Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

2 Csütörtök, 1979. június 28.' 5 Tanácsülés Kisteleken Tegnap, szerdán délután Ott József tanácselnök vezetésével ülésezett Kistelek nagyközségi tanácsa. A testület meghallgatta és elfogadta a nagyközség várossá fejlesztésének közelebbi és távolabbi feladatairól, a lakosság kommunális ellátottságának helyzetéről szóló tájékozta tót, majd jóváhagyta a művelődésügyi bizottság beszámolóját a gyermek- és Ifjúságvédelmi albizottság munkájáról. A nagyközség várossá fejlesztéséről szólva elhangzott: e folyamat már megindult; a tervszerű ipartelepítésnek köszönhetően a lakosság mind nagyobb része talál helyben is munkalehetőséget. Az ipartelepítés, a lakásépítkezések hatására az elmúlt években jelentős mértékben növekedett a község népessége. A nagyközség üzemeiben egyre többen dolgoznak a környező községekből is: Kistelek mind inkább a környék gazdasági, kulturális és egészségügyi központjává válik. Az ipartelepítés következményeként a mezőgazdaságban dolgozók aránya az 1070. évi 46 százalékról 34,4 százalékra csökkent. Az emberek többsége ma már az iparban, a közlekedés, az igazgatás és a szolgáltatás területén tevékenykedik. A „bevándorlók", a Kisteleken munkát vállalók letelepítése érdekében a következő ötéves tervidőszakban is fontos feladatai között tartja számon a nagyközségi tanács a lakások építését. A kiskereskedelmi áruforgalom — évente és egy lakosra számítva — megközelíti a középfokú központnak kijelölt városok forgalmát. A vendéglátás területén viszont még nagy az elmaradás. A nagyközség vendéglátóipara nemhogy a vonzáskörzet, a nagy átmenöforgalom, de még a helyi lakosság igényeinek sem képes eleget tenni. A lakossági szolgáltatási hálózat ezzel szemben már kiépült. A nagyközségben — a várossá fejlesztés követelményeinek megfelelően — kellő számú oktatási intézmény található. A jövő feladatainak megvalósításakor gondolni kell egy megfelelően ellátott közművelődési könyvtár és egy legalább 400 ember befogadására alkalmas területi művelődési központ létrehozására is. S noha az út- és a közműhálózat kiépítésében még nagy az elmaradás, összegzésképpen elmondható, hogy a nagyközség jórészt rendelkezik a várossá nyilvánítás feltételeivel. Hapirenden A gazdaságos termékszerkezet A gazdaságos termékszerkezet kialakítása gazdasági célkitűzéseinkben az utóbbi években kiemelkedő jelentőséget kapott. A termelés gazdaságosságát, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása érdekében tervezett intézkedéseket már 1977 első félévében vizsgálta Csongrád megye Népi Ellenőrzési Bizottsága több iparvállalatnál, szövetkezetnél, gyáregységnél. A munkabizottság tagjai azóta folyamatosan figyelemmel kísérték a kiválasztott termelőüzemek tevékenységét, s tapasztalataikról tegnap, szerdán délelőtt szám Agyő, haver! Szines, szinkronizált francia film. Raf Valiét regénye nyomán írta: Francis Véber. Fényképezte: Jean Collomb. Zene: Phillppe Sarde. Rendezte: Pierre Gramier-Deferre. Főbb szereplők: Lino Ventura. Patrick Devvaere, Victor Lanoux, Francoise Brion. Nem ismerek rendőrt, nyugatit pláne nem. De azt már megtanultam: ezeknek az Időnként fényes lokálokban whiskyző, elektromos ágyakkal felszerelt nyilvánosházakba járó, stramm, lezser és vagány-szellemes fickóknak lelkük is van, úgy bizony. Nem is akármilyen. Én mondom, ha hiszik, ha nem: van mit tanulnunk tőlük. Például önérzetességet, kollegalitást, kötelességtudást, furfangot. Olyan szimpatikusak, hogy az már nem is igaz. Szó szerint. Még mielőtt a nyugatimádat vészterhes vádja alá esnék, sietek kijelenteni: korántsem egyedi darab a mostanság gyakori zsarutematikában az Agyő, haver! A politikai mesterkedésekbe keveredő, a választási siker érdekében gyanús üzelmekben részes jelöltek disznóságait leleplezni akaró, és éppen ezek által kikészítendő Verjeat felügyelő maradéktalan nézőszimpátiára számíthat. Mert lám, ilyen tiszták is tudnak maradni a zsaruk a piszkos kapitalizmus piszkos