Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

5 Csütörtök, 1979. június 14: 5 « r Olvasópályázat gyerekeknek Eredményhirdetés, jutalommnsor Az „első menet" után Hogyan vált be az új Ifjúsági Ház? Az elmúlt év őszén olvasómozgalmat hirdetett a megye általános Iskolás tanulóinak a Somogyi-könyvtár. Az akció célja az volt, hogy minél több értékes és szép könyvet olvassanak a gyerekek, s amit elolvastak, azon elgondolkozzanak és ennek kapcsán bemutassák kézügyességüket, fantáziájukat, minél több rendezvényen vegyenek részt. Újdonságnak számított, hogy a verseny feltételei között nemcsak öt kiválasztott könyv elolvasása szerepelt, hanem könyvtári rendezvényen való aktiv részvétel és legalább két zenemű meghallgatása is. A rendezők számítottak az iskolák és a helyi könyvtárak segítő támogatására. A versenyfelhívásra Csongrád megye helységeiből hétezer gyerek jelentkezett, a kezdeti lelkesedés azonban a pályázat leadási határidejére mintegy felére csökkent, így 2100 érvényes pályázatot bíráltak el Az alsó tagozatos gyerekek szebbnél szebb munkákat küldték a pályázatra, melyekből még az év folyamán kiállítást rendeznek. A felső tagozatosok elsősorban a térképkészítésben ügyeskedtek. A bíráló bizottság húsz fődíjat adott ki, húsz úttörő vehet részt a nyáron jutalom táborozásban: Balla Gyöngyi (Mihálytelek). Bernáth Anikó (rókusi általános iskola). Borbély Attila. Szúnyagh Beatrix, Kása Éva (Kiskundorozsma. 1. számú általános Iskola). Takács Katalin (Kiskundorozsma. 2. számú általános iskola), Nagy Katalin és Kovács Edit (Ságvári gyakorló általános Iskola), Kasza Erika (szőreAcs S. Sándor felvétele Szegedi pályázók az ünnepi program nézőterén gi általános iskola) és Csabai László (tarjáni 3. számú általános iskola), a balatonkenesei úttörőtáborba utazhat; ugyancsak táborozáson vehet részt Begovics Gyöngyi (Kistelek), Rózsa Anikó (Domaszék), Bálint Erika, Tabajdi Ágnes (Szentes), Fehér Edit, Szervánszki Tünde (Csongrád), Gajdács Lilla, Bozsér Zsolt (Hódmezővásárhely), Antal Angéla (Apátfalva) és Bugyi Katalin (Földeák). Ezenkivül tárgy- és könyvjutalmakat, valamint emléklapot adtak át a sikeres pályamunkák készitőinek. Az eredményhirdetésre a szegedi gyerekeket tegnap, szerdán délelőtt az Ifjúsági Házban várták. Itt Csenke László, a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettese köszöntötte a tanulókat és tanáralkat, majd az ünnepélyes eredményhirdetés után Dévai Nagy Kamilla és Oszter Sándor mutattak be részleteket Saint Exupéry: A kis herceg című művéből. Délután a szegedi járás versenyzői előtt tartották meg az ünnepi programot Kisteleken, a művelődési házban. A Csongrád megyei olvasómozgalom szeptembertől tovább folytatódik. A második fordulóban a kisiskolásoknak mesemondóversenyt rendeznek, a felső tagozatosoknak pedig Ki mit tud Móra Ferencről? címmel vetélkedőt szerveznek. Agrárgazdasági együttműködés A magyar—olasz agrárgazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről kezdődött szerdán kétnapos mezőgazdasági és élelmezésipari tanácskozás, amelyet a Magyar Agrártudományi és a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület az olasz Montedisoncsoport szakembereivel közösen rendezett. A tanácskozást Giuseppe Medici szenátor, a Montedison elnöke nyitotta meg, majd Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár üdvözölte a résztvevőket. A tanácskozás áttekintést ad a magyar és az olasz mezőgazdaság és élelmiszeripar általános helyzetéről, a tudományos kutatásban elért eredményekről. A 14 előadás alapul szolgál a magyar— olasz agrárgazdasági együttműködés elmélyítéséhez. Egyebek mellett ismertető hangzik el arról, hogy a magyar húsipar hogyan járulhat hozzá az olasz táplálkozási igények kielégítéséhez. Megvitatják a közös növényvédőszer-kutatások lehetőségeit. Érdekesnek ígérkezik a melegházaknak és a műanyagoknak a zöldségtermesztésben betöltött szerepéről és az ezzel kapcsolatos kutatásokról szóló magyar, illetve olasz nyelvű előadás. Az üzleti és a kooperációs együttműködés lehetőségeinek megismerésén túl a tanácskozás lehetővé teszi a szakértők és a tudósok közvetlen találkozását is. Szerdán Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fogadta a Giuseppe Medici szenátor vezette küldöttséget. Új film Sugarlandi hajtávadászat Színes, szélesvásznú amerikai film. Irta: Hal Barwood, Matthew Robbins, Steven Spieiberg. Kép: Zsigmond Vilmos. Zene: John Williams. Rendezte: Steven Spieiberg. Főbb szereplők: Goldie Hawn, William Atherton, Michael Sack, Ben Johnson. Etetős film ez a hajtővadászat. Megeteti a nézőt, mert feltétlen rokonszenvére apellál (nem eredménytelenül) .olyan ügyben, melyet maguk az alkotók sem tartanak fontosnak motiválni, beérik annyival, hogy a puszta tényét közlik. Egy fiatal házaspárt — miközben a papa börtönbüntetését tölti, lopásért, rablásért, egy évet mindössze, tehát nem olyan súlyos eset; a feleség pedig állás nélküli kozmetikus — törvényesen megfosztanak kétéves gyermekétől, akit nevelőszülőkhöz adnak. Az asszony nem nyugszik bele a döntésbe. Kilopja férjét a börtönből, s egy rendőrjárőrt túszul ejtve, annak kocsijóval, a texasi mesterlövészek és rendőrségi autók karavánjának díszkíséretében, a felcsigázott közvélemény látható szimpátiáját élvezve, elmegy a gyerekért. Visszakapja, nem kapja? — ez itt a kérdés, ami feszítően izgalmas lehetne, ha Steven Spielberget a film rendezőjét, tényleg ez a körülmény foglalkoztatná. De más foglalkoztatja. Ha már ennyi autó és -hivatalos közeg összejött, a magyar nevű Zsigmond Vilmos kamerája majd két órányi üldözési cirkuszt fotografál, ami pedig a néző könykén jön ki, annyij lát belőlük. Alighanem az indíttatás körül tévesztettek célt. Bár megtörtént esetről van szó, szinte az első pillanatokban nyilvánvaló, egy család számára — gyermekük vlszszaszerzésére — minden más módszer több eséllyel kecsegtet az erőszaknál. Ráadásul a rendőrséggel szembeni erőszaknál. Hogy mégis ezt választják, több oka lehet, így a film készitőinek tálcán kínálkoznék az alternatíváknak legalább is fölvillantása, az indítékok kikutatása, miért ehhez az eleve reménytelen fegyverhez nyúlnak a szülők, melynek kilátásai a minimálisnál is szerényebbek. Sajna, nem tudjuk " meg. Pedig e ponton szondázva válthatná be a film ki nem mondott, csak sejtetett, ígéretét, a társadalmi mondanivalóját, így viszont megmarad áltársadalmi töltetű kriminek, unásig ismert és ismételt lövöldözésekkel, bravúros dublőrmutatványokkal, tarajos indulatókból dekorált sablonokkal, közhelyekkel — a mesterségesen injekciózott kritikus helyzetek okán elfárasztónak, unalmasnak. Kár érte. N. I. Az egész város várta. Amikor március 21-én átadták rendeltetésének, egyöntetű volt a vélemény: korszerű, magas színvonalra törekvő, régi igényeket kielégíteni kívánó intézmény nyílt meg a Komócsin Zoltán téri 36 millió forintos költséggel elkészült új Ifjúsági Ház „személyében". Azóta három hónap telt el. Május végén tulajdonképpen bezárta kapuit, „nyári rendre" tért át — túl fennállásának első, minden bizonynyal legnehezebb menetén. Hogy aztán ezt szeptembertől újabbak, remélhetőleg könnyebbek kövessék. Az indulásról, a kezdetekről, az „első menet" értékeléséről, tapasztalatairól beszélgettünk Goldschmied Józseffel, az Ifjúsági Ház igazgatójával. — Javaslom, bontsuk három részre az értékelést. A gyakorlati működés és a müsorpolitika első időszakának elemeire; a szerkezeti fölépítésre, illetve