Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

4 Péntek. 1979. június 22. postaláda társszerzőnk az olvasó Talán arról még nem esett szó a Postaláda eddig megjelent „elöljáró beszédeiben", hogy mikor is van „lapzártája" társszerzőink rovatának. Nem haszontalan tán erről szólni, hiszen így olvasóink megtudhatják, mint időzítsék levélírói kedvüket. Nos, a péntekenként megjelenő Postaláda szerdán készül, s ennek megfelelően csak a szerda délelőtti postával még megérkező leveleket dolgozhatjuk fel az azon a héten megjelenő társszerzői rovatban. Hacsak, nem jön annyi levél, mint a múlt héten is, amikor jókora paksaméta ítéltetett várakozásra, elhalasztott megjelenésre. Még szerencse... Ezen a héten ugyanis alábbhagyott olvasóink levelezési kedve — hiába, az esőfront nincs jó hatással az öntevékeny Írókra sem —, s így jobbára a múlt heti Postaládából kimaradt levelek töltik meg ma a rendelkezésünkre illó helyet. Második „könyörgés" „Februárban jelent meg n DM Postaláda rovatában Könyörgés csendért címmel írt levelem. Pár hét múlva válasz is érkezett, mégpedig egyszerre két helyről is. Az Alföldi Bútorgyár és a Volán is ígérte, hogy rendbe hozzák a tönkretett virágoskerteket, a szétnyomott járdaszegélyeket, a sárral telepréselt lefolyót a Pulz utcában. Ütemezve és csak 6 óra után engedik ki a rakodásra váró gépkocsikat, s megtiltják a motorok felesleges járatását. Nos, mi történt azóta? Mivel tavasz jött, és itt a nyár, a gépkocsivezetők nem fáznak, kevesebbet járatják a motorokat, de mégis van, aki teszi ezt óraszám, mint például az YE 15-89 forgalmi rendszámú gépkocsi vezetője február 26-án 6-tól, körülbelül másfél órán át, s addig az úttestre söpörte a járműplatóján összegyúlt szemetet. De lehetne tovább is sorolni: az XA 60-45 vezetője február 24-én fél 7-tól 8-ig; az XY 40-17 március 2-án 6-tói fél 8-ig; az XA 53-79 március 3-án fél 7-től 8-ig; stb. Ilyenkor az erős kipufogógáz miatt szellőztetni sem túl célszerű. Az XY 40-17 rendszámú gépkocsi vezetője a maradék virágoskert szélét is szétnyomta, és az egyetlen megmaradt hársfa ágait tördelte. Miután a ház egyik lakója ezt szóvá tette, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal válaszolt, és megmondta. hogy lakótársunk mivel foglalkozzon. Már-már nem elég a szétnyomott virágoskertsáv, hanem a gyalogjárdát is igénybe veszik azzal a felkiáltással, hogy nem bírnak a kapura ráfordulni. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy kijövetkor hírül sem kell akkora hely a kiforduláshoz. A válaszlevélben azt ls írták, hogy egyszerre csak egy kocsi rakodhat, és ütemezve állítják ki kocsijaikat. Valójában úgy „ütemezik", hogy sokszor hét-nyolc kamion és pótkocsis vontató is várakozik órákig (mind a 10-es Voláné), nem törődve a garázskijáratokkal, amiknek szabadon hagyását a KRESZ is előírja. Furcsa ellentmondás, hogy az Alföldi Bútorgyár környékét az ott dolgozók parkosították, rendben is tartják, ugyanakkor a másik oldalon lakók virágoskertjeit az oda érkező kocsik nyugodtan tönkretehetik. Évek óta hiába ültettek a lakók fákat, évről évre kitördelik, tönkreteszik azokat, így a szépítgetésre már rá is untak. A Virágos Szegedért-mozgalmon mi már csak nevetni tudunk, úgyszintén a környezetvédelmi törvényen is. Valószínű, a bútorgyár és a Volán vezetői is úgy vannak vele, hogy olyan szegények még nem voltak, hogy ígérni ne tudjanak. Ezt a levelet nem azért írtam, hogy közzétegyék, csak kérem, közöljék, hová és kihez forduljunk, hogy panaszunk végre orvoslást nyerjen! Panaszommal nem állok egyedül" — írja Molnár György, a Pulz utca 7-ből. S hogy mennyire nincs egyedül levélírónk, azt 16 aláírással tanúsítják az utca lakói. Nem veszi tán rossz néven levélírónk, ha sorait mégis közzétesszük. Ennek egy oka van: a nyilvános közlésnél többet nem tehetünk. Sajnos. Ajánlhattuk volna, hogy személyesen keressék fel az érdekelt vállalatot, illetve a gyár vezetőit, javasolhatnánk, hoRy sziRorítsák meg az ellenőrzést —, a vállalatit és a közútit egyaránt —, de érzésünk szerint ezzel éppúgy nem értünk volna célt, mint a februári panaszos sorok megjelentetésével. Talán e második „könyörgés" hatásosabb intézkedésre sarkallja az illetékeseket, akiknek válaszáról — „jó tett helyébe jót várj "-alapon — Inkább lemondunk. Bízva abban, hogy Pulz utcai olvasóink harmadik levelükben már a kedvező fejleményekről tudósítanak majd. Egy mondatban A most következő levelek egy-egy mondatban összefoglalható észrevételeket, javaslatokat, megjegyzéseket, kérdéseket tartalmaznak, ezért nem szó szerint idézünk olvasóink írásaiból, hanem tartalmi tömörítéssel. Az Üstökös és a Pacsirta utca találkozásánál bontásból származó téglarakás szolgál játszóhelyül a környék gyermekeinek, s ez a helyzet balesetveszélyes, hiszen az úttesten haladó gépkocsivezetők sosem tudhatják, mikor ugrik eléjük váratlanul egy kisgyerek. A Hétvezér utcában. a kenyérgyár elótt gyakran parkol egy Ikarusz autóbusz, a járda melletti zöld sávban. Ez már önmagában is elítélendő, ráadásul a kenyérszállító, s rakodásra várakozó gépjárműveket is akadályozza, mert ha a busz mellé állnak, az egyirányú utca túlságosan leszűkül. Leszálláskor nem tanácsos gyerekkel a középső vagy a hátsó ajtónál állni, mert a busz, vagy trolibusz vezetője nem veszi észre az ülések miatt az alacsony termetűeket, s előfordulhat, hogy idő előtt akarja becsukni az ajtót — így összegezhetnénk Tényl Lászlóné mondandóját, amely szerintünk inkább az utasoknak szóló figyelmeztetés, mint a járművezetőknek. Hét levélben tízféle Vendégjáték A nagybecskerekl „Tosa Jovanovic" Népszínház Június 15-én magyarországi testvérvárosában, Békéscsabán, a Jókai Színházban vendégszerepelt. Mivel az előadás szerb-horvát nyelvű volt, a színház szervezői biztosították, hogy Szeged és környéke, valamint Magyarcsanád szerb anyanyelvű lakói különbusszal elutazzanak Békéscsabára, és megnézzék az előadást. A magyar anyanyelvű közönség is élvezhette a játékot, mert szinkronberendezés működött. és fülhallgatón keresztül magyar nyelven hallották az előadási A vendégek Braniszlav Nuslty Szomorú család című darabját mutatták be. Másnap, 18-án Battonyán szerepeltek a jugoszláv vendégek, hisz ebben a nagyközségben él a legtöbb szerb anyanyelvű ember a mi hazánkban. Az előadást mind a két helyen nagy érdeklődés és természetesen a végén vastaps kísérte. A zrenjanlni színészeknek sok szép, ehhez hasonló szerepet és előadást kívánunk, s azt, hogy többször látogassanak testvérvárosukba, Csabára és gazdagítsák e színház műsorát Rusz Borlvoj, Deszk, Alkotmány u. 90. Nótaest Azért fogtam tollat, hogy véleményt mondjak a Június 4-én a Sportcsarnokban rendezett műsoros est rossz szervezéséről. Azt hiszem, sokan örömmel olvastuk a Délmagyarországban. hogy műsoros estet rendeznek Szegeden, amelyen fellépnek neves művészek és nótaénekesek; Kovács Apollónia. Jákó Vera és Horváth István. A nagy melegben telt ház volt a Sportcsarnokban, az első előadáson. Vártuk, hogy majd kellemesen szórakozunk a belépődíj ellenében (35 forintos egységár). A műsor elején sorozatos műszaki hibák miatt boszszankodott a közönség: egymásután romlottak el a mikrofonok, az erősítés sem volt élvezhető, hol halkan, hol torzán szólt, erősen zengett a terem. Egyszóval a műsor első fele csapnivaló volt, ami a nem rátermett szervezők hibájának róható fel. A műsor második fele kissé -feloldotta az előző csalódást, mivel a nótaénekesek igen jól szórakoztatták a közönséget. Mindenki várta, hogy fellép Kovács Apollónia, de hiába vártuk, mert nem szerepelt a műsorban. Vajon miért? Az a véleményem, hogy egy ilyen műsoros est rendezőjének mindent meg kell tennie, hogy a műsor hibamentes, gördülékeny legyen, hiszen a közönség csalódottan, boszszankodva távozik, ha nem kapta azt, amit a belépődíj fejében joggal elvárt. Nem tudom, ki a felelős a műsor szervezéséért, mert a jegyeket a Filharmónia árulta, a jegyen pedig az Építők Spartacus Sportklub bélyegzője volt. Mindenesetre a céljukat elérték. mert kasszasiker, telt ház volt. De csak ez volta céljuk? Jó lenne, ha olyan emberek szerveznék a műsort, akik biztosítják a műszaki, szerződtetést feltételeket. hogy a szórakozni vágyó közönség ezután ne bosszankodva, csalódva, hanem vidáman, jóérzéssel távozzon a műsoros est után. Kondelka Pál Szeged, Olajos u. 1/C Idill — hordalékkal rang 'UM ím • "ÍÍÁ "' Eladott házszámok címmel jelent meg a múlt pénteken egy Csongrádi sugárúti olvasónk észrevétele, ezt bővíti ki Simon Istvánné: Tarjánban, a Murányi utcai számokat is „megduplázták", ő a 709-es számú épületben, tehát a 6-os szám alatt lakik, s ugyanez a jelölése egy magánháznak is. H. Lászlóné a 11-es busz gyakori pontatlan indulását teszi szóvá, meg a Hajnóczy utca 26. számú ház elé kirakott ócska holmik gazdáját is keresi. Ír arról, hogy a Lila Akác elé kitett virágtartók virág nélkül éppenséggel nem díszítik a teraszt, s megemlíti, hogy hiába javították nemrégiben a Hajnóczy utcai óvoda előtt az úttestet, a víz mégis megáll ott. ha esik az eső. Szűcs István K iszom borról a PF 08-37 rendszámú gépkocsivezetőnek köszöni meg, hogy a műszaki hiba miatt leállt helyközi autóbusz utasait felvette kocsijába május 26-án. Nagy József a Hősök kapujánál vette észre, hogy a katonaszobrok meglehetősen piszkosak. Amikor panteon szobrait tisztítják majd, gondoljanak az őrt állókra is —. kéri olvasónk. Kiránduló nyelviskolákról olvasott a Hétfői Hírekben B. Tiborné, s azt javasolja: a nyelvszakos tanárjelöltek közreműködésével Szegeden is szervezzenek a diákok számára szórakoztató, nyelvgyakorló túrákat, mint Budapesten, az ELTE KISZ-bizottsága tette. V. Judit szerkesztőségünknek küldött viccein jól szó-, rakoztunk, de — köszönjük szépen — közlésük helyett olvasóink, s az illetékesek leveleiből válogatunk Inkább. Azokból ls kiolvasható néhány vicc... A Szamos utca 5,'A-ban lakók nevében kért szót levelében egyik olvasónk, kérdvén, mi oka lehet a házfelügyelőnek, hogy a jó liftet is lezárja olykor. E panaszt ml nem tudjuk sem ellenőrizni, sem — ha Jogos — orvosolni. Ezért adjuk tovább. Hol a hiba? Néha a józan ész és a KRESZ szabályai szellemében tökéletesen rendezett kereszteződések válnak balesetveszélyes gócokká. Arra a jelenségre, amelyre dr. Veress Sándor figyelt fel a Nagykörút és a Petőfi Sándor sugárút kereszteződésében, ez lehet a magyarázat, ű ugyan úgy véli, a jelzőtáblák nem adnak kellő információt az arra haladó idegeneknek. Hadd bizonyítsam ezt egy másik veszélyes kereszteződés példájával. Újszegeden, a Bal fasor és a Közép fasor kereszteződésében az elsőbbség kérdése láthatóan. helyesen szabályozott. Tizenhárom balesetnek voltak már tanúi a környék lakói az utóbbi években, többször kéfték már a város közlekedésszervezőit, találjanak megoldást a megelőzésre. Mert a táblák ugyan ott vannak, látszanak is, mégis... SOS!!! Értük, vagy ellenük? Meglehetősen ritkán közlünk fényképet a Postaládában, most azonban nem álltuk meg. hogy ne osztozzunk olvasóinkkal eme idilli kép csodálatában. Nézzék csak meg jól, muskátlik derűs zöldövezetében milyen jól mutat az üveg! S ha kigyönyörkődték magukat, vizsgálják meg tüzetesen, mit rejt a palack. Nos. ne találgassanak: a Klauzál tér 7. számú csővezetékéből kifolyt vizet. Mondhatnánk az# is; ivóvizet, de ezt a hordalékos, lebegő akármicsodákkal telített folyadékot röstelljük ivásra alkalmasnak mondani. Széli László, a ház lakója hozta be a vízmintát, g nem azért, mintha a Postaládától remélné a megtisztítást Irtunk már róla, a kánikulai csúcsfogyasztás okozta, hogy néhány vezetékszakaszban a lerakódott hordalékot — sajnos ilyet adnak a város ivóvízkútjai — megmozgatta az erös áramlás. Nem szennyezett, nem fertőző, leülepedik ám az Ilyen víz — mondják erre a szakemberek. Csak éppen gusztustalan, undort keltő. A kánikulában vízhiányt okozott volna a városban, hB több ezer köbméter vizet a csőrendszer átmosására használtunk volna el — így a szakemberek. Most már jó egy hete nincs kánikula, őszintén reméljük hát, hogy mire ezek a sorok megjelennek, nem lesz okuk panaszra a Klauzál téri házak lakóínak. Hajlamos vagyok a megértésre. Már tudniillik, annak átérzésére, hogy K. J.né joggal írta alá így, csak nevének kezdőbetűivel levelét. Arról van abban ugyanis szó, hogy megelégedettségét az Északi városrész lakójaként csak egy valami zavarja: a gyerekzsívaj. „Játszanak a lépcsőházban. a kapualjban, közvetlenül a ház előtt az ablak alatt. Körülbelül 40—50 gyerek összeverődik és egésznap fociznak, verik a földhöz. és a ház falához a labdát. Fütyülnek, énekelnek, ugrálnak a lépcsőházban, rollereznek, minden elképzelhető játékot itt folytatnak. A gyermekfélének van mozgásIgénye, de ez nem mehet a felnőtt és idősebb emberek rovására." Hát nem borzasztó? Képesek még játszani is a lépcsőházban! Istenem, milyen gyerekek vannak!... De félre az Írónlát, fordítsuk komolyra a szót: úgy gondolja olvasónk, hogy ha majd készen lesznek az Északi városrész Játszóterel, megszűnik a gyermekzsivaj? Ebben, szerencsére téved levélírónk. A házak védett belső udvarai ugyanígy visszhangozzák majd a játék közben bizony óhatatlan kiabálást, visongást, a játszótér léte önmagában nem némítja el a zsibongást. Es reméljük, hogy a magukat megnevezni nem akaró felnőttek sem gátolják majd gyermekeink önfeledt játszaniakarását. K. J.-né kivételével tehát többi olvasónktól kérdem, ugye jogosan titkolja kezdőbetűkkel kilétét a Csongrádi sugárút 96-ban lakó levélírónk? Eléggé nyugtalan délelőtt volt az a szerdai, amikor ezeket a sorokat fogalmaztam. Csörgött a telefon, valóságos segélykiáltások töltötték meg a kagyló öblét. Tarjánban félnek az esőtől, — jómagam ezzel a címmel vagy öt évvel ezelőtt írtam a beázó lakásokról, s most — hanyadszorra is már? — újra visszatérek a témára. Mert, bizony az együttérzés a sajnálkozás már nem elég, kikívánkozik belőlem a felháborodás —, s nyilván nem vagyok egyedül. Hogy tudniillik, hiába a jogerős bírósági ítélet, a panaszáradat, a segítségért fohászkodó telefonok: az utóbbi napok nagy esői szinte lakhatatlanná tettek Jónéhány tarjáni lakást, mert a kivitelező vállalat mindmáig nem javította meg a hibás tetőszigeteléseket. Pedig. nyilván nem a Postaládából értesülnek róla, hogy az511-es, a 618-as épület lakásaiban ráznak a villanykapcsolók, s már nem is csak a negyedik eméleteken ... Bútorátcsoportosítás, gyertyafény, vízzel telt vödrök, leázó tapéták — minek folytassam, a helyzet kétségbe ejti a lakókat. „Csak azt mondja meg, kihez forduljunk panaszunkkal" — kérte többek közt UJ Éva, az 511-es épület B lépcsőházának negyedik emeleti lakója, s talán most először maradunk adósak a válasszal, nem tudván, kitől kaphatnának ezekben a „medárdos" napokban csurgásmentes tetőt a fejük fölé. Szóval: SOS!!! Válaszol az illetékes „A Délmagyarország Június 8-én. a Postaláda-rovatban megjelent „Kereskedelem, szolgáltatás" című cikkre a következő választ adjuk: az Olajbányász téren lakó N. Péterné panasza, melyben a Kék Csillag hangos zenéjéről tett említést, jogos. Sajnos, a kánikula miatt az üzlet ablakalt nyitva kell tartanunk a vendégek kívánságára, s így a kihallatszó zene zavarja a környék lakóit. A zenét vendégeink igénylik, azt megszüntetni nem tudjuk. Intézkedést hoztunk, hogy este tíz óra után a zenekar csendben, erősítő nélkül játsszon. Olvasójuk szíves elnézését kérjük abban a reményben, hogy panaszra nem lesz a későbbiekben oka" — olvastuk az ÁFÉSZ elnökhelyettesének levelében. összeállította: Pilfy Katalin