Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-11 / 84. szám

Szerda, 1979. április 11. Levél a tervezőknek A mennyiségi lakáshiány korában élünk. Az új lakások jó részét olyanoknak utalják ki, akik komfort nélküli, gyakran egészségtelen lakásokban élnek. A zsúfoltság, a szülőkkel, rokonokkal való kényszerű összezártság is lehet olyan egészségtelen, mint a salétromos taL Elfogadható albérlethez csak szerencsével vagy uzsoraáron lehet hozzájutni. Elég, ha összehasonlítjuk a lakásigénylők számát az egy évben átadható lakásokéval, máris jogosnak tűnik a „minél gyorsabban minél több lakást" célkitűzése. A boldog beköltözők számára mindenképpen óriási életszínvonalbeli ugrást jelent régi körülményeik közül összkomfortba, mások tulajdonából önálló lakásba kerülni. Kívülálló számára h úgy tűnik, a lakások tervezőit és kivitelezőit egyre nagyobb minőségi engedményekre kényszeríti az építőanyagok és a munkaerő folyamatos drágulása, a nem csökkenő lakásigény. Ezek az engedmények szélsőséges formájukban kényelmetlenné, diszfunkcionálissá tesznek egyes lakástípusokat. Biz a levél nem általában ^a" tervezőnek, ha-nem annak a személynek vagy tervezőcsoportnak szól, amely a "35 négyzetméter alapterületű, másfél szobás lakástípust „megálmodta". Szegeden ilyen lakásokat — tudomásom szerint — az Északi városrész I/a ütemében adtak ót először. A magam tapasztalatait a 132—136. számú szalagházba-n szereztem. Az 1+1-esnek nevezett lakás áll egy 17,5 négyzetméteres nagyobb szobából, 7 (hét!) négyzetméteres félszobából, mintegy 3 négyzetméteres fürdőszobából. Az előszoba és a konyha összterülete a beépített bútorokat, mosogatót, tűzhelyet, előszobaszekrényt Is beleszámítva 7,5 négyzetméter. Ezt a lakástípust eddig többnyire háromtagú családoknak utalták ki. ötemeletes épületben helyezték el, lépcsőházanként és szintenként két nagyobb, 63 négyzetméteres, erkélyes lakás közé került két ilyen másfél szobás. Sorjában véve a helyiségeket, az előszoba, noha nagyon kicsi, (a lakásajtót és a fürdőszobaajtót nem lehet egyszerre kinyitni), megfelel funkciójának. Ugyanez elmondható a nagyobb szobáról is. Két, otthoni szellemi munkát nem végző felnőtt számára kényelmes nappali és hálószoba lehet A három négyzetméteres fürdőszobába a W. C.-t is bezsúfolták. Ezenkívül biztosítani kellene a legszükségesebb háztartási gépek, mosógép, centrifuga, porszívó elhelyezését, az előbbi kettő használatát is. Ha a lakástulajdonos még áztatóedényt vagy babakádat is visz magával, úgy összezsugorodik a hely, hogy azt a bizonyos ülőkét is csak felhúzott lábbal veheti igénybe. További kérdés a ruhaszárítás. A lakók nagy része nem szívesen veszi igénybe a közös használatú szárítóhelyiséget Joggal. A közösségi együttélés normáit az új lakásban sem tartja be mindenki. Ez a helyzet bármennyire is sajnálatos és kiábrándító, úgy nem számolható fel, hogy a fürdőszoba v miniatürizálásával mintegy rákén yszerífcsék a lakót: a szárítást a zárható lakásán kívül oldja meg. Ekkora fürdőszobában pedig — feltételezve, hogy a lakók naponta használják a fürdőkádat és a W. C.