Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

6 Szerda, 1979. június 27. Atléták az úttörő-olimpiáért Világválogatott— Argentína 2-t (0-t) Váratlan vereséget szenvedett a világbajnoki címet védő argentin labdarúgó-válogatott keddre virradóra a Buenos Airesben a River Plate-stadionban. Cesar Luis Menotti, a VB-aranyérmes csapat szövetségi kapitánya tartalékos csapatot volt kénytelen pályára küldeni, de cz mit sem javít a bizonyítványon: az először együtt játszó világválogatott 2-1-re verte a házigazdákat. Világválogatott—Argentína 2-1 (0-1). River Plate-stadion, 80 ezer néző. Vezette: Klein (izraeli). Góllövő: Galvan (öngól, a 68. percben), Zico (73. p.), illetve Maradona (29. p). Világválogatott: Leao (Koncilia) — Kaltz, Krol Pezzey. Cabrini (Toninho* — Tardelli, Piatini (Zico).Asensi — Causio, Rossi, Boniek. Argentína: Fillol — Olguin, Galvan, Passarella, Tarantini — Ardiles, Gallego. Maradona — Houseman, Luque (Outes), Valencia. A játékvezető az olasz Tardellit a 77. percben durva játéka miatt kiállította, fi találkozó után nagy volt a csalódás, hiszen az argentinok a világbajnoki cím megszerzése óta most szenvedtek először vereséget. Futó-kocogó nap A városi sportfelügyelőség június 29-én fél 5 órai kezdettel futó-kocogó napot rendez a körtöltés Tarján 100-as épületek mögötti szakaszán. A szervezők mindenkit szeretettel várnak. A Csongrád megyei Atlétikai Szövetség a szombati napot Üttörő-olimpiára való felkészülésnek szánta. E napon a SZEOL-stadionban a serdülő B (13—14 évesek) és gyermek (10—12 évesek) kategóriájú fiatalok adtakegymásnak találkozót, hogy a XV. Nyári Űttörő-olimpia előtt utoljára mérjék fel erőiket. Délelőtt a serdülő B-s négypróbások és egyéb egyéni versenyszámokban indulók, délután a 10—11 évesek részére kiírt „Ki a leggyorsabb, ki a legkitartóbb?" versenysorozat legjobbjai versenyeztek, amelynek során több figyelemre méltó eredményt értek el. Az érdekesebb eredmények: Négypróba:. FIÜK. A. 63.: Somogyi (SZEOL) 1277. 66 : Nyári (SZEOL) 915. B. 65.: Kukla (SZEOL) 1964. 66.: Gombos (SZEOL) 1247. C. 65.: Bak (SZEOL) 1343. 66.: Halász (SZEOL) 1253. LEÁ. NYOK. A. 65.: Borsi (HVSE) 1914. 66.: Somogyi SZEOL) 2000. B. 65.: Kiss (HVSE) 2462. 66.: Sarkadi (MSVSE) 1708. C. 65.: Molnár (SZEOL) 2173. „Ki a leggyorsabb, ki a legkitartóbb." FIÜK. 800 m.: 1. Kopeczki (Csongrád) 2:43.8, 2. Váczi (Makó) 2:45.7, 3. Buri (Öpusztaszer) 3:05.0. Meghívásos: 1. Kukla (SZEOL) 2:20.2. LEÁNYOK. 800 m.: 1. Székesi (Öpusztaszer) 2:47.6, 2. Ulrich (SZVSE) 2:58.5, 3. Csikota (SZVSE) 2:58.7. Meghívásos: 1. Szabó Andrea (SZVSE) 2:30.4 (!) Dicséret a Szegedi Dézsának A Jugoszláv labdarúgóbajnokságban Bundázás felsőfokon A belgrádi sajtóban nagy vihart kavart, hogy az alsó osztályú jugoszláv labdarúgó-bajnokságok múlt vasárnap lejátszott utolsó fordulójában tucatnyi „szuperbundázás" történt. Az ohridi járási bajnokság utolsó fordulójában a Debarica 87-0-ra verte meg a Gradinart, az Ilinden 1903. pedig 139-0-ra a Mladosztot, miután kettőjük végső helyezéséről a gólarány döntött Erről a két találkozóról most újabb részletek kerültek nyilvánosságra. Az első helyért küzdő Debaricanak és Ilindennek az utolsó forduló előtt egyformán 52— 52 pontja volt A két falusi csapat kölcsönösen ellenőrizte a másik mérkőzését. A „kiküldött" szurkolók tokivokin (adó-vevőn) értesítették stábjukat a mérkőzés alakulásáról. Az Ilinden a rendes játékidő leteltekor „csak" 88-0-ra vezetett. A bíró azonban 20 percet hoszszabbított, s ezalatt sikerült további 51 „dugót" betermelni. Amikor a mérkőzés ellenőre megkérdezte a bírót, hogy miért hosszabbít, a válasz kurtán így hangzott: Ez a szabad bírói lelkiismeret dolga. A keddi szkopjei jelentések arról adtak hírt, hogy a spiti alszövetségi bajnokság utolsó fordulójában a Makedonka 38-0 (12-0) arányban legyőzte a Placskovice csapatát, a Jedinsztvo pedig 14-0 (O-O)-ra a spiti Bargalt. A Makedón köztársasági labdarúgó-szövetség azonnal intézkedett: hétfőn mind a négy együttest azonnal kizárta a további bajnoki küzdelmekbőL Még néhány „meglepő" eredmény az utolsó bajnoki fordulóból: Mladenovaci liga: Szloga—Nemini 22-1. Zombori liga: Zombori Mladoszt— Apatini Radnicski 21-1. Sumadijai liga: Karagyorgye— Bukovica 9-1. Petrovica liga: Jávor—Jedinsztvo 10-0. Móra vai liga: Omladinac—Napredak 9-1; a nagy gólarányú győzelmek minden esetben fontos helyezésekről döntöttek... * Még 2 nap a XV. Nyári Úttörő-olimpiáig Több mint kétezer diák bemutatója A XV. Nyári Üttörő-olimpia megnyitóünnepségét — a havannai VIT-hez hasonlóan, — élőkép-bemutató kíséri végig: közel 2 ezer 200 általános iskolás diák színes kartonok segítségével, 8 különböző jelmondatot rajzol ki. A szervező bizottság a Béke utcai általános iskolát kérte fel az ülésrend megtervezésére, a segédeszközök elkészítésére. Az élőkép előkészítéséről dr. Vida Mihálynét, az iskola igazgatóját kérdeztük. — Hogyan sikerült megtervezni az ülésrendet? — Miután megkaptuk a jelmondatokat, iskolánk matematikatanára kiszámította és meghatározta a 2 ezer 148 tanuló pontos helyét, amiről térképet is készített. Valamennyi diák a SZEOL AK-stadion „B közép" lelátóján foglal helyet. — Nem okozott gondot a több mint 10 ezer karton kivágása, összeállítása? — Szerencsére, tantestületünk minden tagja kivette részét a munkából. Meglepő volt, hogy még nyugdíjas pedagógusok is jelentkeztek. Mivel a gyerekek munkára nevelése lényeges pedagógiai szempont, ezért őket is bevontuk az előkészületekbe. — Milyen módszerrel rajzolják ki a különböző képeket? — A tanulók 8 darab színes, sorszámozott kartont kapnak. A lelátóval szemközti oldalon villanyújságot helyeztünk el, melyen az adott képnek megfelelő sorszám látható. Ennek alapján cserélgetik a kartonokat. — Hallhatnánk valamit külön-külön is az élőképekről? — összesen 8 kép lesz, melyek sorrendben a következők: 1. „XV. Úttörőolimpia, Szeged". 2. az olimpia emblémája, 3. „Köszöntjük a résztvevőket", 4. „15.", 5. „úttörő-olimpia", 6. „Szeged, 1979.", 7. „Sportolj velünk!", 8. „Viszontlátásra, 1980-ban". — Hogyan tudnak fegyelmet tartani a közel 2 ezer 200 fős gyermeksercgnél? — Nyolc pedagógus foglal helyet a sorokban, akik nem is annyira a fegyelemtartásra, mint inkább az esetleges „rövidzárlatok" elhárítására ügyelnek. A gyerekek lelkesedésének ismeretében nyugodtan kijelenthetem, hogy mindenki becsületesen el fogja látni feladatát. — Mennyi anyagot használtak fel az élőképhez? — 12 ezer 800 színes kartont, 20 kg ragasztót. 10 liter oldószert, 15 ecsetet és 113 doboz zsírkrétát. És akkor még nem is beszéltem a több száz társnadalmimunka-óráról... — Az élőkép elkészítése mellett mit tesznek még az úttörő-olimpia sikeréért? — Naponta 5 pedagógusunk tart ügyeletet a különböző létesítményeknél. A sportversenyeken pedig 32 tanulónk — két röp- és egy kosárlabdacsapat — került az országos döntőbe. Az élőképben 150 diákunk vesz részt. Remélem, nemcsak az élőképnek, hanem sportolóinknak is sikere lesz a XV. nyári úttörő-olimpiai játékokon. Pavlovics László Négy év tudatos, következetes és kemény munkájának eredményeként fennállása óta legsikeresebb bajnoki évét zárhatta a Dózsa. A „jóindulatoktól" duzzadó véleményeket leghatásosabban lelohasztva, a Szegeden sajnálatos módon meggyökeresedett „csakazértis" ellendrukkolunk szemléletnek, a kétkedőknek, a rivalizálás gondolatától mentesen is alapos fricskát adott. Az előzetes várakozást messze felülmúló szereplésével az együttes magára irányította a figyelmet, országos érdeklődést váltott ki, hovatovább a tavasszal bajnokjelöltként emlegették. Tervmódosítás menet közben Ismerve a körülményeket, a