politikai machinációi közepette! Ráadásul bajuszos és álcinikus kis kollegájukkal még korrupciós botrányba is keverik saját magukat, csakhogy a városban maradhassanak, mert az igazság ugyebár győzedelmeskedni köteles, bármi áron. Már-már könnyeimmel küszködtem, amikor a film legvégén a politikus szolgálatában álló és mellékesen Vivaldi-kedvelő, üldözött gengszter pártfogója ellen fordul, az meg Verjeat segítségét kéri, pisztollyal a halántékán. S a felügyelő önbecsülése itt ér föl a csillagokig. A fölöttéb dekoratív tömeg előtt keményen a szócsőbe mondja: ő már nincs itt, áthelyezték. Történjék bármi, sorsára hagyja rosszakaróját, hiszen vesszen a gonosz természetesen, s az önérzet így még a zsarureflexeket is kepes fölülmúlni. Ügy hagyja el ez a Verjeat a csatateret, hogy csak kis kollégájának veti oda szolidárisán, hogy értsük a címet is: agyő, haver! (Amit ugyan a szinkron agyő, kispajtás !-nak fordít, dehát kicsire nem adunk.) Annyira tetszik nekem ez a lélekkel teli felügyelő, hogy nem tudtam megállni, hogy hódolatomról ' röpke levélben ne értesítsem. Ide másolnám, szerénytelenségemért elnézést kérve: Kedves Felügyelő Ür! Láttam a moziban, nyilván sokan meg fogják még nézni önt, csodálva már elemzett erényeit. Nem is beszélem le őket, részint mert hiába, részint mert olyan kitűnő színész formálja meg önt, mint Lino Ventura. A történetében egyébként is vannak élénk, Izgalmas fordulatok, olykor még motiváció is, ami igazán nagy szó. Ami engem illet, én csak egyvalamit kérnék öntől, ha már ilyen tisztességes, kemény, csak cselbői megvesztegethető, kiváló zsaru ön, mondja meg létrehozóinak, íróinak, rendezőnek, meg a többieknek, helyezzék már el máshová. Ahol páratlan tulajdonságai legalább némi valóságízzel mutatkozhatnak meg. Egy őszinte híve kéri erre, feltétlen tisztelője a törvénynek és a közrendnek — s a szórakozáson túl az igazságnak is. Ami leendő nézőit illeti, ismétlem, nem beszélem le őket. Hogyan is tehetném, hiszen példás jelleme folytán szinte már a| haverom lett ön. De búcsúzzunk inkább. Ne vegye sértésnek, de: agyő, haver! Üdvözlettel: .; Domonkos László i moltak be a megyei NEB dr. Kakuszi László vezette ülésén. A népi ellenőrök megállapítása szerint a termékszerkezet változtatásának kereteit egyes vállalatok önálló ötéves tervprogramjukban fogalmazzák meg, mások viszont a középtávú tervnek az adott évre lebontott feladattervében szerepeltetik a gazdaságtalan termékek csökkentését. A NEB vizsgálati jelentése szerint a szövetkezetek sokkal érzékenyebben reagáltak a piaci igények alakulására, termékstruktúrájuk változtatása rugalmasabban, gyorsabban ment, mint a nagyvállalati tervek alapján termelő gyáregységekben. A vizsgált vállalatoknak, szövetkezeteknek az országos szakágazaton belül elfoglalt helyét vizsgálva megállapítható: a leggazdaságc«abbak közé két szövetkezet tartozik — a Szegedi Vas- és Fémipari, valamint a Műszaki Kerámiaipari Szövetkezet, a vállalatok többsége közepesen gazdaságos, s csak néhány tartozik szakágon belül a legkevésbé gazdaságosak közé. Ennek okait, s az előrelépés módját azonban már maguknak az érdekelt vállalatoknak kell vizsgálniuk, s megtalálniuk, esetleg éppen úgy, hogy trösztjük érdekeltté teszi őket terméklistájuk felülvizsgálatában. Hol a boldogság n Kubai festészet A kubai festészet utóbbi fél évszázadát ismerteti meg a Szépművészeti Múzeumban csütörtökön megnyíló kiállítás. Amint Oscar Morina, a Kubai Kulturális Minisztérium munkatársa szerdán a sajtó képviselőinek elmondta, a kubai festészet 50 éve című tárlat — amelyet nemrég Moszkvában, Varsóban, Rostockban és Berlinben is bemutattak — három nemzedékhez tartozó 23 művész alkotásait sorakoztatja fel. A havannai szépművészeti múzeum gyűjteményéből válogatott több mint 60 festmény a kubai festészet különböző irányzatait jelzi. Vagy harminc esztendeig hírét sem hallottam Szántó Gazsinak. Csoda-e, hogy amikor az Astoria-aluljáróban beleténferegtem széttárt karjaiba, csak néztem rá