Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

Hatvan éve történt... A Magyar Tanácsköztársaság Alkotmánya Az új fiú és a szakács Az 1975. évi I. törvénnyel módosított 1972. évi I. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egységes szövegéről bevezető részében — egyebek között — a következőket tartalmazza: „A forradalmi harcokban megedződött munkásosztály vezetésével, az 1919. évi Tanácsköztársaság tapasztalataival gazdagodva, a szocialista országok közösségére támaszkodva népünk lerakta a szocializmus alapjait Hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A régi helyén új ország született, amelyben az államhatalom a nép érdekeit, az állampolgárok alkotó erejének szabad kibontakozását és jólétét szolgálja. A magyar nép nemzeti egységbe tömörülve, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik." Mindeddig azonban hosszú volt az út, attól kezdve, hogy az 1919. március 21. napján győzelemre jutott Tanácsköztársaság is alkotmányban rögzítette mindazokat a kérdéseket, amelyek alkotmányjogi rendezést igényeltek. 1918. novemberében egy olyan központi határozat (a Nemzeti Tanács néphatározata) jelent meg, amely a létrehozandó alkotmány tartalmával kapcsolatban lényeges irányelveket szabott meg. Ezek az irányelvek az „ezeréves" alkotmányhoz képest előremutató jelentőségűek voltak, országunk történetében az első írott alkotmány kidolgozását vették tervbe, ugyanakkor azonban tükrözték az adott feltételek és körülmények mellett a polgári demokratikus forradalom korlátait is. Az irányelvek nem értek be alkotmánnyá, a feladatot a Tanácsköztársaságnak kellett átvenni. A Tanácsköztársaság győzelme Időpontjára a fiatal Szovjetunióban már a következő alkotmányos rendelkezések születtek: 1918. június 10-én az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Alkotmánya, 1919. január 13-án a lett, feburár 5-én a belorusz, március 10-én az ukrán szocialista alkotmány. Kun Béla 1919. március 11-én levelet intéz Bogár Ignáchoz, s ebben egyebek között a következőket írja: „A Gyűjtőfogházban tett látogatása alkalmával felszólított, közölném önnel azt a platformot, melyen felfogásom szerint a magyarországi munkásmozgalom egységesíthető volna. .. a) nem parlamenti köztársaság, hanem a munkás- és földmívesszegény küldöttek tanácsainak átmenetileg centralisztikus köztársasága;... c) a bürokrácia teljes megszüntetése. A proletariátus tömegeinek önkormányzata olyképpen, hogy a munkás- és földművesszegények küldötteinek tanácsai nemcsak törvény- és szabályrendelet-alkotó, de végrehajtó és bíráskodó szervek is legyenek. Minden tisztség választás útján töltendő be, a megbízatás rövid tartamú és bármikor visszavonható legyen. A megválasztottak javadalmazása ne legyen magasabb a tanult munkásokénál. Ennél magasabb javadalmazás az oroszországi proletárforradalom tanulságai alapján csupán a specialistáknak adható. Ilyen értelmű politikai alkotmány biztosítja a zocializmushoz vezető átmeneti ntézkedések végrehajtásának s az ezzel szemben, a burzsoázia részéről megnyilatkozó ellenforradalmi törekvések letörésének lehetőségét." Megjelenik a „Mindenkihez!" című kiáltvány. Ez az első ál'amhatalmi aktus kimondja a lányák, nagyüzemek, nagybirtocok, bankok, közlekedési vállalaok szocializálását, de leszögezi >zt is, hogy „a földreformot nem rpebirtokokat teremtő földoszissal, hanem szocialista terme'.szövetkezetekkel hajtja végre." vlagyar Tanácsköztársaság, a ha.alom a Kormányzótanács kezében összpontosul, illetve a Kormányzótanács kötelessége a munkás-, paraszt- és katonatanácsok országos kiépítése. Ezek a tanácsok gyakorolják a törvényhozó, végrehajtó és bíráskodó hatalmat A Forradalmi Kormányzótanács 1919. április 2-án ad ki egy rendeletet, amelyet a „Tanácsköztársaság Alkotmányának" jelöl. A rendelet közvetlen célja a választások előkészítése és az új demokratikus választójog rendezése volt. A XXVI. számozású rendelet április 3-án jelent meg. Ennek az ideiglenes alkotmánynak tekinthető rendeletnek az alapján dolgozott az államszervezet, amíg az Alkotmány kidolgozására sor nem került. A tulajdonképpeni Alkotmányt 1919. június 14-én hozták meg, 28-án hirdették ki a következő címmel: „A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmánya." Az első rész az alapelveket, a második rész a dolgozók jogait és kötelességeit, a harmadik rész a tanácshatalom központi szervezetét, a negyedik rész a helyi tanácsok szervezetét, az ötödik rész a választójogot, a hatodik rész a költségvetési jogot, a hetedik rész a nemzetek jogait tartalmazta. A rendelkezéseket alapvetően határozták meg a fennálló belső és külső körülmények, amikoris a volt uralkodó osztály, illetve a külföldi intervenciósok támadásától lehetett, kellett tartani, sőt ezeket ki kellett védeni. Nemcsak a fegyveres beavatkozási kísérleteket, hanem az ideológiai behatásokat is. De a rendelkezéseket a szocialista alkotmányra irányadó követelmények is jellemezték, példakép volt az első szovjet alkotmány, mégis eredeti jogalkotási munka volt, összegezte a nemzetközi és hazai munkásmozgalom tapasztalatait. Minden alkotmány legelső és alapvető kérdése, hogy meghatározza az állami szuverenitás hordozóját. Az Alkotmány szerint ez a Szövetséges Tanácsok Országós Gyűlése, hatáskörébe tartozik a hadüzenet, békekötés, az országhatárok megállapítása. Igen jelentősek az Alkotmánynak azok a rendelkezései, amelyek a helyi tanácsok működésével foglalkoznak. Ebből a szempontból az Alkotmány akár tanácstörvény is lehetne. A 89 §-ból 29 § foglalkozik a tanácsi szervezettel. Kimondja az Alkotmány: „A Tanácsköztársaság minden alkalmazottjának megbízása bármikor visszavonható." A tanácsok rendszere a demokratikus centralizmus elvére épül, a magasabb tanácsok és intéző bizottságok rendelkezései kötelezők az alsóbbakra, a felettes szervek az alájuk rendelt szervek határozatait hivatalból megváltoztathatják. A hatásköri viták a központi intéző bizottság, illetőleg a kormányzótanács elé tartoznak. A helyi szervek pénzügyi önállósággal rendelkeznek. Az 1949. évi Alkotmányunk szűkebb keretben foglalkozott a tanácsi szervezettel, azért, mert a munkásosztály a hatalom megragadására elsősorban a központi állami szerveket használta fel, a tanácsi szervezet a hatalom meghódítása után törvényhozási úton jött létre. A Tanácsköztársaság Alkotmánya viszont a helyi szerveket használta fel a hatalom megragadására. A bírói szervezetről az Alkotmány nem intézkedett, de a külön törvénytervezet már kifejezetten a szocialista követelmények szerint rendezte a szervezet működését. Jelenleg igen sok — itt ki nem fejthető — vita merül fel a szocialista és nem szocialista országok között az állampolgári jogok gyakorlása, védelme, ezek garanciája tekintetében. A Tanácsköztársaság Alkotmánya az állampolgári jogokat nemcsak deklarálta, hanem rögzítette a gyakorlásukhoz szükséges anyagi biztosítékokat. A gazdasági, szociális és kulturális jogok felvételét sem mellőzte. A Tanácsköztársaság létrejöttének a körülményeivel magyarázható, hogy amikor kimondja az Alkotmány a munkához való jogot, egy későbbi rendeletben már az általános munkakötelezettséget is elő kell írni. Ugyancsak a megalakulás körülményeivel magyarázható, hogy az Alkotmány kifejezésre juttatja: „A Tanácsköztársaság külpolitikája a világforradalom segítségével el akarja érni a dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és hadikárpótlás nélkül, a dolgozók önrendelkezési joga alapján." ... „A Tanácsköztársaság a világ proletárjai egyesülésének gondolatát hirdeti és ezért minden külföldi proletárnak megadja mindazokat a jogokat, amelyek a magyar proletárt megilletik és felhatalmaz minden helyi tanácsot, hogy a külföldi munkásokat kérelmükre magyar honosoknak nyilváníthassa." Illetőleg: „A Tanácsköztársaságban minden külföldi forradalmárnak menedékjoga van." Igen lényeges volt a nemzetiségi kérdés rendezése. Az Alkotmány létrehozását megelőzően is egyértelmű volt, hogy a Tanácsköztársaság felszámol minden nemzetiségi elnyomást. Ez az elv jutott kifejezésre abban, hogy az akkori két legnagyobb nemzetiséget, a ruszint és a németet egy-egy népbiztos önálló rendeletalkotási joggal képviselte a Forradalmi Kormányzótanácsban. A Tanácsköztársaság Alkotmánya például szolgált az 1949. évi szocialista alkotmányunk létrehozásához is. A Tanácsköztársaság győzelme után egészen rövid időn belül született meg, a proletár internacionalizmus eszméi hatották át, évszázados mulasztásokat pótolt, új államszervezetet, állami berendezkedést hozott létre, minden tekintetben elismerte és biztosította a dolgozó osztályok tagjainak alapvető jogait. Jelentősége kiemelkedik nemcsak országunk munkásmozgalma, hanem a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is. Ezért is illendő megemlékeznünk róla 60. születésnapja alkalmából. DR. CSOHÁNY LASZLÖ T

ele vagytok lírával, ha a melóról beszéltek. Fogalmad sincs neked se, mit jelent hatvan foknál harmincliteres serpenyőkben húst sütni, amikor a bőrödet égeti a hőség. Persze, hogy szép a szakácskodás! Meg ott van előtted minden. Ehetsz annyit, amennyi beléd fér. Kíváncsi vagyok ugyan, hogy akár egy falat is lemenne a torkodon. Hogy te eljönnél velem háromtól éjfélig? Az első órában feladnád. Ámbár oké. Én nem vagyok elrontója. Elintézem a góréval, jöhetsz kisegítőnek — mondta T., a szakács ... Állta a szavát. Háromnegyed háromkor a délelőttös műszak már rendbe vágta a konyhát. A kereszthuzatban csak a hal átható szaga érződött, örlángon pihen a két nagy gázrezsó. Bevetésre vár. A kora esti csúcsra. — Mo6t pedig, fiatalember, szépen komótosan, öreg bika módjón előkészülünk — mondja T., a szakács. — Felszeljük a harcsát, te pedig kiszitálod a prézlit, hozol be alaplevet, meg teszel fel vizet a csuszának. Ha nem sértelek meg, sót is a vízbe. Otthon hogy csinálod? Miért gondolod, hogy nagyban bonyolultabb? Ejnye, ejnye fiatalember, figyelj, mert felmondok ... Fél ötkor jön az első blokk. — Két csusza rendel — kiált be R., a pincérlány. — Maga új fiú, uram! Sok tepertővel kéri a kedves vendég! — Ne molesztáljuk a dolgozót! Világos? — mondja T., a szakács. — Mert ideges lesz és elsózza az ételt. — Adhatom több pörccel? — kérdezi az új fiú, akit az imént uramnak szólítottak. — A csuszának szabott ára van, mint a delénkendőnek. De azért adjon egy picivel többet, fiatalember. Ha már ilyen gusztusa van a kedves vendégnek. Negyed hat. Meglódul az üzlet. Először L., a higanymozgású pincérgyerek szól: — Háromrántottharcsa-kétroston-hárompárizsi, egy hallé-ö tcsusza-öt paprikasaláta ... És jönnek a többiek i6. J„ az őszülő hajú, aki ha ettől a perctől kezdve egy csöpp alkoholt se inna, akkor is meglenne az egy életre való fejadagja. D., a délutános góré másfél kilós harcsát kér egészben sütve, de gyorsan, mert a kajakosoknak indul a buszuk .. — No, fiatalember, durrantson alá mindkét zsírnak, és fogjon hozzá krumplit sütni, mert nem tudom, követte-e; ezek megindultak — mondja T., a szakács. Forrósodik a zsír és a levegő. Mirelit krumpli; élesen serceg a zsír. — Gázt neki! — mondja T., a szakács —, mert csicsogós lesz a krumpli és akkor a góré a fenekünket törekké rúgja. És ne féljen tőle! Vagy melege van, fiatalember? Nocsak! T., a szakács élvezi a helyzetet. Látja, hogy a tűz mellett álló homlokán megjelennek az első izzadtságcseppek. Tetszik neki nagyon, amikor a párizsit úgy dobja a serpenyőbe, hogy utána megugrik. A forró zsír a karjára csapódik. — A húst mindig az ellenség felé rakjuk, fiatalember, és akkor nem fröccsen ránk a zsír. — Hé, violám! Gyere csak viszsza! — szól a higanymozgású után T„ a szakács. Szerinted. mennyibe áll egy paprikasaláta? — Egyhetvenbe... — Na ne, mert úgy maradsz! Négy pöngő. kispofám. Négy! Érted? — Én azt hittem, hogy... — A szagosmisén, tizenegykor ... — Majd mindjárt leblokkolom a különbséget. — Ajánlom is. mert nézd, haver, ha azt mondod, hogy szükséged van egy tízesre, szólj, biz' isten adok. Csak ne vedd hülyére az öreget... A hőség percről percre nőtt. Meg a forgalom is. Ujabb rendelések jönnek. Közben a csusza kissé odaég. T., a szakács nem állja szó nélkül. — Mélázunk, tanár úr, mélázunk? Azon vették észre magukat, hogy elfogyott a blokk a kis asztalról. Kiadtak minden rendelést. Alapjáratra teszik a gázt, alig múlt még hét óra. Ügy tűnik, mintha napok óta itt lennének már. M., a másik kisegítő barátkozik. — Vigyázz ezekre — int a pincérek felé —. ezek úgy hintik a rizsát, hogy bedagad a szemed tőle, pedig ugyanolyan csálingerek, mint mi... Kellemesebb érzés is van a világon, mint hektónyi mosogatólébe nyúlkálni. Ha langyos, akkor jó a kéznek, de nem viszi a zsírt a tányérról. Ha meg forró, akkor úgy kapkodod a kezed, mint Magyar Miska a piros pacsinál... Az új fiú ismerősnek tűnik M.-nek. — Figyelj csak, csávó, voltál te a Szegedbe? — Voltam. — Mikor? — Ügy emlékszem, tavaly is, tavalyelőtt is... — Akkor onnan Ismerlek. Együtt kapáltunk a mosogató mellett... — Meglehet..: Nem igaz, kiürült a mosogatós kotla. — Elszívunk egy cigit — mondja M.. a másik kisegítő —, mert meglátod, ezek néhány perc múlva újra meghülyülnek. — Figyelj csak. koma, ismered a másik szakácsot? — Nem ismerem — mondja az új fiú. — Jó csávó az is, de ha bemegy a spájzba, megromlik a befőtt. — Fűzge ez.., — Nem fűzge, terjeszti róla T., a szakács ... — No vége a szilenciónak — mondja T., a szakács. — Ugye nem sértem meg az urakat, ha megkérném, főznének előre néhány adag csuszát, a másik úr meg — mutat az új fiúra — sütheti a krumplit. Nyolc múlt öt perccel. Jönnek a pincérek megint. Még az ablakhoz sem érnek, már mondják. —... lé... romcsusza, öt rtotV harcsa... Rotálva jár a párizsi, a liszt « > a tojás között, majd nagydl fröccsent a forró zsírban. Szedni kellene már a csuszát, de akkor meg odaég a krumpli. Hát persze hogy adom azt a három hallevet — gondolja magában az Ő£ fiú — vagy itthagyom mindjár a fenébe az egészet... — Kérem, uram — szól T„ i szakács. — Ha állja a finom ke zecské.ie a hideget, akkor libbenjen már ki a mélvhűtőbe és hozzon onnan egy harcsát. Legyen olyan kellemes és engesztelje ki. De ne úgy ám, hogy bocsánatot kér tőle... — Máris rohanok... Tíz óra. Ügy tűnik, mintha ennek az istennek az idejében végképp megállt a kronométer... — Emlékeznek rá, uraim, milyen szép rend volt, mikor megérkeztünk? Most gondolom, nem hat a meglepetés erejével, ha azt mondom, hogy egy óra múlva úgy ragyog itt minden, mint a ... — mondja T., a szakács. Letelt az óra. A zenészek rákezdenek. Rákóczi-induló. Soha ilyen kellemes muzsikát. Vége... vége... vége... Negyed tizenkettő. — No, most kifújjuk magunkat!— mondja T„ a szakács. — Elköltőnk így együtt három üveg kűbányász alsót. A sörösüveg kupakját a bárd élével nyitja ki T.. a szakács, úgy, hogy közben felnéz a fölötte levő plakátra. ABEO 3. paragrafus, 15. bek. A munkahelyen szeszes italt fogyasztani, ittas dolgozót az üzem területére beengedni, vagy ott foglalkoztatni tilos. — Bocsásd meg nekünk most még az egyszer — fordul összekulcsolt kézzel a transzparens felé T., a szakács — s mindörökké... SZABÓ PAL MIKLÚS Csanády /ónos: Hulldogál alkony A fölásott föld nyugodtan hever, itt-ott fénylik, tiszta már, a gaz boglyáiba a szél néha bever, szétszórja egy kicsit, ami, igaz, nem oly nagy baj, a tűz majd így is elropogtatja kemencénkben hajnalokon, kenyérsütés előtt, amikor a tészta a melencében a kovásztól már jó magasra nőtt; a fölásott föld nyugodtan hever, várja a fehér kenyérruhát, de előbb még elomlasztja a fagy, megdolgozza, mint kéz a kenyeret, csak azután kapja a hósubát, akkor majd alatta melegszik, tavaszig, míg újra felragyog az égen a nap, az arany kenyér, egész addig nyugodtan fekszik, háta a kényes kerítéshez ér, honnan elfogyott már a száraz kóró, az ősz néma jajszava — november van, korai alkony hulldogál, délutáni éjszaka.