Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-27 / 97. szám

4 • Péntek, 1979. április 13. postaláda társszerzőnk az olvasó Múlt heti bevezető sorainkban éppen arról írtunk, hogy a Postaláda társszerzői nemcsak az olvasók, hanem — elvárásaink szerint — a fölvetődött észrevételekre reagáló illetékes intézmények ii. Hogy ne csak leirt, majd elfeledett szó legyen mindaz, ami ezeken a hasábokon megjelenik, segítségünkre lesz ebben ezután a városi, járási népi ellenőrzési bizottság is. Nemrég alakult meg ugyanis közérdekű bejelentésekkel foglalkozó szakcsoportjuk, amelynek tagjai figyelemmel kísérik a Postaládában nyilvánosságra kerülő panaszok sorsát Nemcsak azt tartják számon, melyik intézmény huny szemet rendszeresen az őket ért kritikák fölött, melyik az, amelyik válaszra sem méltatja az olvasók kérését, javaslatát. Kapcsolatunk kölcsönös: ha olyan észrevétel érkezik szerkesztőségünkbe, amelynek igazát alapos vizsgálódás döntheti csak et, azt továbbítjuk a NEB-nek. S ha egy-egy ügynek utánajártak a néni ellenőrök, az eredményt természetesen közöljük olvasóinkkal is. Úgy hiszszük. ezzel könnyebben sikerül megvalósítanunk szándékunkat. nevezetesen azt, hogy a Postaláda a közéleti demokratizmus fóruma legyen. A címzett: a Volán egy intézmény képviselje. Ha nincs mód közeli iskolák, ióvodák építésére, másik | intézmény is segíthet a maga módján, Hisz a felnőtt; kögösség együttesen felélőé életünk minőségéért, különösen, ha gyerekekről van szó. A Volán tavaszi terveihez szól hozzá Nagy Ferenc (Budapesti körút 28/A). „A tarjáni Víztorony téri végállomásról egy időben indul a 10-es és a 17-es járat. Ha az egyik indulási Idejét 5 pérccel eltolnák, tehát kerek 10 perckor indulna, úgy a Belvárosba utazóknak csak 5 percet, tehát fele annyi időt kellene várakozniuk, mint jelenleg, amikor közvetlenül előttük megy el mindkettő. Továbbá jobbnak tartanám, ha a lakáshivatal előtt levő meg""ót áthelyeznék, illetve visszahelyeznék a Gogol utca és Tolbuhin sugárút közötti szakaszra. Itt vannak a villamoscsatlakozások, közel az egyetemek. De a távolság elosztása is arányosabb lenne: túl közei van most a Centrum előtti megálló és távol a Honvéd téri." Egészséges élet, egészséges tervezés Ébrenléte, nappali aktív tevékenysége idejéből csaknem 20 százalékot tölt a Volán Vállalat autóbuszain dr. Matkovics Béla. Ez, valamint ser- a tény, hogy a tarjáni víztorony tövében állomásozó buszok mindegyikén utazott már, jogosítja föl arca, hogy a gépkocsivezetők munkájáról alkotott véleményét — a jót és a rosszat egyaránt — kifejtse. „Néha a 10-es vonalon, főleg a 10/G járaton, közlekedik egy olyan busz, amelynek a vezetője rendszeresen üdvözli a felszálló utasokat, minden megállóf előre bemond, helyet kér a gyermekekkel utazó anyáknak. Erről a vezetőről azt mondták, biztos Budapestről jött Szegedre. Miért, talán ilyen sofőr eleve kizárt, hogy szegedi legyen? Az általános vélemény szerint igen. Es most következzenek az ellenpéldák. Ahogy az ember a megállóba rohan — noha az utolsó pillanatban alít be az autóbusz, máris elindul. Ha meg ott vesztegel a jármű, járó motorral, de zárt ajtókkal, esőben, hóbon, fagyban, a nagyközönség ázik, fázik, de a buszba be nem engedik. A 10 perces járatok sokszor még 20 percenként sem indulnak, a 20-asok olykor 40 percesekké alakulnak. Miért, hogy a csúcsforgalmi időben kis buszokat járatnak, amikor 1015 ember utazik, akkor csuklós buszokat indítanak? A minap meg azt tapasztaltam. hogy a 20-as busz valójában 22-es. Voltam már hasonló okok miatt — 11-es helyett az esti pesti gyors után — 2l-es busszal Petőfitelepen látogatóban. Nem kívánok olyan kérdésekre kitérni, mint a 10-es Volán egyedülálló „automatái". Nem tudom, mit tenne ilyen esetekben egy pesti dolgozó, s mi történne akkor. ha léteznének földöntúli erők, amelyek ilyenkor az utasok kívánságait valóra váltanák?" A buszokon dolgozók emberi magatartásáról ír Vincze József (Sárosi u. 7.) Április 19-én háromnegyed 4-kor a 78-as jelzésű GF 22—07 rendszámú panoráma autóbuszon utazott olvasónk családjával együtt Tápéra. A MAHART-kultúrháznál akartak leszállni, s ez neki és 4 éves kislányának sikerült is. Feleségének és 3 éves kisfiának azonban erre nem maradt ideje: a jármű vezetője becsukta az ajtót és elindult, miközben a gyerek feje az ajtószárnyak között volt. A véletlen 6zerencséh múlott, hogy az anyának sikerült kirántania a gyereket anélkül, hogy komoly baleset történt volna. A busz után nézve csak a vezető gúnyos mosolyát látták. A járatok indításával kapcsolatban két levél írója foglal állást. Tóthfalussy Györgyné (Makkoshází u. 3.) — több szülővel együtt — tulajdonképpen a gyermekintézmények hiányának áldozatai. Jelenleg ugyanis igen sok kisgyerek kénytelen az Északi városrészből Újszegedre utazni, mert csak az ottani iskolák, óvodák, bölcsődék tudják fogadni őket. Joggal aggódnak hát a szülők, hogyan tudják biztonságban gyerekeiket- ha a 80-as járat május 1-től nem megy Űjszegedre. A kisgyerekek érdekét — különösen a gyermekévben — ne csak A környezetvédelemre hivatkozva emeli föl szavát Balogh László (Gáz u. 10/B) az autószerviz átköltöztetésének tervei ellen. A Tolbuhin sugárútról ugyanis éppen a Gaz utcába akarják telepíteni a lakóhelyi környezetet zajjal, füsttel, szénmonoxiddal, olajjal szenynyező, balesetveszélyes ..üzemet", „Fölteszem a kérdést: ha a forgalmi okokat nem számítjuk, mennyiben más a szerviz helyzete itt, mint a régi helyén? Menynyiben mások a Tolbuhin sugárút mentén élő lakótársak igényei, mint az Északi városrészben lakóké? Nem ismerem a távlati fejlesztési terveket, véleményem szerint azonban városunk ipari övezete jobban megfelelne a célnak. Az E5ös út közelsége még a szerviz forgalmának növelésére is jótékony hatású lenne." Ismerve a környezetvédelmi szempontokat, a lakóhely tisztasága, csöndje stb. iránt támasztott követelményeket, a panelek tökéletes hangvezető képességét, a városépítés üzemtelepítésre vonatkozó koncepcióját, valamint a szervizek elhelyezésének ésszerű hazai és külföldi példáit, v ^egyetértünk " Olvasóink javaslatával: autóval közlekedők által igényelt szolgáltatásról lévén szó, a Belvárostól, lakóépületektől távol szabad helyet adni a szerviznek. Hogy motorizált életünkben legalább döntéseink ne legyenek „motorizáltak" hanem emberközpontúak. Mint ahogy autóra is szükségünk van, természetes, hogy mindenki födelet akar nehezen megvásárolt, féltve őrzött kocsija fölé. De az is természetes, ha a kocsit nélkülöző, de gyerekkel megáldott szülők sajnálják a zöld négyzetmétereket, a tiszta levegőt a garázsoktól, a bűzös — veszedelmes járművektől. Meglehet, hogy a kocsiknak garázsra, de a gyerekeknek játszótérre, egészséges levegőre van szükségük. Két levél is érkezett az Olajos utcából, mindkettő a tarjáni 107—108-as épületek közötti garázsépítés ellen tiltakozik. Idézünk Demeter János (Olajo6 u. 8.) leveléből: „Mi ér többet? Gyermekeink egészsége — több száz gyereké — vagy 15-20 ember gépkocsija? A két épület közötti részen játszanak a két ház gyerekei, télen, nyáron. Ha beénitik, nem lesz a 100-as épületek gyerekei részére játszótér. A 109-es ház mögötti garázsok hátában szemétdombok. A záportározó környéken teljes elhanyagoltság, gaz. A készülő kispálya építése kudarcba fulladt." Szabó János (Olajos utca P.):. „Mit old meg ez a félresikerült ötlet és az építési engedély? Húsz gévkocsi elhelyezését 'eszi tehetővé, de milyen áron? Az árvízvédelmi töltés megrongálásával, a környezetvédelmi előírások megszegésével, a lakók egészségének, a gyerekek épségének veszélyeztetésével. S ahelyett, hogy játszóteret kapnának szév szólamok helyett a gyerekek a gyermekévben. itt elveszik tőlük az egyetlen játéklehetőséget is." Gyerekpártiak és törvénytisztelők vagyunk. Tiszteljük a környezetvédelmi törvényt Bot és vászon? Április 8-án glossza jelent meg a Népszabadságban Nem bot és vászon címmel, melynek írója Kosztolányi szavaival summázta időszerű mondanipalóját: „Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló." A magyaroké, a mienk, piros, fehér. zöld. Mégis Szegeden számos épületre zöld-fehér-piros lobogó került április 4-én. A Tiszaparton, a szalámigyár épületén, az Arany János utca 6. számú házon, a Dózsa György utca sarkán, a Kárász utcában, az ADAM ruházati bolton és a Muskátli üzleteknél, valamint az SZTK bejárata fölött és az egyik Lenin körúti ablakba fordítva helyezték ki a nemzetiszínű zászlót. Hogy miért nem szóltam mindegyik esetben? Nem akartam úgy járni, mint március 14-én, amikor az SZTK épületét dekoráló két férfi azt válaszolta: „Ha nem tetszik, nézze forditva." Föl kellene hívni a dekorációs felelősök, gondnokok és háztulajdonosok figyelmét, hogy május l-re és utána ünnepi hetek idején ügyeljenek a zászló színeinek sorrendiére. Elvégre a piros-fehér-zöld színű lobogó a miénk, amelyre méltán lehetünk büszkék. Görgényl Ernő Bécsi körút 2—4. Nagy István (Orosháza, Petőfi utca 14.) Szegeden jártában a következő észrevételeket jegyezte föl: reprezentatív a partfal, csak a kiszáradt fák rontják a park szépségét. Az Aradi vértanúk terén pedig meg kellene tiltani a futballozást. S kérdezi: vajon a MÁV nem indít-e úgy gyorsvonatot Pécs és Szeged között, hogy egy időben indulna el egyegy a Jtét városból? Az Északi városrész 127-es épületében lakik B. K.-né, aki arról panaszkodik, hogy ritkán működik a lift, beköltözésük óta sokat szomorkodnak emiatt. Ügy érzik, a gondnok sem áll helyzete magaslatán ezügyben. A Pentelel sor 6. számú házból kaptunk névtelen — de miért névtelen?! — levelet: a kaput hónapok óta nem lehet bezárni, de becsukni sem, ugyanis nincs rajta kilincs. A kapu üvegét is betörték, nem pótolta senki. A kaputelefon nem műköplik, s ha fennakad a lift, senki nem intézkedik. Talán ha az IKV-nál szól, bejelenti levélírónk — vállalva kilétét is —, bizonyára már intézkedtek volna. Válaszol az illetékes Ez is, az is Az ÁFÉSZ Széchenyi téri árudáját dicséri levelében dr. Széli Sámuelné (Palánk 2.). Megfigyelése szerint bő választékot kínéinak itt a vásárlóknak, mindig friss az áru, tiszta az üzlet és udvariasak az eladók. Erényi Lajos (Kistisza utca 13.) furcsának tartja, hogy a boros, szörpös, olajos flakonokat, üvegeket mind jól lezárják, csak éppen a veszélyes hypóét nem sikerül. Közegészségügyi szempontból pedig azt tarja tűrhetetlennek. hogy a Hajós, Tabán és Molnár utca környékén rengeteg a kóbor kutya és macska. A Volán főüzemvezetőjétől kaptunk választ a március 30-i Postaládában szóvá tett panaszra, amely a SZEOL-pályához Indított járatokkal kapcsolatos. „A SZEOL AK vezetőségével a SZEOL itthoni mérkőzéseinek megrendezőjével a kapcsolatot felvettük. Tájékoztatást kaptunk a mérkőzések időpontjáról, és a vállalatunkra háruló személyszállítási feladatokról. Mint azt kedves utasunk is bizonyára tapasztalta, április 1-től a SZEOL mérkőzéseire az Anna-kúti megállótól különjáratokat indítottunk, amelyet a jövőben is biztosítunk. A március 18-i járatkimaradásért szíves elnézését kérjük." Március 30-án a csomagszállításról Jelent meg írás, melyre dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese küldte el válaszát. „Az Északi városrész lakói részére a csomagok házhoz kézbesítését tervbe vettem. A házhoz kézbesítési rendszer kiterjesztésének szervezése jelenleg folyamatban van. A személyi és technikai feltételek biztosítása után, még a folyó ötéves tervben a csomagok házhoz kézbesítése az Északi városrészben is megvalósul. Addig is szíves türelmüket kérem." Április 13-án az autóbuszok elektromos számjelzőjével kapcsolatban közöltünk észrevételt, amelyre Tóth Imre, a Volán műszaki osztályának vezetője válaszolt : „Az autóbusz elektromos számjelzését vállalatunk két dolgozója újításként készítette. Részünkről is felmerült a kérdés, hogy nappal, napsütéses időben mennyire 1 átható. Ezért 1978. augusztus 18-án egy autóbuszra felszereltük kísérletképpen. Az újítási javaslat bevezetése a magas költség miatt azonban meghiúsult, ugyanis állóeszköznek minősül, és így vállalatunknak beruházási keretet kellene rá biztosítani. Tekintettel arra, hogy az összes helyijáratos autóbusz felszerelése a fényjelzővel több mint 1 millió forint összegbe kerülne, vállalatunk beruházási keret hiánya miatt egyelőre nem kívánja alkalmazni. Amennyiben a későbbiek folytán alkalmazására sor kerülne, a levélíró által felvetett hiányosságot mindenképpen megoldjuk." összeállította: Chikán Ágnes Molnár Zoltán A vereség 5. — Édesapám még nem jött haza — mondta akkor, magától a kislány —, biztosiul valahol fogságban lehet. Még nagyon sokan odavannak. — Sokan, ugye... — mondta erre, mert nem tudott rá semmit sem mondani. — A jóisten majd csak haza vezérli. Nézte az arcát, de nem látta rajta, hogy ez csak a jó tanuló feleletc-e, vagy konok, valóságos gyermeki remény, vagy egyik se, vagy mind a kettő? — Hogy hívnak téged? — Engem Arankának. Megdöbbent, megállt Nem olyan nagyon gyakori név ez. — Nem tréfálsz? A kislány csak bámult. Miért tréfálna. — Mert én is Aranka vagyok. S önkéntelenül lehajolt, megcsókolta; és most meg is simogatta a selymes copfjait. — Igazán? — nevetett a kislány. — Nahát! De bizony Isten? — Bizony isten,..? Na, látod, te sem akarod elhinni. — De — mondta a kicsi Aranka. — Én elhiszem. S felkapaszkodott hozzá, is ö is megcsókolta az arcát. Ezután még nagyobb egyetértésben mentek tovább, ök, a két Aranka. Már majdnem elérték a falu szélét, amikor egyszer csak látják, hogy jön elébük a kopasz fiú egy katonával. — Ott jönnek! — ragadta meg a kezét a kicsi Aranka. — Igen, mar én is látom, Aranka. — Talán nem ő az? — Nem, ez nem ő. — Hanem? Csak egy katona? — Csak. Csak egy katona. A kislány elhallgatott. Tele voltak balsejtelemmel. Szorosabban fogták egymás kezét. Mindig lassabban és lassabban lépegetve értek oda a katonához. Az megállt, tisztelgett. — Jó napot! Maga keresi Kis Andrást? Csak bólogatni tudott rá, s vert a szive. — Kint van járőrbe® — Kint van, igen? — Kint. A kopasz kisfiú is bólintott, ő is tudta, hogy kin, — És mikor jön meg? — Ide a faluba? — Hát ha a faluban vannak.,. — Este. De lehet, hogy csak sötéttel. — De hiszen akkor nincsen semmi baja...?! — Baja nincs. Mi baja lenne? — Hát, mert ahogy maga itt elkezdte... Hallja-e, már úgy rém ijesztett...! — Nem akartam — mondta, még mindig komoran a katona. — De nem fog magának örülni. — Miért ne örülne? A felesége vagyok. — Idehozza a gyerekét, a születendő gyerekét, bele a túzbe.... — Tűzbe? — S szinte valódi csodálkozással nézett körül a zsongó, bákés. nyári határban. S valóban, most éppen még csak egy, egyetlenegy árva kis puskalövés sem hallatszott. — Várjon csak. Most éppen igaza van, most csend van. De azért ez... mit meséljek itt magának...? Az biztos, hogy ha az én feleségem volna, én azonnal visszazavarnám. — ö nem fog. — Nem-e? — S vállat vont — Nem is tudom, hová vigyem magát? Aranka erre csak széttárta a karját a gyékényszatyorral. Ezt bizony 6 sem tudhatta. Hogy hová. — Sehová — mondta akkor a kicsi Aranka. — Eljön hozzánk. — Hozzátok? — nézett rá fürkészve a katona — S mit szól apád-anyád? — Majd én elmondom édesanyámnak. Valahol csak lenni kell. — Valahol igen — mondta mogorva képpel a katona. — Valahol. Otthon Pesten. Az volna igencsak a legjobb. Ött kórház is van, orvos is van. Rokonság... Szerette volna kérdezni. Hogy mondjon már róla vagy két szót De félt ettől a morcostól. Tüskebajusza volt, fekete, de mintha a rozsda már kimarta voln® Kicsi Aranka nyújtotta a kezét, megfogta. — Na menjünk! — És hol laktok ti? — kérdezte a katona — Hogy ha majd, ugye, megjön ... — Majd'én odavezetem — nyugtatta meg a kopasz kisfiú. — Nekem csak átkopognak a kerítésen, és már jövök is. (Folytatjuk^ i