Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

Vasárnap, Í979. április 8. 8 Újszeged átváltozása A

harmincévesek még emlékezhetnek arra. hogy Újszegeden, a Népkert sor egykori földes útján milyen jót lehetett focizni. Nagynéha kellett csak abbahagyni a játékot, ha arra jött egy lovas kocsi. Ünnepnek számított, ha taxi vagy konflis ment a szép gesztenyefák alatti A mai húszévesek gyerekkorukban még játszhattak Odeszsza sorházai helyén. Néhány évvel ezelőtt a tizenéveseknek kedvenc terepe volt az Odesszai körút üres területe, ami a köves utat körbe vette. Egy negyvenéves már rá sem ismer a mai Újszegedre. Fokozatosan vette le régi ruháját Növekedése, átváltozása nem volt olyan gyors és dinamikus, mint Felsővárosé, Tarjáné, vagy az Északi városrészé. Ahol elég volt egy évtized, vagy néhány esztendő, hogy a régi piros tetős házak gyorsan eltűnjenek. Ismerősöm bánja és panaszkodik, hogy hét évvel ezelőtt nem költözött a Tisza bal partjára. Kétszobás lakást kaphatott volna Odesszában, de inkább az egyszobás belvárosit választotta. Most 4500 forintot is leszurkol az újszegedi Derkovits fasorban egy telek négyszögöléért, mert házat építi Üjszeged néhány éven belül kultivált hely lett. Mert Üjszeged az Odessza körúton belüli területe a Belvároshoz tartozik, mert Üjszeged élvezi a városépítésnek minden olyan előnyét, amivel szinte egyetlen városrész sem dicsekedhet. Építészetileg nem egyhangú, a 17, a 10, az ötemeletes és a modern családi, társasházak egymást váltják. Így az épületegyüttesek nem unalmasak, a területet hangulatosan tagolják. Ehhez még hozzátartozik, hogy sok olyan intézmény, mint kollégium, rendelő, egyetemi épület kapott itt helyet, amely esztétikus képével a változatosságot még jobban biztosítja. Sehol sincs olyan nagy zöldterület, mint a Tisza bal partján. Közvetlenül a lakótelep szomszédságában van a Sportcsarnok, az uszoda, nem messze a strand és a majdani üdülőközponti Nem szükséges hosszan magyarázni, hogy ezért is menynyire kellemesen érzik magukat az ottlakók. Egy városnak vagy városrésznek szerencséje is, ha lassan épül. Furcsán hangzik ez a megállapítás, de különösen vonatkozik ez Újszegedre. Közel húsz éve, hogy Odesszában az első ház alapozásához hozzákezdtek. Akkor a Tisza-parton felépültek a szalagházak, az új honfoglalók megjelentek a Vedres utca környékén, és elkészültek a kockaházak a Székely sor mellett Nemsoká fölhúzták az első moderc ABC-t a városban — ami ma már szűk, és mielőbb hozzá kellene látni a bővítéséhez. Szép lassan helyet kaptak a szolgáltatólétesítmények is. Majd ideiglenesen évekig szünetelt a munka, mert hozzáláttak Tarján építéséhez. Így maradt terület arra, hogy a lakóházak mellett az intézmények is Odessza közvetlen szomszédságába települjenek. Néhány éves kihagyás után következett az építkezés második felvonása. Hosszúra nyúlt vita a terület-előkészítésben, sok polémia a beépítettség arányai körül, de végül is 12 ezer ember talált nagyon szép otthonra. Ám a korábban elkészült üzletek, szolgáltatóház, a bölcsőde-óvoda elég hamar kicsinek bizonyult. Később újak épültek, lett szép bölcsőde. óvoda, iskola. Ma már csak a kereskedelmi ellátásra van panasz, de remélhetőleg nem sokáig. Szép lassan épült ez a vidék, és lehet, hogy az ott élők H

azánk nem egy nap alatt szabadult fel: fél esztendő kellett ahhoz, hogy — a szívósan védekező fasiszta csapatok nyomában haladva, velük újból és újból megütközve — a szovjet hadsereg egész Magyarországot felszabadítsa. Szegeden, 1944. november 19én jelent meg a Délmagyarországnak, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjának első száma, benne a város polgármesterének felhívása a tanköteles gyermekek beíratásáról. S ebben az első számban már SzínházMűvészet rovat is van ... Ugyancsak a Délmagyarország említett első száma hirdeti a Szikra Könyvkiadó legújabb könyveit; köztük található Magyarország demokratikus újjáépítésének programja, Révai József: Kossuth Lajosról szóló híres tanulmánya. Vas Zoltán: 16 év fegyházban, Lavrenyev: Egyszerű emberek című könyve. November 26-án már arról olvashatunk nagyobb tudósítást, hogy A szegedi iskolákban folyik a tanítás. A tudósítás így kezdődik: „Annak, hogy a város élete normális mederbe terelődik, egyik legbiztosabb jele, hogy az iskolákban zavartalanul folyik a tanítás. A szülők eleinte kissé bizalmatlanok voltak, nem merték elengedni gyermekeiket felügyelet nélkül, de ma már megszokott képe az utcának, hogy az iskolás gyermekek kettesével, hármasával igyekeznek a tanintézetbe, vagy csoportosan indulnak hazafelé, akárcsak, a háborús idők előtt." S aztán a december 2-i számban már arról olvashatunk: „Hosszú kényszerszünet után a napokban ismét felzendül a Munka dala. A Szegedi Általános Munkás Dalegylet vezetősége már megtette a szükséges előkészületeket a dalórák tartására. A szegedi szervezett munkásságnak e régi és jó nevű dalárdája a közeljövőben ismét jelentkezik a nyilvánosság előtt. A dalegyletet nem kell a város közönségének bemutatni. mert mindenki igen jól ismeri és szereti. Az egyesület vezetősége a Tallózás a felszabadulás utáni kulturális sajtóban jövőben is arra fog törekedni, hogy a dalt kedvelő közönség igényeit kielégítse." — S végül a kis írás végen egy közlemény: „Tagfelvételre jelentkezni lehet naponta 3—6 közt, a Hétvezér utca 9. szám alatti Munkásotthonban." Az új könyveket propagálja az első budapesti napilap, a Szabadság is, melynek első száma 1945. január 19-én jelent meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front közleményével, s a Budapest népéhez intézett felhívásával. A január 21-i, második számban (előtte való nap, szombaton nem tudott megjelenni a lap), már felhívás található: „Magyar Művészek Szabad Szervezete címen megindult a haladó művészek szervezkedése. Ideiglenesen a Vilma Királyné út és a Bajza utca sarkán, a volt Színművészeti Kamara helyiségében tartja hivatalos óráit. Ez úton hívunk fel minden demokrata érzelmű magyar művészt, hogy' január 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor jelentkezzék a munka azonnali megindítása érdekében." S ha szombaton nem. hétfőn viszont ismét a pesti utcára került a Szabadság. Ennek a harmadik számnak a vezércikkét Zilahy Lajos, az ismert író írta „Ami a romok alatt, s ami a romok fölött van" címmel. Talán csak egy-két részletet idézünk az olyan valós élményanyag alapján született írásából: „Ez itt a Rákóczi út? Mint a dülöngő részeg botladozom a kövek és a drótok között, lovak és emberek tetemein át. Ki ez a két ember, aki karomnál fogva vezet? Eljöttek értem, visznek a nyomdagépek felé. Mi szerepe van még itt az írói tollnak? Harmadéve nem így képzeltem. Akkor még azt hittem, hogy a rózsadombi villa lesz az egyetlen áldozat (mint az idősebbek emlékeznek rá, egy légitámadás alkalmával lebombázták az író villáját), s a romok alatt csupán egy elpuhult, kevélykedő, cicomás polgári élet, egy selyemcilinder foszlányai hevernek. A romok zúgva megnőttek, elborítottak egy országot, felfalták Budapestet. Nem a mi akaratunkból. Nem a magyarság akaratából. Ezt a poklot el lehetett volna kerülni. Most már tudom, hogy mi fekszik az óriási romok alatt. Nézzetek körül: itt fekszik az a hazugság, amellyel ebbe a háborúba belehajszolták a magyarságot. ... És szerdán belépett a pincébe egy orosz katona, megállt a gyertyafényben, és azt mondta: Nyírna kleba? És letett az asztalra egy kenyeret, szégyenkező kézmozdulattal, szinte bocsánatkéréssel. Soha nem fogom elfelejteni zavart kis mosolyát. Ez az arc volt nekem ott. a gyertyafényben az élő Krisztus... Hiszek az emberi jóságban. Ez a hit visz most rogyadozó lábakkal a nyomda felé. Nemsokára kigyullad a villany. Hol vagytok színészbarátaim? Gyertek - elő, játszani akarunk, találunk még valahol egy üres termet. Játszani. énekelni, vigasztalni. ... Munkára fel. emberek. Halljátok a kiáltásunkat? Élünk!" Az író felhívása a színészekhez, a művészekhez nem hangzott el visszhangtalanul. Az igazi hívó szót azonban nem is Zilahy intézte hozzájuk, hanem a Magyar Kommunista Párt. amely már évekkel korábban megalapozta a maga demokratikus értelmiségi politikáját, előkészítette a felszabadulás utáni kulturális forradalmat. S a hívó szóra mentek a munkások. A Szabad Nép illegálisan csak 1945. március 25-én kerülhetett el az olvasókhoz. De a március 30-i. 5 számban már arról olvashatunk: „Az Operaház személyzete szerdán, április 4-én a Magyar Kommunista Párt védnöksége alatt díszelőadást rendez, a fővárosi élelmezési kölcsön javára. Az április 14-i számban érdekes tudósítást olvashatunk a lapban Szekfű Gyulának, a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetében megtartott előadásáról, kiemelve a nemzetközi hírű tudós, felszabadulás utáni első moszkvai követünk önkritikus megállapítását: „A középosztály eljátszotta a lehetőséget, hogy övé legyen a hatalom." A következő számokban — ez még mindig április első fele — Gergely Sándor előadásáról, ülés Bélának Gorkijt ismertető felolvasásáról, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós nyilatkozatáról értesülhetnek az olvasók, az április 15-i, vasárnapi számban pedig megjelent a Major Tamással folytatott interjú „A Nemzeti Színház a nemzet színháza lesz" címmel. Tanulságos az akkori Magyar Színház igazgatójával folytatott interjú egészében is, s külön ebben a részletében: — Hogyan lehet a ma követelményének megfelelő színházat csinálni? — Ehhez mindenekelőtt természetesen a jelen problémáival foglalkozó darabok kellenek. Ezeken keresztül kell. hogy a színészek is megértsék feladatukat: az igazságnak megfelelően kell játszani; a nénnek, a nép nyelvén. Minden művész tetszeni akar. Célom, hogy a ma színészei a magyar dolgozó osztályoknak a nép legszélesebb rétegeinek, azoknak, akik eddig kiszorultak a színházból, nyerjék el a tetszését. Az érdekes tallózást még sokáig folytathatnánk. De talán ennyi is elég annak bizonvítékául: hazánk felszabadulásával igazi távlatok nyíltak a kultúra, a művészet munkásai előtt is. hogv a kulturális kincseket valóban az egész nép közkincsévé tegyék. TJ. L. sokat is bosszankodtak emiatt De a lassú építkezésnek köszönhető az egyedi térformálás, a sajátos arculati Ebben az évben Üjszeged sorsfordulójához ér. Az építők ígérete szerint novemberben közlekedhetünk a város második hídján. A híd új helyzetet teremt A városépítészet örök hagyománya: egy ilyen központi közlekedési út mellett általában reprezentatív városképet alakítanak ki. Így volt ez nagyapáink idejében, bizonyíték erre Szeged városmagja. De a tervezők ma sem álmodnak másképp. A második Tisza-híd környéke ma még dzsungel. Egykor itt volt Üjszeged egyik fő és köves utcája, a Gyapjas Pál utca, szép házakkal. Régóta tudható, hogy a nyolcvanas években Üjszeged átváltozása ezen a vidéken lesz a leggyorsabb. Igaz, ez a folyamat már meg is kezdődött, hiszen a Liget fürdő bővítéséhez, továbbépítéséhez hozzákezdtek. A Tisza-híd, a Tisza, az Odesszai körút egy szakasza, a Gyapjas Pál utca és a Torontál tér által határolt területen fürdők, üdülők, strandok lesznek. A Gyapjas Pál utca, Jankovich utca. Népkert sor tömbben a strand, üdülés és a lakóterület ellátását biztosító szolgáltatóintézmények létesülnek. A Jankovich utca. a Gyapjas Pál utca, az új hídfő, Felső Kikötő sor. Közép fasor, Bérkert utca, Népkert sor részben a meglevő és megmaradó társasházak terepe, de ezen a vidéken több szintes lakóházakat és intézményeket építenek. Az építészet iránt érdeklődők a szépet, a városukat igazán szeretők tábora ma legföljebb azon töprenghet, vajon a hídfő építésének kezdetéig befejeződik-e a házgyár rekonstrukciója. Olyan elemeket tudnak-e gyártani, amelyekből a belvároshoz illő épületeket lehet kialakítani. Nem mindegy, hogy milyen lesz az új híd környékének képe, amely két-három emberöltőn keresztül megszabja a városépítés irányát. A tervezők mellett a kivitelezők felelőssége is nagy. Arról van szó, hogy a nemes hagyományt — tudniillik a régi városképet őrizve épülnek a Nagykörúton belül az új házak —, mint lehet továbbfejleszteni. Nyilvánvaló ezen a területen az öreg épületekhez nem kell igazodni. De így még nehezebb a feladati Olyan stílust kell megkeresni, megtalálni, ami új, reprezentatív, de valamilyen formában a korábbi építészettel is összhangban van. Üjszeged nagy része igazi belváros lesz. Ma még elsősorban a tervezőasztalon, hiszen az Odeszszai körúton belül sok a földes utca, a közművesítés sem elsőosztályú. Az elkövetkezendő évek nagy építkezésének további színhelye nemcsak a felsorolt területek. hanem: a Bal fasor és Odesszai körút sarkára 400 személyes kollégium kerül. Az Odesszai körút—Közép fasor között és a Rózsa Ferenc sugárút két oldalán, a Holt-Marosig intézmények, irodák létesülnek. Üjszeged kertes-virágos jellege azonban nem változik meg. Az Odesszai körúttól kifelé továbbra is társas-, magánházak épülnek. A Szegedi Tervező Vállalat a Bal fasor környékére elkészítette egy kísérleti tömb beépítési tervét. 'Az SZTV kollektívája elsősorban az ideális beépítettségre, korszerűségre, a kertes jelleg hangsúlyozására szeretné a magánépítők figyelmét felhívni. Sajnos, a magánépítők ezekre a szempontokra nem mindig gondolnak. A haszon miatt minden négyszögölt beépítenek, és így a társasházak között alig van tér, a házak szinte egymásba érnek. A terv a Bérkert, a Szövő utca, a Bal fasor, Marostői utca tömbre készült, és számba veszi Üjszeged minden olyan kedvező adottságát, mint a kertes jelleg. Amelyet nemcsak a magánépítőknek, hanem az állami kivitelező vállalatoknak sem szabad figyelmen kívül hagyni. Üjszeged változik. A felsorolt néhány terv csak töredéke annak az építési programnak, amely hamarosan megvalósul. Ha az idő óriás csizmájával egy arasznyit lépünk előre, akkor is látjuk, hogy a Tisza bal partja a város építészeti hagyományainak kitaposott ösvényén szépül tovább. HALASZ MIKLÓS