Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

5 Csütörtök, 1979. június 14: 5 « r Olvasópályázat gyerekeknek Eredményhirdetés, jutalommnsor Az „első menet" után Hogyan vált be az új Ifjúsági Ház? Az elmúlt év őszén olva­sómozgalmat hirdetett a megye általános Iskolás ta­nulóinak a Somogyi-könyv­tár. Az akció célja az volt, hogy minél több értékes és szép könyvet olvassanak a gyerekek, s amit elolvastak, azon elgondolkozzanak és ennek kapcsán bemutassák kézügyességüket, fantáziáju­kat, minél több rendezvé­nyen vegyenek részt. Újdon­ságnak számított, hogy a verseny feltételei között nemcsak öt kiválasztott könyv elolvasása szerepelt, hanem könyvtári rendezvé­nyen való aktiv részvétel és legalább két zenemű meg­hallgatása is. A rendezők számítottak az iskolák és a helyi könyvtárak segítő tá­mogatására. A versenyfelhívásra Csong­rád megye helységeiből hét­ezer gyerek jelentkezett, a kezdeti lelkesedés azonban a pályázat leadási határide­jére mintegy felére csökkent, így 2100 érvényes pályáza­tot bíráltak el Az alsó tago­zatos gyerekek szebbnél szebb munkákat küldték a pályázatra, melyekből még az év folyamán kiállítást rendeznek. A felső tagozato­sok elsősorban a térképké­szítésben ügyeskedtek. A bíráló bizottság húsz fődíjat adott ki, húsz úttörő vehet részt a nyáron juta­lom táborozásban: Balla Gyöngyi (Mihálytelek). Ber­náth Anikó (rókusi általános iskola). Borbély Attila. Szú­nyagh Beatrix, Kása Éva (Kiskundorozsma. 1. számú általános Iskola). Takács Katalin (Kiskundorozsma. 2. számú általános iskola), Nagy Katalin és Kovács Edit (Ságvári gyakorló általános Iskola), Kasza Erika (szőre­Acs S. Sándor felvétele Szegedi pályázók az ünnepi program nézőterén gi általános iskola) és Csa­bai László (tarjáni 3. számú általános iskola), a balaton­kenesei úttörőtáborba utaz­hat; ugyancsak táborozáson vehet részt Begovics Gyöngyi (Kistelek), Rózsa Anikó (Domaszék), Bálint Erika, Tabajdi Ágnes (Szentes), Fe­hér Edit, Szervánszki Tünde (Csongrád), Gajdács Lilla, Bozsér Zsolt (Hódmezővá­sárhely), Antal Angéla (Apátfalva) és Bugyi Kata­lin (Földeák). Ezenkivül tárgy- és könyvjutalmakat, valamint emléklapot adtak át a sikeres pályamunkák készitőinek. Az eredményhirdetésre a szegedi gyerekeket tegnap, szerdán délelőtt az Ifjúsági Házban várták. Itt Csenke László, a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettese köszön­tötte a tanulókat és tanáral­kat, majd az ünnepélyes eredményhirdetés után Dé­vai Nagy Kamilla és Oszter Sándor mutattak be részle­teket Saint Exupéry: A kis herceg című művéből. Dél­után a szegedi járás ver­senyzői előtt tartották meg az ünnepi programot Kis­teleken, a művelődési ház­ban. A Csongrád megyei olva­sómozgalom szeptembertől tovább folytatódik. A má­sodik fordulóban a kisisko­lásoknak mesemondóver­senyt rendeznek, a felső ta­gozatosoknak pedig Ki mit tud Móra Ferencről? címmel vetélkedőt szerveznek. Agrárgazdasági együttműködés A magyar—olasz agrár­gazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségei­ről kezdődött szerdán két­napos mezőgazdasági és élel­mezésipari tanácskozás, ame­lyet a Magyar Agrártudo­mányi és a Magyar Élelme­zésipari Tudományos Egye­sület az olasz Montedison­csoport szakembereivel kö­zösen rendezett. A tanács­kozást Giuseppe Medici sze­nátor, a Montedison elnöke nyitotta meg, majd Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár üdvözölte a résztvevőket. A tanácskozás áttekintést ad a magyar és az olasz me­zőgazdaság és élelmiszeripar általános helyzetéről, a tu­dományos kutatásban elért eredményekről. A 14 előadás alapul szolgál a magyar— olasz agrárgazdasági együtt­működés elmélyítéséhez. Egyebek mellett ismertető hangzik el arról, hogy a magyar húsipar hogyan já­rulhat hozzá az olasz táplál­kozási igények kielégítésé­hez. Megvitatják a közös növényvédőszer-kutatások lehetőségeit. Érdekesnek ígérkezik a melegházaknak és a műanyagoknak a zöld­ségtermesztésben betöltött szerepéről és az ezzel kap­csolatos kutatásokról szóló magyar, illetve olasz nyel­vű előadás. Az üzleti és a kooperációs együttműködés lehetőségei­nek megismerésén túl a ta­nácskozás lehetővé teszi a szakértők és a tudósok köz­vetlen találkozását is. Szerdán Romány Pál me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fogadta a Giusep­pe Medici szenátor vezette küldöttséget. Új film Sugarlandi hajtávadászat Színes, szélesvásznú amerikai film. Irta: Hal Barwood, Matthew Rob­bins, Steven Spieiberg. Kép: Zsigmond Vilmos. Zene: John Williams. Ren­dezte: Steven Spieiberg. Főbb szereplők: Goldie Hawn, William Atherton, Michael Sack, Ben John­son. Etetős film ez a hajtő­vadászat. Megeteti a nézőt, mert feltétlen rokonszenvé­re apellál (nem eredmény­telenül) .olyan ügyben, me­lyet maguk az alkotók sem tartanak fontosnak moti­válni, beérik annyival, hogy a puszta tényét közlik. Egy fiatal házaspárt — miközben a papa börtönbüntetését tölti, lopásért, rablásért, egy évet mindössze, tehát nem olyan súlyos eset; a feleség pedig állás nélküli kozmeti­kus — törvényesen megfosz­tanak kétéves gyermekétől, akit nevelőszülőkhöz adnak. Az asszony nem nyugszik bele a döntésbe. Kilopja férjét a börtönből, s egy rendőrjárőrt túszul ejtve, annak kocsijóval, a texasi mesterlövészek és rendőr­ségi autók karavánjának díszkíséretében, a felcsigá­zott közvélemény látható szimpátiáját élvezve, elmegy a gyerekért. Visszakapja, nem kapja? — ez itt a kér­dés, ami feszítően izgalmas lehetne, ha Steven Spiel­berget a film rendezőjét, tényleg ez a körülmény fog­lalkoztatná. De más foglalkoztatja. Ha már ennyi autó és -hivata­los közeg összejött, a ma­gyar nevű Zsigmond Vilmos kamerája majd két órányi üldözési cirkuszt fotografál, ami pedig a néző könykén jön ki, annyij lát belőlük. Alighanem az indíttatás kö­rül tévesztettek célt. Bár megtörtént esetről van szó, szinte az első pillanatokban nyilvánvaló, egy család számára — gyermekük vlsz­szaszerzésére — minden más módszer több eséllyel kecsegtet az erőszaknál. Ráadásul a rendőrséggel szembeni erőszaknál. Hogy mégis ezt választják, több oka lehet, így a film készi­tőinek tálcán kínálkoznék az alternatíváknak legalább is fölvillantása, az indítékok kikutatása, miért ehhez az eleve reménytelen fegyver­hez nyúlnak a szülők, mely­nek kilátásai a minimálisnál is szerényebbek. Sajna, nem tudjuk " meg. Pedig e ponton szondázva válthatná be a film ki nem mondott, csak sejtetett, ígéretét, a társadalmi mondanivalóját, így viszont megmarad ál­társadalmi töltetű kriminek, unásig ismert és ismételt lövöldözésekkel, bravúros dublőrmutatványokkal, tara­jos indulatókból dekorált sablonokkal, közhelyekkel — a mesterségesen injekció­zott kritikus helyzetek okán elfárasztónak, unalmasnak. Kár érte. N. I. Az egész város várta. Ami­kor március 21-én átadták rendeltetésének, egyöntetű volt a vélemény: korszerű, magas színvonalra törekvő, régi igényeket kielégíteni kí­vánó intézmény nyílt meg a Komócsin Zoltán téri 36 millió forintos költséggel el­készült új Ifjúsági Ház „sze­mélyében". Azóta három hónap telt el. Május végén tulajdonképpen bezárta kapuit, „nyári rend­re" tért át — túl fennállá­sának első, minden bizony­nyal legnehezebb menetén. Hogy aztán ezt szeptember­től újabbak, remélhetőleg könnyebbek kövessék. Az in­dulásról, a kezdetekről, az „első menet" értékeléséről, tapasztalatairól beszélgettünk Goldschmied Józseffel, az If­júsági Ház igazgatójával. — Javaslom, bontsuk há­rom részre az értékelést. A gyakorlati működés és a müsorpolitika első időszaká­nak elemeire; a szerkezeti fölépítésre, illetve a munka­körülmények