-t — nem oldható meg a szárítás sem fregolival, sem pelenkaszárítóval. A félszoba 7 négyzetméteréből több mint fél négyzetmétert elfoglal a fűtőtest és a hozzátartozó csövek. Ekkora helyen még az olyan apróságok is számítanak, hogy mekkora területet igényel a befelé nyíló ajtó, vagy hogy a szoba közepén elhelyezett konnektor dugóval együtt 5-6 centiméterre kiáll a betonból, ezért polc, vagy heverő közel sem rakható a falhoz. Ekkora he1 lyiség legfeljebb bölcsődés vagy óvodás korú gyermek elhelyezésére alkalmas. Megfelelő méretű bútorok beszerzése amúgy is problematikus. Egy — akár csak kisiskolás — gyermek számára feltétlenül szükséges heverő, íróasztal, polc elhelyezése minimálisra, egészségtelenül szűkre korlátozza a gyerek mozgásterét Arról nem is beszélve, ha felnőtt kényszerül ekkora helyen lakni, netán dolgozni is. A félszobának a konyhával közös az ablaka. Az ablak beépítésénél széles rések akadnak, amelyeken főzéskor tömény ételgőz áramlik a félszobába. A félszoba ablaka nem szerelhető fel szúnyoghálóval. A konyhában nem lehet enni, semmilyen szék vagy asztal nem helyezhető el. Az elkészített ételt be kell hurcolni a szobába, a maradékot ki. A mennyezetig érő falipolc fölső fiókjait csak létráról érné el a háziaszszony, ha tudna ilyet tárolni a lakásban. A konyhát villanytűzhellyel szerelték fel. ami ezeknek a szűk és kényelmetlen lakásoknak a rezsijét indokolatlanul megemeli. AzonkivüL, hogy a gáz olcsóbb és gazdaságosabb. főzni is könnyebb rajta. Ugyanezekben az épületekben a szomszédos. 2+l-es lakásokba gáztűzhelyet szereltek. A 132—136. számú épületben a kis lakásoknak az elhelyezése is kedvezőtlen, minden helyiség az épület zajos oldalára, a nagy forgalmú Csongrádi sugárútra néz. A most átadott lakások nem öt-tíz évre épülnek. Az általuk biztosított körülményeket sem a beköltözők korábbi helyzetéhez, hanem a jelen, s még inkább a közeljövő átlagos, reális emberi igényeihez kellene tervezni. Lehet, hogy a tervező nem ért velem egyet: szerintem az 1+1-es. 35 négyzetméteres lakásnak sem egyes helyiségei (félszoba, fürdőszoba és főleg a konyha, sem a lakás egésze nem felel meg funkcióiénak. Kíváncsi lennék, milyen létszámú, életkorú, szociális helyzetű családok számára tervezték ezt a lakástípust. A lakás általam laikus módon felsorolt hibáival nyilván a tervező is tisztában volt. Mi indoka lehetett mégis, akár neki, akár a megrendelőnek vagy a kivitelezőnek, hogy mindezek ellenére meg is építették? Azonkívül természetesen, hogy ily módon egy amúgy sem nagy lakásból minimális többletráfordítással kettőt csináltak. Nem akarok beállni azoknak a táborába, akik kertes családi házak nyújtotta körülményeket követelnének a telepi lakásokon. De az is abszurdum, hogy egy félszobában csak ülni és feküdni lehet, a fürdőszoba elemi háztartási igényeket nem elégít ki. a konyha valójában főzőfülkének felel meg, ráadásul mindez drágán. Nem lehet indok, hogy a lakás ára nem túl magas: ha a tűzhely által felhasznált áram költségeit hozzáírnánk a törlesztéshez, húszegynéhány év alatt nagyobb lakás ára is kikerekedne. Nem tudom hány ilyen lakást adtak már át. és hányat fognak ezután. Azt sem tudom, fekszik-e a tervezőasztalon netán ennél is zsugorítottabb változat. Abban viszont biztos vagyok, hogy néhány év után ezek a lakások újratermelik a tulajdonos lakásigényét Mit tehet a tervező? Szem előtt tarthat-e valamilyen határt amelyen túl a szabványokat és a házgyári technológia lehetőségeit, nem lehet az emberi környezet rovására tovább, a végletekig facsarni? Mi jelöli ki ezt a hátárt: a tömeges lakásigények politikai nyomása, a kivitelező vállalat gazdasági érdekei, vagy más. az