Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

31 Szerda, 1979. június 27. A 38-as tájkörzet Paprika, paradicsom, burgonya Tegnap délelőtt a TESZÖV termelési és közgazdasági bizottságának Pitvaroson, a Felszabadulás Tszben megtartott ülésén a testület javaslatot tett a megye termelőszövetkezeteinek 1985-ig tartó általános termelésfejlesztési programjára. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ugyanis a termelés ésszerűbb területi elhelyezése érdekében, az ország talajszerpaprika, a paradicsom és a burgonya vetésterületét. A nagyüzemek támogatásával komoly segítséget nyújtanak a háztáji állattartáshoz, a szarvasmarhatenyésztéshez. A bizottság ülésén az írásos előterjesztéshez dr. Szeberényi Sándor és Komár György, a TESZÖV osztályvezetői adtak szóbeli kiegészítést. A vitát dr. Kurucz Márton, a testület eltérképe alapján 65 tájkörzet nöke vezette, és a hozzákialakítását kezdeményezte, és ebből három Csongrád megyében van. A 38-as tájkörzet a csongrádi homokhát, pontosabban a szegedi járás termelő- és szakszövetkezeteire épül, mintegy 48 ezer hektáros termőterületen. Ezeken a gyengébb termőképességű földeken az alacsony hozamok miatt csökkentik a búza, a rozs és a kukorica termelését, nem foglalkoznak cukorrépával; növelik az olajos növények, a kertészeti termékek, főleg a fűszólók, többek között Borbás József, a makói Lenin, Szarvas Pál, a szentesi Felszabadulás, Gaál Jenő. a bordányi Előre Szakszövetkezet elnöke egyaránt arról szóltak, hogy a tájkörzeten belül egyes szövetkezet teljes termelési önállósága mellett a jövőben nagyobb lehetőség lesz az összehangolt fejlesztésekre, s az üzemi körülményekhez teljesebben igazodó termékszerkezet kialakítására. Mindez a termelés hatékonyságát növeli. Kukoricák, hibridek Tegnap délelőtt ülést tartott a Gabonamag Alapanyag-szaporító Gazdasági Társaság igazgató tanácsa Szegeden, a Gabonatermesztési Kutatóintézet tanácstermében. Dr. Major Ferenc ügyvezető igazgató ismertette a társaság legutóbbi, márciusi ülése óta eltelt időszak alatt végzett munkáját és a feladatokat. A beszámoló foglalkozott a társasági szerződés egyes kérdéseivel, az igazgató tanács további határozatainak végrehajtásával. Az előző évi egy intézeti szaktanácsadó helyett jelenleg két intézeti és tizenegy Külső szakember látja el a tizenhárom hibridüzem szaporító gazdaságaiban a szaktanácsadási feladatokat. Ebben az évben három helyen állítottak be kukoricahibrid-összehasonlító kísérleteket. Az őszi bújó magellátásának érdeúj kísérleti rendszer za kében indul. Kevés a megfelelően képzett mezőgazdasági szakember Túlsók, avagy a kelleténél kevesebb a mezőgazdasági szakember? — erről a már sokat vitatott kérdésről, valamint képzésük, nevelésük teendőiről tanácskozott keddi ülésén az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, a Parlamentben. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes adott tájékoztatót a MÉM irányításával ez* év januárjában elkészült, az ágazat szakemberellátását bemutató adatfelmérés eredményeirőL A termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban, az erdőgazdaságban és az élelmiszeriparban 246 ezer szakmunkás, valamint 40 087 szakközépiskolai, 15 637 főiskolai és 17 147 egyetemi végzettségű szakember dolgozik. A minisztérium értékelése arról vall, hogy az általános helyzetkép nem megfelelő. Egyebek között rosszul sáfárkodnak a 6zellemi tőkével, amit az is bizonyít, hogy az egyetemet végzetteknek csak 17,4 százaléka kamatoztatja tudását magasabb vezetői munkakörben, holott a termelőszövetkezetekben 1630-an mindössze közénfokú vagy annál alacsonyabb képesítéssel irányítóként dolgoznak. Sok magasan kvalifikált szakember tehát felkészültségétől, képességeitől messze elmaradó feladatokat lát eL A vitában felszólaló képviselők számos gyakorlati tapasztalatot összevetve keresték a mezőgazdasági szakemberek elhelyezkedésének, foglalkoztatásának, s bizony meglehetősen nagy számú elvándorlásának okait. A holnapnak is szóló megkülönböztetett figyelmet a Központi Bizottság 1978 márciusi, a mezőgazdaság