vizsgálatára; végül a látogatottságnak, a közönség első reakcióinak, befogadói minőségének tár­gyalására. Talán így eljutha­tunk az „amit adunk"-tól a „hogyan"-on, a „milyen kö­rülmények között"-ön át egé­szen azokig, akiknek és akikért mindez történik. — Szegeden óriási igény volt olyan átfogó jellegű mű­sorszolgáltatással rendelkező intézményre, amely lehetőség szerint minden érintett kor­osztálynak (16 évtől 40-ig) változatos, színvonalas prog­ramokat kínál. A hagyomá­nyos felépítéssel működő klubok tapasztalataira építve alakult ki az alapvető elJ-ép­zelés: Szentpéteri Zoltán és Varga Tamás, a Népművelési Intézet munkatársai sokat segítettek e koncepció végle­ges formába öntésében. „Nyi­tott házat" próbáltunk meg­valósítani, a legkorszerűbb közművelődési elvek és tö­rekvések jegyében. Vagyis olyasmit, hogy minden fia­tal érdeklődési körének meg­felelően, szabadon választ­hasson a különféle tevékeny­ségi lehetőségek közül. Az úgynevezett „nyitott tér", a kiscsoportos foglalkozások és az alkotóműhelyek állnak rendelkezésre mindehhez. A nyitott térben az információs pultríál állandó ügyeletet tar­tó népművelők tájékoztatnak mindenkit minden szükséges tudnivalóról, a társalgóban pedig teljesen kötetlen for­mában lehet beszélgetni, ját­szani, olvasni. A nyitott klub különféle, alkalomszerű kis­csoportos foglalkozásoknak ad helyet, az agyszobában pedig az önművelés a cél: mintegy 500 diafilmmel, le­mezzel, kazettákkal, magnó­szalagokkal, rajzeszközökkel. Egyszóval nemcsak progra­mokat kívánunk adni, ren­dezvényeket tartani, hanem erőteljesen az egyéni elfog­laltságok felé is orientálni az ide látogatókat. Végső so­ron a kiscsoportos foglalko­zásoknak és az alkotóműhe­lyeknek is ugyanez a felada­ta, csak szervezetten. Az első három hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy bár a közvélemény pozitívan fo­gadta az új Ifjúsági Házat, nagy érdeklődéssel, mégis csak bizonyos programjaink­kal, eszközeinkkel lehetünk elégedettek. Például a dzsesszklubbal és a dzsessz­műhellyel, a fotóklubbal, a filmesekkel és a fotósokkal. Amatőr színpadunk még csak alakulgat. Az ifjúsági képző­művész körnek egyelőre még nem sikerült bevonni az érintetteket annyira, ameny­nyire szerettük volna. Min­denképpen figyelnünk kell rájuk, hiszen • felszerelés­gondokkal, sőt helyhiánnyal is küszködnek. Nem vagyunk igazán elégedettek az ifjúsági klubbal sem, viszont a ' ko­molyzenei kör és a nyolcadi­kosok klubja már remények­re jogosítónak látszik. — Mi a helyzet a zenés­táncos rendezvényekkel? Hiányolták, hiányolják, sót „balhé" is történt... — Hát igen. A hangszige­telő függönyök még mindig nem készültek el, viszont két lakóház is van a közvetlen közelünkben. Onnan szóltak, joggal. A jövőben erre ügyelnünk kell. Egyébként IH-szombat címmel tartal­mas, szórakoztató zenés­táncos programokat terve­zünk ősztől, ahol többek kö­zött filmvetítések, előadó­estek is beépülnének az esti „buliba". — Munkaerőhelyzet, kö­rülmények? — Kevesen vagyunk. Egy hagyományosan működő^ in­tézményhez ez a létszám (17 főállású dolgozónk van, ebből öt népművelő, egy ki­segítő) — elég. De a hetve­nes évek végén egy új In­tézményt szerintem hagyo­mányosan működtetni már nem lehet. Megpróbáltuk, de egy-két ember még minden­képpen kellene. Nincs segéd­munkásunk, nem a népmű­velők feladata, hogy a fote­lokat cipeljék. Ügy néz ki, nem is kapunk embert, de nem adjuk föl, ezt mondha­tom. (Bár szerintem ez az országban a legrosszabbul fizető művelődési intézmény.) Belső átszervezésekkel pró­bálkozunk. Elég sok felsze­relést nem megfelelő minő­ségben kaptunk meg, a leg­újabb, hogy a csapok a ke­zünkben maradnak. Beázik a tető, a tévéantennákat ne­künk kellett szerelnünk. Még folytathatnám ... Természe­tesen a költségvetésből mindez