a munkakörülmények vizsgálatára; végül a látogatottságnak, a közönség első reakcióinak, befogadói minőségének tárgyalására. Talán így eljuthatunk az „amit adunk"-tól a „hogyan"-on, a „milyen körülmények között"-ön át egészen azokig, akiknek és akikért mindez történik. — Szegeden óriási igény volt olyan átfogó jellegű műsorszolgáltatással rendelkező intézményre, amely lehetőség szerint minden érintett korosztálynak (16 évtől 40-ig) változatos, színvonalas programokat kínál. A hagyományos felépítéssel működő klubok tapasztalataira építve alakult ki az alapvető elJ-épzelés: Szentpéteri Zoltán és Varga Tamás, a Népművelési Intézet munkatársai sokat segítettek e koncepció végleges formába öntésében. „Nyitott házat" próbáltunk megvalósítani, a legkorszerűbb közművelődési elvek és törekvések jegyében. Vagyis olyasmit, hogy minden fiatal érdeklődési körének megfelelően, szabadon választhasson a különféle tevékenységi lehetőségek közül. Az úgynevezett „nyitott tér", a kiscsoportos foglalkozások és az alkotóműhelyek állnak rendelkezésre mindehhez. A nyitott térben az információs pultríál állandó ügyeletet tartó népművelők tájékoztatnak mindenkit minden szükséges tudnivalóról, a társalgóban pedig teljesen kötetlen formában lehet beszélgetni, játszani, olvasni. A nyitott klub különféle, alkalomszerű kiscsoportos foglalkozásoknak ad helyet, az agyszobában pedig az önművelés a cél: mintegy 500 diafilmmel, lemezzel, kazettákkal, magnószalagokkal, rajzeszközökkel. Egyszóval nemcsak programokat kívánunk adni, rendezvényeket tartani, hanem erőteljesen az egyéni elfoglaltságok felé is orientálni az ide látogatókat. Végső soron a kiscsoportos foglalkozásoknak és az alkotóműhelyeknek is ugyanez a feladata, csak szervezetten. Az első három hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy bár a közvélemény pozitívan fogadta az új Ifjúsági Házat, nagy érdeklődéssel, mégis csak bizonyos programjainkkal, eszközeinkkel lehetünk elégedettek. Például a dzsesszklubbal és a dzsesszműhellyel, a fotóklubbal, a filmesekkel és a fotósokkal. Amatőr színpadunk még csak alakulgat. Az ifjúsági képzőművész körnek egyelőre még nem sikerült bevonni az érintetteket annyira, amenynyire szerettük volna. Mindenképpen figyelnünk kell rájuk, hiszen • felszerelésgondokkal, sőt helyhiánnyal is küszködnek. Nem vagyunk igazán elégedettek az ifjúsági klubbal sem, viszont a ' komolyzenei kör és a nyolcadikosok klubja már reményekre jogosítónak látszik. — Mi a helyzet a zenéstáncos rendezvényekkel? Hiányolták, hiányolják, sót „balhé" is történt... — Hát igen. A hangszigetelő függönyök még mindig nem készültek el, viszont két lakóház is van a közvetlen közelünkben. Onnan szóltak, joggal. A jövőben erre ügyelnünk kell. Egyébként IH-szombat címmel tartalmas, szórakoztató zenéstáncos programokat tervezünk ősztől, ahol többek között filmvetítések, előadóestek is beépülnének az esti „buliba". — Munkaerőhelyzet, körülmények? — Kevesen vagyunk. Egy hagyományosan működő^ intézményhez ez a létszám (17 főállású dolgozónk van, ebből öt népművelő, egy kisegítő) — elég. De a hetvenes évek végén egy új Intézményt szerintem hagyományosan működtetni már nem lehet. Megpróbáltuk, de egy-két ember még mindenképpen kellene. Nincs segédmunkásunk, nem a népművelők feladata, hogy a fotelokat cipeljék. Ügy néz ki, nem is kapunk embert, de nem adjuk föl, ezt mondhatom. (Bár szerintem ez az országban a legrosszabbul fizető művelődési intézmény.) Belső átszervezésekkel próbálkozunk. Elég sok felszerelést nem megfelelő minőségben kaptunk meg, a legújabb, hogy a csapok a kezünkben maradnak. Beázik a tető, a tévéantennákat nekünk kellett szerelnünk. Még folytathatnám ... Természetesen a