Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

Ketfd, 1979. június 26. 3 A népi ellenőrök megvizsgálták A termelési rendszerek megyénkben Négy-öt évvel ezelőtt hivatalos fórumokon is szóvá tették, hogy indokolatlanul lassan csatlakoznak megyénk mezőgazdasági nagyüzemei a több termést garantáló, korszerűbben gazdálkodó termelési rendszerekhez. A népi ellenőrök a közelmúltban arról számoltak be, örvendetesen meggyorsult ez a folyamat. Szántóterületünk majdnem felén különböző rendszerek szakmai iránymutatását kamatoztatják. Ez a tény önmagában biztató, hiszen hirtelen emelkedtek a termelési eredmények, és többnyire magas fokon stabilizálódtak. Szükség volt mégis a vizsgálatra, mert a több termés önmagában nem mindig előny, a befektetett munka értéke és mindenféle termelési költség fölötti jövedelem mértéke dönti el, érdemes-e valójában sokat termelni. Ha valamelyik gazdaság kicsi haszonnal vagy éppen ráfizetéssel termel, saját magát sem tudja fönntartani, megerősödni képtelen, állami támogatásra szorul, és jövője beláthatatlan. Rövid summázat a jelentésből: „A rendszerszervezők a jövedelmezőséget kevésbé tartották szem előtt, a gazdaságok egyre inkább megsértették a rendszerek agrotechnikai előírásait." A fűszerpaprika termelésére szerveződött rendszer a termőterület 81 százalékán érezteti hatását, a hagymatermesztési együttműködésnek gyakorlatilag minden hagymatermelő jelentős gazdaság tagja. Az Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer szinte országos hálózattá vált, központja KomáVom megyében van. Környékünkön elsősorban a makói körzet gazdaságai csatlakoztak hozzá búzát, kukoricát és cukorrépát termő területeikkel. A három megvizsgált termelési rendszer mindegyikére érvényes: új technológiai elemek bevezetésével sikerült növelni a termelést, és géppel helyettesíteni sok ember munkáját A fűszerpaprika termelési -társulása kizárólag szellemi szolgáltatásokat nvújt tagjainak, és segít hozzájutni a szükséges gépekhez, vegyszerekhez. A növényvédelem. a tárolás, a szárítás és a higiénia (szárítás előtti mosás) területén eddig tíz jelentős módosítást hajtottak végre. Kedvezőtlen, megoldatlan: az őrölt paprika haszna a termelőket nem gazdagítja, önálló kutatóbázissal nem rendelkezik a rendszer, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet szegedi osztályával idén már szerződést kötött a rendszeres kísérletek érdekében. A gépi betakarítást hátráltatja, hogy egyszerre érő jó fajták még nincsenek köztermesztésben, a szárítást és a földolgozást több berendezés tudná eredményesen szolgálni. A hagymatermelők legnagyobb gondját, az értékesítést a termelési rendszer sem tudta megoldani mindmáig, noha éppen a fölvásárló vállalat irányítja. Gépesítéssel sikerült teljesen kiküszöbölni a kézi munkaerőt, ez önmagában is óriási jelentőségű. A népi ellenőrök tapasztalata szerint a társasági szerződésben vállalt kötelezettségeit a rendszerszervező csak részben teljesítette. A gazdaságok föladata lenne a termelés és a betakarítás, a rendszergazdáé pedig az áruvá történő földolgozás, a tárolás és az értékesítés. Mindjárt a földolgozásnál döccenők keletkeztek, a szerződött mennyiséget szinte rendszeresen nem vették át a termelőktől. Az érdekellentétek odáig éleződtek, hogy eddig két ízben kérdőjelezték meg a gazdaságok a termelési rendszer jelenlegi formában való fönntartását. A megoldással az illetékes párt- és állami szervek foglalkoznak. Ez a rendszer sem rendelkezik önálló kutatási bázissal. Van ugyan kapcsolata különböző intézetekkel, de a leggyengébb éppen a makói hagymanemesítőkkel. Még az intézet új fajtáit is megyén kívüli gazdaságokban próbálják ki. Ez a rendszer is segíti, koordinálja a gazdaságok gép. növényvédőszerés műtrágyaszükségletének beszerzését. Nehézséget jelent, hogy a rendelkezésre álló betakarítógépek megsértik a hagymát, ez pedig tömeges romláshoz ve- | zet. Az Iparszerű Kukorica- j termesztési Rendszer a szaktanácsadás mellett széles körű anyagi jellegű szolgáltatásokat is vállal, a tőkeszegény gazdaságok korszerű gépekhez juthattak hozzá. A vizsgálat tapasztalatai szerint a már hazai gyártmányúak minőségileg elmaradnak a korábban kapott külföldi gépektől, és egyes növényvédő szerek is csak korlátozottan szerezhetők be. A vetőmagból sem mindig azt kapja a termelő, amit igényelt. A gazdaságok a legjobban képzett szakembereiket ebben a rendszerben foglalkoztatják, a termelés emberi föltételei is jók tehát. Általános tapasztalat, hogy a termelési rendszerek nem érdekeitek a gazdaságos termelés valamennyi lényeges elemét figyelemmel kísérni, a költségek ésszerű szinten tartását legjobb esetben is másodlagos föladatnak tekintik. Termelési, jövedelmezőségi garanciákat nem vállalnak. Előrelépés lenne, ha a termelési kockázatot közösen vállalnák a gazdaságokkal, és a nyereségből, a többletjövedelemből is részesednének. Számos gondot fedett föl a vizsgálat, a továbblépés tervezésénél mindenképpen támaszkodni kell rá. Annál is inkább szükség van a megoldásra, mert a gazdaságok szakembereire elszívó hatással vannak a termelési rendszerek. A speciális munkakörök jobb továbbképzési lehetőséget adnak, szívesebben mennek irányítónak, szaktanácsadónak. Ez azt is jelenti a mostani fölállásban, hogy a legjobb fejek azok, akik nem vállalnak garanciát az olcsóbban történő termelésért. Horváth Dezső Tisztábbak lettek az üzletek A környezeti kultúra javítására tett egy évvel ezelőtti központi intézkedések sok területen hoztak bizonyos eredményeket, országos viszonylatban azonban változatlaul sok még a tennivaló — állapította meg az Országos Kereskedelmi Felügyelőség visszatérő vizsgálata alapján a Belkereskedelmi Minisztérium vezetői értekezlete. Az OKF egy éven belül másodszor ellenőrizte a fővárosban és tíz megyében — 650 élelmiszer- és 430 vendéglátóüzletben — a környezeti kulturáltság helyzetét. A vizsgálatok az üzletek több mint felében észleltek valamilyen hiányosságot a boltok külső képében, belső rendjében, tisztaságában a higiéniai követelmények betartásában. Az élelmiszerüzletekben továbbra sincs megoidva a folyamatos takarítás, különösen csúcsforgalmi időben változatlanul piszkosak az eladóterek, az önkiszolgáló-kosarak. Ehhez nozzájárul a bolti dolgozók felelőtlensége, nemtörődömsége. Sőt a vásárlók sokszor elítélhető magatartása Is. A vendéglátóüzletekben az egy évvel korábbihoz képest kedvezőbben alakult a helyzet, javult a mellékhelyiségek, a mosdók felszereltsége, tisztasága. Két új termék gyirrását kezdte meg Barcson a Kemikál Műanyagfeldolgozó Gyára. A sáv felülvilágítókból az idén ezernégyszáz készül el, s az ország egész területére szállítanak belőle. A három elemből álló, nyolcvan centiméter széles és tizennyolc méter fesztávolságú, felülvilágító, üvegszálas dongákat könnyűszerkezetes építéseknél használják fel. Az épületek jobb, természetes világítását segíti az áttetsző műanyag sáv Vállalat a vállalattal így szokta. Átirat. leirat, szankció. A szegedi lenyeli a békát — tényleg nem küldött. De mit tehet, ha a győri azt mondta, az a krumpli nem jó krumpli, csak hatot adok érte, bánja a fene. hogy te hétért vetted. Erre hét helyett csak négyötvenet ad a ferencszállási termelőnek. Az meg mit csinál? Bejelenti a ZÖLDÉRT-telepen — ott a saját házával szemben az út másik oldalán —, hogy holnap ad krumplit, ennyit és ennyit. Megkapja a zsákot, telerakja, átviszi az út másik oldalára, a ZÖLDÉRT-telep felé. De odáig már nem ér el. Jön közben egy maszek felvásárló, ráígér három forintot és tenyérbe csapnak. A ZÖLDÉRT-nek szerződött árut aztán a ZÖLDÉRT zsákiában odaviszik a maszek kocsijához, és a ZÖLDÉRT-telep szomszédságában, a ZÖLDÉRT-felvásárló orra elől eladják, elviszik — Salgótarjánba. A tarjáni bányász pedig sorba áll a maszeknál, és szidja az állami vállalatot: lám. ez milyen szép árut ad. amott meg üres a bolt. Csak azt nem értem, hogy miért lesz piros ugyanaz a krumpli a maszeknál, ami fehér az államinál? — Ide figyeljen! A ZÖLDÉRT hivatásos bűnbak. Ezt szidják, ha kevés a zöldség, ezt szidják, ha sok. Szidja a termelő, mert nem ad magasabb árat érte. Ekkor nem is adja ide az árut. de ekkor nem is emlegeti a szerződéses fegyelmet. Ha telítődik a piac. és nem kel úgy a portéka, akkor hozza ide. és lobogtatja a szerződést, és ha nem vesszük át, ír az újságnak, megy a rádióhoz, tévéhez — és mi átvesszük. Az már őt nem érdekli, ha nálunk megrohad. — Hogyan kerül a salgótarjáni bányász asztalára a ferencszállási krumpli? — Itt felvásároljuk, termelői áron... — Ha adják... — Ha adják, és elküldjük a salgótarjáni ZÖLDÉRT-nek a meghatározott ártöbblettel. árréssel. Ott a megyei telepen gyűjtik és szétosztják. Ekkor a telepről kiviszik a kiskereskedelemnek. nagykereskedelmi áron. Az a boltban a vevőnek kínálja, fogyasztói áron. — Hány óra alatt jut el az újburgonya a bányászhoz? — Egy, másfél nap. « Egy zöldségkereskedő a makói piacon. — Hány nap alatt ér ide az áru? — Nap? Öra! Éjszaka megveszi a vejem. reggel kirakom a standra. Csak friss árut kínálok! * — Hát ez az. amiben sajnos egy nagyvállalat nem versenyezhet. És még valamit az árakról. A maszek húszszázalékos haszonkulccsal dolgozik. Neki az a jobb. ha drágábban veszi a krumplit, ötforintosra csak egy, tíz forintért vásároltra két forintot tehát rá. Így üzlet az üzlet! így is üzlet: a szegedi piacon a szegedi Móra Tsz zöldségpavilonjába a ZÖLDÉRT szállította a paradicsomot. A ZÖLDÉRT-raktáros felesége, a boltvezető megkapta — ki tudja, hogy van ez? — a szép, válogatott paradicsomot. A tőle öt méterre levő jónevü kiskereskedő egyben megvette a hatvanforintos árut. elszállította a saját üzletébe (emelés, ajtónyitás, -csukás, lerakás!), s ím. lássatok csodát. a hatvanas paradicsom az ötméteres úton harmincat drágult. Ali a szegedi vevő az ügyes ma- ] szek előtt — sorban! —, dicséri a szép árut (inkább megfizeti, de szép!) —, s szidja ezúttal a téeszt. „Nem termel paradicsomot?" Ennyit a pirosról. De még egyet ugorjunk vissza Ferencszállásra. * Tóth József — aki, mint mondtuk, 25 mázsára szerződött a ZÖLDÉRTnél. de kettőnél többet nem ad újkrumplijából, pedig már felszedte — gondol egyet, fogad egy teherautót, viszi a négyötvenes, ki tudja már. milyen színű krumplit Pestre. Ott kipakol. s azonnyomban eladja tízért. És nevet. Kerül egyet, megnézi a saját krumpliiára kitűzött árcédulát, és még jobban nevet: 16 forint. A vevő meg fizet — és karikák táncolnak a szeme előtt. Pirosak meg fehérek ... Igriczi Zsigmond Kinőttünk mar abbéi... kinőttünk már abból, hogy a társadalmi jelenségek közül csak azt lássuk, ami nekünk tetszik. Nekünk látnunk kell azt is, ami nem tetszik, mert különben nem tudunk rendszeresen és becsületesen dolgozni." (Kádár János a kommunista újságírók 1971. évi tanácskozásán.) A

ggodalora ad okot, hogy némelyek még mindig azért aggódnak. mert szerintük több szó esik a hibákról, bajokról. s kevesebb az eredményekről. Bár nem túlságosan sokan, de akadnak, akik úgy vélik: nem volna szabad az élet minden fórumán olyan őszintén elemezni a helyzetet, ahogy ma ezt a párt és kormány különböző szervei teszik. Hiszen — mondják — a Központi Bizottság határozataitól kezdve a különböző üzemi termelési tanácskozásig jórészt azzal foglalkoznak, hogy mennyi a hiányosság, mennyi a nehézség. Ahelyett. hogy „arányosan" építenék fel a dokumentumokat, egyrésztmásrészt alapon kigrammozva az egyensúlyt. A már szóba került aktívaértekezleten a Központi Bizottság első titkára arról is szólt — idézzük —, hogy valamilyen kompromisszumos alapon megszületett az új .műalkotás', ami nem pozitív és nem negatív, hanem a kettő együtt. Bármiről van szó. az ember azt hallja: egyrészt-másrészt. Ezt látjuk a filmhíradóban, s mindenütt. Bemutatnak egy új, szép épületet, de feltétlenül felhívják a figyelmet a szemétkupacra, ami ott maradt. Ilven és hasonló megjegyzések nélkül ritkán mutatnak be új létesítményt. Persze, nem arról van szó, hogy sohase mutassanak be szemétkupacot hogy ne tárják fel a hibákat is. De felszólalok az ellen. hogy a mi cikkeink .egyrészről-másrészről' íródjanak. Az újságíró vagy támogasson valamit, és akkor azt támogassa, ne vegye vissza a cikk másik felében azt, amit az első felében felépített. Vagy valami mellett íródjon az a cikk. ideértve a rádió- és televízióadást is, vagy valami ellen." Az idézett gondolatsorból logikusan következik, hogy helyesebb, ha nevén nevezzük a dolgokat, megmondjuk a jóról, hogy jó — mert persze az őszinteséghez ez is hozzátartozik —. a rosszról. hogy rossz. Anélkül, hogy mindig hozzátennénk. a mai élet negatív jelenségei egy alapjában véve pozitív fejlődés folyamatában léteznek, vagy éppen az előrehaladás eredményeinél sem szabad elfeledkezni a létező nehézségekről. S lehet, hogv akadnak csüggedők. akik bizonyos tények hallatára csaknem pánikba esnek, de az ő kedvükért, idegeik megnyugtatásáért mégsem mondhatunk le az őszinte szó ereiéről. S azok szájíze szerint sem formálhatjuk mondanivalónkat, akik attól tartanak, hogy a feltárt gond megkérdőjelezi egész eddig megtett utunkat. Igaz, az őszinte beszéd többnyire azzal jár. hogy több szó esik a nehézségekről. mint az eredményekről. De hát a megoldott feladatok mögöttünk vannak, a megoldandók előttünk. Figyelmünket, erőnket arra kell összpontosítani, ami még előttünk van. S akármilyen hatalmasaknak is látszanak a teendők, éppen az elért eredmények tanúsága szerint. van erőnk hozzá, hogy szembenézzünk velük. A helyzet őszinte elemzése mögött — kimondatlanul — erőtudat és biztonságérzet van Az egyenes, őszinte szó jellemezte például az országgyűlés legutóbbi, költségvetési vitáját. íme. egy példa rá a belkereskedelmi miniszter. dr. Ságh.v Vilmos felszólalásából: „A fogyasztásicikk-kereskedelem 380 ezer dolgozója közül 240—250 ezer naponta közvetlen kapcsolatba kerül a vásárlókkal, tehát a lakossággal — mondotta a miniszter. — A boltokban és a vendéglátóhelyeken naponta öt-, hatmillió vásárlás történik, és a tapasztalatok szerint egy háziasszony hetente átlagosan hat-nyolc órát tölt el vásárlással. Mindebből következik. hogy az udvarias és a szakszerű kiszolgálás mind sürgetőbb követelmény. Alapvetően az üzletek és a vendéglátóegységek dolgozóitól függ. hogy a fejlődő árukínálatot miként érzékeli a vásárló lakosság." M

égis akadnak, akik úgy vélik, hogy ez nem jó módszer. Mindig el kell mondani, honnan indultunk, közölni kell. hogy volt snár ennél nehezebb helyzet is az adott területen. Szükségesnek tartják azt is. hogy előbb elsorolják az eredményeket. nehogy egvoldalúsággal, hálátlansággal vádolják őket. s csak aztán lehet rátérni a problémákra. Pedig teljesen nyilvánvaló. hogy — mondjuk — a jelenlegi kórházi helyzet megoldását aligha segíti elő. ha kiindulópontunk a társadalombiztosításban részesítettek régi helyzete, amikor nekünk ma kell jobb helyzetet teremteni. Az ipar és a kereskedelem mércéje sem az egykori elmaradottság. hanem a jelenlegi követelmény. Az őszinte szó. amivel egymást Illetjük és tulajdonképpen tiszteljük. az önmagunkkal szemben állított magas követelményeket tükrözi. S amikor az embernek rengeteg az elvégezni való dolga, az lenne a baj. ha a korábbi sikereinkből próbálnánk megélni, s nem újabb eredményeket elérni. Hadd hivatkozzunk ismételten Kádár János elvtársra, aki a szóban forgó jelenségek leküzdésére így hívta fel a figyelmet: „A szocializmus olyan eszme, hogy amikor már teljesen megvalósult, akkor nagy békesség lesz. Olyan békesség és csönd, hogy magunk is csodálkozni fogunk azon. hová lett a zaj. De amíg nem valósul meg teljesen. addig harcolni kell..." Egyrészt az eredményekért, másrészt a hibák ellen. Kőszegi Frigyes /