átlagpolgár nézőpontjából fel sem mérhető tényezők? Tanács István Új egyetemi acták Gazdaságpolitikai tanulmányok Munkavédelmi szakbizottság alak A Gépipari Tudományos Egyesület szeged? szervezete eddig három olyan szakbizottságot hozott létre, amely nem csupán a gépipari termékeket gyártó vállalatok, szövetkezetek műszaki dolgozóinak szakmai problémáival foglalkozik, hanem a gépeket üzemeltető szakembereket is bevonják e szakbizottságok segítségével a műszaki tudományos munkába. Ezek: a korróziós, karbantartó és a tűzvédelmi szakbizottság. Az előbbiek jó tapasztalatai nyomán úgy határózott a Gépipari Tudományos Egyesület szegedi szervezetének vezetősége, hogy a közeljövőben — az SZMT támogatásával — megalakítják a munkavédelmi szakbizottságot. A tervek szerint a bizottság legfontosabb feladata a munkavédelem és a biztonságtechnika hatékonyságának fokozása, és az ezzel összefüggő munkakörben dolgozók munkájának segítése. Ennek érdekében ankétokat, tanfolyamokat, tanulmányutakat szerveznek, s a munkavédelem feladataival kapcsolatos szakmai filmek szolgáltatását is biztosítják. A szakbizottság szervezése megkezdődött, s várják az üzemek, vállalatok szakembereinek jelentkezését. Az alakuló ülést május 24-ére tervezik. A József Attila Tudományegyetem politikai gazdaságtan tanszékének legújabban kiadott actáiban érdekes és aktuális gazdaságpolitikai kérdéseket adnak közre. A magyar nyelvű kiadványban öt egyetemi oktató írt tanulmányt. Dr. Égető Emese docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa „Papírpénz-e a hitelpénz?" címmel taglalja a papírpénz és a hitelpénz közeledésének kérdéseit a hitelpénz gazdasági természetét fölvázolja a pénznek, mint jövedelemnek és tőkének a mozgását, a bankjegy körforgását megállapítja, hogy a bankjegyet — szemben az államjeggyel — az áruforgalom szükségletei szívják a forgalomba, méghozzá ideiglenesen. Ez az ideiglenesség azonban nemcsak pénzoldalon, hanem áruoldalon is jelentkezik. Dr. Imre Ottó adjunktus „A központi tervszerű irányítás I (terv) és a piacszabályozás ! (piac) szintézisének gazdaj ságelméleti háttere" címmel ! adott közre tanulmányt, i amelyben részletesen elemzi ; a szocialista gazdaság működési modelljére a központi tervszerű irányítás (a terv) és a piaci szabályozás (piac) kapcsolatára vonatkozó nézeteket, s e szintézisek gazdaságelméleti alapjait. Aktuális és érdekes témát választott dr. Mayer László docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa, amikor a „Magyarország fejlődő országokai való külgazdasági kapcsolatainak néhány kérdése" címmel írta meg tanulmányát. Részletezi e kapcsolatok fontosságát, néhány főbb területét, és fejlődésének problémáit, a kölcsönös előnyösség és segélyelemek kérdéseit, boncolja a fejlődő országok termékárait, a kölcsönök és a segélyek összefüggéseit, és a beruházásokkal kapcsolatos termelési jellegű kérdéseket. Dr. Sípos Miklós docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa „A mezőgazdaság pénzügyi támogatásának forrása és funkciói a szocialista gazdaságban" címmel írta meg tanulmányát, öszszegezésként megállapítja, hogy az állami támogatás mai feltételeink között már nem társadalmi segélyt jelent a nagyüzemek gazdálKodása számára, hanem nem mást, mint a megtermelt jövedelmek tervszerű ágazaton belüli átcsoportosítását. Dr. Czagány László aspiráns tanulmánya ugyancsak mai aktualitást taglal, „Az élelmiszeripari vállalatok érdekeltségi rendszerének néhány problémája és azok hatása a mezőgazdasági termékforgalomra" címmel írta meg részletes és elemző tanulmányát. Pontos adatokkal illusztrálja a termelés koncentrációját az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban, azokat összehasonlítja egymással. Foglalkozik az ár- és jövedelemszabályozás néhány kérdésével és azok összefüggéseivel a mezőgazdaság és élelmiszeripar kapcsolataiban. Az orosz nyelven közzétett actában dr. Nagy Lajos tanszékvezető egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok doktora „A munkatermelékenység és gazdasági mechanizmus a mezőgazdaságban" címmel, dr. Grossmann Ferenc docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa „A mezőgazdaságiipari komplexumok formáiban a horizontális koncentráció szerepe a nyugat-európai országokban" címmel, dr. Richárd Wundrák egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok doktora „A munkaerőforrások problémája a fejlett szocialista feltételek között" címmel, dr. Tóth László docens. a közgazdaságtudományok kandidátusa „A gazdasági prognózis osztályozásának néhány kérdése" címmel, míg dr. Sallai Miklós tanársegéd „Az anyagi érdekeltség néhány kérdése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben" címmel adott közre tanulmányt. Az egyetemi actákban közzétett tanulmányokat minden bizonnyal hasznosan forgathatják, használhatják a hallgatók, s a szakemberek ismereteik bővítésére, az aktuális gazdaságpolitikai kérdések tisztább, jobb megértése érdekében. Zelei Miklós: A kezel et Egy életút dokumentumai 5

Tudtam, hogy idegenek jelenlétében nem bántanak • otthon. Ez némi megnyugvást adott Gazdám kopogott és benyitott. — Kovácsné asszony, örömet hoztam magának! — Mit? — kérdezte anyám mosolyogva. A gazdám elállt előlem. Furcsa volt anyám csalódott tekintetét látni. — Hát te »hol csavarogtál eddig? — kérdezte. Lesütött fejjel, a régi félelemmel álldogáltam. Aztán kiküldött az udvarra, és nélkülem tárgyalt a gazdámmal. Később behívtak, és a következőket mondták apámmal együtt: — Jól megverhetnénk eddigi viselkedésedért, de nem bántunk. Azt viszont jól vésd az eszedbe, hogy többé nálunk nincs helyed. Eljöhetsz látogatóba, megnézheted testvéreidet, de nem lakhatsz itthon. Titokban még örültem is, hogy nem bántottak. Farkas Laioséknál nem volt rossz dolgom, ök sem fizettek, de emberségesen bántak velem. Elfogadható módon járattak, és minden második vasárnap hazaengedtek. Ezt nemigen vettem igénybe. Egyre emlékszem. Bepakoltak a tarisznyába, kenyeret, szalonnát, s kilenc óra tájban már otthon is voltam. Leültem valamelyik testvérem mellé, és elkezdtem falatozni, hadd lássák, hogy most már nekem is van. akármekkora falatokat ehetek. Délben aztán el kellett jönnöm, mert ebédelni akartak, és az nekem nem járt. Elindultam kifelé a Kossuth utcán, s a vásártéren megszólított egy gyerek: — Hová mész, koma? — Ki a tanyára. Hát te? — Haza. — Hova haza? — Hát az Akác utcába. Te meg kinél szolgálsz? Megmondtam a gazdám nevét, aztán a sajátomat, s kiderült, hogy testvérek vagyunk. Sándor volt az. Megörültünk egymásnak, s utána megint eltelt jó csomó idő, míg újra találkoztunk. — Nem tudlak tovább tartani — mondta 1948 májusában a gazdám. Eladta a tanyát, a földet bérbe adta. De ajánlott másik gazdát, Kárteszi Ferencet. Örömmel kaptam az ajánlaton, másnap már ott is voltam, s amikor Kárteszi gazduram megtudta, milyen olcsó vagyok, boldogan felfogadott. Azt is mondta, hogy majd csinálunk szerződést. Természetesen nem csináltunk, de törődtem is én azzal! Ott sem volt rossz dolgom. Igaz, kellett dolgozni, de legalább nem bántott, és adott enni eleget. Egy alkalommal kijött hozzánk valaki. A gazdám nem volt otthon, kijött a földre és kikérdezett: mennyi fizetést kapok, hol alszom, van-e szappanom a mosakodáshoz, fogkefe, fogkrém, ruha? Meglepődött a válaszaimon, azt mondta, rövidesen intézkedni fog. Akkoriban hallottam, el lehet menni az építőiparba ipari tanulónak. Kívánkoztam oda, szerettem olvasni, tanulni, de sose volt lehetőségem. Csuda jó lenne, gondoltam, mert hallottam azt is. hogy ahol tanulnak, ott lehet aludni is. De nem tudtam, miként fogjak hozzá. Az emberem, a kérdezősködő, épp kapóra jött, én is kikérdeztem erről. Harmadnap megtudtam azt is, hogy cselédellenőr volt. Hivatott a gazdám: — Te, az anyád istenit, miért mondtad annak az embernek, hogy nem kapsz fizetést? — és adott két nagy pofont. — Hogy az istállóban alszol? Ha még egyszer ugatni mersz, a vasvillával szúrlak keresztül, te szemét! Szidott még egy darabig, több pofont nem kaptam, s már aznap este a konyhában kellett aludnom, de maradásom nem volt többé. Hamar elszöktem, mentem be Ceglédre, este értem oda. Rendőrt kérdeztem meg az egyik sarkon, hol az otthon, ahol tanulni és aludni lehet? Megmutatta, nyomban be is mentem. Sokáig és meggyőzően magyaráztam. Fölvettek és' engedélyezték, hogy bennlakó legyek. Elég kalandosan kezdődött az életem az iparitanuló-intézetben. Rám került a naposság. E tisztség abból állt, hogy segíteni kellett kiosztani a reggelit, s- be kellett mondani a létszámot az ebédhez és a vacsorához. Aznap fél liter kávé, tíz deka kenyér, két és fél deka gyümölcsíz volt reggelire. Elég nagyétkű voltam akkoriban, az édességet pedig különösen szerettem. Három-négy kenyérről leettem a lekvárt. Nem is gondoltam, milyen baj lesz ebből. Délután a munkahelyemen átadták az intézet igazgatójának üzenetét: jöttment tolvaj vagyok, hálátlanul megloptam jótevőimet, akik befogadtak, fedelet adtak. Este már be se tegyem a lábam az intézetbe, lopásért kizárt. Megijedtem. Mi lesz velem, hová menjek? Fedél nélkül maradtam megint. Átkoztam a torkosságomat, hogy mindez miatta van. De n«m volt mit tenni. Este kiválasztottam a laktanyával szemben egy jó mély, füves árkot, és abban próbáltam aludni, de fáztam nagyon. Rettentő hosszúnak tűnt már a pihenésem. Indultam a város belseje felé. Elkapott a rendőr, és azt kérdezte, miért nem alszom már otthon "este tíz órakor? Nem akartam megmondani az igazat, szégyelltem, hogy eljátszottam az otthonomat, hazudtam hát, és elengedett. — Ha még egyszer találkozunk, összekötjük a bajuszt! — mondta. Találtam egy félig romos épületet, amiből akkoriban sok volt, leheveredtem, és három éjszakán át az volt a szállásom. Kizáratásom negyedik napján kerestek a társaim, mert iskolába kellett volna menni. Én azt hittem, ha nem lakhatom benn, nem kell járnom iskolába sem. Helyzetem tudomására jutott a SZIT és az MKP titkárának, behívattak, és mindent el kellett mondanom. Amikor a végére értem, megkérdezték: — Más stiklit csináltál-e? — Nem. Tanoncbecsületszavamra, nem. — Nyugodtan menj vissza, nem lesz semmi bajod. if olytatjuk.) é