Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-08 / 105. szám
3 Kedd, 1979. májtts 8. Osztályülések az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlését május 9—1L között rendezi meg. A tudományos osztályok közgyűléshez kapcsolódó programja azonban már hétfőn délelőtt megkezdődött A filozófiai és történettudományok oszályának, valamint a gazdaság- és jogtudományok osztályának együttes udományos ülése központi témája: a gazdasági válságok problematikája a XX. században. A klasz6zücus típusú gazdasági válságok elméletéről Erdős Péter akadémikus, az 1929-33as világgazdasági válság kérdéseiről Ránki György akadémikus, a válságmechanizmus új vonásairól Erdős Tibor, a közgazdaságtudományok doktora, az 1929—33as gazdasági válság hatásáról a nemzetközi viszonyokra pedig Juhász Gyula, a történettudományok doktora tart előadást. A biológiai tudományok osztályának tudományos ülésén az Eeredmények, feladatok a hazai környezetbiológiai kutatásokban téma különféle vonatkozásait vizsgálják meg a kutatók Balogh Jáno6 akadémikus osztályelnök megnyitója után Juhász Nagy Pál, a biológiai tudományok kandidátusa számolt be a környezetvédelem onkológiai aspektusairól. Délután kezdődött a nyelvés irodalomtudományok osztályának tudományos ülése, [ valamint folytatódtak más, már délelőtt megkezdődött tudományos ülések. (MTI) I Munkalélektan Tízéves a Taurus Gumiipari Vállalat munkapszichológiai laboratóriuma. Az évforduló alkalmából tegnap, hétfőn az üzemben ünnepélyes munkaértekezleten ismertették a laboratórium vizsgálatait. (MTI) Anyagmozgatás, raktározás A szállítást és a tárolást a legtöbb helyen korszerűsíteni kell. Raktározáskor többnyire nem használják ki eléggé a rendelkezésre álló helyet, továbbá az áru ki- és berakodása is túl sok energiát vesz igénybe A hazai szakemberek régóta foglalkoznak azzal, hogyan lehetne emelni a tárolás és az anyagmozgatás színvonalát. Eddig is felhasználták itt-ott a legkorszerűbb berendezéseket, de ezek széles körű alkalmazására még nemigen került sor. A fejlődés többnyire elmaradt a modern követelményektől. Csak néhol szereztek be olyan könnyen összeszerelheÖntözési idény Üzembe helyezték a vízkivételi műveket A nagyüzemi kertészetekben kora tavasszal a csatornákban és a tározókban viszszatartott csapadékvízzel öntözték a kiültetett palántákat, s eddig a halastavak sem szűkölködtek vízben. Mindez szerencsésnek mondható, mert a Tiszán levonulj, két egymást követő árhullám magassága miatt gondokat okozott volna az úszó vízkivételi művek bekötése, üzembe helyezése. Az apadás után az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság körzetének folyószakaszain elfoglalták állomáshelyüket a fő vízkiemelő művek. Először a mintegy 37 kilométer hosszúságú, kettős rendeltetésű: öntöző és egyben belvízmentesítő csatornahálózatot átmosatták, átöblítették, hogy megtisztítsák az esetleges vegyszermaradványoktól, amelyek a kettős rendeltetésű csatornákba kerülhetnek a gyomirtó szerekkel kezelt földekről. Az ATIVIZIG szakemberei három változatú öntözési tervet készítettek csapadékos, közeoesen csapadékos és aszályos időjárási viszonyok mérlegelésével. Közepesen csapadékos időjárást véve alapul — a tervek szerint — 130 millió köbméter vizet emelnek ki a folyókból, mintegy 20 millió forint költséggel. Aszály esetén természetesen több mesterséges csapadékot kaphatnak a gazdaságok, mert a tizenhét vízkivételi helyen üzemelő szivattyúberendezések másodpercenként huszonöt és fél köbméter vizet képesek eljuttatni a csatornákba. Spárgaszüret Molnár József felvétele Az öttőmösi Magyar László Tsz-ben szedik a spárgát E zöldség — hasonlóan a gyökérhez, a sárgarépához — a föld alatt hozza a termését. Ilyenkor, májusban naponta kétszer is megszedik a rónákat, mert gyorsan igyekszik kibújni a növény