Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

6 Szerda, 1979. június 27. Atléták az úttörő-olimpiáért Világ­válogatott— Argentína 2-t (0-t) Váratlan vereséget szenve­dett a világbajnoki címet védő argentin labdarúgó-vá­logatott keddre virradóra a Buenos Airesben a River Plate-stadionban. Cesar Luis Menotti, a VB-aranyérmes csapat szövetségi kapitánya tartalékos csapatot volt kény­telen pályára küldeni, de cz mit sem javít a bizonyítvá­nyon: az először együtt ját­szó világválogatott 2-1-re verte a házigazdákat. Világválogatott—Argentína 2-1 (0-1). River Plate-stadi­on, 80 ezer néző. Vezette: Klein (izraeli). Góllövő: Gal­van (öngól, a 68. percben), Zico (73. p.), illetve Marado­na (29. p). Világválogatott: Leao (Koncilia) — Kaltz, Krol Pezzey. Cabrini (Toninho* — Tardelli, Piatini (Zico).Asen­si — Causio, Rossi, Boniek. Argentína: Fillol — Olgu­in, Galvan, Passarella, Ta­rantini — Ardiles, Gallego. Maradona — Houseman, Luque (Outes), Valencia. A játékvezető az olasz Tardellit a 77. percben dur­va játéka miatt kiállította, fi találkozó után nagy volt a csalódás, hiszen az argenti­nok a világbajnoki cím meg­szerzése óta most szenvedtek először vereséget. Futó-kocogó nap A városi sportfelügyelőség június 29-én fél 5 órai kez­dettel futó-kocogó napot ren­dez a körtöltés Tarján 100-as épületek mögötti szakaszán. A szervezők mindenkit sze­retettel várnak. A Csongrád megyei Atlé­tikai Szövetség a szombati napot Üttörő-olimpiára való felkészülésnek szánta. E na­pon a SZEOL-stadionban a serdülő B (13—14 évesek) és gyermek (10—12 évesek) ka­tegóriájú fiatalok adtakegy­másnak találkozót, hogy a XV. Nyári Űttörő-olimpia előtt utoljára mérjék fel erőiket. Délelőtt a serdülő B-s négypróbások és egyéb egyéni versenyszámokban in­dulók, délután a 10—11 éve­sek részére kiírt „Ki a leg­gyorsabb, ki a legkitartóbb?" versenysorozat legjobbjai versenyeztek, amelynek so­rán több figyelemre méltó eredményt értek el. Az érdekesebb eredmények: Négypróba:. FIÜK. A. 63.: Somogyi (SZEOL) 1277. 66 : Nyári (SZEOL) 915. B. 65.: Kukla (SZEOL) 1964. 66.: Gombos (SZEOL) 1247. C. 65.: Bak (SZEOL) 1343. 66.: Halász (SZEOL) 1253. LEÁ. NYOK. A. 65.: Borsi (HVSE) 1914. 66.: Somogyi SZEOL) 2000. B. 65.: Kiss (HVSE) 2462. 66.: Sarkadi (MSVSE) 1708. C. 65.: Molnár (SZE­OL) 2173. „Ki a leggyorsabb, ki a legkitartóbb." FIÜK. 800 m.: 1. Kopeczki (Csongrád) 2:43.8, 2. Váczi (Makó) 2:45.7, 3. Buri (Öpusztaszer) 3:05.0. Meghívásos: 1. Kukla (SZEOL) 2:20.2. LEÁNYOK. 800 m.: 1. Székesi (Öpuszta­szer) 2:47.6, 2. Ulrich (SZVSE) 2:58.5, 3. Csikota (SZVSE) 2:58.7. Meghívásos: 1. Szabó Andrea (SZVSE) 2:30.4 (!) Dicséret a Szegedi Dézsának A Jugoszláv labdarúgó­bajnokságban Bundázás felsőfokon A belgrádi sajtóban nagy vihart kavart, hogy az alsó osztályú jugoszláv labdarú­gó-bajnokságok múlt vasár­nap lejátszott utolsó fordu­lójában tucatnyi „szuperbun­dázás" történt. Az ohridi já­rási bajnokság utolsó fordu­lójában a Debarica 87-0-ra verte meg a Gradinart, az Ilinden 1903. pedig 139-0-ra a Mladosztot, miután kettő­jük végső helyezéséről a gól­arány döntött Erről a két találkozóról most újabb részletek ke­rültek nyilvánosságra. Az el­ső helyért küzdő Debarica­nak és Ilindennek az utolsó forduló előtt egyformán 52— 52 pontja volt A két falusi csapat kölcsönösen ellen­őrizte a másik mérkőzését. A „kiküldött" szurkolók toki­vokin (adó-vevőn) értesítet­ték stábjukat a mérkőzés alakulásáról. Az Ilinden a rendes játékidő leteltekor „csak" 88-0-ra vezetett. A bíró azonban 20 percet hosz­szabbított, s ezalatt sikerült további 51 „dugót" betermel­ni. Amikor a mérkőzés ellen­őre megkérdezte a bírót, hogy miért hosszabbít, a válasz kurtán így hangzott: Ez a szabad bírói lelkiismeret dol­ga. A keddi szkopjei jelenté­sek arról adtak hírt, hogy a spiti alszövetségi bajnokság utolsó fordulójában a Make­donka 38-0 (12-0) arányban legyőzte a Placskovice csa­patát, a Jedinsztvo pedig 14-0 (O-O)-ra a spiti Bargalt. A Makedón köztársasági lab­darúgó-szövetség azonnal in­tézkedett: hétfőn mind a négy együttest azonnal ki­zárta a további bajnoki küz­delmekbőL Még néhány „meglepő" eredmény az utolsó bajnoki fordulóból: Mladenovaci liga: Szloga—Nemini 22-1. Zombo­ri liga: Zombori Mladoszt— Apatini Radnicski 21-1. Su­madijai liga: Karagyorgye— Bukovica 9-1. Petrovica liga: Jávor—Jedinsztvo 10-0. Mó­ra vai liga: Omladinac—Nap­redak 9-1; a nagy gólarányú győzelmek minden esetben fontos helyezésekről döntöt­tek... * Még 2 nap a XV. Nyári Úttörő-olimpiáig Több mint kétezer diák bemutatója A XV. Nyári Üttörő-olim­pia megnyitóünnepségét — a havannai VIT-hez hason­lóan, — élőkép-bemutató kí­séri végig: közel 2 ezer 200 általános iskolás diák színes kartonok segítségével, 8 különböző jelmondatot raj­zol ki. A szervező bizottság a Béke utcai általános isko­lát kérte fel az ülésrend megtervezésére, a segédesz­közök elkészítésére. Az élő­kép előkészítéséről dr. Vida Mihálynét, az iskola igazga­tóját kérdeztük. — Hogyan sikerült meg­tervezni az ülésrendet? — Miután megkaptuk a jelmondatokat, iskolánk matematikatanára kiszámí­totta és meghatározta a 2 ezer 148 tanuló pontos he­lyét, amiről térképet is ké­szített. Valamennyi diák a SZEOL AK-stadion „B kö­zép" lelátóján foglal helyet. — Nem okozott gondot a több mint 10 ezer karton kivágása, összeállítása? — Szerencsére, tantestü­letünk minden tagja kivet­te részét a munkából. Meg­lepő volt, hogy még nyug­díjas pedagógusok is jelent­keztek. Mivel a gyerekek munkára nevelése lényeges pedagógiai szempont, ezért őket is bevontuk az előké­születekbe. — Milyen módszerrel raj­zolják ki a különböző ké­peket? — A tanulók 8 darab színes, sorszámozott kartont kapnak. A lelátóval szem­közti oldalon villanyújságot helyeztünk el, melyen az adott képnek megfelelő sor­szám látható. Ennek alapján cserélgetik a kartonokat. — Hallhatnánk valamit külön-külön is az élőképek­ről? — összesen 8 kép lesz, melyek sorrendben a kö­vetkezők: 1. „XV. Úttörő­olimpia, Szeged". 