Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-29 / 99. szám

Vasárnap, 1979. április 29. 13 Kézimunka- JH kiállítás Színes kézimunkák, hímzett blúzok díszítik a Szegedi Textilművek leányszállásának társalgóját. A házi kiállítás minden .darabját az itt lakó fiatal szövőnők és fonónők készítették, a maguk és társaik örömére. A megszámozottt kézimunkákat díjazzák is majd, a látogatók szavazatainak alapján. „Politikai misszió, amit csinálok" Beszélgetés Hofi Gézával Zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok. Ezúttal a játéktéren is a nagyérdemű foglalt helyet A csarnok előtt, mellett végeláthatatlan kocsisor. Már a Zastavák Kern tudtak közelben parkolni. A Szegedi Építők-Spartacus jóvoltából ugyanis Hofi adott műsort Szegeden. Így szó szerint, mint ahogy egy gyár takarítónője adta tudtul az érdeklődőknek: Hofi van itt! Nem a sztár, nem a művész úr. Hofi! Nem a legjobb barátság fűzi az újságírókhoz, még kevésbé örülnek lapok szerkesztői, ha Hofi idézni kezd. Szóval: sokan nem barátkoztak meg azzal a műfajjal, amit művel. Vagy nem értik, vagy nem is akarják! Ritkán olvasni róla. ha mégis, akkor csak azt, hogy enynyit, meg ennyit kapott a fellépésért, sőt meg sem érte. hiszen nem is volt anynyira szuperprodukció. Pedig szuperklassz minden, amit csinál a dobogón, legyen a kezében spárga vagy cipészkalapács. Ügy érezni, hogy éppen azt a gátlást oldja fel, amely gyakran közönyössé teszi az embereket. Haragszik az újságírókra — figyelmeztettek többen. Mi van akkor, ha rosszul kérdezek? Tíz perc múlva már a pódiumon lehetek ..főszereplő". Éppen ez az. Nagyobb rizikó eléállni, mint előadás végén megírni róla, hogy csalódást okozott. De itt a bökkenő. Aki ezt megírta, végig csodálatosan szórakozott. Persze az is lehet, Hofit bírálni divat lett. Előadás előtt néhány perceel benyitottam az öltözőbe. Mondanom sem kell. éppen „szemináriumot" tartott. — Szevasz! Hofi! — mondta, aztán kezet nyújtott Azonnal éreztem. csak ugyanígy üdvözölhetem. Aztán .elkezdtünk beszélgetni. — Miért haragszol az újságírókra? — Mert eddig még egyszer sem írták le azt, amit mondtam. Igaz, kevesen is kerestek meg. Mindig csak később értesültem arról, mit is írtak rólam. Elmondok néhány példát: Miskolcra hívtak vendégszerepelni. Telt ház volt a kultúrotthonban. Másnap megjelent a lapban, hogy összecsaptuk az egészet. A kultúrház igazgatója levelet írt a lapnak, melyben közölte, hogy ez nem igaz. Mit gbndolsz. a válasz megjelent a lapban? No ugye... Kritikát írni rrtipdenkinek joga van. Azt is megírhatja a „kritikus", hogy a műsor tetszett, vagy nem. Arra azonban bennem is megáll az ütő. ha azt mondja valaki, hogy összecsaptuk a műsort. Én azt hiszem, ezek a megnyilvánulások csak kötözködések. Nincsenek sztárallürieink. Elkészítünk egy műsort, és aztán megy a verkli. — Nehéz megszerezni a műsorodat. Ha egy városban mégis pódiumra lépsz, mindjárt elterjed a szóbeszéd: Hofi' egy vagyonért vállalta a vendégszereplést. — Hát persze. Az ORIgázsim 1500 forint. Ennyiért dolgozom, és egy fillérrel sem többért. És persze az útiköltség is hozzájön, ráadásul gyorsvonat. Hát szóval ... Ezt hallgasd meg. Kőszegen jártunkban a végelszámolásnál kisebb problémák adódtak. Az igazgató nem tudta kifizetni az útiköltség-térítést, azzal a magyarázattal, hogy Kőszegre nincs is gyorsvonat! Mit mondhatok erre? Ezt még betetőzte a rólam írott cikk, melyben elmarasztaltak, hogy 8 forint 60-ért pellengérre állítottam egy becsületes dolgozót. És tudod, mi volt az a 8 forint 80? A személy- és a gyorsvonat közötti árkülönbözet. Hát szóval, itt tartanak! — Két évvel ezelőtt Szegeden is volt egy kellemetlen emléket hagyó fellépésed, az építők munkásszállásán. — Igen. Egy részeg tönkre akarta tenni az egész előadást. Ennek