értetlenül. A valamikor egyszál bélű falusi kutyakergető magára szedett hasban-gyomorban vagy ötven kilót, a haja meg úgy eltűnt a fejéről, hogy csak a homloka búbján maradt néhány szál mutatóba. Egyszóval, szörnyen kiment a formájából. Mintha semmi köze nem lenne ahhoz a fiatal postáshoz, aki negyvenkilencben olyan fürgén futkározta be biciklivel a körzetét, mint vízi pók a tavat. Pedig bivalyos volt azelőtt egy makai nagygazdánál, Innen lendítette magas pozíciójába az áldott fölszabadulás. — Mi van veled, te párttitkárharagító? Akkorát nevetett, hogy a tízfelé rohangászó nép megtorpant egy pillanatra. — Vélekszel még? Hű, ezt sosem bocsájtotta meg nekem az öreg Horváth. Párban Kiss Ferivel agitálni küldött a szárazéri tanyasorba, én meg, az istenit a fejemnek, előző este ott ragadtam Kancsal Pirosnál. Olyan melles-faros, ruganyos húsú fehérnép volt, s hiába várta az urát haza. Ugyan, él-e még szegény Piros? Ha nem említetted volna, tán soha nem jut az eszembe. Aztán elmondta, hogy megnősült, három lánya és tucatnyi unokája van. A csillaga tovább fényesedett: Pesten rendőrtisztet faragtak belőle, öt évvel ezelőtt infarktussal nyugdíjazták, azóta gyakran nem tud mit kezdeni magával. — Még jő, hogy szereztem egy birtokot. — Csak ráéheztél te is? — Nézd, pajtás, az országnak egyelőre szüksége van arra, amit a kiskertek produkálnak, ezek hasznosan egészítik ki a nagyüzemek ... — Hagyd ezt a szöveget, Gazsi — szóltam közbe —, az alapfokú studiumokon én is túl vagyok. Egyszerűen nem érdekel, hogyan nő a folyondár. — Van ott más is, gyere, megmutatom. Szabadkoztam, majd megegyeztünk, hogy másnap délután értem jön autóval a kollégiumba. Gondoltam, üsse kő, legalább előszedjük, hogy, s miként nyílt rá a szemünk erre a világra, fölidézzük szép kirajzásunk időszakát, megpróbáljuk lajstromba szedni a gyorsan eliramodott évtizedek boldog-izgalmas napjait — A kocsi? — néztem rá, mikor gyalogszerrel beállított. — Javaslom, vegyük igénybe. ahogy az újságok mondják. a tömegközlekedési eszközöket. Van bennem egy üveg Kinizsi, s különben is, estig se vergődnénk ki ebben a csúcsban. A hetes busz minden megállónál és kanyarulatban halomba döntölte. aki álltában nem kapaszkodott. Vasvillaszemek cikáztak, goromba „járjon talán a saját kerekein", gúnyos „lapítson palacsintává nyugodtan"-féle megjegyzések röpködtek öklelő tekintetek kíséretében. Mintha mindenki szörnyen haragudott volna a mellette szorongóra. — Ha idegbajos, kezeltesse magát! — Fogja be uram, amíg szalonképes bennem a bírálat. — Tán azt képzeli, berezelek a dumájától? — Mondom ... Autócsorda kísérte buszunkat végig a Rákóczi úton. A kocsik egymásra torlódva, méterenként vánszorogtak előre, leginkább egyetlen személlyel! Micsoda pazarlása a megdrágult benzinnek! A körtéren átszálltunk egy gyorsjáratúra. Ez még jobban összezutyult bennünket, de legalább haladt rendesen. Hipp-huppra ért ki Budaőrsre, a Sasad Szövetkezet pálinkásbodegája elé. A túlsó oldalon lángossütöde ontotta jó illatát, előtte vagy tízen ácsorogtak. Két, mosdatlan, csupaszőr siheder hegyeseket sercintett az út közepére, de mintha ebben sem lelték volna igazán a kedvüket. Körkörösen haragoszöldben pompáztak a szelíd domt>oldalak, itt a község ölében azonban por és unalom tanyázott. — Messze van még az a hitbizomány? Hehe. Még négy megálló, arra kifelé. Különben kétszázharminc négyszögöl. Terem egy kis cseresznyét, ribizlit, fokhagymát, az aszszonynak többféle virágot, és őszre, remélem, szőlőt is. — Meg gyomot. — Majd meglátod. Azt hittem, közel leszünk a csinált úthoz. De mire fölkaptattunk a meglehetős meredeken, Gazsi barátom „személyi tulajdonáig", orron, szájon habzsoltuk a levegőt — Lassan odaérünk. — Én túladnék rajta, ha neked volnék, lehetőleg még ma. — Nézd, milyen isteni innen a kilátás. És látod, mennyi színes házikó ... — Van szemem, komám. Ezért nincs elég tégla, cement meg épületfa a családi otthonokhoz. — Lehet. Ide rengeteg építőanyag kivándorol, mert a pénz igazán nem számít. — Ide van vagy huszonöt kilométer Újpalota, ahol laktok. Ha a benzin árát nézem. sokba kerül az innen szüretelt uborka. — Majd buszozgatunk. — De hát, az egy-egy Kálvária. Végre fölértünk. Miután letettük magunkat a furnérlemez oldalú, palatetejű kis lak küszöbére, nem volt erőnk beszélgetni. Később sem emlegettük a múltat, megfeledkeztünk az emlékekről. Gazsinak lassan megjött a hangja, s elkezdte mesélni, hogyan szerezte a fuvarost, a téglát, a venyigét, a gerendát, a kerítést. Az arca kipirult, mikor megkínált egy pohár saját termésűvel. Savanyú volt. mint a veszett fene, mégis dicsértem, hogy elég kellemes italú. Minek bántottam volna! Duruzsoltunk ott magunkban egy-másfél órácskát, mire fölkiáltottak valahonnan az alsó kocsiútról. — Maga van itt. Szántó úr? — Minden rendben. Jónapot, Spisiák szomszéd. — Kik ezek? — intettem oda, alá. — Tudja a boldog isten. Itt mindenki jószomszéd, ügyel a máséra is. És segítenek. Látod ezt a rakás téglát? ötszáz darab, de ripsz-ropsz idefönt volt az egész. Voltunk hozzá hatan, pedig nem szóltam senkinek. Balról mellettünk valami grófi sarjadék szedi a meggyet, amaz a másik oldalon Szalontai, Vásárhelyről való, többet nem tudok róla. Lefelé könnyebb volt az út. Már esteledett, sokan mégis fölfelé iparkodtak. Szőlőt kötözni, kapálni, iszogatni. és nyilván élvezni a csöndes-bíboros alkonyatot. Tíz éve még nem volt itt semmi. Ma jól elkerített kiskertekben száz meg száz tarkabarka házacska élénkíti a domboldalakat, s jó érzéssel tölti el az embereket. Gyakran még azokat is. akik negyvenötben nem ilyen boldogságról álmodtak. F. Nagy István íermelékenyefalieii dolgozik a papír- és nyomdaipar > Uj tisztek a közúti közlekedésben A tisztképző tanfolyam 95 végzős hallgatója vette át oklevelét és tett ünnepélyes fogadalmat Urbán Lajos közlekedés- és posta ügyi államtitkár előtt szerdán, a Volán oktatási központban rendezett tisztavató ünnepségen. Az 1978/79-es Oktatási év nappali tagozatos 95 növendéke közül 24-en műszaki — mellette technikusminősítő oklevelet —, 71-en pedig forgalmi tiszti képesítést szereztek. A közúti közlekedés új tisztjei a jövő héttől a Volán 24 vállalatánál kezdik a munkát termelésirányítói — egyebek között garázsmesteri, művezetői, forgalomirányítási és szervezési — beosztásban. A Nyomda, Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének Központi Vezetősége ülést tartott szerdán. Megállapította: mind a papír-, mind pedig a nyomdaipar időarányosan teljesítette az ötéves népgazdasági tervből ez idáig rá háruló feladatokat. Az 1975-ös évhez viszonyítva az előbbi 31, az utóbbi pedig 30 százalékkal növelte termelését, s a többlet mindkét ágazatban teljes egészeben a munkatermelékenység emelkedéséből származott Az eredményekben jelentős része volt a szakszervezeti bizottságok termelést segítő munkájának. Időben jeleztek, észrevételeket tettek, javaslatokkal éltek a gazdasági munka hatékonyságának, a termelés minél zökkenőmentesebb menetének érdekében. Az ülésen ezúttal a fő hangsúlyt a minőségjavító és az importmegtaKarító mozgalmak kapták. A minőség javítását eredményesen előmozdító mozgaiom például az évről évre meghirdetett, „Legszebb nyomdaipari termékverseny", továbbá a nyomdák közötti tankönyvverseny is, amelynek köszönhetően a nyomdákon az> utóbbi időben már nem múlik, hogy a tanuló ifjúság időben tankönyvhöz jusson. A papíriparban az importpótló, illetve -helyettesítő tevékenység áll az előtérben, megrendelőikkel egyeztetve számos esetben a szakszervezet „közvetítésével" keresik és meg is találják a módját, hogy a kért terméket szocialista piacról beszerezhető, jó minőségű papírokból, alapanyagokból készíthessék el. Az ülésen részt vett és felszólalt Győri Imre, az MSZMP KB titkára is. mr Uj gv^r Az év közepén adják át az idén elkészülő hat nagyberuházás egyikét, a Phylaxia karcagi gyáregységét. A korszerű állati takarmánykiegészítő és állati tápszereket gyártó üzem a kukorica ipari feldolgozására épül.