Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-24 / 119. szám

Csütörtök, 1979. május 24. Alkotó gyerekek Csongrád megye több mint 80 iskolájának tanulói küldték el a nemzetközi gyermekév tiszteletére rendezett kiállításra képzőművészeti alkotásaikat, hobbitárgyaikat, modelljeiket. A legsikeresebb munkákból szerdán kiállítás nyílt Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Központban. Dr. Müller József,íe, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője mondott megnyitót, majd a legjobb alkotásokat készítő gyerekeknek, iskoláknak és szakköröknek jutalmakat adtak át. A kiállítás május 27-ig látható, naponta 10-tól 18 óráig Postások országos munkaértekezlete Kétnapos tapasztalatcsere jellegű értekezlet kezdődött tegnap, szerdán délelőtt Szegeden, a Postaigazgatóság székházában. A 19 postaszerv tájékoztatással és propagandával foglalkozó postásait Rózsa István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője köszöntötte. Ezt követően dr. Nemesi Konrád, a Postavezérigazgatóság osztályvezetője tartott tájékoztatót. Elmondotta többek között, hogy a munkaértekezleten két szekcióban vitatják meg azokat a feladatokat, melyek elősegítik a postai szolgáltatások megismertetését a lakossággal. Külön szólt a tájékoztatás és sajtószolgálat fontosságáról. A munkacsoportokban részleteiben is megvitatják azokat a teendőket., melyek javítják a lakosság tájékoztatását és a postai propagandát. Kiállítási napló Sokszínű lengyel paletta Elevenen él még bennünk az öt évvel ezelőtti magyar— lengyel barátsági hét kiállításainak emléke. Nagyszabású bemutatókon ismerhettük mek akkor Lódz vajdaság népművészetét, kortárs képzőművészetét, iparművészetének keresztmetszetét és a messze földön híres lengyel plakátművészet remekeit. A lengyel vizuális művészeteknek elismert rangjuk van a nemzetközi mezőnyben. A legnemesebb hagyományokra építve kialakították friss szellemű, ötletgazdag, letisztult technikájú művészetüket, mely mindenkor érzékenyen reagált és elkötelezetten politizált napjaink sokszínű világában. Most öt év elteltével ismét gazdag művészeti anyagot mutatnak be Csongrád megyében. öt kiállítás reprezentálja a vizuális művészetek mai helyzetét, elsősorban a lódzi művészek tehetségét, felkészültségét. A Csongrád megyei tanács székházának előcsarnokában Andrzej Wach fotóművész mintegy 150 képből álló tárlata, a Lódz múltja, jelene, jövője címet viseli; a város realista iskolájának és e hagyományok követőinek kiállítása a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban tekinthető meg — tíz művész 54 alkotása bizonyítja, hogy a realizmus az egyik leggazdagabb forrásvidéke a kifejezésmódoknak, s a modern törekvések mellett is létjogosultsága, hitele és feladata van napjainkban is —; a lódzi grafikusok lapjait és a korszerű, kísérletező törekvések képviselői — a Vonal — tér — forma című kiállítással — az Ifjúsági Házban sorakoznak fel; a mai lengyel plakátművészet ízelítőéül pedig a Sajtóház klubjában Bélyeggyűjtőknek Májusban Szófiában a Bolgár Bélyeggyűjtő Szövetség nagy nemzetközi bélyegkiállítást rendez. A bolgár főváros helyén egykor a trákok, majd később a rómaiak települése, Serdica állott. Erre emlékezve alakították ki a kiállítás Philaserdica nevét. A kiállítás — amely a bolgár posta alapításának és az első bolgár bélyeg kibocsátásának századik évfordulóját ünnepli — jelszava: „A bélyeggyűjtés a béke szolgálatában." Ez a rendezvény egyben emléket állít az 1981-ben alakulásának 1300. évfordulóját ünneplő bolgár államnak is. A kiállítás népszerűsítésére a bolgár posta hét alkalmi bélyegsorozatot adott ki. A kiállítás ideje alatt az első bolgár bélyeg reprodukciójával egy kis példányszámú blokkot is kiadnak. A világkiállítást a Magyar Posta 3 darab azonos ábrájú három forint névértékű szelvényes bélyeget magában foglaló kis ívvel köszöntötte. * Június 29.—július 8. között Szegeden rendezik meg a XV. országos úttörő-olimpiát. Ebből az alkalomból sport és olimpia tárgyú bélyegekből kiállítást rendeznek az úttörő-olimpiai központban (Üjszeged, odesszai II. sz. ált. iskola). A kiállításon alkalmi postahivatal működik, és alkalmi bélyegzés is lesz. A szovjet posta 4 kopek névértékű bélyeggel köszöntötte a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját. A bélyeg rajza Berény Róbert 1919-es, Fegyverbe! című plakátja alapján készült. A vörös zászlót lobogtató munkás mögött a háttér zöld, így a bélyegkép nemzeti színeinket is ábrázolja. * A Magyar Posta rendezésében „Irányítószámok a világban" címmel nemzetközi kiállítást rendez a Postamúzeumban (Budapest VI., Népköztársaság útja 3.). A kiállítás május 17-től szeptember 9-ig tart nyitva, melyen megtekinthetők az irányítószámot használó országok postáinak irányítószámrendszerei, a levelek feldolgozása, az irányítószámot propagáló jelképek, mint amilyen a Magyar Posta hollója. A kiállítási anyag sok-sok érdekességet és meglepetést tartalmaz a bélyeggyűjtők számára is. * Május 26-án az V. országos véradó konferencia alkalmából Szeged 1. postahivatal rajzos alkalmi bélyegzőt használ. Sándorfalva postahivatala június 3-ig használ alkalmi bélyegzőt, abból az alkalomból, hogy a nagyközség fennállásának századik évfordulóiát ünnepli. Deák Endre rendezett kulturális témájú kamarakiállítás szolgál. A kiállítások egyrészt bemutatják a művészek látásával, szeretetteljes ragaszkodásává! Lódzot, Lengyelország harmadik legnagyobb városát. Talán elsősorban Andrzej Wach fotóin és a realista művészek alkotásain érhető tetten a művek primér szintjén az azonosuló ragaszkodás, az őszinte vallató szándék. Vizuális kultúránk új nyelvezetéhez kötődik a grafikai tárlat, a plakálkiállítás és a Vonal — tér — forma című bemutató. A lódzi grafikusok finom lapjain — karcok, nyomatok, metszetek — a bravúros rajzkészség, a virtuóz technikai felkészültség, az ötletbőség és az ironikus, néhol groteszk szemlélet találkozik a korszerű, elmélyült tartalmakkal. A konstruktivizmus szelleme a legerőteljesebb vonulat azon a kiállításon, melynek alkotásai a hagyományos műfajok határait tördelik. Kilépnek a festmény síkjából, összekapcsolják a kifejezésmódok sokféleségét, keresik a vonal, a tér és forma kapcsolatait. A lengyel plakátok egyesítik a hagyományos művészeti eljárásokat, a fotótechnika lehetőségeivel, az ötletet a mondanivaló tőmondatos summázatával. S ugyanakkor ezek a kulturális plakátok feltételezik és bizonyítják a művészetek — képzőművészet és színház, irodalom, zene — testvériségét, irigylésre méltó együttműködését. Tandi Lajos Anakronisztikus sóhajok Takarékosságról Csikorgott az ajtó, recsegett-ropogott, míg a lakat vaszárja megszelídítette, s úgy-ahogy becsukhattuk a szekrényt. A tanítónő leporolta a köpenyét. „Tele az iskola limlom bútorokkal, itt az osztályban is, nézzen csak körül — füstölgött csöndesen. Pedig van asztalosműhelyünk, dolgoznak is benne, csuda se érti, miért hagyjuk ebek harmincadjára. Ügyes mesteremberek mi mindent hozhatnának ki ezekből, hiszen nem állunk fényesen. Az oktatás tárgyi feltételei bizonyos Iskolában maximálisak, máshol elkeserítőek, de hát magunk is tehetünk olykor róla." Az óraközi szünetet diákok ricsaja veri föl. Betódul az osztály, csattognak a padok. „Sokszor elnézem e pöttöm legényeket —kulcsolja össze ujjait. — Tanítás után tucatszám elhagyott ceruzák, csipegetem a földről, akár a madarak a búzaszemet. Kitört a .hegyük, inkább eldobják, lesz másik, s az egészben az az érdekes, hogy tényleg kapnak másikat, a szülőknek sincs idejük piszlicsáré dolgokkal vesződni." Lesütött szemmel hallgatom, mint aki rossz fát tett a tűzre. Minálunk is éjnek évadján — tűnődöm közben —, ha valami botorság nem hagy nyugodni, sebesen skiccelném papírra, de nincs mivel, a gyerek tolltartójából guberálok a sötétben, mert ceruza nála van tíz-tizenöt. Az irón persze csepp a tengerben. Inkább a takarékosságról beszélgetünk, úgy általában, a tanítónővel. A takarékosság köznapi igényéről és szemléletéről, mely kiveszett kényelmes életünkből. A módi ténye és illúziója itatta föl, ahonnan a tényekkel semmi baj, az illúziókkal meg lassacskán ideje leszámolni. Filléres dolgokkal nem sikk bíbelődni. Szívesebben cserélünk újra kiszikkadt golyóstollat, elszakadt trikót, semmint töltenénk vagy megvarrnánk, hasonló a helyzet cipővel, fehérneművel, elfirkált füzettel, bepiszkolt olvasókönyvvel — mindez kisdiákoknál, akik akarva, nem akarva, hozzászoknak ahhoz a terüljasztalkámhoz, melyről előbb-utóbb keservesebb lesz lemondaniuk, mint amilyen könnyű volt elfogadniuk. MÉH-kampány persze van. Gyerekek csöngetik föl kettesével-hármasával a lakásokat, újságokat gyűjtenek, tehát hasznossá teszik magukat. Gyanítom viszont, az ilyen akciók alig érnek többet a föladatokra mindig serkentő korosztály lelkes sorkatonáinak romantikus buzgalmával. Illetve hát érnek azért többet, mert hasznosat cselekszenek, csupán a szükség fedezete, az erkölcstartalmi mögöttes bizonytalan mindaddig, amíg ugyanazt a háztáji kacatot bőkezűen selejtezi a család, amire az utódok máskülönben, iskolai akcióprogramok révén, lelkesen vadásznak. Mit ér hát ap iskolák nevelőmunkája, ha az otthoni mindennapok szemléletéből hiányzik annak folytatása, meghosszabbítása, értelmezése, prakticizálása? Pocsékolásról Mert napjainkban egyre több szó esik a takarékosságról, illetve ijesztő szükségének látványos kirakatában: a pocsékolásról. Nyilvánvaló, e sorok nem az első és nem is az utolsó sóhajok. Még a tipikus és elrettentő példák sem túl változatosak. Mást ne mondjunk, a kenyérpocsékolásról speciel terjedelmes sajtóirodalom éli reneszánszát, üres gyógyszeresüveget visszavinni (holott az ipar igényelné) hovatovább szégyenteljes pitiség, de hogy mi minden megy bután veszendőbe, mely máshol értelmes használatra fogható, megmondhatói a szemeteskukák, utcai konténerek szorgalmas magánzói. Elégtelen munkaszervezés következtében pocsékolás folyik parlagon heverő, vadonatúj berendezésekkel; lezserség, közöny vagy egyszerű figyelmetlenség nyomán a villanyárammal, vízzel (nemcsak a háztartásokban); véget nem érő l'art pour l'art értekezleteken az unatkozó munkaerővel, tehát az idővel, mely köztudomásúan pénz, satöbbi, satöbbi. Kézzel fogható vagy áttételesen fertőző anomáliák ezek, mert mondjuk egy kihasználatlan gépet az üzemi mechanizmus korrekciójával (esetleg) munkára lehet sürgetni, de például a tipikussá terebélyesedett ülések, munkamegbeszélések, értekezletek irracionális modelljén egyszerűen nem fog a kritika, már a gúnyos köznyelv, a csípős kabaré sem. Ráálltunk a sokszor és hosszan ülésező ország hullámhosszára. Valahogy olyaténképpen, mintha természetes jelenség volna, hogy az áruházak pultjánál hosszú sorban topognak a türelmetlen vevők, míg odabenn a kiszolgálás gyorsításának módozatairól értekeznek. Mindenki hozzászól, ha van ötlete, ha nincs. Legalább látják a főnökei, érdeklődik, töri magát a köz, a vállalat javáért. Máskor meg ugyanez a rejtőjenői Buzgó Mócsing mosolyogja le kollégáját, mert szóba hozta neki, távozáskor kapcsolná ki a villanyt, ne hagyja a takarítószemélyzetre: figyelmeztetni a takarékosságra, illetve a pocsékolásra, népszerűtlen dolog. Látszólag apróságok ezek (a pocsékolás jelentősebb tételei jogi kategóriák), ám a kicsiből lesz a sok, pontosabban sok kicsi sokra megy —, hogy csöppentsünk valamit a közhelyek igazságaiból is. Mert e füstölgés tetszőlegesen bővíthető volna. De legalább ezegyszer takarékoskodjék a papírral Nikolényi István Orosz nyelvi tábor Elkészült a Szovjetunióba, nyelvi táborozásra utazó magyar fiatalok programja. Az idén — immár a tizedik nyáron — a korábbiakhoz hasonlóan 300 magyar diák látogat a Szovjetunióba — Kurszkba, Jaroszlavlba és L.ugába — egyhónapos orosz nyelvi táborba. A fiatalok június végén, július elején utaznak. Tanév vége az általános iskolákban Az általános iskolákban a tanítás legkorábban június 10-én, legkésőbb pedig június 20-án fejeződik be. Ugyanis az idei tanévben vált egyöntetűvé a 11 napos tanítási munkarend; és a kéthetenkénti szabad szombat némileg módosította a tanítás befejezésének az időpontját — mondotta Szabó László, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője. Legkésőbb június 25-ig mindenütt kézhez kapják a diákok a bizonyítványt is. — Ehhez igazítottuk a középfokú iskolákban a beiratkozás napját, erre mindenütt egységesen június 25-én kerül eor. Előfordulhat, hogy néhány tanuló családi beutalóval a tanítás utolsó napjaiban kezdené meg az üdülést. Lehetővé tettük, hogy — megfelelő tanulmányi eredmény esetén — a pedagógusok elengedjék őket. A szülők a tanítás befejezéséről abban az iskolában kaphatnak pontos tájékoztatást, ahová gyermekük jár. Az utolsó tanítási napot követően a napközi otthonok természetesen mindenütt nyitva tartanak. A tanév hátralevő heteiben — éppen a kötelező tanítási napok teljesítése érdekében — sok helyütt módosíthatják a pedagógusok az órarendet Új film A bajkeverő Színes, magyarul beszélő francia—olasz film. A szerződés című regényét filmre irta Francis Veber. Operatőr: Raoul Coutard. Rendező: Edouard Molinaro. Főszereplők: Lino Ventura és Jacques Brel. Ügy fest, a bűnügyi filmek lehetőségei kimeríthetetlenek. Ez a legújabb példány egy gyilkossági kísérlet meghiúsulásának mulatságos történetét meséli el. S minthogy hullagyártás és mulatság egymást nem éppen takaró fogalmak, a rendező, Molinaro úgy egyensúlyoz tragikum és komikum között, hogy végeredményben az utóbbival rokonszenvezve a műfaj persziflázsára tesz kísérletet. A bírósági palotával szemközti szállóban szomszédos szobát bérel a hivatásos gyilkos (Lino Ventura), meg a hűtlen feleségének visszaszerzésére érkezett ingügynök (Jacques Brel). Ök történetünk hősei. Olyannyira, hogy eltartói lesznek a filmnek, rajtuk áll vagy bukik a siker, s minthogy remek színészek, nem mulat rosszul a közönség. Félreértések, jobbára előre kiszámítható kínos intermezzók, az elhagyott férj rapszodikus elgyöngülései akadályozzák bérgyilkosunkat a körültekintő előkészületekben, hogy már-már sajnálni kezdjük. Kényszeredett, emberbaráti cselekedetei, hogy nyugodtan hagyják, fölkeltik szobatársának rokonszenvét, aki aztán le nem megy a nyakáról: hiába, egy bérgyilkosnak sincs már ijyugodalma ezen a földön, ő sem mehet biztosra. A szállóban valósággal hemzsegnek a rendőrök, hiszen alapos okuk van félteni a bíróságra várt fontos ember életét. A film pikantériája, hogy a gyilkos felőlük nyugodtan élhetne, csak a kelekótya szomszéd tesz neki rendre keresztbe, minek utána a humor egyetlen forrása, ez a késleltető cselekmény marad, s az erre épülő helyzetkomikum, üldözési és féltékenységi jelenetekkel, apró-cseprő közjátékokkal stb. Nem rossz, bár az első fél órában nehezen lendül a film, sok aá? üresjárat, de hát később némiképp kárpótolják a nézőt, mint említettük volt. elsősorban Lino Ventura és Jacques Brel. A Vörös Csillag mozi nézői Molinaro krimije előtt rövidfilmet láthatnak a magyar szecesszióról, benne a szegedi Reök-palotáról is. N. L V