Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-15 / 111. szám

Keíd, 1979. május 15. 5 Csongrád megye és a Vajdaság kapcsolatai Tanácskozás és dokumentumtárlat Szegeden A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének elnöksége tegnap, hétfőn délelőtt Szegeden, a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában tartotta kibővített ülését. Ott volt dr. Ta.ma.si Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Milassin Béla, a Kulturális Minisztérium nemzetiségi osztályának helyettes vezetője, dr. Müller József né, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője és Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára. Dr. Ruszk Márk elnöki megnyitója után Márkovics Márk főszerkesztő jelentése hangzott el a Narodne Novine szerkesztőségének munkájáról, terveiről. A rádió és televízió délszláv nemzetiségi adásairól Blazsetin Istvánnak, a sajtóbizottság elnökének írásos előterjesztését vitatták meg. Csongrád és a Vajdaság kapcsolatairól és dr. Ruszk Márk számolt be, majd Mándics Mihály főtitkár tájékoztatott. Csongrád megye és a jugoszláviai Vajdaság között 1960 óta sokoldalú és gazda, godó kapcsolatok alakultaik ki. A testvérmegyei és -városi együttműködések keretében jelentősek a gazdasági és kulturális kapcsolatok, a múzeumok, könyvtárak, levéltárak és színházak együttmunkálkodása mellett mind szarosabbá válik az iskolák, úttörőcsapatok kapcsolata. Ennek a közös munkának reprezentatív megnyilvánulása a Csongrád megye—Vajdaság című magyar—délszláv kapcsolatokat bemutató dokumentumkiállítás, amelyet az elnökségi ülés után tegnap, a kora délutáni órákban nyitottak meg az újszegedi November 7. Művelődési Házban. A béke- és barátsági hónap e fontos rendezvényén ott volt dr. Ruszk Márk, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének elnöke, Mándics Mihály, a szövetség főtitkára. Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára. A kiállítás dr. Tamasi Mihály, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője nyitotta meg. Mint megnyitójában hangsúlyozta, a béke- és barátsági hónap keretében megrendezett kiállítás politikai célja és mondanivalója szorosan kapcsolódik a béke, a népek közötti baRészlet a kiállításról rátság eszméjéhez. A kiállítás képei, gazdag anyaga szemléltetően bizonyítja azt a történelmi igazságot, hogy egy nép fennmaradásának, a társadalmi haladásnak, a kultúra felvirágzásának éltető forrása mindig a népek közötti barátság és együttműködés volt Különösen így van ez napjainkban. A két nép, a két testvérmegye kapcsolatait bemutató tárlat 94 tablója 11 témakört ölel fel a történelmi párhuzamoktól, a magyarországi délszlávok történetén, a testvérvárosi kapcsolatok fejlődésén át, a két terület kortárs irodalmának és művészetének bemutatásáig. Kölönösen gazdag a kiállításnak az a része, mely Csongrád megye és Vajdaság erősödő, színesedő, szélesedő kapcsolatalt dokumentálja, kitérve a testvérvárosok, Szeged és Szabadka, Hódmezővásárhely és Zenta, Szentes és Bácskatopolya, Makó és Ada történetére. felszabadulás utáni fejlődésére. Dr. Tamasi Mihály megnyitójának befejező részében megállapította, hogy a nemzetiségeknek az összekötő híd szerepét kell betölteniük a szocialista országok kapcsolatában. Hangsúlyozta, hogy „Mi, itt Csongrád megyében arra törekszünk, hogy ez a hídszerep a gyakorlatban mindjobban érvényesüljön." A kiállítás a Szegedi Tervező Szövetkezet szocialista brigádjainak kezdeményezésére született meg, a Szegedi Nyomda és a Bőrdíszmű Szövetkezet támogatásával, a Móra Ferenc Múzeum és a Somogyi-könyvtár dolgozóinak segítségével valósult meg. A tervező szövetkezet vállalta, hogy minden testvérváros és testvérmegye kapcsolatait feldolgozza, ez immár második ilyen jellegű kiállításuk. A Bőrdíszmű Szövetkezet 17 példányban készítette el a kiállítás háromkötetes mappaváltozatát. A kiállítás két hétig tekinthető meg. a Társalgóról Vegyes visszhanggal fogadták. Már az ősszel, amikor — az új rádiós műsorrend gyermekeként — megkezdte önálló életét. Fenntartások: az irodalom megszentelt csarnokában hogyan s mint van is helye csevegésnektársalgásnak? Kialakulhat-e vajon így sajátos, egyéni arculata egy kétórás, irodalomkedvelőknek készített műsornak? Hiszen az eltérő igények, kulturáltsági szintek az irodalom havas csúcsaitól le a középhegységekig —kemény hegymászófeladatok sorát jelenti. Ráadásul egymást váltó, fiatal szerkesztőknek : Borenich Péternek, Kulcsár Katalinnak, Liptay Katalinnak, Bába Ivánnak. létrejöhet-e — másnap reggeli ismétléssel, a műsoridő taktikus megállapításával — közönség a Társalgóban? Fél évnél is hosszabb idő telt már el az októberi kezdet óta. Legutóbb például múlt héten, hétfőn este az éppen soros Bába Iván-féle Társalgó már határozott erővonalakat mutatott. Őszintén szólva, néhány hónapja még a tartalomjegyzéket átfutva szú-ha ttunk csak ki egyetmást a műsor két órájából. Százhúsz perc — nem könynyű szerkesztői feladvány. Amit tenni lehetett: a tematikai változatosságot egyetlen alapkövetelménynek, a eondolkodtatás irodalom-hegységszint feletti magaslatának alárendelni. A kiváló háttérmuzsika talán a kultúrában egyedül egészséges középszert biztosítja: sem túl mai, sem túl konzervatív, hangulatos és színvonalas zene — sokféle „irodalmi vegyes" között. A legutóbbi műsornak két csúcspontja volt: a Küllős Imolával elhangzott beszélgetés a magyar néprajz óriási értékeit őrző Pátria-lemezekről, valamint Keresztes Ágnes kecskeméti riportja a szociográfiáról. Mindkettőnek irodalmi folyóiratban a helye. Műfaji szempontból sem mellékes, hogy végre igazán jó interjút és izgalmas. kiváló riportot kaphattunk. A műsor profiltisztulásához tartozik az alkalomról alkalomra keretet adó vendég jelenléte, ezúttal Lator Lászlóé. A költészetről és a mai magyar műfordításról igazán illetékes beszélt — megint csak okos és elgondolkodtató dolgokat. A sok dicséret után egyetlen kritikai megjegyzés: a Társalgóban „asszimilált" Derűre is derűnek, úgy tűnik, nem vált hasznára a fúzió. Legalábbis egyelőre. Súlytalanabbá, gyengébb színvonal ubbá változott, talán „ki is lóg" a határozottan alakuló-izmosodó Társalgóból. Társalgóban általában — csevegni szokás. Ez a szó jelentésében negatív mellékízt is hordoz: a felszínes, öncélú handabandázásét. Jó, hogy a Társalgó a legkevésbé sem csevelyszinten biztosít egyre vonzóbb két órákat, irodalomkedvelőknek. Valóban társalogva, ám nagy kezdőbetűvel. Ö. L. írásbeli érettségi vizsgák A magyar nyelv- és irodalom tételeinek kidolgozásával hétfőn reggel megkezdődtek a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban az írásbeli érettségi vizsgák. Az ország középiskoláiban mintegy 47 500-an fejezik be tanulmányaikat, -túlnyomó többségük az idén is vállalkozott az