szép pénzt elvitt. Most kértünk póthitelt a ta­nácstól. A jövőtől nem fé­lünk annyira, hiszen a kö­vetkező évben már bevétel­ből fogunk gazdálkodni. Ad­dig — kellene a segítség, számítunk rá, hiszen eddig is segítettek. — Es a közŐTiség? Nem a legjobb bizonyítványt állítot­ta ki magáról a megnyitás­kor ... — Igen ... A bőrnadrágos, loboncos hajú, tisztának, ápoltnak jóindulattal sem nevezhető ifjak csoportosan szállták meg a házat. Itt ül­tek naphosszat, legtöbbjüket semmiféle értelmes tevé­kenységre nem tudtuk be­vonni. Melegedtek, hallgat­ták a zenét. Aztán a jó idő szerencsére kiszórta őket in­nen ... — Őszre elmúlik a jő idő... — Kitettük a nyitott tér­ből a foteleket. A jövőben azt hiszem, mindenképpen erőteljesebben lépünk föl ezekkel a fiatalokkal szem­ben, hiszen nem a ruha te­szi ugyan az embert, de a tisztaság, a gondos öltözet igen! Egyébként, sajnos, a dolgozó fiatalok elég csekély számban látogatták eddig az Ifjúsági Házat. A közönség nagy része középiskolásokból került ki. Az egyetemisták­főiskolások jóformán csak a nagyobb szabású programok­ra jöttek el. A magas belé­pőkre hivatkoztak, bár sze­rintem, ha mondjuk egy korsó 6örrel kevesebbet in­nának meg, ... ök tudnák talán leginkább használni a nyitott teret, tanulni, olvas­ni. A harminc éven felülie­ket pedig, gyanítom, túlságo­san köti az elnevezés. Pedig mi a fiatalságot úgy negy­venéves korig számítjuk ... — Tervek? — Nyáron csak egy-két rendezvényünk lesz, főleg aa ifjúsági napok idején. Szep­tembertől hétfőnként irodal­mi kávéházat is tervezünk, afféle 6zázadeleji hangulat­tal, író-olvasó találkozókkal, előadóestekkel, vitákkal... Domonkos László Korrózió védel&m A vegyipari korrózióvéde­lem korszerű és hatékony módszereivel foglalkoztak a háromnapos szakmai tanács­kozáson, amely szerdán fe­jeződött be a Veszprémi Ne­hézvegyipari Kutató Intézet­ben. Hetven ipari vállalat és tervező intézet szakemberei vettek részt az eszmecserén, ahol többek között beszá­moltak a korrózió megelő­zését célzó kezdeményezé­sekről, eredményekről. (MTI) Összegezés a könyvhétről Marcsali László nyilatkozata — Az Idei, jubileumi könyvhét forgalma a gyors­mérleg szerint minden eddi­git felülmúlt; 97 millió 500 ezer forint értékű kötet ta­lált gazdára — mondotta Marczali László kulturális miniszterhelyettes nyilatko­zatában. Ezután a többi kö­zött megállapította: — Az idei könyvhetet is — az eddigiekhez hasonlóan — könyvkiadásunk legfonto­sabb és közművelődésünk egyik legjelentősebb esemé­nyének értékelhetjük. A ki­adók tudatosan erre az idő­szakra időzítették legjobb könyveik megjelentetését, összesen 105 kötetet kínál­tak, 2,8 millió példányban. Az 50. ünnepi könyvhetet elsősorban az emelte ki a szokásos kora nyári könyv­akciók sorából, hogy számos történeti visszatekintésre, ju­bileumi rendezvényre, meg­emlékezésre is alkalmat adott. Nagy örömünkre a korábbinál is néppesebb író­és kiadói delegációk érkez­tek hazánkba a könyvszem­lére a szocialista országok­ból. — Elképzeléseinkkel össz­hangban klasszikusaink szá­mos jeles alkotása, így a centenáriumok jegyében Mó­ricz és Móra több műve is napvilágot látott. Az utolsó példányig elfogytak a könyv­héten az egyre népszerűbb antológiák. Különösen nép­szerűnek bizonyultak a vá­sárlók körében a kortárs szerzők prózai kötetei. — A könyvhét természe­tesen ízelítőt adott a tá­gabb világ, s a szomszédos szocialista országok élő és klasszikus irodalmából is. A kiadáspolitikánkban egyéb­ként is kiemelten kezelt gyermek és ifjúsági iroda­lom a nemzetközi gyermek­év alkalmából különösen nagy hangsúlyt kapott — Az idei tapasztalatok is megerősítették, — mondotta befejezésként —, hogy a jól szervezett ünnepi könyvhét a közművelődés egyik leg­fontosabb eseménye. (MTI) l t

Next

/
Thumbnails
Contents