Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-22 / 117. szám

4 Kedd, 1979. május 22. A KGSf-TAGÁLLAMOK 'ATLANTI TENGFI JENGER MONGÓLIA v^T1 JK ­rA.ORSZAQ SJ^^ffsf FEKETE-TENGER TENGER­Az európai KGST­tagországok fejlődése z o A NEMZETI JÖVEDELEM ALAKULÁSA 1«6 1977 1978 1979 kedési ütem (terv) . . . lenr teljesítés (tét*) BULGÁRIA CSEHSZLOVÁKIA NDK LENGYELORSZÁG ROMÁNIA MAGYARORSZÁG SZOVJETUNIÓ • A lelli.isznélt nemzeti jövedelem A KGST-tagországok fejlődésének üte­me az elmúlt harminc év során három­szor gyorsabb volt, mint a tőkéá országo­ké. Ezen idő alatt neniüétj jövédelrrtüket tíz-, ipari termelésüket tizenhétszeresére növelték. A folyó ötéves tervek szerért j»etíb célok elérését tűzték kl. A KGST-tagor­szágokban még nem fejeződött be az ex­tenzív növekedési formáról az intenzív nö­vekedést formára való áttérés, s ez n fo­lyamat megkívánja a gazdasági szerkezet átalakítását, ez pedig a fejlődés lassítá­sával jár. Ezen túlmenően külső ténVe/.ők ls befo­lyásolják a növekedést ütemet. A tóké.s Tenger születik Az új Aktyeplnszkij mes­terséges tengert, amelyet Üzbegisztán déli részén léte­sítettek. az Amu-Darja vize táplálja. Az összesen 500 millió köbméter víz befoga­dására képes tároló lehető­séget biztosít a Szurhander terület vízben szegény kör­zeteinek öntözésére. (APN) Autóbusszal utazni Munkások az építőiparban Csongrád megyében hat és fél ezer építőipari dolgozó ingázik. Ebből 250-en dol­goznak a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál, ahol ma már fehér holló a bódés­kocsi. A cég a Volántól bé­rel autóbuszokat, amelyeken kulturált körülmények kö­zött utazhatnak az emberek. A kölcsönzési díj magas. Ta­valy 2 millió 900 ezer forin­tot költöttek a munkások utaztatására, ebből 700 ezret fizettek a Volánnak. Idén, mivel az elmúlt évhez ké­pest 6okkal több buszt bé­relnek, várhatóan 4 millióba kerül a munkásszállítás. A tetemes pluszkiadás miatt csökken a kifizetésre kerülő nyereség. Vannak olyan fal­vak, ahonnan nagyoi\ keve­sen járnak dolgozni a Sze­gedi Magas- és Mélyépítő Vállalathoz. Hogy nekik se kelljen teherautón utazni, azért a cég kisbuszokat vá­sárol, mivel az Ikarusokat, nem kifizetődő tíz-tizenöt ember szállítására bérelni. Fontos, hogyan gondosko­dik a vállalat a dolgozók­ról, a munkahelyeken. A mélyépítőknél sokan, napon­ta vándorolnak egyik mun­kahelyről a másikra. Olyan lakókocsikat vásárol a cég, amelyeket teherautón lehet szállítani. Ezek egyenként 12 embernek nyújtanak le­hetőséget öltözésre, evésre és pihenésre. Idén három la­kókocsit vettek, további öt pedig a Jövő év elején kerül a munkahelyekre. Az egész­nek csak az a szépséghibája, hogy bár több mint 100 ezer forintba kerülnek darabon­ként, fürödni nem lehet bennük... Egyszerűbb a helyzet ott, ahol házakat szépítenek a dolgozók. A felújításra ke­rülő épületekben minden igényt kielégítő öltözőt, für­dőt és étkezőt lehet kialakí­tani. Egyezkedik a vállalat az IKV-val, hogy az Ingat­lankezelőkhöz tartozó házak udvarain faházakat állíthas­sanak fel. Természetesen csak olyan helyre tennék ezeket a szociális épületeket, ahonnan sok munkahely percek alatt megközelíthető. Ilyen öltözővel, fürdővel, ét­kezővel ellátott faépítmény van már,a Horváth Mihály utca 9. számú ház udvará­ban. A liftszerelők jelenleg Tarjánban, egy tízemeletes épület földszintjén szoron­ganak. A kis helyen hatva­nan végzik a munkájukat. A vállalat 6 millió forintot költ egy új, a központi tele­pen felépülő épületre. Itt a felvonósok is jó körülmé­nyek között dolgozhatnak majd. Az idén kezdik ala­pozni ezt a házat, amelybe korszerű szociális helyisége­ket is terveztek. Az aszfalt­üzem és a vasbetongyártő részleg dolgozói is mostoha körülmények között dolgoz­nak. Róluk is gondoskodik a vállalat, már készülnek a rendezési tervek. A telep megújítása 20 millió forint­ba kerül. országokban 1974-ben bekövetkezett gaz­dasági válság az oda Irányuló külkeres­kedelmi forgalom korlátozását vonta maga után egy olyan időszakban, amikor a fel­vett hitelek visszafizetése ls esedékessé •ált'növO ii­Az elmúlt néhány év tapasztalata azt bi­zonyltja, hogy a jelenlegi gazdasági szín­vonalon már nem olyan döntő tényező a mennyiségi növekedés, mint volt az 1948­ban. Sokkal fontosabb a szerkezeti átala­kítás zökkenőmentes végrehajtása, a ha­tékonyság növelése, az anyag- és energia­• igény csökkentése. Az idén és a következő két évben 200 ezer régi la­kást modernizálnak az NDK-ban. amelyeknek egy­ötöde műemlék, további egy­ötöde pedig „műemlék jel­legű" épületben van. Kere­ken 15 ezer házban 60 ezer lakásról gondoskodik a mű­emlékvédelem a korszerűsí­tések során. A házak nagy része történelmi városma­gokban, ódon hangulatú óvárosokban helyezkedik el. Közöttük olyan európai hírű műemlékegyüttesek vannak, mint Weimar és Potsdam óvárosának házsorai. (MTI) HAZASSAQ Vér András és Bálint Erzsébet Mária, Palatínus István Imre és Jekelfalussy Judit Stefánia, Csányi Lajos Gyula és Bánsági Sarolta, Pétre Béla és Lakatos Erzsébet, Korom Bálint Imre és Kovács Eva. Tölcséres Ist­ván és Széesényl Magdolna, Dobó Anlal József és Igaz Ro­zália Mária. Bata József és Bö­ber Elke Karín, Lukács György és Vida Aranka. Forral Tibor és Doró Eva, Sefcic Vladislav és Süli Eva, Márki Zoltán és Fülöp Zsuzsanna Eva, Nemes Gábor és Bálint Irén Anikó, Horváth Lajos és Szűcs Ágnes Julianna, Ordögh János és Hó­di Erzsébet, Ordögh Róbert Mihály és Román Éva, Pintér Kálmán Géza és Péter Julianna Magdolna, Balogh László Imre és Suhajda Ilona házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Gelger, l'erencnek éé Bohner Máriának Pálma, Fazgkas Já­nos Istvánnak és Berta Anná­nak Zsolt Tamás,1 Csatordai Lászlónak és Fodor Klárának László, Szabó-Czlbolya István­nak és Rácz Magdolnának Ist­ván, Varga Tamásnak és Kar­dos Margitnak András, Sárközi Imrének és Adám Gizellának Zsolt, Cserhalmi Lászlónak és Rutai Máriának Tímea Petra, Kiss István Andrásnak és Ka­rácsonyi Katalin Máriának Pé­ter Zoltán, Újvári János Mi­hálynak és Katona Erzsébet­nek Gábor, Újvári János Mi­hálynak és Katona Erzsébetnek Attila, Zsíros Gábornak és Bu­gyi Margit Gizellának Georgi­na, Haiászevics Jánosnak és Bálint Margitnak Gergely, Szö­nyl Jánosnak és Rengey Iloná­nak Krisztina, Kövesdl Ferenc Andrásnak és Fodor Zita Mari­ettának Krisztián Ferenc, Ne­mes Istvánnak éa Igaz Katalin­nak Renáta Kinga. Gyöngyösi Mihálynak és Banó-Szabó Mar­gitnak Zsolt, Rácz Péternek és Varga Annának Andrea, Gás­pár Elemér Endrének és Ugri Klárának Endre, Kókal László­nak és Baráth Margitnak Pé­ter. Figura Istvánnak és Adám Juliannának Gábor, Süveges Ti­bornak és Mészáros Emmának Zsuzsanna, Gyémánt Kálmán­nak és Csurgó Máriának Anita, Tóth Istvánnak és Sajtos Pi­roska Évának Tamás István, Bi­tó Lajosnak és Lajos Erzsébet­Családi események nek Zsolt, Bitő Lajosnak és Lajos Erzsébetnek Zoltán, Áb­rahám Zoltánnak és Dobra Edit Klárának Szabolcs, Varga Sán­dor Imrének és Rád Krisztina Ilonénak Sándor, Gulyás Antal Józsefnek és Domonkos Kata­lin Piroskának Antal, Plel Fe­rencnek és Szabó Erzsébetnek Norbert Ferenc, Botka Lajos­nak és Karácsonyi Anna Évá­nak Csaba Lajos, Németh Lász­lónak és Pozsár Katalin Angé­lának Levente Emil.. Nemes Pál­nak és Kocsis ' Gabriellának Gábor, Tóth József Ferencnek és Oldal Gabriellának Tamás József. Csúrl Mihálynak és Wágner Annának Péter, Boér Ernő Jánosnak és Hegyi Márta Máriának Zsolt, Pető Mihálynak és Túry Kinga DalmánakíArpád Viktor, Tóth Antalnak és Pap Margitnak Judit, BicóU István Imrének és Makra Etelkának Róbert, Máté László Ambrus­nak és Dombi Máriának Anita, Farkas Józsefnek ég Révész Magdolnának Gábor, Selymest József Jánosnak és Komáromi Juliannának József János, Sza­bó Jánosnak és Wutsch Iloná­nak Zoltán, Ábrahám Szilvesz­ternek és Horváth Katalinnak Zsolt, papdi Imre Zoltánnak és Sztankovlcs Katalinnak Attila Zsolt, Miklós Antalnak és Da­rabos Erzsébet Magdolnának Ta­más. Mucsl Sándornak ég Kis Margitnak Sándor, Kónya Fe­renc Péternek és Varga Zsu­zsannának Péter, Szécsl Béla Gézának és Mip Arankának Pál Béla, Kócsó Mihálynak és Turl Piroska Erzsébetnek Tí­mea, Sutka Sándornak és Vln­cze Irénnek Krisztina, Len­gyel Lalos Gábornak és Bakucz írén Ilonának írén, Körmendi Miklós Edének és Fazekas Má­ria Editnek Anna, JOJárt János­nak és Gárgyán Piroskának Pé­ter, Tóth-Kása Pál Ferencnek és Lugosl Katalinnak Katalin, dr. Varga Istvánnak és Csányi Ágnes Mártánk Ágnes, Bozóki Andrásnak és Kiss Editnek Pé­ter András, Trényl Pálnak és Sándor Katalinnak Attila, Tele­ki Bélának és Lukóczkl Máriá­nak Brigitta, Nagy Mihálynak és Adlcr Máriának Dánlel Mi­hály, Szabó Lászlónak és Ba­csák Erzsébetnek Adám László, Szász Istvánnak és Dóczl Ág­nesnek Attila, Farkas Sándor­nak és Hódi Ilona Annának Mi­lán, Hudák Istvánnak és Sán­dor Erzsébetnek Zsolt István, Kismárton Sándornak és Csűri Matildnak Péter, Kismárton Sándornak és Csűri Matildnak Sándor, Gálik Dezső Antalnak és Kertész Krisztinának Krisz­tina. Ball István Ferencnek és Létai Zsuzsanna Máriának Hen­riett Anita nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Zsurka József, Pintér Mlklős­né Juhász Rozália, Móricz Já­ndsné Domonkos Julianna, Gál Jenő, Kara Antalné Balázs Er­zsébet, Bartók Ferenc, Székács Mihályné Bénák Gizella, Kiss Lajos István, Varga Józsefné Marczlnkó Franciska, Mózes Mihályné Kunsági Ilona, Dau­csics Ferencné Budai Terézia, Horváth Istvánné Bori Piros­ka Erzsébet, Hegedűs Sarolta, Rácz Péter Pál, UJ Siíndorné Rózsa Irén, Szlkora Arpádné Szép Ilona, Kiss Mihályné Sza­bados Anna, Jani Mihályné Zombori Julianna, Huszka Im­réné Nagynémedl Mária, Hutte­rer Andor, Kurucz Jánosné Balog Mária, Turl Károlyné Vlgh Erzsébet, dr. ördög József Lajos, Orovecz Ferencné Nagy Mária, Kiss Mátyás, Merca György. Pélyl Dezső, Kevevárl Istvánné Békési Mária, Huller Ferenc Istvánné Lobozár Jolán Anna, Bucsányi Dávid Mihály, Bugner Ilona, Rácz Sándor, Osztás Györgyné Zelman Erzsé­bet, Kónya Jánosné Farkas Erzsébet, Bálint Jánosné Szo­tyori Krisztina, Eperjesi János­né Dér Erzsébet, Lakatos Jó­zsef, Herczeg Jánosné Szél Magdolna. Ricz András. Talpai Antalné Kis Irén, Albert Jó­zsef, Karácsonyi Jánosné Tóth Etelka, Kovács Mihály, Tőrök Istvánné Bodó Mária, • Lipkay Zoltánná Dékány Erzsébet Jú­lia, Hajdú Máténé Gyulai Vik­tória, Macsánszky József, Ba­kos Edéné Szabó Mária, Mis­kolci István, Battancs Antalné Katona Rozália, Tösmagl Fe­renc meghalt. Molnár Zoltán Ék vereség 24. A parázson fel ropogott a rőzse, pattogott, mintha a tűz örömmel üdvözölné a friss ropogtatnivalót. Az asszony ar­ca megfürdött a piros láng fényében, s' csak most látszott, hogy az ő fakó kendője is, mellyel a fejét bekötötte, vala­mikor piros lehetett. András elképzelte ezt a megviselt arcot pirosbabos kendőben, első hetes menyecske korában, meg első viselős korában, amikor a nagyobbik lányát hord­ta. Vagy talán előbb még egy fiút is szült? Lehet, S lehet, hogy az ts odavan valahol. Mit lehet azt tudni, hogy hány éves egy Ilyen asszony, a megviselt kendője mögött? Felállt, megigazította magán a kendőt. Ügy kötötte újra, hogy közben nem vette le a fejéről, fel sem lebbentette a két szárnyát. András nem bírta felfogni, szemérmesség-e ez, vagy csak a mozdulatok gyakorlott takarékossága. — Minden jól fog menni — mondta halkan az asszony, úgy, ahogy a bábától hallotta. — Minden rendben fog men­ni, pontosan úgy, ahogy kell. András erre csak Illedelmesen bólintptt; sehogyan sem talált olyan szót, amivel ezt a jó igyekezetű megnyugtatást illendően tudomásul vehette volna. — Mert Varga Julis néni, ő nagyon érti a dolgát... Ilyen bába talán még Budapesten sincsen. Velem ls ő volt. András úgy érette, hogy most már igazán meg kell köszönnie valahogy a jót szót. S már fogalmazta is ma­gában, hogy ó, igen, 6 maga is látta rajta az éjjel, ahogyan szólt, ahogyan mozgott, hogy milyen higgadt, mennyire ma­gabiztos ... Ám ahogy megköszörülte a torkát, megijedt, hogy felsérti a csendet. Suttogóra igazította hát a száját, de akkor már ki is nyílt a szobaajtó, s kilépett Varga Julis néni, és azt mondta: — Jöjjön be, fiam! Megijedt, hogy miért kellene őneki bemennie. Vagy jól értette egyáltalán? Csak nincs valami báj?... Az asz­szony is mozdult, nyilván ő is úgy értette, hogy talán in­kább őneki kell bemennie. De a bába csak intett neki, hogy maradj csak, s még ugyanazzal a mozdulatával kinyúlt Andrásért, és megfogta a karját. — Jöjjön nyugodtan, magát akarja. Mert ez egy olyan asszony, ez a kislány. Bement hát; nagy lélegzetet vett, hogy összeszedje ma­gát, s belépett. Itt egy kicsit homályosabb volt, nem olyan világos, mint a konyhában, össze voltak húzva a kis tar­ka függönykék. Odaóvakodott, s Aranka fölé hajolt. Belehajolt a ke­zébe, odaadta neki az arcát. Aranka megfogta, megkapaszkodott benne, s mozdulat­lanul tartotta. Ujjal forrók voltak és felpuhultak; lehelete, mint a felcsapó gőz. Zihált, pihegett, megint zihált. Nem szólt; szóra nem tellett az erejéből. — Vegye le a zubbonyát, fiam, nagyon meleg van itt! — Igenis! — mondta a bábának, de nem bírta levenni a zubbonyt, mert Aranka nem engedte el az arcát. Meg­próbált így gombolkozni, de ebben a görbedt helyzetben sehogyan sem sikerült; abbahagyta. Hallotta, hogy a bába csörömpöl valamivel. Az ajtó is nyílott, csukódott, ö meg csak tartotta magát, hogy Aran­ka belekapaszkodhasson a fejébe, az arcába. A bába megállt mellette; csak állt, figyelt. Akkor egyszer Aranka elengedte a fejét, s a pillájával Intett. Tudta, hogy ez azt jelenti, hogy na, jól van, vedd le hát a zubbonyod, biztosan valóban nagyon meleg van Itt, s különben ls mindent úgy kell tenni, ahogy a bába mondja. András egy szék karjára terítette a zubbonyt, szabá­lyosan ráhelyezte a derékszíjat, a tölténytáskákkal. Aztán felgyűrte az Inge ujját, és leült a másik székbe, odahúzva Aranka ágya mellé. A bába puha kendőt adott a kezébe, ö rögtön meg­értette, hogy mire való, s már el is kezdte vele felitatni Aranka halántékáról, nyakáról a verejtéket. Megcsapta ugyan az orrát a fanyar verítékszag, de nem érzett most benne semmi kellemetlent. , Aranka pislogott, s ebből 6 kitalálta, hogy a szeme gödre is nedves. Azt ls szárazra törülte hát; megérezte, hogy ott a szeme körül most viszket a csípős verítéktől; bebugyolálta a kendővel a mutatóujját, s ügyesen kitörül­gette mélyen ülő szeme körül a finom gödröt, s szemöldö­ke ívét. Aranka pihegése eközben meggyorsult; tátott szájjal kapkodott levegő után, s különös vinnyogás tört fel belőle. Andrásnak most már igazán összeszorult ettől a torka. Kétségbeesve nézte, hogy hánykolódik. Vagy csak a mellkasa emelkedett meg? Kezével, forró ujjaival megra­gadta András kendőt tartó jobb kezét, a hevesen megszo­rította. A bába érte nyúlt a kendőért, s András ebből megér­tette, hogy most a kezét ott kell hagynia Aranka forró ujjai között. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents