Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

I Kedd, 1979. június 26. Égből kapott energia Az emberiség évezredes Ezt a módszert már milliók vágya, hogy felhasználja a ismerik, hiszen az űrhajóNap enegiáját. Történelmi kon, űrállomásokon, űrszerhagyomény szerint a görög kezeteken napelemeket alArkhimédész tükrök segít- kalmaznak. ségével gyújtotta fel a SziraMa még persze távolról kuzára támadó romai hajó- sincsenek kiaknázva a napkat Az alkimisták, amikor energia felhasználásából adóa bölcsek kövét keresték, dó lehetőségek. Ennek igen nemegyszer „tiszta hővel — tükrök segítségével — olnagy a Jelentősége távlatilag a Szovjetunió déli körzeteivasztották az anyagokat, ben. A Taskentben működő Ezek a regi módszerek az kutatóintézet, amely a napősei a mai napkohoknak, energia gyakorlati felhaszamelyeket — szakkifejezéssel „álásának lehetőségeivel élve — heliokoncentrátorok rak nevezünk. A XX. század elejére foglalkozik, igen szép eredményeket ért el. Taskentben és Csircsikben már felépülruapenergia hasznosításának tek azok az első kísérleti több módszere alakult ki. A legegyszerűbb és legismertebb az üvegházak rendszere. A hatalmas parabolatükrökkel dolgozó hellokoncentrálakóházak, amelyeknek központi hőellátó rendszerét napenergia táplálja. A kísérletek biztatóak. E torok is Igen jó hatásfokot kísérletek folytatása és toérnek el a napenergia hasz- vábbfejlesztése a korszerű nosításában. A legmodernebb energiagazdálkodásban szinte eljárás, amikor a Nap ener- felmérhetetlen gláját közvetlenül elektro- Járhat mos energiává alakítják. előnyökkel (BUDAPRESS—APN) Történelmünk - regényekben Három könyvheti újdonságról Az irodalom formába önti, dott s ezáltal la alakítja közgon- tét. dolkodásunkat. Nálunk moet a közösen megtett utak orgyelem. nek meg az elmúlt harmincIgazságaink köziamere- kiüresedése, amelyek végső fokon legyöngítik a hazaVadász előző könyvében a szeretetet, és szólammá tehebaljóalatú negyvenkilences tik. szágépitő tapasztalásának év őszének eseményeit írta Ezeket a regényeket a fiaszámbavétele felé flordult az meg, s most is egyetlen esz- tal nemzedékeknek írták tairodalmi. » vélhetően a mö- tendö, az ötvenhatos nyár, Ián elsősorban, hogy ne csak götte munkáló társadalmi fl- reményhullámzásának törté- címkéket lássanak az elmúlt Sorra-rendre jelen- netét jeleníti meg. Szoron- évtizedekről, hanem érezzék és bizakodás apály-da- mögöttük az útkeresó embeegynéhány esztendő sonsfor- gály mozgása jellemezte ezt reket is, s általuk, rajtuk kedulóit a személyes életutak- a tavaszból őszbe nyúló idö- resztül hazánk történelméban félderítő írások, mintha szakot, amelyen keresztül a nek közelmúlt viharait. Tercsak ,a társadalmi önvizsgá- regény történelmet tanít, po- mészétesen az irodalom nem lat n>egbízatását teljesítené litikai magatartásokat tesz azonos a történelem tudoIrodalmunk. Az idei könyv- érthetővé, egy sajátos kor- mányával, de feladatvállaláelkötelezett szak izgalmát érezteti. suk végső soron megegyeGyurkó képletesen fausti ző, rendezi a megéltet, elkügükkel bizonyították a kő- története a háború elején íöniti a jót és hamisat, segít zelmúlt ábrázolásának szűk- kezdődik — mór amennyire a jövőnek. Ezért szükséges ségét, az olvasóigényt