Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

4 ' Hétfő, 1979. április 30. Próbaadás a programon Aki mostanában Szentes körül jár, láthatja, hogy megváltozott a tévéadóto­rony teteje. Piros, vagy húsz méter magas henger emel­kedik a torony tetején, a tévé második programjának új antennája, pontosabban an­nak mechanikus tartórésze. Alig több, mint két hónap van hátra a program szerint addig az Időpontig, amikor meg kell kezdeni a próba­adásokat, vagyis július ele­jéig. Május közepére várják az antennarendszert, amely­nek mechanikus összeszere­lése és elektronikus beállí­tása várhatóan július elejére készen lesz. Szakemberek már a japán adóberendezés mechanikus szerelését vég­zik. Bíznak benne, hogy jú­lius első napjaiban megkez­dődhet az adó üzemi pró­bája. Az első egy-másfél hónapban csuk mérőjeleket sugároz majd az adó. Ha az első vizsgálatok sikerrel zá­rulnak, várhatóan augusz­tustól — próbajelleggel ugyan — már műsort is su­gároznak majd az UHF 23-as csatornán. Az adó üzembe helyezése — mint azt már megírtuk — október l-re van kitűzve. A város a gyerekekért Építsük fel a gyermekév maradandó emlékeit! Eletünk középpontjában ott áll koronázatlan királyként a Gyermek; Pisti, Klári, Panni; saját gyermekünk és másoké. Felelősek vagyunk értük, tő­lünk, mai felnőttektől függ, milyen emberré fejlődnek. Baj az, ha érzik, körülöttük forog a világ? Á baj az, ha ók hányódnak ide-oda a vi­lágban, a felnőttek óvó, irá­nyító kézfogása nélkül. Mert Joguk van a nyugodt, bizton­ságos, boldog gyermekkorra. Érzi is ezt a legtöbb ember; ha adni kell, önzetlenségük­nek nem szab határt, „az én gyerekem, más gyereke" la­tolgatás, Nemcsak olyan szél­sőséges példákra gondolok, hogy bármelyik jóérzésű já­rókelő utána nyúl az autó felé szaladó kislánynak, vagy kiveszi a cigarettát az isme­retlen, alig tizenéves kisfiú szájából. A pénzt, a saját energiát sem sajnáljuk más gyerekétől, a mi gyerekeink­től. A szegedi vállalatok dol­gozói tavaly 784 ezer forintot fizettek be gyermekintézmé­nyek építésére. A városban végzett társadalmi munka — amelynek sok eredményét a legfiatalabbak élvezik — meghaladta az 50 millió fo­rintot. Az idei esztendő a gyerme­keké, kimondottan is igyek­szünk többet adni nekik: még több törődést, még több figyelmet, gondoskodást. Amikor az MSZMP városi bizottsága állást foglalt a társadalmi munkákkal kap­csolatban, javasolta, hogy a kommunista műszakokért Já­ró bér fölhasználásával a nemzetközi gyermekév ma­radandó emlékeit építse föl a város. A segítőkész brigá­dok az OTP Aradi vértanúk terén levő fiókjánál, a 088— 283 630 számú egyszámlára fizethetik be a gyermekintéz­mények létesítésére fölaján­lott összeget. A szocialista és munkabrigádok közvetlen munkájukkal ls hozzá tudnak járulni új gyermekintézmé­nyek, játszóterek létrehozá­sához. A városi pártbizottság, a népfront, az S2MT, a KISZ, az úttörőszövetség és a tanács képviselőiből társadal­mi bizottság alakult, amely­nek vezetője Bényainé dr. Birkás Mária városi tanács­elnök-helyettes. Ez a bizott­ság Javaslatot dolgozott ki: hol, milyen munkát célsze­rű végezni a város gyerme­keinek érdekében. Folyóparti településen sok élményt kínálhat a vízi élet. Szegeden eddig nem sikerült kihasználnunk kellőképpen a Tisza nyújtotta lehetőségeket, pedig a fiatalok egészséges testkultúrájához szinte nélkü­30.: műszaki hónap Az évről évre megrendezett műszaki hónap az Idén a 19. sorszámnevet viseli. Az MTESZ mellett az SZMT, a KISZ megyei bizottsága, va­lamint a TIT megyei szerve­zete már évek óta társren­dezői a technikai haladással foglalkozó és jelentőségében mindinkább növekvő műsza­ki seregszemlének. A XIX. műszaki hónap programjában 80 rendezvényt tartanak, és ezek közül talán minden szakmát egyaránt érdeklő három plenáris elő­adás emelkedik kl. A meg­nyitó plenáris előadásra má­jus 3-án kerül sor, a Techni­ka Házában, ahol Darvas György, az Országos Tervhi­vatal főcsoportfőnöke beszél az V. ötéves tervidőszak ipar­fejlesztésének aktuális prob­lémáiról. A kővetkező plená­ris előadást május 11-én tart­ják, amelyen dr. Pirityi Ottó a vállalati bér. és jövedelem­szabályozás aktuális kérdé­seivel foglalkozik, és össze­gezi a szakszervezetek ide­vonatkozó feladatalt. A záró plenáris előadásra május 30­án kerül sor, és ezen Tasná­di Emil, az Országos Talál­mányi Hivatal elnöke össze­gezi az újítómozgalom har­mincéves eredményeit és fej­lődését. Főként az ifjú szak­emberek körében tart érdek­lődésre az FMKT-vetélkedő, amelyet az Ifjúsági Házban tartanak, május 26-án. Az idei műszaki hónap rendezvényei a műszaki ha­ladás és a gazdaságpolitika kapcsolódó kérdéseivel rend­re úgy foglalkoznak, hogy a legaktuálisabb feladatnak az anyagi termelés minél gyor­sabb ütemű növelését tekin­tik. A rendezvények zömének az az első számú célkitűzése, hogy tovább emelkedjék a szakemberek munkáján ke­resztül a területi és a válla­lati gazdaságszervező munka minőségi szintje, a gazdál­kodás színvonala, az üzem­és munkaszervezés hatékony­sága, javuljon a költség- és pénzgazdálkodás, a munkafe­gyelem, emelkedjen a mun­ka társadalmi termelékeny­sége és tudatosabb alkalma­zást nyerjenek a műszaki­tudományos haladás eredmé­nyei, valamint korszerűsöd­jön a vállalati mechanizmus, emelkedjen a vezetés szín­vonala. Az idei prdgrttffnSan a 80 rendezvény közül 63 Szege­den, 17 a megye többi váro­sában kerül megrendezésre. Az előadások jelentős ré­szét, mintegy felét üzemek­ben, vállalatoknál, intézmé­nyekben, a termelőmunka közvetlen életközelségében tartják, hogy a felvetődő kérdéseket ott tárgyalják, ahol azok a mindennapi munkában „termelődnek". Az idei műszaki hónapban ösz­szességében 20 tagegyesületi csoport, illetve szakma kép­viselteti magét, kiemelke­dőbb rendezvényszámmal a textil-, a fa-, a gép-, az élel­miszeripari, valamint az épí­tőipari szakemberek. Bátyai Jenő lözhetetlen az úszás, a csó­nakázás és az egyéb vízi­sportok. Mint ismeretes, a víziúttörő-telep kiviteli ter­veit már társadalmi munká­ban elkészítette az AGRO­BER, és vállalta az építkezés műszaki ellenőrzését, tervezé­si művezetését is. Generál­kivitelezőként a Szegedi Ma­gas. és Mélyépítő Vállalat ajánlkozott. A leendő épület területét már korábban Ki­töltötték, a fő elektromos ve­zetékek a földben vannak, a csővázak méretre szabott ele­mei a helyszínen várakoznak. Az Ikarus szegedi gyáregy­sége ajtókat, ablakokat ké­szített, de a beépítésre nem került sor: mintegy másfél éve — anyagi fedezet hiá­nyában — megakadt a mun­ka. A folytatáshoz lenne szükség társadalmi segítségre. Van Vidám Parkunk, ám — elektromos szakvélemény alapján — biztonságosan nem üzemeltethető "tovább. Az azonnali karbantartásokat szakértő bevonásával a FŐ­SZER végzi, amely vállalta a teljes elektromos fölújítást is. A festés, egyéb karban­tartások, a gyomtalanítás teendőit szintén társadalmi munkások látják el. ÜJ és fölújított Játszótere­ket ls kapnak a gyerekek a szegedi vállalatok dolgozói­nak jóvoltából. A vállalko­zók közül máris sokan mun­kához láttak, hogy a gyer­meknapra megteremtsék a gondtalan játék lehetőségét. A szegedi fiatalok régi vá­gya egy olyan sporttelep, amelyet a fiatalok és egyál­talán a lakosság ls használ­hat. A Sportcsarnok tavaly áprilisban kezdte meg a volt SZAK-pálya átalakítását, sa­ját kivitelezésben, a tanács által jóváhagyott terv alap­ján. A munka első két üteme már befejeződig, a harma­dik haíarídeje november 7. Addig kell elkészíteni a má­sodik nagy méretű, salakos labdarúgópályát, a világítást, az egész terület parkosítását, és fői kell építeni a mellék­helyiségeket. A tanács és a Sportcsarnok anyagi forrá­sain kívül társadalmi mun­kára van szükség, hogy idő­ben elkészüljön a rég áhított sporttelep. A gyerekszeretet nemcsak szólam: tettekben megnyilvá­nuló érzés. A családban, a társadalomban egyaránt. S hogy az önzetlen munkáért, az áldozatokért ml a fizet­ség? A testben-lélekben egészséges Ifjú nemzedék. Ch. A. Sylvia Az újvidéki balett bemutatója Szegeden Hála a szabadtérinknek és „tehetősebb" szomszédaink­nak, addig is, mig balett lesz Szegeden (a hosszú böjt tán csak elmúlóban, a remény sem oly vak, mint volt pár éve még), a müvészetpoÜti­kai tranzit gondoskodik a tánc itteni szerelmeseinek el­látásáról. A Dóm-színpad például konok következetes­séggel csalogatja nyárról nyárra a kitűnő hazai és szovjet társulatokat (idén meg, a kört bővítendő, elő­ször invitálja Szegedre a szó­fiai balettet), a rokon­műfajbell néptáncról nem is beszélve. Ami pedig a nagy szezont illeti, az ősztől nyá­rig tartó főévadot, színhá­zunk csere:—:iókkal igyek­szik betölteni az űrt, ami a helyi balett hiánya miatt jó évtizede tátong a mflsorská­lán. így adta le rendszeresen névjegyét korábban a pécsi balett, majd a szomszédos Ju­goszláviai, az újvidéki, mely­lyel a szegedi színháznak Jó ideje termékeny „kishatár­forgaltnl" kapcsolata van. Az Újvidéki Opera- és Ba­lettszinház balettegyüttese két estére jött át a hétvégen: szombaton klasszikus anya­got mutattak be, Delibes Syl­viiját, a Zenés Színházban, tegnapra pedig mai müvet hoztak, Boris Papandopuló­nak, a napokban Újvidéken „ősbemutatóit" Theuta cimü darabját, (A szegedi szinház erőfeszítései a balett idősza­kos és majdani állandó lete­lepítésére azért sem tűnnek hiábavalóaknak, mert a je­lekből ítélhetóen van, és nem ls lebecsülendő érdeklődés nálunk e műfaj Iránt!) A múlt századi romantikus ba­lettművészeetről, mely a drá­mához hasonlatosan francia talajból virágzott ki, s vált divatossá szerte a világon, meglehetősen pontos és ér­zékletes képet festenek De­libes zenéi. Így, mindenek­előtt a Coppelia, mely éppen tavaly gyárcnj, ment a nagy hírű írlöszkva'i Sztanyisa­lavszklj és Nyemlrovdcs-Dan­csenko Színház társulatának előadásában a szabadtérin — de nem sokkal marad mögöt­te a Sylvia sem, amely vi­szont mitológiai meséjénél fogva mintha csak elevenen illusztrálná e műfaj roman­tikus korszakának különféle programnyilatkozatalt. (Thé­ophile Gautler például —aki Vtctor Hugónak a szó való­ságos értelmében is harcos­társául szegődött Párizsban a romantikus dráma nagy frontáttörésekor, a Hernani bemutatóján föllángolt szín­házi csatában — így fogal­mazott: „ami titokzatos és távoli, földöntúli, mindaz in­tim és termékeny viszonyba került a balettel".) • A Sylvia színpadát is nim­fák, szatírok, faunok, driá­dok, istenek és lntennők le­pik el, valóságos emberi lé­nyek, pásztorok és hercegek társaságában, hogy az égi és földi szerelem nagy témájá­ban évődjenek, civakodjanak és béküljenek meg egymás­sal múzsák és hús-vér föl­dlek. Delibesnek ez a muzsi­kája éppoly fülbemészó, kel­lemes és elszórakoztató, mint a Coppeliáé, legfeljebb in­venciókban szegényesebb, pú­deresebb, és némileg bombasztikusabb, sablono­sabb. Inkább a francia nagy­operai manírokra enged em­lékeztetni, ami persze csak nekünk sejteti a másodlagos­ság élményét, a maga korá­ban természetesen másként, frissen hatott. Azért a Sylviét okkal helyezi a színházi gya­korlat a Coppelia mögé. Többnyire egy-egy felvonását viszik színre, ahonnan jósze­rivel a darab teljessége is föltetszik, minőségi többlet, fejlődés alig tapasztalható a jelenetek során, általában ugyanarra a fazonra — szó­lisztikus, páros, hármas, il­letve csoporttáncok füzérére — épül mindhárom felvonás. Topiák Imre dirigálásával, az újvidéki zenekar közreműkö­désével, igen Jó benyomást keltett vendégeink előadása. Kiegyensúlyozott és techni­kailag megbízhatóan iskolá­zott balettkaruk mellett szó­listáik mozgásmflvészete úgy­szólván maradéktalanul meg­valósítja a maríbort Iko Ot­rin koreográfiáját (legfeljebb az érzelmek bensőségesebb kifejezésével maradtak adó­saink), mely koreográfia rendkívüli igényeket ugyan nem támaszt a táncosoknak, ám kellőén színes, választé­kos és mozgalmas lehetősé­get nyújt. (A szegedi Zenés Színház szűkös színpadviszo­nyai láttán az újvidékiek föl­tehetően húztak az anyag­ból.) A jó együttes teljesít­mény mellett a címszereplő Máriás-Brzics Erika, aa Oriont alakító zágrábi Jura} Mofcsan, a Dianát táncoló Biljana Maksíc és az Ámor­ként látott Rastlslav Varga neve az, amit a lelkes néző­seregből bizonyára sokan megjegyeztek. Nikolenyi István Molnár Zoltán A vereség 8. Tálén távcsővel fürkészik Füredet, a vörös vonalakat. Ha közben eszébe jutna egy távcsövesnek, hogy egy kicsit visszatekintsen arra is, amerről Jött, Jól láthatná őket itt, az erdöszélen; még talán azt ls láthatná, hogy Dvorcsák János kezében megállt a bicska, s bal markában a kenyé­ren hiába ágaskodik az újabb falat szalonna, mindjárt el ls unja magát, és lefordul a poros fűre. Mert megállt az állkapcsa is, nem rágott. Csak lesték, szótlanul mind a hárman, hogy mozdulnak-e hát azok a lovasok, s ha igen, merre? Szellő nem rezdült; állt az idő is. — Mikor mondtam már én. hogy forduljunk vissza! — sóhajtott fel egyszerre Dvorcsák. — Igaz. Azóta már rég plkahegyen lehetnénk. Ha, mondjuk, például arra lejjebb érnek utói, a búzatarlón. — Nem úgy értettem, hanem úgy, hogy ha még addig se Jöttünk volna. Minek? Hiszen így most még az ls lehet, hogy ebben az átkozott erdőben fog ránk esteledni... Végre, mint ahogy a szél megborzolja a nádat, véglg­borzolódtak a pikék. A lovascsapat megfordult: a középen levők széthúzódtak, s visszaengedték maguk között előbb a parancsnokokat. Azután a por egy pillanat alatt felcsa­pott; rögtön úgy megindultak, majdhogy nem vágtában. — No, Janó — morgott tovább, de most már csak ma­gának Dvorcsák. Ilyenkor a tót bozse istent emlegette. Csak most határozta el, hogy összecsattintja a bicskáját; bevágta a kis maradék kenveret-szalonnát a zsákjába. „ Iszkoltak beljebb, be egyenest a bodza közé. Látni on­nan már nem nagyon láttak kl az útra, de a dübörgést, azt hamarosan meghallották. S aztán már ott is voltak. A pikák még csillantak egy-egy utolsót, mielőtt be­értek volna a földút fák takarta részére; ám itt, ami lát­szott belőlük a nyárzöld levélfüggönyökön ét, az egyszerre sokkal valóságosabb lett. Az Imént még fénylő, csillámló látomás most közeli, húsba döfhető fegyverré vált. A csúcsos román katonasapkák, a bolyhos csalénszö­vet zubbonyok szinte kézzel elérhetően trappoltak el előt­tük. Most mér úgy érezték, hogy sokkal közelebb maradtak az úthoz, mint gondolták, s éppen csak véletlenül arra kell pillantania valamelyik lovasnak, hogy észrevegye őket, ahogy ott lapulnak a bodzalevél közt. De talán rikkantott is már valamelyik, és talán éppen ez a rikkantás figyel­mezteti a többitI S lám. többen vannak, úgy látszik, még többen is vannak, mint ahogy ők messziről képzelték. Hosszan dübörögtek előttük. De aztán egyszer végre már csak a por remegett utánuk a fék között a levegőben. Akkor lassan egymásra mertek nézni; mind a hármó­juk kezében lövésre készen a puska. Eléggé meg voltak dermedve; nem tudták, hogy fellélegezhetnek-e hát végre? Még nem mozdultak meg, amikor Kis András a por elültével meglátta a ló fejét. A ló. egy Jellegtelen s Jellegtelenségében szinte Ismerős pofájú sárga, elmosódott fehér folttal a homlokán — mint­ha maga is csudélkozva bámulná a három katonát — meg­nyújtott nyakkal, kissé ferdére fordított fejjel, felnyihogott. András a szájára tette a mutatóujját. Nem lehetett tudni, hogy járőrtérsait lntl-e csendre, vagy a lovat. Dvor­csák és Czauner mindenesetre csendben maradt. A ló fején kötőfék lógott. Nem von vele kikötve; csak úgy odadobták egy bokorra. Ember sehol. Hanem ahol ló van, ott ember ls csak van. Jelen esetben lennie kell Itt egy román királyi lovas katonának. András lassan, nagyon-nagyon lassan, hogy valami meg ne reccsenjen, emelkedni kezdett. Ö maga viszont gyanús neszt hallott, emberneszt. Csak még nem volt egé­szen biztos a dolgában. Ám hiába állt úgy fel, mintha láb­izom-gyakorlatként kellene mély térdhajlításból, lassítva felemelkednie; a bokron túl így sem látott semmit. Kény­telen volt óvatosan lábujjhegyre emelkedni, majd egy rö­videt, nesztelent előrelépni, mér amennyire a bokor enged­te. miközben óvatos mutatóujját nem vette le a szájáról. Ajka szorosan összeharapva, s bal kezében szinte görcsben a puska. A romén sapka csúcsa, mikor megpillantotta, éppen mintha bólintott volna; egy ember guggolt a bokor túlol­dalán, és nyögött Neszei immár annyira félre nem érthetők voltak, hogy a szintén lélegzet-visszafojtva fülelő Dvorcsák elvigyorodott. Érhet-e felderítőt váratlanul ennél nagyobb katona­szerencse? íme, egy valóságos nyelv, szinte tálalva, éppen csak ki kell nyúlni érte. Bár ez a kinyúlás korántsem látszott egyszerűnek. A fickó, tekintet nélkül kényelmetlen helyzetére és öltözete hiányaira, vagyis zilált állapotára, egy pillanat alatt föl­ugorhut. Fölugorhat, és ha talán nem is őrizve meg közben nadrágja s különösen gatyája tisztaságát, lóra pattanhat. Ha meg netán igy sikerül el Is vágtatnia, bizony, nem vol­na ésszerű utánalövöldözni. S nemcsak azért, mert semmi szükség egy agyonlőtt románra. Élőre annál inkább. Hanem főként azért, mert a lovasok még nem jutottak olyan mesz­szlre, hogy meg ne hallanák a puskalövést. Mindezt egy pillanat alatt végiggondolta; úgy érezte magát, mint horgászás közben, amikor a hal már pedzl, pedzl, de még nem tudni: harap-e. Csak most nem elha­markodni! Bár van különbség a két dolog között, s elég nagy különbség. A halra ugyanis csak várni kell: itt vi­szont elkerülhetetlen a cselekvés. Mégpedig minél sürgő­sebben. Legelőször ls rámosolygott a sárgára. Lovacska, kedves, nem Jönnél te errébb egy kicsit? 0, csak egy Icipicit, erre ni, balra; nem, nem, ne ijedj meg, nem bánt a bácsi, nem bánt téged ez a JÓSZÍVŰ, lóbarát katona bácsi. A ló nem hatódott meg. Letekintett a gazdájára, akár­ha a tanácsát kérné: vajon hogyan ts válaszoljon erre a csábításra. A csúcsos katona erre mintha valamit nyögött volna. De ez talán nem a válasz volt a ló kérdésére. A ló mégis — Istenem, mintha most nem ls egy alaktalan folt, hanem valóságos csillag ékesítette volna a homlokát! — megindult balra, lépett vagy kettőt. Intelligens ló, azannyát...! Látod, te neveletlen ro­mán, nem szégyellsz a saját lovad előtt lekuporodni, muto­gatni neki a meztelen segged; de ebben van értelem, ebben a drága állatban, van benne jó ízlés, arrább megy! Gyere, gyere, te kultúrlény, ó, jer csak, te táltos paripa, istenem, csak még egy kicsit, még egy kicsikét gyere errébb! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents