Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

1,60 forint MSZMP SZEG ED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 69. évfolyam 128. szám június 3., vasárnap Ára: YILÁG PROLETÁRJA!,EGYESÖLJETEK! A legmagasabb szintű tárgyalások után A

magyar—szovjet tárgyalások befejeződtek: a közös közlemény mondatai összefoglalják a megbeszélések lényegét. A teljes egyetértés, a kérdések azonos vizsgálata az alap — aztán ha valaki megkísérli a szovjet—magyar párt- és állami tárgyalások témáit fontossági sorrendbe rakni, bizonyosan az első tárgykörök között említi majd azt a megállapítást, hogy a két párt „tisztelettel tekint a társadalom forradalmi átalakításáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló, Marx, Engels, Lenin tanításait továbbfejlesztő testvérpártok alkotó útkeresésére" —, azaz alapvető fontosságúnak mondja a testvérpártok internacionalista szolidaritásának állandó növelését. A legmagasabb szintű megbeszélések valóban az egész világon megszólaló visszhangjában volt egy elem, amelyre érdemes külön is felfigyelni. Baráti országok sajtója csakúgy, mint a nyugati tudósítók, szónoki fordulatnál, udvariasságnál jóval többnek tekintették, hogy a vendég, Leonyid Brezsnyev, jó néhányszor utalt Budapest politikai szerepére. Valóban: aki ma napjaink történelmének eseményeit kísérli meg összefoglalni, irányzatait próbálja elemezni, szükségszerűen korszakváltó jelentőségű tettnek értékeli az európai biztonsági értekezlet záróokmányát. S ehhez szorosan odatartozik, hogy ennek előzménye a szocialista közösség országainak emlékezetes budapesti felhívása volt. De Leonyid Brezsnyev Budapestet említette, mint a holnap felé vezető út lényeges állomását akkor is, amikor a szocialista külügyminiszterek minapi felhívását idézte. Most, néhány nappal ezelőtt, a katonai enyhülés megvalósítására, a hidegháború maradványainak végső eltakarítására hívtak fel újra a mi fővárosunkból a Varsói Szerződés külügyminiszterei —, s ahogy Leonyid Brezsnyev megjegyezte, nem más leszerelési kezdeményezések, tárgyalások, meglevő fórumok helyettesítésére, hanem éppen azok elevenebbé tételére javasolja az új budapesti kezdeményezés az új összeurópai értekezletet Mindazok a megnyilvánulások — Kádár János beszédei. más magyar felszólalások —. amelyek a Brezsnyev-látogatás napjaiban elhangzottak magyar földön, nemcsak a szovjet politika általános békeszándékait hangsúlyozták. Mindenütt szó esett a hónap közepén Bécsben sorra kerülő szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról kidolgozott újabb, immár második szovjet—amerikai megállapodás aláírásáról. S amikor Leonyid Brezsnyev azt mondta, hogy a szovjet fél kész aktív, konstruktív párbeszédre a világpolitikai tárgykörök mindegyikében, nagyon is konkrét, nagyon is időszerű kérdésekre gondolt. Éppen a szocialista országok pozitív kezdeményezéseinek sora mutatja meg a lehetséges utat: a tárgyalásokkal. a megállapodási készségnek a megállapodás reális lehetőségeivel való összeegyeztetésével. Ha Budapest „a Bécs előtti állomás", nekünk, magyaroknak külön is jó okunk van örömmel és elégedetten összegezni az elmúlt hét magyar—szovjet csúcstalálkozójának eredményeit. Utalhatunk itt mindenekelőtt arra, amit Kádár János úgy fejezett ki, hogy újra hangoztatva elveink, céljaink, érdekeink közösségét, a teljes nézetazonosságot, a forradalmi hagyományok folyamatosságában, történelmi perspektívában ábrázolta a testvéri szovjet—magyar viszonyt. S idézhetjük Leonyid Brezsnyev megállapítását arról, hogy egy-egy ország „megismételhetetlen vonásai", sajátosságai figyelembevétele nélkül lehetetlen egészséges együttműködést kialakítani, kölcsönös megelégedéssel rendezni ezt, vagy azt a problémát. Alighanem a Brezsnyev-látogatás talán leglényegesebb két mondataként kell megjegyeznünk a díszvacsora pohárköszöntőjében mondottakat: „A szovjet—magyar együttműködés normájává vált, hogy figyelemmel, a szó szoros értelmében jó szándékkal kezeljük egymás sajátosságait. Sőt, mi több, barátaink érdekeit és gondjait mindanynyian a magunkénak érezzük és sajátjainként figyelünk azokra." Természetes dolog, hogy a magyar politika a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásának alkalmát is felhasználta arra, hogy kifejezze, milyen elsőrendű jelentőséget tulajdonit a Moszkvához fűződő testvéri szövetségnek, annak a kipróbált, mindig eredményes együttműködésnek, amely gondos egyeztetés, a közös és kölcsönös érdekek figyelembevétele közepette jellemzi a szocialista közösség országainak fellépését a nemzetközi színtéren. Nyílt szó, világos beszéd szólt a hazai holnapról is az elmúlt napokban. Amikor Kádár János rádió- és televízióbeszédében az elért hatalmas eredmények mellett az előttünk álló útszakasz új, nehezebb, bonyolultabb feladatairól beszélt. Olyan kérdésekre utalt, amelyekkel a mindennapi munka, a gazdasági építés hétköznapja mind gyakrabban tesz fel. A politikai témák mellett átfogó véleménycsere zajlott Budapesten a magyar— szovjet távlati gazdasági együttműködés fő irányairól. V

áltozó világ új jelenségei, új problémái, új és bátor megközelítéseket, feleleteket követelnek. Hogy a nem könnyű feladatokkal megbirkózzunk, a legnehezebb kérdésekre is megadhassuk a kor és a szocialista eszmék által megkövetelt legjobb választ, a szocialista közösség egységének, együttműködésének erősítését kell szolgálni. Ennek, s mindenekelőtt a magyar—szovjet viszony szilárdságának tolt világos, részletes kifejezője a szovjet párt- és kormányküldöttség eredményes magyarországi látogatása. Közös nyilatkozat o Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége testvéri barátságának, sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi •Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának meghívására Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista 'Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével 1979. május 30. és június 1. között hivatalos baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének párt- és kormányküldöttsége. A szovjet küldöttséget mindenütt forró, baráti légkörben fogadták, amely hűen tükrözte Magyarország és a Szovjetunió, az MSZMP és az SZKP megbonthatatlan egységét, szolidaritását, és kifejezte a magyar és a szovjet nép mélységes tiszteletét egymás iránt. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége bensőséges keretek között találkozott a magyar munkásosztály képviselőivel a Parlament épületében, ahol L. I. Brezsnyev átnyújtotta az Októberi Forradalom Érdemrendet a Csepel Vas- és Fémművek kollektívájának. A küldöttség megtekintette a magyar főváros néhány űj létesítményét, ismerkedett a fejlett szocialista társadalmat építő testvéri magyar nép életével. A látogatás során a két fél tárgyalásokat folytatott, amelyeken részt vett: — magyar részről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. külügyminiszter. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. valamint Berecz János. az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Fodor László, Varga István, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettesei és Roska István külügyminiszter-helyettes; — szovjet részről: L. t. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, K. V. Csernyenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára, K. V, Ruszakov, az SZKP KB titkára, I. V. Arhipov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, V. F. Dobrik, az SZKP KB tagja. Ukrajna Kommunista Pártja lvovi területi bizottságának első titkára, V. J. Pavlov. az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint L. M. Zamjatyin, az SZKP KB tagja, az SZKP KB osztályvezetője, A. I. Blatov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója, G. A. Kiszeljov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese. Ny. V. Sislin, az SZKP KB konzultáns csoportjának vezetője, V. G. Makarov. a Szovjetunió külügyminiszterének főtanácsadója. A tárgyalások résztvevői megvitatták a magyar— szovjet kapcsolatok továbbfejlesztésének fő irányalt,, véleményt cseréltek a békéért és a nemzetközi enyhülésért folytatott harc, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A magyar kommunisták és a dolgozó magyar nép nagyra értékeli a szovjet népnek az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak valóraváltásában elért nagyszerű eredményeit. A magyar fél elismeréssel szólt arról, hogy a szovjet nép lenini kommunista pártja vezetésével korszakalkotó eredményeket ért el a kommunista társadalom építésében. A Szovjetunió tapasztalatai az új társadalmi rendszer létrehozásában elvi jelentőségűek az egyetemes társadalmi haladás számára. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kiemelkedő szere*, pet játszik a világbéke megőrzésében, a népek harcában a társadalmi haladásért és a nemzeti függetlenségért. A Szovjetunió és az SZKP következetes internacionalista politikát folytat, amely korunk forradalmi erői — a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom — egységének erősítésére irányul. A magyar nép nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy barátjának és szövetségesének tudhatja a Szovjetuniót, és bizton számíthat cselekvő szolidaritására, elvtársi segítségére. A szovjet kommunisták, a szovjet nép őszintén örül a magyar dolgozók jelentős sikereinek, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusán kijelölt nagy feladatok valóra váltásában elértek. A szovjet küldöttség nagy érdeklődést tanúsított az MSZMP alkotó tevékenysége iránt, amellyel kidolgozza a fejlett szocialista társadalom építésének, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetsége erősítésének. a párt és a nép kapcsolatal eimélyítésének, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének feladatalt. Megelégedéssel szólt a Magyar Népköztársaság és az MSZMP hozzájárulásáról az európai és a világbéke megőrzéséhez, a szocialista közösség erősítéséhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összeforrotteágának megszilárdításához. a népek nemzeti és társadalmi felszabadító harcához. A (Folytatás a 2. oldalon.) A 45I-es úton. Szentes és Csongrád között haladók, a Tisza-hídhoz érve az órájukra pillantanak: vajon mennyi ideig tart, míg átjutnak a túlpartra? A század elején épült közös közúti és vasúti híd sorompói ugyanis jócskán lassítják a forgalmat. Ha vonat érkezik, s aztán a szemből érkezőké az áthaladási elsőbbség, 10— 15 percig is gyűlik a kocsisor. S mert a 451-esnek meglehetősen nagy a teherforgalma, a kényszerű várakozás mindenképpen veszteség. Az „öreg" hídtól hatszáz méterrel délebbre a Hídépítő Vállalat 1977-ben kezdte meg az UVATERV Huszár Hídépítés Csongrádnál Gyula vezette tervezőcsoportja elképzelései alapján az új közúti híd építését. A híd teljes hossza 496 méter lesz. s a két oldalon összesen két és fél kilométeres új út vezet majd a 9 méter széles, kétsávos pályára, amelyet gyalogjárdák vesznek közre. A 15 pilléren nyugvó híd meder feletti szakaszát a vízben álló két pillérről csúszózsalus eljárással, szabadon betonozzák. Ez a munka még az idén megkezdődhet. ha elkészül a mederhíd és a feljáróhíd találkozási pontján az úgynevezett közös pillér, melynek építése most, hogy a Tisza visszahúzódik a medrébe, felgyorsulhat A szentesi oldal feljáróhídja kész. a túloldal pedig földmunkák színhelye lett Fotóriporterünk az építkezésen járva, a hidászok soros munkáit örökítette meg. Földmunkák Csongrád felől — a túlpartról nézve Somogyi Károlyné felvételei Zsaluzzák a közös pillért a szentesi oldalon