szol- jó szó ez a kifejezés egy élet- figyelmébe ajánlani e könygáló történelemtanítást, út tudatos szakaszának eiln- veket azoknak, akik felelőCseres Tibor: Parázna szob- dulásához —, s végigkíséri sen élik jelenünket. rok, Vadász Ferenc: Nyűg- választott védence sorsát a Tráser László talanságok nyara, Gyurkó hetvenes évek derekáig. HőLószló: Faustul doktor bol- sének — de Jobban ülik rá dogságot pokoljárása — védencem megjelölés — élehét nagyerejü, alkotásai ^ppen népszerűséTermészetvédelem Biztos vagyok benne, hogy úttorőcsoportok számára a Saint-Exupéry meghatóan környezetvédelmi tevékenyszelíd rókája, amikor „a ség olyan kötelesség, amely légy szíves, szelídíts meg" — rendkívüli sok vonzó és rokéréssel fordult a Kis Her- mantikus, a gyermekek álceghez, nem áll a tudomá- tal Kedvelt tevékenységben nyos 'gazság alapján, hiszen ölt testet. Közös táborozáaz állat — legalábbis ter- sokon, családi hétvégi kimészetes, vad állapotában rándulásokon, egyéni felfe— nem vonzódik az ember- dező természetjárásokon hez. Mindenesetre kár, hogy sok-sok „elhagyott" madárígy van! S különösen kár a fiókát, kis őzet, stb. „találmintegy szelídségre termett nak" a gyerekek! A fiatal fiatal állatok esetében, ame- állatok látszólag árvák, solyek Közül első helyen a kan ezért veszik „gondomadárfiókákat említem. So- zásba' őket — nem gondolrolhatnám még a kis őzgi- va — nem tudva, hogy az dákat, nyúlfiókokat stb., állatszülők táplálékért vanamelyek közül oly sok el- nak oda, vagy éppen az pusztul, áldozatul esik az ember közelgó veszélye ember fogságában, „dédel- miatt menekültek el, rövid getö" szeretetének. De ha időre magára hagyva a fűmár így van, tennünk kell ben meglapuló kis őzet, a ellene! pelyhes fiókákat. Ne hozzunk A nyári vakációban olyan el a természetből egyetlen sok isKolás gyermek járja a madárfiókát, kis emlőst sem! határt, a rétek-vízpartok- Sorsuk legtöbbször a puszerdók zöldjét. Természetvé- tulás. A szülők felelőssége is delmi és környezetvédelmi nagy, tudatosítani kell gyeriskolai munkánk egy új mekeikben a fiatal állatokvelejárója, hogy mind több kai szembeni helyes magafiatal kívánja látni a köny- tartást. vekből, az órákon megismert ilyenkor szinte lábújjhevédett természeti ritkaságo- gyen kellene járnunk az erkat, egyre többen akarnak dőt rétet lgaz olyan jól_ a természetben megnyug- esik gázolni a puszta füvévást, Úszta orömot lelni. Az ben 4s ámulni a gomolyHHHnManoHtMM felhőt, elnézni a nagy zöld szöcskéket, ügyes légtornájukat, amikor pirregre menekülnek előlünk a fejethajtó búzakalószon. Vízparton, mezőn járva minduntalanul örökéhes fiókákkal, meglapuló gidákkal találkozunk, velük kezdődik az élet örök továbbja. „Légy szíves szelídíts meg" mondatja Saint-Exupéry az állattal. De ez az ember hangja, aki mert éppen „ellensége" lett az állatnak, a barátjává, gondozásába akarja őt fogadni. Csalódunk, amikor elpusztul a városi lakásban, fogságban tartott riadt szemű nyúlfiók, makacsul lapuló feketerigó. Akkor védjük őket valóban, ha otthagyjuk őket a természetben, lemondunk ősi „zsákmányszerző" vágyunkról. Van úgy, hogy az ember győztesen kerül ki az önmagával vívott küzdelemből. Gyerekeknél ez még nehezebben megy — segítsük óket mindannyian mi, felnőttek. Csizmazla György Családi események HÁZASSÁG Domonkos István és Bód! Aranka, Ágoston Gábor és Szőke Nagy Lászlőnak és Farkas Rózsa Veronikának Olga, Jenel Istvánnak és Juhász Juliannának nos ói Seres Erzsébet, Barna Sándor Gábor és Makra Rozália. Julianna Piroska, Dimovics Já- István, Savanya Istvánnak és Jakus Zsuzsannának Erika, Torjai Béla Ferencnek és Gerval dr. Deák Dezső Tibor és dr. Kóbor Eva Valériának Adám Péter. Éva, Ződl Mihály és Sajgó Ka- Csík Istvánnak és Oláh Judittalin Lídia. Bóka István Antal nak Márta Olga, Bende Lászlóés Pintér Mária. Kis János és nak és Gera Katalinnak László Mulat! Anikó Mária, Bartha Gábor István és KO!>asz Zsuzsanna Karola, Máté Zoltán és Katona Árpád, Mészáros Istvánnak és Balázs Magdolna Máriának Szilvia, Lenti Attilának éa Piros VeAnikó Klára. Andrakovlcs István ronlkának Laura Katalin. Szél és Rleder Mária, Tácsl Károly Ferenc Jánosnak és Kuczlk IrénAndrás és Horváth Erzsébet, B6- nek Anikó Erika, Kovács Pálnak és Szabó Irénnek Krisztián, Várhelyi Péter Pálnak és Németh Izabella. Valtner László Károlynak és GyömröMolnár Katalinnak László, Kalapács Jánosnak és Molnár Márta Arankának János László, Kalapács Jánosnak és Molnár Márta Zsófia házasságot Arankának Réka Mária, Joó László Jánosnak és Németh Juliannának Judit Eva, Púja Jádi István és Sztrovlcza Erzsébet, Borbás József és Thernesz Éva Katalin, Rlbizsár István és Nagy Izabellának Rozália. Vasas Tamás Miklós és Láda Edit Irén, Kónya László és Kutl Ágnes, Pölös László és Molnár Erika, Bernáth Antal és Nagy Edit, Kancsár László és Veres Erika kötöttek. SZÜLETÉS Sajtos Lászlónak és Hegyi Ka- nosnak és Gál Rozáliának János M^H Attila, Varga Imrének és Farkas Gizellának Norbert Zsolt, Horváth Mihály Imrének és Széli talinnak Krisztina, Berente Sándor Vilmosnak és Paplógó Zsuzsannának Gabriella Tímea, Mester Károly Józsefnek és Ta- Margitnak Dávid, Martonosl Jákács Mária Juliannának Ágnes nosnak és Péli Magdolna JuditMárta. Ábrahám Lászlónak és nak Judit Laura, Török LászlóVér Irén Máriának Tamás, Rovó nak és Dorozsmai Rózsának AniIstvánnak és Rabi Ilonának Me- kó, Sebők Imrének és Kómár Unda, Elekes Péternek és Sípos Zsuzsannának Imre Zsolt, DropMargltnak Zoltán, Takács Géza ka Tibornak és Hunyi Vilmának Gábornak és Burkus Margit IIo- Gábor, Mosonl Lászlónak és Bonának Géza Dánlel, Szabó Bélá- űor Eva Juliannának Zoltán Gának és Szabó Teréznek Beáta, Takács Lászlónak Anikónak László, Józsefnek és Antal Arankának Szabolcs. Gombkötő Istvánnak és bor, Paku Zoltán Gyulának és és Kálmán Perlaki Juliannának Zoltán, KuKecskeméti csora Sándor Ferencnek és Bombolya Erzsébetnek Márta, Földvári László Istvánnak és Kocsis Heé Olgának Gábor Ferenc, Kor- Luca Máriának Szilárd István, mos Istvánnak és Király Etel- Csuzdi József Zoltánnak és Csótí kának Krisztián, Tóth Vincének Erzsébetnek Zoltán, Mészárol és K1ri Máriának Erika, dr. Lam- László Istvánnak és Kurucz Gabper József Gábornak és dr. Sza- riellának Gabriella, Puskás Felay Judit Erzsébetnek Tímea Ju- renc Lászlónak és Karalyoa Irén dit, 'Szabó László Jánosnak és Teréziának Attila Zoltán, Gera Bobán Etelkának Katalin. Török Lászlónak és Borszéki Ilonának Jánosnak és Fábián Magdolnának Endre János, Márta Józsefnek és Babai Emília TeréziáAgnes, Tokodi Bélának és Kun Zsuzsanna Irénnek Attila, Német Ferencnek és Kerekes Junak Enikő Gyöngyi, Tóth Jó- Hannának Róbert Péter, Maroszsefnek és Mlskolczl Eva Olzel- völgyi Józsefnek és Balázs EriIának Edina. Bodó Ferenc An- kának István, Frint-Schwarcze talnak és Vldács Rozáliának Ildi- Fidél Lórántnak és Varga Markó Eszter. Vargha Jánosnak és gltnak Csaba Gábor, Magyar Csafiáll Rózának Sára Zsófia, Ra- bának és Farkas Irénnek Balázé nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Szebellédl Péter, Dudás József, dics Lászlónak és Kalmár Eva Arankának Eva Katalin. Nagy Miklósnak és Molnár Edit Má- HP riának Gábor, Horváth Antalnak Grullch Géza Ferenc, Czirok Péés Antal Eva Dorottyának F.rtka, Csehó Imre Mátyásnak és Malatinszki Piroskának Krisztián, Bálint József Istvánnak és Ábrahám Katalinnak Gábor, Szabó Sándornak és Száraz Rózsa Ertemé Udvardl Rozália, Veréb István Péter. Bodó Imréné Miklós Rozália. Sági József. Kovács Istvánná Seres Erzsébet, Némethi Kálmán László. Kls-Szabó György, Doktor I.ászlóné Erdei zsébetnek Csaba, Kapás István- Julianna. Tanács Ferencné Honnak és Sejben Erzsébetnek Móni- dász Mária, Vén Ignác. Vlda ka, dr. Sziklai Pál Lászlónak és István János. Vukoszávlyev Vadr. Deák Judit Klárának Orsó- z.ul. Varga Imre, Incze József, lya Fanni. Nyerges Józsefnek és Nyárt Péterné Kindl Etelka, dr. Varró Gizellának Gábor. Ráoz Blliczki Ferenc, Pillich Ilona, Kálmán Andrásnak és Benedek Máriának Kálmán Attila. Horváth Antalnak és Kárnátl IboCslkos István, Kovács Imre, Király Ferenc. Rideg Tamás, Vlgh Mihály, Relner Tamás, Szél Jályának Ágnes, dr. Gaá! István nosné Demeter Vilma, Bunford Péternek és Huszka Máriának István. Tóth Lászlónak és Herczeg Magdolnának Magdolna, Ráday Zoltánnak és Mondovits Erzsébet Katalinnak Krisztina, Sándor. Borbély Ferencné Nyerges Erzsébet, Varga Péter, Bognár Istvánná Vfgh Rozália, Bencsik Orbán Vlncéné Sinka Rozália. Horváth Lászlóné Kováét Tásnády-ozeöcs Sámuelnek és Irén, Zsiga Ilona Lucza. Rolán Kormányos Ilonának Katalin, Papp Lászlónak és Soós Mária Veronikának László, Sashalmi Mátyásné Brezán Erzsébet, Kertész Antal. András. Csillagvárt István, Szauter Gyuláné Regdon Gyula Lászlónak és Szabó Kata- Erzsébet, Négyökrü András, Holinnak Katalin, Altorrtal Sándornak és Guth Arankának Zita, rák Károlyné Módra Julianna, Szebellédi István meghalt. elsőrendűen fontos mányok mai magyar dalműnk mélyvizeiről. Múl- ven évesében, tünkről, aminek gyötrelmei nálta, ami olvas- tében nincs több rendkívüli társa- esemény, mint egy mai ötaki végigcsimögötte van. jelenünkbe nyúlnak, s még Sorsfordulóit, pályája körboldogabb utódaink életében nyezetét azonban olyan esels hatni fognak, a belátható mények formázták, amelyek Jövőben. , még nem kerülhettek be az E három könyvet megélt Iskolás könyvekbe. Gyurkó a történelmünk tanulságainak jelennel birkózik, itt akareltovábbadási kényszere hatja igazodni, kérdéseinkre megát. S bár műfajuk szerint a feleint. Hogy szándéka szeregény kategóriájába tartóz- rint is megoldotta-e feladanak alig törődnek az olvasó tát, erre nincs válasz, de irodalmi megszokásaival. Al- úgy tűnik, sikerült felmukotóik jelenünkből teklnte- tatnla egy magatartás érteinek, a mai nemzedék szá- mét, az önmaga útját kereső mára magyarázva, háborús élet értékét, részvételünkre, és az aztkö- Kiknek írták e regényeket? vető évtizedek politikai fo- Akik átélték, felnövekvő lyamataira. Ismereteket kö- nemzedékként, majd cselekzölnek, gondolatot cserélnek vö kortársként, hazánk hánz olvasóval arról, ami ve- ború utáni történetét, azok a lünk történt, de az esemé- szocializmus építésének künyek torlódása, közgondol- lönböző korszakaiban nyikodásunk készületlensége tották szemüket tudatosan a folytán még jószerével min- világra. Kinek a háború dig alig értjük. alatt, kinek az ötvenes évekCseres könyve a második ben, kinek csak jelenben kövilágháborúban, majd a ha- vetkezett be a nagykorúság, difogságban részt vett tiszti- Generációtól függően más és kar néhány jellegzetes alak- más ponton kapcsolódtak be, ját választja példázatul, együtt csinált közös törtéhogy nyomukban végigjárja nelmünkbe kortársaink, az utat egészen a hatvanas Mert nem tudja az előzévek elejéig, nyugdllig. Vak- ményeket. hézagos Ismeretei hittel, kosztümös Illúzióktól csak felszínes útitárssá tehecsak vér és kínszenvedés tik. hiszen nem élte végig árán lehet eljutni a politl- tudatosan, cselekvő emberkai realitások felismeréséig, ként az elmúlt évtizedek haraz értelmes hazaszeretetig, cait — mondják gyakran a Cseres arról ír, ami mára fiataloknak. S ha a különbömessze került tőlünk, mint ző történelmi ismeretet mérő világkép, hiszen békében középiskolai vizsgálatokra élünk, uj nemzedék raja nőtt tekintünk, melyek elég széféi anélkül, hogy tudná, mi les körben váltak ismertté a háború. Kérdései azon- ahhoz, hogy felfigyeljenek ban, melyeket olvasóinak rá, akkor az elmarasztalást szegez, nem kímélik törté- Jogosnak mondhatjuk. A ténelemismereteink hiányait, nyek. okok, következmények sürgetik az elmaradt elem- hiányos ismereteiből követzések pótlását, megvllágoso; kezik az érzelmi azonosulás Gárdonyi Géza A szerelem filozófiája Egy agglegény elmélkedése i. Nem szeretem a poétákat, mikor a szerelemről Írnak. Affektálnak. Hazudnak. A szerelem ez idő szerint félre van ismerve. A költók -trónra ültetik; a köznapi emberek a lábukkal tiporják. Az emberiség nagyobb része nem érti, mi az a szerelem. A kisebb része, ha érti is, félreérti. A szerelem az én kedves filozófusom: Diogenes szerint: „Unatkozó embereknek ostoba foglalkozása." Diogenes kétségen kívül akkor definiálta így a szerelmet, mikor már nem volt rá szüksége. Nincs igaza. Mert aki unatkozik, az nem foglalkozik semmivel, így hát a szerelemmel sem. Aki pedig szerelmes, az mindenesetre foglalkozik valamivel, tehát nem unatkozik. Tehát a szerelem a nem unatkozó emberek ostoba foglalkozása. Mert, hogy a szerelem ostoba foglalkozás, azt aláírom. Hogy is ne lenne az ostobaság, amitől az embernek hol az étvágya megy el, hol az álma; sóhajtozik, mintha rá volna bízva, hogy mozgásban tartsa a levegőt; kerítéseket mászik, mintha azért emelnék a kerítéseket, hogy azon mászkáljanak az emberek; bizonyos napokon és helyeken zeneszóra rángatja a lábai izmait; a szemeit úgy forgatja, mint a félig agyonvert; holdvilág mellett hallgatja a béka kuruttyolását, és mikor a sok lézengéstől kifáradva hazamegy, ahelyett, hogy jóízű