történteket, joggal vetődik fel a kérdés, előrelátóbb, körültekintőbb, összehangoltabb cselekvéssorozattal nem lehetett volna a jelöltből végül első? Nézzük, mi a véleménye minderről dr. Reményik Lászlónak, a Dózsa vezető edzőjének. — Hangsúlyozni szeretném, említettem már korábban is, nem a kishitűség diktálta eredeti célkitűzésünket, azt, hogy a középmezőnyben végezzünk. Szivem persze azt szeretné, hogy minél magasabb csúcsra vigyem a csapatot. Mégis az eszemre kellett hallgatnom: maradjunk a realitások talaján, mert az előre nem látható seregnyi akadályból egy is súlyos kudarcot idézhet elő. Nem hagyhattam figyelmen kivül például a sokat szidott, elmarasztalt csoportunk beosztását. Hat volt NB Il-es csapat, az NB III egyik bajnoka és élcsapatai, valamint a SZEOL AK is a Középcsoportba került. Az együttesek helyezéseit tekintve sem lehettek vérmes reményeink, nem beszélve róla, valamennyi ismeretlen volt számunkra. Menet közben kiderült, emelhetjük a mércét. Módosítottunk tervünkön, mégpedig úgy, hogy az első öt között végezzünk. Hozzátettem, igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a csapatból. de hogy a játékosok teljesítménye a dobogó melyik fokához lesz elegendő, annak jóslására nem vállalkozhattam! Nagyszerű sorozattal kezdődött a tavaszi szezon, megcsillant a nagy lehetőség ... A Volán SC megtorpanása után élérhető közelségbe került az első hely megszerzése. Visszagondolva a tavalyi nyári eseményekre, a huzavonára, most sajnálhatjuk igazán, hogy az akkor végzett felméréseket, elképzeléseket, az azokból származó döntéseket nem alapozták meg kellően a sportággal foglalkozó szegedi „szakemberek". — Megvallom őszintén, rám is kellemes meglepetés erejével hatott a csapat egész évi, de különösen tavaszi jó szereplése. Az eredmények alakulásából úgy látszott, bajnokok is lehetünk. Hogy mégsem lettünk azok, annak több oka is van. Köztudott, Csongrád megyében a SZEOL-t kezelik kiemelt csapatként, azt favorizálják. tehát annak a szakosztálynak kell magasabb szinten képviselnie a város labdarúgósportját. A sors játéka folytán á nekik szánt feladat, akarva, akaratlanul, majdhogynem ránk hárult. Megoldására a másodrangúként kezelt Dózsa nincs felkészülve. A kapott támogatás — az egyesület nevében ezúton is szeretném köszönetünket kifejezni érte — az NB II-ben elegendő, magasabb szintű célok eléréséhez viszont nem. Ami eredméAi 1076—79. évi NB Il-es labdarúgó-bajnokság Középcsoportjában, 46 pontjával, a Szegedi Dózsa végzett a második helyen. A csapat 36 mérkőzésből tizenötöt megnyert, tizenhatszor döntetlen volt az eredmény, ötször vereséget szenvedett, gólkülönbsége 54-37, nyünket illeti, úgy érzem, megfeleltünk a bizalomnak, nem okoztunk csalódást. Azonos hullámhosszon Visszatekintve a csúcsról — magassága értékének megítélése nézőpont kérdése —, a feljutottaknak a megtett út nem is tetszik oly nehéznek, mint amilyen valójában volt. A környezetéből magasan kiemelkedő, adott helyzetében helyét kiválóan megálló Szegedi Dózsa nem egyik napról a másikra érte el, amit ma magáénak mondhat. Négy év alatt fokról fokra haladt a magaslat felé, lépéseit megalapozta. A minden tekintetben bizalmat élvező vezető edző olyan légkörben dolgozhatott, amelyben a csapat érdekeit szolgáló meglátásait, elképzeléseit „súgás" nélkül érvényre juttathatta, megvalósíthatta. Sikerült kialakítani egy, a szó szoros értelmében vett játszani tudó, de küzdeni is képes csapatot, amelyben a labdarúgók — akik máshol vergődtek, akiknek kétségbe vonták tudásukat — megtalálták önmagukat; baráti közösségre leltek egymásban a Hunyadi téren. Pedig az edző a munkában nem ismert ellentmondást, kíméletet, és szigorban sem volt hiány. — Ne higgye senki sem, hogy valami ördöngösséget csináltunk a Hunyadi téren. Egyszerűen csak dolgoztunk. Még azt sem mondhatom, hogy négy év alatt jelentősen változott volna az edzések mennyisége. Igaz, az első évben „kegyetlen" voltam, rengeteget futtattam a játékosokat. Később könynyebb volt a dolgom, szinten kellett tartanom az elérteket. Számomra talán a legnagyobb sikert jelenti, hogy a játékosok ma már — az említetteket véve alapul — természetesnek veszik, amit csinálunk. Meggyőződésem, azok az edzések, amiket végzünk, komoly munkát jelentenek a futballistáknak. Na már most, mivel ők dolgozni járnak a pályára, így ott a rosszul értelmezett játszadozásnak helye nincs. Az általam szükségesnek vélt métereket minden alkalommal lefutjuk — enélkül nincs állóképesség —, utána következhet a mérkőzésszerú játék, természetesen sok-sok megkötéssel. Egykori tanítómesterem. Gyarmati János az edzői példaképem. Állítom, akadémikus volt szakmájában, mindent tudott, amit labdarúgóedzőnek tudni kell. A tőle ellesetteket igyekszem hasznosítani. — A csapat legfőbb erejét abban látom, hogy valamennyi játékos azonos hullámhosszon van, összesző kották, jól kiegészítik egymást A huszonkettes keretben tizenhét Csongrád megyei születésű labdarúgó található, Bíró és Nagy is ifjúsági kora óta a Dózsa jár tékosa. Ezt azért hansúlyo zom, mert véleményem szerint a jó szellem és hangulat megteremtésének alapfeltétele, hogy a csapatot elsősorban azok alkossák, akik kötődnek a városhoz, a megyéhez. Csak ezek tudnak szívvel-lélekkel küzdeni a városért, csak ők tudják átérezni, hogy felelősséggel tartoznak. A Dózsától például évekre visszamenően nem kívánkozott el játékos, ragaszkodnak az egyesülethez. Hogy miért? Az öltöaft hangulatáért, a kialakult légkörért ... Nem hiszem, hogy valaha lesz még olyan négy évem, mint amilyet a Dózsánál edzőként eltöltöttem. Szabad kezet kaptam, munkámhoz minden támogatást megadtak, őszintén kívánom edzőkollégáimnak, dolgozhassanak olyan vezetéssel, mint én. — Az őszi idény végén azt mondtam, ha a csapat a továbbiakban is becsületesen dolgozik, öltözőnk lakója marad a jó kedv. Nos, így történt. Tudom, nem mindig játszottunk jól. de ^z akarásra, a lelkesedésre nem lehetett panasz. Ez is záloga volt annak, hogy a közönség mellettünk állt. jóleső érzéssel vettük tudomásul érdeklődését, buzdítását. A szurkolóknak nem kevés közük van ahhoz, amit elértünk, köszönet értet Hogyan tovább? Nagyszerű sorozat, négy bajnoki év munkája zárulta második hellyel. Vitathatatlan tény, a szegedi sportközvélemény, azon túl, hogy „felfedezte" a Dózsát, magáénak ls vallja, szorít érte. Ez a jövőt tekintve sokat jelenthet a csapat életében, da nem mindent. Nem, mert éppen a sikerek fénycsóváját halványítja az elkoptatott szokványos kérdés, a hogyan tovább? Bizonytalanság veszi körül a szakosztályt, játékosait. nincs kialakult kép, nem érzik, merre fordul jövőjük? A végzettekkel, eredményeikkel pedig bebizonyították, értenek ahhoz, amit csinálnak — fényesen csillogó ezüstérmük is igazolja, amiért dicséret illet vezetőt és játékost egyaránt. Jelenleg a lila-fehérek csapata a legjobb Csongrád megyében. Ha másért nem. legalább ezért megérdemelné a biztonságot, a védettséget . , m Gyürki Ernő FÖRIS CÍMERES MEZBEN Fóris László, a SZEOL AK atlétája az elmúlt hét végén a magyar válogatott tagjaként Besztercebányán a csehszlovák—magyar—román—osztrák négyesviadalon szerepelt, és a 400 méteres síkfutásban 47,91 mpes eredménnyel a hetedik helyen végzett. Fóris tagja volt a harmadik helyen végzett 4x400 méteres váltónak. GRANDPIERRE CSABA SIKERE Vasárnap Békéscsabán országos gyaloglóversenyt rendezett a Békéscsabai Előre Spartacus. 30 km-en Grandpierre Csaba (SZVSE) 2:29:52.4 mp-es idővel a második helyet szerezte meg. A Csongrád megyei Gépjármű verető! Vizsgabizottság értesíti ügyfeleit, hogy 1979. JÜLIUS 2-AN és 3-AN az Ügyfélfogadás szünetel