érettségi oklevél megszerzésére. Az érettségi tételeket tartalmazó borítékokat az iskolák vezetői bontották fel; a negyedikesek három tétel közül választhattak és kidolgozásukhoz négy teljes óra állt rendelkezésükre. Az írásbeli érettségik a gimnáziumokban ma, kedden a matematikával, a szakközépiskolákban a szakmai elméleti tárggyal folytatódnak. A szóbeli érettségi vizsgák június 9-től 22-ig tartanak. Bányoletújítás Befejezéséhez közeledik a Kavicsbánya Vállalat hegyeshalmi üzemének rekonstrukciója. A hetvenmillió forint értékű beruházás lehetővé teszi, hogy az eddigi nyolcszázhatvanezer helyett több mint egymillió köbméter kavicsot termeljenek. Emléktábla-avatás Acs S. Sándor felvétele „Talán 6 volt az utolsó rapszód, aki még hitt a költő méltóságában, s úgy viselte a fehér tógát, mint Jupiter papjai viselték még akkor is, amikor már bezárt templomaik rég beomlottak. Minden szava, minden gesztusa olyan volt még a féktelenebb bohémtréfák közt is, mintha örökösen magán érezné egy csillag sugarát, mely más földi szemnek láthatatlan." Móra Ferenc írta ezeket a sorokat Kisteleki Ede költőről, aki annak idején volt a Szegedi Napló főmunkatársa, amikor ő szerkesztette a lapot. Szeged múltjának jeles alakja vasárnap utcát kapott a városban. Ezentúl a volt Kisteleki utca viseli; s az új elnevezésű utca 1. számú házán emléktábla is őrzi nevét. Az utcanévadó ünnepséget a Somogyi-könyvtár és a Kisteleki-kuratórium rendezte. Az emléktáblát dr. Lőkös Zoltán, a Magyar Nemzet helyettes főszerkesztője leplezte le, vasárnap délelőtt 11 órakor. Ezt követően elhelyezték a Somogyi-könyvtár, a MUOSZ és a Kisteleki-család koszorúját az emléktábla alatt. HalBgassulc a rádíöt!? Változnak a tévénézők szokásai, szerencsére. Míg évekkel ezelőtt folyton azért aggódtak a kritikusok, hogy a nassolással egybekötött, minden esti, válogatás nélküli, mértéktelen „nézés" nemcsak más, hasznos szellemi, vagy manuális foglalatosságtól vonja el a családokat, hanem ízlésficam-veszélyes is — manapság okkal támadhat időnként fölöslegességérzetük. Mintha egyre szaparodna azoknak a műsoroknak a száma, amelyekkel már csak a kritikusok törődnek. A közönség megtanult válogatni ; biztatás nélkül is benyomja már a kapcsológombot, ha úgy ítéli, hogy a soros adást úgyis csak azért nézné végig, mert rend a lelke mindennek, amit egyszer elkezdünk, azt szeretjük befejezni. Mindazonáltal nem valószínű, hogy sokan az idővel való tudatos gazdálkodás végett cselekszenek imígyen. Akármilyen csúnyán hangzik: egyszerűen unják a tévét. A doboz újdonságvarázsa rég elkopott, talán csak az újdonságokat állandóan ontó műsorok — mint a híradó, a riportok, a dokumentumműfajok — kedveltsége maradt a régi. Még a legnépszerűbbnek talált sorozatfilmek (melyek általában csaAugusztus 6 — 10. Anyanyelvi konferencia Augusztus 6—10. között Budapesten tartják az anyanyelvi konferencia védnökségi ülését mintegy félszáz, Magyarországon, illetve külföldön élő szakember részvételével — jelentette be Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia védnökségének elnöke a Magyarok Világszövetségének hétfői elnökségi ülésén. A tanácskozáson áttekintik az 1977-es harmadik anyanyelvi konferencia óta végzett munkát, s elemzik a magyar nyelv, irodalom és magyarság ismereti tárgyak hazai, valamint külföldi oktatási és terjesztési formáit. Megvitatják a készülő nyelvoktató, történelmi és néprajzi tankönyvek anyagait is. Az eddigi tapasztalatok alapján négy új nyári tanfolyam indítását javasolják a védnökségnek. A magyar kultúra értő terjesztéséhez a nyelvoktatóknak, színjátszó- és irodalmi foglalkozások vezetőinek, az egyesületi és klubműsorok rendezőinek kívánnak módszertani, elméleti és gyakorlati útravalót adni. (MTI) ládtörténetek) iránti figyelem is egyre hervadóbb, szórtabb. Sok volt belőlük? Meg a sokat igérő, új művészeti ág — a tévéművészet — megteremtésével próbálkozó kísérletekből (tévéjátékokból) is? A hiányérzetet hagyó átdolgozásokból? A kritikát sem érő műsorokból? Talán felnőtt a televíziózó közönség. Nem igazítja szabadidő-beosztását a műsorhoz, hanem: egyszer-egyszer bekapcsolja a tévét is. Ha nincs más dolga. És ha „olyasmire" támad gusztusa. Hogy mire? Tévésített operettre, tévésített színházi előadásra, az elektronikus kísérletek új produktumára — például az elmúlt héten. Ilyenformán minden rendben — mondhatnánk, mert ez a bizonyos „olyasmi" nem más, mint csakis a tévé által' megszerzhető, csalás a képernyő előtt élvezhető terméke a kultúrának; maga a tévéművészet. Vajon? Való igaz: a felsorolt műsorokat (az e heti kínálatot tetszés szerint egészíthetjük ki korábban adott „tévésítésekkel") hiába keresnénk máshol; ami az élvezhetőségüket illeti — nos, ezzel van a baj. Mert nem túlzottan érdekli a közönséget, mi módon tévésítették revüoperetté a Mayát; hogyan kellett Darvas Ivánnak tévés Popriscsint formálnia a színházi Popriscsinből, Horvai István rendezőnek tévésre komponálnia a monodráma színházi koreográfiáját; miféle technikák és trükkök segédletével kerül a képernyőre Szávitrinek, a Mahábhárata hűséges asszonyának története? A néző azt mondja: jó, jó, de az operettet eredetiben, a színházban szeretem látni, és bár kellemes ez a tévérevü, tényleg csak akkor nézem, ha nincs jobb dolgom. A Pesti Színházban 12 évadot megért Darvas-remeklés a tévében ellaposodott, azt az elementáris hatást, amely nyilvánvalóan hosszú színházi életének titka, nem érzékelhettük. Rajnai András legújabb elektronikus csodái között pedig ismét felfedezhettünk időn és Földön túli transzformációkat jelképező szappanbuborékokat, díszletkiképzés és a meseszövés egyéb gyermetegségeit, amelyek csöppet sem különböztek már korábban tapasztaltaktól. Mindez együtt forrása, oka a nézői érdektelenség fokozódásának. Jól tudjuk, csak kimondani egyszerű, hogy olyan műsorok kellenének, amelyekből a nézőt a székéhez láncoló művészi erő sugárzik. Ha ez a varázslat megtörténik, mérget vehetünk rá, hogy az illető műfaj: a legsajátosabban tévészerű. Ez maga a tévéművészet lenne, ha lenne. Igaztalanság állítani, hogy még nem volt. Tehát: még lehet is. De itt az ideje, hogy legalább a megújulási szándék jeleit fölfedezhessük a heti műsorokban. Immár példáért is csak a „szomszédba" kellene menni; hallgassuk a rádiót! Sulyok Erzsébet Szakszervezeti tanácskozás Hétfőn, a SZOT székházában tanácskozás kezdődött a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK-beli, a román és a szovjet szakszervezeti központ nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkárainak és osztályvezetőinek részvételével. Megvitatják a szocialista országok szakszervezeti együttműködésének kérdéseit, és véleményt cserélnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalom néhány időszerű kérdéseiről.