Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

2 Péntek, 1979. május '4: postaláda gikus, ám Szegeden mégsem alkalmazható. S hogy nem, annak egyszerűen az az oka, hogy a városban más a villamosközlekedés, és mása buszközlekedés gazdája. A Szegedi Közlekedési Vállalatnál megváltott bérletjegyek nem lehetnek érvényesek a Volán 10. sz. Vállalat menetrendszerinti autóbuszjárataira. társszerzőnk az olvasó Elkésett távirat Nemrégiben a Postaláda bevezető soraiban megírtuk, akadnak — bizony nem is kevesen —, akik nem kedvelik lapunk hétről hétre rendszeresen visszatérő, az olvasók leveleiből összeállított rovatát Főként azok vélekednek így, akik egy-egy közérdekű észrevétel, panasz kapcsán találva érzik magukat, s tudják, a gondok orvoslása érdekében nekik is tenniük kell valamit. Olvasóink többsége azonban szívesen olvassa rovatunkat, helyeselve, támogatva összeállításunk célját, miszerint a Postaláda olyan problémákra igyekszik felhívni a figyelmet, melyek többeket is foglalkoztatnak, megoldásuk tehát az emberek közérzetére is hatással van. Nyilvánosságra hosszuk emellett a dicséretes kezdeményezéseket, üdvözlő leveleket, köszöneteket is. s ha csak ilyen természetű híradásokat fűznénk hétről hétre csokorba, az ellen biztosan senkinek nem lenne kifogása. így vélekedik Kovács Mihály Dalos utcai olvasónk is: „Bárcsak ott tartanánk, hogy ne panasszal, hanem dicsérettel kellene csak foglalkozni. Próbáljon tehát a maga területén ki-ki úgy dolgozni, hogy ne legyen szükség erre a rovatra. Napjainkban még nagyon is szükségét látjuk, mert másképpen sokan észre sem vennék azokat a visszásságokat, gondokat, melyekre az olvasók — vásárlók, fogyasztók, gyalogosan és jármüvekkel közlekedők — rávilágítanak."' „Szeretném megtudni, hogy a postai alkalmazottaknak a táviratokat fel kell-e vinniük az emeletre, s a lift nélküli házakban is alá kell-e íratniuk az átvételt? Mindezt azért kérdezem, mert nemrégiben több mint egy héten át vártunk értesítést súlyos beteg bátyám hogylétéről. Naponta többször ls lementünk a harmadik emeletről, hogy a kapu alatti levélládát megnézzük, van-e benne levél vagy távirat. Május 3án. csütörtökön délután 3 órakor vizsgáltuk meg a levélládát, nem találtunk benne semmit. Másnap, pénteken délelőtt fél 11-kor viszont megtaláltuk a Hódmezővásárhelyről küldött értesítést. melyből megtudtuk, hogy bátyám meghalt, temetése pénteken 11 órakor lesz. Egy heti várakozás után enyhén szólva kellemetlen helyzetbe kerültünk: nem tehettünk eleget egy késedelmet nem tűrő. fájdalmas, de kötelező emberi kötelességünknek. Ismerőseim az esettel kapcsolatban elmondták, hogy az ilyesmi a lift nélküli házakban elég gyakran előfordul. De, ha csak néhányszor történik ls meg, a posta hollója „bemondhatná" a televízióban, hogy ki-ki óránként nézze meg a postaládáját. ha lift nélküli házban lakik, mert úgy látszik, a táviratot még a pontos címzés ellenére sem kézbesítik a lakásokba, ha csak lépcsőn lehet feljutni oda." — Remzső Györgyné, Retek utca 4T3. alatti olvasónk leveléből idéztünk. Röviden Közlekedésről A közlekedés „örökzöld" témája hetente visszatérő öszszenllításunknak. Ezúttal e témában Kovácsné Tatár Eszter és Kovács Antal olvasónk levele kívánkozik az élre, ugyanis mindketten hasonló gondot tesznek szóvá. „Nemrég a Kandó Kálmán utcában lakó apóeoméknál jártunk. A Kandó Kálmán utca 28. számú házat elhagyva megdöbbenve láttuk, hogy a Gera Sándor utcába vezető Tűzoltó utca újonnan készített vaskerítéssel és lakattal van lezárva mindkét utca felől. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy az utcát a sarkokon lakók zárták le, mert nem tetszett nekik, hogy ott közlekednek a gyalogosok. EJ járásuk érthetetlen számunkra, szerintünk az utca közterület, s ha valaki igénybe veszi — gondolom — bérleti díjat kell érte fizetni. Az összekötő utca lezárásával az óvodás és iskolás gyerekek csak nagy kerülő árán tudnak az óvodába, illetve az iskolába eljutni. Tűz, vagy gyors beavatkozást igénylő betegség esetén ezentúl telefonálni is sokkal körülményesebb. Ugyanis az Újvidéki utcában található telefon ugyancsak jókora kerülő árán érhető el. Előfordulhat, hogy, mire a művelődési házig eljut a telefonálni szándékozó, leég a háza. s így tovább... De beszélhetnénk arról is, hogy az utca lezárása a tűzoltók és a mentők mozgási lehetőségét is nagymértékben korlátozza. Ügy gondolom, annak idején azért hagyták meg a Tűzoltó utcát, mert arra szükség lehet, s nyilván nem lehet megengedni, hogy egyes lakók saját kényük-kedvük szerint lezárjanak közcélokat sz.olgáló utcákat." — Kovácsné Tatár Eszter leveléből idéztünk. Kovács Antal , Kandó Kálmán utca 36. szám alatti lakos a 125/1-es számú lakóbizottság elnöke több lakótársa nevében teszi szóvá — észrevételét egyébként a tanácstagi beszámolón is elmondta —. hogy az Udvardi János és a Gera Sándor utcát összekötő út lezárása sokak számára kellemetlenséget, gondot okoz. Megjegyzi még, hogy a Kandó Kálmán utcában még utcanévtábla sincs. Véleménye szerint ezt minél előbb pótolni szükséges, ahogyan várják a környék lakói az illetékesek intézkedését az utca lezárásának feloldásával kapcsolatban is. Kovács Mihály olvasónk budapesti példára hivatkozva azt javasolja, amikor fél órákra, avagy még hosszabb időre is működésképtelenné válik egy-egy villamos, nyíljon lehetőség arra, hogy a villamosbérlettel rendelkezők autóbuszon folytathassák útjukat. Levélírónk megérti, hogy a lelkiismeretes karbantartás mellett is előfordulhatnak műszaki hibák, ám az ebből származó kellemetlenségektől valamiképpen jó lenne megkímélni az utazóközönséget Javaslata loA Gyevi temető útjainak gondozatlanságát teszi szóvá K. M. olvasónk. Azt is sérelmezi, hogy a húsvéti ünnepek alatt sokan hiába kerestek vizet a medencében. Nem tudtak vizet hozni a virágokhoz a csapokból sem, így sokan vizet is visznek magukkal, ha elhunyt szeretteik sírjára élő virágot akarnak tenni. Ezenkívül felpanaszolja még olvasónk. hogy a temetőben nem ritkán tapasztalni, hogy sokan összetörik a vázákat, a virágtartónak szolgáló üvegeket, elcsúfítják a sírokat. T. F. olvasónk méltatlankodásával nem egészen értünk egyet. Levélírónk amiatt fogott tollat, hogy május 5-én. a reggeli órákban a József Attila sugárúti fodrászüzletben kellemetlen helyzetbe hozták őt és gyermekeit. A fodrásznő ugyanis, miközben kisebbik fiának haját nyírta, a gyerek hajszálain sörtéket vett észre. „A fodrászhölgy erre jelenetet rendezett, csapott. vágott, hangos megjegyzést tett. a fésűt belevágta a mosdóba — mindezt a vendégek előtt." Levélírónknak abban igaza van, hogy a tetvesség sajnos gyakori jelenség, mely a gyakori fejmosással sem kerülhető el. Ennek ellenére meg kell értenie, hogy a fodrászüzlel ekben nem szívesen vállalják — úgy gondoljuk. nem is vállalhatják — a tetves haj levágását, ellenkező esetben ugyanis mások is megfertőződhetnek. Abban viszont igaza van olvasónknak hogy ilyen alkalommal diszkrétebben is el lehetne intézni a dolgot... Árak és rejtvények Néhány hónappal ezelőtt humorosnak szánt írásom jelent meg e kiP hasábjain Nem furcsa? címmel. Az írás egy, a Kálvin téri bútorüzletben vásárolt „Pista ülóke" körüli hercehurcát kívánta kipellengérezni. Az illetékesek válasza nem maradt el. Megmagyarázták az általam fölöslegesnek ítélt adminisztráció hátterét, fontosságát, másrészt, helyt adtak méltalankodásomnak, amennyiben beismerték pénztárosuk garanciával kapcsolatos téves felvilágosítását. Akkor még nem tudtam, hogy az üzlet újabb „ügyet" tartogat számomra. Szerény bűnbánatot éreztem a személyzet „hírbehozatala" miatt, majd az is elmúlt. Napirendre tértem az eset fölött. Nem hiszem, hogy mégegyszer kapcsolatba kerültünk volna egymással, ha nemrég meg nem tetszik a kirakatban a vállalat egy másik terméke: feketére festett, fémvázas virágállvány. A virágállványon öt darab ráakasztható virágtartó, az egész árucikk fogyasztói ára: 645 Ft. Egyszerűen bementem az üzletbe és megvásároltam a tetszetős holmit. Mit mondhatnék: a kiszolgálás gyors volt, udvarias, figyelmes, pontos. A már említett bűnbánatom mintha felélénkült volna kissé bennem. Hanem, néhány napja Békésen, a mintegy száz kilométerre levő kisvárosban akadt dolgom. A véletlen az ottani bútorüzletbe vetett, s szinte már j mondanom sem kell, hogy AZ egyik sarokban fölfedeztem virágállványom pontos mását. Azaz majd nem pontos mását, hiszen az ottanin öt helyett hat darab virágtartó polc volt No, mondom, ez biztosan többe is kerül... Vajor. mennyivel? — furdalt a kérdés. Érdeklődésemre a~ eladó közölte az árucik': árát: 580 Ft. Ennyivel „drágább" tehát a tökéletesebb felszereltség. Mínusz hat vanöt forinttal. Elgondolkodva léptem ki az üzlet ajtaján. Nem vagyok gazdasági szakember, még az úgynevezett fogyasztók között is a laikusabbjai közé tartozom. Azt azonban már én ts megszoktam, • megfigyelhettem, hogy Magyarországon a piacok kivételével szabott árak vannak, s a magasabb árért jobb minőség várható. A Kálvin téri bútorüzlet illetékesei minden bizonnyal ezúttal is meg fogják magyarázni, miért nincs ez náluk is így. De ha elvonatkoztatunk avállalatuktól, s kizárólag a vevők oldaláról nézzük a kérdést, igencsak furcsa eredményre jutunk. Amennyiben a kritikus vi-, rágállvány problémája kiterjedne más árucikkekre is, megérhetnénk például j azt, hogy míg az egyik trafikban egy csomag cigaretta nyolc forintba kerül, addig a másikban ugyanaz 11 forintba. Például azért, mert néhány szállal kevesebb van benne. Szalontai Imre Környezetünk ház lakói nevében — .Kovács Károlyné: • „Házunk mögött az árvízvédelmi töltést megbontották, garázsokat építenek ide. A töltés nagyszerű játszótérül szolgált a gyerekeknek, télennyáron egyaránt. Tudjuk, hogy garázsra szükség van, de úgy gondoljuk, hogy gyerekeink egészsége, fejlődése mindennél fontosabb. S nem ártana — legalább a nemzetközi gyermekév kapcsán — ezt is figyelembe venni." Tóth Mihály a Kossuth Lajos sugárút 16. szám alól arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy útépítés közben a munkások házuk előtt kitörtek egy előnevelt fát A lakók nagyon szeretnék. ha a fa helyére minél előbb újat ültetnének, ehhez ők is hozzájárulnának, oly módon, hogy akár a gödör kiásását is vállalják. Az Északi városrészben lakók nevében küldött levelet szerkesztőségünkbe Kondella Pál. Azt teszi szóvá, hogy noha a lakótelep már jó ideje felépült, még egyetlen parkot, vagy játszóteret sem lehet találni az épületek között. A parkok helyén inkább csak szemét és törmelék látható. Levélírónk nem az egyetlen, aM e témában tollat fogott, kérjük, legyen türelemmel, a lakótelepek parkjait és játszótereit a terveknek megfelelően kialakítják. A lakótelepeken a parkosítást — 6 ezt is tudni kell — sok minden hátráltathatja,) így például felesleges lenne jelentós költségek árán parkosítani olyan területet, ahol esetleg még közművesítési, vagy útépítési munkák vannak hátra. Az épületek környékének rendben tartásáért egyébként a lakók is sokat tehetnek, elég volna például, ha nem a földre, hanem a szeméti árol ókba dobnák a különböző hulladékokat. A Szili éri sor l/A. alól. a 416-os épületből írja — a Válaszol az illetékes Múlt heti összeállításunkban közöltük Hegyesi Józsefné, Cső utcai olvasónk észrevételét a Centrum Áruházban szerzett tapasztalataival kapcsolatban. Soraira az áruház áruforgalmi vezetőjétől, dr. Gráf Imrétől válasz érkezett: „A levélíró .tapintatos' kivezetésére azután került sor, hogy egy vásárlónk felhívta eladóink figyelmét a levélíróra. miszerint talán eltulajdonított valamit. A levélíró csomagját ezután nézte meg Pintér Jánosné osztályvezető. Munkatársunk, miután meggyőződött arról, hogy a levélírónál olyan áru van. amelyet kifizetett, elnézést kért Dolgozónk és áruházunk nevében most ismételten elnézést kérünk a levélírótól, s a hasonló esetek elkerülése érdekében dolgozóinkat újfent tájékoztattuk a helyes eljárásról." A fentiekhez érdemes hozzáfűzni: hasonló esetben talán célravezető lenne, ha a „leleplező" a bejelentés után is a helyszínen maradna, s vállalná szavaiért'a felelősséget Mert, az Ilyen esetek semmiben sem különböznek azoktól, melyekben névtelenül, s alaptalanul gyanúsítunk meg valakit összeállította: Ladányi Zsuzsa Molnár Zoltán A vereség 16. , — De nagyon siess vissza! Ugye, sietsz, András? Nagyon-nagyon siess I — Sietek, Aranka. Űgy sietek, ahogyan csak sietni lehet András az Iskolaudvaron Czaunerrel találkozott — Stammler? — kérdezte. — A századparancsnok a térképet tanulmányozza — közülte az komoly képpel. — Ne bántsd! — mosolyodott el András. — Rendes gyerek. — Rendes hát. Téged is hogy elengeűptt szülnL Na, mondd már, hogy mi van?! — Vissza kellene mennem. Egész éjjel ott volt a bába... Szóval, most már akármelyik pillanatban... — Na, gyere, bekísérlek hozzá! Úgyis kíváncsi vagyok, kisütött-e már valamit? Felmentek együtt; benyitottak a tanterembe. Stammler Frigyes fenn ült a katedrán, háttal a padoknak, és nádpálcával a kezében, Európa térképét tanulmányozta. — Gyeie. András, gyere! — pillantott hátra az ajtónyitásra. — Nézd, micsoda térképet találtam! Ülj csak Ide melléin!.,, Az ^m, Jóska, mi van a fogollyal? — Jelenlem — Czauner összevágta a bokáját —, parancsodra átvittük a zászlóaljhoz, még az éjjel. — Hogyhogy, te tán ki se hallgattad? — kérdezte András. — Dehogyisnem, mit képzelsz?! Éppen ezért küldtem sürgősen át, mert nagyon érdekes dolgokat mondott. Hát erre András is kíváncsi volt; végtére ők hozták a nyelvet. Hogy vajon mi érdekeset mondott? — Igazán? Szedtél ki belőle valamit? — Kijelentette, kérlek szépen, hogy nemsokára vége lesz a háborúnak. Az ántánt egész erejével minden oldalyól megindul. Magyarországot feldarabolják, semmi sem marad belőle. Hát ez csak elég érdekes, nem? ' — Na lám — mondta András, és odatámaszkodott Stammler mellé az asztalhoz. — Velünk a fickó ezt nem is közölte. Pedig egészen barátságosan elbeszélgettünk. — Barátom, én módszeresen kihallgattam. Ami benne volt. azt én mind kiszedtem belőle. — Talán még azt is, hogy miért harcolnak? — Ugyan, miért? Maradiság, nacionalizmus, butító propaganda ... — Gondolod? — Mi az, hogy gondolom? Ez csak világos. — Csak mert kevesellem. Hogy ilyen egyszerűen... Szóval, én ezt Így mindenesetre nagyon kevesellem. Czauner közben már köszörülgette a torkát. Most végre nekiszánta magát, hogy megszólaljon: — Földet kapnak a királytól, Frici, a földért harcolnak. Királyuk is lesz. földjük is lesz, hát nem nagyszerű...? Stammler ránézett, de egy darabig nem szólt semmit, csak szúrós tekintettel mustrálgatta. Czauner állta a tekintetét. Egy idő múlva csendesen még hozzá la tette; <— Hát ez a helyzet, parancsnok. — És mit akarsz ezzel mondani? — Semmit. Amellé állnak, aki földet ígér. — Mondd ki akkor mindjárt az is. hogy nem kellett volna köztulajdonba vennünk a latifundiumokat! Mert erre célzói! Világos! Mondd, hogy nem erre célzói! — Nem, ami a nagybirtokokat illeti... — kezdte Czauner, de aztán csak legyintett, abbahagyta. — Mit legyintgetsz itt nekem, mit legyintgetsz?! Nem hiszem, hogy ezen vitatkozni lehet! Szocializáltuk az ipari üzemeket, hát szocializálnunk kell a mezőgazdasági üzemeket is. Különben mi az istennek csináltunk tanácsköztársaságot? András most nem szívesen bonyolódott vitába; minél előbb menni szeretett volna. De hát mégsem bírta megállni, megfogta Stammler vállát: — Ide figyelj, Frici! Azt az egyet mondd meg nekem, hogy szüksége van-e a forradalomnak katonára?! Emlékszel, hogy már az előnyomulás alatt is akadtak parasztok, akik otthagyták a frontot? De csak hirdesd ki, akár még most is!... Akár itt, ezekben a községekben, hogy aki fegyvert fog és velünk jön, az kap három holdat... ne többet, hármat... Persze, azonnal. A családja már rakhat is bele egy kis száznapos kukoricát... — Három hold. tíz hold... Miket beszéltek ti itt. mint valami ártatlan, civil, kávéházi politikusok? Hát erről van szó, barátaim? Hát nem erről van szó! Nem szabad játszáni a katonával! S ami mindennél fontosabb: nem szabad eldobni a megszerzett győzelmet! Nem lett volna szabad északról visszajönni, akárhogy is ugrálnak, és akármit hazudoznak Clemenceau-ék! -Kész! Ez mindennek a lényege. (FolytatjukJ