alvásban iparkodnék biztosítani az egészségét a következő napra, papírosnak dől és rímek után kótorász az agyvelejében, hogy öszszeegyeztesse azokkal az érzelmeit A szerelem, amint az ó-kor legtekintélyesebb historikusa, Mózes állítja, egy Ádám nevű úri ember találmánya. Ádámban egy Éva nevű kisasszony ébresztette föl először ezt az érzelmet. Mint Mózes sejtetni engedi, Ádám minden szerelmi tolmács és pukedlik nélkül vallotta meg Évának, hogy szereti, s mivelhogy Éva jobb partit nem talált, hozzá ment feleségül. Ezzel az első szerelem története be is van fejezve. Mert a szerelem a házasságnál végződik, bár onnan aztán különféle oldalutakon kezdődhetik is. Mózes azonban sokkal diserétebb ember, hogy sem Ádámnak házassága után való kalandjairól beszélne. Miután Ádám így megalkotta a szerelem chablonját, az emberiség oly mohón utánozta azt, hogy alig néhány száz esztendő múlva, az isten felgyújtott két szerelmi mulatozásban élő várast: Sodomát és Gomorrhát s daczára annak, hogy az ottani városi és önkénytes tűzoltóság a legnagyobb erőfeszítéssel igyekezett a tüzet lokalizálni, minden faanyag megégett. Az emberiség ettől az időtől fogva titkos foglalkozássá tette a szerelmet s igyekezett magát és hajlékát a különféle biztosító társulatóknál fölvétetni. A szerelem mindazonáltal lényegében egy és ugyanaz maradt: két különböző nemű embernek szóbeli szerződése csókokkal megpecsételve és az örökkévalóságig terminálva, de mindig sokkal előbb felbontva. A szerződésbe foglalt viszonyt a legtöbb esetben a nő kezdé, bár, látszólag úgy tűnik föl, mintha a férfi kezdené. A nőnek ugyanis a főzésen és divathajszán kívül az a foglalkozása, hogy szerelmes legyen. Mióta az isten nekigörditette ezt a földnek nevezett golyót a végtelenségnek, egyetlen egy nő sem élt rajta úgy. hogy szerelmes ne lett volna, legalább ötvenszer. Ez a foglalkozás, azt lehetett mondani, vele születik a nővel. Már az iskolapadokon olthatatlan szerelemre gyullad a tanítója iránt és igyekszik neki udvarolni azzal, hogy jól tanul. Tessék megnézni a statisztikai kimutatásokat: a leányok mindig jobb tanulók, mint a fiúgyermekek. Tízéves korában már affektál. És ettől az idótól fogva irigyen nézi a hosszúruhás leányokat, akik már bálba is járhatnak. A férfi tizenötéves koráig úgy nó fel, mint a répa: a szerélem iránt való fogékonyság nélkül. Mikor tizenötéves elmúlt, kivetik rá a hálót, és ettől az időtől fogva élete végéig az orránál fogva engedi vezettetni magát, abban a hiszemben, hogy a szívinéi fogva vezetik. A szerelem mindig egy szempillantással kezdődik. A végződése már sokkal változatosabb: hajbakapás, gyufaméreg, fagyosság, revolver stb. A kezdő szempillantás néha olyan, mint a nyíl, mely a szívbe hull; néha olyan, mint a villám, mely vakít és gyújt; néha pedig olyan, mint egy üveg légiessé finomított pezsgő, azonnal megrészegít. A pillantás rendesen a nőtől ered először; néha a férfitől is, néha mind a kettőtől egyszerre. Ha a kölcsönös pillantások mind a két részről jó fogadtatásban részesülnek, a férfi szerelmi kergeségbe esik: folytonosan a nő körül forog, miközben elveszti a fejét. Innen van az, hogy némely szerelem a túlság szerencsétlen végébe esik! vagyis a vége: házasság. (Folytatjuk.)