költségvetésből mindez szép pénzt elvitt. Most kértünk póthitelt a tanácstól. A jövőtől nem félünk annyira, hiszen a következő évben már bevételből fogunk gazdálkodni. Addig — kellene a segítség, számítunk rá, hiszen eddig is segítettek. — Es a közŐTiség? Nem a legjobb bizonyítványt állította ki magáról a megnyitáskor ... — Igen ... A bőrnadrágos, loboncos hajú, tisztának, ápoltnak jóindulattal sem nevezhető ifjak csoportosan szállták meg a házat. Itt ültek naphosszat, legtöbbjüket semmiféle értelmes tevékenységre nem tudtuk bevonni. Melegedtek, hallgatták a zenét. Aztán a jó idő szerencsére kiszórta őket innen ... — Őszre elmúlik a jő idő... — Kitettük a nyitott térből a foteleket. A jövőben azt hiszem, mindenképpen erőteljesebben lépünk föl ezekkel a fiatalokkal szemben, hiszen nem a ruha teszi ugyan az embert, de a tisztaság, a gondos öltözet igen! Egyébként, sajnos, a dolgozó fiatalok elég csekély számban látogatták eddig az Ifjúsági Házat. A közönség nagy része középiskolásokból került ki. Az egyetemistákfőiskolások jóformán csak a nagyobb szabású programokra jöttek el. A magas belépőkre hivatkoztak, bár szerintem, ha mondjuk egy korsó 6örrel kevesebbet innának meg, ... ök tudnák talán leginkább használni a nyitott teret, tanulni, olvasni. A harminc éven felülieket pedig, gyanítom, túlságosan köti az elnevezés. Pedig mi a fiatalságot úgy negyvenéves korig számítjuk ... — Tervek? — Nyáron csak egy-két rendezvényünk lesz, főleg aa ifjúsági napok idején. Szeptembertől hétfőnként irodalmi kávéházat is tervezünk, afféle 6zázadeleji hangulattal, író-olvasó találkozókkal, előadóestekkel, vitákkal... Domonkos László Korrózió védel&m A vegyipari korrózióvédelem korszerű és hatékony módszereivel foglalkoztak a háromnapos szakmai tanácskozáson, amely szerdán fejeződött be a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetben. Hetven ipari vállalat és tervező intézet szakemberei vettek részt az eszmecserén, ahol többek között beszámoltak a korrózió megelőzését célzó kezdeményezésekről, eredményekről. (MTI) Összegezés a könyvhétről Marcsali László nyilatkozata — Az Idei, jubileumi könyvhét forgalma a gyorsmérleg szerint minden eddigit felülmúlt; 97 millió 500 ezer forint értékű kötet talált gazdára — mondotta Marczali László kulturális miniszterhelyettes nyilatkozatában. Ezután a többi között megállapította: — Az idei könyvhetet is — az eddigiekhez hasonlóan — könyvkiadásunk legfontosabb és közművelődésünk egyik legjelentősebb eseményének értékelhetjük. A kiadók tudatosan erre az időszakra időzítették legjobb könyveik megjelentetését, összesen 105 kötetet kínáltak, 2,8 millió példányban. Az 50. ünnepi könyvhetet elsősorban az emelte ki a szokásos kora nyári könyvakciók sorából, hogy számos történeti visszatekintésre, jubileumi rendezvényre, megemlékezésre is alkalmat adott. Nagy örömünkre a korábbinál is néppesebb íróés kiadói delegációk érkeztek hazánkba a könyvszemlére a szocialista országokból. — Elképzeléseinkkel összhangban klasszikusaink számos jeles alkotása, így a centenáriumok jegyében Móricz és Móra több műve is napvilágot látott. Az utolsó példányig elfogytak a könyvhéten az egyre népszerűbb antológiák. Különösen népszerűnek bizonyultak a vásárlók körében a kortárs szerzők prózai kötetei. — A könyvhét természetesen ízelítőt adott a tágabb világ, s a szomszédos szocialista országok élő és klasszikus irodalmából is. A kiadáspolitikánkban egyébként is kiemelten kezelt gyermek és ifjúsági irodalom a nemzetközi gyermekév alkalmából különösen nagy hangsúlyt kapott — Az idei tapasztalatok is megerősítették, — mondotta befejezésként —, hogy a jól szervezett ünnepi könyvhét a közművelődés egyik legfontosabb eseménye. (MTI) l t