Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-19 / 115. szám

Ma este Csángók az Ifjúsági Házban „Elvándorol, elszakad" — hajdani jelentését már elvesztette a „csángó" szó. Az egykori Etel-köz területén élő magyarságnak azonban a századok során hányattatásokat, üldöztetéseket jelentett a történelem adta név. A moldvai csángók első csoportjai valószínűleg az Árpád kor idején vándoroltak ki Észak-Erdélyből. Sokat szenvedtek a török- és tatárpusztításoktól. mégis megőrizték népi kultúrájukat, és az archaikus nyelvet. Vándorlásaik a XX. században sem értek véget. 1941-ben a moldvai csángók egy része Bácskába települt. A háború után Baranya megyében mintegy 130 csángó család lelt végleges otthonra. A magukkal hozott népi kultúra új lakóhelyeiken is tovább él. Egyházaskozáron 30 éve — 1949-ben — alakult csángó népiegyüttes, dr. Domokos Pál Péter néprajzkutató kezdeményezésére. Azóta rendszeresen részt vesznek különböző néprajzinépművészeti találkozókon. Az egész ország megismerhette az együttest a legutóbbi Páva-vetélkedő alkalmával, melynek döntőjében az egyházaskozáriak második helyezést értek el. Az együttesben a nyolcéves kortól nyolcvanig minden korosztály megtalálható. Az idősebbek még emlékeznek moldvai életükre, szívesen tanítják régi dalaikra-táncaikra a fiatalabb nemzedéket. A Szegedi Ifjúsági Ház folklórklubjának meghívására ma, szombaton este 7 órakor az Egyházaskozárl Csángó Pávakör bemutatja műsorát az Ifjúsági Házban. Itt „testközelből" ismerkedhetnek meg az érdeklődők a magyar népművészet régiesebb rétegével. Műsorukban guzsalyas, leánykérés, lakodalmas és urálás, azaz különböző moldvai népszokások szerepelnek. A szegedi folklórbarátokat sok szeretettel várják, mert bár hagyományaik „túl a vizén. Moldovában ..." gyökereznek, nyelvükben, szokásaikban a magyar népművészetnek olyan korszakát őrizték meg, amelyről egyébként ma már csak a történelemkönyvek lapjairól olvashatnánk. Lang János Kik csinálják? Buci, paprika és bécsi kendő A Bojtorján-együttes ad műsort az algyői Ady Endre művelődési házban ma, szombaton délután 3 órakor. Ugyanitt mutatják be a Bartók Béla Művelődési Központ gyermekgrafikai stúdiójának rajzkiállítását is, melyet az érdeklődők két hétig tekinthetnek meg. Gyöprugi címmel rendeznek gyermekfoglalkozást a szőregi Tömörkény István művelődési házban ma, szombaton délelőtt 10 órától. A foglalkozáson a néptánc alapelemeivel ismerkedhetnek meg játékosan a gyerekek, Trabalka Istvánnak, a JATE népitánccsoportja tagjának, a Bartók Béla Művelődési Központ munkatársának vezetésével. Kapcsa János festőművész kiállítását rendezik meg a kiskundorozsmai Petőfi Sándor művelődési házban. A tárlatot holnap, május 20-án délután 6 órakor Magyari Vilmos újságíró, a Hajdú-Bihari Napló munkatársa nyitja meg. A tárlat június 4-ig, naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg. A mórahalmi Erkel Ferenc művelődési ház parasztkórusának hangversenyét rendezik meg a Móra Ferenc Múzeum múzeumi matinék-sorozatának keretében holnap, május 20-án délelőtt 11 órakor. Vezényel: Kalmár Ferencné. A 11. megyei eszperantó béketalálkozót az Ifjúsági Házban tartják meg holnap, május 20-án délelőtt 11 órai kezdettel. Ugyanitt ma, szombaton este 7 órakor az Egyházaskozári Csángó Pávakör előadását tekinthetik meg az érdeklődök, holnap, május • 20-án délelőtt fél 10 és há-1 Műsorajánlat romnegyed 11 órai kezdettel Donald kacsa és társai címmel rajzfilmeket vetítenek a gyerekeknek. Ugyancsak holnap este 8 órakor Magyarok címmel Teszáry Gábor és Torma László előadóestjét rendezik meg. Dvorak szimfóniáiról tart előadást a hanglemezbarátok klubjának soron következő összejövetelén dr. Szüts István május 21-én délután 6 órakor a TIT Kárász utca 11. szám alatti klubhelyiségében. A Kormorán klub vendége ezúttal Iglódi István színész-rendező, Papp Mártó költő és Répás! András színművész lesz az Ifjúsági Házban május 21-én este 7 órai kezdettel. A résztvevők Koltay Gábor Csütörtök című filmjét is megtekinthetik. Az USA városai és nemzeti parkjai címmel Duda Ernő tart ismeretterjesztő előadást május 21-én este 6 árakor a Juhász Gyula Művelődési Központban. Veszelkáné Gémesi Eszterrel Fekete Gyula beszélget az ifjúsági rádió Életutam című műsorában május 23án 14 óra 24 perces kezdettel a Kossuth adón. A Szeged környéki tanyavilágban élt parasztasszony — akinek Mindig magam című önéletírását lapunkban is közöltük — régi emberekről, szokásokról számol be. A Gazdátlan hajók cfmű. szegedi fiatal költők alkotásaiból megjelent antológiát mutat be a szegedi körzeti tévéstúdió műsora május 25-én 17 óra 30 perces kezdettel a teleyízió l-es műsorában. A válogatás a szegedi költészet hagyományait őrző és továbbvivő hat fiatal költő munkásságáról ad képet, több neves színész közreműködésével. A verseket megzenésítette és előadja: Dinynyés József. Az iskola és a brigád A Szeged és Vidéke ÁFÉSZ bordányi presszójának Béke szocialista brigádja kapcsolatot tart a helyi általános iskola Bartók Béla rajával. Az iskolások műsort adnak a brigádünnepségeken, tavasz elején pedig segítettek felkészíteni a presszó kerthelyiségét a nyitásra. A brigádtagok viszonzásként megismertetik az úttörőket a vendéglátóipart munka alapfogásaival és vendégül látják őket Harminc-negyven dolgos év után nehezen szokja meg a kéz és az ész a tétlenséget. Van, akit rögtön elér a „nyugdíjas betegség", a beidegződött, rendszeres elfoglaltság híján. De — kár lenne tagadni — olyan idős ember is van bőven, aki számolja a napokat a nyugdíjazásig, mint az ünnepváró gyerek: hányat kell még addig aludni? Mert: „eleget dolgoztam már, küszködjön más is", „aludni, pihenni, végre semmit tenni volna kedvem",; Természetes dolog-e azonosítani az öregséget az ölbe tett kezekkel, a hasznosság érzésének elhamvadásával ? * A hét szegedi öregek napközi otthonában vagy a petófitelepi szociális otthonban ritkán tétlenkednek az egészséges, idős emberek. Nem arról van szó, hogy a szükséges, a jóleső pihenéstől fosztanák meg magukat! Nem! A nap 24 órájából kettőt-hármat, kinek mennyihez van kedve, ereje, hasznos foglalatossággal igyekeznek eltölteni. Jó néhányuknak belső igénye volt ez, s akikben nem szólalt meg ez a hang, megszólaltatta később ía többiek példája. Az öregek együtt törték a fejüket az összevont szociális intézmények igazgatónőjével, Tarnai Lászlónéval, milyen nem megerőltető, de rendszeresen végezhető munkát válasszanak. A kézimunkázás, a rajzolgatás, a festés inkább egyéni kedvtelés. De hogyán lehetnének hasznára másoknak? Ez volt a kérdés. Próbálkoztak egyebek között rongyvágással, ez a munka azonban nem lelkesítette a lakókat. Az igazgatónő fejében született meg az ötlet: korábbi kórházi tapasztalataiból tudja, milyen gond egy-egy műtét előtt előteremteni a különböző kötszereket, törlőket. Felajánlották hát segítségüket a fül-orrgégi klinikának. A válasz hálával teli „igen" volt * Két év telt el azóta. A város 180 idős embere, többnyire asszonyok, tanulták meg M. Kovács Józsefnétől, Arankától, a klinika főműtősnőjétől, mi az a „buci", mi a „paprika", és hogyan kell hajtogatni a bécsi kendőt. Havonta 4—5 ezer darab kötszert készítenek az otthonok lakói. Ebéd után összeülnek, kézbe veszik az ollót, kiteregetik az összedolgozásra váró gézt és vattát, s munkához látnak. Olyan a hangulat ilyenkor, mint a hajdani kukorica "osztások idején: a gondozónő közben valamelyik könyvből fölolvas, s ha a figyelembe dSomogyi Károlyné felv«tw» HaVonta csaknem 5 ezer kötszert adnak a klinikának fáradtak kissé, nótaszóval