ellenére én most is elmentem a szállóba, és mondhatom, kitűnő közönség előtt szerepelhettem. — Érdekel a siker? — Hát hogyne. Látom a műsor után az emberek arcán, hogy ez az. hát 'ezt akartam mondani. És ha már így érzik, lehet, ki is mondják. Közös ügy ez. — Mit gondolsz. akiket műsorodban ostorozol, megváltoznak? — Sajnos azok már nem. Akiről beszélek, az bepanaszol. Természetesen lifttel vág neki, hiszen olvan magasra megy. hogy oda már nem vezet lépcső. Pedig nem is róla beszélek. Róluk ... — Ha tudod, hogy nem változnak meg, mégis honnan az erő, hogy tovább csináld? — Politikai misszió, amit csinálok. És ebben nincs Pest és vidék. Ebben egy ország van. Bárcsak mindenki eljöhetne legalább egyszer a Mikroszkópba. Tudom, ez lehetetlen. Éppen ezért vagyok most Szegeden, holnap Zalaegerszegen, vagy az ország bármely részén. — És az újságírók? — Te ezt leírod, amit elmondtam? — F.zért vagyok itt. — Kösz ... Aztán feljött a színpadra és 40 percig azt csinálta, amit az öltözöben mondott. Politikai „misszionárius" volt! Bagamcry László lestvérvárosokvilágnapja Bráteztvo, Brüderlichkeit, fraternité, testvériség... — a föld bármely nyelvén — legyen az orosz, német, francia, magyar vagy más — az összetartozást, őszinte barátságot, együttműködést, a nemzetközi szolidaritás humánus eszméjét jelentik e szavak. Idestova két évtizede, hogy elkezdődött, s ma már kontinensek városait köti össze a nemes mozgalom, mely közelebb hozza egymáshoz a világ különböző földrészein élőket. Már hagyomány, hogv minden év április utolsó vasárnapján megemlékezünk a testvérvárosok világnapjáról. Huszonkét évvel ezelőtt, 1957. április 28-án, a franciaországi Aixles-Bains-ben jött létre a testvérvárosok szövetsége, mely a népek közötti megértést, a béke és biztonság megszilárdítását írta zászlajára. Vállalva olyan ügy szolgálatát, mely hazzásegíti az emberiséget az alkotó munka, a teremtés öröméhez. Évről évre bővülnek a testvérvárosi kapcsolatok. A második világháborúban sok megpróbáltatást, kiállt szovjet városok százait fűzi baráti kapcsolat a testvérországok városaihoz; a kölcsönös bizalom és megértés jegyében születtek ismeretségeik a nem szocialista országok településeinek lakóival is. Hazánk a hatvanas évek elején csatlakozott a világszövetséghez. Napjainkban, szinte minden megyében, több város is akad, mely szovjet, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, mongol, NDK-beli, román, finn, francia, olasz, dán városokkal tartós, gyümölcsöző kapcsolatot hozott létre. Szolnok testvére Tallinn, Szeged testvérei: Odessza, Lódz, Szabadka. Kecskemét Szevasztopolla] kötött barátságot, Székesfehérvár pedig Vorosilovgráddal. Miskolc már „nagy családba" tartozik: Kassa, Neubrandenburg, Vologda és Katowice a testvérei. Az ősi finn—magyar „családfa" is terebélyesedett: Siófok— Oulu, Győr—Kuopio, Eger —Pori, Pécs—Lahti, Esztergom—Espoo városokat testvérpárként emlegetjük. Sok ezer kilométerre levő városok ismerkednek, barátkoznak egymással: Gyöngyös a dán Ringstaddal tárt kapcsolatot, Kaposvár a mongol Darhant tekintheti testvérének — erről tanúskodik az ajándékba kapott jurta és a magyar—mongol népi motivumú emlékoszlop Somogy megye székhelyén. Szombathelyen városrészt neveztek el a Mari Köztársaság fővárosáról, Joskar-Oláról... A baráti szálak a Szovjetunióval, a szomszéd országokkal a legszorosabbak. Nem csupán a kultúra, a gazdaság, a sport területeit érinti együttműködésük — munkás- és ifjúsági találkozókat. kölcsönös üdülési akciókat szerveznek, tanácsi, közigazgatási tapasztalatcseréket tartanak, tanulmányozzák a két város egészségügyi, oktatási rendszerét stb. Különösen hasznosak a településfejlesztést segítő kezdeményezések: a városrendezésben, tervezésben. a városépítésben sok a közös vonás, hasonlóság, s így fel tudják használni egymás tapasztalatait. Az idegenforgalomnak is kedvező feltételeket teremt a városok együttműködése. Felmérhetetlen értéke van a világot átfogó, nagyszerű mozgalomnak, de talán eszmei jelentősége a legnagyobb: a városok erős kézfogása a barátság, a biztonság záloga, mert milliókat fog össze testvéri kötelékbe. Célja egy: a világ kiegyensúlyozott, békés jövőjének megteremtése, megőrzése. H. A. Magyar-görög idegenforgalom Magyarország és Görögország között a turizmus évről évre fejlődik, tavaly már 22 ezer magyar vendéget fogadtak a görög partnerek, s ugyanakkor 34 ezer görög állampolgár ismerkedhetett hazánk nevezetességeivel, kulturális értékeivel. A kapcsolatok további elmélyítéséről Georgiosz Daszkalakisz. a Görög Idegenforgalmi'Hivatal elnöke tartott szombaton sajtótájékoztatót a margitszigeti Thermál szállóban. Mint elmondta, a két ország idegenforgalmi kormányszervei 1977-ben kötöttek egyezményt a turisztikai együttműködésről. Most a magyar partnerével az 1979—80-as évekre munkatervet írt alá. Ennek nyomán kölcsönösen elősegítik egymás országának megismerését, tájékoztatóanyagokat, szakembereket cserélnek a még feltáratlan Idegenforgalmi lehetőségek jobb megismerésére. Megkezdődlek az országos diáknapok A Békés megyei városban, Gyulán, tegnap délután elkezdődött a IX. Erkel Diákünnepék programsorozata. Három megve — Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar —, valamint Budapest, Debrecen és Szeged város középiskoláinak és szakmunkásképző intézeteinek tanulói találkoztak egymással, hogy öt művészeti ágban bemutassák egymásnak műsoraikat, sportoljanak és szórakozzanak. Megyénkből, illetve Szegedről összesen több mint 400 fiatal vesz részt a négynapos fesztiválon. Az Erkel szülőházon levő emléktábla, valamint a zeneszerző szobrának megkoszorúzása után ünnepélyesen meggyújtották az EDÜ-lángot, a diákünnepek kezdetét jelezve. A fiatalok képviselői elhelyezték az emlékezés virágait a Lenin-szobornál is, majd a fesztivál mintegy 1200 résztvevője színpompás menetben vonult az Erkel Diákünnepek hivatalos megnyitójának színhelyére, az Ifjúsági Ház elé. Barabás János, a KISZ KB titkára mondott ünnepi beszédet. Szórakoztató programmal és ismerkedési esttel zárult a diákfesztivál első napja. „Morzsák és szeletkék" címmel a könnyű műfajból készítettek összeállítást hat iskola diákjai. A vidám műsorban fellépett többek kö. zötl a vásárhely 602. sz. Ma. gyar—Vietnami Barátság Szakmunkásképző Intézet pcl-beat együttese és a szegedik 624. sz. Szakmunkásképző Intézet két tanulója, Laczy Etelka és Fischer Erika — vidám versekkel, illet, ve népszerű dalokkal. Molnár Zoltán A vereség 7. Egy futtukban érték el a tengeritábla szélét, bár Dvorcsák János egy kicsit kocogósan. „ — Mozogj már, te! Megláthatnak. Az erdőcske innenső oldalán már éppen meg is csillantok a napban a pikák. András úgy találta, hogy lehetnek vagy húszan. — Lovasok, az anyjuk istenit! — csóválta a fejét Dvorcsák. — Van vagy egy szakasz. Akkora náluk egy felderítő járőr, mint minálunk egy önálló harcászati egység. A lovasok könnyedén ügettek, a felvert por hosszan nyúlt atánuk, felszállt magasra, mint a füst, s csak lassacskán ült el, valahol messze mögöttük. Az erdőcskét is mintha köd lepte volna be, egy darabig nem is látszott a porfelhő alatt. A lovasok fényes pikái le-fel ringtok, ahogy mind közelebb, s oldalról látták őket hosszú vonulatban. — Lőjünk közibük?! — kérdezte Dvorcsák. A keze már megint ott birizgált a závárzaton. — Ne .bomolj csak! — intette András. — Leszedhetnénk belőlük. Talán még mindet is. Nem, Jóska?! Hallod-e, Jóska?! — Ne agitáld! — szólt rá higgadtan András. Megedzette már magát arra, hogy még ekkora ostobaságra is ingerültség nélkül tudjon szólni. Nem döntjük el szavazással. — Középkor... — mondta Czauner. — Tiszta középkor. Dvorcsák már készült is megsértődni. Azt hitte, hogy Czauner az ő szellemi képességeire tesz megjegyzést; mert szokott néha. De mikor látta, hogy nagy állával a lovasok felé mutat, rájött, hogy a pikókról van szó. — Barátom! — mondta megenyhülve. — Egy ilyennel átszúr, s másfél rőfnyi kijön a hátadon! — Hát ezek hamarabb visznek hírt rólunk, mint mi őróluk — jegyezte meg András tárgyilagosan. — Az. Csak szállnak, mint a szél. Amilyen a mi vonalunk, akár be is mehetnek Füredre, gondolta András. De csak a következő gondolatát mondta ki hangosan. — Hanem, ha ezek visszafelé jönnek... S jöhetnek akárhol, akár erre is. Vagy lehet, hogy eszükbe jut valami, szétnyílnak, úgy jönnek, fésülnek egyet... — Gondolod, fennakadhatunk? — Ezen a síkon? — Maradjunk itt, a kukoricában? — Inkább talán oda kellene menni, abba a kis erdőbe... hátha nem mennek ugyanarra vissza... — Na, mégiscsak szavazunk?! — kérdezte kedélyesen Dvorcsák. — Ki tudhatja, hogy merre jönnek vissza? — Menjünk oda! — mondta akkor Czauner, bár talán csak azért, hogy Dvorcsákkal ellenkezzék. Aztán, már menet közben, sejtelmesen megjegyezte: — Még az is előfordulhat, ha mégis arra jönnek vissza, hogy esetleg meghalljuk. mit beszélnek. — Ez igaz, ez meglehet! — helyeselt Dvorcsák. Mikor Zólyom körül harcolt a dandár, június elején, ő egy éjjel kihallgatta egy cseh járőr beszélgetését, s amit akkor megtudott, annak, úgy hírlett, vették is valami hasznát. Bár ezt azóta már sokan tagadták is, mert ahányszor Dvorcsák elmesélte, mindig fontosabbá nőtt az eset. — Tudjuk, János, tudjuk — veregette meg most is a vállát Czauner. — A te információidnak köszönhető, hogy ilyen szépen összehozta Stromfeld ezt az északi hadjáratot! Hát, szóval, éppen itt volna az ideje, hogy én is produkáljak már valamit! Czauner, temesvári lévén, anyanyelvi tökéllyel beszélt németül, románul és magyarul, de állítása szerint valamit még franciául is. — Ezért az egyért szeretnék egyszer egy francia foglyot — szokta mondani Dvorcsák —, hogy kiderüljön, tud is ez valamit, vagy csak a szája jár? Átkerültek a kukoricatábla túlsó aiitolára, s lapulva egyekeztek tovább az erdőcske felé. Ahogy közelebb értek az erdőhöz, elveszítették szemük elől a lovascsapatot; csak a széthúzódó, nagy porfelleg maradt belőle. Megálltak az erdőszélen, hogy körülnézzenek. Hitvány kis erdő volt; vékony törzsű, fiatal fákkal; inkább a bodzabokrok adták a sűrűjét. Dvorcsák már vette is elő a kenyérzsákját, hogy egy kis kenyérszalonna-maradékot keressen benne. Lehuppant törökülésbe, és felcsattintotta a bicskáját. — A fene a béled! — morgott Czauner. — Nem tudsz egy kicsit várni?! — Mire? Hogy visszajöjjenek? Talán kínáljam meg őket is? — Egyél csak, János! — biztatta András. Mozdulatlanul figyelte a szertelapuló porfelleget. — Ti nem vagytok éhesek?! — Jobb szeretünk nyugodtan. — Nyugodtan! — háborgott. — Aki nyugodtan szeret enni, az ne csináljon forradalmat, az ne menjen a háborúba, maradjon a fenekén! Nyugodtan... Még hogy nyugodtan. Bicskájával nagy falat szalonnát tett a szájába, de még rágás közben sem hagyta abba a méltatlankodást: — Valóságos grófok, biz' isten! — Ach, du bist ein ganzer Kerl! — mosolygott rá Czauner. — András hat jetzt seinen Mann gefunden! — Mit .mond ez? — pillantott Andrásra bizalmatlanul. — Tőlem kérdezheted. Nikszdájcs. De jót biztosan nem, ha a saját ronda nyelvén beszél... — Gúnyolódik, ugye? — Hallod, kitelik tőle... Megálltak! — Micsoda? — erre Dvorcsák is feltápászkodott. — Megálltak, mondom. Ahogy a por lassan elült, egy enyhe emelkedőn m„ jól kivehették a pikákat, a lovasokat, még a lovak gömbölyű farát is. (Folytatjuk.) I 4