Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

8 Vasárnap, 1979. májas 28." Madácsy László Csak még egyszer... Csak még egyszer lenne ének öreg legény vén fülének. Rózsavizes húsvétreggel Indulhatna piros kedvvel. Csak még egyszer lenne rózsa. Bolond szíve megkínzója. Barna éjjel tárt karokkal Beszélhetne csillagokkal. Csak még egyszer lenne a szó S2iromajkon simogató. Rajt mérhetné üdvösségét, Mint vízcseppen a nap fényét Csak még egyszer lenne bánat. Melytől a szív nagyon fájhat Bánat, melynek éles éle Boldogságnak oltókése. Csak még egyszer lenne az ó' Frissen hullott hóval befútt S elhihetné, bármerre jár. Nincsen csapda, véres határ. Hej, csak egyszer, hej. csak egyszer Lenne bűvös, égi kegyszer, Melytől, ml rossz, jóra válna, S rákenhetné a világra. nr Óriás szitakötő A helikopter, mint egy óriás szitakötő, pillanatok alatt fölemelkedett a fasor mögül, majd ugyanolyan tempóban vissza is libbent a búzatábla fölé. Méltóságteljes lebegéssel szórta tovább a permetet. Ahogy kiürült a tartálya, „megvágta magát", és hirtelen fordulás után elberregett a töltőtelepre — anyagért Közben az irányjelzők is odébb mentek. A tábla szélén álló traktorok megjelölték a következő parcella határát, hogy könnyebben eligazodjék a gabonaföldön a gépmadár. Drága permetező Nagy Ferenc a mihálytelekl Oj Élet Tsz Irodájában „ceruzázza" a helikopter munkáját — Ha jól összeszámoljuk, a repülős növényvédelemhez 12 embert kell „haptákba állítanunk", hogy folyamatos legyen a munka. Számoljuk: először a pilóta, aztán a két szerelő, az irányjelzők, a vegyszeresek és így tovább, a munkacsapat-vezetőig. — Mire haladnak naponta? — Előírás van rá, hogy hatvannál többszijr nem szállhat föl Űj könyv Régi hiányt pótol a Magvető Kiadó a romániai magyar irodalom Sütő András mellett egyik legjelentősebb alakja, Kányádl Sándor kötetének megjelentetésével. Most összegyűjtött versei kerülnek asztalunkra. Kányádl indulásától biztos kezű lírikus, az élőbeszéd közvetlenségét hetyke humorral tette fordulatossá. Azóta is megmaradt a stílus hagyományos formáinál, nem csábították' el a vonzóbb, modernebb Irányzatok vagy divatok, megtartotta a gyermekkori folklóremlékek szabadító s máig is éltető varázsát Természeti versei nem & hagyományos értelműek, nála az ember egy a szülőfölddel, a fák, a fenyvesek, a madarak nem tartozékai, hanem ihlető forrásai, éltető erői költészetének, ahogyan e tájon élőknek is. A táj — történelem, hősi tettek színhelye, s emlékeztető a megélt történelemre. Megrendítik a költőt az urbánus élet s korunk ellentmondásai, önpusztító cselekvésfolyamatai: az élet tiszta és szép értelmét, emberségét, igazi fényét félti. Elsiratja a kialudt pásztortüzeket, a kivágott erdőt, a kiszáradt kutat, a rohanó idővel ritkuló baráti, meleg szót. Megihleti Tamási Aron, Illyés, Arany, Nagy László, Kós Károly, Veres Péter alakja, emberségük és szellemiségük. Kodályról írt sorai ma már klasszikusak: „boldog, akinek térdén egy nemzet lovagolhat". Helyt kapott a kötetben az utóbbi évek egyik legmélyebb gondolati tartalmú, s legszebb verse, a Halottak napja Bécsben, Kányádl eddigi életművének A múzeum állandó kiállításainak remekel Bobor János uram tékája A Csongrád megyei parasztbútorokat és népviseleteket bemutató kiállítás egyik szögletében kapott helyet, mégis egyhamar magára vonzza a látogatók figyelmét Mi olvasható le erről a kivételes értékű bútordarabról? Betűje szerint az, hogy Bobor János uramnak készült 1795-ben. Mindig örülünk az évszámos múzeumi tárgyaknak, mert segítenek eligazodni elmúlt korok életmódjában, művészetének nehezen föltáruló kérdéseiben, de különösen értékesek számunkra a feliratos darabok. A téka 1909-ben a tótkomlósi tanyákról került múzeumunkba, így gazdája komlósi illetőségű lehetett Készítőjét nem ismerjük, de alapos a gyanúnk, hogy olyan környékbeli vagy vándor asztalos volt aki a megelőző években festett templomennyezetek, templomi bútorok készítésével foglalkozott és eközben csiszolta mesterségbeli tudását Figyeljük meg a tékán a stilizált levelek, virágok könnyöd, hajlékony megfestését: aki ezeket a díszítő motívumokat ecsetjével a zöldre alapozott fenyőfára vitte, az birtokában polt az egykorú bútorfestés minden fortélyának. Fenti föltételezésünknek van még egy fogódzója: a vásárhelyi református öregtemplom 6tallumpadjának támláin a Bobor uram tékájához hasonló motívumokat fedeztünk fel. A „papok padja" csak két-három évtizeddel korábbi a tékánál, így az is lehetséges, hogy ugyanaz a kéz festette a két, annyira különböző rendeltetésű bútordarabot. A tékában ugyanis pálinkásbutellákat, orvosságokat, kalendáriumot és apróbb házbeli holmit tartottak. A szobában az ajtó mellett, az ágy közelében, a falon volt a helye, vagy éppen az ajtóval szemközt, a kemencével átellenes szobasarokban, mint Bobor Jáno6 saroktékájának. TéHrisztó Fotev Ifjúságom delén Ifjúságom delén ragyogtam akkor. Vad voltam — aránytalan, gyönyörű. Könyörtelen szerettelek — dacból — s ezer csoda, hogy nem föd még a fű! Ifjú voltam —» szép és valószínűtlen! Sötét hangodra hollóhodtam én. Bűnös vagyok — bús emlékedhez hűtlen fohászkodom most könyörületért Fényes káosszal álmodom, mint akkor... Nem sejtettem, de fény voltam, derű! Könyörtelenül szerettelek — dacból! És sajnálom, hogy nem föd még a fű! (Fordította: Utassy József) kánk formája és tetejének faragása a barokk stílust idézi, festésén pedig a „virágos" reneszánsz ornamentika kései hatását érezzük. JUHÁSZ ANTAL néprajzkutató a gép. Általában, ha minden stimmel, hat légi óra alatt öthatezer liter permetlevet szór el. Ez körülbelül 1000 hektár földre elég. De ekkor reggeltől estig dolgozik. Mindez jó időt, szakmájukat értő és azt szerető embereket kíván, de nélkülözhetetlen a jó szervezés, és az összehangolt munka is. A tervszerűség föltételezése után ls tolakodik a kérdés. — Sokba kerül? — Ahogy vesszük. Az előnyéért megéri. Dupláját szórja be óránként, mint a földi gépek, s nem tapossa össze a vetést. Boros Péter, a szegedi Agrokémiai Társulat vezetője dicséri a repülőgépet: lapos, vizes földön is Jól használható, ahol a teherautó vagy a traktor elsillylyedne. — Kié a gép? — Közösen vettük, adott pénzt az Agrokémiai Társulás, amelynek gesztora, az Oj Élet Tsz, valamint a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat és a Délalföldi Pincegazdaság. A Csongrád megyei tanács is segített — Mennyibe került? — Hat és fél millió forintba. — Permetezhetnek-e vele a partnergazdaságok ? — Hogyne! Eddig 22 szövetkezet — nemcsak a fűszerpaprikatermesztési rendszer tagok — kérte. hogy dolgozzon náluk a helikopter. Leállt a motor A pilóta Vass András Nyíregyházán tanulta a szakmáját, eddig csaknem 6 ezer órát töltött a levegőben. Újszegeden lakik és a MÉM repülőgépes szolgálat alkalmazottja. Ezt mondja: — Budaörsön van a központ, oda tartozunk. Jómagam és a két szerelő. — Nélkülük nem ls repülhet? — Egy métert se! — Bízik munkájukban? — Muszáj. — Barátok? — Gergely Gáborral együtt voltunk katonák, Remzső János meg errevaló, nagymágocsi gyerek. Jól megértjük egymást — Mindent itt javítanak? — Csak a kisebb hibákat, nagyobb munkára, mint a motorcsere, Pestről jönnek szerelők. Nem, mintha a srácok nem értenének hozzá, de ez a szabály. — Volt-e már nehéz pillanata? — Előfordult, de nem sokszor, — Leállt a motor? — Olyan is volt — Akkor mit csinált? — Szerencsésen leszálltam, mert még a másik ment ugyanis a helikopteren két motor üzemeL — Megijedt? — Nem. Ezek a gépek biztosak. Alacsonyan, nagy sebességgel mozognak ugyan, ilyenre tervezik. Volt olyan is, amikor leszálltam és utána azonnal beragadt a motor. — Veszélyes munka a magáé..1 — A hivatással jár. Nyűgözik a gépet — Milyen gonddal jár a helikopter üzemeltetése? Nagy Ferenc válaszol: — Először is helyet kellett neki keresni, ahol éjszakánként pihen. Erre a gyálai Szilágyi dombot jelöltük ki. Oda építettünk egy 13 méter átmérőjű betonplaccot Karikákat tettünk bele, amihez megkötjük a gépet A növényvédős, látva a csodálkozást, tovább magyarázza: — Kényes jószág a helikopter, azért vigyázunk rá. Nem szeretnénk úgy járni, mint tavasszal a budaörsiek. Feldöntötte és összetörte a vihar a gépeiket Vass András is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Nyűgözni és őrizni kell a helikoptert, hogy biztonságban legyen, idegenek ne férhessenek hozzá. Ha jó erősen lekötik a földhöz, nyugodtan alhatunk. — Esetleg valaki ellophatná? — Nem hinném. Aki nem ért hozzá, el sem tudja indítani, nemhogy fölszálljon vele. Az ember kezével, lábával kormányozza a gépet, és felszálláskor sok műszerre is figyel. Száznál több jelző van a kabinban. Szó esett még a beszélgetés sarán, hogy a 'távoleső gazdaságok idegenkednek a géptől, sokallják érte a pénzt A szomszédok viszont jól megbarátkoztak vele, értékelik a légi növényvédelmet, nemcsak azért mert kevesebbe kerül az átrepülés, hanem azért is, mert a nagy táblákon gazdaságosabban, célszerűbben tudják használni azt A megye másik tájáról is elhívták már az óriás szitakötőt, hogy idejében végezzenek. a munkával. Nekik van igazuk. Kár lenne a drága gépért, ha csak „lenyűgözve" állna a betonon. MAJOROS TIBOR Ipari emlékeink Nemrégiben Kétbmttufc m Technika Háta előcsarnokában azt a kiállítást, amfeiynek anyagát a Falpari Tudományos Egyesület Csongrád megyei csoportjának szakemberei gyűjtötték össze, hogy megmentsék a faipari szakmában használatos egykori munkaeszközöket, szerszámokat napjaink nemzedékeinek. Ipari hagyományaink "ápolása, azontúl, hogy nemzedéki kötelesség, nagy feladatot ró mindanynyiunkra, mert napjainkban, a műszaki-tudományos forradalom korában a munkaeszközök, a szerszámok jóval gyorsabban cserélödnek, mint a korábbi századokban bármikor. Ezentúl a múlt ismerete minden időben gazdagítja a jövőre készülő, éppen ezért múltját ismerni akaró embert A hétköznapi élet minél szerteágazóbb rögzítése annál is inkább okos feladat, mert híven fejezi ki társadalmi-gazdasági fejlődésünket, erről alkotott új, szocialista szemléletünket E szemlélet egyik vonása éppen az, hogy a történelmet a gyárakban, az üzemekben, a műhelyekben is cselekedték. Ezért is tartsuk fokozott becsben ipari emlékeinket, meg azért is, mert nincs sok belőlük. mostohán bántak velük az évszázadok. Ipari emlékeinknek felkutatásában nagy szerepet kaphatnak az MTESZ ipari tagegyesületei, amelyek kutató-gyűjtő munkájukban Gorkijjal együtt vallják, hogy: „A múlt ismerete nélkül lehetetlen meglátni a jelen igazi értelmét és a jövő céljait!" Szeged ipari múltja gazdagon kínál emlékeket, hiszen a város ipartörténete a legrégebbi korokba nyúlik vissza. A város már az Árpád-házi királyok ideje alatt is fontos szerepet játszott. Kovácsok, bognárok, fazekasok, lábbelikészítők, szabók, ácsok és mészárosok a legrégibb időkben is voltak Szegeden. A szervezettebb ipar nyomai az 1376 utáni évekre "tehető, majd a 150 éves török megszállás a város iparát is elsorvasztotta. Jelentősebb fellendülésről csak az 1700-as éveket követően beszélhetünk. Ekkor kaptak céhlevelet az itt tevékenykedő szakmák: szabók, bognárok és kerékgyártók, csizmadiák, szűcsök, fazekasok, asztalosok, takácsok, ácsok, gombkötők, kötélverők, kőfaragók és kőművesek, borbélyok, órások, puskaművesek, sarkantyúsok stb. A fejlődés során Szeged iparára az volt jellemző a 19. század derekáig, hogy helyben termesztett nyersanyagot dolgozott fel, kézműipar-jeli eggfeL Ennek néhány ága hamarosan nagy hírnévre tett szert; az itteni tarhonyát, az itt kötött szitákat, az itt készített bicskákat, az itt főzött háziszappant és a szegedi papucsot országosan is ismerték. Azt is meg kell állapítanunk, hogy a későbbiekben, az üzemalapításokkal és az ezek finanszírozásával foglalkozó bankok, takarékpénztárak együttes tevékenységével egy időben is nagy szerep hárult a váro6 kisiparára az igények kia szolgáltatások etelégitésébgpn, látásában. E század harmincas éveiben a város összes lakosságának 30 százaléka az Iparban dolgozott A nagyobb gyárakon és üzemeken túl, ötezren rendelkeztek önálló iparengedéllyel, tízezren pedig alkalmazottként dolgoztak. Egyes ipari ágak, amelyek egykor anynyira jellemzőek voltak Szegedre, ma már teljesen kihaltak. Hol van ma már a szegedi tarhonya, a szegedi háziszappan, a kékfestő, amelyet az utóbbi években újra felkapott a női divat? Ugyanakkor az elmúlt három évtizedben új iparágak jöttek létre, mint pl. a gumiipar, a kábelgyártás, a kőolaj- és földgázkitermelés. A könnyű- és élelmiszeripar jelentős rekonstrukciókon ment keresztül, és napjainkban jelentősen többet termelnek, mint a felszabadulás előtt. Gazdag ennek a városnak ipartörténeti múltja is. Az iparosok mindig nagy szerepet játszottak az itt élt emberek életében még akkor is, ha szemléletünkben a termelőerők szerepe kisebb a termelési viszonyoknál. Érdemes feladat az ipari múltban való búvárkodás. mert általános műveltségünknek az ipartörténet is része. BÁTYAI JENŐ ) I