Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-18 / 141. szám

2 Kedd. 1979. június 19. Aláírták a SALT—II. megállapodást (Folytatás az 1. oldalról) lamnak is vannak nukleáris fegyverei és sok további or­szág rendelkezik azzal a ké­pességgel, hogy hasonló meg­semmisítő erőre tegyen szert. — A hadászati fegyver­rendszerek korlátozásáról fo­lyó megbeszélések, amelyek immár csaknem tíz éve meg­szakítás nélkül folynak, arra utalnak, hogy egy nukleáris fegyverkezési verseny közö­sen rögzített szabályok nél­kül, ellenőrizhető határok és állandó párbeszéd nélkül „felhívás katasztrófára" le­het Egy ilyen kíméletlen verseny a sors és a jövő ki­hívása lenne, megcsúfolása értelmünknek, egyszersmind létében fenyegetné az embe­riséget — Miként a SALT—I. a rakétaelhárító rakétarend­szerekre vonatkozó szerződés és korábban a részleges atomcsendszerződés, a SALT —II. szerződés ls államaink tényleges biztonsági szükség­leteire épül. — A SALT—II. lehetővé teszi számunkra, hogy a SALT—III. megállapodásba foglalt lényegesebb korláto­zások és számszerű csökken­tések biztonságosabb világá­ba lépjünk ét. Ezt a folya­matot nem szabad megszakí­tanunk. vagy veszélyeztet­nünk. — Rám van bízva az Ame­rikai Egyesült Államok biz­tonsága. Soha nem fogok olyasmit tenni, amely ezt a szent kötelezettségemet ve­szélybe sodorná. Elnök Űr, mindkettőnknek vannak gyermekei, azt akarjuk, hogy éljenek és békében éljenek. Mindketten keményen meg­dolgoztunk azért, hogy meg­adjuk ezt a biztonságot saját gyermekeinknek és orszá­gaink gyermekeinek. — Ma, amikor gondosan megvont határokat szabunk erőnknek, határokat szabunk egymástol való félelmünk­nek is. Azzal, hogy megkezd­jük félelmünk leépítését jobban biztosíthatjuk jövőn­ket. — Mindegyikünknek csal-, egy állama van, de mindket­tőnk világa közös. — Ma itt valamennyien győzelmet ünneplünk. Ebben az időszakban, amelyben élünk, megtanultuk, hogyan lehet az atom felszabadítá­sán keresztül, olyan erővel, amelyet magunk alkottunk meg, háborút folytatni. A békét megteremteni azonban úgy kell, hogy korlátozzuk ennek az erőnek alkalmazá­sát — közös bátorsággal, kö­zös bölcsességgel és hittel. — Az emberiségnek ezek az alapvető erői hoztak ösz­sze bennünket most ennél az asztalnál. — Amikor ezt a szerződést valóra váltjuk, lehetővé tesz­szük államainknak, hogy biz­tosabb úton járjanak. Ke­ményen megdolgoztunk azért, hogy a SALT—Il-t biztonsá­gosabb és hasznos útmutató­vá tegyük jövőnk számára. Kötelezzen bennünket ez a szerződés arra. hogy tovább járjuk a béke útját tákkal való repülési kísérle­tek végrehajtásáról. A szer­ződés megfelelő előírásálnak betartása mellett mód van a hadászati támadó fegy­verrendsz'erek korszerűsíté­sére és felcserélésére. Meghatározott határidőt szab a szerződés azoknak a hadászati támadó fegyver­zeteknek a leszerelésére, il­letve a megsemmisítésére, melyekkel bármelyik fél a szerződésben meghatározott összesített mennyiségen fe­lül rendelkezik. Azzal a céllal, hogy biz­tosítsák a szerződés életké­pességét és hatékonyságát, a felek kötelezik magukat: nem fogják megkerülni a szerződésben foglalt előírá­sokat valamely más államon vagy államcsoporton keresz­tül, illetve bármely egyéb módon. Egyik fél sem vállal bármiféle olyan nemzetközi kötelezettséget, amely a szerződésnek ellentmond. A szerződés hatálybalépése után a felek haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek an­nak érdekében, hogy a le­hető leghamarabb megálla­podást érjenek el a hadá­szati fegyverrendszerek to­vábbi korlátozását és csök­kentését célzó intézkedések­ről. Ezenkívül feladatul tű­zik ki, hogy idejekorán, te­hát még 1985 előtt megkös­sék azt a SALT-megállapo­dást, amely a most aláírt szerződés helyébe léphet. A szerződésben foglalt elő­írásoK betartásának biztosí­tására mindkét fél a rendel­kezésere álló nemzeti techni­kai ellenőrzőeszközöket veszi igénybe. Méghozzá oly mó­don, hogy ne sértse meg a nemzetközi jog általánosan elismert elveit. Vállalják azt is, hogy nem fogják zavar­ni a másik fél nemzeti tech­nikai ellenőrzési eszközeit. A felek minden egyes in­terkontinentális ballisztikus rakéta indításáról jó előre ér­tesíti* a másik felet, kivéve azokat az egyedi indításokat, amikor a rakétakísérletét sa­ját határaikon belül hajtják végre. A SALT—II. szerződés cél­jainak és előírásainak vég­rehajtását hivatott elősegíte­ni az az állandó konzultatív bizottság, amelyet egy 1972. december 21-én aláírt em­lékirat értelmében hoztak létre. A SALT—II. ratifikálása mindkét országban a felek alkotmánya által előírt mó­don történik. A szerződés a ratifiKációs okmányok kicse­rélésinek napján lép hatály­ba és 1985. december 31-ig marad érvényben, amennyi­ben ezt a dátumot megelő­zően nem váltják fel egy új, a hadászati támadó fegy­verrendszerek további kor­látozását biztosító megálla­podással. Közlemény a tárgyalásokról II korlátozó intézkedésekről Közös nyilatkozat A HADÁSZATI TAMADÖ FEGYVERRENDSZEREK KOR­LÁTOZÁSÁRÓL SZÓLÓ TOVÁBBI TÁRGYALÁSOK ALAPELVEIRŐL ÉS FÖ IRÁNYAIRÓL Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke és James Carter az Egyesült Államok elnöke tegnap, hétfőn Bécs­ben ' aláírta a hadászati tá­madó fegyverrendszerek kor­látozásáról szóló szerződést. A 19 cikkelyből álló ok­mány bevezető része alá­húzza az aláíró feleknek azt a meggyőződését, hogy a hadászati támadó fegyver­rendszerek korlátozását célzó újabb intézkedések hozzá­járulnak majd a szovjet­amerikai kapcsolatok javítá­sához előseRítik a nukleáris háború veszélyének csökken­tését, a nemzetközi béke és biztonság megerősítését. A szerződő feleket az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei vezérlik. Megerősítik törekvésüket a hadászati fegyverrendszerek további korlátozására és csökkentésére, szem előtt tartva az általános és teljes leszerelés megvalósításának igényét, is. Kijelentik, hogy a legközelebbi jövőben tár­gyalásokat kívánnak kezdeni a hadászati támadó fegyver­rendszerek további korláto­zásáról és csökkentéséről. A szerződés értelmében mindkét fél kötelezi magát a.hadászati támadó fegyver­rendszerek mennyiségi és minőségi korlátozására, va­lamint arra, hogy mérsékle­tet tanúsít a hadászati tá­madó fegyverzetek új faj­táinak kifejlesztésében. A szerződés hatálybalépé­sével a felek kötelezik ma­gukat arra, hogy korlátozzák az interkontinentális ballisz­tikus rakéták, a tengeralatt­járóról Indítható ballisztikus rakéták, a nehézbombázók, valamint a levegő-föld tí­pusú ballisztikus rakéták indító berendezéseinek szá­mát oly módon, hogy azok összesített mennyisége ne haladja meg a 2400-at. A szerződés értelmében 1981. január l-ig a fent említett hadászati támadó fegyverze­tek összesített mennyiségét 2250-re korlátozzák, és hoz­zákezdenek azoknak a fegy­vereknek a leszereléséhez, illetve megsemmisítéséhez, amelyek meghaladnék ezt az összesített mennyiséget. Mindkét fél kötelezi ma­gát arra, hogy nem kezd' újabb, helyhez kötött rakéta­indító berendezések építésé­be. s nem is telepíti át je­lenlegi helyükről ezeket az indítóberendezéseket. A szerződés állal előirány­zott összesített mennyisége­ken belül mindkét fél köte­lezi magát az osztódó vagy egymástól függetlenül kü­lönböző célpontokra irányít­ható, több robbanófejes, úgy­nevezett MIRV-rakéták szá­mának korlátozására. Az ilyen típusú interkontinen­tális ballisztikus rakéták, tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták, levegő­föld típusú ballisztikus ra­kéták indítóberendezéseinek, továbbá a hatszáz kilométer­nél nagyobb hatótávolságú cirkál') szárnyas rakétákkal felszerelt nehézbombázóknak a száma nem haladhatja meg az 1320-at. A szerződésben foglalt korlátozások kiterjednek a hadseregek harci állományá­ban levő, valamint az építés befejező fázisában vagy tar­talékban és raktárban levő, illetve karbantartás alatt álló fegyverzetekre is. A szerződés egyik pontja kimondja, hogy azok a ne­hézbombázók, amelyekre most nem vonatkozik a megállapodás, azonnal a SALT—II. hatálya alá ke­rülnek. mihelyst alkalmassá teszik őket 600 kilométernél nagyobb hatótávolságú cir­káló szárnyas rakéták hor­dozására. Ezenkívül mindkét fél kötelezi magát, hogy nem hajt végre kísérleteket 600 kilométernél nagyobb ható­távolságú cirkáló szárnyas rakétákkal abban az esetben sem, ha ezeket nem nehéz­bombázókról, hanem egyéb repülő eszközökről Indítják. Nem terveznek, nem pró­bálnak kl és nem fejleszte­nek fegyverrendszerekké a szerződés értelmében meg­határ '/ott típusú ballisztikus rakétákat indítóberendezé­seket, stb. tartózkodnak az egyéb repülő eszközökről in­dítható, 600 kilométernél na­gyobb hatótávolságú osztódó robbanófejes szárnyas raké­A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok, a továbbiakban a szerződő felek, — megkötvén a hadászati támadó fegyverrendszerei: korlátozásáról szóló megálla­podást ; — megerősítve, hogy a stratégiai egyensúly megszi­lárdítása megfelel a szerződő felek, valamint a nemzetkö­zi biztonság érdekeinek; — kifejezésre juttatva meggyőződésüket, hogy a hadászati fegyverrendszerek további . csökkentéséséről és korlátozásáról szóló megálla­podások mielőbbi elérése elő­segítené a nemzetközi béke­és biztonság megszilárdítását és csökkentené a nukleáris háború kitörésének veszé­lyét; — megegyeztek az aláb­biakban: EL0SZÖR: A felek tár­gyalásokat folytatnak az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvei alapján a hadá­szati fegyverrendszerek to­vábbi mennyiségi korlátozá­sát és csökkentését, valamint további minőségi korlátozá­sukat előirányzó intézkedé­sekről. A felek között a hadászati fegyverrendszerek korlátozá­sával és csökkentésével kap­csolatos kérdésekről létrejött szerződések fejlesztése során a felek — azzal a céllal, hogy megelőzzék a nukleáris há­ború kitörését és csökkent­sék annak veszélyét — to­vábbi intézkedések kidolgo­zásán fáradoznak a stratégiai egyensúly megszilárdítására, többek között a stratégiai egyensúlyt leginkább desta­bilizáló hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozá­sának útján, valamint olyan intézkedésekkel, amelyek elősegítik a váratlan táma­dás veszélyének csökentését, illetve annak megelőzését. MÁSODSZOR: a hadásza­ti fegyverrendszerek további korlátozását és csökkentését a megfelelő nemzeti technikai eszközökkel kell ellenőrizni, szükség esetén pedig olyan összehangolt kiegészítő in­tézkedések felhasználásával, amelyek elősegítik a nemze­ti technikai eszközökkel tör­ténő ellenőrzés hatékony megvalósítását. A vállalt kö­telezettségek megbízható be­tartása érdekében a felek igyekeznek megszilárdítani az ellenőrzést és tökéletesíte­ni az állandó konzultatív bi­zottság tevékenységét. HARMADSZOR: a felek e tárgyalások során — figye­lembe véve a stratégiai hely­zetet meghatározó fényező­ket — törekednek az alábbi célok elérésére: 1. A hadászati támadó fegyverrendszerek mennyisé­gének jelentős és lényeges csökkentése: 2. A hadászati támadó fegyverrendszerek minőségi korlátozása, beleértve a ha­dászati támadó fegyverrend­szerek új típusai létrehozá­sának, kipróbálásának és ki­fejlesztésének, valamint a meglevő támadó fegyver­rendszerek korszerűsítésének korlátozását; 3. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Álla­mok között létrejött megál­lapodáshoz fűzött jegyző­könyben érintett kérdések megoldása a jelen dokumen­tumban rögzített elvek és cé­lok megvalósításával kapcso­latos tárevalások keretében. NEGYEDSZER: a felek megvizsgálnak más intézke­déseket a stratégiai egyen­súly biztosítására és megszi­lárdítására, a felek egyen­lőségének és egyenlő biz­tonságának szavatolására, valamint a fent említett el­vek és célok megvalósításá­ra. A felek mindegyike sza­badon vethet fel bármilyen, a hadászati fegyverrendsze­rek további korlátozására vo­natkozó kérdést. A felek — szükség esetén — további közös intézkedéseket vizs­gálnak meg a nemzetközi bé­ke- és biztonság megszilárdí­tására, a nukleáris háború kitörése veszélyének csök­kentésére. Bécs, 1979. június 18. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről L. BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Az Amerikai Egyesült Államok részéről JIMMY CARTER, az Amerikai Egyesült Államok elnöke A bécsi szovjet—amerikai csúcstalálkozó zárónapján, hétfőn, az osztrák fővárosban közös közleményt hoztak nyilvánosságra, amely meg­vonja Leonyid Brezsnyev és James Carter 1979. június 15—18. között tartott tárgya­lásainak mérlegét. „Az esz­mecseréket — állapítja meg az okmány — az a törekvés jellemezte, hogy kiterjesszék a kölcsönös megértés terüle­teit és mindkét fél számára elfogadható megoldásokat ta­láljanak a közös érdeklődés­re számot tartó kérdésekre. Vitáikban különleges figyel­met fordítottak a háború ve­szélyénak csökkentésére a hadászati fegyverrendszerek korlátozásával, valamint más fegyverkezéskorlátozási és leszerelési erőfeszítésekkel." A négy fejezetből álló kö­zös közlemény bevezetőben rámutat, hogy az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke és az Amerikai Egyesült Álla­mok elnöke közös megegye­zés alapján Bécsban tartotta találkozóit, amelyeken szov­jet részről Andrej Gromiko külügyminiszter, Dmitri) Usz­tyinov marsall, honvédelmi miniszter, Konsztantyin Cser­nyenko, az SZKP KB titkára, a PB tagjai, Nyikola) Ogar­kov marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők ve­zérkari főnöke, amerikai rész­ről Cyrus Vance külügymi­niszter, Harold Brown had­ügyminiszter, Zbigniew Brzezinski, az elnök nemzet­biztonsági főtanácsadója és Dávid Jones tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának fő­nöke vett részt. A közös közlemény felso­rolja azokat a további sze­mélyeket, akik belekapcso­lódtak a tárgyalásokba, majd rámutat, hogy Leonyid Brezs­nyev és James Carter szer­ződést írt alá a hadászati tá­madó fegyverrendszerek kor­látozásáról, továbbá megtár­gyalta a szovjet—amerikai viszony legfőbb kérdéseit és a fontosabb nemzetkőzi prob­lémákat A közleménynek a szov­jet—amerikai viszonnyal fog­lalkozó elsó fejezete hangsú­lyozza, hogy a két ország kapcsolatai alapvető jelentő­ségűek népeik érdekei szem­pontjából és számottevően befolyásolják az egész nem­zetközi helyzet alakulását. A felek tovább munkálkodnak a szovjet—amerikai viszony szilárdabb és konstruktívabb megalapozásán, bővíteni szán­dékoznak az együttműködés területeit. Nagy fontosságot tulajdo­nítanak a viták békés rende­zésének, annak, hogy a konf­liktushelyzetek ne vezesse­nek a nemzetközi feszültség fokozódásához. Különleges fontosságú együttműködési területnek tartják a fegyverkezési ver­seny megszüntetését és a há­ború megelőzését. E célból konzultációkat tartanak szük­ségesnek egymás között és más kormányokkal, az ENSZ­ben és másutt. Hangsúlyozva az interpar­lamentáris kapcsolatok je­lentőségét, a közös közlemény kitér a két állam vezetőinek személyes kapcsolataira, kon­taktusaira, amelyeket a Jövő­ben rendszeressé kívánnak tenni, mindkét fél számára megfelelő időpontban. A nukleáris és a hagyomá­nyos fegyverzet korlátozásá­val foglalkozó második feje­zet rögzíti, hogy a felek egyi­ke sem törekszik katonai fö­lényre, lépéseket tesz az atomfegyverek korlátozására, majd teljes felszámolására, egyengeti a leszerelési tár­gyalások útját A találkozó zárónapján Leonyid Brezsnyev és James Carter aláírta a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai szerződést, az ehhez csatlakozó jegyzökönyvet, a további SALT-tárgyalások el­veit és tő irányvonalait rög­zítő közös nyilatkozatot, va­lamint még egy okmányt, amely értelmezéseket és egyéb közös állásfoglalásokat tartalmaz. E megállapodások a két fél érdekeinek kölcsö­nösen elfogadható egyensú­lyát rögzítik az egyenlőség és az. egyenlő biztonság elvei alapján. A felek megerősítet­ték, hogy szigorúan tartani fogják magukat a SALT—II. rendelkezéseihez. A közös közlemény nyug­tázza a „teljes atomcsend­ről" folytatott szovjet—ame­rikai—brit tárgyalások ered­ményes előrehaladását, ál­lást foglal az atomfegyverek elterjedésének hatékonyabb megakadályozása mellett, méltatja a bécsi közép-eu­rópai haderő-csökkentési tárgyalások fontosságát. Sorra kitér azokra a témák­ra, amelyekről szovjet— amerikai kétoldalú tárgya­lások folynak, így a mű­holdelhárító rendszerek kor­látozására, a nemzetközi fegyverkereskedelem vissza­fogására, a vegyi fegyverek és a radiológiai fegyverek betiltására, az Indiai-óceán­nal foglalkozó tárgyalások felújítására. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ál­lást foglal amellett, hogy az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülés­szakát leszerelési világkon­ferencia kövesse. ""r* Harmadik fejezetében a1 közös közlemény a nemzete közi kérdéseket áttekintve a felek támogatásáról biztosít­ja az enyhülési folyamatot, fokozott nemzetközi együtt­működést sürget a gazdasá­gi fejlesztésben, a környe­zetvédelemben, a világűr békés hasznosításában. Sík­raszáll az ENSZ szerepének fokozása mellett. A felek elégedetten álla­pítják meg, hogy az utóbbi években pozitív fejlemé­nyek következtek be az eu­rópai kontinensen. Szorgal­mazzák a 'Helsinkivel fém­jelzett folyamat továbbvite­lét, és a maguk részéről Igyekeznek előmozdítani az 1980-ban esedékes madridi értekezlet konstruktív lebo­nyolítását. Ez a fejezet végezetül rö­vid áttekintést ad a közel­keleti, az afrikai és a dél­kelet-ázsiai helyzetről, je­lezve, hogy a felek mind­egyike kifejtette a találko­zón véleményét az adott kérdésekről. Végül a közös közlemény negyedik fejezte a kétolda­lú együttműködés kulturális, tudományos és műszaki te­rületeit tekinti át, külön fi­gyelmet szentelve a proble­matikus gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatoknak, amelyek vonatkozásában „munkálkodni kell az aka­dályok kiküszöbölésén". „Carter elnök és Brezs­nyev elnök megelégedéssel nyilatkoztak tárgyalásaik eredményeiről. Meggyőződé­sük, hogy a felek között a találkozó eredményeképpen számos területen elmélyülő kölcsönös megértés és a létrejött megállapodások kö­vetkezetes végrehajtása megkönnyíti a szovjet­amerikai kapcsolatok fejlő­dését és a két ország közös hozzájárulása lesz az eny­hülés erősítéséhez, a nem­zetközi biztonsághoz és a békéhez" — állapítja meg végezetül a bécsi szovjet— amerikai csúcstalálkozóról kiadott közös közlemény.

Next

/
Thumbnails
Contents