Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

4 ­Péntek. 1979. június 22. postaláda társszerzőnk az olvasó Talán arról még nem esett szó a Postaláda eddig megjelent „elöljáró beszédeiben", hogy mikor is van „lapzártája" társszerzőink rovatának. Nem haszontalan tán erről szólni, hiszen így olvasóink megtudhatják, mint időzítsék levélírói kedvüket. Nos, a péntekenként megje­lenő Postaláda szerdán készül, s ennek megfelelően csak a szerda délelőtti postával még megérkező levele­ket dolgozhatjuk fel az azon a héten megjelenő társszer­zői rovatban. Hacsak, nem jön annyi levél, mint a múlt héten is, amikor jókora paksaméta ítéltetett vára­kozásra, elhalasztott megjelenésre. Még szerencse... Ezen a héten ugyanis alábbhagyott olvasóink levelezési kedve — hiába, az esőfront nincs jó hatással az öntevé­keny Írókra sem —, s így jobbára a múlt heti Postalá­dából kimaradt levelek töltik meg ma a rendelkezésünk­re illó helyet. Második „könyörgés" „Februárban jelent meg n DM Postaláda rovatában Könyörgés csendért címmel írt levelem. Pár hét múl­va válasz is érkezett, még­pedig egyszerre két helyről is. Az Alföldi Bútorgyár és a Volán is ígérte, hogy rend­be hozzák a tönkretett vi­rágoskerteket, a szétnyomott járdaszegélyeket, a sárral te­lepréselt lefolyót a Pulz ut­cában. Ütemezve és csak 6 óra után engedik ki a ra­kodásra váró gépkocsikat, s megtiltják a motorok feles­leges járatását. Nos, mi történt azóta? Mi­vel tavasz jött, és itt a nyár, a gépkocsivezetők nem fáz­nak, kevesebbet járatják a motorokat, de mégis van, aki teszi ezt óraszám, mint például az YE 15-89 forgal­mi rendszámú gépkocsi ve­zetője február 26-án 6-tól, körülbelül másfél órán át, s addig az úttestre söpörte a járműplatóján összegyúlt sze­metet. De lehetne tovább is sorolni: az XA 60-45 veze­tője február 24-én fél 7-tól 8-ig; az XY 40-17 március 2-án 6-tói fél 8-ig; az XA 53-79 március 3-án fél 7-től 8-ig; stb. Ilyenkor az erős kipufogógáz miatt szellőz­tetni sem túl célszerű. Az XY 40-17 rendszámú gépkocsi vezetője a mara­dék virágoskert szélét is szétnyomta, és az egyetlen megmaradt hársfa ágait tör­delte. Miután a ház egyik lakója ezt szóvá tette, nyom­dafestéket nem tűrő sza­vakkal válaszolt, és meg­mondta. hogy lakótársunk mivel foglalkozzon. Már-már nem elég a szét­nyomott virágoskertsáv, ha­nem a gyalogjárdát is igény­be veszik azzal a felkiáltás­sal, hogy nem bírnak a ka­pura ráfordulni. Csak az érdekesség kedvéért jegy­zem meg, hogy kijövetkor hírül sem kell akkora hely a kiforduláshoz. A válaszlevélben azt ls ír­ták, hogy egyszerre csak egy kocsi rakodhat, és ütemezve állítják ki kocsijaikat. Va­lójában úgy „ütemezik", hogy sokszor hét-nyolc ka­mion és pótkocsis vontató is várakozik órákig (mind a 10-es Voláné), nem törőd­ve a garázskijáratokkal, amiknek szabadon hagyá­sát a KRESZ is előírja. Furcsa ellentmondás, hogy az Alföldi Bútorgyár kör­nyékét az ott dolgozók par­kosították, rendben is tart­ják, ugyanakkor a másik ol­dalon lakók virágoskertjeit az oda érkező kocsik nyu­godtan tönkretehetik. Évek óta hiába ültettek a lakók fákat, évről évre kitörde­lik, tönkreteszik azokat, így a szépítgetésre már rá is untak. A Virágos Szege­dért-mozgalmon mi már csak nevetni tudunk, úgyszintén a környezetvédelmi törvényen is. Valószínű, a bútorgyár és a Volán vezetői is úgy van­nak vele, hogy olyan sze­gények még nem voltak, hogy ígérni ne tudjanak. Ezt a levelet nem azért írtam, hogy közzétegyék, csak ké­rem, közöljék, hová és ki­hez forduljunk, hogy pa­naszunk végre orvoslást nyerjen! Panaszommal nem állok egyedül" — írja Mol­nár György, a Pulz utca 7-ből. S hogy mennyire nincs egyedül levélírónk, azt 16 aláírással tanúsítják az utca lakói. Nem veszi tán rossz néven levélírónk, ha sorait mégis közzétesszük. Ennek egy oka van: a nyilvános közlésnél többet nem tehe­tünk. Sajnos. Ajánlhattuk volna, hogy személyesen ke­ressék fel az érdekelt vál­lalatot, illetve a gyár veze­tőit, javasolhatnánk, hoRy sziRorítsák meg az ellenőr­zést —, a vállalatit és a közútit egyaránt —, de érzé­sünk szerint ezzel éppúgy nem értünk volna célt, mint a februári panaszos sorok megjelentetésével. Talán e második „könyörgés" hatá­sosabb intézkedésre sar­kallja az illetékeseket, akik­nek válaszáról — „jó tett helyébe jót várj "-alapon — Inkább lemondunk. Bízva abban, hogy Pulz utcai ol­vasóink harmadik levelük­ben már a kedvező fejle­ményekről tudósítanak majd. Egy mondatban A most következő levelek egy-egy mondatban össze­foglalható észrevételeket, ja­vaslatokat, megjegyzéseket, kérdéseket tartalmaznak, ezért nem szó szerint idé­zünk olvasóink írásaiból, hanem tartalmi tömörítés­sel. Az Üstökös és a Pacsirta utca találkozásánál bontás­ból származó téglarakás szolgál játszóhelyül a kör­nyék gyermekeinek, s ez a helyzet balesetveszélyes, hi­szen az úttesten haladó gép­kocsivezetők sosem tudhat­ják, mikor ugrik eléjük vá­ratlanul egy kisgyerek. A Hétvezér utcában. a kenyérgyár elótt gyakran parkol egy Ikarusz autó­busz, a járda melletti zöld sávban. Ez már önmagában is elítélendő, ráadásul a ke­nyérszállító, s rakodásra vá­rakozó gépjárműveket is akadályozza, mert ha a busz mellé állnak, az egyirányú utca túlságosan leszűkül. Leszálláskor nem tanácsos gyerekkel a középső vagy a hátsó ajtónál állni, mert a busz, vagy trolibusz vezető­je nem veszi észre az ülé­sek miatt az alacsony ter­metűeket, s előfordulhat, hogy idő előtt akarja be­csukni az ajtót — így össze­gezhetnénk Tényl Lászlóné mondandóját, amely szerin­tünk inkább az utasoknak szóló figyelmeztetés, mint a járművezetőknek. Hét levélben tízféle Vendégjáték A nagybecskerekl „Tosa Jovanovic" Népszínház Jú­nius 15-én magyarországi testvérvárosában, Békés­csabán, a Jókai Színház­ban vendégszerepelt. Mi­vel az előadás szerb-hor­vát nyelvű volt, a szín­ház szervezői biztosították, hogy Szeged és környéke, valamint Magyarcsanád szerb anyanyelvű lakói kü­lönbusszal elutazzanak Bé­késcsabára, és megnézzék az előadást. A magyar anyanyelvű közönség is élvezhette a játékot, mert szinkronberendezés műkö­dött. és fülhallgatón ke­resztül magyar nyelven hallották az előadási A vendégek Braniszlav Nu­slty Szomorú család cí­mű darabját mutatták be. Másnap, 18-án Battonyán szerepeltek a jugoszláv vendégek, hisz ebben a nagyközségben él a leg­több szerb anyanyelvű em­ber a mi hazánkban. Az előadást mind a két he­lyen nagy érdeklődés és természetesen a végén vas­taps kísérte. A zrenjanlni színészeknek sok szép, ehhez hasonló szerepet és elő­adást kívánunk, s azt, hogy többször látogassanak test­vérvárosukba, Csabára és gazdagítsák e színház mű­sorát Rusz Borlvoj, Deszk, Alkotmány u. 90. Nótaest Azért fogtam tollat, hogy véleményt mondjak a Jú­nius 4-én a Sportcsarnok­ban rendezett műsoros est rossz szervezéséről. Azt hiszem, sokan örömmel ol­vastuk a Délmagyarország­ban. hogy műsoros estet rendeznek Szegeden, ame­lyen fellépnek neves mű­vészek és nótaénekesek; Kovács Apollónia. Jákó Vera és Horváth István. A nagy melegben telt ház volt a Sportcsarnokban, az első előadáson. Vártuk, hogy majd kellemesen szó­rakozunk a belépődíj el­lenében (35 forintos egy­ségár). A műsor elején sorozatos műszaki hibák miatt bosz­szankodott a közönség: egymásután romlottak el a mikrofonok, az erősítés sem volt élvezhető, hol hal­kan, hol torzán szólt, erő­sen zengett a terem. Egy­szóval a műsor első fele csapnivaló volt, ami a nem rátermett szervezők hibá­jának róható fel. A mű­sor második fele kissé -fel­oldotta az előző csalódást, mivel a nótaénekesek igen jól szórakoztatták a kö­zönséget. Mindenki vár­ta, hogy fellép Kovács Apollónia, de hiába vár­tuk, mert nem szerepelt a műsorban. Vajon miért? Az a véleményem, hogy egy ilyen műsoros est ren­dezőjének mindent meg kell tennie, hogy a mű­sor hibamentes, gördülé­keny legyen, hiszen a kö­zönség csalódottan, bosz­szankodva távozik, ha nem kapta azt, amit a belépő­díj fejében joggal elvárt. Nem tudom, ki a felelős a műsor szervezéséért, mert a jegyeket a Filharmónia árulta, a jegyen pedig az Építők Spartacus Sport­klub bélyegzője volt. Min­denesetre a céljukat elér­ték. mert kasszasiker, telt ház volt. De csak ez volta céljuk? Jó lenne, ha olyan emberek szerveznék a mű­sort, akik biztosítják a műszaki, szerződtetést fel­tételeket. hogy a szórakoz­ni vágyó közönség ezután ne bosszankodva, csalódva, hanem vidáman, jóérzéssel távozzon a műsoros est után. Kondelka Pál Szeged, Olajos u. 1/C Idill — hordalékkal rang 'UM ím • "ÍÍÁ "' Eladott házszámok címmel jelent meg a múlt pénteken egy Csongrádi sugárúti ol­vasónk észrevétele, ezt bő­víti ki Simon Istvánné: Tar­jánban, a Murányi utcai szá­mokat is „megduplázták", ő a 709-es számú épületben, tehát a 6-os szám alatt la­kik, s ugyanez a jelölése egy magánháznak is. H. Lászlóné a 11-es busz gyakori pontatlan indulását teszi szóvá, meg a Hajnóczy utca 26. számú ház elé kira­kott ócska holmik gazdáját is keresi. Ír arról, hogy a Li­la Akác elé kitett virágtar­tók virág nélkül éppenség­gel nem díszítik a teraszt, s megemlíti, hogy hiába ja­vították nemrégiben a Haj­nóczy utcai óvoda előtt az úttestet, a víz mégis meg­áll ott. ha esik az eső. Szűcs István K iszom borról a PF 08-37 rendszámú gép­kocsivezetőnek köszöni meg, hogy a műszaki hiba miatt leállt helyközi autóbusz uta­sait felvette kocsijába má­jus 26-án. Nagy József a Hősök ka­pujánál vette észre, hogy a katonaszobrok meglehetősen piszkosak. Amikor pante­on szobrait tisztítják majd, gondoljanak az őrt állókra is —. kéri olvasónk. Kiránduló nyelviskolákról olvasott a Hétfői Hírekben B. Tiborné, s azt javasolja: a nyelvszakos tanárjelöltek közreműködésével Szegeden is szervezzenek a diákok számára szórakoztató, nyelv­gyakorló túrákat, mint Bu­dapesten, az ELTE KISZ-bi­zottsága tette. V. Judit szerkesztőségünk­nek küldött viccein jól szó-, rakoztunk, de — köszönjük szépen — közlésük helyett olvasóink, s az illetékesek le­veleiből válogatunk Inkább. Azokból ls kiolvasható né­hány vicc... A Szamos utca 5,'A-ban la­kók nevében kért szót le­velében egyik olvasónk, kérdvén, mi oka lehet a házfelügyelőnek, hogy a jó liftet is lezárja olykor. E panaszt ml nem tudjuk sem ellenőrizni, sem — ha Jo­gos — orvosolni. Ezért ad­juk tovább. Hol a hiba? Néha a józan ész és a KRESZ szabályai szellemé­ben tökéletesen rendezett ke­reszteződések válnak bal­esetveszélyes gócokká. Arra a jelenségre, amelyre dr. Veress Sándor figyelt fel a Nagykörút és a Petőfi Sán­dor sugárút kereszteződésé­ben, ez lehet a magyarázat, ű ugyan úgy véli, a jelző­táblák nem adnak kellő in­formációt az arra haladó ide­geneknek. Hadd bizonyítsam ezt egy másik veszélyes kereszte­ződés példájával. Újszege­den, a Bal fasor és a Kö­zép fasor kereszteződésében az elsőbbség kérdése látha­tóan. helyesen szabályozott. Tizenhárom balesetnek vol­tak már tanúi a környék la­kói az utóbbi években, több­ször kéfték már a város közlekedésszervezőit, talál­janak megoldást a megelő­zésre. Mert a táblák ugyan ott vannak, látszanak is, mégis... SOS!!! Értük, vagy ellenük? Meglehetősen ritkán közlünk fényképet a Postaládában, most azonban nem álltuk meg. hogy ne osztozzunk olvasó­inkkal eme idilli kép csodálatában. Nézzék csak meg jól, muskátlik derűs zöldövezetében milyen jól mutat az üveg! S ha kigyönyörkődték magukat, vizsgálják meg tüzetesen, mit rejt a palack. Nos. ne találgassanak: a Klauzál tér 7. számú csővezetékéből kifolyt vizet. Mondhatnánk az# is; ivóvizet, de ezt a hordalékos, lebegő akármicsodákkal telí­tett folyadékot röstelljük ivásra alkalmasnak mondani. Széli László, a ház lakója hozta be a vízmintát, g nem azért, mintha a Postaládától remélné a megtisztítást Irtunk már róla, a kánikulai csúcsfogyasztás okozta, hogy néhány ve­zetékszakaszban a lerakódott hordalékot — sajnos ilyet adnak a város ivóvízkútjai — megmozgatta az erös áram­lás. Nem szennyezett, nem fertőző, leülepedik ám az Ilyen víz — mondják erre a szakemberek. Csak éppen gusztus­talan, undort keltő. A kánikulában vízhiányt okozott volna a városban, hB több ezer köbméter vizet a csőrendszer át­mosására használtunk volna el — így a szakemberek. Most már jó egy hete nincs kánikula, őszintén reméljük hát, hogy mire ezek a sorok megjelennek, nem lesz okuk panaszra a Klauzál téri házak lakóínak. Hajlamos vagyok a meg­értésre. Már tudniillik, an­nak átérzésére, hogy K. J.­né joggal írta alá így, csak nevének kezdőbetűivel le­velét. Arról van abban ugyanis szó, hogy megelé­gedettségét az Északi város­rész lakójaként csak egy va­lami zavarja: a gyerekzsí­vaj. „Játszanak a lépcsőház­ban. a kapualjban, közvet­lenül a ház előtt az ablak alatt. Körülbelül 40—50 gye­rek összeverődik és egész­nap fociznak, verik a föld­höz. és a ház falához a lab­dát. Fütyülnek, énekelnek, ugrálnak a lépcsőházban, rol­lereznek, minden elképzelhe­tő játékot itt folytatnak. A gyermekfélének van mozgás­Igénye, de ez nem mehet a felnőtt és idősebb emberek rovására." Hát nem borzasz­tó? Képesek még játszani is a lépcsőházban! Istenem, milyen gyerekek vannak!... De félre az Írónlát, for­dítsuk komolyra a szót: úgy gondolja olvasónk, hogy ha majd készen lesznek az Észa­ki városrész Játszóterel, megszűnik a gyermekzsivaj? Ebben, szerencsére téved le­vélírónk. A házak védett belső udvarai ugyanígy vissz­hangozzák majd a játék köz­ben bizony óhatatlan kiabá­lást, visongást, a játszótér léte önmagában nem némít­ja el a zsibongást. Es re­méljük, hogy a magukat megnevezni nem akaró fel­nőttek sem gátolják majd gyermekeink önfeledt ját­szaniakarását. K. J.-né kivételével tehát többi olvasónktól kérdem, ugye jogosan titkolja kez­dőbetűkkel kilétét a Csong­rádi sugárút 96-ban lakó le­vélírónk? Eléggé nyugtalan délelőtt volt az a szerdai, amikor ezeket a sorokat fogalmaz­tam. Csörgött a telefon, va­lóságos segélykiáltások töl­tötték meg a kagyló öblét. Tarjánban félnek az esőtől, — jómagam ezzel a címmel vagy öt évvel ezelőtt írtam a beázó lakásokról, s most — hanyadszorra is már? — újra visszatérek a témára. Mert, bizony az együttérzés a sajnálkozás már nem elég, kikívánkozik belőlem a fel­háborodás —, s nyilván nem vagyok egyedül. Hogy tud­niillik, hiába a jogerős bí­rósági ítélet, a panaszáradat, a segítségért fohászkodó te­lefonok: az utóbbi napok nagy esői szinte lakhatat­lanná tettek Jónéhány tar­jáni lakást, mert a kivite­lező vállalat mindmáig nem javította meg a hibás tető­szigeteléseket. Pedig. nyil­ván nem a Postaládából ér­tesülnek róla, hogy az511-es, a 618-as épület lakásaiban ráznak a villanykapcsolók, s már nem is csak a negyedik eméleteken ... Bútorátcso­portosítás, gyertyafény, víz­zel telt vödrök, leázó tapé­ták — minek folytassam, a helyzet kétségbe ejti a lakó­kat. „Csak azt mondja meg, kihez forduljunk panaszunk­kal" — kérte többek közt UJ Éva, az 511-es épület B lépcsőházának negyedik eme­leti lakója, s talán most elő­ször maradunk adósak a vá­lasszal, nem tudván, kitől kaphatnának ezekben a „me­dárdos" napokban csurgás­mentes tetőt a fejük fölé. Szóval: SOS!!! Válaszol az illetékes „A Délmagyarország Jú­nius 8-én. a Postaláda-rovat­ban megjelent „Kereskede­lem, szolgáltatás" című cikk­re a következő választ ad­juk: az Olajbányász téren lakó N. Péterné panasza, melyben a Kék Csillag han­gos zenéjéről tett említést, jogos. Sajnos, a kánikula miatt az üzlet ablakalt nyit­va kell tartanunk a vendé­gek kívánságára, s így a ki­hallatszó zene zavarja a környék lakóit. A zenét ven­dégeink igénylik, azt meg­szüntetni nem tudjuk. Intéz­kedést hoztunk, hogy este tíz óra után a zenekar csend­ben, erősítő nélkül játsszon. Olvasójuk szíves elnézését kérjük abban a reményben, hogy panaszra nem lesz a későbbiekben oka" — olvas­tuk az ÁFÉSZ elnökhelyet­tesének levelében. összeállította: Pilfy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents