Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

4 ' Hétfő, 1979. április 30. Próbaadás a programon Aki mostanában Szentes körül jár, láthatja, hogy megváltozott a tévéadótorony teteje. Piros, vagy húsz méter magas henger emelkedik a torony tetején, a tévé második programjának új antennája, pontosabban annak mechanikus tartórésze. Alig több, mint két hónap van hátra a program szerint addig az Időpontig, amikor meg kell kezdeni a próbaadásokat, vagyis július elejéig. Május közepére várják az antennarendszert, amelynek mechanikus összeszerelése és elektronikus beállítása várhatóan július elejére készen lesz. Szakemberek már a japán adóberendezés mechanikus szerelését végzik. Bíznak benne, hogy július első napjaiban megkezdődhet az adó üzemi próbája. Az első egy-másfél hónapban csuk mérőjeleket sugároz majd az adó. Ha az első vizsgálatok sikerrel zárulnak, várhatóan augusztustól — próbajelleggel ugyan — már műsort is sugároznak majd az UHF 23-as csatornán. Az adó üzembe helyezése — mint azt már megírtuk — október l-re van kitűzve. A város a gyerekekért Építsük fel a gyermekév maradandó emlékeit! Eletünk középpontjában ott áll koronázatlan királyként a Gyermek; Pisti, Klári, Panni; saját gyermekünk és másoké. Felelősek vagyunk értük, tőlünk, mai felnőttektől függ, milyen emberré fejlődnek. Baj az, ha érzik, körülöttük forog a világ? Á baj az, ha ók hányódnak ide-oda a világban, a felnőttek óvó, irányító kézfogása nélkül. Mert Joguk van a nyugodt, biztonságos, boldog gyermekkorra. Érzi is ezt a legtöbb ember; ha adni kell, önzetlenségüknek nem szab határt, „az én gyerekem, más gyereke" latolgatás, Nemcsak olyan szélsőséges példákra gondolok, hogy bármelyik jóérzésű járókelő utána nyúl az autó felé szaladó kislánynak, vagy kiveszi a cigarettát az ismeretlen, alig tizenéves kisfiú szájából. A pénzt, a saját energiát sem sajnáljuk más gyerekétől, a mi gyerekeinktől. A szegedi vállalatok dolgozói tavaly 784 ezer forintot fizettek be gyermekintézmények építésére. A városban végzett társadalmi munka — amelynek sok eredményét a legfiatalabbak élvezik — meghaladta az 50 millió forintot. Az idei esztendő a gyermekeké, kimondottan is igyekszünk többet adni nekik: még több törődést, még több figyelmet, gondoskodást. Amikor az MSZMP városi bizottsága állást foglalt a társadalmi munkákkal kapcsolatban, javasolta, hogy a kommunista műszakokért Járó bér fölhasználásával a nemzetközi gyermekév maradandó emlékeit építse föl a város. A segítőkész brigádok az OTP Aradi vértanúk terén levő fiókjánál, a 088— 283 630 számú egyszámlára fizethetik be a gyermekintézmények létesítésére fölajánlott összeget. A szocialista és munkabrigádok közvetlen munkájukkal ls hozzá tudnak járulni új gyermekintézmények, játszóterek létrehozásához. A városi pártbizottság, a népfront, az S2MT, a KISZ, az úttörőszövetség és a tanács képviselőiből társadalmi bizottság alakult, amelynek vezetője Bényainé dr. Birkás Mária városi tanácselnök-helyettes. Ez a bizottság Javaslatot dolgozott ki: hol, milyen munkát célszerű végezni a város gyermekeinek érdekében. Folyóparti településen sok élményt kínálhat a vízi élet. Szegeden eddig nem sikerült kihasználnunk kellőképpen a Tisza nyújtotta lehetőségeket, pedig a fiatalok egészséges testkultúrájához szinte nélkü30.: műszaki hónap Az évről évre megrendezett műszaki hónap az Idén a 19. sorszámnevet viseli. Az MTESZ mellett az SZMT, a KISZ megyei bizottsága, valamint a TIT megyei szervezete már évek óta társrendezői a technikai haladással foglalkozó és jelentőségében mindinkább növekvő műszaki seregszemlének. A XIX. műszaki hónap programjában 80 rendezvényt tartanak, és ezek közül talán minden szakmát egyaránt érdeklő három plenáris előadás emelkedik kl. A megnyitó plenáris előadásra május 3-án kerül sor, a Technika Házában, ahol Darvas György, az Országos Tervhivatal főcsoportfőnöke beszél az V. ötéves tervidőszak iparfejlesztésének aktuális problémáiról. A kővetkező plenáris előadást május 11-én tartják, amelyen dr. Pirityi Ottó a vállalati bér. és jövedelemszabályozás aktuális kérdéseivel foglalkozik, és összegezi a szakszervezetek idevonatkozó feladatalt. A záró plenáris előadásra május 30án kerül sor, és ezen Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke összegezi az újítómozgalom harmincéves eredményeit és fejlődését. Főként az ifjú szakemberek körében tart érdeklődésre az FMKT-vetélkedő, amelyet az Ifjúsági Házban tartanak, május 26-án. Az idei műszaki hónap rendezvényei a műszaki haladás és a gazdaságpolitika kapcsolódó kérdéseivel rendre úgy foglalkoznak, hogy a legaktuálisabb feladatnak az anyagi termelés minél gyorsabb ütemű növelését tekintik. A rendezvények zömének az az első számú célkitűzése, hogy tovább emelkedjék a szakemberek munkáján keresztül a területi és a vállalati gazdaságszervező munka minőségi szintje, a gazdálkodás színvonala, az üzemés munkaszervezés hatékonysága, javuljon a költség- és pénzgazdálkodás, a munkafegyelem, emelkedjen a munka társadalmi termelékenysége és tudatosabb alkalmazást nyerjenek a műszakitudományos haladás eredményei, valamint korszerűsödjön a vállalati mechanizmus, emelkedjen a vezetés színvonala. Az idei prdgrttffnSan a 80 rendezvény közül 63 Szegeden, 17 a megye többi városában kerül megrendezésre. Az előadások jelentős részét, mintegy felét üzemekben, vállalatoknál, intézményekben, a termelőmunka közvetlen életközelségében tartják, hogy a felvetődő kérdéseket ott tárgyalják, ahol azok a mindennapi munkában „termelődnek". Az idei műszaki hónapban öszszességében 20 tagegyesületi csoport, illetve szakma képviselteti magét, kiemelkedőbb rendezvényszámmal a textil-, a fa-, a gép-, az élelmiszeripari, valamint az építőipari szakemberek. Bátyai Jenő lözhetetlen az úszás, a csónakázás és az egyéb vízisportok. Mint ismeretes, a víziúttörő-telep kiviteli terveit már társadalmi munkában elkészítette az AGROBER, és vállalta az építkezés műszaki ellenőrzését, tervezési művezetését is. Generálkivitelezőként a Szegedi Magas. és Mélyépítő Vállalat ajánlkozott. A leendő épület területét már korábban Kitöltötték, a fő elektromos vezetékek a földben vannak, a csővázak méretre szabott elemei a helyszínen várakoznak. Az Ikarus szegedi gyáregysége ajtókat, ablakokat készített, de a beépítésre nem került sor: mintegy másfél éve — anyagi fedezet hiányában — megakadt a munka. A folytatáshoz lenne szükség társadalmi segítségre. Van Vidám Parkunk, ám — elektromos szakvélemény alapján — biztonságosan nem üzemeltethető "tovább. Az azonnali karbantartásokat szakértő bevonásával a FŐSZER végzi, amely vállalta a teljes elektromos fölújítást is. A festés, egyéb karbantartások, a gyomtalanítás teendőit szintén társadalmi munkások látják el. ÜJ és fölújított Játszótereket ls kapnak a gyerekek a szegedi vállalatok dolgozóinak jóvoltából. A vállalkozók közül máris sokan munkához láttak, hogy a gyermeknapra megteremtsék a gondtalan játék lehetőségét. A szegedi fiatalok régi vágya egy olyan sporttelep, amelyet a fiatalok és egyáltalán a lakosság ls használhat. A Sportcsarnok tavaly áprilisban kezdte meg a volt SZAK-pálya átalakítását, saját kivitelezésben, a tanács által jóváhagyott terv alapján. A munka első két üteme már befejeződig, a harmadik haíarídeje november 7. Addig kell elkészíteni a második nagy méretű, salakos labdarúgópályát, a világítást, az egész terület parkosítását, és fői kell építeni a mellékhelyiségeket. A tanács és a Sportcsarnok anyagi forrásain kívül társadalmi munkára van szükség, hogy időben elkészüljön a rég áhított sporttelep. A gyerekszeretet nemcsak szólam: tettekben megnyilvánuló érzés. A családban, a társadalomban egyaránt. S hogy az önzetlen munkáért, az áldozatokért ml a fizetség? A testben-lélekben egészséges Ifjú nemzedék. Ch. A. Sylvia Az újvidéki balett bemutatója Szegeden Hála a szabadtérinknek és „tehetősebb" szomszédainknak, addig is, mig balett lesz Szegeden (a hosszú böjt tán csak elmúlóban, a remény sem oly vak, mint volt pár éve még), a müvészetpoÜtikai tranzit gondoskodik a tánc itteni szerelmeseinek ellátásáról. A Dóm-színpad például konok következetességgel csalogatja nyárról nyárra a kitűnő hazai és szovjet társulatokat (idén meg, a kört bővítendő, először invitálja Szegedre a szófiai balettet), a rokonműfajbell néptáncról nem is beszélve. Ami pedig a nagy szezont illeti, az ősztől nyárig tartó főévadot, színházunk csere:—:iókkal igyekszik betölteni az űrt, ami a helyi balett hiánya miatt jó évtizede tátong a mflsorskálán. így adta le rendszeresen névjegyét korábban a pécsi balett, majd a szomszédos Jugoszláviai, az újvidéki, melylyel a szegedi színháznak Jó ideje termékeny „kishatárforgaltnl" kapcsolata van. Az Újvidéki Opera- és Balettszinház balettegyüttese két estére jött át a hétvégen: szombaton klasszikus anyagot mutattak be, Delibes Sylviiját, a Zenés Színházban, tegnapra pedig mai müvet hoztak, Boris Papandopulónak, a napokban Újvidéken „ősbemutatóit" Theuta cimü darabját, (A szegedi szinház erőfeszítései a balett időszakos és majdani állandó letelepítésére azért sem tűnnek hiábavalóaknak, mert a jelekből ítélhetóen van, és nem ls lebecsülendő érdeklődés nálunk e műfaj Iránt!) A múlt századi romantikus balettművészeetről, mely a drámához hasonlatosan francia talajból virágzott ki, s vált divatossá szerte a világon, meglehetősen pontos és érzékletes képet festenek Delibes zenéi. Így, mindenekelőtt a Coppelia, mely éppen tavaly gyárcnj, ment a nagy hírű írlöszkva'i Sztanyisalavszklj és Nyemlrovdcs-Dancsenko Színház társulatának előadásában a szabadtérin — de nem sokkal marad mögötte a Sylvia sem, amely viszont mitológiai meséjénél fogva mintha csak elevenen illusztrálná e műfaj romantikus korszakának különféle programnyilatkozatalt. (Théophile Gautler például —aki Vtctor Hugónak a szó valóságos értelmében is harcostársául szegődött Párizsban a romantikus dráma nagy frontáttörésekor, a Hernani bemutatóján föllángolt színházi csatában — így fogalmazott: „ami titokzatos és távoli, földöntúli, mindaz intim és termékeny viszonyba került a balettel".) • A Sylvia színpadát is nimfák, szatírok, faunok, driádok, istenek és lntennők lepik el, valóságos emberi lények, pásztorok és hercegek társaságában, hogy az égi és földi szerelem nagy témájában évődjenek, civakodjanak és béküljenek meg egymással múzsák és hús-vér földlek. Delibesnek ez a muzsikája éppoly fülbemészó, kellemes és elszórakoztató, mint a Coppeliáé, legfeljebb invenciókban szegényesebb, púderesebb, és némileg bombasztikusabb, sablonosabb. Inkább a francia nagyoperai manírokra enged emlékeztetni, ami persze csak nekünk sejteti a másodlagosság élményét, a maga korában természetesen másként, frissen hatott. Azért a Sylviét okkal helyezi a színházi gyakorlat a Coppelia mögé. Többnyire egy-egy felvonását viszik színre, ahonnan jószerivel a darab teljessége is föltetszik, minőségi többlet, fejlődés alig tapasztalható a jelenetek során, általában ugyanarra a fazonra — szólisztikus, páros, hármas, illetve csoporttáncok füzérére — épül mindhárom felvonás. Topiák Imre dirigálásával, az újvidéki zenekar közreműködésével, igen Jó benyomást keltett vendégeink előadása. Kiegyensúlyozott és technikailag megbízhatóan iskolázott balettkaruk mellett szólistáik mozgásmflvészete úgyszólván maradéktalanul megvalósítja a maríbort Iko Otrin koreográfiáját (legfeljebb az érzelmek bensőségesebb kifejezésével maradtak adósaink), mely koreográfia rendkívüli igényeket ugyan nem támaszt a táncosoknak, ám kellőén színes, választékos és mozgalmas lehetőséget nyújt. (A szegedi Zenés Színház szűkös színpadviszonyai láttán az újvidékiek föltehetően húztak az anyagból.) A jó együttes teljesítmény mellett a címszereplő Máriás-Brzics Erika, aa Oriont alakító zágrábi Jura} Mofcsan, a Dianát táncoló Biljana Maksíc és az Ámorként látott Rastlslav Varga neve az, amit a lelkes nézőseregből bizonyára sokan megjegyeztek. Nikolenyi István Molnár Zoltán A vereség 8. Tálén távcsővel fürkészik Füredet, a vörös vonalakat. Ha közben eszébe jutna egy távcsövesnek, hogy egy kicsit visszatekintsen arra is, amerről Jött, Jól láthatná őket itt, az erdöszélen; még talán azt ls láthatná, hogy Dvorcsák János kezében megállt a bicska, s bal markában a kenyéren hiába ágaskodik az újabb falat szalonna, mindjárt el ls unja magát, és lefordul a poros fűre. Mert megállt az állkapcsa is, nem rágott. Csak lesték, szótlanul mind a hárman, hogy mozdulnak-e hát azok a lovasok, s ha igen, merre? Szellő nem rezdült; állt az idő is. — Mikor mondtam már én. hogy forduljunk vissza! — sóhajtott fel egyszerre Dvorcsák. — Igaz. Azóta már rég plkahegyen lehetnénk. Ha, mondjuk, például arra lejjebb érnek utói, a búzatarlón. — Nem úgy értettem, hanem úgy, hogy ha még addig se Jöttünk volna. Minek? Hiszen így most még az ls lehet, hogy ebben az átkozott erdőben fog ránk esteledni... Végre, mint ahogy a szél megborzolja a nádat, véglgborzolódtak a pikék. A lovascsapat megfordult: a középen levők széthúzódtak, s visszaengedték maguk között előbb a parancsnokokat. Azután a por egy pillanat alatt felcsapott; rögtön úgy megindultak, majdhogy nem vágtában. — No, Janó — morgott tovább, de most már csak magának Dvorcsák. Ilyenkor a tót bozse istent emlegette. Csak most határozta el, hogy összecsattintja a bicskáját; bevágta a kis maradék kenveret-szalonnát a zsákjába. „ Iszkoltak beljebb, be egyenest a bodza közé. Látni onnan már nem nagyon láttak kl az útra, de a dübörgést, azt hamarosan meghallották. S aztán már ott is voltak. A pikák még csillantak egy-egy utolsót, mielőtt beértek volna a földút fák takarta részére; ám itt, ami látszott belőlük a nyárzöld levélfüggönyökön ét, az egyszerre sokkal valóságosabb lett. Az Imént még fénylő, csillámló látomás most közeli, húsba döfhető fegyverré vált. A csúcsos román katonasapkák, a bolyhos csalénszövet zubbonyok szinte kézzel elérhetően trappoltak el előttük. Most mér úgy érezték, hogy sokkal közelebb maradtak az úthoz, mint gondolták, s éppen csak véletlenül arra kell pillantania valamelyik lovasnak, hogy észrevegye őket, ahogy ott lapulnak a bodzalevél közt. De talán rikkantott is már valamelyik, és talán éppen ez a rikkantás figyelmezteti a többitI S lám. többen vannak, úgy látszik, még többen is vannak, mint ahogy ők messziről képzelték. Hosszan dübörögtek előttük. De aztán egyszer végre már csak a por remegett utánuk a fék között a levegőben. Akkor lassan egymásra mertek nézni; mind a hármójuk kezében lövésre készen a puska. Eléggé meg voltak dermedve; nem tudták, hogy fellélegezhetnek-e hát végre? Még nem mozdultak meg, amikor Kis András a por elültével meglátta a ló fejét. A ló. egy Jellegtelen s Jellegtelenségében szinte Ismerős pofájú sárga, elmosódott fehér folttal a homlokán — mintha maga is csudélkozva bámulná a három katonát — megnyújtott nyakkal, kissé ferdére fordított fejjel, felnyihogott. András a szájára tette a mutatóujját. Nem lehetett tudni, hogy járőrtérsait lntl-e csendre, vagy a lovat. Dvorcsák és Czauner mindenesetre csendben maradt. A ló fején kötőfék lógott. Nem von vele kikötve; csak úgy odadobták egy bokorra. Ember sehol. Hanem ahol ló van, ott ember ls csak van. Jelen esetben lennie kell Itt egy román királyi lovas katonának. András lassan, nagyon-nagyon lassan, hogy valami meg ne reccsenjen, emelkedni kezdett. Ö maga viszont gyanús neszt hallott, emberneszt. Csak még nem volt egészen biztos a dolgában. Ám hiába állt úgy fel, mintha lábizom-gyakorlatként kellene mély térdhajlításból, lassítva felemelkednie; a bokron túl így sem látott semmit. Kénytelen volt óvatosan lábujjhegyre emelkedni, majd egy rövidet, nesztelent előrelépni, mér amennyire a bokor engedte. miközben óvatos mutatóujját nem vette le a szájáról. Ajka szorosan összeharapva, s bal kezében szinte görcsben a puska. A romén sapka csúcsa, mikor megpillantotta, éppen mintha bólintott volna; egy ember guggolt a bokor túloldalán, és nyögött Neszei immár annyira félre nem érthetők voltak, hogy a szintén lélegzet-visszafojtva fülelő Dvorcsák elvigyorodott. Érhet-e felderítőt váratlanul ennél nagyobb katonaszerencse? íme, egy valóságos nyelv, szinte tálalva, éppen csak ki kell nyúlni érte. Bár ez a kinyúlás korántsem látszott egyszerűnek. A fickó, tekintet nélkül kényelmetlen helyzetére és öltözete hiányaira, vagyis zilált állapotára, egy pillanat alatt fölugorhut. Fölugorhat, és ha talán nem is őrizve meg közben nadrágja s különösen gatyája tisztaságát, lóra pattanhat. Ha meg netán igy sikerül el Is vágtatnia, bizony, nem volna ésszerű utánalövöldözni. S nemcsak azért, mert semmi szükség egy agyonlőtt románra. Élőre annál inkább. Hanem főként azért, mert a lovasok még nem jutottak olyan meszszlre, hogy meg ne hallanák a puskalövést. Mindezt egy pillanat alatt végiggondolta; úgy érezte magát, mint horgászás közben, amikor a hal már pedzl, pedzl, de még nem tudni: harap-e. Csak most nem elhamarkodni! Bár van különbség a két dolog között, s elég nagy különbség. A halra ugyanis csak várni kell: itt viszont elkerülhetetlen a cselekvés. Mégpedig minél sürgősebben. Legelőször ls rámosolygott a sárgára. Lovacska, kedves, nem Jönnél te errébb egy kicsit? 0, csak egy Icipicit, erre ni, balra; nem, nem, ne ijedj meg, nem bánt a bácsi, nem bánt téged ez a JÓSZÍVŰ, lóbarát katona bácsi. A ló nem hatódott meg. Letekintett a gazdájára, akárha a tanácsát kérné: vajon hogyan ts válaszoljon erre a csábításra. A csúcsos katona erre mintha valamit nyögött volna. De ez talán nem a válasz volt a ló kérdésére. A ló mégis — Istenem, mintha most nem ls egy alaktalan folt, hanem valóságos csillag ékesítette volna a homlokát! — megindult balra, lépett vagy kettőt. Intelligens ló, azannyát...! Látod, te neveletlen román, nem szégyellsz a saját lovad előtt lekuporodni, mutogatni neki a meztelen segged; de ebben van értelem, ebben a drága állatban, van benne jó ízlés, arrább megy! Gyere, gyere, te kultúrlény, ó, jer csak, te táltos paripa, istenem, csak még egy kicsit, még egy kicsikét gyere errébb! (Folytatjuk.)