a földből. És ha már kidugta a hegyét a földkupacból, veszít az értékéből, nem jó exportra. Ezért a vigyázó szemek naponta többször végigpásztázzák a sorokat, és amikor púposodik a föld, kiássák az érett gyökereket. Az öttómösi téeszben részcsművelők termesztik a sok kézi munkát igénylő növényt melyből évente 600 mázsát adnak át a felvásárlóknak, ugyanannyit, mint a háztájiból. Képünkön: Budai Józsefné és Scheffer Sándorné szedi a spárgát az öttómösi téesz földjén. tő állványrendszert, amely ugrásszerűen megnöveli a helykihasználást És csak részleteiben használták fel például a görgős szállítópályákat, amelyek segítségével jóval könnyebben lehet mozgatni a terhet. A jövő azonban feltétlenül a gondosan megtervezett és nagyüzemben gyártott állvány- és szállítópálya-rendszereké. Ezeket nem érdemes kisebb műhelyekben készíttetni, mert így az elhasználódó alkatrészeket sokkal körülményesebb beszerezni. Sajnos elég nagy gond, hogy egy-egy raktári berendezést több kisebb üzem is gyárt meglehetősen különböző méretben és minőségben. A szabványos és korszerű berendezések ismertetését szolgálja az az előadás, amelyet május 8-án, kedden tartanak Szegeden, a Technika Házában. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek két termékét mutatja be az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet Szegedi Tanácsadó Szolgálata. Az egyik a DS—RECK nevű összekapcsolható állványrendszer, amely angol licenc alapján készült, a másik a RAPISTAN—SALGÓ görgős szállítópálya. Az utóbbi gyártására épült a Salgótariáni Kohászati Üzemek kisterenyei gyára. Csaknem száz meghívót küldtek az érdeklődő vállalatoknak. Remélhetőleg, nem hiába. A szakemberek megismerkedhetnek azokkal a korszerű berendezésekkel, amelvek már több helyen is beváltak. A DS—RECK állvány sikeres alkalmazására a Dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat és a Budapesti Tejipari Vállalat mellett még több üzemet is lehetne példaként említeni. Az állványnak nagy előnye, hogy könnyedén összeállítható, gyorsan változtatható a polcok közötti rekeszek nagysága, és a rakodógéoek is könnyedén hozzáférhetnek. Elsősorban magas raktárakban érdemes elhelyezni, mert így lehetősée nyílik a rakterület takarékosabb felhasználására. A görgős szállítópálya a termelő üzemektől egészen a kiskereskedelemig, mindenütt jól felhasználható. Elemeit annyiféleképpen lehet összeállítani, hogy teljes mértékben egyelőre nem is igen tudná kihasználni az ipar és a kereskedelem. A kisterenyei gyárban felkészültek arra, ha a jövőben jelentős megrendelésnek kell eleget tenniük. R égóta gyanakszom, hogy nem figyelünk kellőképpen egymásra, s társadalmi demokráciánkban sok még az udvariassági elem, fölküldtem hát egy aprócska szondát múltkoriban: mozdulunk-e vajon, vagy megmaradunk az egyetértésnél? Fölpanaszoltam e hasábokon kis csípős glosszában, hogy egyik vállalatunk több anyagbeszerzője kajtatja az országot bizonyos anyagért, ami exportmunkájához nagyon kellene, de fél év óta egy kilót sem talál belőle. Emiatt áll a munka. Ám ugyanannak a vállalatnak a felszaporodott és fölösleges készleteket propagáló listáján abból az anyagból 125 mázsát kínálnak eladásra! Kétszer annyit, mint amennyiért hónapok óta utaznak az anyagbeszerzők, drága kflométerpénzzel, szállodaszámlákkal és napidíjakkal! Hozzátettem azt is, mert vannak már bizonyos tapasztalataim, hogy nem nevezem meg ezt a derék vállalatot, de komoly érdeklődőknek állok rendelkezésére az információval. Hátha lenne néhány kérdésük az anyagosztály vezetőjéhez! A mai napig sem kérdezte meg senki, melyik égtájon eshetett meg ez az anomália. Elgondolkoztam, egyáltalán, ki lehetett volna illetékes. Jutott eszembe a tanács ipari osztálya, a népi ellenőrzés, valamely testület gazdaságpolitikai bizottsága, de még kíváncsi állampolgár is... Egy szó nem sok, annyi visszhangja sem volt a kísérletnek. Meg mernék esküdni, hogy a szóban forgó vállalatnál sem jöttek rá: megvan az anyag, éppen csak a raktárig kell érte menni, addig, amíg el nem adják valamely másiknak, mélyen leszállított áron. Kár volna egy ilyen esetből messzemenő következtetéseket erőltetni — ám azt is tudom, hogy ügyetlenségeink és figyelmetlenségeink sorából nem ez a legjelesebb. Ráhagyásaink közül sem lehet kiemelni. Eléggé lezserek vagyunk ahhoz, hogy egy ilyen apróságra ls fölkapjuk a fejünket. Ha milliókról lenne szó..., ha százezrek úsznának el a szemünk előtt, visítanánk! A kis dolgok becsülete és komolysága azonban még idegen a szemléletünktől. Pedig mennyi-mennyi kis ráhagyásunk van! Gazdálkodásban, várospolitikában, mindenben. S hogy most úira fölvezetem ezt a kis példát, annak a hasonló esetek sűrűsége az oka. Még pontosabban az: mindig nagy és megváltó, generális intézkedésekért sóhajtunk, ha lassabban vagy nehezebb úton halad a szekerünk, s közben ezer meg ezer kisebb hasznos megoldás mellett ballagunk el. Lehetséges, hpgy az országépítés és -fejlesztés hatalmas lendületében szoktuk meg ezt, és képtelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a szocialista építés sem csupa hórukk. Pedig nagyon ide kívánkozik az a hasonlat, hogv a hegymászó az első ezer-, kétezer métert még elég gyorsan és frissen teszi meg, de amint a csúcshoz közelít, egyre lassabban halad, és centiméterekért is jobban meg kell küzdenie,, mint méterekért az elején. Valaki azt hihetné, azért beszélünk mostanában többet a kis dolgok komolyságáról, mert gazdasági szorongattatások között élünk, mert a cserearányok nemzetközi változásai kedvezőtlenül érintenek bennünket, mert néhány szép gazdasági reménységünk lefogyott Ezek a körülmények csak aláhúzzák azt a teljesen termé- • szetes és normális elvárást, hogy gazdasági és gazdálkodási képességünket a lehető legtökéletesebbre fejlesszük. Itt van mindjárt egy másik allergikus pont: a takarékosság. Miért, miért nem. becsülete legtöbbünk azt hiszi, hogy ez a szegénység parancsa. Aki jól él. annak akár el is szabad felejteni ezt a szót Szó sincs róla! Logikus gondolatmenetben a takarékosság a gazdálkodás legtermészetesebb eleme. Véletlen lenne vajon, hogy minden modern technológia legfontosabb célkitűzése ez? Akár nyersanyagot, akár munkaerőt akár energiát nyernek vele, legyen az fillérekben kifejezhető — a termélési folyamatban ezrekre és milliókra szaporodik. Mi a takarékosság címén fölöslegesen égő villanykörtékre és egész nap bömbölő rádiókra gondolunk leghamarabb. Éppenséggel ez is számottevő lehet egy summában, de még a háztartásokban sem ez az igazi tétel, amit elpocsékolunk. Bizonyos, hogy igencsak 20—25 százalékkal több kenyeret vásárolunk, mint amennyi normálisan elegendő lenne. Csak kettős ünnepek után kell belenézni a szemétgyűjtőkbe, s a kenyér mellett meglátjuk a negyedkilós sonkavéget és a megszikkadt süteményt is. De ki spórol a háromhatvanas kenyérrel és a négyhatvanas liszttel? Mintha nem tudnánk, hogy az államnak minden liter tej és minden kiló kenyér még körülbelül ugyanannyiban van! A takarékosság igazán nagy tételei természetesen a termelésben jönnek, jöhetnek össze. A termelés falja az energiát és az anyagot, s itt akár egy százaléknak is fantasztikusan nagy pénz az ellentétele. Eleget olvashatunk manapság a világ híreiben arról, hogy a legfejlettebb tőkés országokban is korlátozó rendelkezéseket hoztak. A Fehér Házban 18 fokra szabad felfűteni a szobákat időnként bezárnak amerikai benzinkutakat máshol megszabják, milyen rendszámú gépkocsik futhatnak egyik vagv másik hétvégén ... Mi viszont feivállaljuk a Kárpát-medence fűtését, hiszen képtelenek vagyunk szabályozni a lakások hőszolgáltatását és autóval megyünk a vécére is. Bár eljutnánk már legalább addig, hogy( felelősséggel végiggondoljuk ezeket! Főként azért volna szükség a felismerésre és az abból eredő helyes magatartásra és reagálásra, mert hovatovább ilyen gondatlanságokkal. könnyelműségekkel azt kezdjük rongálni, ami pedig nagyon jónéven veszünk és amihez nagyon ragaszkodunk: életszínvonalunk biztonságát fejlődésünk ütemét jó és biztos anyagi közérzetünket I genis gondolni kell minden minőségünkben — termelőként és fogyasztóként egyaránt — a kisebb tételekre. Az egyes ember talán ebben tehet legtöbbet Nem tapossa szét teherautójával a cementeszsákot nem parkettaléccel tüzel a bitumeneshordó alatt, nem hanyagul szigeteli a lapostetőt négyzetcentiméterekért spekulál a szabászgép mellett és nem szórja el a takarmányt. Vásárlásainál pedig a szükségletre gondol, s nem az oktalan pazarlásra. Az állampolgár jóindulata és megfontolása azonban még mindig kevés. Ha mást lát az üzemben, ha nincsenek következményei a kis felelőtlenségeknek, saját portáján sem erősödik meg benne a célszerű magatartás. Figyelni kell hát egymásra, hogy ne legyen országunkban semmi sem gazdátlan, rr>ég három szál pallódeszka sem. Hogy minden anyag értelmes sorsra jusson, minden energia célszerűen, szolgáljon, minden munkaóra meghozza társadalmi kamatait is. S ha mást látunk, netalántán szóvá is tegyük, s ha szóvá tettük, hát foganatja is legyen. SZ. SIMON ISTfí'.N Szabad'iai vöröskeresztes küldöttség Szegeden Szabadkai vöröskeresztes küldöttség érkezett tegnap, hétfőn Szegedre. A Vöröskereszt Szeged városi szervezetének helyiségében dr. Várkonyi László, a szegedi Vöröskereszt elnöke és Zsarkó Imre, titkár fogadta Társadalmi munka a gyermekekért Több szegedi intézményben tartottak kommunista műszakot a hét végén. A Volán 10-es számú Vállalatnál í szombaton és vasárnap 2 • ezer 446-an álltak munkába; ; 17 ezer 47 órát dolgoztak, s a szállítók 10 ezer 72 kilométert lettek meg. A kommunista műszakok bevételét — amely csaknem 270 ezer forint — jórészt a központi ifjúsági alapra ajánlották föl. A Szegedi Cipőgyárban is kommunista szombatot tartottak a gyermekév tiszteletére. Délután anyák napi ünnepségei rendeztek, ahol a Vörös zászló aranyjelvényes szocialista brigád védnökséget vállalt fiatal, cigány munkatársnőjük és négy kisgyermeke fölött Zrility Ilonát, a szabadkai Vöröskereszt titkárát, Gyeno Andrekovity vöröskeresztes elnököt és Natasa Novakovityot, a gerontológiai központ igazgatóját A vendégek' délután eZlátogattak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola II. számú gyakorló iskolájába, este pedig a Vöröskereszt megyei szervezetének vezetőivel találkoztak. A delegáció tagjai ma a szalámigyárban folyó vöröskeresztes munkával ismerkednek meg, s megtekintik a felsővárosi öregek napközi otthonát, és Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese fogadja őket. Délután részt vesznek a Vöröskereszt világnap alkalmából rendezett város! ünnepségen. Tudományos orvosgyűlás A pajzsmirigy-túlműködés gyógyításának legújabb tapasztalatait tárgyalták meg hétfőn Kékestetőn az állami gyógyintézetben tartott tudományos orvosgyűlésen. A tanácskozáson több mint száz orvos és tudományos kutató vett részt az ország külünböző gyógyintézeteiből, akik a szóban forgó téma legjobb ismerői. Az orvostudomány jelentős előrehaladásának * eredményeként a betegség többségében gyógyszeres kezeléssel elhárítható, de indokolt esetben a sebészi be avatkozás is garantálja a teljes gyógyulást. A tanácskozáson kiemelték, hogy a/ utóbbi évtizedekben egyre nagyobb szerephez jutnak a gyógymódokban a klimatikai tényezők. Kékestetón, az ország legmagasabb és klimatikaiiag rendkívül kedvező környezetében 1950 óta gyógyítják a betegeket. A tanácskozáson elismeréssel szóltak a kékestetői gyógymódokról.