fejlesztésére hozott határozataiból adódó feladatok indokolják, amelyek végrehajtásában minden szakembernek, szakmunkásnak és egyetemet végzettnek egyaránt meghatározó a szerepe. A mezőgazdasági árutermelés gazdaságosságának javítása, az eszközökkel való ésszerű takarékoskodás, a tudomány eredményeinek minél gyorsabb gyakorlati alkalmazása megköveteli a szakemberellátás javítását. Ezért is fogadták a képviselők elismeréssel a jelenlegi állapotot jól tükröző felmérést, amihez Varga János (Győr megye) hozzátette: ajánlatos kiteljesíteni a képet, megrajzolva az ágazat számára fontos mezőgépgyártás, vegyipar és a különböző felügyelőségek szakemberigényét is. A minisztérium kétezerig szóló szakemberképzési és foglalkoztatási tervével kapcsolatban a képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy ha a következő években r.em vesznek fel a jelenlegi elképzeltnél több agrárfőiskolés*. egyetemistát, akkor az 1980as évek elejére az üzemekből már többen mennek nyugdíjba, mint amennyien az iskolákban végeznek. Ebben az esetben viszont még nehezebbé válik a 700 kedvezőtlen adottságú, szakemberhiánnyal küszködő — termelőszövetkezet segítése, s aligha valósítható meg az a terv, mely szerint a mezőgazdasági vezető munkaköröket megfelelő képzettséghez kötnék. Antal Imre (Pest megye) és Végh György (Zala megye) e gondolatához Hankó Mihály (Békés megye) egy javaslatot csatolt: a végzett felsőfokú agrárszakem oerek gyakornokként töltsenek el egy évet valamelyik nagyüzemben, tapasztalt mezőgazdászok mellett, s aztán térjenek vissza az ösztöndíjat nyújtó gazdaságba, végleges munkahelyükre. A tanácskozáson Knopp András oktatási miniszterhelyettes és Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes a két tárca tapasztalatai alapján értékelte a jelenlegi helyzetet és ismertette az elképzeléseket. Az ülésen felszólalt Papp Gy. Lászlónc Csongrád megyei képviselő (MTI) Művelődés, szórakozás, pénz „Kedves vendégünk! Az a szándékunk, hogy felmérjük látogatóink igényeit. így lehetőségünk nyílik arra. hogy a továbbiakban névre szóló meghívóval tájékoztassuk önt rendezvényeinkről. Kérjük, hogy az alább megjelölt témákból válaszsza ki az érdeklődési körébe esőt." A Bartók művelődési központ szórólapjáról másoltam ide a mondatokat. Ezek után következik a lapon a rendezvények fölsorolása, majd a leszakítható „visszajelző lap", amely — kitöltve — a házban elhelyezett „kívánságládába" kéretik bedobni. Máshol másképp csinálják. Például: megkérdezték szocialista brigádok tagjait arról, mit szeretnének látni-hallani a művelődési házban. Javasoltak is ezt-azt, a programtervezésben ezeket a javaslatokat figyelembe vették, de a dolog „nem vezetett eredményre". Magyarul: olyasmit kértek, ami egyáltalán nem érdekli őket, s minthogy teljességgel szabad elhatározás kérdése a művelődési programokon való részvétel — a javaslattevők távolmaradtak. Megint máshol: nem kérdeznek semmit, nem kérnek semmit a vendégtől. Nem biztos, hogy azért, mert sohasem hallottak még az igények föltérképezésének égető szükségéről; sőt, lehet, hogy az is meggyőződésük: a felnőttek az égvilágon mindent képesek megtanulni, amire szükségük van, mindenhol képesek megjelenni, mindenben szívesen „résztvevők" — ahol és amiben érdekeltek. Akkor? Talán nem kell a kedves vendég azokban a művelődési házakban, ahol nem gyötrik magukat a munkatársak holmi igényfelmérésekkel? (Egy nemrégiben befejeződött népi ellenőrzési vizsgálat adatai alapján Csongrád megye művelődési házainak túlnyomó többségében ilyesmivel nem foglalatoskodnak.) Dehogynem kell a vendég (a látogató, a résztvevő, a szabadidő-eltöltő, a szórakozó, a művelődő, a szórakozva művelődő, és a többi)! Törvény írja elő az erre hivatott intézményeknek, hogy a dolguk: a lakosság „művelődési igényeinek fejlesztése és változatos szolgáltatásokkal való kielégítése". Csakhogy: 1. az igénymérésnek, a művelődésben való — nagyon különböző — egyéni érdekeltségek megállapításának nincsenek hagyományai. következésképpen nincsenek bevált módszerei: 2. az ennek ellenére történt