Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-20 / 142. szám

Szerda. 1979. június 20. Foglalkozása: konyhafőnök Életünk örömei között előkelő helyet foglal el a jó izek élvezete. Évszázados szegénység utón évtizedekig az szerezte a legfőbb örömet, hogy végre jóllakhatunk. Ettünk ls becsülettel, s arról csak az egészségügyi és ruhaipari statisztikusok tudnának beszélni, hogy mennyire általánossá váll minálunk a túltápláltság. Aztán változtak az idők. Rájöttünk, hogy a „nagy zabálásokért" alkalomadtán drágán kell fizetni, s a kevesebb, de Igényesebb, kifinomult ízhalásoket adó ételeket nemcsak gyomrunk hálálja meg, hanem több élvezetben és élményben is lehet részünk általuk. Változóban. átalakulóban vannak étkezési szokásaink. Hogy hogyan? Arról Szeged egyik igényes és jó konyhájának, a Hungária-szálló éttermének konyhafőnökét. Nagy Istvánt kérdeztük meg. — Mindenekelőtt: hooyan lett valaki konyhafőnök? — Véletlenül. Cukrász voltam. s a főnököm javasolta: tanuljam ki a szakácsszakmát is. Együtt jó a kettő. A Tisza-szállóban szabadultam, fél évig az éttermet is vezettem, amikor behívtak katonának. Ott főszakács voltam, utána a régi Hungáriában konyhafőnök. Most pedig az új hotelben dolgozom. — Sokan ..női" foglalatosságnak tartják a főzést. A legtöbb szakács mégis férfi Mi az oka? — Azt mondják: aki jó levest tud főzni, az mór jó szakács. És a tapasztalataim szerint éppen a férfiak képtelenek erre. Bármelyik konyhalány vagy hóziaszszony jobb levest főz, mint a férfi szakácsok, ezért aztán a levesplatzon inkább nők dolgoznak. Valahogy „nem érzik" ezt a munkát a férfiak. Ugyanazt beleteszik, mint az asszonyok, mégsem az igazi. — Pedig nagy királyok, mint a Napkirály híres, nagy pénzeken vett levesgazdái többnyire férfiak voltak.. — Lehet, de én sem tudok olyan levest fózni, mint bármelyik asszony. S ugyanígy van a házi tésztákkal. Azt is az asszonyok csinálják jól. Talán azért, mert ezekhez több türelem, több munka kell. A férfiaknak inkább az „megy", ahol a fantáziájuk, alkotókedvük érvényesülhet — Hogyan lesz jó és egyéMolnár Zoltán ni egy konyha, mint például a Hungáriáé? — Idó és türelem kérdése. Időbe telik, míg közös munkával kialakítjuk a receptúrókat, s időbe telik, amíg például a fiataloknak át tudom adni a technikát, mit hogyan kell készíteni. S ahhoz is idő kell, amíg a fiatal szakácsban kialakul az igényesség, amíg megtanulja, hogy először neki tetsszen, amit csinál, neki legyen meg az öröme benne, mert csak így kaphat igazán jót a vendég. — Büszkék vagyunk a magyar konyhára, s egyúttal annak lehettünk tanúi, hogy elszegényedett étkezési kultúránk .., — Ennek több oka is van. Időhiány, az ismeretek hiánya, no meg az egészséges táplálkozás iránti kívánalmak föltámadása. A magyar konyhára a sertészsír, a hagyma, a tejföl, a törött paprika, a bors, a só a jellemző. Magyaros ételt csak zsírral lehet főzni. A hagyma illata nem jön ki az olajban, sem a paprika színe, rántást is csak zsírban lehet készíteni. Mcstanában pedig — a korszerű táplálkozás jegyében — mást sem hallani: nem kell zsír, rántás. erős fűszerek... Pedig ez a magyaros. — Mindig is ez volt? — Nem, dehogy. Elődeink sokkal egészségesebben, „korszerűbben" táplálkoztak. Nem zsíros, inkább párolt húsokat ettek, százféle fűszerrel, zöldségekkel. Csakhogy ma már nehéz ezt utánozni. Nincsenek receptúrók. Bár a régi Hungáriában nagy sikerük volt a „Régi ételek — új ízek" vacsoráknak, amelyekhez sokszor a