frissítik magukat. Szerencsés találkozása ez a munkának és az embernek. Az asszonyok örömmel dolgoznak, mert úgy érzik, küldetést teljesítenek. Lelkesíti őket, hogy hasznot hajtanak, hogy nemes cél: betegek gyógyításának részesel. S miként értékeli ténykedésüket a klinika? A válasz nem kétséges, ha ismert az a tény, hogy egy-egy műtétnél 300— 400 darab törlőt, tampont, kötszert használnak föl, s eddig mindezt a műtősöknek, ápolóknak kellett elkészíteniük. A klinika igazgatója szerint két ember állandó elfoglaltságát végzik önként az otthonok lakói. Aranka. a főműtősnő nem tudja leplezni elérzékenyülését, amikor kérdezem. „Az utóbbi időben annyi beteg keresi föl a klinikát, hogy harmadik műtőrészleget kellett beindítanunk. A sorozatos operációk mellett nem futotta volna az időnkből arra is, hogy a textíliát földolgozzuk. A munkaidőnk felét szabadítják föl ezek a kedves, szorgalmas idős asszonyok, s az így nyert órákat kizárólag a betegekre tudjuk fordítani." Azt mondja Aranka, nem lehet kellőképpen megköszönni a segítséget. Szocialista szerződésbe is foglalták együttműködésüket, amelyben a klinika vállalta, hogy „cserében" soron kívül fogadja, ellátja az otthonok vizsgálatra, kezelésre szoruló lakóit, és a jelentősebb ünnepeken ellátogatnak hozzájuk. * A munka kapcsolat Is az élettel. Olyankor különösen fülbecsülhetetlen az értéke, amikor nem a kenyérkereset a hajtóerő, hanem a tevékenység utáni vágy, a hasznosság érzésének ébren tartása. Chikán Ágnes Esti és levelező tagozaton Megkezdődtek a jelentkezések Május elején már megkezdődtek a jelentkezések a Radnóti Miklós Gimnázium esti és levelező tagozataira. Már az első hetekben js nagy érdeklődés mutatkozott a továbbtanulás iránt, s eddig több * mint ötven dolgozó töltötte ki a jelentkezési lapot. Az osztályok nyitása nincs létszámhoz kötve, ezért mindenki előtt nyitva áll a dolgozók gimnáziumába való felvétel lehetősége, aki a nyolc általános iskolát befejezte. Felvételi vizsga nincs. Az első osztályban az év elején felzárkóztató foglalkozások tartásával segíti a gimnázium a hiányos vagy elfelejtett tananyag pótlását. Jelentkezni a Radnóti Miklós Gimnázium igazgatói irodájában lehet, minden munkanap regeel 8 órától 17 óráig. Később a gimnázium hivatalsegédi szobájában lehet jelentkezési űrlapot kérni. Molnár Zoltán A vereség 22. Milyen furcsa is, hogy azt mondják: a szüzesség elvesztése. Bizony ő, Csóti Aranka, semmit sem veszített azon az éjszakán, legfeljebb gyermeteg, zavaros, nyomasztó gondolatokat, gátlásokat és félelmeket. És nyert helyükbe világosságot és tisztaságot. Végtelen nagy. megújító tisztaságot. És feladatot is nyert, értelmes gondot immár az egész életre. Valamint nyerte a gyermeket is, András gyermekét, akit majd most, éppen most fog a világra hozni. Mintha már valami zene is érződött volna valahonnan, egyelőre még távolról, de fokozatosan közeledve, Ünnepi zene. — Na, kislány — mondta a bába —, azt hiszem, elkezdődik. Kezével, Immár megszokott, ismerős mozgású, ügyes kezével megtapogatta a hasát, könnyedén, körbe-körbe. — Ezután segítened kell. Ha jön a fájás, most már te ís nyomjad! Minél jobban tudsz te magad is segíteni, annál hamarabb vége lesz. Érted, ugye, kislányom? Annál hamarabb túl leszel rajta. Értette, persze. Vannak dolgok a világon, amiket talán soha senkinek meg nem kell magyarázni, anélkül is érti az ember. Különösen a nőknek vannak ilyen ismereteik. Bár az ellen támadt most benne egy kis ellenkezés, hogy ezt a dolgot siettetni kellene. Mert jó, kétségbe sem kell esni, elvisítozni az erőt. De siettetni? Lehet-e siettetni? Viszont az is igaz, hogy a bába mindent tud. Tekintetében és ujjai hegyében van sok ezer esztendő szülő asszonyainak, s szülést segítő, avatott asszonyainak minden tapasztalata. Engedelmeskedni kell hát neki. Belátja, hogy engedelmeskednie kell. Engedelmeskedni is fog. Ki is próbálta, hogy milyen lesz az, ha segít, ha a maga tudatos erejével is fokozza a nyomást. A hasfal és a rekeszizom tétován, még bátortalanul, mintegy gyakorlatlanul engedett az ő akaratának. Megfeszült; megérezte a terhet, amelyet majd meg kell mozdítania. De egyelőre nem adott bele több erőt; éppen csak kipróbálta, hogy meg bírja-e valóban mozdítani az alkalmas izmokat. Azért ezzel egy kicsit még várni kell. Mert András, ugye, hadd érkezzen vissza... Fájdalmas mosollyal engedte ki tüdejéből a levegőt; hadd lássa a bába, hogy elkezdte az erőlködést. Hogy szót fogad. Azt hitte, hogy ezzel majd be is éri egy darabig, és ő most egy kicsit pihenhet. De a bába halk, anyás, magyarázó hangjával nemsokára megint feléje hajolt: — Vegyél nagy lélegzetet, és úgy nyomd; ne a hasadból, hanem már Innen felülről, a mellkasodból... Ügyesen, kislányom. Ezúttal aztán igazén nem gondolt semmi rosszat, nem akarta becsapni; csak éppen megvolt, megmaradt benne az iménti óvatosság (András miatt, ó, hadd jönne már meg ez az András); jól teleszívta ő a tüdejét, és éppen úgy, ahogy a bába mondta, szófogadó kislány módjára, jó tanuló módjára, a mellkasából indította a nyomást: és pontosan akkor, amikor kellett, éppen amikor valahonnan lejjebb, a tudat számára el nem érhető mélységekben is önkéntelen erőlködés indult; hogy a kétféle erő együtt hasson. S mégis, valahogy most is, ilyen akaratlanul, vagy talán még tudott akarata ellenére is, mértéket tartott, mintha megint csak azon igyekezne, hogy a bába lássa rajta, milyen készséges, milyen szófogadó, miképpen erőlködik. S hát látta is rajta, mert hiszen látszott. Meg is törülte a homlokát, mert a homlokán igazi verejték gyöngyözött; s a nyögés, amire nem is számított, ami csak úgy felszakadt belőle, az is egészen igazi volt — Jól van, nagyon jól van, kislányom. Na látod, ügyes vagy te, nagyon ügyes vagy, éppen így kell. Minden a legjobban fog menni. Érdekes, hogy biztat, mindig biztat. Minek kell engem biztatni? Hiszen én nem félek, elviselem a fájást, nem sikoltozom el az erőmet. Én aztán igazán mindent, ahogy csak kell... De most a vártnál hamarabb jött az új, fájdalmas lökés, görcsösebben, mint eddig; s ő most az akaratlanul feltörő kínos nyöszörgését vágta ketté egy elszánt nagy lélegzettel: teleszívta a tüdejét gyorsan, egy kicsit kapkodva, s a mélyből jött fájdalomnak, a tudattalan, öntörvényű erőnek utánasietett a maga. mellkasból indított, okos erőlködésével. Nem azért, mert megfeledkezett Andrásról; nem feledkezett meg arról, hogy meg akarja várni. De a szándékok és a törvényeknek való engedelmességek közül most mégis, ösztönösen a fontosabbat választotta ki. És erejét megfeszítve, a rászakadó verítékben megvonagló testtel viaskodott, mígnem a medencéjéből az agyáig hasító kíntól elkábulva, nyöszörögve el nem ernyedt! Minden erő kifutott belőle. Egyelőre; remélte, hogy csak egyelőre. A tüdeje is, mintha egészen elölről kellett volna kezdenie a munkát, egészen kis, apró pihegésekkel indult meg újra, s akkora csendben, mint amekkora talán csak a világ teremtése előtt lehetett. A falak rhost már várfalak voltak, sziklafalak, semmi neszt be nem bocsátottak. Szája, szájpadlása, torka kiszikkadt. A tea jutott eszébe, amiből valamikor néhány kortyot kapott; valamikor, az Idők kezdete előtt Kérni akart, de nem tudott megszólalni. Ám a bába így is megértette, s nemet intett. Nem bizony, nem lehet, most már ezt sem lehet, egy kanálka teát sem. Bele kellett törődnie. S ahogy ebbe beletörődve, megnyugodott, úgy engedett lassan a süket csend, és engedett a tüdeje merevsége is, és nemsokára lélegezni is már majdnem rendesen lélegzett. (folytatjuk.)