meg­lehet, hogy az Itóka receptje él tovább néhány termelőnél? Ha készen lesz az új ház, kő­rülültetem szőlővel. Jól mutat majd, kihagyom a bogrács he­lyét Bor is lesz a szőlőből, hogy­ne lenne! Nem érti? Mit akarok én otthon a néhány literrel, ami­kor hatvanezer hektóval bánok minden évben? Összejön a bará­ti kör, megkérdezik: van jó borod ? Van, barátom, neked van. Saját. (Elmondta Fekete János, a sze­gedi borpincében.) HORVÁTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents