Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

12 Vasárnap, 1979. május 46. Megkérdeztük... Az igazság kiderülhet Ö

tvenegyben jöttem a Jutába, szövőnőnek. Egy hétig mindennap a kapu előtt álltam, hátha fölvennének. A félhatos vonattal bejöttem, délfelé mindig kiszóltak: nincs fölvétel. Szombaton már maradni akartam otthon, úgyse lesz ebből semmi. A nővérem nem is jött velem, rászántam magam mégis, most az egyszer még szerencsét próbálok. Végre megnyflt a kapu, azt mondja az illetékes: te bejöhetsz, te is bejöhetsz, aki algyői Volt, mind jöhetett. Ennél nagyobb dolog énvelem akkor nem történhetett volna. Gyárba kerültem! A mostaniak válogatnak, azt mondják. Ide nem megyek, ez nekem nem jó, elmegyek inkább máshová. Egy szóval se mondom, jöjjön,vissza az a világ a fölvételinél, mert sok ember keserűsége árán termett az én örömöm. Akik kint maradtak, azoknak is kellett volna a kei-eset. Fölvettek tanulónak, kerek egy hétig tanulhattam a szakmát. Akiket most tanítok, két esztendő múlva állnak ott, ahol én a hét végén álltam. Azt mondta a Becker úr, a jövő héten magad dolgozol. Nem tudom én azt egyedül! Ha nem tudod, akkor fogod a szatyrot, és szépen hazamész! Haza nem mehetek, hatan vagyunk testvérek, apám kubikos, anyám napszámra megy, ha a gyerekek mellett mehet, az én pénzemre igen nagy szükség van otthon. Eltelik egy hónap, kiírják a nevemet a táblára. Én vagyok az, aki nem teljesíti a normát. A nevem miatt én még nem szégyenkeztem, el nem mehetek, de inkább fölakasztom magamat, ha még egyszer kiírnak. Tanulóbért kaptam, de fölnőtt normát számoltak. Most azt mondom, egy csöppet nem csodálkozom rajta, de akkor a fal mellett jártam, ne nagyon vegyenek észre. Szégyen van a nevemen! Attól kezdve nekem nem mondta senki, hogy rosszul dolgozol. Amit ember elbírhat, azt nekem bírnom kelL öt évvel ezelőtt beteg lettem a vesémmel, nem tudtam, most mi lesz. Kikopik az ember a munkából, kiselejtezik, mint a zsákot, és mehet, ahová akar? Mindenféle megfordult a fejemben, de nem úgy lett. Jöttek hozzám, vállaljam el a tanulókat, munkában kevesebb, figyelemben több. Az a dolgom, hogy tanuljanak meg a gyerekek jól szőni. Sok fortélya van ennek, iskolában is tanulják, egyik héten a padban ülnek, másik héten itt dolgoznak. Hiába tudják elméletben a befűzést, a szövést, kezet is, lelket is hozzá kell ahhoz szoktatni. Van egy jó módszer, naplóba írják, mi történt velük. Amit beírnak, mindig megbeszéljük. Amit beírnak, azt nekem tisztáznom kell vagy velük, vagy mással. Azért, hogy valaki tanuló, a munkában fölnőttnek számit, tessék úgy bánni vele. Megyek a művezetőhöz, vagy jövök a Vörös elvtárshoz: ez így nem méhét tovább. Ezekből lesz a szövőnő, föltétlenül meg kell becsülni őket Volt egy művezető, sokat ordított a gyerekekre. Addig jutottunk, hogy szóba se állt már velem, mert én nem hagytam magam. Kiderült, beteg volt szegény, meglehet, azért volt ideges, mégis arra tanítom a kislányokat, ne viseljék el a durvaságot. Én se viselném el, ha velem valaki kiabálna. Nálunk ez a törvény: adjatok meg minden tiszteletet mindenkinek, de várjátok is el mindenkitől. Elromlik a gép? Menjetek a művezetőhöz, vagy a helyetteséhez, kérjetek szépen segítséget, de ha valaki elkezdi előttetek vagdosni a kiucsot, akkor mondjátok meg. hogy elég volt a cirkuszból. Van. aki azt hiszi, Itt vannak ezek a kis taknyos-pisis lányok, és megjátssza magát. Munkahely ez, nem bemutató színpad! Volt egy főművezetőnk, sók minden ráblzonyult, éppen a lányokkal kapcsolatban, az lett a vége, hogy elment a vállalattól. Az nem igaz, hogy mindig a művezető megy eL Az sem Igaz, hogy mindig a szövőnőnek van igaza. Hogy ki menjen, ha menni kell? Az még nem fordult elő, hogy egy szövőnő miatt elküldik a művezetőt, legföljebb akkor, ha sorozatban hagyják itt a gyárat. Akkor elkezdenek figyelni, mi van itt. Amikor én elmentem, mert nem maradhattam tdvább, akkor ugyan jöttek, vagy Inkább hívattak, hogy mondjak el mindent. Amíg a fölmondásl idő le nem telt, semmit nem mondtam. Amikor aztán kifelé mentem a gyárból, csali 'oda kanyarodtam a főnökökhöz, és kipakoltam. Ebből még nem lett változás, csak éppen sokan eljöttek akkor. Egyszer aztán jön értem a mostani osztályvezető, éppen akkor, amikor már beletanultam a gyufagyári munkába, hogy jöjjek viszsza, mert megváltozott minden. Sok szövőnőt visszahívott. Van munkaerőhiány, mindenki tudja, de orvosság is van rá: becsülni kell, aki rendesen dolgozik. Most egészen más a helyzetem, de most is azt mondom, egy munkásnak nem lehet mindig igaza a művezetővel szemben. A gyerekeket mégis arra tanítom, ne hagyják magukat, amíg az igazukat ki nem vívták. Ilyesmiből van legtöbbször a vita, hogy áll a gép, be kell írni az időt. Ha sokat áll, kevés prémiumot kap a művezető, ha keveset írnak be, a munkás jár rosszul. Az egyik lefelé akarja srófolni, a másik fölfelé. Mindig van, aki félre akarja vezetni a főnököt, de az nem a gyakorlott szövők közül való. Amikor én el akartam menni, akkor is azt mondta a főnök, megbízik bennem, nem ellenőriz, csak maradjak, mert tudja, hogy elvégzem a dolgom. A lányoknak nem azt mondom, menjenek máshová, ha nem sikerült valami, inkább azt, hogy sikerülnie kell. Van itt annyi fórum, ahol az Igazság kiderülhet, minek mennének máshová? Ha nem szeret dolgozni, akkor se menjen, mert dolgozni máshol is kell, ha keresni akar. Inkább Itt becsülje meg magát. A szabadságból szokott a legtöbb baj lenni. Szövőnő igen ritkán teheti meg, hogy egyszerre kivesz egy hetet, vagy kettőt, úgy aprózza, ahogy a család kívánja. Én azt mondom, ha tőlem elvárják, hogy jól dolgozzam, és jól is dolgozom, akkor ls figyeljenek rám, amikor én kérek valamit Ha azt mondja a szövőnő, otthon kell maradnia, mert beteg a gyerek, és nem csukhatja rá az ajtót, akkor ne mondja neki senki, hogy a termelés érdeke mást kíván. Értem én, van úgy, hogy a gép mellé sem tud senkit állítani a művezető, és a gyárnak az a dolga, hogy termeljen, de azt is higgyék el, hogy nekünk is jó lenne egyszerre nyaralni. Csakhogy nem lehet Nyaralni én csak kétszer voltam. Még az elején, lány koromban egyszer, és tavaly, a családdal együtt. Kétszer a huszonnyolc év alatt. Nem panaszkodom, mert a lányomat viszont minden évben a vállalat vitte el nyaralni, és csak ötven vagy kétszáz forintba került a két hét. A családos beutaló nem' akar összejönni sehogyse. Most vagyok igazán bajban, mert azt mondják a kislányok, holnap nem jönnek dolgozni. Áprilisban nem kapták kl a szabad szombatot állítólag. Akit eddig kérdezgettem, azt mondta, nincs igazuk a lányoknak. Beteg voltam még a múlt hónapban, utána kell néznem. De mire tisztázhatom, ők már nem lesznek itt Azt mondtam nekik, ti tudjátok, mi jár. Ha nem kaptátok kl a múlt hónapban, akkor Igazatok van, maradjatok otthon. De ha tévedés van a dologban, akkor fejenként ugrik kétszázötven forint az ösztöndíjból. Mert azt ls el kell viselni, ha másnak van igaza. (Elmondta Pataki Mlhályné, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszeged! Szövőgyárának szegedi konfekciógyárában.) HORVÁTH DEZSŐ ORSZÁGII LILI EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁRÓL Hangyák — kézből A írottázstechnikához hasonló fogasokat is alkalmazott; különféle tárgyak érdes felületének „átdörzsölésével" állított össze kompozíciót. Azt, hogy álmaiból valóságot varázsol, a legrészletezóbb naturalizmussal sikerül elérnie. Annyira tiszteli az aprólékos realizmust, hogy képes elmenni a csalóka látszatiiatásig, sőt a fényképtechnika alkalmazásáig is. Hogy ez utóbbiban milyen lehetőségeket látott, arról barátjával, Bunuellel készített filmjei. Az andalúziai kutya és az Aranykor tanúskodnak. Dali boszorkányosan ismeri a sokkhatás eszközeit. Filmjeit nem technikai triikr Dali egyik szürrealista szobra, amelynek elme „Torreádor Halucinogene Aux Cuillers" Jövedelmező dagodott bohócnak tartják. Nem tudják megbocsátani neki,' hogy „színpadias pózolását Spanyolországbán azoknak a reakciós erőknek a szolgálatába állította, amelyek győzelmükkel a legsúlyosabb csapást mérték arra a humanizmusra, mely a szürrealistáknak minden túlzó különcködésük ellenére mégiscsak f& ügyük volt" — írja Breton, a szürrealisták pápája, aki Dali technikáját egyébként ultraretrográdnak és akadémikusnak nyilvánította. Maga Dali nem sokat törődik a kiközösítéssel, egyébként is inkább szadomazochistának és őrültnek hirdeti magát, mint bérmely festészeti izmus követőjének. Egy szó, mint száz: ennél jövedelmezőbb őrülettel aligha találkozhatunk. • Az azonban bizonyos, hogy e hetvenöt éves művész a legvirtuózabb festők egyike és a meghökkentésnek éppúgy mestere, mint a klasszikus perspektívának. Leghíresebb képel mégis a szürrealizmus egyik, ún. veristikus ágának iskolapéldái, ö a legnevesebb, a leggazdagabb, a leghatásosabb, de csöppet sem tiszteletre méltó alakja a XX. század művelődéstörténetének. őrület Salvador Dali, aki május 18-án lesz hetvenöt éves, spanyol származású, az USA-ban és Franciaországban tevékenykedő szürrealista festőként él a köztudatban. Nevéhez azonban sok minden fűződik még. Filmet rendezett, könyvet írt saját alkotói módszeréről, ékszereket színházi jelmezeket és díszleteket tervezett, de leginkább az önreklámban tűnik ki kortársai köaüL Párizsba — taxin Kiállításai már 1925—26-ban az ' elidegenedés élményére éa az ellentéthatásokra épültek. Elsősorban Freudból ós filozófiai olvasmányaiból merített, mert azt vallotta, hogy csak ezek képesek meghatni és megkönnyeztetni. Képeinek ekkori egyensúlya — fényes, világos, nagy távlatú tenReri tájak, sziluettek hajladoznak — ellentmondott Dall állandó izgalmi állapotának. Párizsba utazott — taxin —, hogy megnézze Picassót, Versailles-t és a Musée Grévint, a panoptikumot Ekkor „furakodott be" — Breton szavaival élve — a szürrealisták csoportjába. Az újonc Dali képel delíriumos és neurotikus állapotból fakadó rémhallucinációk. amelyek hivatása az oszlásnak, rothadásnak Induló anyagi és szellemi állapot érzetét kelteni. Dali 1930-han megjelent könyvében, a Látható nőben a „paranoiás kritikai aktivitást", a filozófiai terminológia bőséges felhasználásával kidolgozott alkotás módszerét ismerteti. Dali valóban rendkívüli ügyességgel hasznosítja a vizuális megfigyeléseket, az emlékezet interpretációit és mindazt a torzítást, amelyet a pszichológiai rendellenességek éa a patologikus véletlenek tudatos és módszeres kiaknázása nyújt számára. E túlburjánzó fantáziájú művész festményein mindig ugyanazt a iíz-tizenkét morbid ötletet — cérnalábú elefánt, fiókok az emberi testben stb. — variálja, mégis minden képe más tartalom hordozójává válik. kökkel hanem inkább szimbólumaival teszi megdöbbentővé, egyesek számára pedig meg botránkoztató vá. Az andalúziai kutya nézői aligha felejtik el a borotvával keresztülvágott szem vagy a kézből előmászó hangyák pretmer plánját. E szürrealista filmek otán 37— 38-ban Dali hátatforüított az izmusok eme utolsó képviselőjének; a reneszánsz hatása alá kerülve előkészítette a visszatérést az újabb alkotásaira jellemző klaszszicizmushoz. Az USA-ban, ahol 1940-ben letelepedett, mégis komoly sikert aratott Befolyásolta a divatot a reklámművészetet, színpadi jelmezeket, díszleteket tervezett, balett-szcenáriumokat írt, nevezetesen a Labirintust 1941-ben, az Érzelmes beszélgetést és a Bolond Trisztánt egy évvel később. A szürrealista pápa átka A háború után visszatért Spanyolországba. ázóta főként szülőföldjln és Rómában él. Régi ba(