múzeumtól kért régi szakácskönyvek szolgáltak alapul... — És merre érdemes fejlődni? — Meg kell találnunk az összhangot a korszerűség és a magyar konyha régi és újabb, jó hagyományai között. Aztán pedig fokozatosan, folyamatosan kell bevezetni az újdonságokat. És a vendégek keresik, szívesen fogadják az új ízeket Csakhát például a fűszereket, ételízesítőket egyelőre beszerezni is nehéz. Kicsi a kínálat. — És az elismerés? — Nézze! Életemben egyszer kaptam borravalót. Azt sem tudtam, hová legyek. A legtöbb, ha a vendég azt mondja: köszönjük, finom volt... Szávay István ^ít kell tudniazautos turistáknak? A leningrádi szőrmeárverés Az orosz szőrme már több mint ezer éve divatos: elsőként a bizánci és a skandináv kereskedők méltatták érdeme szerint. A szőrmét ősidők óta „puha aranynak" nevezik. Régen ezt nem átvitt, hanem a szó szoros értelmében vették: a mérleg egyik serpenyőjébe cobolyprémet tettek, a másikba pedig arany pénzérméket. Napjainkban a szőrmét nagy tételekben árusítják a londoni, a párizsi, a stockholmi és a New York-1 aukciókon. A legjelentősebb árverésekre évente háromszor — januárban, júliusban és októberben — Leningrádban kerül sor. Itt van a világ leggazdagabb — mintegy 50 —55 fajta — szőrmeválasztéka. Az árverés rendszerint három-négy napig tart, színhelye a leningrádi szőrmepalota. Az Egyesült Államok. Nagy-Britannia, az NSZK és a skandináv országok cégei a fő vásárlók. Az angolok már több mint 400 éve — I. Erzsébet királynő, Illetve Rettegett Iván cár uralkodása óta — vásárlói az orosz szőrméknek. Nagy mennyiségben vásárol szőrmét Japán, Olaszország, Hollandia, Svájc, Franciaország és még sok más állam. A szovjetunióbeli szőrméknek azonban csak egytizede jut el a világpiacra, hiszen a szovjet emberek számára — a kemény télben — elsődleges szükségleti cikk a meleg ruha. Éppen ezért a Szovjetunió sok szőrmét és szőrmekészítményt vásárol külföldről is. Sebestyén Tibor, az MTI prágai tudósít/ a jelenti: Csehszlovákiában az autós turistákat kedvező üzemanyag-ellátási körülmények várják. A hajtóanyagok óra évek óta változatlan és aránylag nem magas: a 80 oktános normál benzin 4, a 90 oktános speciál és a kétütemű motorokhoz árusított keverek 4,30, a 96 oktános szuperbenzin pedig 5 koronába kerül literenként. Az árak lorintban számolva az említett összegek mintegy másfélszeresének felelnek meg. A motorolajak ára literenként 8,50 és 17 korona között van. A benzinkútnál az üzemés kenőanyagokat csehszlovák koronáért mindenki korlátozás nélkül vásárolhat. A lakott területeken kívül a személyautók vezetői szabadon választhatják meg a haladás gyorsaságát, tehát az üzemanyag-fogyasztásnak Ilyenfajta korlátja sincs. A benzinkúthálózat sűrűsége viszonylag egyenletes, de a kutak jó része csak a nappali órákban tart nyitva. Ezért helyes, ha az autós külön benzinkannában (amelynek anyaga a csehszlovák előírások szerint csak (ém lehet) 10—20 liternyi' tartalékot is hord magával kocsijában, de ezt a kannát a magyar—csehszlovák határon mindkét irányban csak üresen szabad átvinni. Az autószervizek Csehszlovákiában eléggé túlterheltek, és az országban az alkatrészellátás sem zavartalan, sok a hiánycikk. Célszerű tehát, ha a turisták műszakilag minél jobban felkészítik kocsijukat az útra és a legfontosabb tartalékalkatrészekről még indulás előtt gondoskodnak. A forgalmasabb utakon működő mozgó javító szolgálatot és az autómentő (elvontató) szolgálatot mindenki igénybe veheti, s ezeknek ls koronával kell fizetni. Fontos tudni, hogy baleset esetén a személyi sérüléssel nem járó esetekben is a helyszínre kell hívni a rendőrséget (amelynek épületein, a járőrkocsijain a „VB" jelzés olvasható) és el kell kérni a felvett jegyzőkönyv másolatát, mert a csehszlovák biztositóirodák csak ennek alapján intézik a kárrendezést. Enélkül a sérült gépkocsi nem hagyhatja el az országot. A kempinghálózat fejlett, árszínvonala hasonló a hazaihoz. Saját sátrat verni szigorúan csak az erre kijelölt helyen szabad. A nyári idényben elég nehezen lehet bármiféle szálláshelyhez Jutni, különösen nagyvárosokban és közvetlen környékükön vagy a leglátogatottabb üdülőterületeken, például a Magas-Tátrában. * Kocsis Tamás, az MTI berlini tudósítója jelenti: A Német Demokratikus Köztársaságban hagyományos a takarékos benzinfogyasztás — mint Berlinben mondják „a gázpedált csak kétharmadig szokás benyomni" — a KRESZ ugyanis régóta előírja, hogy az NDK autópályáin a maximális óránkénti sebesség 100, az egyéb országutakon 90, a lakott területeken belül pedig mindössze 50 kilométer. A sebességkorlátozások ezen belül is gyakoriak, felfelé viszont, csak a lakott területeken térnek el esetenként az alaprendelkezésektől, s külön táblák jelzik, menynyivel léphető túl az 50 kilométer. Az NDK népirendőrei e szabályok betartását szigorúan ellenőrzik, annál is inkább, mert az NDK autósai általában pontosan igazodnak az előírásokhoz, s a száguldó autósok az esetek nagy többségében külföldiek. Aki tehát nem tartja magát a sebességkorlátozásokhoz, éppúgy készüljön fel arra, hogy márkájának jelentős részét helyszíni bírságolásra költi, mint az, aki belehajt a sárga lámpajelzésekbe. (Az NDK-ban a sárga előtt zöldsárga jelet is használnak és sok NDK-autós már ekkor lefékez. Az NDK-ban három típusú benzint (vk 79, vk 88 és svk 94), Diesel-olajat és a kétütemű motorokhoz szükséges kétfajta keveréket (1:50, 1:33) árusítanak. A 79 oktános benzin 1,40, a 88 oktános 1,50, a 94 oktános 1,65 márkába kerül literenként, a Diesel-olaj ára pedig 1,40 márka. A vk 79 típusú benzinnel készített 1:33-as keverék 1,44 márkába, az l:50-es pedig 1,43 márkába kerül. A vk 88-as benzinből összeállított 1:33as keverék ára 1,55, az 1:50es keveréké pedig 1,54 márka. A kétütemű motorokhoz felhasználható „Mz 22" motorolaj egy literes üvegben 4,05 márka, de „csapolva" ls vásárolható literenként 3 márkáért. A négyütemű motorokhoz kéttípusú motorolajat árusítanak: az „Mv 232" egyliteres üvegben 4,55 márkáért, kannába öntve 3,50 márkáért, az „Mv 244" típusú motorolaj pedig literenként 10 márkáért kapható. (Az Intertank benzinkutak zöldszínű kútjainál konvertibilis valutáért árusítanak. A Magyar Nemzeti Eank jelenleg érvényes hivatalos árfolyama szerint 100 NDK márka 484 forintnak felel meg.) A benzinkutak településeken belül, az országutakon és az autópályákon egyaránt ritkábbak, mint Magyarországon. A járművek száma viszont nagy, így gyakran hosszú kocsisorok várakoznak. Sok kút főként szombat-vasárnap, illetve éjszaka önkiszolgáló rendszerrel működik, 5 márkás érmékkel. A legbiztosabb azonban — NDK-beli autósok is azt teszik —, ha egy 20 literes kannában tartalék benzin van a csomagtartóban. Az Intertank benzinkutaknál kötelesek vállalni az ingyenes olajcserét (Minol kutaknál nem). Az autópályán a telefon-segélyszolgálat megbízható. Az NDK-beli autójavító műhelyeket általában hétköznapokon 16—17 óráig lehet felkeresni. Típus műhelyek — ez egyben alkatrészt is jelent — elsősorban Trabant és Wartburg kocsik számára találhatók, a nagyvárosokban pedig általában a szocialista országokban gyártott személygépkocsik részére is. De mindenképpen előnyös — bármely típusról van is szó —, ha az autós maga rendelkezik a legfontosabb tartalék alkatrészekkel. A szállást lehetőleg Magyarországon, az elindulás előtt kell megszervezni az egész NDK-útvonalra, például az IBUSZ-nál, az Expressnél vagy az NDK Reiseburo budapesti képviseleténél. Az autópályák mentén található moteleket főként a kamionosok töltik meg, kempingekben helyhez jutni pedig szerencse dolga. A legkönnyebben magánszállást lehet szerezni a helyi információs irodákon keresztül, amelyek előrendelést nem fogadnak el. Az üzletek — beleértve az élelmiszerbotokat is — általában szombat-vasárnap zárva vannak, s csak a nagyvárosok központjaiban találni nyitott üzleteket szombat délig. Ab éttermekben „országos divat" az asztalok előrerendelése, de — kisebbnagyobb várakozás után — általában enélkül is ebédhez vagy vacsorához lehet Jutni. A vereség 47. Amoda fent. a hídroncson túl. még tartott a kézitusa. A romén golyózápor miatt alig hallottak belőle valamit, de mindnyájan tudták, érezték, mintha érzékeiken túli műszerekkel fogták volna fel, ami a hídon túl folyik. Végre lecsapott Czauner két hüvelykujja. — Ta-ta-ta-.ta-ta-ta A váratlan sorozat belekaszált a románokba, szinte meghökkentően bukdácsoltak fel, mint a kuglibabák. — Hevedert! Fűzte utána, zúdította rájuk, a már fekvő, megtorpant csatárléncokra a következő sorozatot — Na, most gyerünk! Felkapdosták a maradék lőszert. ládát, hevedereket; Czauner és Kovács vitte a géppuskát Futottak; egyetlen nagy rohanással érték el a part menti kis vízmarásfedezéket ; néhányan felbuktak a tocsogókban, de felálltak, továbbfutottak. A nyurga fiú a füves peremen már meg is nyitotta a puskatüzet; négy puska tüzelt az újra megindult románokra; már mindnyájan behuppantak a védett partra, mikor az ötödik puska ls megszólalt, a kis fekete katonáé. András segített felránctgálni a géppuskát, s csak akkor húzódott le Arankához, amikor Czauner megint leadta az első sorozatot. \ Aranka nyitott szemmel várta. Jön a csónak. András hátranézett. A csónak már éppen beért a part fedezetébe, egy szőke katona most fordított az evezőjén, mert a sekélyen már nem tudott tovább evezni, tolni kellett a csónakot, belekapaszkodva az evezőlapáttal az iszapba. Ingujjas parasztember volt a másik evezős. Bedobta az evezőjét a csónakba, kilépett a vízbe, s úgy tolta kézzel az utolsó métereken. — Értünk jöttek — mondta Aranka. Ez az egész annyira érthetetlen volt. hogy nem is tudott rá mit mondani. Megsimogatta Aranka haját, felállt, s odament a csónakosokhoz. — Ezt az asszonyt kellene, elvtársak... a csecsemővel ... — S önmaga számára is furcsán, idegenül hozzátette: — Ma született. — Tudom — mondta a szőke katona. S ügyesen, hogy a bakancsát be ne sározza, kiugrott a partra. Elegáns volt. folttalan, tiszta csukaszürkében, mellén távcsővel. — Azért jöttünk. Odament Arankához, s megállt a hordágy felett. — Itt a csónak, fiatalasszony. Mehetünk. A nyelvén volt, hogy hozzátegye: ugye, megmondta, hogy itt háború van... vagy valami ilyesmi. De nem mondott semmit. A szőke szöcske, gondolta Aranka. Vajon Igaz ez? Vagy csak álmodom? Az előbb a vörhenyes bajuszú is itt volt. Vagy mintha itt lett volna... nem fog magának örülni... De örült. Szegény. És most mi lesz vele? Mi lesz velünk, istenem? Felpillantott a szőke katonára; most is komoly volt, szabályos, szinte hivatalos. Ez üdvözlés is volt. ez a pillantás, és köszönöm is volt. Aztán becsukta a szemét. András megfogta a rúd egyik végét. A kis fekete bajuszos már ott is termett, hogy megragadja a másik végét. Felvették, elindultak a csónak felé. A paraszt igazított a ladik orrán, hogy könnyebben elérjék. A szőke most elvette az egyik rudat a kis feketétől. — Elöl két oldalról mellé megyünk! Belegázolt az eddig tisztán megőrzött bakancsával a vízbe. A paraszt kitért előle a lánccal; át kellett lépnie a láncot. Aztán a parasztnak ls el kellett vennie az egyik oldalt Andrástól, mert különben nem bírták volna a hordágyat beemelni a ladikba. De ahogy a láncot elengedte, a ladik mozogni, himbálózni kezdett, valami mozgása volt a víznek. Jól bele kellett menni mind a négyőjüknek a vízbe, hogy kényelmesen ráengedhessék a két petrencerudat a két ülésdeszkára. Aranka felpillantott. Jó kis hórdágyuk van, mi? — szerette volna mondani. Jobb, mint az igazi. De nem mondott semmit. líem is tudott volna, és nem is hallatszott volna. Nagyon ropogott mindenfelé. Puska meg géppuska. Meg ágyú. András gázolt a vízben: tolta beljebb a csónakot, hogy evezni lehessen, meg tartotta az egyensúlyt, amíg a paraszt meg a pedáns kis szőke katona felkapaszkodott. Aztán ráhajolt Arankára és megcsókolta. A száját csókolta meg. Hideg volt Aranka szája. Soha még ilyen hideg nem volt. Vagy a saját szája volt túlságosan forró? A szeme, Aranka szeme, ahogy András elvette felőle a fejét, nagyra nőtt, kitágult. Nem értette, hogy mi ez. Mit akar vele mondani? Bíztatás? Búcsú? Félelem? Erőt szeretett volna átsugározni magából Arankába a tekintetével. Ráhajolt a picire is, és megcsókolta. Kisfiam. A homlokát csókolta meg; alig-alig ért hozzá gyenge kis bőréhez a forró ajkával, de a poronty rögtön felsírt. Elgörbült a pici szája meg a pici szemöldöke, és még hallatszott is a vinnyogásszerű kis nyöszörgése; pedig elég nagy volt a lárma, a ropogás. El kellett engednie a csónakot, mert már nagyon magas volt a víz, amiben gázolt. Még egy utolsót lökött az oldalán; önmagát is visszalökte ezzel a mozdulattal. Aztán nem is nézett a csónak után, puskáját jobbjában magasra tartva — ösztönösen tartotta magasra, most csak rácsudálkozott — keményen gázolt kifelé. Ahogy előredűlt, belenézett a vizbe, s most látta, hogy véres sávok úsznak benne; most látta, hogy milyen véres a víz. A Tisza, gondolta magában, lám, milyen véres a Tisza. Már a szárazon lépkedett, a puska még mindig magasan volt a markában a feje felett. Felkapaszkodott Czauner mellé, de közben ösztönösen, mint akinek valami hiányzik, visszapillantott. A csónak már jól bent járt a folyóban, s a kis fekete katona csak most, éppen ebben a pillanatban szakadt le róla. El is kellett dobni a puskáját, másképpen nem bírt volna visszafelé úszni. O, te katona, te katona, de nagyon szeretnél életben maradni... Miért jössz hát akkor vissza erre a partra? A katona minden erejét összeszedve úszott, kétségbeesetten. Ügy látszik, nem nagyon tud úszni a fiú, inkább csak csapkod; gyere na, gyere hát, te szerencsétlen, mentsd a... mit is mentesz, ugye? Egy pillantással még felfogta, hogy mennyien úsznak, csapkodnak a Tisza széles medrében, ugyanilyen görcsös igyekezettel, a túlsó part felé. Bukdácsoló kis emberfejek, a túlsó part felé, amit olyan kevesen fognak elérni. (Vége következik.) » I