Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-23 / 145. szám

feomtwit, 1979. június 23. Együttműködési megállapodás * A megyei tanács és az Allatorvostudományi Egyetem szerződése A Csongrád megyei tanács és az Allatorvostudományi Egyetem között az évek során kialakult kölcsönös kapcsolat jelentős aktushoz érkezett tegnap: dr. Perjést László, a megyei tanács elnöke, valamint dr. Várnagy László, az egyetem rektora 5 1 évre szóló együttműködési megállapodást írtak alá. Az eseményen részt vett dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Simor Ferenc, az egyetemi pártbizottság titkára, Szabó Jánosné, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Vörös Károly, az egyetem KlSZ-titkára. Szocialista társadalmunk, ban egyre inkább érvényre Jut az elmélet és a gyakorlat egységének elve, a hatékonyabb termelés biztositéka. Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei alapján éppen ezért még magasabb szinten képzett szakembereket kell biztosítani a népgazdaság minden ágában, továbbá kell koncentrálni a kutatást, és annak eredményeit gyorsabban kell felhasználni a termelésben. Az együttműködési megállapodás ezekből indult ki. Minthogy népgazdasági tájfeladatunk a szarvasmarha-, sertés-, juhtenyésztés, amely ágakban — a tudomány segítségével —, az országos átlagnál jobb eredményeket kell elérni, ez a tény is indokolta a megállapodás létrejöttét. Dr. Perjési László kiemelte, hogy ez az együttműködés jelentős előrelépés a megyei tanács és a felsőfokú oktatási intézmények kapcsolatainak fejlődésében. Jelentőségét fokozza, hogy ez év szeptember 1-től Hódmezővásárhelyen, állategészségügyi üzemmérnöki képzés kezdődik. A megyei tanács elnöke utalt arra, hogy az együttműködésben foglalt kölcsönös vállalások valóraváltásához nemcsak az egyetemnek, s a megyei tanács szerveinek kell szorosan együttműködni, hanem a várható eredmények a megye összes mezőgazdasági nagyüzemeinek aktív részvételét feltételezik. Dr. Várnagy László ugyancsak eredményesnek és gyümölcsözőnek ismerte el az egyetem és a megyei tanács között az elmúlt évek során kialakult kapcsolatod Ez az együttműködés — mondotta —, két okból jött létre. Mindenekelőtt azt célozza, hogy a tudományos munka eredményei mielőbb átjussanak a gyakorlatba, növelve a termelés hatékonyságát a termelő üzemekben. Ugyancsak fontos momentum, hogy a Hódmezővásárhelyen meginduló üzemmérnöki képzés nem csupán megyei, hanem országos igényeket elégít majd ki. A megállapodás részletesen felsorolja azokat a feladatokat, amelyeket egyrészt a megyei tanács, másrészt az egyetem vállal az állatorvos-, az üzemmérnökképzés, a tudományos kutatás és s termelés korszerűsítése, hatékonyabbá tétele érdekében. Készség az újra Kubai mérnökök a gumigyárban A kubai vegyipari minisztérium két mérnöke tanulmányozta a napokban a Taurus Gumigyár szegedi vállalatának munkáját. Márta Lomas Morales és Jüan Garda vegyészmérnökök. Hogyan került sor erre a tanulmányútra? — kérdeztük a két szimpatikus szakembertől. Márta válaszolt: — A legutóbbi KGSTtanácskozáson tárgyaltunk a gumipari beruházásainkról, műszaki fejlesztésről, s akkor hívtak meg a Taurus gyár vezetői bennünket, hogy nézzünk körül a magyarországi gyáraikban és hasznosítsuk a tapasztaltakat. Egyébként mind a ketten a kubai vegyipari minisztérium beruházási, fejlesztési igazgatóságának a munkatársai vagyunk. Szeretnénk, ha a kubai gumigyártás előrelendülne a következő esztendőkben. A két fiatal szakember ismerkedett Szegeddel, jártak a tarjáni városrészben, sörözgettek a Lila Akác teraszán, figyelték az embereket. Magam is ott találkoztam velük, a szomszédos asztalnál ültek, s megütötte fülemet a spanyol beszéd. Gyorsan összebarátkoztunk. Sőt, egyre szorosabbá vált a kapcsolat, amikor elmondtam, hogy három évvel ezelőtt magam is jártam Kubában, s sok jó barátot szereztem. A szegediekről felsőfokon nyilatkoztak. Vajon mi az, ami meg. ragadta figyelmüket? Egyszerre magyarázták: — Az udvariasság, a vendégszeretet. Nagyon tetszett a Tisza-folyó és környéke. Szimpatikusán magyarázták el, hogy mennyire megragadta őket az az aggodalom, ahogyan a szegedi városi emberek is drukkoltak az esőért, mivel hosszas aszály sújtotta a mezőgazdaságot ök hasonlóan viselkednek odahaza, a cukornád aratása idején. Figyelik az időjárást, hiszen a cukor Kuba „léte, vagy nem léte". De visszafordítottuk beszélgetésünk fonalát a vegyiparra, a gumigyártásra. Jüan Garcia mondta: — Nekünk négy gumigyárunk van, de azok lassan elavulnak, még az amerikaiak hagyták ránk a forradalom előtti időkből. Ezekben a gyárakban műszaki gumiárukat, abroncsokat, újrafutózásokat és pereze tornacipőket készítünk. Elavult már a Márta Lomas Morales: — Modernizálni szeretnénk a kubai műszaki gumigyártást technika és a technológia is, szeretnénk újjáteremteni a gumigyártást — Milyen területeken akarnak fejleszteni? — Bővíteni szeretnénk a kapacitásunkat, modernizálni, s új üzemeket, új gépsorokat beállítani a kubai gumigyártásba. Olyan színvonalat kívánunk teremteni a kubai műszaki gumiiparban, mint amilyen a KGST-országokban jelenleg megtalálható. — Látnak-e erre lehetőséget a magyar gyárak tapasztalataiból? — Ügy érezzük, hogy igen. Minden bizonnyal a mélyfúrótömlőket is átvesszük gyártásra. Korábban már vásároltunk Magyarországtól, a szegediektől mélyfúrótömfőket, s igen jó véleményünk van erről a termékről. Jól beváltak nálunk is. A két fiatal mérnöktől megkérdeztem, hogyan kerülnek előre a ranglétrán, miként lesz egy kezdő vegyészmérnökből minisztériumi alkalmazott? S egyáltalán nem zavarja-e a szakembert, hogy központi irányító szervezetbe kerül, tehát a közvetlen gyakorlati munkát otthagyja Márta válaszolt: — Én hat évvel ezelőtt, kollégám pedig négy éve végzett a havannai egyetemen. Előbb mind a ketten gyárban dolgoztunk, majd a gyárakat közvetlen irányító szervezethez kerültünk, csak azután a minisztériumba. — Pályázat útján, vagy ajánlással? Jüan Garcia: — Megszerette a szegedieket, csak ne volna olyan erős a Tisza-parti halászlé. Szívesen visszajövök, ha erre lehetőségem adódik — Valószínű figyelték a munkánkat, mert nálunk úgy történik, hogy ha a minisztérium keres szakembereket, akkor megkérdezik a gyárak vagy az igazgatóságok képviselőit, hogy tudnak-e ajánlani valakit bizonyos funkciókra. Minket így ajánlottak, így kerültünk a minisztériumba. Valószínű Magyarországon is így történik. — Pontosan — magyaráztam barátainknak, de idejük nem igen engedte meg hogy sokáig beszélgessünk. Egyet viszont lelkemre kötött Jüan és Márta is, feltétlenül irjam meg, hogy szeretettel ölelik és üdvözlik a szegedi embereket, s soha nem felejtik el azt a szíves vendéglátást, amelyben itt részesültek, még akkor sem, ha a Tisza-parti halászcsárdában csípte torf kukat a szegedi paprika. Természetesen egy csomaggal magukkal vittek, hogy barátaiknak főzzenek igazi szegedi halpaprikást, hadd csípja az ő torkukat is ez a „pokolian" erős fűszer. — Buenos dias! — köszöntek el, de hangsúlyukkal érzékeltették, hogy szívesen visszajönnek a Tisza partjára, Szegedre. Mi mást aligha kívánhatunk a két kubai vegyészmérnöknek, mint azt, hogy gyümölcsözően hasznosítsák a szegedi gumigyárban látottakat. Gazdagh István | T

alán sosem volt nálunk időszak, ha leszámítjuk a felszabadulást követő társadalmi és gazdasági változások idejét, amely parancsolóbb szükségszerűséggel követelte volna az újat, a megújulás mindenkori, folyamatos készségét. Változtak az idők, a világgazdaság, s benne, szerves részeként a magyar népgpazdaság helyzete, s e megváltozott körülmények között csak az új iránti érzékenység, az új elfogadásának és alkalmazásának készsége teremthet alapot nemcsak hogy a fejlődésre, de az elért eredmények megtartásához is. Érzékenység, készség az újra ... Egy időben divat volt nálunk több diplomát is szerezni. A mérnök közgazdász is lett, a közgazdász pszichológiát vagy szociológiát végzett, s lehetőleg mindannyian társadalomtudományi, politikai tanulmányokat is folytattak. S ki merné mondani, hogy elveszett évek lettek volna ezek. Hiszen az új iránti érzékenység, alkalmazásának készsége jórészt attól függ, menynire képes az ember kilépni szakmájának Zárt határai közül, mennyire képes új, más szempontokat is érvényesíteni a szűken vett szakmaiakon kívül döntéseiben, munkájában. Az új végzettségek a világ ember által történő elsajátításának új dimenzióit nyitják meg, lehetővé téve a szempontok rendszerének bővítését, módosítását a döntéseknél és a munkában. Mostanában mintha kissé alábbhagyott volna a lendület, amely a második vagy a harmadik diploma megszerzésére irányult valaha. Kár pedig érte, még ha önmagában nem is lenne túl nagy baj. Hiszen az okok nagyjából érthetőek: inkább leköti az embereket munkájuk, mint azelőtt, s a munkahelyek jó részében is megnőtt az ellenállás a „fölösleges" tanulással szemben, éppen a mind több munka miatt. Mondják: „Minek az? Minek még egy diplomát szerezni az első, a második mellé? Nem kell az nekünk, hisz mérnökre van szükségünk! Meg aztán úgyis csak a tanulmányi szabadságért tanulna, vagy azért, hogy elmenjen tőlünk, hogy másutt kelendőbbé tegye önmagát." Lehet, van racionális magva e véleményeknek, s a baj csak az, hogy éppen a megújulást parancsolóan igénylő korunkban kaptak lábra, s nyertek teret, mindenképpen visszahúzó erőként. Csak az egyik lehetséges út? Igen, csak az egyik, hiszen „papíréhes" világunkban a tudásnak többnyire csak akkor van hitele — sokszor akkor sincs! —, ha dip| loma támasztja alá. S ezért nem csupán az ismeretek megszerzésének szervezeti I lehetőségei miatt hasznosabb az új diploma megszerzését választani, • hanem azért is, hogy esetleg a papír nyomatékot adhasson a tudásnak, az új szempontokra épített, szokatlannak tűnő javaslatoknak. Mert ha nem így lenne, ha papír helyett inkább igényelnénk a tudást, akkor megtenné az önképzés is. Igaz, a diploma sem minden, ha a tudás, a sokoldalú képzettség érvényesítése ellenállásokba ütközik, ha a megszokott biztonságába, a szakma ma már túlontúl is szűkre szabott határaiba kapaszkodnak a döntések, a munka szempontjainak megválogatásában. Talán nem is véletlen, hogy a vállalatok munkájára az egyik leggyakoribb panasz: csak termelnek, de nem foglalkoznak piackutatással, az igények jobb fölmérésével a gyártmányfejlesztéseknél, mondván, ez nem az ő dolguk. Hát igen, ehhez ki kellene lépni a szakma zárt, képzelt biztonságot adó, de ma már túlontúl is leszűkült határai közül. S ehhez pedig nem árt a mérnöki mellett a közgazdászi, amellett pedig netán a pszichológusi képzettség és végzettség. Nem árt, ha nem is múlhatatlanul szükséges. Mert amire igazán, s elkerülhetetlenül nagy szükség van, az a sokoldalú tudás, tájékozottság, a piac és a kereslet mozgató rugóinak megsejtése, hogy a döntésekkel ne csupán egyszerűen kövessük e változásokat, vagy éppen kullogjunk utána, hanem megkíséreljünk együtt mozdulni, alakulni e változásokkal, vagy méginkább, fölmérni a lehetőségeket, s megelőlegezni e változásokat. Ehhez pedig nem annyira diploma kell, mint inkább tájékozott, sokoldalú ember. Példaként lehetne idézni a vásárhelyi porcelángyárat, ahol a fejlesztéseket már sok szempontból a világ, a piac ily bonyolult, összetett vonásainak ismerete alakítja. Nem csupán követik az igényeket, hanem elébe mennek. Fölfedik a lehetséges igényeket, azokat a rejtett követelményeket áruikkal szemben, amit a vevő meg sem tud fogalmazni, legföljebb még csak sejteni képes. Ara a gyár • funkcióelemzések révén már azt nyújtja, amit a vevő még meg sem fogalmazott önmagának... Igaz, mindez csoportmunka. Csakhogy a csoportmunkához is sokoldalú emberek kellenek, legalább e csoportok vezetőiként, hiszen különben képtelenség érvényesíteni a világ valódi bonyolultságának megfelelő szempontrendszer egysikúan képzett ember számára áttekinthetetlen, de lagalább is fölöslegesnek tűnő bonyolultságát. S önmagában többnyire a vezetői sokoldalúság is kevés, hiszen manapság a fejlődéshez egyre inkább műhelymunkára van szükség, ahol egyik ötlet szüli és erősíti a másikat Ez pedig nem megy sokoldalú tudás, tájékozottság, a világ folyamatainak mind nagyobb részét átfogó ismeretek nélkül. A

ki ismeri valóságunkat, az jól tudja: az emberek nem élnek „légüres" térben. Hisz rendszeresek a tájékoztatók, amelyeken az új jelenségekről, a változásokról és okaikról, a várható tentendeciákról széles körben értesülhetnek a különböző vezetők. Mondhatnánk: mi kell még? Hiszen így már lehet dolgozni, ha nincsenek magukra utalva és hagyva az emberek. Csakhogy hiába e tájékoztatás, a figyelemfölhívás, ha a sokoldalú tudás, széles körű ismeretek híján falrahányt borsóként peregnek le az emberekről az új információk, mivel hiányzik az alap, amelyhez kapcsolhatnák őket. Tanuló ország vagyunk! — mondjuk teljes joggal az „egy főre eső" tanulmányi szabadságokat számolgatva. Tanyló ország, de tán mégsem eléggé. S most nem is beszélek a továbbtanulással, a második, harmadik diploma megszerzésével szemben újabban kibontakozott ellenállásról, hiszen nem ez az egyetlen s abszolút lehetőség. Inkább az önképzési, az állandó, fejlődőkész emberi sokoldalúságot és rugalmasságot kellene visszahelyeznünk trónjára, az önképzés folyamatosságát. Ehhez természetesen a szemléletnek is változnia kellene. Hogy ne a papír valljon az emberről, hanem az ember önmagáról, munkájával, sokoldalúságával, alkalmazkodni, a változások elébe menni kész rugalmasságával. Ez kellene, hogy legyen a megítélés alapja. S természetesen az is szükséges lenne, hogy az ilyen embert ne nyűgnek, mindennapjaink biztonságos állóvizét fölöslegesen fölkavaró tehernek tekintsük. Szávay István KGST'tagországok tanácskozása Új módszerek a vasútnál Űj diagnosztikai eljárások és vizsgálóműszerek elterjesztésével hatékonyabb és olcsóbb rendszert vezetnek be a szocialista országok a Diesel-mozdony-karbantartásban. Erről határozott a szocialista országok vasútügyi szervezete a szakértői bizottság pénteken Székesfehérváron befejeződött ülésén. Az ötnapos konferencián a szovjet, a bolgár, a lengyel, az NDK vasutak és a MAV gépészeti szakemberei vettek részt, és négy befejezett kutatási témát hagytak jóvá. A szakértői bizottság javaslatait a KGST közlekedési állandó bízott' sága elé terjesztik és az új módszereket várhatóan a nyolcvanas évek elején a KGST-országok bevezetik a Diesel-mozdony-karbantartásban. A szakembereket az a cél vezette, hogy a Diesel-mozdony hosszadalmas szétszedése nélkül „belelássanak" a motorba, és az üzemállapot folyamatos ellenőrzésével csökkentsék a javítási időt. A MÁV-ná] például olyan motordiagnosztikai vizsgálatokat és ellenőrző műszereket dolgoztak ki, amelyek segítségével a felére csökkenthetik a Diesel-mozdonyok jelenlegi 15 százalékos állásidejét. Elfogadta a vasútügyi szakértői bizottság a karbantartási statisztika és az alkatrészek élettartamnyilvántartásának számítógépes adatfeldolgozó módszerét is. Tekintve, hogy egy-egy Diesel-mozdony csaknem 1400 speciális alkatrészből áll, a tervezett „karbantartási adatbank" felállítása a jelenleginél tervszerűbbé és olcsóbbá teheti a vasutak tartalékalkatrész-gazdálkodását. A szocialista országok vasútügyi szervezetének szakértői bizottsága a jegyzőkönyvben és a javaslatokban rögzített motordiagnosztikai eljárások és műszerek alkalmazásával új javítás: gyakorlat, az nevezett rugalmas fe; tási rendszer bevezetését készíti elő. Ennek lényege a folyamatos üzemállapotellenőrzés, az alkatrészek időben elvégzett cseréje, tehát a megelőző karbantartás. A székesfehérvári konferencián hangsúlyozták, hogy a rugalmas fenntartási rendszer segítségével nemcsak a Diesel-mozdonyok üzembiztonságát javíthatják, hanem a motorok gázolajfogyasztása is jelentősen csökkenthető. (MTI)