2. az olim­pia emblémája, 3. „Köszönt­jük a résztvevőket", 4. „15.", 5. „úttörő-olimpia", 6. „Sze­ged, 1979.", 7. „Sportolj ve­lünk!", 8. „Viszontlátásra, 1980-ban". — Hogyan tudnak fegyel­met tartani a közel 2 ezer 200 fős gyermeksercgnél? — Nyolc pedagógus fog­lal helyet a sorokban, akik nem is annyira a fegyelem­tartásra, mint inkább az esetleges „rövidzárlatok" el­hárítására ügyelnek. A gye­rekek lelkesedésének isme­retében nyugodtan kijelent­hetem, hogy mindenki be­csületesen el fogja látni fel­adatát. — Mennyi anyagot hasz­náltak fel az élőképhez? — 12 ezer 800 színes kar­tont, 20 kg ragasztót. 10 li­ter oldószert, 15 ecsetet és 113 doboz zsírkrétát. És ak­kor még nem is beszéltem a több száz társnadalmi­munka-óráról... — Az élőkép elkészítése mellett mit tesznek még az úttörő-olimpia sikeréért? — Naponta 5 pedagógu­sunk tart ügyeletet a kü­lönböző létesítményeknél. A sportversenyeken pedig 32 tanulónk — két röp- és egy kosárlabdacsapat — került az országos döntőbe. Az élő­képben 150 diákunk vesz részt. Remélem, nemcsak az élőképnek, hanem spor­tolóinknak is sikere lesz a XV. nyári úttörő-olimpiai játékokon. Pavlovics László Négy év tudatos, követke­zetes és kemény munkájá­nak eredményeként fennál­lása óta legsikeresebb bajno­ki évét zárhatta a Dózsa. A „jóindulatoktól" duzzadó vé­leményeket leghatásosabban lelohasztva, a Szegeden saj­nálatos módon meggyökere­sedett „csakazértis" ellen­drukkolunk szemléletnek, a kétkedőknek, a rivalizálás gondolatától mentesen is alapos fricskát adott. Az elő­zetes várakozást messze fe­lülmúló szereplésével az együttes magára irányította a figyelmet, országos érdek­lődést váltott ki, hovatovább a tavasszal bajnokjelöltként emlegették. Tervmódosítás menet közben Ismerve a körülményeket, a történteket, joggal vetődik fel a kérdés, előrelátóbb, körültekintőbb, összehangol­tabb cselekvéssorozattal nem lehetett volna a jelölt­ből végül első? Nézzük, mi a véleménye minderről dr. Reményik Lászlónak, a Dó­zsa vezető edzőjének. — Hangsúlyozni szeretném, említettem már korábban is, nem a kishitűség diktálta eredeti célkitűzésünket, azt, hogy a középmezőnyben vé­gezzünk. Szivem persze azt szeretné, hogy minél maga­sabb csúcsra vigyem a csa­patot. Mégis az eszemre kel­lett hallgatnom: maradjunk a realitások talaján, mert az előre nem látható seregnyi akadályból egy is súlyos ku­darcot idézhet elő. Nem hagyhattam figyelmen kivül például a sokat szidott, el­marasztalt csoportunk beosz­tását. Hat volt NB Il-es csa­pat, az NB III egyik bajno­ka és élcsapatai, valamint a SZEOL AK is a Középcso­portba került. Az együtte­sek helyezéseit tekintve sem lehettek vérmes reménye­ink, nem beszélve róla, va­lamennyi ismeretlen volt szá­munkra. Menet közben kide­rült, emelhetjük a mércét. Módosítottunk tervünkön, mégpedig úgy, hogy az első öt között végezzünk. Hozzá­tettem, igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a csapat­ból. de hogy a játékosok tel­jesítménye a dobogó melyik fokához lesz elegendő, annak jóslására nem vállalkozhat­tam! Nagyszerű sorozattal kez­dődött a tavaszi szezon, meg­csillant a nagy lehetőség ... A Volán SC megtorpanása után élérhető közelségbe ke­rült az első hely megszerzé­se. Visszagondolva a tava­lyi nyári eseményekre, a hu­zavonára, most sajnálhatjuk igazán, hogy az akkor vég­zett felméréseket, elképzelé­seket, az azokból származó döntéseket nem alapozták meg kellően a sportággal foglalkozó szegedi „szakem­berek". — Megvallom őszintén, rám is kellemes meglepetés erejével hatott a csapat egész évi, de különösen ta­vaszi jó szereplése. Az ered­mények alakulásából úgy látszott, bajnokok is lehe­tünk. Hogy mégsem lettünk azok, annak több oka is van. Köztudott, Csongrád megyé­ben a SZEOL-t kezelik ki­emelt csapatként, azt favo­rizálják. tehát annak a szak­osztálynak kell magasabb szinten képviselnie a város labdarúgósportját. A sors já­téka folytán á nekik szánt feladat, akarva, akaratlanul, majdhogynem ránk hárult. Megoldására a másodrangú­ként kezelt Dózsa nincs fel­készülve. A kapott támoga­tás — az egyesület nevében ezúton is szeretném köszö­netünket kifejezni érte — az NB II-ben elegendő, maga­sabb szintű célok eléréséhez viszont nem. Ami eredmé­Ai 1076—79. évi NB Il-es labdarúgó-bajnokság Közép­csoportjában, 46 pontjával, a Szegedi Dózsa végzett a má­sodik helyen. A csapat 36 mérkőzésből tizenötöt megnyert, tizenhatszor döntetlen volt az eredmény, ötször vereséget szenvedett, gólkülönbsége 54-37, nyünket illeti, úgy érzem, megfeleltünk a bizalomnak, nem okoztunk csalódást. Azonos hullámhosszon Visszatekintve a csúcsról — magassága értékének megítélése nézőpont kérdése —, a feljutottaknak a meg­tett út nem is tetszik oly ne­héznek, mint amilyen való­jában volt. A környezetéből magasan kiemelkedő, adott helyzetében helyét kiválóan megálló Szegedi Dózsa nem egyik napról a másikra érte el, amit ma magáénak mondhat. Négy év alatt fok­ról fokra haladt a magaslat felé, lépéseit megalapozta. A minden tekintetben bi­zalmat élvező vezető edző olyan légkörben dolgozhatott, amelyben a csapat érdekeit szolgáló meglátásait, elképze­léseit „súgás" nélkül érvény­re juttathatta, megvalósíthat­ta. Sikerült kialakítani egy, a szó szoros értelmében vett játszani tudó, de küzdeni is képes csapatot, amelyben a labdarúgók — akik máshol vergődtek, akiknek kétségbe vonták tudásukat — megta­lálták önmagukat; baráti kö­zösségre leltek egymásban a Hunyadi téren. Pedig az edző a munká­ban nem ismert ellentmon­dást, kíméletet, és szigorban sem volt hiány. — Ne higgye senki sem, hogy valami ördöngösséget csináltunk a Hunyadi téren. Egyszerűen csak dolgoztunk. Még azt sem mondhatom, hogy négy év alatt jelentő­sen változott volna az edzé­sek mennyisége. Igaz, az el­ső évben „kegyetlen" vol­tam, rengeteget futtattam a játékosokat. Később köny­nyebb volt a dolgom, szin­ten kellett tartanom az elér­teket. Számomra talán a legnagyobb sikert jelenti, hogy a játékosok ma már — az említetteket véve alapul — természetesnek veszik, amit csinálunk. Meggyőződé­sem, azok az edzések, amiket végzünk, komoly munkát je­lentenek a futballistáknak. Na már most, mivel ők dol­gozni járnak a pályára, így ott a rosszul értelmezett ját­szadozásnak helye nincs. Az általam szükségesnek vélt métereket minden alkalom­mal lefutjuk — enélkül nincs állóképesség —, utána kö­vetkezhet a mérkőzésszerú játék, természetesen sok-sok megkötéssel. Egykori tanító­mesterem. Gyarmati János az edzői példaképem. Állítom, akadémikus volt szakmájá­ban, mindent tudott, amit labdarúgóedzőnek tudni kell. A tőle ellesetteket igyekszem hasznosítani. — A csapat legfőbb erejét abban látom, hogy vala­mennyi játékos azonos hul­lámhosszon van, összesző kották, jól kiegészítik egy­mást A huszonkettes keret­ben tizenhét Csongrád me­gyei születésű labdarúgó ta­lálható, Bíró és Nagy is if­júsági kora óta a Dózsa jár tékosa. Ezt azért hansúlyo zom, mert véleményem sze­rint a jó szellem és hangu­lat megteremtésének alapfel­tétele, hogy a csapatot el­sősorban azok alkossák, akik kötődnek a városhoz, a me­gyéhez. Csak ezek tudnak szívvel-lélekkel küzdeni a városért, csak ők tudják át­érezni, hogy felelősséggel tartoznak. A Dózsától pél­dául évekre visszamenően nem kívánkozott el játékos, ragaszkodnak az egyesület­hez. Hogy miért? Az öltöaft hangulatáért, a kialakult lég­körért ... Nem hiszem, hogy valaha lesz még olyan négy évem, mint amilyet a Dó­zsánál edzőként eltöltöttem. Szabad kezet kaptam, mun­kámhoz minden támogatást megadtak, őszintén kívánom edzőkollégáimnak, dolgoz­hassanak olyan vezetéssel, mint én. — Az őszi idény végén azt mondtam, ha a csapat a to­vábbiakban is becsületesen dolgozik, öltözőnk lakója ma­rad a jó kedv. Nos, így tör­tént. Tudom, nem mindig játszottunk jól. de ^z aka­rásra, a lelkesedésre nem le­hetett panasz. Ez is záloga volt annak, hogy a közön­ség mellettünk állt. jóleső érzéssel vettük tudomásul érdeklődését, buzdítását. A szurkolóknak nem kevés kö­zük van ahhoz, amit elér­tünk, köszönet értet Hogyan tovább? Nagyszerű sorozat, négy bajnoki év munkája zárulta második hellyel. Vitathatat­lan tény, a szegedi sportköz­vélemény, azon túl, hogy „felfedezte" a Dózsát, magá­énak ls vallja, szorít érte. Ez a jövőt tekintve sokat je­lenthet a csapat életében, da nem mindent. Nem, mert ép­pen a sikerek fénycsóváját halványítja az elkoptatott szokványos kérdés, a hogyan tovább? Bizonytalanság ve­szi körül a szakosztályt, já­tékosait. nincs kialakult kép, nem érzik, merre fordul jö­vőjük? A végzettekkel, ered­ményeikkel pedig bebizonyí­tották, értenek ahhoz, amit csinálnak — fényesen csillo­gó ezüstérmük is igazolja, amiért dicséret illet vezetőt és játékost egyaránt. Jelenleg a lila-fehérek csa­pata a legjobb Csongrád me­gyében. Ha másért nem. legalább ezért megérdemelné a biztonságot, a védettsé­get . , m Gyürki Ernő FÖRIS CÍMERES MEZBEN Fóris László, a SZEOL AK atlétája az elmúlt hét vé­gén a magyar válogatott tag­jaként Besztercebányán a csehszlovák—magyar—ro­mán—osztrák négyesviada­lon szerepelt, és a 400 mé­teres síkfutásban 47,91 mp­es eredménnyel a hetedik helyen végzett. Fóris tagja volt a harmadik helyen vég­zett 4x400 méteres váltó­nak. GRANDPIERRE CSABA SIKERE Vasárnap Békéscsabán or­szágos gyaloglóversenyt ren­dezett a Békéscsabai Előre Spartacus. 30 km-en Grand­pierre Csaba (SZVSE) 2:29:52.4 mp-es idővel a második helyet szerezte meg. A Csongrád megyei Gépjármű verető! Vizsgabizottság értesíti ügyfeleit, hogy 1979. JÜLIUS 2-AN és 3-AN az Ügyfélfogadás szünetel

Next

/
Thumbnails
Contents