buzgó népművelői próbálkozások rendre halnak hamvukba, mert a valamilyen módon mégis felmért igényekkel nemigen- tudnak mit kezdeni. Mondjuk, hogy objektív és szubjektív feltételek garmada hiányzik? Tegyük fel, hogy az ezerarcú lakosság egy része egyszerre csak félreérthetetlenül kinyilvánítja igényét; kikapcsolódni, felfrissülni, szórakozni szeretne. Mi történik? Szórakoztatórendezvényt hirdet a művelődési ház — a szegedi járás egyik községében. A községlakó elmegy, látogatónak, szórakozva-művelődni. De nem szórakozik, mert a népszerű művész csak öt percig van a pódiumon. a továbbiakban kollégái, haknibrigádjának névtelen és — ami az igazi baj — tehetségtelen tagjai adják elő magukat, unottan és sok pénzért. A népművelő széttárja a karját: a közönség szórakozni akart, ő ott állt tanácstalanul, mert a művészek elfoglaltak, akkor betoppant a hivatásos szervező, és ajánlotta a haknizó truppot — hivatalos ORI-gázsiért. Megörült. Hogyne, hiszen a szórakozni vágyók kielégítve, ráadásul bevételes rendezvény, amiből fedezheti a nem bevételeseket. Legalábbis papíron. Mert a valóságban ... Mint a népi ellenőrök megállapították, az elmúlt két évben a községi művelődési házakban ..a szórakoztatóműsorok erősen ráfizetésesek. Ezeket magánszemélyek szervezték, akiknél az elsődleges szempont a jövedelemszerzés volt." Szóval — ez történik. Ahelyett, hogy a példabeli szórakozva-művelődni igényt valóban kielégítenék; hogy ráadásul ezt az élő. valóságos, erős szükségletet fölhasználnák újabbak, magasabb rendűek élesztgetésére. Mindez azonban nem egyszerűen jó szándék kérdése. Csak vázlatosan: a művelődési házak, gazdálkodási rendje sok vonatkozásban művelődéspolitikai célok torpedójaként funkcionál. Az emlegetett „szórakoztató"műsor közreműködőinek például kifizetik (ki kell, és ki is tudiák fizetni) a produkció színvonalához mérten aránytalanul magas fellépti díjat: de arra már nincs keret, hogy annak, aki kitalálja és megcsinálja. hogyan lehet a szórakozni vágyó látogatók ezen egyetlen meglevő igénye mellé a többit is előcsalogatni — annak fizessenek, legalább jelképes összeget a megfizethetetlen értékteremtésért. A bevételes. úgynevezett szórakoztató rendezvényeket (bál. diszkó, nótaest. kabaré stb.) egyelőre két alapvető ok miatt nem iktathatják ki a programjukból a nem egészen ezek szervezésére hivatott művelődési házak: mert az állami támogatás összege korántsem fedezi kiadásaikat, és mert a látogatottság mértéke valóságos közönségigényekre enged következtetni. És itt. úgy tűnik, zárul a kör. A napi munka után. vagy hét végén könnyű szórakozásra vágyók azt kapják, amit egy évek óta egészségtelennek tartott, de még mindig változatlan műsorszervezési rendszer el tud juttatni — a vidékre. A népművelők? Inkább csak arra szorítkozhatnak, hogy eltöprengenek néha nehéz helyzetükön, a dolgok és az emberek nehezen változtathatóságán. Igényeket szolgálni és kelteni? Igaz, nem kizárólag nívótlan „szórakoztató" programokból áll sok művelődési ház kínálata; de amíg ezekre gyűlnek össze legtöbben, az eddiginél jóval nagyobb figyelmet érdemelnek! Ha pedig egyszer valaki kitalálja a módját: hogyan jobbíthatók és hogyan használhatók magasabb rendű igények keltésére — hadd kapjon honoráriumot. Sulyok Erzsébet A SZÖVOSZ elnökségének ülése Csongrád és Vas megyék- országos átlagnak, s ezen ben, ahol még mindig vi- mielőbb javítani kell, többek szonylag nagy kiterjedésű a között a beruházások gyortanyavilág, illetve sok az sításával, az üzem- és munaprófalvas település, az kaszervezés korszerűsítéséÁFÉSZ-ek az elmúlt három vei, és minden szinten a veesztendőben is jelentős fel- zetés színvonalának emeléadatokat oldottak meg a la- sével. kosság ellátásában, a ház- Az elnökség elemezte a táji és kisegítő gazdaságok, szövetkezeti külkereskedela szakcsoportok termelésé- mj vállalatok exporttevének fejlesztésében — álla- kenységének gazdaságosságát pította meg keddi ülésén a is A HUNGAROFRUCT exSZÖVOSZ elnöksége. portfeladataival összefüggésAz elnökség felhívta azon- ben megállapította: el kell ban a figyelmet arra, hogy érni, hogy a külpiaci eladási a két megye ÁFÉSZ-einek árak a világpiaci ártendengazdálkodása nem eléggé ciákkal összhangban alakulhatékony, alatta marad az janak. (MTI) Robotgépek az iparban Háromnapos konferencia Szegeden Robotgép az iparban. Erről a témáról kezdtek háromnapos tanácskozást II. Ipari robot kollokvium címgépek „íntelligenciafoka" szerint. Az emberi munka kiváltásában az első generációs berendezések beprogramel a Gépipari Tudományos mozva egy-egy adott műveEgyesület automatizálási szakosztálya, a technológiai, szerszám és anyagmozgatási szakosztály, a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, a GTE egri területi szervezete és a GTE szegedi területi szervezete a Technika Házában tegnap délelőtt. Jelenleg a világon az ipari munkafolyamatokban a robotokat a nehéz, monoton és a veszélyes körülmények között végzett emberi munka helyettesítésére használják, kisebb-nagyobb mértékben. Magyarországon most tartunk az új fajta, nagy tudású eszközök bevezetésének kezdeti szakaszában. Az Ikarus gyárban festési műveleteket ellátó ipari robotok üzembe állításán dolgoznak, ugyanakkor az Egyesült Izzó képcsőátrakó ipari robotokat nemcsak alkalmaz, hanem nagy szériában gyárt is, és a Szovjetunióba exportál. Az ipari robotoknak három generációját különböztetik meg a szakemberek, a let elvégzésére — festés, he gesztés, szerszámgépek közötti munkadarab-átadás — alkalmasak. Magyarország az első generációs gépek bevezetésénél tart. míg a második generációs robotok kifejlesztésére folynak a tudományos kísérletek. A második generációs gép: lát. Felismeri az odaérkező munkadarabot alak, forma, nagyság szerint. A harmadik generációs robot pedig az előbbieken túl képes alkalmazkodni a hirtelen megváltozott üzemi körülményekhez is, és a legalkalmasabb munkaműveletet válsztja ki. Az ipari robotok alkalmazásáról és a velük kapcsolatos munkaszervezési, technológiai. automatizálási kérdésekről hangzottak el előadások a tegnapi nap, és ezekben a témákban folytatja munkáját a II. Ipari robot kollokvium ma és holnap, amelyre a hazaiakon kívül tíz országból érkeztek szakemberek, közel négyszázan. Tízéves fejlesztési terv Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának tíiése Az ipari szövetkezetek jövőre befejezik első tízéves fejlesztési programjuk végrehajtását. Az időarányos teljesítés tapasztalatait és az újabb, az 1981—90-es évekre szóló fejlesztés főbb irányelveit keddi ülésén tárgyalta az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa. A tanácsülésen részt vett Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője is. Rév Lajos, az OKISZ elnöke rámutatott: a második tízéves program kezdetére az ipari szövetkezetek döntő többsége már olyan műszakitermelési feltételekkel rendelkezik, amelyek a termékszerkezet korszerűsítését, a gazdálkodás hatékonyságának fokozását még inkább lehetővé teszik. Célkitűzéseiknek megfelelően 1971 óta több mint háromszáz szövetkezet végrehajtotta és mintegy száz megkezdte központi telephelyének kialakítását. Ennek eredményeként a korábban meglévőkkel együtt már körülbelül 700 szövetkezet rendelkezik korszerű üzemházakkal, s jelentős részük modern gépi berendezésekkel is. Mindennek ellenére azonban egy szövetkezetre még most is meglehetősen sok, átlagosan hat ipartelep jut Az ország 900 ipari szövetkezetében jelenleg több mint 300 ezren dolgoznak. Tevékenységük kiterjed a feldolgozóipar valamennyi ágára, az építőiparra és a szolgáltatások széles körére. Az ipari szövetkezetek termelésének értéke már a múlt évben elérte a 60 milliárd forintot, 1980-ra pedig várhatóan 70 milliárd forintra emelkedik. Az ülésen megtárgyalt és elfogadott irányelvek hangsúlyozzák: a termelést úgy kell fejleszteni, hogy a szövetkezeti ipar termékeinek minősége és megbízhatósága tovább javuljon, és elérje az élen járók színvonalát. Az országos tanács végezetül felhívta a szakmai szövetségeket, hogy választott testületeik tárgyalják meg a közreadott irányelveket, és összegezzék a tagszövetkezetekre háruló tennivalókat. (MTI)